2026.07.06-12.
Július 6. Hétfő
Áldás, békesség!
129. zsoltár: „Zarándokének. Sokat gyötörtek ifjúságom óta - vallja meg ezt Izráel! - sokat gyötörtek ifjúságom óta, mégsem bírtak velem. Hátamon szántók szántottak, hosszú barázdákat hasítottak. De igazságos az ÚR: elvágta a bűnösök kötelét. Megszégyenülnek, meghátrálnak majd Sion gyűlölői mind. Olyanok lesznek, mint háztetőn a fű, amely elszárad, mielőtt kitépnék. Nem szedi marokra az arató, sem ölébe a kévekötő. Nem mondják az arra járók: Legyen rajtatok az ÚR áldása, áldunk benneteket az ÚR nevében!”
A templomba menet a tegnapi pihenőnél hálát adtunk a családunkért. A következő grádicson ma felszakad a szánkon a panasz. Igen, hálaadás után is előttünk vannak a gyötrelmek. Feledhetetlen emlékek. Azok az események, amikor valami okból nagyon nehézzé vált az élet. Úgy láttuk, hogy emberek keserítik meg. A bűnös ember sok kegyetlenséget tud elkövetni embertársai ellen. Még jogosnak is véli. De jó, ha ilyenkor csendes szívvel Istenhez tudunk fordulni, tudva bizonyosan, hogy a harcainkat Ő harcolja. Amikor „nem bír velem” az ellenség, az nem attól van, hogy erős vagyok, mint Toldi Miklós, hanem attól, hogy ERŐS ISTENEM VAN. Ő adhat nekem erőt, bölcsességet, vagy egyszerűen csak mellém áll, és megvéd. „Elvágja a bűnösök kötelét.” Soha ne feledjük, hogy erős Istenünkhöz panasz szavunkkal is mehetünk. „A kétségbeesett szív, ha nem tudja szép szavakba foglalni imádságát, sikonghat, mint a kölyökstrucc, vagy üvölthet, mint a sakál. Az égben nem botránkoznak meg rajtunk, mint a földön.” (Dr. Ablonczy Dániel)
Uram, köszönöm, hogy úgy jöhetek Hozzád, amint vagyok. Köszönöm, hogy nem vetsz meg. Áldalak Istenem! Ámen
713. ének:
1.Amint vagyok – sok bűn alatt, De hallva hívó hangodat, Ki értem áldozád magad –, Fogadj el, Jézusom!
2. Amint vagyok – nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy,Te, aki megtisztíthatod –, Fogadj el, Jézusom!
3. Amint vagyok – bár gyötrelem S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem félelem –, Fogadj el, Jézusom!
4. Amint vagyok – vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakámra fény –, Fogadj el, Jézusom!
5. Amint vagyok – nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád magát –, Fogadj el, Jézusom!
6. Amint vagyok – hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor odafent –, Fogadj el, Jézusom!
1.Dicséri, áldja szüntelen Jézust a szívem, ajkam . Amit Ő művelt én velem amit Ő végzett rajtam, azt némán el nem hallgatom, ki jártam könnyes utakon Csodáit zengem vígan, hirdetem boldogan.
2. Rég koldus voltam, úttalan, Jézusban kincset leltem, utamnak drága célja van, betölti fénnyel lelkem, a kincset széjjelosztani és másnak jó hírt mondani, szolgálat boldog útja, szent küldetésem ez.
3. Szolgállak téged szüntelen, Jézusom, fénylő hajnal, törölve fájó könnyeket, harcolva búval, bajjal, míg utam hozzád el nem ér, hol nincs árnyék, eltölt a fény, mert színről - színre látom tündöklő arcodat.
Július 7. Kedd
Áldás, békesség!
130. zsoltár: „Zarándokének. A mélységből kiáltok hozzád, URam! Uram, halld meg szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra! Ha a bűnöket számon tartod, URam, Uram, ki marad meg akkor? De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged. Várom az URat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt. Bízzál, Izráel, az ÚRban, mert az ÚRnál van a kegyelem, és gazdag ő, meg tud váltani. Meg is váltja Izráelt minden bűnéből.”
