2022.10.17-23.

Október 17. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                         

Pál apostol Tituszhoz írt levele 3. rész 8-15. versei: „Igaz ez a beszéd, és szeretném, ha szilárdan tanúskodnál ezek mellett, hogy az Istenben hívők igyekezzenek a jó cselekedetekben elöl járni: ezek jók és hasznosak az embereknek. De kerüld az ostoba vitatkozásokat, a nemzetségtáblázatokkal kapcsolatos kérdéseket, a viszálykodásokat és a törvényeskedő harcokat, mert ezek haszontalanok és hiábavalók. A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét. Amikor majd elküldöm hozzád Artemászt vagy Tükhikoszt, igyekezz hozzám jönni Nikopoliszba, mert elhatároztam, hogy ott töltöm a telet. Zénászt, a törvénytudót, és Apollóst gondosan engedd útnak, hogy semmiben se legyen hiányuk. De tanulják meg a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjanak elöl ott, ahol sürgős segítségre van szükség, nehogy gyümölcstelenek legyenek. Köszöntenek téged valamennyien, akik velem vannak. Köszöntsd azokat, akik szeretnek minket a hitben. A kegyelem legyen mindnyájatokkal!”

„Kerüld az ostoba vitatkozásokat.” „Nekem van igazam!” – hányszor esünk bele ebbe a csapdába… Milyen nagyon bosszantott, amikor valaki azt mondta ilyenkor: „Aki haragszik, annak sosincs igaza.” „Már hogyne volna, hisz éppen ezért haragszom!” S meg kellett látnom, a haragom nem jár az igazság útján. Mert hát „micsoda az igazság?” – kérdezte Pilátus. S mi tudjuk a választ: „Én vagyok az igazság” – mondta az Úr Jézus egy másik alkalommal. Vagyis: mi az igazság? Az, hogy Ő, a bűntelen szenvedett helyettem a bűneimért. Ez igazság? Nem Az igazság az, hogy nekem kellett volna, de Isten kegyelme megkönyörült rajtam. Az Úr Jézus magára vette azt, amit én csak elrontani tudtam, megjavítani nem. Ő jóvá tette, amit én elrontottam. Ő megalázta magát értem, miattam, helyettem. Akkor mi az igazság? Az, ha akarok, tudok én is alázattal járni ebben a világban. S megtapasztalom, hogy akkor lesz „igazam”, ha tudok hallgatni, ha tudom elszenvedni az engem ért bántást. Akkor, ha „az az indulat” lesz bennem, ami volt az Úr Jézus Krisztusban. „Kerüld az ostoba vitatkozásokat.” – bátorít a mai igénk. Igen, ostoba leszek, ha vitatkozni kezdek. Elrontok, megrontok barátságokat, kapcsolatokat. Míg, ha tudok hallgatni, megtapasztalom, hogy előbb-utóbb az, akivel vitatkozni vágytam, kimondja azt, hogy rosszul gondolta a dolgot. Itt megint érvényes: „akivel nem tudok megbeszélni valamit, arról Istennel beszélgetek”. S megtapasztalom, hogy Isten tud és akar beszélgetni a másik ember lelkével, s amit Ő intéz, az nem „ostoba vitatkozás” lesz.

Úr Jézus, kérlek, hadd fogjam a kezed, hogy elkerüljem az ostoba vitatkozásokat. Ámen

163. ének:

1.Ne szállj perbe énvelem, Ó, én édes Istenem! Mert meg nem igazul teelőtted lelkem, Kárhozatra kell mennem.

2. Mert én anyám méhében Fogantattam vétekben, E világra lettem eredendő bűnben, Kárhozatos esetben.

3. Néked bűnöm megvallom, Mert én azzal tartozom; Te bocsáthatod meg, bizonnyal jól tudom: Segítségedet várom.

4. Bűneimnek tőréből, Az ördögnek kezéből, Ments ki megérdemlett nagy veszedelmemből: Tekints reám az égből!

5. Szent Fiad haláláért, Keserves nagy kínjáért, Áldott szent vérének el-kifolyásáért: Kegyelmezz meg mindezért!

6. Az ő tisztaságáért És ártatlanságáért, Szent kezein való sebeknek helyéért, Töviskoronájáért!

10. Reád bíztam magamat, Te viseljed gondomat, Igazgasd jó útra az én lábaimat És minden szándékimat.

11. Vigasztald meg szívemet, Búban epedt lelkemet; Ne hányd szemeimre undok vétkeimet És cselekedetimet.

12. Csak tégedet dicsérlek, Míg e világon élek, Mert tudom, nyugalmat csak tenálad lelek, Mikor innét kikelek.

Október 18. Kedd

Áldás, békesség!                                                                           

