2026.05.25-31.

Május 25. Pünkösdhétfő

Áldás, békesség!                                                             

Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 12. rész 9–13. versei: „A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok. A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak. A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet.”

Ehhez nem is kellene semmit hozzátenni. Elolvasni újra és újra, megtanulni kívülről. Persze lehet, hogy akkor azt gondolnám, hogy ha tudom kívülről, az elég. Pedig nem. Nem elmondani kell tudni, hanem ÉLNI. Képmutatás nélkül. Nem azért, hogy mások lássák, hanem azért, mert az úgy jó, és csak akkor, ha a szívemből jön. Szívből szeretni azt is, akit nehéz. Őszintén. Iszonyodni a képmutatástól, és minden gonosztól. Nemcsak attól, ami nekem rossz. Attól is, ami nekem kedves lenne, de másoknak rossz. Ragaszkodni a jóhoz. Akkor is, amikor az a szívemnek kedves dolgokról való lemondással jár. Abban a pillanatban, amikor ezt meg tudom tenni, öröm tölti be a szívemet! Gyengéden szeretni. Annyi keménység rakódott ránk évtizedek alatt. Jó, ha eszünkbe jut, hogy gyengéden szeressünk. Tudunk-e tiszteletet adni, Ez a világ szinte már elfelejti. Ezért aztán nagyon fontos, hogy gyakoroljuk önként a tiszteletadást. Nemcsak a feletteseinknek. Minden embernek „jár” a tisztelet. A szolgálatkészség nem a XXI. század erényei közé tartozik. Éppen ezért nagyon nagy szükség van rá, hogy fáradhatatlanul legyünk készek szolgálatra, úgy, mint akik Istennek szolgálnak! Lélekben buzgók, nyomorúság idején kitartók, a reménységben örvendezők, az imádkozásban állhatatosak. A vendégszeretetről talán szólni sem kellene, hiszen a magyar ember vendégszerető. Nekem viszont gyakorolnom kell.

Úr Jézus, kérlek, vezess engem minden utamon, hogy Veled járjak ott embertársaim javára, s a Te dicsőségedre. Ámen

1. Dicséri áldja szüntelen Jézust a szívem, ajkam; Amit Ő művelt én velem, Amit Ő végzett rajtam, Azt némán el nem hallgatom; Ki jártam könnyes uta-kon, Csodáit zengem vígan, Hirdetem boldogan.  

2. Rég koldus voltam, úttalan, Jézusban kincset leltem! Utamnak drága célja van, Betölti fénnyel lelkem: A kincset széjjelosztani, És Róla jó hírt mondani!- Szolgálat boldog útja, Szent küldetésem ez.              

3. Szolgállak téged szüntelen, Jézusom, fénylő Hajnal, Törölve fájó könnyeket, Harcolva búval-bajjal, Míg utam Hozzád el nem ér, Hol nincs árnyék, eltölt a fény, Mert színről színre látom Tündöklő arcodat.

Május 26. Kedd

Áldás, békesség!                                                                         

Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 12. rész 14–21. versei: „Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok. Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal. Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint. Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: "Enyém a bosszúállás, én megfizetek" - így szól az Úr. Sőt, "ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére." Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.”

Folytatódik a tegnapi sor: „Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok.” Elképzeltem: állok valaki előtt, aki az életemre tör. Tudnék-e teljes szívből áldást mondani hangosan? Tudnám-e Isten áldása alá kérni az épp ölni készülő embert? Vagy csak azt, aki éppen a szavaival megbánt? De jó, ha tudom. De jó, ha akarom. Miért? Elsősorban nem magam miatt – bár az én életem számára is nagy áldássá válik, - hanem a velem szemben álló miatt. Hiszen Isten áldása a legnagyobb kincs, ami ebben a világban kapható. Ezek után lehet együtt örülni, együtt sírni, egyetértésben élni, alázatosan járni. Nem könnyű dolog az, de hasznos, sőt Isten ajándéka. Akkor nem fizetek a rosszért rosszal. Minden emberrel békességben, bosszú és harag nélkül. Nem megy egyedül, de ha kérem, Isten segít benne. Soha ne feledjük, hogy a számonkérés Isten dolga. Ő kér számon minden bűnt. Azt is, amit ellenem vétettek. DE! Azt is, amit én vétek mások ellen! SOHA ne feledkezzek meg erről!

