2025.12.15-21.
December 15. Hétfő
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 25. rész 6-12. versei: „Miután pedig nyolc vagy tíz napnál tovább nem tartózkodott közöttük, lement Cézáreába. A következő napon pedig beült a bírói székbe, és elővezettette Pált. Amikor Pál megjelent, körülállták a Jeruzsálemből lejött zsidók, és sok súlyos vádat emeltek ellene, amelyeket azonban nem tudtak bizonyítani. Pál így védekezett: "Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen nem vétettem semmit." Fesztusz azonban a zsidók kedvében akart járni, és ezt kérdezte Páltól: "Akarsz-e Jeruzsálembe menni, hogy ott ítélkezzem feletted ebben az ügyben?" Pál azonban így válaszolt: "A császár ítélőszéke előtt állok, itt kell ítélkezni felettem. A zsidók ellen nem vétettem semmit, amint magad is jól tudod. Mert ha vétkes vagyok, és halált érdemlő dolgot cselekedtem, nem vonakodom a haláltól. Ha pedig ezek alaptalanul vádolnak engem, senki sem szolgáltathat ki nekik. A császárhoz fellebbezek." Akkor Fesztusz megbeszélést tartott a tanácsosaival, majd így válaszolt: "A császárhoz fellebbeztél, tehát a császár elé fogsz menni."”
"Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen nem vétettem semmit." Igen, boldog az az ember, aki jó lelkiismerettel elmondhatja ezt. Én csak annyit mondhatok, hogy igyekezetem, igyekszem, szándékosan nem akarok véteni, de ahogy a régi úrvacsorai imádság mondta: „gonosz szómmal, szándékommal, látásommal, hallásommal, irigységemmel, mordságommal, szitkos-átkos voltommal, haragtartásommal tégedet, én Istenem megbántottalak.” De jó, hogy kérhetjük Istenünk bocsánatát. De jó, hogy nem hiába fordulunk Hozzá.
„A császárhoz fellebbezek.” – mondja Pál. Mi abban a kiváltságos helyzetben vagyunk, hogy a császárnál is magasabbra fellebbezhetünk: Istenünkhöz. S a töredelmes szívet Ő szereti, meggyógyítja, és magához vonja.
Áldalak Istenem, hogy szabad nekem minden nehéz helyzetemben, a maiban is, Hozzád fellebbeznem, Hozzád menekülnöm. Köszönöm, hogy Te már elkészítetted a kimenekedést, ha én még nem is látom azt. Áldalak érte. Ámen
1.zsoltár:
1.Aki nem jár hitlenek tanácsán, És meg nem áll a bűnösök útán, A csúfolóknak nem ül ő székében, De gyönyörködik az Úr törvényében, És arra gondja mind éjjel, nappal: Ez ily ember nagy boldog bizonnyal.
2. Mert ő olyan, mint a jó termőfa, Mely a víz mellett vagyon plántálva, Ő idejében meghozza gyümölcsét, És el nem szokta hullatni levelét; Ekképpen amit ez ember végez, Minden dolgában megyen jó véghez.
3. De nem ígyen vannak a gonoszak; Hanem mint az apró por és polyvák, Melyek a széltől széjjelragadtatnak: Így az ítéletben meg nem állhatnak A gonoszok és kik bűnben élnek, Az igazak közt helyet nem lelnek.
4. Mert az Isten ismeri útukat, Az igazaknak érti dolgukat; Azért mindörökké ők megmaradnak; De akik csak a gonoszságban járnak, Azoknak nyilván mind elvész útuk: Mert Istennek nem kell az ő dolguk.
Füle Lajos: BOLDOG
Boldog, akiben ÁDVENT szép váradalma van,
ki nem vár tőle semmit, szegény, boldogtalan.