Pál apostol Filemonhoz írt levele 1. rész 1-7. versei: „Pál, Krisztus Jézus foglya és Timóteus, a testvér: Filemonnak, a mi szeretett testvérünknek és munkatársunknak, Appiának, a mi testvérünknek, Arkhipposznak, a mi bajtársunknak és a házadban levő gyülekezetnek. Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Hálát adok mindenkor az én Istenemnek, amikor megemlékezem rólad imádságaimban, mert hallok a te hitedről és szeretetedről, amely az Úr Jézus és minden szent iránt van benned, és imádkozom azért, hogy a hitünkben való közösséged eljuttasson téged mindannak a jónak a megismerésére, amely Krisztusért van bennünk. A te szeretetedben sok örömünk és vigasztalásunk volt, mert a szentek szíve felüdült általad, testvérem.”

„A szentek szíve felüdült nálad, testvérem.” Bizony jó olyan emberrel beszélgetni, aki mellet felüdül a szívünk. Milyen nagy ajándéka Istennek, hogy vannak ilyen emberek. Hálás vagyok Istennek azokért, akikkel így beszélgethettem, így találkozhattam, hogy a szívem örömmel telt meg közben, s örvendezve folytathattam tovább a magam útját. S akkor most nézem a dolog mások oldalát: a velem való találkozás felüdít-e másokat? Nem mindig. Pedig erre születtünk, hogy „ragyogjunk, mint csillagok e világban”. Füle Lajos verse van előttem: „Kint szürke köd, bent rosszkedv réme árt... Mondd, Kedvesem, hoztál-e napsugárt?             Minket halál s gondoknak terhe nyűtt... Hoztál nekünk sugárzó, halk derűt?     Mert kell a fény, az újuló öröm, hogy kulcs legyen a hús-vér börtönön.        Mert fáj a Föld és minden bűnbozót... Áldottak az örömhírt hordozók,        akikben a MEGVÁLTÓ LELKE jár! Mondd, Kedvesem, hoztál-e napsugárt?”

Ma én vagyok, aki várom, elvárom, vagy én vagyok az, aki hozom?

Uram, hadd legyen fényedből fénysugár az életem. Ámen

700. ének:

1. Ó lelkem szent napsugara! Ahol te vagy, nincs éjszaka. Bár földi köd szakadna fel, S látás elől ne fedne el.               

2. Ha csendes est szememre száll, S szelíd álomharmat szitál, Gondoljam azt, Egyetlenem: Nyugodni jó a szíveden.          

3. Reggeltől estig légy velem, Nincs nálad nélkül életem; Légy velem, ha az éj leszáll, Nélküled rémít a halál.     

4. Ha egy bolygó, bús gyermeked Gúnyolta szód, mert tévedett, Ne hagyd bűnben, Kegyelmes, őt, Emeld fel azt a vétkezőt.        

5. Virraszd, akit kór súlya nyom, Ki koldus, áldd meg gazdagon; Kit kín szorít, gyász keserít, Légy álma, könnyű és szelíd.  

6. Jöjj és áldj meg, ha ébredünk S világ útján járunk-kelünk, Míg jóságod szent tengerén Majd elmerít az égi fény.

Október 19. Szerda

Áldás, békesség!                                                                         

Pál apostol Filemonhoz írt levele 1. rész 8-25. versei: „Krisztusban tehát egészen nyíltan megparancsolhatnám neked azt, ami kötelességed volna, a szeretet miatt azonban inkább csak kérlek, mert ilyen vagyok én, az öreg Pál, most még fogoly is Krisztusért. Kérlek pedig téged az én fiamért, akit a fogságban szültem, Onézimoszért, aki egykor neked haszontalan volt, most pedig neked is, nekem is hasznos. Visszaküldöm neked őt, vagyis az én szívemet, pedig magamnál szerettem volna tartani, hogy helyetted szolgáljon nekem az evangéliumért szenvedett fogságomban. Döntésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen. Hiszen talán azért szakadt el tőled egy időre, hogy örökre visszanyerd, most már nem úgy, mint rabszolgát, hanem rabszolgánál jóval többet: aki nekem is, de sokkal inkább neked, testi értelemben is és az Úrban is szeretett testvéred. Ha tehát engem társadnak tartasz, fogadd őt úgy, mint engem. Ha pedig valamivel megbántott vagy tartozik, azt nekem számítsd fel. Én, Pál, saját kezemmel írom ezt, megadom neked! Azt ugyanis nem akarom mondani, hogy önmagaddal is tartozol nekem. Bizony, testvérem, bárcsak hasznodat vehetném az Úrban! Nyugtasd meg az én szívemet Krisztusban. Engedelmességedben bízva írok neked, mert tudom, hogy többet is megteszel annál, amit mondok. Egyúttal készíts szállást is nekem, mert remélem, hogy imádságotokért ajándékul kaptok engem. Köszönt téged Epafrász, fogolytársam a Krisztus Jézusban, Márk, Arisztarkhosz, Démász és Lukács, az én munkatársaim. Az Úr Jézus Krisztus kegyelme a ti lelketekkel!”

