2022.02.28-03.06.
Február 28. Hétfő
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 17. rész 22-23. versei: „Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus: "Az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik, de a harmadik napon feltámad." Ekkor igen elszomorodtak.”
Elszomorodtak. S elszomorodunk mi is. Mert annyira megnehezül a szívünk, amikor Jézus Krisztus szenvedésére és halálára kell gondolnunk. 343. énekünkkel együtt szorongom: „Ó, Krisztus, láttam szenvedésed, S borzongásom véget nem ért, Jaj, hogy halálkín lett a részed Érettem, árva bűnösért.
2. A természet velünk zokogja Halálodért fájdalmait, Elbújt a nap, gyászukba rogyva Siratnak választottaid.
3. Szent áldozat, tedd, meg ne szűnjünk Kereszten látni tégedet! Szent véred mossa csak le bűnünk, Lelkünk előtt az tár eget.
4. Jóságod mély és mély a hála, Amellyel hozzád fordulunk; Bűnünkért mentél kínhalálba, Egyetlen Megváltó Urunk.”
Szükségünk van erre az elszomorodásra. Különben azt gondolnánk, hogy a kegyelem ingyen van, tehát értéktelen. Ilyenkor érezzük, hogy nagyon nagy ára volt, akkor is, ha mi ajándékba kapjuk. Ha nem szorul el a torkom, akkor nem is becsülöm meg, hogy az Úr Jézus értem szenvedett. Szükségem van erre a megszomorodásra.
Ma másfajta szomorúság is ért. Valaki elment az örökkévalóságba, aki az életem része volt. Noha hálás vagyok Istennek az életéért, azért, amit tőle tanultam, amit rajta keresztül érthettem meg, a hiánya fáj nagyon. S rendben van ez így. Nekünk szükségünk van rá, hogy meggyászoljuk szeretteinket. Szükségünk van rá, hogy ne menjünk tovább azonnal, mintha semmi nem történt volna. Szükségünk van a szomorúság fájdalmára. Miért? Mert ez visz egyre közelebb az Úr Jézushoz. Velem van gyászomban. Vele lehetek a gyászomban. Tapasztalhatom különös vigasztaló szeretetét. Közben készíti a szívemet, hogy Hozzá megérkezhessek.
Úr Jézus, köszönöm, hogy a legnehezebb úton nem hagysz magamra. Velem vagy, s átölelsz. Áldalak, Uram. Ámen
345. ének:
1.Ím, nagy Isten, most előtted szívem kitárom, Menedékem nincs sehol e földi határon; Ha te nem jössz bánatomra biztató szóval, Italom könny, a kenyerem keserű sóhaj.
2. Ha a világ nem tudná is számos bűnömet, Teelőled elrejtenem semmit sem lehet; Látja Lelked minden bűnöm, melynek átka sújt: Vedd le rólam, ó, Úr Isten, vedd le ezt a súlyt!
3. Jézusomra föltekintek a kereszt alatt, Nincs szívemnek nyugodalma vétkeim miatt; Ó, ne büntesd, Uram, azt, kit megtört a bánat: Szálljon reám irgalmadból béke, bocsánat!
4. Szent Fiadért, ki engemet vérén megváltott, Hallgass meg, ha bűnbánattal hozzád kiáltok! Vigaszoddal térj kegyesen beteg szívemhez, Hozzád térő gyermekednek, Atyám, kegyelmezz!
Március 1. Kedd
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 17. rész 24-27. versei: „Amikor Kapernaumba értek, odamentek Péterhez azok, akik a templomadót szedték, és megkérdezték tőle: "A ti mesteretek nem fizet templomadót?" "De igen" - felelte. Amikor bement a házba, Jézus megelőzte, és így szólt: "Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot vagy adót: fiaiktól-e vagy az idegenektől?" Miután így felelt: "Az idegenektől", Jézus ezt mondta neki: "Akkor tehát a fiak szabadok. De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad. Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt, vedd ki, és add oda nekik értem és érted."”