December 16. Kedd
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 25. rész 13-27. versei: „Néhány nap elteltével Agrippa király és Berniké Cézáreába érkezett, hogy köszöntsék Fesztuszt. Amikor már több napja időztek ott, Fesztusz szóba hozta a király előtt Pál ügyét: "Van itt egy férfi, mondta, akit Félix hagyott itt fogolyként. Mikor Jeruzsálemben voltam, panaszt emeltek ellene a zsidók főpapjai és vénei, és az elítélését kérték. Azt válaszoltam nekik, hogy a rómaiaknak nem szokásuk bárkit is kiszolgáltatni, amíg a vádlott szemtől szemben nem áll vádlóival, és alkalmat nem kap arra, hogy védekezzék a vád ellen. Mikor tehát megérkeztek ide, halogatás nélkül mindjárt másnap bírói székembe ültem, és elővezettettem azt a férfit. Ekkor vádlói körülállták, de semmi olyan bűnt sem hoztak fel ellene, amilyenre gondoltam, hanem valami vitás kérdéseik voltak vele a maguk vallásáról, meg egy bizonyos meghalt Jézusról, akiről Pál azt állította, hogy él. Mivel pedig én nem tudtam eligazodni ezekben a vitás kérdésekben, azt kérdeztem tőle, nem akar-e Jeruzsálembe menni, és ott törvény elé állni ezek miatt a dolgok miatt. Pál azonban fellebbezett, és azt kívánta, hogy tartsák őrizetben a császár döntéséig. Ezért parancsot adtam, hogy őrizzék őt, amíg a császárhoz küldhetem." Agrippa erre így szólt Fesztuszhoz: "Szeretném magam is hallani ezt az embert!" - "Holnap hallani fogod" - válaszolta ő. Másnap aztán megérkezett Agrippa és Berniké nagy pompával, és miután az ezredessel és a város előkelőségeivel együtt bevonultak a nagyterembe, Fesztusz parancsára elővezették Pált. Fesztusz ezután így szólt: "Agrippa király és ti, férfiak, mind, akik velünk együtt jelen vagytok, látjátok ezt az embert, aki miatt megostromolt engem az egész zsidóság Jeruzsálemben, sőt még itt is, azt kiáltva, hogy ennek nem szabad tovább élnie. Én azonban azt állapítottam meg, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem cselekedett. De mivel a császárhoz fellebbezett, úgy döntöttem, hogy oda küldöm őt. Ámde semmi bizonyosat nem tudok írni róla uramnak, ezért elétek vezettettem, elsősorban is eléd, Agrippa király, hogy kihallgatása után legyen mit írnom róla. Mert értelmetlennek tartom, hogy aki foglyot küld, ne jelentse az ellene emelt vádat is."”
„Nem szokásuk bárkit is kiszolgáltatni, amíg a vádlott szemtől szemben nem áll vádlóival, és alkalmat nem kap arra, hogy védekezzék a vád ellen.” Kiszolgáltatni, halálra adni, odaajándékozni. Pál élete ott van Fesztusz kezében. Megtehetné, hogy gyorsan szabadul az ítélkezés terhe alól. Nem teszi.
Most gondoljuk végig a saját életünket. Igaz, nincs hatalmunk bírói székbe ülni, mégis, amikor hallunk, vagy látunk valamit, azonnal ítélkezünk. XY rosszul teszi azt, amit tesz. Mindig tudjuk, hogy mit, hogyan kellene másoknak cselekedni. Sőt arról is meg vagyunk győződve, hogy amit mi gondolunk, teszünk, az úgy jó. Megbántódunk, amikor mások ugyanúgy ítélkeznek felettünk, mint mi másokon. Jó, ha tudjuk, hogy joga ítélni csak Istennek van. Ő az egyedüli, aki, amikor ítél, igazságosan ítél. Így Ádventben tartsunk önvizsgálatot! Hajtsunk felet Isten előtt! Kérjük, hogy Ő legyen egyedüli ítélőnk.
Igaz bírám, URAM felelj hívlak! Könnyítsd meg a szívem, adj irgalmat! Kevés erőm, nagy a szorongásom, Jó vagy hozzám, halld meg imádságom!
Meglátjátok, eljön az ÚR hozzám, csodajellel segít a hű szolgán. Meghallgat majd, mikor felkiáltok, Bizalmamban kegyelmet találok.
Körül vesz az Úrnak arca fénye, Lefekszem és rám borul a béke. Benned élek Uram, mély az álmom, Nyugalmamat csak benned találom.