Tőlem megszökött, engem megkárosított rabszolga, vagy szeretett testvérem az Úrban? Onézimusz Filemon rabszolgája volt, aki megszökött tőle. Közben Pál apostol igehirdetése nyomán megtért. Most a rabszolgatörvénynek eleget téve indul vissza a gazdájához. Ott akár halál is várhatja… Pál apostol közbenjár a megtért, a szeretett testvérért. Nem tudjuk, hogy célba ért-e a közbenjárása. Azt viszont tudom, hogy minden keservesen nehéz helyzetben is a törvény, és a tisztesség útján kell járnom. Csak kérhetem, remélhetem, hogy a másik ember keresztyén módon válaszol. Nem kötelessége. Nekem viszont igen. Engem a másik ember bármilyen reakciója nem ment fel a törvény és a tisztesség útján járás alól. Nehéz? Igen. De ez az én utam.

Uram, segíts, hogy akkor is a Te utadon járjak, ha az nagyon nehéz. Akkor is, ha mások nem tennék ezt. Ámen

772. ének:

1. Hadd menjek, Istenem, Mindig feléd, Fájdalmak útjain Mindig feléd. Ó, sok keresztje van, De ez az én utam, Mert hozzád visz, Uram, Mindig feléd.

2. Ha este száll reám, S csöndes helyen Álomra hajtanám Fáradt fejem: Nem lesz hol nyughatom, Kő lesz a vánkosom, De álomszárnyakon Szállok feléd.

3. Szívemtől trónodig – Mily szent csoda – Mennyei grádicsok Fényes sora, A szent angyalsereg Mind nékem integet; Ó, Uram, hadd megyek Én is feléd!

4. Álomlátás után Hajnal ha kél, Kínos kővánkosom Megáldom én. Templommá szentelem, Hogy fájdalmas szívem, Uram, hozzád vigyem, Mindig feléd!

5. Csillagvilágokat  Elhagyva már, Elfáradt lelkem is Hazatalál. Hozzád ha eljutok, Lábadhoz roskadok: Ottan megnyugodhatok Örökre én!

Október 20. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                     

Zsidókhoz írt levél 1. rész 1-4. versei: „Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette. Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült. Annyival feljebbvaló az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.”

Isten sokféleképpen szólt. Isten minden alkalmat és módot felhasznál arra, hogy megszólítson bennünket. Szólít, amikor olvassuk a Bibliát, szólít az istentiszteleti alkalmakon (Ő szólít, nem a lelkész), szólít a teremtett világ csodájában, szólít csendes gondolkodásunkban, éjszakai álmatlanságunkban, énekeinkben, imádságainkban… Istennél minden lehetséges, és mindent felhasznál arra, hogy a kárhozatból kimentsen. Mindent. A legdrágábbat sem sajnálta tőlünk: egyszülött Fiát is odaadta, hogy megszabadítson a bűn és az ördög hatalmából. Milyen erősen magához kötöz bennünket a bűn. Egy-egy harag, vagy gonosz szó, rossz gondolat… Milyen nehéz szabadulni tőle. Nem akarom, és mégis folyton az eszemben jár. Ilyenkor kiálthatok az Egyszülötthöz, a Szabadítóhoz, s az Ő erejével, ketten győzhetünk. Sőt inkább Ő győzi le bennem a gonoszt.

Élő, hatalmas Krisztusunk van, Aki azért adta életét értünk, hogy Hozzá fordulhassunk, Hozzá menekülhessünk az életünk minden bajával.

Úr Jézus, köszönöm, hogy Te szólsz, Te vársz, Te segítesz, Te vezetsz egészen Mennyei Hazánkig. Áldalak érte. Ámen

226. ének:

1.Felséges Isten, nagy nevedet áldom, Dicsérem nappal, hosszú éjszakákon, Szent dicsőséged szemeimmel látom, Drága Királyom!