Értem és érted. Ne botránkoztassunk. Pedig Jézus Krisztusban szabadságot nyertünk. Mit jelent ez a szabadság? Minden szabad nekem? Neked meg semmi? Így szereti ezt a ma embere. Az Úr Jézusban szabad keresztyén ember mégsem jó, ha ezzel érvel. Mert nekem a szabadsággal élni jó, és nem visszaélni. Különös szabadság, ha azt mondom, hogy szabad nekem hátratételt szenvednem mosolyogva, örömmel az Úr Jézusért? Pedig ez az igazi szabadság, amikor szabad nekem önmagammal szembe menni. Szabad önként vállalni Jézusért a bántást is. Szabad megadnom azt is, ami nem jár, de kérik. Szabad. Nem kötelező, de szabadságom van rá. Szabad megbocsátanom azoknak, akik újra és újra a gyermekem ellen törnek. Szabad. S míg szabad ezt tennem, addig az Úr Jézus felszabadítja a lelkem a harag, a gyűlölet alól. Szabad leszek. Jöhetnek a támadások, nem fáj. Az Úr Jézus felszabadított.
Ma nekünk mondja: szabad vagy azokkal szemben, akik rosszat akarnak neked. De tedd meg értem és érted. Mit tegyek ma az Úr Jézusért, és magamért? Például a megbocsátást. Az Úr Jézusért, mert Ő is megbocsátott nekem. S értem, mert ez az elhatározás felszabadít engem.
Mit tehetek még ma? Tulajdonképpen mindent: a másik embernek segítést, a jó szót, a figyelmeztetést. Az Úr Jézusért, és értem. No, meg a másik emberért.
Úr Jézus, köszönöm, a Tőled, Benned nyert szabadságot. Hadd tegyek ma mindent azért, mert érted megtehetem. Ámen
Új énekeskönyv 759. ének:
Új szövetséged elfogadom, Magam egészen odaadom,
Nem tartok semmit, legyen tiéd, Félelmeimtől irgalmad véd.
Áttört kezedbe teszem kezem, Ne engedd, kérlek, ha elveszem.
Láncolj magadhoz örökre már, Nincsen itt részem, nincs, ami vár.
Hű lenni nékem, tudom, nehéz, De szívem, lássad, hű lenni kész.
Járva utam, ha megbotlanék, Emelj magadhoz, keresztedért.
Március 2. Szerda
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 18. rész 1-5. versei: „Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: "Ki a nagyobb a mennyek országában?" Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és ezt mondta: "Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be.”
Kicsi gyerekkorunktól nagyok szeretnénk lenni. Elsők. A legjobbak. Ahogy múlnak az évek, sok dolgot feladunk. Talán már az emberek elismerése sem fontos. Egy valami még mindig az. Sőt egyre fontosabb: a mennyek országa. Szeretnénk ott lenni. Van, aki nem mondja ki, de a lelke mélyén mégis reméli. Ott leszek? Mai igénk efelett gondolkoztat el. A tanítványok „nagyok” kívántak lenni a mennyben. Az Úr Jézus viszont arra figyelmeztet, hogy kint is maradhatok! Jaj. Mikor? Hogyan? „Ha meg nem tértek”- mondja. Mit jelent megtérni? Megfordulni az életutunkon. E világ minden kívánságáról Isten felé fordítani a tekintetemet. A magam akarata helyett vágyom, hogy legyen meg az Ő akarata. Gyökeresen megváltozik minden: „aki lopni szokott, többé nem lop”, aki káromkodni, többé nem káromkodik, aki dühöngeni, többé nem dühöng. Minden megfordul. Nem azért, mert muszáj, hanem azért, mert így esik jól. Még valamit mond az Úr Jézus: olyanok legyetek, mint a kisgyermek!
Milyen a kisgyermek? Feltétlenül bízik a felnőttben, akihez tartozik. Milyen ez a feltétel nélküli bizalom? Két éves kisfiam ételt tett a számba. Nem vettem észre, hogy a kezét is a számba tette, s ott is hagyta. Ráharaptam. Nagyon fájt neki. Pár perc alatt megvigasztalódott, s a keze újra kenyérrel együtt a számban volt. Ez a gyermeki bizalom, amelyik hiszi, hogy a szülő nem akar neki rosszat. Akkor sem, ha mást tapasztalt az imént. Hiszem-e, hogy az én Istenem MINDIG, MINDEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT CSAK JÓT AKAR NEKEM? Csak akkor mehetek be Isten országába, ha már itt most Hozzá fordulok, s rábízom minden napomat. A legnehezebbet is.