„Bűnbánatom, ha késne, egyre késne, törődj, URAM, TE akkor is velem! Megértem én már minden büntetésre, de egy reményem van: a kegyelem.” (Füle Lajos)
December 17. Szerda
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 26. rész 1-23. versei: „Agrippa erre így szólt Pálhoz: "Megengedjük, hogy szólj a magad mentségére." Akkor Pál kinyújtotta a kezét, és védőbeszédet mondott: "Boldognak tartom magam, Agrippa király, hogy mindazok ellen, amikkel a zsidók vádolnak, ma előtted védekezhetem, mert te kiváló ismerője vagy a zsidók minden szokásának és vitás kérdéseinek. Kérlek azért, hallgass meg engem türelemmel. Életemet, amely kezdettől fogva népem között és Jeruzsálemben folyt, ifjúságomtól fogva ismerik a zsidók mindnyájan. Mivel ők kezdettől fogva ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy kegyességünk legszigorúbb irányzata szerint éltem, mint farizeus. Most is amiatt a reménység miatt állok itt vád alatt, amelyet atyáinknak ígért Isten. Ennek a teljesülését reméli tizenkét törzsünk is, éjjel-nappal állhatatosan szolgálva Istennek. Ezért a reménységért vádolnak engem a zsidók, Agrippa király. Miért tartjátok hihetetlennek, hogy Isten halottakat támaszt fel? Én egykor elhatároztam magamban, hogy mindent meg kell tennem a názáreti Jézus neve ellen. Meg is tettem ezt Jeruzsálemben, és a főpapoktól kapott felhatalmazás alapján a szentek közül sokat börtönbe vetettem. Amikor pedig megölték őket, én is ellenük szavaztam. A zsinagógákban mindenfelé gyakran büntetéssel kényszerítettem őket káromlásra, sőt ellenük való féktelen őrjöngésemben egészen az idegen városokig üldöztem őket. Egyszer éppen ilyen ügyben utaztam a főpapok felhatalmazásával és megbízásával Damaszkusz felé. Déltájban az úton láttam, ó, király, amint a mennyből a nap fényénél is ragyogóbb világosság sugároz körül engem és útitársaimat. Mikor pedig mindnyájan a földre estünk, egy hangot hallottam, amely így szólt hozzám héber nyelven: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod. Erre ezt kérdeztem: Ki vagy, Uram? Az Úr pedig így válaszolt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek, hogy tanúbizonyságot tegyél arról, amiket láttál, és arról, amit ezután fogok neked magamról kijelenteni. Megoltalmazlak e néptől és a pogányoktól, akikhez küldelek. Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek; hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek. Ezért, Agrippa király, nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt, hanem először Damaszkuszban és Jeruzsálemben, majd Júdea lakóinak és a pogányoknak hirdettem, hogy térjenek meg, forduljanak az Istenhez, és éljenek a megtéréshez méltóan. Ezért fogtak el engem a zsidók a templomban, és ezért akartak kivégezni. De mivel az Isten mind e mai napig megsegített, itt állok, és bizonyságot teszek kicsinyeknek és nagyoknak, és semmit sem mondok azon kívül, amit Mózes és a próféták megjövendöltek: a Krisztusnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támad fel a halottak közül, világosságot fog hirdetni a népnek és a pogányoknak."”
Pálfordulás. Az ember megy egy irányba. Aztán találkozik valami hatalmas erővel, s ettől 180 fokot fordul. Kérdés, hogy milyen erővel találkozunk. A félelem, a kényszer, a pénz hatalma, a „bölcs belátás”, és ki tudja még mi minden. Őrizzen meg Isten, hogy ezek fordítsák meg a gondolkodásom! Van másfajta fordulat is: Isten ma is, engem is, téged is megszólíthat. Nem feltétlen fényesség, ragyogás, hatalmas hang formájában. Lehet az a szó nagyon is csöndes, de velőig ható. Egyértelmű, hogy Ő szól hozzám. Egyértelmű, hogy felelnem kell. És felelek is. A lelkem beleremeg a szavába. Nem, nem simogat mindig. Van, amikor fájdalmasan rávilágít a bűneimre. Meg kell látnom, hogy rosszul teszem, amit teszek. Érzem mégis a szeretetét. EZ A SZERETET fordítja meg az életem, az utam, a tetteim. Figyeljünk erre a hangra. Igéjével szólít, vezet. Ne menjünk el mellette!