Zarándoklásunkban minél magasabbra érünk, annál jobban látjuk, érezzük a magunk mélységét, nyomorúságát, bűneit. S ez így van, ha nem a földrajzi magasságokra nézünk is. Minél közelebb kerülünk Isten szentségéhez, annál inkább világos előttünk bűneink „sokasága, és undoksága”. Rémisztő a gondolat: „Ha a bűnöket számon tartod, Uram ki marad meg akkor?” Én biztosan nem. Semmim, de semmim nincs, amit Isten előtt felmutathatnék, ami „érdemem” lehetne. „Felsírok! Isten szánj meg engemet! Töröld el az én bűneimet! Legyen nekem, és népemnek bocsánat!” (Dömötör Ilona) Milyen jó, hogy a kétségbeesett kérdésre, hogy kicsoda segít rajtam(?), jön a boldog felismerés: „De nálad van a bocsánat!” De jó, hogy ma a számunkra is felragyoghat ez a bizonyosság, s követheti az őszinte bűnbánat, majd annak a felszabadult öröme. De jó, ha tudjuk, hogy életünk minden mélységéből az Urat várhatjuk. S Ő hozzánk is lép, mert megígérte.
Istenem, áldom szent neved! Köszönöm, hogy életem legnagyobb mélységeiben sem hagytál magamra. Kiálthattam hozzád. Meghallgattál. Megbocsátottál. Felemeltél. Áldalak, Istenem! Ámen
130. zsoltár:
Tehozzád teljes szívből Kiáltok szüntelen: E siralmas mélységből Hallgass meg, Úr Isten! Nyisd meg te füleidet, Midőn téged hívlak, Tekintsd meg én ügyemet, Mert régen óhajtlak.
Ha, Uram, bűnünk szerint Minket büntetnél meg: Uram, e világ szerint Ki állhatna úgy meg? De a te irgalmad nagy A téged félőkön, És igen türelmes vagy, Hogy dicsérjen minden.
Énnékem reménységem Vagyon csak Istenben, És bízik az én szívem Ő szent igéjében. Én lelkem erős hittel Az Urat óhajtja, Mint a virrasztó éjjel A virradtát várja.
Izráel, az Istenben Vesd reménységedet, Mert szent irgalma bőven Nagy messze kiterjedt. Megsegít ő mindenben, Hívein könyörül. Az Izráelt kegyesen Kimenti bűnéből.
Július 8. Szerda
Áldás, békesség!
131. zsoltár: „Zarándokének. Dávidé. URam, nem fuvalkodik fel a szívem, nem kevély a tekintetem. Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem. Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lelkem. Bízzál, Izráel, az ÚRban most és mindörökké!”
Elcsendesedik a szívem, amikor megtapasztalja Isten bűnbocsátó szeretetét. Boldog örömmel közeledik Isten háza felé. Ebben a szent csendben, Isten jelenlétében nincs helye a felfuvalkodottságnak. Semmilyen módon. Pedig megkísért. A legkedvesebb testvérek igyekeznek táplálni ezt. Isten szent csendjében azonban nincs helye a kevélységnek. A „nekem ez megy egyedül is”, messze elszakít Istentől. Én pedig nem egyre messzebb, hanem A TEMPLOMBA IGYEKEZEM A SZENT ISTEN ELÉ. Szívemben csend van, és bizalom. Bízom az én Uramban most és mindörökké.
Csend van bennem, és emlékezem, Képe a múltnak, ím, megjelen, Vétket látok s gondozó kezet, Szennyből, a sárból, mint kivezet. Mért szeret Isten, mért szeret még, Hogy lehet, mért nem mondja ki: elég! Féltő karja újra átölel, Áttört kezéhez szívem közel.
Csend van bennem, és emlékezem, Mily sok ajándék, nagy kegyelem, Mily sok áldás, mily sok türelem Kísérte végig az életem. Mért szeret Isten, mért szeret még, Hogy lehet, mért nem mondja ki: elég! Féltő karja újra átölel, Áttört kezéhez szívem közel.
Csend van bennem, és emlékezem Sokszor volt könnyes mindkét szemem, Oly sok bánat, fájdalom is ért, Hozzá futottam irgalomért. Mért szeret Isten, mért szeret még, Hogy lehet, mért nem mondja ki: elég! Féltő karja újra átölel, Áttört kezéhez szívem közel.