Uram, kérlek, formáld a szívemet, hogy a Tiéd lehessen. Ámen
272. ének:
1.Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ő akaratja, Ő énvélem is úgy tégyen, Mint kedve néki tartja. Ő az Isten, Ki ínségben Az övéit megtartja, Hát légyen, mint akarja.
2. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engemet meg nem csal, De igaz ösvényen viszen, Én megelégszem azzal, Hogy kedvében, Kegyelmében Ő forgatja dolgomat, Csak rá hagyom magamat.
3. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engem meg nem utál, Mint jó orvosom, úgy tészen, És mérget ő nem kínál. Orvosságot, Boldogságot Énnékem készít, tudom, Azért csak benne bízom.
4. Mind jó, amit Isten tészen, Ő az én idvességem, Ő velem rosszul nem tészen, Rábízom egész éltem. Örömömben, Keresztemben Mind nyilván megmutatja, Hogy javamat akarja.
5. Mind jó, amit Isten tészen: Ha oly pohárt innék is, Amelynek íze szívemnek Nagy-keserűn esnék is, De eltűröm, Mert víg öröm Felváltja ezt végtére, Sok búm enyhítésére.
6. Mind jó, amit Isten tészen, Mind örökké ezt vallom, Ha rajtam bú, bánat lészen S kell bosszúságot látnom. Mindazáltal Megvigasztal, Mint édes Atyám, engem, Mert csak ő segítségem.
Március 3. Csütörtök
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 18. rész 6-10. versei: „Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik. Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat." "Ha a kezed vagy lábad botránkoztat meg téged, vágd le, és dobd el magadtól: jobb neked ha csonkán vagy sántán mégy be az életre, mint ha két kézzel vagy két lábbal vettetel az örök tűzre. Ha pedig a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, és dobd el magadtól: jobb neked, ha félszemmel mégy be az életre, mint ha két szemmel vettetel a gyehenna tüzére." "Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy angyalaik mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát."”
Kedves felnőttek, szülők, nagyszülők, pedagógusok, hitoktatók, vallástanárok, lelkészek! Milyen nagy a felelősségünk! A szó jelentése, amit megbotránkoztat szóval fordít a Biblia: „σκανδαλίζω - akadályt tesz a másik útjába; megbotránkoztat; bűnre csábít; arra ösztönöz valakit, hogy kételkedjen és eltávolodjon valakitől, akiben pedig bíznia kellene, és akit tisztelnie kellene.” Isten irgalmazzon nekünk, hogy ne legyünk mi azok, akik akadályként állunk a kisgyermekek előtt, hogy Isten országát megláthassák! Amikor nevelnem kell, úgy tudjak szólni, mint aki Istenre mutat nemcsak a szavaival, de egész életével. Amikor szeretnem kell, úgy tudjak felelősséggel szeretni, hogy ne bezárjam közben a gyermek előtt a Menny kapuját, hanem kinyissam. Amikor tehernek érzem a gyermek kérdéseit, vagy viselkedését, akkor jó, ha tudom, Isten előtt nagyon kedves Ő, aki előttem ebben a pillanatban nem. Én pedig a gyermeket nem tehernek, hanem Isten ajándékaként kaptam. Ezzel az ajándékkal felelősség jár. Soha ne ragadtassuk magunkat olyan felháborodott mondatokra, mint: „elegem van belőled!” Minden gyermekről, aki bármi módon hozzánk kapcsolódott valaha is, számot kell adnunk Istennek.
„Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!” Ámen
51. ének:
1.Úr Isten, kérlek, kegyelmezz nékem, És kegyelmedből könyörülj énrajtam, Bűneimből tőled megtisztíttassam, Nagy irgalmaddal végy körül engem! Törüld el az én nagy bűneimet, Mosogass jól meg fertelmességimből, Amikkel fertéztetem éltemet: Tisztítsad el nagy kegyelmességedből!
4. Hints meg, Uram, engemet izsóppal, És én azontúl tisztán megújulok; Moss meg engem, és szépen megtisztulok, És fejérb lészek a tiszta hónál. Hogy örvendezhessen az én szívem, Add, hogy megértsem te nagy irgalmadat, És megvidul minden én tetemem, A te haragod melyet összerontott.
5. Színedet rejtsd el vétkeim elől, Fertelmes bűneimet ne tekintsed, Haragos orcád énrólam elvégyed, Tisztíts meg engem minden bűnömből! És teremts tiszta szívet énbennem, Dolgomat mindig jóra vezéreljed, Az erős lelket újítsd meg bennem, Hogy kedves légyen életem előtted!