1. Igéje szól, igéje hív, Szívünkben kétséget csöndesít. Kegyelme kész, áldása vár, Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!
2. Igéje szól, igéje hív, A jóra bennünket megtanít. Kegyelme kész, áldása vár, Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!
3. Igéje szól, igéje hív, Nagy és szent munkára lelkesít. Kegyelme kész, áldása vár, Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!
4. Igéje szól, igéje hív, Áldja hát ezért a száj, a szív! Kegyelme kész, áldása vár, Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!
1. Szólj hozzám csendesen, Én Uram, Istenem! Szent szavad várom én Félelmek éjjelén; Szólj hozzám csendesen, Én U ram, Istenem!
2. Szólj hozzám csendesen, Jézusom, Mesterem! Szelíd és halk szavad Szívemnek nyugtot ad; Szólj hozzám csendesen, Jézusom, Mesterem!
3. Szólj hozzám csendesen, Szentlélek Úr Isten! Vezérelj engemet, Szenteld meg szívemet; Szólj hozzám csendesen, Szentlélek Úr Isten!
December 18. Csütörtök
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 26. rész 24-32. versei: „Mikor pedig ezeket hozta fel védelmére, Fesztusz hangosan így kiáltott: "Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány őrültségbe visz." Pál azonban így válaszolt: "Nem vagyok bolond, nagyra becsült Fesztusz, hanem igaz és józan beszédet szólok. Mert tud ezekről a király, akihez bátran szólok, mert nem hiszem, hogy rejtve volna előtte ezek közül bármi is, hiszen nem valami zugban történt dolgok ezek. Hiszel-e Agrippa király a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel." Agrippa így szólt Pálhoz: "Majdnem ráveszel engem is, hogy keresztyénné legyek!" Pál pedig így válaszolt: "Kérem az Istentől, hogy előbb vagy utóbb nem csak te, hanem azok is, akik ma hallgatnak engem, olyanná legyenek, amilyen én is vagyok e bilincsek nélkül." Ezután felállt a király, a helytartó, Berniké, és felálltak a velük együtt ülők. Távozóban így beszélgettek egymás között: "Semmi halálra vagy fogságra méltó dolgot nem tett ez az ember." Agrippa pedig ezt mondta Fesztusznak: "Szabadon lehetne bocsátani ezt az embert, ha nem fellebbezett volna a császárhoz."”
Majdnem ráveszel… Ó, hányszor járunk így magunk is, hogy „majdnem” a szívünkig ér az ige! Csak a majdnem, az kevés. Mit ér a vízbefulladó embernek, hogy már csak egy karcsapás hiányzott, majdnem elérte a partot. Valaki majdnem átment a vizsgán, csak egyetlen pont hiányzott. A repülőgép már földet ért. Az ajtót már majdnem kinyitották, amikor a gép felrobbant. Ó, mit ér ez a sok-sok majdnem! Minden esetben azt jelenti, hogy elveszítettük a vizsgát, az életet… Ezeknél sokkal többet veszítünk, amikor a hitünket veszítjük el, mert akkor az örök életünket, az üdvösségünket veszítjük el. Aki majdnem a Mennybe jutott, az a Pokolban találta magát. Ne elégedjünk meg a „majdnem”-mel! Legyen mindennél fontosabb a számunkra, hogy Krisztusra találjunk!
Úr Jézus, kérlek, könyörülj meg a szívemen, hogy ne csak majdnem, hanem nagyon is, teljesen a Tiéd lehessen! Ámen
Jézusról, csak róla mondok éneket. Ő, csak Ő hordozta minden vétkemet, Ő, csak Ő hordozta minden vétkemet.
Bűn szennyezte lelkem, Ő befogadott, Vére árán nyertem bűnbocsánatot, Vére árán nyertem bűnbocsánatot.
Bűn, halál bilincsét Jézus törte le, Így lettem fogolyból, Isten gyermeke, Így lettem fogolyból, Isten gyermeke.
Mint királyi gyermek élek föld porán, Szép örökség vár rám s égi koronám, Szép örökség vár rám s égi koronám.
Az örök városban lesz lakóhelyem, Örök menyegzőben vendégeskedem, Örök menyegzőben vendégeskedem.
Füle Lajos: Angyalok éneke
Csak egyszer énekeltek az angyalok ezen a Földön, Mikor a Gyermek eljött, hogy minden űrt betöltsön Isten s ember között. Amikor földi testbe öltözött, hogy hordja, ami fáj, és meggyógyítson, hogy ne fájjon: hogy pásztor és király alázattal elébe álljon: és békesség legyen harctereken, sebzett szívekben: hogy az egész világ örülni és szeretni kezdjen... Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat!" Dallamai az égnek mint tárt karok elénk siettek. Kétezer éves ének: ma sem tud nála senki szebbet.
December 19. Péntek
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 27. rész 1-8. versei: „Miután úgy határoztak, hogy hajón szállítanak bennünket Itáliába, átadták Pált a többi fogollyal együtt a császári csapatból való Juliusz nevű századosnak. Azután felszálltunk egy adramittiumi hajóra, amely Ázsia tartomány partvidékét akarta behajózni, és elindultunk. Velünk volt a thesszalonikai macedón Arisztarkhosz is. Másnap befutottunk Szidónba. Mivel Juliusz emberségesen bánt Pállal, megengedte, hogy elmenjen barátaihoz, és azok gondoskodjanak róla. Onnan továbbindulva Ciprus alatt hajóztunk el, mert ellenszél volt. Majd Cilicia és Pamfília partja mentén haladva befutottunk a líciai Mirába. Ott a százados egy Itáliába induló alexandriai hajót talált, és abba szállított be minket. Több napig tartó lassú hajózás után nagy nehezen jutottunk el Knidoszig; de mivel a szél miatt nem tudtunk kikötni, elhajóztunk Kréta alatt Szalmóné közelében. Nagy nehezen elhaladtunk mellette, és eljutottunk egy helyre, amelyet Szépkikötőnek neveznek, és amelyhez közel van Lázea városa.”
„Juliusz emberségesen bánt Pállal, megengedte, hogy elmenjen barátaihoz, és azok gondoskodjanak róla.” Emberségesen bánt Pállal. Közeledik a karácsony. Tegyük Isten előtt mérlegre a saját emberségünk, hiszen, úrvacsorára készülünk. Gondoljuk végig: emberségesen szóltunk-e, amikor megszólaltunk? Emberségesen cselekedtünk-e, amikor cselekedhettünk? Egyáltalán cselekedtünk-e? Vagy megint a pogány Juliusz emberségesebbnek bizonyul, mint mi? Emberségesen gondolkoztunk-e embertársaink felől, akik bármi módon a közelünkbe kerültek? Észrevesszük-e mások baját? Tudunk-e, akarunk-e úgy segíteni, hogy az ne alamizsna, hanem valódi segítség legyen? Nyílik-e a pénztárcánk, ha arra van szükség? Van-e időnk beszélgetni a szóra „éhezőkkel”? Van-e időnk, szívünk imádkozni azokért, akiknek bármilyen baja elénk kerül?
Úr Jézus, kérlek, segíts, hogy úgy várjam az ünnepet, hogy észrevegyem azokat, akikkel nekem kell emberségesen bánni! Köszönöm, hogy Te megmutatod. Áldalak, Uram. Ámen
392. ének:
1.Álmélkodással csudáljuk Véghetetlen szerelmed, Ó, Isten, ha megvizsgáljuk Kijelentett kegyelmed; Ezt száj ki nem mondhatja, Nyelv nem magyarázhatja.
2. Mert az emberi nemzetet Annyira becsülötted, Hogy te egyetlenegyedet Érette elküldötted Emberi ábrázatban, Hogy élne gyalázatban.
3. Ó, Isten bölcsességének Megfoghatatlan titka! Mély tengerét szerelmének Ki értené, mily ritka; Ki ezt eszébe venné, Mélyen szívébe tenné.
4. Mi azért vígan dicsérünk, Ó, jó Atyánk, tégedet, Magasztalunk, s arra kérünk, Hogy te szeretetedet Gerjesszed fel szívünkben, Jobban-jobban lelkünkben.
Dömötör Ilona – Harmónia
Ó de jó ilyen csendesen élni… Semmit se várni, semmit se kérni, És lelki jókat kapni szüntelen. Nem sikoltani és nem kacagni, amit elvesznek, önként odaadni, s mosolyogni a tűnő életen.
Mert ez a béke nagy-nagy ajándék, Beteljesülő isteni szándék, Földre leszállott fényes égdarab. Könyörgök is, hogy töltsön be egészen, semmisítse meg bűnös, földi részem minél szentebbül, minél hamarabb.
December 20. Szombat
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 27. rész 9-26. versei: „ Mivel pedig közben sok idő telt el, és a hajózás is veszedelmessé vált, hiszen a böjt is elmúlt már, Pál figyelmeztette őket: "Férfiak, látom, hogy a további hajózás nemcsak a rakományra és a hajóra, hanem életünkre nézve is veszélyessé válik." De a százados inkább hitt a kormányosnak és a hajótulajdonosnak, mint annak, amit Pál mondott. A kikötő nem volt alkalmas a telelésre, s ezért a többség úgy döntött, hogy továbbhajóznak onnan, hátha eljutnak Főnixbe, ahol áttelelhetnek. Ez Kréta egyik kikötője, amely délnyugat és északnyugat felé néz. Mivel pedig déli szél kezdett fújni, azt hitték, hogy megvalósíthatják elhatározásukat; felszedték tehát a horgonyt, és továbbhajóztak Kréta közelébe. Nemsokára azonban a sziget irányából az "Eurakviló"-nak nevezett szélvihar csapott le a tengerre. Mikor az magával ragadta a hajót, úgyhogy nem tudott a széllel szemben haladni, rábíztuk a hajót, és sodortattuk magunkat vele. Amikor egy kis sziget alá futottunk be, amelyet Klaudának hívnak, csak nagy nehezen tudtuk megtartani a mentőcsónakot. Miután ezt felvonták, óvintézkedéseket tettek: alul átkötötték a hajót, és mivel féltek, hogy a Szirtisz tengeröböl zátonyaira futnak, a horgonyt leeresztették, és úgy sodródtak tova. A vihar hevesen dobált bennünket, azért másnap kidobálták a hajóterhet, harmadnap pedig a hajó felszerelését dobálták ki saját kezükkel. Mivel pedig sem a nap, sem a csillagok nem látszottak több napon át, és erős vihar tombolt, végül elveszett megmenekülésünk minden reménye. Minthogy már sokat éheztek is, Pál felállt közöttük, és így szólt: "Az lett volna a helyes, férfiak, ha rám hallgattok, és nem indulunk el Krétából, hogy elkerüljük ezt a veszélyt és ezt a kárt. Én azonban most is azt tanácsolom nektek, hogy bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó. Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. Ez azt mondta: Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón. Ezért bizakodjatok, férfiak! Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta. Egy szigetre kell kivetődnünk."”
„A százados inkább hitt a kormányosnak és a hajótulajdonosnak, mint annak, amit Pál mondott.” Ilyen dilemmába mi is kerülünk gyakran: Kinek higgyünk? A „szakembernek”, vagy annak, amire Isten biztat? Az orvosnak hiszek, aki szaktudásával azt mondja…, vagy az életemet Isten kezébe teszem? Isten segítő szeretete gyakran megy e világ törvényeivel szembe. Csak vigyázzunk! Ne higgyük, hogy Istent „rávehetjük” arra, hogy a mi akaratunkat teljesítse! Ha így teszünk, félre értelmezzük Istenünk szeretetét. Ki tudom-e mondani alázatos szívvel minden esetben, most is, hogy „legyen meg a TE akaratod!”? Ugyanakkor hittel fogadjuk-e, s ráállunk-e arra, amit igéjében megígér. Annyi a miénk belőle, amennyit hiszünk. Pál hitte, amit Isten mondott neki, bármilyen hihetetlen is volt. Bízott a szabadulásban. Másokat is erre biztatott. Rábízom-e így magam?
