2026.05.18-24.
Május 18. Hétfő
Áldás, békesség!
Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 11. rész 1–10.versei: „Azt kérdem tehát: elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla! Hiszen én is izráelita vagyok, Ábrahám utódai közül, Benjámin törzséből. Az Isten nem vetette el az ő népét, amelyet eleve kiválasztott. Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor az Isten előtt vádat emel Izráel ellen: "Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat lerombolták, én maradtam meg egyedül, de nekem is az életemre törnek." Viszont mit mond neki az isteni kijelentés? "Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet a Baalnak." Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint; ha pedig kegyelemből van, akkor már nem cselekedetekért, mivel a kegyelem akkor már nem volna kegyelem. Mi tehát a helyzet? Amire Izráel törekedett, azt nem érte el. A kiválasztottak azonban elérték, a többiek pedig megkeményíttettek, ahogyan meg van írva: "Adott nekik az Isten bódult lelket, olyan szemet, amellyel nem láthatnak, és olyan fület, amellyel nem hallhatnak mindmáig." Dávid is ezt mondja: "Asztaluk legyen számukra csapdává és hálóvá, megbotlássá és megtorlássá. Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak, és hátukat görnyeszd meg egészen."”
„Most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint; ha pedig kegyelemből van, akkor már nem cselekedetekért, mivel a kegyelem akkor már nem volna kegyelem.”
Nagyon fáj, amikor az ige szól, s emberek szívében nincs válasz rá. Vagy dühös támadás a válasz rá. Ám, ha megvizsgáljuk magunkat, akkor szomorúan kell látnunk, hogy bennünk sem talál visszhangra Isten minden szava. Szükségünk van Isten kegyelméért imádkozni. Magunk számára is. Aztán azok számára, akiknek szól az ige, de nem hallják. Egyre többet megélt fejemmel úgy látom, hogy az imádság az egyetlen kulcsa mindennek. Az imádság köt össze Istennel. Az imádság segít megérteni az olvasott, a hallott igét. Közben pedig megtapasztalhatom, hogy minden Isten kegyelméből történik.
„Kegyelemből léphetünk be szent jelenlétedbe, nem saját érdemeinkből, csak Jézus vérével. Jelenlétedbe hívsz most, hívsz, ó Uram. Kegyelem által vezérelsz, jövünk Hozzád, Uram. Minden törvényszegésünket elvetted, a Bárány drága szent vérével mostál meg.”
Nincs saját érdemem. Nincs. Bármi történik is, Isten kegyelméből történik. Jó, ha ezért hálás a szívünk.
Uram, köszönöm, hogy nem hagytál magamra sem a bűneimmel, sem a küzdelmeim között. Köszönöm, hogy kegyelmed csodáját újra és újra átélhetem. Áldalak ezért. Ámen
202. ének:
1. Kegyes Jézus, itt vagyunk Te szent Igéd hallására, Gyúljon fel kívánságunk Idvesség tanulására, Hogy a földtől elszakadjunk, Csak tehozzád ragaszkodjunk.
2. Elménket, értelmünket Lelki sötétség fogta bé, De szent Lelked szívünket Tiszta fénnyel úgy töltse bé, Hogy jót gondoljunk és szóljunk, Mert csak tőled kell azt várnunk.
3. Dicsőségnek napfénye, Istentől jött világosság! Indítsd lelkünk készségre, Nyisd meg fülünk, szívünk és szánk! Hitvallásunk, könyörgésünk, Urunk Jézus, halld meg, kérünk!
Május 19. Kedd
Áldás, békesség!
Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 11. rész 11–16. versei: „Kérdem tehát: azért botlottak meg, hogy elessenek? Szó sincs róla! Viszont az ő elesésük által jutott el az üdvösség a pogányokhoz, hogy Isten féltékennyé tegye őket. Ha pedig az ő elesésük a világ gazdagságává lett, veszteségük pedig a pogányok gazdagságává, akkor mennyivel inkább az lesz, ha teljes számban megtérnek. Nektek, pogányoknak pedig azt mondom: ha tehát én pogányok apostola vagyok, dicsőítem szolgálatomat, mert ezzel talán féltékennyé tehetem véreimet, és így megmentek közülük némelyeket. Hiszen ha elvettetésük a világ megbékélését szolgálta, mi mást jelentene befogadtatásuk, mint életet a halálból? Ha pedig a kenyér első zsengéje szent, a tészta is az, és ha a gyökér szent, az ágak is azok.”
Különös mondatok ezek. Egy biztos: Isten mindent fel tud és fel is akar használni arra, hogy Rá találjunk. Féltékennyé tenni. Ez a világ büszkén alkalmazza ezt a „módszert” céljai elérésére. Nekem így kimondva nem szimpatikus. De! Történt valami az életemben, ami ebbe a körbe sorolható: Tizenöt éves voltam, amikor hallgattam egy lelkészt, akinek a szavai nyomán az fogalmazódott meg bennem, hogy neki van valamije, ami nekem nincs, és szeretném, hogy legyen. Mije volt neki? Élő hite. Számomra addig a keresztyénség dogmatika volt. Hittételek sora, amin vitázni lehet, vagy elfogadni, de az életemet nem befolyásolják. Ott, akkor megértettem, hogy a hit ÉLŐ VALÓSÁG, AMI NAGYON IS MEGHATÁROZZA AZ EGÉSZ ÉLETEMET. S NEKEM ERRE SZÜKSÉGEM VAN. Én nem neveztem volna ezt féltékenységnek. Mégis úgy gondolom, hogy Pál apostol erről beszél.
Köszönöm, Uram, hogy minden, ami történik körülöttem, arra való, hogy egyre jobban Hozzád tartozzak. Áldott vagy Istenem. Ámen
801. ének:
1. Szívből köszönöm, Uram, az életet, Mind a jóért, mit oly bőven adtál nekem, Zengek hálaéneket. Szívből köszönöm, Uram, a békémet, Most hozzád száll az öröm hangjain! Halleluja!
2. Áldom, dicsérem Neved, mert úgy szeretsz, Mikor próbákkal küzdök, Te rám tekintesz, Felém nyújtod szent kezed. Szívből köszönöm, Uram, az új erőt. A lelkem hálaimát mond Neked: Halleluja!
Május 20. Szerda
Áldás, békesség!
Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 11. rész 17–24. versei: „Ha azonban az ágak közül egyesek kitörettek, te pedig vad olajfa létedre beoltattál közéjük, és az olajfa gyökerének éltető nedvéből részesültél, ne dicsekedj az ágakkal szemben. Ha mégis dicsekszel: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. Azt mondod erre: "Azért törettek ki azok az ágak, hogy én beoltassam." Úgy van: azok hitetlenségük miatt törettek ki, te pedig a hit által állsz. Ne légy elbizakodott, hanem félj! Mert ha Isten a természetes ágakat nem kímélte, téged sem fog kímélni. Lásd meg tehát Isten jóságát és keménységét: azok iránt, akik elestek keménységét, irántad pedig jóságát, ha megmaradsz ebben a jóságban, mert különben te is kivágatsz. Viszont ha ők nem maradnak meg a hitetlenségben, szintén beoltatnak, mert Istennek van hatalma arra, hogy ismét beoltsa őket. Hiszen ha te levágattál a természetes vad olajfáról, és a természet rendje ellenére beoltattál a szelíd olajfába, akkor azok a természetes ágak mennyivel inkább be fognak oltatni saját olajfájukba!”