2. Távoli ködben, nehéz bűnben éltem, Elveszett immár minden reménységem, S nagy kegyelemmel lehajoltál értem, Égi reményem!

3. Dicsérlek téged együtt a világgal, Együtt az éggel, hegyek szép szavával, Együtt a földdel, minden termő ággal, S nagy sokasággal.

4. Mennyei Bárány, imádunk mi téged, Végy erőt, áldást, igaz bölcsességet, Égi hatalmat, örök tisztességet, Szent dicsőséget!

Október 21. Péntek

Áldás, békesség!                                                                           

Zsidókhoz írt levél 1. rész 5-14. versei: „Mert az angyalok közül kinek mondta valaha: "Fiam vagy te, ma nemzettelek téged!" majd: "Atyjává leszek, és ő Fiammá lesz." Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól: "Imádja őt az Isten minden angyala!" És az angyalokról ugyan ezt mondja: "Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává", de a Fiúról így szól: "A te trónusod örökké megáll, ó, Isten, és királyi pálcád az igazság pálcája. Szeretted az igazságot, és gyűlölted a gonoszságot: ezért kent fel téged az Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé." "Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben; és a te kezed alkotása az ég. Azok elpusztulnak, de te megmaradsz, és azok mind elavulnak, mint a ruha, és összegöngyölíted őket, mint egy palástot, és mint a ruha, elváltoznak; te pedig ugyanaz maradsz; és esztendeid nem fogynak el." Az angyalok közül kinek mondta valaha: "Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem." Vajon ezek nem szolgáló lelkek-e mind, akik azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget?”

Mintha a levél szerzője a mai kor emberének írná. Azoknak, akik az angyalokat nagy-nagy tisztességre emelik. Igen, vannak angyalok, erről a fenti mondatok is meggyőznek. Ám arról is, hogy ők nem önállóan teszik a saját fejük által kigondolt dolgukat. S főleg nem mi irányítjuk őket. Az angyalok Isten szolgái. Szolgának lenni, a mai világban nem számít „előkelő” dolognak. Ám jó ügyet szolgálni, a legjobb ügyet szolgálni nagyszerű dolog. A királyok Királyát szolgálni öröm és megtiszteltetés.

Igénk továbbá arról beszél, hogy az Úr Jézus Isten egyszülött Fia. Nem szolga. A Király Fia. Noha mikor közénk jött, szolgai formát vett fel. A legkisebb volt. A legelhagyatottabb. Istállóban született. Szalma ágyon. „A rókáknak barlangjuk van, az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs a fejét hová lehajtani.” Mégis Isten olyan nevet ajándékozott neki, hogy a „Jézus nevére meghajoljon minden térd, mennyieké, földieké és föld alatt valóké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. Én is Őt imádom.

Uram, áldom szent neved. Ámen

438. ének:

1. Áldjuk a nagy Isten jóságát, Magasztaljuk irgalmasságát; Szívünkből szánk énekeljen, Dicséretével bételjen E mi kegyelmes jó Atyánknak!

2.  Mert megújítá esztendőnket, Meghosszabbította időnket, Virrasztván új szakaszára És e nappal új napjára Világi rövid életünknek.

3. Teremts új szívet hát mibennünk, Hogy lehessen elődbe mennünk, És nálad kedvet találjunk, Boldog napokat számláljunk E felderült új esztendőben.

4. Lelki s testi áldások Atyja, Egeidnek gazdag harmatja Szálljon mennyből híveidre, Tulajdon teremtésidre, Kik tőled várnak minden jókat.

5. A Jézusért, közbenjárónkért, Mi egyetlenegy szószólónkért Légy kegyelmes, kérésünket, Halld meg esedezésünket, Kik rád bízzuk minden ügyünket.

Október 22. Szombat

Áldás, békesség!                                                                 

Zsidókhoz írt levél 2. rész 1-4. versei: „Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk. Mert ha az angyalok által hirdetett ige olyan erős volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség megkapta igazságos büntetését, akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az Úr hirdetett először. Azok pedig, akik hallották, megerősítették ezt számunkra, Isten pedig velük együtt tett bizonyságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét.”