Csend van bennem, és emlékezem, Hála, dicséret él szívemen. Hogy köszönjem múltat és jelent, Holnapom védő, őrző kezet. Mért szeret Isten, mért szeret még, Hogy lehet, mért nem mondja ki: elég! Féltő karja újra átölel, Áttört kezéhez szívem közel. (Vándor Gyula)
Uram, köszönöm, hogy a csendet is Te teremted a szívemben. Köszönöm, hogy egész szívvel Rád bízhatom magam. Ámen
Július 9. Csütörtök
Áldás, békesség!
132. zsoltár: „Zarándokének. Emlékezz, URam, Dávidra, minden viszontagságára! Mert esküt tett az ÚRnak, fogadalmat Jákób erős Istenének: Nem megyek be addig házamba, nem fekszem le fekvőhelyemre, szememet nem hagyom aludni, szempilláimat nyugodni, míg nem találok helyet az ÚRnak, lakóhelyet Jákób erős Istenének! Hallottuk, hogy a láda Efratában van, és rátaláltunk Jaar mezőin. Menjünk el lakóhelyére, boruljunk le lába zsámolyánál! Indulj el, URam, új lakóhelyedre, te és hatalmad ládája! Papjaid öltözzenek igazságba, híveid pedig ujjongjanak! A te szolgádért, Dávidért ne fordulj el felkent királyodtól! Megesküdött az ÚR Dávidnak igazán, nem másítja azt meg: Véredből való utódot ültetek trónodra. Ha fiaid megtartják szövetségemet és intelmeimet, amelyekre tanítottam őket, akkor még az ő fiaik is trónodon ülnek mindvégig. Mert a Siont választotta ki az ÚR, azt kívánta lakóhelyéül: Ez lesz lakóhelyem örökre, itt fogok lakni, mert így kívánom! Gazdagon megáldom eledelét, szegényeit jól tartom kenyérrel, papjait körülveszem szabadításommal, hívei vígan ujjonganak. Ott növelem meg Dávid hatalmát, gondom lesz felkentem mécsesére. Ellenségeire szégyent borítok, őrajta azonban ragyogni fog koronája.”
Amikor a templom felé tartunk, emlékezzünk: az egyszer megépült. Ott, akkor Dávid, aztán Salamon király adta hozzá az emberi erőt. Itt, a mi őseink nem kímélték erejüket, pénzüket, idejüket. Mindkét templom építésének egyetlen célja volt: elkészüljön a hely, ahol Isten imádására összegyűlhetünk. A cél: Istenre találni, Hozzá megérkezni, Vele találkozni, Vele együtt lenni. Egész életünknek ez az értelme! Földi zarándoklatunk célja, hogy megérkezzünk Isten színe elé. Közben minden „megállónak” az a feladata, hogy készítse a szívünket. Újra úgy érzem, jó annak, aki gyalog, és egyedül mehet a templomba, végig imádkozva az utat, így készülve arra, hogy befogadhassa szívébe mindazt, amit Isten készített a számára az Ő igéjében. Tovább lépek: földi zarándoklatunk nemcsak templomba érkezésről szól. Életünk hosszú. Tele buktatókkal, terhekkel, fájdalmakkal, észrevétlen, vagy nagyon is észrevett akadályokkal. EZT A ZARÁNDOKLATOT IS IMÁDKOZVA JÓ JÁRNUNK! Hiszen, minden nap, minden óra közelebb visz a MENNYEI TALÁLKOZÓRA. Készüljünk hát! A zsoltáros bizalma égjen, lobogjon a szívünkben! Isten színe elé készülünk örömökön és nehézségeken keresztül.
25. zsoltár:
1.Szívemet hozzád emelem, És benned bízom, Uram; És meg nem szégyeníttetem, Nem nevet senki rajtam, Mert szégyent nem vallanak, Akik hozzád esedeznek, Azok pironkodjanak, Akik hitetlenül élnek.
2. Útjaid, Uram, mutasd meg, Hogy el ne tévelyedjem; Te ösvényidre taníts meg, Miken intézd menésem. És vezérelj engemet A te szent, igaz igédben; Oltalmazd életemet, Mert benned bízom, Úr Isten.
3. Emlékezzél jóvoltodból Nagy kegyelmességedre, Emlékezzél irgalmadról, Mely megmarad örökre. Ifjúságomnak vétkét, Kérlek, hogy meg ne említsed, Sőt, nagy kegyességedet, Én Istenem, megtekintsed.
4. Jó és igaz az Úr Isten Mind örökkön-örökké, A bűnösöket térítvén Ő igaz ösvényire; És a nyomorultakat Életükben igazgatja, Nagy kegyesen azokat Az ő útjában megtartja.
5. Az Istennek minden útja Kegyesség és nagy hűség Azoknak, kik mondására Gondot tartnak mindvégig. Énnékem kegyelmezz meg, Uram, a te szent nevedért, És bűnömet bocsásd meg, Ne ostorozz nagy voltáért!
6. Aki az Úr Istent féli És tiszteli szívében, Azt ő nagy híven vezérli Igaz ösvényeiben. Nagy békességben annak Minden jó bőven adatik, És ő maradékinak Gazdag örökség hagyatik.
7. Az igaz istenfélőknek Megjelenti titkait, Szövetségit a hívőknek, Megmutatja kötésit. Istenhez szemeimet Felemelem szüntelenül, Ő megőriz engemet, Lábam kivonja a tőrből.
8. Térj azért hozzám, Istenem, Tekints reám kegyesen, És kegyelmezz meg énnékem, Mert élek szegénységben. Betegsége szívemnek Napról napra mind nehezül; Uram, add végét ennek, Végy ki engem ez ínségből!
Július 10. Péntek
Áldás, békesség! Július 10. péntek
133. zsoltár: „Zarándokének. Dávidé. Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor.”
Imádkozunk a templom ajtóig? Van miért! A gyülekezet közösségéért! Az egyetértésért! Már Pál apostol is azt írja a korintusiaknak: Evódiát intem és Szünthékét is intem. Azóta sincs ez jobban. A gyülekezet tagjai is emberek. Emberek, akik különböző módon gondolkoznak. Bizony, Isten ajándéka az, ha egység van közöttünk. A Szentlélek pünkösdi csodája, amikor értjük egymás kimondott szavát, gondolatát. Nem természetes. Nem magától értetődő. Sokszor azt hisszük, hogy igen. Azután meglepődünk, amikor váratlanul valaki szájából, szívéből lecsap a vihar. Nem történt semmi, csak nem értette a másik szavát. Vagy fordítva: a másik nem értette Őt. SZÜKSÉGES AZ EGYETÉRTÉSÉRT IMÁDKOZNI! Miért kell imádkozni érte? Nemcsak azért, mert az ó, mily szép és mily gyönyörűséges, hanem azért is, és főleg azért, mert CSAK ODA KÜLD ÁLDÁST AZ ÚR, ÉS ÉLETET MINDENKOR. Csak oda küld áldást. Isten áldása nélkül árvák vagyunk a templomban. Árvák vagyunk a gyülekezet közösségében. Árvák vagyunk az otthonunkban. Árvák vagyunk ebben az életben, és NINCS ÖRÖKÉLETÜNK! Csak keserves fájdalom. IMÁDKOZZUNK HÁT AZ EGYETÉRTÉSÉRT!
Istenünk, könyörülj meg a szívünkön, mert ha mindannyian a saját gondolatunkhoz ragaszkodunk, akkor a Te áldásod nélkül maradunk! Szükségünk van Rád! Áld meg kérünk a közösségünket, s annak tagjait egyenként! Ámen
133. zsoltár:
Ímé, mily jó és mily nagy gyönyörűség Az atyafiak közt az egyenesség, Ha békével együtt laknak. Mint a balzsamolaj, ők olyanok! Megáldja az Úr az ilyeneket, Nékik ád hosszú életet.
Tégy eggyé, Urunk! Tégy eggyé, Urunk! Hogy meglássa a világ, hogy eljöttél, Tégy eggyé, Urunk! Ó, mily szép, mily gyönyörűséges a testvérekkel egységben lakni, Az Úr áldása bőven árad ránk, mint túlcsorduló olaj.
Július 11. Szombat
Áldás, békesség!
134. zsoltár: „Zarándokének. Áldjátok az URat mindnyájan ti, akik az ÚR szolgái vagytok, akik az ÚR házában álltok éjjelente! Emeljétek föl kezeteket a szentély felé, és áldjátok az URat! Áldjon meg téged a Sionról az ÚR, aki az eget és a földet alkotta!”
Megérkeztünk a TEMPLOMBA! Ma is vannak zarándok utak. Úgy vélem, hogy akik azon végig mennek, hatalmas élménnyel érkeznek a végére. Izrael zarándokai is a megérkezés hatalmas élményének adnak itt hangot. Holnap vasárnap lesz. Ugyanilyen hatalmas élménnyel érkezhetünk mi is a templomba. Érkezzünk! Ha megérkeztünk, akkor cselekedjünk az utolsó zarándokének tanácsa szerint:
1. Áldjuk az Urat! Szívünkön, szánkon áradjon Isten dicsérete! Az Úré, aki vár bennünket az Ő házába. Az Urat dicsérjük, aki bennünket, bűnös embereket vár. Őt dicsérjük, Aki azért vár, hogy könyörüljön rajtunk. Azért vár, hogy megbocsáthasson. Mindegy, hogy éjjel, vagy nappal. Ő vár éjjel is, nappal is. Őhozzá mehetek éjjel-nappal.
2. Emeljük hát föl a kezeinket! Izrael népe felemelt kezei imádkozó kezek. Imádságra érkeztünk. Isten imádására. Teljes szívvel csak az tud imádkozni, aki meghajtja fejét a Szent Isten előtt, megvallja bűneit, bocsánatot kér, szívébe fogadja a bűnbocsátó Isten szeretetét, s áldja az Urat a szabadításáért! Így fogunk felszabadult lélekkel elindulni a templomból.
3. Még valami csoda történik ott a templomban: megáld bennünket az Úr. Szent jelenléte körül ölel. Ad erőt a tovább induláshoz. Ad erőt az előttünk álló feladatokhoz. Majd pedig egy napon, amikor földi zarándoklatunk végére érünk, boldog örömmel mondhatjuk: „megérkeztünk”. Ott aztán az angyalsereggel együtt áldjuk Őt szüntelenül éjjel és nappal, felemelt kezekkel, teljes szívvel örökké.
Uram, köszönöm, hogy Te készítesz arra a napra. Áldom szent neved. Ámen
Áldjátok az Urat, áldjátok szent nevét! Házában álltok napról napra, dicsérjétek szüntelenül! Tárjátok kezeitek az élő Isten felé! Áldjon meg téged Sionról az Úr, ragyogtassa arcát reád!
134. zsoltár:
1.Úrnak szolgái mindnyájan, Áldjátok az Urat vígan, Kik az ő házában éjjel Vigyázván, vagytok hűséggel.
2. Felemelvén kezeteket, Dicsérjétek Istenteket, Szívből néki hálát adván, Őt áldjátok minduntalan!
3. Megáldjon téged az Isten A Sionról kegyelmesen, Ki teremtette az eget, A földet és mindeneket!
Július 12. Vasárnap
Áldás, békesség!
135. zsoltár: „Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek az ÚR nevét, dicsérjétek az URat, akik szolgái vagytok, akik ott álltok az ÚR házában, Istenünk házának udvaraiban! Dicsérjétek az URat, mert jó az ÚR, zengjétek nevét, mert az gyönyörűséges! Mert magának választotta Jákóbot az ÚR, tulajdonává tette Izráelt. Tudom én, hogy milyen nagy az ÚR, nagyobb a mi Urunk minden istennél. Amit csak akar az ÚR, megteszi az égen és a földön és a mélységes tengerekben. Felhőket hoz fel a föld széléről, villámokat szór, ha esik az eső, szelet bocsát ki kamráiból. Lesújtott Egyiptom elsőszülötteire, emberre, állatra egyaránt. Jeleket és csodákat vitt véghez Egyiptomban a fáraón és összes szolgáján. Sok népet vert meg, hatalmas királyokat ölt meg: Szíhón emóri királyt, Ógot, Básán királyát és Kánaán összes királyát. Országukat örökségül adta, örökségül népének, Izráelnek. URam, neved örökkévaló, URam, téged fognak emlegetni nemzedékről nemzedékre. Mert igazságot szolgáltat népének az ÚR, és megkönyörül szolgáin. A pogányok bálványai ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai. Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak, van fülük, de nem hallanak, lehelet sincs szájukban. Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik, és mindazok, akik bennük bíznak. Izráel háza, áldjad az URat! Áron háza, áldjad az URat! Lévi háza, áldjad az URat! Akik csak félitek az URat, áldjátok az URat! Áldott az ÚR a Sionon, aki Jeruzsálemben lakik. Dicsérjétek az URat!”
Dicsérjétek az Urat! Templomban is, hazafelé menet is, otthon is. Életünk legnagyobb ajándéka, hogy dicsérhetjük Őt.
Kik dicsérjék Őt?
– Akik szolgái vagytok. Azok, akik Őhozzá tartoztok.
- Akik ott álltok az Ő házában. Miért is állok az Ő házában? Középiskolás koromban osztálykirándulásokon rengeteg templomot néztünk meg. Műemlékeket. Az építési stílusokat. Jaj nekem, ha csak ezért állok a templomban. Jaj, ha csak az épületben kívánok gyönyörködni. Milyen jó, hogy ott állhatok, hogy találkozhassak Istennel. Milyen jó, hogy Őt dicsérhetem.
Miért dicsérjük?
– Mert jó. Micsoda ajándék, ha érezhetem, megtapasztalhatom, hogy Isten jó. Szeret. Jó, sőt öröm, hogy Hozzá mehetek.
- Mert mindennél nagyobb. Újra és újra meg kell fogalmazódnia bennem ennek a csodának, hogy Ő a legnagyobb. Nekem a VILÁG URA az ISTENEM!
- Mert mindenható. „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.” A legnehezebb helyzetben sem szabad megfeledkeznem róla, hogy az Ő kezében vagyok. Tudta nélkül egy hajszál sem eshetik le a fejemről.
- Örökkévaló. Soha nem múlik el a jelenléte, a hatalma, a szeretete! Ebben mindig biztos lehetek!
- Igazságot szolgáltat. Ezt is jó számon tartanom. Nincs mit rejtegetnem előle, mert Ő ismer. Tudja minden bűnömet! Azt is, amikor mások bántanak! Igazságot szolgáltat.
- Megkönyörül. A Hozzá forduló bűnösön. Rajtam is, ha megvallom a bűneimet.
Áldjátok hát az Urat!
Uram, szeretném örökre áldani szent neved! Ámen
135. zsoltár:
Áldjátok az Úr nevét, Akik neki szolgáltok! Magasztaljátok őtet, Kik hű szolgái vagytok, Kik állotok házában, És jártok tornáciban.
Dicsérjétek, mert jó ő, Áldjátok ő szent nevét, Mert ő igen jókedvű! Jákóbot mint ő népét, Izráelt kiválasztá, Örökévé foglalá.
Mert tudom, hogy ez Isten Erősb más isteneknél, Hatalma nagy mindenen; Isteni beszédével, Amit akar az égen, Megtészi földön, vízen.
Ki e világ végétől Támaszt súlyos felhőket, Villámokat küld fel, Midőn bocsát esőket; Szeleit rejtekükből, Kiküldi erejéből.
Megáll örökké neve És szent emlékezete. Ítéli hatalmában, Népét igazságában; Szolgáinak az Isten Megkegyelmez kegyesen.
A pogányok bálványi Ezüstből és aranyból, Kézzel szoktak öntetni, Csak semmik, bár nézd meg jól. Szájukkal ők nem szólnak, Ő szemükkel nem látnak.
Nem hallanak fülükkel, Az ő szájuk nem lehel. Hozzájuk mind hasonlók Az ily képet formálók, Kiknek ő reménységek Efféle bálványképek.
Kik az Urat félitek, Szent nevét dicsérjétek! A Sionról áldjátok, És őt magasztaljátok Az ő lakóhelyében, A szent Jeruzsálemben!