6. Ne vess el engem szent színed elől, És ne vedd el szent Lelkedet éntőlem, Sőt szerezz teljes örömet énbennem, Tégy bizonyossá engedelmedről! Indíts szívemben nagy vigasságot, És engem vidám lélekkel erősíts, Értsem örömmel nagy irgalmadat, Kegyelmességgel engemet bátoríts!
Március 4. Péntek
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 18. részének 11-14. versei: „("Mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.) Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy-e el megkeresni az eltévedtet? Ha azután megtalálja, bizony mondom néktek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el. Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül."”
Még mindig a kisgyerekek. Isten nem akarja, hogy elvesszen egy is közülük. Milyen nagy ajándék! Isten minden kisgyermeket az Ő országába vár. Milyen nagy felelősség úgy nevelni és neveltetni, hogy oda is érkezhessenek! Hogy ne éppen mi emeljünk eléjük hatalmas hegyeket, hogy meg ne láthassák Isten szeretetét! Ma szokás azt mondani: „mi nem vagyunk vallásosak”, „mi nem akarjuk hitben nevelni a gyerekeinket”. Az Úr Jézus elhagyta gyönyörű országát. Vállalta, hogy kínhalálon keresztül is megkeresse és megmentse őket. Hogy van ez? Mi meg azon dolgozunk, hogy elvesszenek, elkárhozzanak?
Uram, mentsd meg a lelkünk, s a körülöttünk élő sok drága gyermek lelkét, hogy megismerve Téged, Hozzád menekülhessenek. Ámen
500. ének:
1.Krisztus, ki vagy nap és világ, Minket sötétségben ne hagyj! Igaz világosság te vagy, Kárhozatra mennünk ne hagyj!
2. Téged kérünk, szent Úr Isten: Oltalmazz minket ez éjen; Nyugodalmunk benned légyen, A mi lelkünk el ne vesszen!
3. Nehéz álom el ne nyomjon, Az ellenség meg ne csaljon; Testünk hozzá ne hajoljon És haragodba ne hozzon!
4. Mi szemeink ha alusznak, Szíveink rád vigyázzanak; Te hatalmadnak ereje Légyen híveid őrzője!
5. Úr Isten, hozzád kiáltunk: Gondviselőnk, légy oltalmunk! Őrizz meg ellenségektől, Lelki, testi ínségektől!
6. Parancsoljad angyalidnak, Hogy mireánk vigyázzanak; A mi gonosz ellenségünk Messze távol járjon tőlünk!
7. Emlékezzél meg mirólunk: Jól tudod, mily gyarlók vagyunk; Kiket megváltál véreddel: Úr Jézus, kérünk, ne hagyj el!
8. Dicsőség légyen Atyának, Ő szent Fiának, Krisztusnak, Szentlélekkel egyetemben, Örökkön-örökké! Ámen.
Március 5. Szombat
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 18. rész 15-20. versei: „"Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát. Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást. Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek. Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt. Bizony, mondom néktek: amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is. Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük."”
Oldás és kötés… Milyen nagy felelősség. „Köti az ebet a karóhoz.” – mondja a magyar ember. Mi tesz ilyenkor? Semmiképpen nem enged a maga elképzeléséből. Például a haragjából sem. „Megkötöm magamat.” Ha ez egy másik ember felé történik, akkor ez azt jelenti, hogy megkötöm a másik embert is. A haragom, megbocsátani nem tudásom megkötöz engem is, és őt is, akire irányul. Tehetetlenné tesszük magunkat. Kinek jó ez? Valószínűleg senkinek, s mi mégis ragaszkodunk a „kimondott szavunkhoz”, az elképzelésünkhöz. Testünk, lelkünk bele betegszik, s mégsem akarunk, tudunk szabadulni nehéz gondolatainktól. Pedig az Úr Jézus azt is mondja az igében, hogy oldhatunk is. Feloldhatunk magunkban bánatot, keserűséget, fájdalmat, de oda nem illő örömet is. Hogyan? Először is elismerem, hogy megkötözni a bűnben valakit (akár magamat) nem jó. Aztán imádságomban kérhetem az Úr Jézus segítségét. Aztán komolyan veszem az ígéretét, hogy amit megoldok, az a mennyben is oldva lesz. Most már csak elhatározom komolyan, és keményen, hogy nem akarom sem magam, sem más embert a bűnben megkötözve hagyni. Feloldom. Vagyis megbocsátok. S kérem Isten áldását. Mennyivel jobb áldás alatt élni! S az Úr Jézus megígérte, hogy amit imádságunkban kérünk, főleg, ha ketten, vagy hárman egy akaraton, azt Ő megáldja. Itt van közöttünk. Amikor naponta együtt imádkozunk igéje mellett, itt van velünk, közöttünk, akkor is, ha térben messze vagyunk egymástól. Tőle nem kell, hogy messze legyünk.
