2026.01.19-25.

Január 19. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                                   

János evangéliuma 6. rész 28–34. versei: „Ekkor megkérdezték tőle: "Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk?" Jézus ezt felelte nekik: "Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött." Erre megkérdezték: "És te milyen jelt mutatsz, hogy miután láttuk, higgyünk neked? Mit cselekszel? Atyáink a mannát ették a pusztában, ahogyan meg van írva: Mennyei kenyeret adott nekik enni." Jézus pedig így válaszolt nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak." Erre ezt mondták neki: "Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!"”

Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk? Sok embernek komoly kérdése ez. Nekem is az volt. Szeretnék Istennek tetszeni. Hogyan kell azt csinálni? az Úr Jézus válasza egyszerű: HIGGY! De nem akármiben! Abban, Akit Isten küldött. Vagyis: Higgyek az Úr Jézusban. Higgyek Benne úgy, mint Akinek egyedül van hatalma megszabadítani a bűn, az ördög hatalmából. Keressem Őt úgy, mint SZABADÍTÓ URAMAT.

Milyen jelet mutatsz, hogy higgyünk? – kérdezték ott, akkor az emberek. Ma előttünk már 2000 éve áll a jel: „Áll a Krisztus szent keresztje elmúlás és rom felett.” A jel ott van templomokon, templomokban, útszéleken, otthonokban, ékszereken… hogy nézek erre a jelre? Krisztusra mutat, Aki életét adta értem? Mutasson. S ha látom, fakadjon imádság a szívemből. Bűnvallás és hála. Ne legyen megszokottá a jel, és ne a jelet imádjuk, hanem Krisztust, Aki értünk szenvedett ott a kereszten.

Atyám, két kezedben, csak ott lakhatom. Biztonságot csak tőled kapok. Újjá így teremtesz, sebem ápolod. Boldogság, hogy itt van otthonom! Tarts meg két kezedben, őrizz meg, Uram! Oltalmadban rejtsd el sorsomat!

Atyám, két kezedben teljes az öröm, Ajándékodban gyönyörködöm. Tékozlóként éltem, tárva most karod, Hűtlenségem nem hánytorgatod. Tarts meg két kezedben, őrizz meg, Uram! Oltalmadban rejtsd el sorsomat!

Atyám, két kezedben bátran sírhatok, Fájdalmaim hordozod, tudom. Ott fönn a kereszten, áldó két kezed, Bűneimmel én szegeztem fel. Tarts meg két kezedben, őrizz meg, Uram! Oltalmadban rejtsd el sorsomat!

756. ének:

1.Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom üdvösségemet.          

2. Bánt a sok gond, űz a bánat, Tört remény vagy félelem: Ő nem hágy el, biztatást ad: Békesség van énvelem.    

3. Boldogságnak napja süt rám; Jóság, fény jár utamon: A keresztfa ragyogásán Fényesebb lesz szép napom.                 

4. Áldássá lesz ott az átok, Megbékéltet a kereszt; El nem múló boldogságod, Békességed ott keresd!        

5. Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom üdvösségemet.

Január 20. Kedd

Áldás, békesség!                                                                                  

János evangéliuma 6. rész 35–40. versei: „Jézus azt mondta nekik: "Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek. Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el; mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem. Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon."”

„Aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.” Érezted-e már, Testvérem, hogy Krisztus nélkül valami őrült nagy hiány van bennünk? Éhség, szomjúság? Mindegy, hogy minek nevezzük: HIÁNY. Ezt a nagy űrt tölti be Jézus Krisztus az Ő igéjével és Lelkével a szívemben. Vele élni oly jó! Már nincs miért félnem, mert bennem él. Őbenne élhetek. Lelkem minden éhségét betölti. De elveszi minden félelmemet is. SŐT! Örök életet ad. Nem éri be kevesebbel. Nem elég, hogy a testi egészségem rendben legyen. Nem elég, hogy a lelkem jól érezze magát. Nem elég, hogy kellemes, vidám napjaim lehessenek. Mindezeknél sokkal többet hozott: „feltámasszam az utolsó napon.” „aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen.”

Úr Jézus, köszönöm, hogy noha fontos neked testünk épsége is, mégis sokkal többet adsz ennél: örök életet azoknak, akik benned hisznek. Uram, adj nekünk igaz hitet benned! Ámen

798. ének:

1.Hűséged végtelen, Atyám, nagy Isten, Elhat a mélybe, s az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel. Ki voltál, az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám, HIÁNYOM PÓTOLOD HATALMAS KÉZZEL, Hűséged végtelen, Uram, hozzám.             