312. ének:
1.Uram, a te igéd nekem A sötétben szövétnekem; Mind igazak és ámenek, Amik szádból kijöttenek, Azért amit nem látok szemmel, Béveszem szavadra hitemmel.
2. BÍZOM HOZZÁD ERŐS HITTEL, HOGY TE MINDENT MEGCSELEKSZEL, AMIT SZENT IGÉDBEN ÍGÉRSZ: HOGY KEGYELMESEN HOZZÁM TÉRSZ, ÉS MEGBOCSÁTVÁN BŰNEIMET, MEGADOD ÖRÖK ÉLETEMET.
3. E nagy jót neked köszönöm, Mely nekem arra ösztönöm, Hogy a Jézust, kiért velem Közöltetik a kegyelem, Tartsam lelkem megtartójának, Szeressem, engedvén szavának.
4. Igazgass, Uram, engemet, Hogy megőrizzem hitemet; Ha von magához e világ, Én mint Krisztusba oltott ág, Tőle vegyem tápláltatásom, Míg az élők közt lesz lakásom.
Túrmezei Erzsébet: KENYÉRNEK JÖTTÉL
Kenyérnek jöttél éhező világba, világosságnak sötét éjszakába, fényes hajnalnak, örök ragyogásnak, vak zűrzavarban bizonyos tanácsnak. Jöttél útnak, igazságnak, életnek, s kicsiny gyermekként jászolba fektettek, Jézus, Jézus!
Mért sínylődnénk hát éhezve, szegényen, mért tévelyegnénk világtalan éjben tanácstalanul és halálra váltan és úttalanul a hazug világban, amikor benned mindent megnyerhetünk, kis jászlad elé odatérdelhetünk, Jézus, Jézus!
December 21. Vasárnap
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 27. rész 27-44. versei: „Eljött a tizennegyedik éjszaka, mióta az Adrián sodródtunk tovább, amikor éjféltájban azt gyanították a hajósok, hogy valamilyen szárazföldhöz közelednek. Lebocsátották a mérőónt, és húsz ölet állapítottak meg. Amikor pedig kissé továbbmentek, és ismét lebocsátották, tizenöt ölet állapítottak meg. De mivel féltek, hogy esetleg sziklás helyre vetődünk, a hajó farából négy horgonyt vetettek ki, alig várva a virradatot. Ekkor azonban a hajósok meg akartak szökni a hajóról. Le akarták ereszteni a mentőcsónakot a tengerre, azzal az ürüggyel, hogy a hajó orrából akarnak horgonyokat kifeszíteni. Pál azonban így szólt a századoshoz és a katonákhoz: "Ha ezek nem maradnak a hajón, akkor ti sem menekülhettek meg." A katonák ekkor elvágták a mentőcsónak köteleit, és hagyták, hogy elsodorja az ár. Addig pedig, amíg megvirradt, Pál mindnyájukat arra biztatta, hogy egyenek. Így szólt: "Ma a tizennegyedik napja, hogy étlen várakoztok, és semmit sem ettetek. Ezért intelek titeket, hogy egyetek, mert az is megmeneküléseteket szolgálja. Mert közületek senkinek sem esik le egyetlen hajszál sem a fejéről." E szavak után vette a kenyeret, hálát adott Istennek mindnyájuk szeme láttára, megtörte, és enni kezdett. Erre mindnyájan nekibátorodtak, és ők is enni kezdtek. Lélekszám szerint kétszázhetvenhatan voltunk a hajón. Miután jóllaktak, a gabonát a tengerbe szórva könnyítettek a hajón. Amikor megvirradt, a szárazföldet nem ismerték fel, de egy öblöt vettek észre, amelynek lapos volt a partja. Elhatározták, hogy ha tudják, erre futtatják rá a hajót. A horgonyokat eloldották, és a tengerben hagyták, egyúttal a kormányrúd tartóköteleit is megeresztették, és az orrvitorlát szélnek feszítve igyekeztek a part felé. Mikor azonban a földnyelvhez értek, ráfuttatták a hajót, amelynek orra befúródva ott maradt mozdulatlanul, hátsó része pedig a hullámveréstől kezdett szakadozni. A katonáknak az volt a szándékuk, hogy megölik a foglyokat, nehogy valaki kiúszva elmeneküljön. De a százados meg akarta menteni Pált, visszatartotta őket elhatározásuktól, és megparancsolta, hogy akik úszni tudnak, azok ugorjanak először a tengerbe, és meneküljenek a szárazföldre, azután a többiek pedig, ki deszkákon, ki a hajó egyéb darabjain. Így történt, hogy mindnyájan szerencsésen kimenekültek a szárazföldre.”