„Ne légy elbizakodott!” „Látjátok, milyen nagyszerű ember vagyok én?” – mondjuk ki, vagy gondoljuk, vagy érezzük… Szívünk mélyén ott lakik az elbizakodás… Nem jól van ez így. Bibliafordításunk nagyon kedvesen fordította az eredeti szót, ami azt is jelenti, hogy felfuvalkodott, fennhéjázó. Így már bánt, igaz-e. Pedig nagyon ostobán viselkedünk, amikor azt gondoljuk, hogy „hű, de nagyszerűen cselekedtünk!” Jó megértenünk, hogy ami jót sikerül elvégeznünk, az Isten ajándéka. Isten kegyelméből történik, s nem azért, mert én immár mindezt magamtól tudom a legjobban. Isten hatalmas ajándéka, hogy „felvett” az övéi közé. Ezek a hónapok a beiskolázások, tovább tanulások hónapjai. Aki felvételizett, vagy fog, az tudja, hogy ha beleadott mindent, akkor sem biztos a felvétele oda, ahová szeretné. Jó nekünk, ha ugyanezt a bizonytalanságot érezzük az üdvösségünkkel kapcsolatban is. Miért jó? Mert az „elbizakodottsággal” éppen magunkat zárjuk ki Isten országából. Akkor éljünk bizonytalanságban? Nem. Igénk úgy folytatódik: ne légy elbizakodott, hanem félj. Ez a félj szó fordítható úgy is, hogy tiszteld, hódolj Istennek. Vagyis, ha tudom, hogy nem az én érdemem, hanem Isten kegyelme visz engem az Ő országa felé, akkor meghajtom a fejemet, mélyen tisztelem Őt, hódolattal borulok elé.
Uram, köszönöm, hogy engem, aki mindent el tud rontani, befogadtál szeretetedbe. Köszönöm, hogy Te vezeted a lépteim. Segíts, hogy soha el ne bízzam magam. Ámen
741. ének:
1.Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak beléveti, Azt csudaképpen őrzi itt lent, Ínség, baj közt is élteti. Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre épített.
2. A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj, sok jajszó mit ér, Ha sebeink még jobban fájnak S mindennap kínunk visszatér? Így terhünk egyre súlyosabb, Ha lelkünk búnak helyet ad.
3. Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, Az Úr rendelte kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi kell nekünk.
4. Zengj hát az Úrnak s járd az utat, Mit éppen néked Ő adott; A mennyből gazdag áldást juttat S majd Jézus ád szép, új napot. Ki Benne bízik és remél, Az mindörökké Véle él.
Május 21. Csütörtök
Áldás, békesség!
Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 11. rész 25–32. versei: „Nem szeretném, testvéreim, ha önmagatokat bölcseknek tartva nem vennétek tudomásul azt a titkot, hogy a megkeményedés Izráelnek csak egy részét érte, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak, és így üdvözülni fog az egész Izráel, ahogyan meg van írva: "Eljön Sionból a Megváltó; eltávolítja a hitetlenséget Jákób házából, és én ezt a szövetségemet adom nekik, amikor eltörlöm bűneiket." Az evangélium miatt tehát ellenségek Isten szemében tiértetek, de a kiválasztás miatt kedveltek az ősatyákért, hiszen az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok. Mert ahogyan ti egykor engedetlenné váltatok Isten iránt, most pedig irgalmat nyertetek az ő engedetlenségük révén, úgy ők is engedetlenné váltak most, hogy a nektek adott irgalom révén végül ők is irgalmat nyerjenek. Mert Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön.”
„Nem szeretném, ha önmagatokat bölcsnek tartva vennétek tudomásul…” Van, amit nagyon szeretnénk megérteni. Szeretnénk „biztosak lenni a dolgunkban”. Nem lehet. Amikor érteni akarom, amikor bölcs akarok lenni, amikor el akarom dönteni, hogy ki üdvözülhet, ki nem, akkor nagyon rosszat teszek. Igen, van ember, aki talán éppen azért, mert nagyon biztos a maga dolgában, elbukik. Izraelita, vagy keresztyén, mindegy. Én, vagy Te, mindegy. Ha bölcsen meg akarom magyarázni azt, amit nem lehet, akkor elbukok. Semmit nem számít a magam bölcsessége. Isten kegyelme az egyetlen, ahová fordulhatok. Én is, más is. S áldom az én Uramat, ha megnyitotta a lelkemet az Ő ajándéka előtt. Nem kérdezem, hogy más hogyan, vagy miért, vagy miért nem. Jó, ha ma is komolyan veszem: „Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.”