2. A tél, a nyár, az ősz, a feslő tavasz, A nap, a hold s a nagy csillagsereg Ezt zengi szüntelen együttes karban: Te vagy az irgalom, a szeretet. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám, HIÁNYOM PÓTOLOD HATALMAS KÉZZEL, Hűséged végtelen, Uram, hozzám.           

3. Eltörlöd bűnömet, békéd vesz körül, Velem vagy, s lényed úgy megvidámít! Erőt adsz mára, a holnapra reményt. Áldásod ontja rám bő árjait. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám, HIÁNYOM PÓTOLOD HATALMAS KÉZZEL, Hűséged végtelen, Uram, hozzám.

Január 21. Szerda

  Áldás, békesség!                                                                                  

János evangéliuma 6. rész 41–51. versei: „A zsidók ekkor zúgolódni kezdtek ellene, mert ezt mondta: "Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállott le" - és azt kérdezték: "Nem Jézus ez, a József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Akkor hogyan mondhatja: A mennyből szálltam le?" Jézus így válaszolt nekik: "Ne zúgolódjatok egymás között! Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Aki az Atyától hallott és tanult, az mind énhozzám jön. Nem mintha bárki látta volna az Atyát: csak aki az Istentől van, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon: Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem."”

„Hogyan szállhatott volna a Mennyből, ha József fia?” Velünk is előfordul, hogy valamit jobban vélünk tudni másoknál. „Az nem kehet, hogy úgy van, mert én tudom…” „Nem lehet. Jobban tudom, mint X vagy Y.” Így aztán előítélettel hallgatjuk, amit hallunk. Nem jól van ez így semmiképpen. Főleg, ha az Úr Jézusról szóló szavakat olvassuk, hallgatjuk kételkedve. Miért baj ez? Azért, mert magunk ellen fordulunk ilyenkor. Elveszítjük azt, amit Jézus hozott nekünk. Elveszítjük, hogy Istentől tanítottak lehetnénk. Pedig hatalmas ajándék, hogy Istentől tanított lehetek! Elveszítjük az örök életet. Jaj, ne tudjuk az Úr Jézusnál jobban, hogy mire van szükségünk, mi a jó nekünk! Ne vessük meg az Ő szavát, bárhol és bármikor is szól hozzánk!

Úr Jézus, köszönöm, hogy naponta táplálod a lelkem. Köszönöm, hogy gondod van rám. Akkor is, amikor vihar dúl felettem, vagy bennem. Köszönöm, hogy nem hagyod éhen pusztulni a lelkem. Áldalak, Uram. Ámen

666. ének:

1.Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, Egy sugárt küldj ránk te le, Kik új napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét űzze szét. 

 2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, Szívünk, mely kiszárada, Vigaszodtól felviduljon, S híveid közt légy jelen szüntelen. 

 3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, Vétkeink fedezzük el Tőled nyert fehér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze majd mind a bajt.  

4. S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, Könnyek gyászos völgyiből Üdvösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd egyre tart.

Január 22. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                                            

János evangéliuma 6. rész 52–59. versei: „A zsidók erre vitatkozni kezdtek egymással, és ezt kérdezték: "Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül?" Jézus így szólt hozzájuk: "Bizony, bizony, mondom néktek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne. Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké." Ezeket a zsinagógában mondta, amikor Kapernaumban tanított.”

Micsoda hátborzongató szavak: „Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet bennetek.” Milyen más, amikor Pál apostol jól ismert szavait olvassuk: „Én az Úrtól vettem, amit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, és hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlatosképpen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend.” Azon az éjszakán. És azóta minden úrvacsoraosztáskor ott állunk, és hallgatjuk: értem adta testét és vérét. Helyettem adta. S míg én eszem a falat kenyeret, és iszom a korty bort, betölti szívemet, lelkemet az Úr Jézus értem hozott áldozatának ereje, testemet, lelkemet gyógyító hatalma. És mindegy, hogy mások mit gondolnak.

Úr Jézus, köszönöm, hogy értem, helyettem, miattam adtad az életedet. Köszönöm végtelen szeretetedet. Ámen

Ó, végtelen nagy kegyelem, Megmentett engem is. Én elvesztem, reménytelen, Ha Jézus nem segít.

Ó mily csodás e kegyelem A szívem már nem fél. Értelmet nyert az életem Mert Jézus bennem él.

Ó mennyi sok veszélyen át Jöttem Hozzád, Uram. De lelkem most már rád talált, Többé nem nyugtalan.

A mennynek békessége vár, Ha elfogy életem. Megosztja majd hű Jézusom Szent otthonát velem.