Egyetek, mert ez is megmeneküléseteket szolgálja. Hányszor kerülünk olyan stressz-helyzetbe, hogy enni sem tudunk. Most jó, ha látjuk, hogy ilyen hétköznapi dolog is életmentő lehet. Ne feledkezzünk meg róla. Pál apostol maga mutat példát. Nem is akárhogy! Veszi a kenyeret, hálát ad, és megtöri. Hálát ad. Tizennégy napja hánykolódnak a tengeren. Emberileg nézve halál vár rájuk. Pál azonban hiszi, amit Isten mondott: mindenki élve kerül partra. S ha hiszi, hát tenni is kell érte. Tizennégy nap koplalás után van-e erő az embert próbáló úszáshoz? Egyenek, hogy legyen! De Pál nem fal. Imádkozik. Sőt hálát ad. Talán a tizennégy napért is. Talán a szabadulás ígéretéért. HÁLÁT AD A REMÉNYTELENNEK LÁTSZÓ HELYZETBEN! Nyílik-e hálára a szám, a szívem ettől sokkal kisebb bajban?
Istenem, köszönöm, hogy Te teremted meg ajkunkon a hála gyümölcsét! Áldalak, Uram! Hadd áldjam szent neved minden félelmes helyzetben is! Ámen
390. ének:
Várj, ember szíve, készen, mert jő a Hős, az Úr, Ki üdvösséged lészen, szent győztes harcosul, Fényt, éltet hozva jő, Megtört az ősi átok: Kit vágyakozva vártok, betér hozzátok Ő.
Jól készítsétek útját! A Vendég már közel! Mi néki gyűlölt, utált, azt mind vessétek el! A völgyből domb legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon, Hogy útja készen álljon, ha Krisztus megjelen.
Az Úr elé ha tárod a szív alázatát, Őt nem hiába várod: betér hozzád, megáld. A testi gőg: halál! De bűnödet ha bánod, Szentlelke bőven árad, s a szív üdvöt talál.
Ó, Jézusom, szegényed kér, vár, epedve hív: Te készítsd el: tenéked lesz otthonod e szív. Jer hű szívembe hát! Habár szegény e szállás, De mindörökre hálás, úgy áldja Krisztusát.
Túrmezei Erzsébet: ELJÖN
Ádvent. Szelídzengésű üzenet. Eljön! Eljön! Beteg, a gyógyulásod, rab, a szabadulásod, halott, az életed. Szomorú, most jön az öröm! Erőtlen, most jön az erő!
Éjbe\' járó, hajnalra váró, fölkel a fény neked. Zendül az ég, zendül a föld, Isten izent:
Eljön! Eljön! Ádvent! Ádvent!
Ádvent. Dörög rendíthetetlen, kemény királyi üzenetben. Eljön. Eljön. Ha elkerülöd a mosolyban, elédkerül mint könny, sikoltás. Ha a bölcsőben meg nem látod, utadat állja mint koporsó. Eljön az Első és Utolsó. Ha mint templom szelíd harangja nem találhat szíven a hangja, ágyúk ádáz tüzében hallod ítélni rajtad majd e hangot.
És rombadőlhet minden oltár, elnémulhat zsolozsma, zsoltár, házad küszöbén fog megállani... A munkazajban, léha dalban, vagy az éj titkos csendjében fogod közelgő lépteit meghallani.
Eljön, eljön! Ki nem kerülheted. Ha kikerülöd, mint kegyelmet, úgy kell bevárnod mint ítéletet. Hallod? Hallod? Mozdul az ég, mozdul a föld, Isten izent: Eljön. Eljön.
Ádvent. Ádvent.