Bocsáss meg, Atyám, amikor háborog a szívem. Hadd lássam olyankor is, hogy az áldáskérés milyen nagy dolog! Segíts, hogy alkalmas időben éljek vele. Ámen

462. ének:

1.Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét, Sok hitetlenségét, undok fertelmességét, Töröld el rútságát, minden álnokságát, könnyebbítsd lelkem terhét.               

2. Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben Tétova bujdosik, mint madár a szélvészben; Tőled elijedett, tudván, hogy vétkezett, akar esni kétségben.       

3. Akarna gyakorta hozzád ismét megtérni, De bűnei miatt nem mer elődbe menni, Tőled oly igen fél, reád nézni sem mér, színed igen rettegi.     

4. Semmije sincs pedig, mivel elődbe menjen, Mivel jóvoltodért  viszont téged tiszteljen, Nagy alázatosan, méltó haragodban Tégedet engeszteljen.             

5. Bátorítsad, Uram, azért biztató szóddal! Mit használsz szegénynek örök kárhozatjával? Inkább hadd dicsérjen e földön éltében szép magasztalásokkal.     

6. Térj azért, én lelkem, kegyelmes Istenedhez, Szép könyörgé-sekkel béküljél szent kezéhez, Mert lám, hozzá fogad, csak reá hagyd magad: igen irgalmas Úr ez.      

7. Higgyünk mindörökké egyedül csak őbenne, Őrizkedjünk bűn-től, ne távozzunk őtőle. Áldott az ő neve örökké mennyekbe, ki már megkegyelmeze.

Május 27. Szerda

Áldás, békesség!                                                                                

Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 13. rész 1–7. versei: „Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett. Aki tehát ellene szegül a hatalomnak, az az Isten rendelésének áll ellen; akik pedig ellenállnak, azok ítéletet vonnak magukra. Mert a jócselekedet miatt nem kell félni az elöljáróktól, hanem csak a rossz miatt. Azt akarod, hogy ne kelljen félned a hatalomtól? Tedd a jót, és dicséretet kapsz tőle: mert Isten szolgája az a te javadra. Ha azonban a rosszat teszed, akkor félj, mert nem ok nélkül viseli a kardot, hiszen ő Isten szolgája, aki az ő haragját hajtja végre azon, aki a rosszat teszi. Ezért tehát engedelmeskedni kell nemcsak a harag miatt, hanem a lelkiismeret miatt is. Hiszen adót is azért fizettek, mert ők Isten szolgái, akik éppen ebben a szolgálatban fáradoznak. Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, annak az adót, akinek a vámmal, annak a vámot, akinek a félelemmel, annak a félelmet, akinek pedig tisztelettel: a tiszteletet.”

Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, annak az adót, akinek a vámmal, annak a vámot, akinek a félelemmel, annak a félelmet, akinek pedig tisztelettel: a tiszteletet.”

TARTOZOM. Nem szeretek tartozni. Édesanyám megtanított, hogy MINDEN tartozásom ki kell egyenlítenem. Így aztán egyértelmű volt, hogy az adót, a vámot ki kell fizetni. Beszélgettem valakivel, aki szintén úgy él ma is, hogy először a beérkező számlákat fizeti ki, s ami marad, abból gazdálkodik. Közel száz évvel ezelőtt az iskolánkat adósította el az, akinek felelőssége lett volna a munkabérek járulékait befizetni, és nem tette. Nagy nehézség kerekedett ebből. NE tartozzunk!

FÉLELEMMEL. Félelemmel is lehet tartozni? Mellé állítom a következő szót: TISZTELETTEL. Tartozunk. Egyre nagyobb adósságok halmozódnak föl ezen a téren! Tiszteljük egymást? Mert tartozunk vele! Ne csak azt az embert tiszteljük, aki szerintünk „megérdemli”. MINDEN ember megérdemli a tiszteletet, csak azért, mert ember. Isten teremtménye. S ha elkezdjük gyakorolni a tiszteletet ebben a tiszteletlen világban, akkor valószínűleg lesznek, akik megdöbbennek, lesznek, akik kinevetnek, és lesznek, akik elszégyellik magukat, s példánkat látva kezdik tisztelni egymást. 

Uram, kérlek, hadd álljak melletted, hogy becsülettel, tisztességgel és tisztelettel élhessek. Ámen

Szeretet áradjon köztünk, szeretet gyúljon bennünk, szeretet töltsön el minket, add ezt nekünk Urunk! Hadd legyünk testvéri szívvel, mindnyájan egyek Benned, lobbantsa lángra szívünket szereteted!

652. ének:

1.Látod, Úr Isten, szívünket, Látod erőtlenségünket, Nem rejtjük el bűneinket, Várjuk kegyelmességedet.     

2. Mindnyájan arcra borulunk, Szent Atyánk, hozzád kiáltunk, Felejtsed el bűneinket, Tengerbe el-bévesd őket.        

3. Világosítsad elménket, Gerjeszd fel a mi szívünket, Hogy dicsérhessünk tégedet, És áldhassuk szent nevedet.                        

4. Kérünk téged: mi szívünket Hajlékoddá te szenteljed, Szíveinkben lakodalmat Szerezz, és nagy nyugodalmat.             

5. Így cselekedjél mivelünk Szent Fiadért, ki minekünk Nálad bizonyos reményünk, Hozzád egyenes vezérünk.

Május 28. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                                      

Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 13. rész 8–10. versei: „Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt. Mert azt, hogy ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd, és minden más parancsolatot ez az ige foglalja össze: "Szeresd felebarátodat, mint magadat." A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése.”

Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek. A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. Ezért egyszerű a „törvény” megtartása. Csupán komolyan kell venni, hogy szeressünk. Ha a szeretet – az agapé, az önzetlen szeretet, ahogy Isten szeret – úr a szívemben, akkor nem akarok, nem tudok önző módon mások ellen, mások kárára cselekedni. Ám emberi természetemre nem jellemző az önzetlenség. Az önzés, igen. S parancsból nem megy, hogy szeressek. Ám, amikor Isten szeretete betölti a szívemet, akkor olyan megajándékozottá válok, amit lehet tovább adni, sőt nem lehet nem tovább adni. Jön „magától”, csak úgy, belülről. Milyen különös. Ha nem tudok valakit szeretni, akkor nem azon kell erőlködnöm, hogy de mégis szeressem, hanem „csak” Istennel való kapcsolatomat kell megújítanom. Újra és újra elfogadni az Ő szeretetét, s válaszolni azzal az „első szeretettel”, s mindjárt jut ebből a szeretetből másoknak is. Annak is, akit „nehéz” szeretnem. Kiderül, hogy „a hiba az én készülékemben van”, s Isten szeretete megjavítja.

Szeress, szeress, úgy, ahogy Isten téged szeret, embertársad, mint magadat, mert Isten úgy szeret!

Úr Jézus, köszönöm, hogy ilyen egyszerű. Bocsáss meg, hogy gyakran mégis eltévesztem. Köszönöm, hogy hozzád menekülhetek, s Te helyreállítasz. Ámen

821. ének:

Isten szívén megpihenve forrjon szívünk egybe hát, Hitünk karja úgy ölelje édes Megváltónkat át! Ő fejünk, mi néki tagja, Ő a fény, mi színei; Mi cselédek, ő a gazda, Ő miénk, övéi mi.

Szeretetben összeforrva, egy közös test tagjai, Tudjuk egymásért harcolva, ha kell, vérünk ontani. Úgy szerette földi nyáját s halt meg értünk jó Urunk; Fájna néki, látva minket, hogy szeretni nem tudunk.

Nevelj minket egyességre, mint Atyáddal egy te vagy, Míg eggyé lesz benned végre minden szív az ég alatt; Míg Szentlelked tiszta fénye lesz csak fényünk és napunk, S a világ meglátja végre, hogy tanítványid vagyunk.