Január 23. Péntek

Áldás, békesség!                                                                              

János evangéliuma 6. rész 60–65. versei: „Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: "Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?" Mivel pedig Jézus magától is tudta, hogy ezért zúgolódnak tanítványai, így szólt hozzájuk: "Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol előzőleg volt? A lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet. De vannak közöttetek néhányan, akik nem hisznek." Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki el fogja árulni őt. És így folytatta: "Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya."”

"Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?" Vagyis: Nem értem. Inkább nem hallgatom. Elmegyek messzire. Nem akarom megfejteni, hogy mit jelent… Nem értem a szót. Nem akarom érteni majd a tettet sem. Sok. Valóban sok, hogy elrejtőzhetek Őbenne? Sok, hogy erőt ad minden helyzetben? Sok, hogy életem van ott, ahol csak halál terem? Ő adott erőt azoknak, akik Néró arénájában haltak meg, mert széttépték őket az oroszlánok, vagy élő fáklyaként égtek el. Közben Krisztust dicsérő énekeket énekeltek. Sok? Valóban sok. Sok a szenvedés, és sok a keserves bántások elviselése. De az a Krisztus, Aki az életét adta értem, velem van, erőt ad, mellettem áll, Ő viszi a teher nehezét. Nem értem. Az eszemmel lehet, hogy nem, de a szívem átéli, hogy velem van, mellettem van. Nem magamtól találtam ki. Az Atya vont magához.

Jézus életem, erőm, békém, Jézus társam, örömöm, Benned bízom, Te vagy az Úr, Már nincs mit félnem, mert bennem élsz, Már nincs mit félnem, mert bennem élsz.

757. ének:

Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál! Az a víz s a drága vér, Melyet ontál a bűnér’, Gyógyír légyen lelkemnek, Bűntől s vádtól mentsen meg!

Törvényednek eleget Bűnös ember nem tehet; Buzgóságom égne bár, S folyna könnyem, mint az ár: Elégtételt az nem ad, Csak te válthatsz meg magad.

Jövök, semmit nem hozva, Keresztedbe fogódzva, Meztelen, hogy felruházz, Árván, bízva, hogy megszánsz; Nem hagy a bűn pihenést: Mosd le, ó, mert megemészt!

Ha bevégzem életem, És lezárul már szemem, Ismeretlen bár az út, Hozzád lelkem mennybe jut: Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál!

Január 24. Szombat

Áldás, békesség!                                                                          

János evangéliuma 6. rész 66–71. versei: „Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé. Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: "Vajon ti is el akartok menni?" Simon Péter így felelt: "Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje." Jézus így válaszolt nekik: "Nem én választottalak-e ki titeket, a tizenkettőt? Egy közületek mégis ördög." Júdás Iskáriótesre, Simon fiára mondta ezt, mert ez akarta őt elárulni, pedig egy volt a tizenkettő közül.”

Nem értem, amit olvasok? Szabad kérdezni. Jó keresni a kérdésünkre a választ. Jó meghallani, hogy Jézus is kérdez bennünket. Jó komolyan venni a kérdését. Jó tudni, hogy az Ő követése nem olyan „ímmel-ámmal” dolog. Hogy is szól a Tízparancsolat összefoglalása: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből.” Teljes szívemből. Teljes lelkemből. Szeretem ŐT így? Életem minden pillanatában? Szükségem van az örök élet beszédére? Tudom, hiszem, hogy egyedül Ő az életem Szabadítója, Megváltója? Azt is, hogy nélküle semmi nem működik, minden elromlik, s csak keserűség, félelem szorongatja a szívem? Ha tudom, akkor, micsoda kincs, hogy nem kell nélküle élnem! Élhetek VELE minden nap, minden órában. Beszélgethetek VELE. Áldhatom Őt, s közben, míg elmondanám a félelmeimet, kiderül, hogy már nincs mitől félnem. Irgalmának palástja betakart. Áldom Őt.

Úr Jézus, köszönöm, hogy Velem maradsz. Köszönöm, hogy nem kell egyedül kigondolnom, hogy hogyan járjam az élet útját. Köszönöm az örök élet beszédét. Köszönöm végtelen szeretetedet, türelmedet, jóságodat. Áldalak Uram, minden időben. Ámen

1. Áldjad, én lelkem a dicsőség erős királyát! Őnéki mennyei karokkal együtt zeng hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang, Mind az ő szent nevét áldják!             

2. Áldjad Őt, mert az Úr mindent oly szépen intézett! Sasszárnyon hordozott, vezérelt, bajodban védett. Nagy irgalmát Naponként tölti ki rád: Áldását mindenben érzed.          