511. ének:
1.Maradj velem, mert mindjárt este van, Nő a sötét, ó, el ne hagyj, Uram; Nincs senkim és a vigaszt nem lelem, Gyámoltalannal, ó, maradj velem.
2. Kis életem fut s hervadásba hull, Bú lesz a vígság, fényesség fakul, Csak változást és romlást lát a szem; Változhatatlan, ó, maradj velem.
3. Minden múló perc Hozzád visz közel, Kegyelmed űzi kísértőmet el, Nincs más vezérem, Nincs más Mesterem, Fényben, borúban, ó, maradj velem.
4. Ellenség ellen áldásod fedez, A könny nem sós, a kór is könnyű lesz, Sír, halálfullánk, hol a győzelem? Győztes leszek, csak légy, Uram, velem.
5. Hunyó szemembe vésd keresztedet, Ködöt foszlatva láttasd szent eged. Föld árnya fut, menny fénye megjelen: Halálban is Te légy, Uram, velem.
Március 6. Vasárnap
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 18. részének 21-35. versei: „Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: "Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?" Jézus így válaszolt: "Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. Ezért hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa. Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és fizessen. A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. Amikor azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe vettette őt, amíg meg nem fizeti tartozását. Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? Ekkor haragra lobbant ura, és átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozást. Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának."”
Ha szívetekből meg nem bocsátotok. Mindenki az ő atyjafiának. Úgy érzem, ez azt jelenti, hogy MINDENKINEK van több, vagy kevesebb, kisebb, vagy nagyon komoly sérelem az életében. Ezeket a sérelmeinket szívesen emlegetjük, s ezzel magunk mélyítjük, növelgetjük. Az Úr Jézus pedig arról beszél, hogy egyetlen jó lehetőségünk, ha szívünkből megbocsátunk annak, aki megbántott bennünket. Magam érzem, mennyire felszabadító, amikor szívből fakadóan tudok úgy tekinteni valakire, hogy már nem haragszom rá. S ha azt is meggondolom, hogy ez az elhatározás nem csupán életem hátralévő 1, 2, 5, 10, 20, 30, 50… évét határozza meg, hanem az örök életemet is, akkor bizony nagy luxus a meg nem bocsátás. „Örök harag” – mondtuk megsértődve gyerekkorunkban. Az Úr Jézus mondatai fényében mennyire igaz, és mennyire félelmetes. Az örök harag örök kárhozatot hoz magával. A megbocsátás örök életet.
Úr Jézus, kérlek, bocsásd meg, hogy újra és újra beleesem a megbántottság csapdájába. Kérlek, könyörülj rajtam, hogy egész szívemből tudjak megbocsátani. Ámen
510. ének:
1.Ó, lelkem szent napsugara! Ahol te vagy, nincs éjszaka. Bár földi köd ne szállna fel, S látás elől ne fedne el.
2. Ha csendes est szememre száll, S szelíd álomharmat szitál, Gondoljam azt, Egyetlenem: Nyugodni jó a szíveden.
3. Reggeltől estig légy velem, Nincs nálad nélkül életem; Légy velem, ha az éj leszáll, Nélküled rémít a halál.
4. Ha egy bolygó, bús gyermeked Gúnyolta szód, mert tévedett, Ne hagyd bűnben, Kegyelmes, őt, Emeld fel azt a vétkezőt.
5. Virraszd, akit kór súlya nyom, Ki koldus, áldd meg gazdagon; Kit kín szorít, gyász keserít, Légy álma, könnyű és szelíd.
6. Jöjj és áldj meg, ha ébredünk, S világ útján járunk-kelünk, Míg jóságod szent tengerén Majd elmerít az égi fény.