Gyülekezet története

A Dunavecsei Református Egyházközség története
(forrás: Lukácsy Imre: Beszél a múlt – a „Dunamente” kiadása, Dunavecse 1943.)

Dunavecsére 1550. körül ért el a reformáció szele. Minden bizonnyal Szegedi Kis István reformátor atyánk munkája által tért át településünk teljes lakossága a római katolikus hitről a reformátusra. Kézen fekvő volt, hogy a már meglévő római katolikus templomot alakították át és vették használatba őseink. Ez a templom valahol a mai első világháborús emlékmű helyén állhatott.

Első prédikátoraink neve ismeretlen, csupán 1626-tól jegyezték fel a szolgáló lelkészek névsorát, tevékenységét. Lássunk egy rövid összefoglalót e feljegyzésekből:

1626-tól – Morágyi Mátyás

1628-tól – Semptei R. György

1631-től – Barsi F. Kovács János (püspök)

1638-tól – Váralljai Péter - Szolgálatba lépése után egy évvel a törökök szétbontották a kőtemplomot és elhordták köveit a csákvári vár megerősítésére. Miután a gyülekezet fedél nélkül maradt, 1640-ben új templomot építettek a régi helyén. A templom falai sövényből készültek, melyeket sárral tapasztottak be. Ez a templom több mint egy évszázadig állt használatban.

1648-tól – Laskai Lőrinc

1653-tól – Zombori György (esperes)

1676-tól – Szoboszlai (keresztneve ismeretlen)

1680-tól – Ungváry Gergely

1690-től – Patai István (esperes) – Az ő szolgálatának idején, 1696-ban készült el két úrvacsorai tálca és a keresztelőedény, valamint 1697-ben egy 8 l-es kanna szintén az úrvacsoraosztáshoz.

1715-től – Kocsi Ferenc

1719-től – Böddi Kecskeméti István

1722-től – Debreceni Kovács János (egyházmegyei főjegyző, tanácsbíró) – Az ő lelkészsége alatt oly nagyra nőtt a gyülekezet, hogy az úrvacsoraosztáshoz két új kannát is készítettek (1730-ban 5 l-es, 1740-ben 2 l-es). 1737-ben ő kezdte el vezetni a keresztelési anyakönyvet, latin nyelven. A nagyra nőtt gyülekezet már nem fért el az időközben eléggé megrongálódott sártemplomban, így elhatározták az új (mai) templom megépítését. A templom alapkövét 1743-ban tették le, majd szorgos közmunkával megépült maga a templom is. 1745. április 7-én szentelték fel a nagyharanggal együtt, amit 1744-ben készíttettek. A templom építésével azonban nem várták meg a váci püspök engedélyét, aki ezért jelentős pénzbeli bírságot mért a gyülekezetre, és egy évig a templomot sem vakolhatták be.

1754-től – Csete Mihály - Ő kezdte el magyarul vezetni a keresztelési és házassági anyakönyveket.

1759-ben – Varsányi Pál

1760-tól – Baranyi Péter - Ő kezdte el vezetni a halotti anyakönyvet. 1763-ban egy újabb 5 l-es úrasztali kannát és egy ezüst kelyhet készíttettek.

1772-től – Szilágyi Tönkő István

1775-től – Göböl Gáspár (főesperes)

1777-ben – Pap Mihály

1777-től – Kovács István – 1791-ben újabb 10 l-es kannát és egy ezüst kelyhet készíttettek az úrvacsoraosztáshoz.

1793-tól – Várady Ferenc

1799-től – Mihályházai Tóth István (esperes) – Az ő negyed százados tevékenysége során elég sok minden történt: 1803-ban megalakult az első presbitérium, ezzel egy időben díjleveleket is készítettek az egyházi munkásoknak és megállapították az egyházadó mértékét. 1806-ban újabb harangot vettek és ezzel együtt megszabták a harangozási díjakat is. 1808-ban már kicsinek bizonyult a templom, ezért kibővítették az északi- és a déli-hajóval. A kibővített templom szentelése 1810. június 17-én volt. 1814-ben hombárt építettek a Duna-parton és 1818-ban a lelkészlak melléképületeit is újraépítették.

1826-tól – Zilahi Juhos Imre – Az ő szolgálata alatt épült meg a Hild József által tervezett templomtorony, 1832-ben.

1854-től – Szűcs József

1856-tól – Csikay Imre (főesperes) – Az ő szolgálata alatt volt talán a legtevékenyebb a gyülekezet, ami egy kisebb fajta hanyatlásból éledt ekkor újjá: 1856-ban szép, díszes úrasztali terítőt kaptak ajándékba Kornis Pál katolikus ügyvédtől. A községtől 17 hold földet kapott a gyülekezet, melyen faiskolát telepítettek. Ehhez felvettek egy kertészt, akinek lakást is építettek. A faiskola egészen 1900-ig működött, amikor is beszántották azt. A gyülekezet a kezdeteitől fogva iskolát tartott fenn a településen, aminek 1857-ben új épületet építettek tanítólakással együtt. 1858-ban Komornyik Ferdinánd pesti mesterrel orgonát építtettek a templomba, s ezzel egy időben egy úrasztali terítőt is kaptak adományképpen hétköznapi használatra. Még ebben az évben építettek egy takarék magtárat, hogy későbbi nehezebb időkben a szegényeknek segítséget tudjanak nyújtani belőle. 1860-ban népkönyvtárat hoztak létre, kijavították a templom zsindelytetejét és ki is meszelték azt. Ekkor állt fel az első köznép által megválasztott presbitérium is. 1863-ban került a Duna—sziget a gyülekezet birtokába, ahol a két világháború közt számos KIE-tábort tartottak. 1864-ben kibővítették a lelkészlakást 3 helyiséggel. 1873-ban hosszas egyezkedés után átadták az iskolát a községnek, mert már nem tudták azt finanszírozni. 1905-ben már a község sem tudta azt fenntartani és állami fenntartás alá került. 1875-ben lezárták az ó-temetőt és megnyitották az újat, amit ma is használunk. 1878-ban újjáépítették a lelkészlakás melléképületeit. 1884-ben gyászkocsit vettek, amit egészen 1923-ig használtak, amikor is eladták azt. Még 1884-ben megszabták az első sorban lévő sírhelyek árát is. 1886-ban megrepedt a templom mennyezete, amit megerősítettek, de a tetőt is újrazsindelyezték, meszeltek és a padokat is kijavították. 1890-ben toronyórát készíttettek. 1892-ben bársony terítőt kaptak adományképpen a szószékre, a papi székre és az úrasztala kerítésére, valamint új terítőt az úrasztalára. 1894-ben a lelkészlakást zsindelyezték újra.

1896-ban Gergely Antal és Haypál Benő helyettes lelkészek váltották egymást a szolgálatban.

1897-ben Bárdy Pál volt a helyettes lelkész.

1897-től – Máthé Elek – Ő is a tevékeny lelkészek közé tartozott: 1897-ben kátrányozták a templomtetőt, 1898-ban új kisharangot vettek. 1900-ban Weise Ernő szobrászművész tervei alapján szélfogót készítettek a templomra, majd 1902-ben meszelték az épületet. Még ebben az évben krumplis vermet készítettek a lelkészlakás udvarára. 1905-ben a Szigeten kutat ástak és csőszházat építettek. Ebben az esztendőben szervezték meg az önálló hitoktató lelkészi állást is.

1911-től – Jávor János szolgált helyettes lelkészként.

1913-tól – Lukácsy Imre – Az ő idejében felújították a lelkészlakást. Az első világháború alatt, 1916-ban elvitték a harangokat, hogy ágyút öntsenek belőle. Ezek helyett 1921-ben két új harangot vettek. 1918-ban elindították a polgári iskolát, ami egészen az államosításig működött. 1925-ben a templomot renoválták. 1928-ban felépítették a polgári iskola új épületét.

1935-től – Molnár Lajos - Nehéz időkben volt lelkész a gyülekezetünkben: II. világháború, államosítás korszaka… 1941-ben 3 új kelyhet kapott adományként a gyülekezet. Ezeket ma is használjuk. 1945-46-ban két új harangot készíttetett a gyülekezet. Ma ezek hangját hallhatjuk az első, 1744-ben készíttetett nagyharangéval együtt. 1948-ban államosították a polgári iskolát és a gyülekezet minden tulajdonát. A presbiteri jegyzőkönyvbe bejegyezték, hogy amint mód lesz rá, az iskolát újra kell indítani.

(presbiteri jegyzőkönyvi részlet 1948-ból)

1971-től – Márton István – Az ő idejében, 1972-ben szereltek motort az orgona fújtatójába, hogy a fújtatás könnyebb legyen. A templomot is renoválták 1980-ban. 1981-ben épült meg gyülekezeti termünk. 1982-ben két új kehely készült a gyülekezet használatára (ma is használjuk ezeket).

1986-tól – Ablonczy Gábor és Ablonczy Gáborné Temesváry Anna – Az ő idejükben is sok mindennel gazdagodott a gyülekezet: 1990-ben Isten és az elődök akaratának engedve a presbitérium úgy döntött, hogy újraindítja iskoláját. Később az általános iskola szakiskolával is bővült, amihez tangazdaságra is szükség volt – ez a kárpótlások során visszakapott illetve megvásárolt földekből alakult ki. A gazdasághoz tangazdasági központot is vásárolt a gyülekezet, ahol a gépeket, terményeket tárolni lehet. A kárpótlások során az iskola is újabb épületeket kapott, melyeket át kellett alakítani, és renoválni is szükséges volt. Az iskola folyamatos bővítés, fejlesztés alatt állt a lelkipásztor házaspár munkássága idején. Új épületrészek épültek és a régiek is folyamatosan újultak meg. Udvarában istállók is vannak, ahol szintén a szakoktatáshoz szükséges állatállomány (lovak, kecskék, tyúkok, disznók) élnek. Az iskola üvegházában sok szép és hasznos palántát neveltek. A gyülekezet több ingatlant is örökölt, illetve vásárolt a 2000-es évek elején. 2001-ben gyülekezeti és községi összefogással megtörtént az orgona teljes felújítása. 2006-ban gyülekezeti tagok és a lelkészcsalád áldozatos munkájának gyümölcseként felépült a gyülekezet új parókiája egy régi melléképület helyén. (Ez szükséges is volt már, hiszen az öreg parókia legfiatalabb részei is több mint 140 évesek voltak és egészségtelenül vizesedett az egész épület.) Még ebben az évben új toronyóra is került a régi helyére. 2011-ben megtörtént a templom külső, 2014-ben a belső renoválása.

2022.11.01-2023.04.30.  Alföldy-Boruss Dániel a gyülekezet helyettes lelkipásztora. Vezetésével újította fel a gyülekezet a parókiát.

2023.05.01.-től - Arany-Michels Richárd a gyülekezet lelkipásztora. Felesége, Arany-Michels Tímea intézményi lelkészként dolgozik.