3. Áldjad Őt, mert csodaképpen megalkotott téged. Elkísér utadon, tőle van testi épséged. Sok baj között Erőd volt és örömöd: Szárnyával takarva védett.        

4. Áldjad Őt, mert az Úr megáldja minden munkádat, Hűsége, mint az ég harmatja, bőven rád árad. Lásd: mit tehet Jóságos Lelke veled, És hited tőle mit várhat.                      

5. Áldjad az Úr nevét, Őt áldja minden énbennem! Őt áldjad, lelkem és Róla tégy hitvallást, nyelvem! El ne feledd: Napfényed Ő teneked! Őt áldjad örökké! Ámen.

Január 25. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                                               

János evangéliuma 7. rész 1–10. versei: „Jézus ezután Galileát járta. Nem akart ugyanis Júdeában tartózkodni, mivel a zsidók meg akarták ölni. Közel volt a zsidók ünnepe, a lombsátor-ünnep. Testvérei ekkor ezt mondták neki: "Menj el innen, és eredj Júdeába, hadd lássák a tanítványaid is a te dolgaidat, amelyeket cselekszel. Mert senki sem cselekszik semmit titokban, aki azt akarja, hogy nyilvánosan elismerjék őt. Ha ilyeneket cselekszel, tedd ismertté magadat a világ előtt." Mert a testvérei sem hittek benne. Jézus pedig így szólt hozzájuk: "Az én időm még nincs itt, nektek azonban minden idő alkalmas. Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert én arról tanúskodom, hogy a cselekedetei gonoszak. Ti menjetek fel az ünnepre, én erre az ünnepre még nem megyek fel, mert az én időm még nem jött el." Ezeket mondta nekik, és ott maradt Galileában. Miután azonban elindultak testvérei az ünnepre, akkor ő is felment, nem nyíltan, hanem - amennyire lehetett - titokban.”

„Menj el innen Júdeába”… Amikor mi akarjuk megmondani az Úr Jézusnak, hogy mit tegyen: „Kérlek, cselekedd ezt, tedd meg azt, gyógyítsd meg, add meg…” A testvérei azért tették, mert nem hittek benne. Hogy állunk mi a hittel? Úgy gondoljuk, hogy Ő arra való, hogy teljesítse a kívánságainkat? Igyekszünk akár megzsarolni is Őt? „Ha ezt teszed, akkor én…” Aztán megszületnek a „nem érdemes hinni” gondolatok… Ó, de kár! Jézus Krisztus bennünket is tanított imádkozni: „Legyen meg a Te akaratod.” Az én életemben is legyen meg. Hiszen az Ő akarata a LEGJOBB akarat, ami megvalósulhat az életemben! De jó, ha kész vagyunk úgy imádkozni, hogy: „köszönöm, hogy Te a legjobbat tudod és akarod kihozni ebből a helyzetből”. Jézus Krisztust ma is gyűlöli a világ. Te Testvérem, szereted-e? Hiszed-e, hogy Ő az életed Megváltója? Hiszed-e, hogy nem neked kell megmondanod neki, hogy mi lesz a jó, hanem éppen fordítva? Mellette maradsz-e akkor is, ha mindenki más ellene van?

Úr Jézus, köszönöm, hogy elviseled értetlenségünket, irányítani akarásunkat. Köszönöm, hogy tanítasz arra, hogy mi a helyes. Köszönöm, hogy vezetsz utadon. Köszönöm végtelen szeretetedet. Hadd áldjuk szent neved ma is együtt a gyülekezetben! Ámen

618. ének:

Az én időm, mint a szép nyár, Menten eljár, Nem messze tőlem a vég. Ám a lélek el nem enyész, Sőt, bére lész Jó vagy jaj: pokol vagy ég.

Nem szükség hát veszteg ülnöm, Kell készülnöm: Égjen jól a szövétnek, Mert majd amaz öt szüzekkel, Mint ezekkel, Vélem is számot vetnek.

Ó, Uram, hová kell lennem, Ha kell mennem Veled, bírámmal szemben! Már ezt is alig állhatom, Ha forgatom Ezt előre eszemben.

A kürtzengés máris hallik, Már hajnallik, Útban már az angyalok. Életem csak egytenyérnyi, S számonkéri Jézusom, ha meghalok.

Taníts meg, Uram, hogy holtom S rövid voltom Soha el ne felejtsem, És a jövendő életet, Ítéletet Szívemből ki ne ejtsem.

Kezem én is feléd nyújtom, Szabadítóm, Jézusom, hozzád tartok! Bízzál, lelkem, nem süllyedsz itt, Kormány a hit, Várnak már a révpartok.