Május 29. Péntek

Áldás, békesség!                                                                     

Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 13. rész 11–14. versei: „De mindezt valóban tegyétek is, mert tudjátok az időt, hogy itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból. Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk: az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. Mint nappal illik, tisztességben járjunk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem szeretkezésben és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.”

Mi az, amit valóban tegyünk is? A szeretet. Ne csak beszéljünk róla. Éljük. Igazából ez lesz az, amiben megláthatják mások Isten szeretetét az életünkben. Van idő, amikor nem látják. Van idő, amikor nem jól éljük. Pedig, nincs időnk ebben a világban csak úgy élni, „mintha”. Mintha szeretnénk, mintha jót tennénk. Isten igaz szeretetébe burkolózva jó élnem az életem. Van, hogy akkor sem látják Őt az emberek. Van, hogy én rontom el. Nem jó ebbe belenyugodni, hogy úgyis elrontom. Újra és újra Isten szeretetéhez menekülhetek. „Most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk.” Igen, minden nappal, minden órával, minden perccel közelebb. Így van ez rendben. Egész lelkemet formálja Krisztus szeretete. Ő űzi el az éjszakát.

160. ének:

Fohászkodom hozzád, Uram, Istenem! Kérlek, kegyelmesen hallgass meg engem, Mert tebenned soha nem volt kétségem, Azért most is tehozzád esedezem.

Látod, Uram, igen megnyomorodtam. Előtted nagy nyavalyára jutottam, De míg te szent Istenségedben bíztam, Soha semmiben el nem hagyattattam.

Reménységem míg el nem fogyatkozott, A te ígéreted nálam nyilván volt, Hogy énnékem mind megadod azokat, Amiket én szívem tőled óhajtott.

Azért téged hívlak csak segítségre, És magamat nem is bízom senkire; Én lelkemet vigyed hálaadásra, És szívemet juttasd nagy vigasságra.

Irgalmasságodat mikor hallhatom, Mindjárt elfelejtem minden bánatom; Abban vagyon nékem nagy vigasságom, Bűneimnek bocsánatját hogy bírom.

Jelentsd nékem a te akaratodat, Fordítsd hozzám szent irgalmasságodat; Add meg nékem most, amit tőled várok, Ezért dicséretet örökké mondok.

Atyám, kérlek, formáld a szívem, hogy ne érezzem jól magam a sötétségben. Ámen

Május 30. Szombat

Áldás, békesség!                                                                       

Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 14. rész 1–4. versei: „A hitben erőtlent fogadjátok be, de ne azért, hogy nézeteit bírálgassátok. Az egyik azt hiszi, hogy mindent ehet, az erőtlen pedig zöldségfélét eszik. Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik, aki pedig nem eszik, ne ítélje meg azt, aki eszik, hiszen az Isten befogadta őt. Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll, vagy esik. De meg fog állni, mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa.”

„A hitben erőtlent fogadjátok be, de ne azért, hogy nézeteit bírálgassátok.” Fogadjátok be. Nekem befogadni nem volt nehéz. Talán még bírálgatni sem bírálgattam, de megint csak akartam eget ostromló akarattal” „segíteni” rajta. Nem ment. Azután tovább ment a hitben erőtlen, és nagyon nehéz volt elengedni. Hogyan kell a hitben erőtlent jól szeretni? Semmiképpen nem a saját képemre formálni. Pál szavaival: nem én vagyok az ő „ura”. „Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll, vagy esik.” Senki nem azért kerül mellém, hogy átformáljam olyanra, amilyenné szerintem egy keresztyénnek lennie kell. Ha mellém került, akkor a testvérem. A testvéremet nem bírálgatom, nem nevelem, hanem szeretem. Ez a szeretet félreértés ne essék, a feltétel nélküli szeretet. Szeretem akkor is, ha arcul üt. Akkor is, ha rossz híreket terjeszt rólam. Akkor is, ha csak úgy tesz, mintha szeretne. Nem az én dolgom, hogy „neveljem”. Az én dolgom, hogy imádságaimban Isten kezébe tegyem őt. Ez a legtöbb, amit tehetek érte. De a legtöbb, az pont elég, „mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa.” És szerető Urunk meg fogja tartani.

Uram, kérlek, újítsd meg a szívemben minden nap a szeretetet, hogy a Te szereteteddel lehessek javára embertársaimnak. Ámen

601. ének:

Az Úr Isten az én reménységem, Erősségem mindenféle ínségben; Csak tőle várom igaz boldogságom: S meg is találom.

Benne élek, haláltól nem félek: Jót reménylek, hogy tőle el nem térek; El nem enyészem a sírban egészen: Mennyben lesz részem.

Semmi engem tőle el nem választ, Jól tudván azt, hogy sok jóval eláraszt; Erősít engem erőtlenségemben És szükségemben.

Azért egész életem fogytáig Csodálom itt szent kezének munkáit, S intem lelkemet: áldjad Istenedet, Üdvözítődet.

Oltalmazzad, Uram, Egyházadat, Szent nyájadat, mely vallja szent Fiadat, Ki bűneinkért ártatlan bárányként Szenvedett sok kínt.

Hogy e földön szent gyülekezeted Dicséretet zengvén, áldja nevedet, Míg szemtől szemben magasztalunk mennyben Mind egyetemben.

Május 31. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                                       

Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 14. rész 5–12. versei: „Ez az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, az pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében. Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg. Aki eszik, az is az Úrért eszik, hiszen hálát ad az Istennek. Aki pedig nem eszik, az Úrért nem eszik, és szintén hálát ad az Istennek. Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának; mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. Mert Krisztus azért halt meg, és azért kelt életre, hogy mind a holtakon, mind az élőkön uralkodjék. Akkor te miért ítéled el  testvéredet? Vagy te is, miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé. Mert meg van írva: "Élek én, így szól az Úr, bizony előttem fog meghajolni minden térd, és minden nyelv magasztalni fogja Istent." Tehát mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek.”

Mindegyikünk másként dicséri az Urat, de dicséri az Urat, és ez a fontos. Az, hogy szombaton tart istentiszteletet, vagy vasárnap, az, hogy hálaadással eszik, vagy hálaadással távol tartja magát az ételtől, az Istenünk előtt mindegy. A szívem nem mindegy. Milyen szívvel imádkozom? Milyen szívvel eszem, vagy koplalok? Az Úr Jézust szeretve teszem azt, amit teszek? Ha igen, akkor rendben van. Nem kell elvárnom senkitől, hogy ugyanúgy éljen, ugyanúgy szóljon, mint én. A dolgom az, hogy Istennek hálaadással éljem a napjaimat. Ha Övé a szívem, akkor minden rendben van. Akkor kérem, engedem, hogy Ő vezessen naponta minden gondolatomban, minden tettemben. Akkor, nyugodtan várhatom azt a napot, amikor oda fogok állni Isten ítélőszéke elé, amikor ott számot kell adnom önmagamról. Jaj, ne csapjam be magam, hogy velem minden rendben van! Ne higgyem azt, hogy én „olyan jó” vagyok, hogy „megérdemlem” Isten szeretetét! NEM! NEM ÉRDEMLEM MEG! De az Úr Jézus meghalt a kereszten az én nyomorúságaim miatt is. Üdvösséget szerzett nekem is. Értem is szenvedett. S ott azon a napon mellém áll: „Érte is szenvedtem.” Ezért hálás a szívem naponta, s az Ő szeretetével szeretem a „hitben erőtlent” is.

Úr Jézus, köszönöm, hogy értem is szenvedtél. Köszönöm, hogy mellém állsz. Köszönöm, hogy naponta a Te szeretetedből meríthetek, hogy adni tudjak mindenkinek azt, amire szüksége van. Áldalak Istenem. Ámen

Isten szeretet! Mond hát, van-e szebb: Zengeni róla nagy örömmel?! Értem földre szállt, Jézus megtalált bűnöktől elgyötörten. Vére megmosott, bűntől oldozott, Mélységből fölvett engem. Isten szeretet, mond hát van-e szebb: Zengeni róla nagy örömmel?!