Valamiképpen el ne sodródjunk! Könnyen, nagyon könnyen magával sodor sokféle ár. Aki az interneten olvasgat, számos jónak tűnő gondolattal találkozik. S amikor hittel rááll, akkor derül ki, vagy ki sem derül, hogy félrevezették. Nagyon nagy figyelemmel kell kapaszkodnom Isten szavába, hogy el ne sodorjon a „majdnem ugyanaz”. Mi baj van a „majdnem ugyanaz”-zal? Az, ami az egymás mellett haladó vasúti vágányokkal. Lehet, hosszan párhuzamosan mennek, de egyszer csak eltávolodnak egymástól. A végcéljuk egészen más. Mi a végcélom? Ha Isten országa, akkor nem jó nekem a „párhuzamos vágány”. Akkor csak Isten hozzám szóló szava a biztos pont. Nem menekülhetek meg, ha nem törődök az üdvösségnek útjával, amit Isten mutat nekem. „Én vagyok az út – mondja az Úr Jézus, - senki sem mehet az Atyához, hanem csak énáltalam. NINCS másik út. „Egy út vezet a Mennybe fel csak:

Jézus Krisztus, Ő az út. Út jó Atyánkhoz, víg örömre: Jézus Krisztus, Ő az út. Nincs másik út, nincs másik út! Nem vezet más út az Atyához! Egy út vezet a Mennybe fel csak: Jézus Krisztus, Ő az út.”

„Hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az Úr hirdetett először?” Drága kincs, a legdrágább kincs az örök élet, amit nemcsak hirdetett az Úr Jézus, hanem életét is adta érte, hogy az enyém lehessen. Ezért a legdrágábbért kész vagyok mindenemet odaadni.

Úr Jézus, hadd fogjam a kezed életem minden napján, hogy el ne szakadjak Tőled. Ámen

774. ének:

1.Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem, Mert nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs rettegés.          

 2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, Tedd örömben és bánatban csöndessé, Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Ki szemlehunyva téged híven követ.   

3. Ha gyarlóságom meg nem is érzené: A vak homályból te mutatsz ég felé; Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.

Október 23. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                                      

Zsidókhoz írt levél 2. rész 5-18. versei: „Mert nem angyalok uralma alá rendelte az eljövendő világot, amelyről szólunk. Sőt valahol valaki így tett bizonyságot: "Micsoda az ember, hogy gondolsz rá, vagy az embernek fia, hogy gondod van rá? Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg, mindent lába alá vetettél." Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált. Mert az volt méltó Istenhez, akiért van a mindenség, és aki által van a mindenség, hogy őt, aki számtalan fiát vezeti dicsőségre, üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé. Mert a megszentelő és a megszenteltek mind egytől származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni, amikor így szól: "Hirdetem nevedet testvéreimnek, a gyülekezet körében dicsérlek téged." És ismét: "Én őbenne reménykedem" majd újra: "Íme, itt vagyok, én és a gyermekek, akiket az Isten adott nekem." Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt; és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak. Mert nyilván nem angyalokat karol fel, hanem Ábrahám leszármazottait karolja fel. Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie a testvéreihez, hogy irgalmas és hű főpap legyen az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek.”

„Mert nem angyalok uralma alá rendelte az eljövendő világot, amelyről szólunk.” Nem angyalok uralkodnak ebben a világban. Ők szolgálnak. Isten szolgái, küldöttei ők. Nem jó nekünk, ha a szerepüket eltúlozzuk. Sőt nem jó, ha az Úr Jézus helyére ültetjük őket. Mi járunk rosszul vele. Gondoljuk meg: ha egy királyhoz fordulhatnánk a kérésünkkel, akkor az ajtónállónak mondanánk el a problémánkat? Aligha. Ne érjük be most sem kevesebbel, mint Isten Egyszülött Fiával. Ő vár, hogy Hozzá forduljunk. Sőt! Ő az, Aki megért minden nyomorúságunkban, hiszen amikor megalázta magát, s emberré lett, minden földi kínt elszenvedett. Hogyne értene most meg. S mert Ő végig küzdötte, tudja a kivezető utat is.

Uram, hadd meneküljek Hozzád minden nehéz helyzetemben. Ámen

61. zsoltár:

1.Kiáltásom halld meg, Isten! Vedd füledbe Az én könyörgésemet, Mert én szívem nagy ínségből, Messze földről Kiáltja Felségedet!

2. Végy fel engemet kőszálra, Magasságra, Hol bátorságom legyen, Mert te vagy én erős tornyom, Vigasságom Én ellenségim ellen!

3. Te hajlékodban lakásom Én kívánom És óhajtom szüntelen; Szárnyaidnak árnyékába Kívánkozva Vagyok jó reménységben.

 4. Mert meghallgatsz kérésemben, Ó, Úr Isten, Nyújtván kegyességedet. Örökségüket megadod, És megáldod, Akik félik nevedet.

 5. És aztán vígan éneklek Szent nevednek Mostan és mindörökre, És amely fogadást tettem, Megfizetem Naponként őnékie.