1. Uram Isten, bemutatom Én estvéli áldozatom, Fölgerjesztem hálám tüzét, Mely örökké csak néked ég.
2. A hit unszol, hogy meggyújtsam, S a hűség, hogy el ne oltsam; Mert örömben és búbajban, A Te áldó kezed rajtam.
3. Szemed virraszt énfölöttem, S angyalaid körülöttem Tábort járva vigyáznak rám, Én Istenem, én jó Atyám.
4. Most is, hogy az éj már közel, Oltalmadban rejtőzöm el; Ha te vélem vagy Istenem, Nem érhet baj, veszedelem.
5. Ó, légy vélem, mellém Te állj, Hogyha napom alkonyra száll; És ha ágyam sírba vetem, Te ébressz fel, jó Istenem.
Május 22. Péntek
Áldás, békesség!
Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 11. rész 33–36. versei: „Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai! Ugyan "ki értette meg az Úr szándékát, vagy ki lett az ő tanácsadójává? Vagy ki előlegezett neki, hogy vissza kellene fizetnie?" Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen.”
A titkok az Úréi. Megfoghatatlanok és kikutathatatlanok az Ő útjai! A mai napon életünk egy régi történése jött elém. Döbbenten látom, hogy Isten hogyan óvott meg bennünket valami nagyon rossz dologtól. Akkor nem is gondoltuk, hogy bármi rossz dolog történhet. Ma világosan éreztem, hogy történt volna. De nem történt. Ott állt Isten. megvédett bennünket. Kikutathatatlanok az Ő útjai. Milyen jó, ha nem látjuk, nem értjük, nem gondoljuk, hogy bármi rossz történhetne, mégis egész szívvel kapaszkodunk Istenünk jelenlétébe! S Ő nem lök oldalba, hogy vigyázz, baj történik, hanem egyszerűen csak megóv. Lehet, hogy 20 év múlva kiderül, hogy mitől óvott meg, lehet, hogy nem. „Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége!” Dicsérjük hát Őt minden nap, minden órában, minden pillanatban!
628. ének:
Áldó hatalmak oltalmába rejtve Csak várjuk békén mindazt, ami jő. Mert Isten őriz híven reggel, este, Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő.
Ha gyötri, bántja szívünket a régi, És múlt napoknak terhe ránk szakad, Megrettent lelkünk vigaszodat kéri, Mit nékünk szerzett, Atyánk, szent Fiad.
S ha szenvedések kelyhét adod inni, Mely színig töltött, keserű, nehéz, Te segíts békén, hálával elvenni, Hisz áldva nyújtja hű atyai kéz!
És ha az úton örömöt adsz nékünk, Ha szép napod ragyogva ránk nevet, Biztasson, intsen sok nehéz emlékünk, Hogy életünket szenteljük neked!
A csend köröttünk mélyen szerteárad. Hadd halljuk azt a tiszta éneket, Amely betölti rejtett, szép világod, Hol téged dicsér minden gyermeked!
Május 23. Szombat
Áldás, békesség!
Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 12. rész 1–2. versei: „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Isten irgalmára kérlek. Jaj nekem, ha felületesen veszem azt, amit Isten mond. Jaj, ha azt hiszem, elolvastam, tovább mentem, elfelejtettem, minden rendben van. Nincs. Óriási a tét! Az üdvösségünk. Okos istentiszteletként szánjátok oda a testeteket. Nem vasárnap egy órát! Nem naponta öt percet, míg átfutod a napi igét. Isten nem azt várja, hogy futtában odaírj egy áment. Isten a szívedet várja. Azt várja, hogy az EGÉSZ ÉLETED ISTENTISZTELET LEGYEN. Hogyan lehet az? Igen, úgy, hogy elhagyok mindent, ami nem való az istentiszteletre (csúnya szavak, gondolatok, önzés, nemtörődömség, harag, bántás, elfordulás attól, akinek segítségre van szüksége…). Isten dicsérete lehet a szívemben és a számon egész nap. S ha áldozatot kell hozni valamiért, valakiért, akkor Istennek szentelt áldozat lehet. Nem kényszer. Nem teher. Nehéz nem igazodni a világhoz, hiszen a világban élünk. Mégis. Ha a szívemben Jézus él, akkor Hozzá igazodok. Bizony, újra és újra meg kell újulnia a gondolataimnak, hogy ne sodorjon el a világ vihara, hanem ragaszkodjak ahhoz, ami „Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
160. ének:
Fohászkodom hozzád, Uram, Istenem! Kérlek, kegyelmesen hallgass meg engem, Mert tebenned soha nem volt kétségem, Azért most is tehozzád esedezem.
Látod, Uram, igen megnyomorodtam. Előtted nagy nyavalyára jutottam, De míg te szent Istenségedben bíztam, Soha semmiben el nem hagyattattam.
Reménységem míg el nem fogyatkozott, A te ígéreted nálam nyilván volt, Hogy énnékem mind megadod azokat, Amiket én szívem tőled óhajtott.
Azért téged hívlak csak segítségre, És magamat nem is bízom senkire; Én lelkemet vigyed hálaadásra, És szívemet juttasd nagy vigasságra.
Irgalmasságodat mikor hallhatom, Mindjárt elfelejtem minden bánatom; Abban vagyon nékem nagy vigasságom, Bűneimnek bocsánatját hogy bírom.
Jelentsd nékem a te akaratodat, Fordítsd hozzám szent irgalmasságodat; Add meg nékem most, amit tőled várok, Ezért dicséretet örökké mondok.
Május 24. Pünkösdvasárnap
Áldás, békesség!
Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 12. rész 3–8. versei: „A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint. Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk, ha valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban, a buzdító a buzdításban, az adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.”
Mindenkinek feladata van a gyülekezetben. Neked is, nekem is. Egyikünk sem gondolhatja magát „többnek”. Ez emberi tulajdonságunk. Szeretünk többet gondolni magunkról, mint kellene. „Beképzelt” – mondja a magyar szó. Kár, ha így nem azt gondoljuk magunkról, amit Isten ránk bízott. Elrontunk mindent, ha a ránk bízottat nem végezzük, azt meg igen, amit csak „magunkhoz ragadtunk”, s nem Isten bízott ránk. Megy a „szekér” így is egy darabig, csak, ha nem azt teszem, amit Isten bízott rám, akkor annak nem az lesz a gyümölcse, amit várnék… Egyetlen dolog dönti el, hogy helyes-e az, amit teszek: Ott van-e a szívem, az Úr Jézus kezében? Tőle kértem-e, kaptam-e a feladatomat? Tőle kérem-e alkalomról alkalomra az erőt, az útmutatást, a szót? Mindenkire szükség van a gyülekezet munkájában. Az Ige megértésében, magyarázásában, tanításban, bátorításban, adakozásban, igyekezetben, imádkozásban, akár a templom takarításában, a körülöttünk élők testén, lelkén való könyörülésben. Ha a szívem az Úr Jézusé, akkor Ő indít mindig, alkalmas időben, hogy meglássam, s majd elvégezzem az éppen rám váró feladatot.
Úr Jézus, szeretnék naponta, ma is, a Te akaratod szerint szolgálni a gyülekezetben. Isten Szentlelke, kérlek, Te mutass utat! Ámen
826. ének:
Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám!
Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt, Ó, segíts, hogy hagyjam el bűnök útjait! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt!
Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent, S Jézusommal légyek egy már e földön lent! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent!
Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj, S majd a végső harcon át mennybe fölragadj! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj!