2025.09.15-21.
Szeptember 15. Hétfő
Áldás, békesség!
Pál apostol Kolossébeliekhez írt levele 2. rész 16-23. versei: „Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság. Ne vegye el tőletek a versenydíjat az, aki alázatoskodásban és angyalok iránti tiszteletben tetszeleg, látomásaival foglalko-zik, saját bölcsességétől ok nélkül felfuvalkodik, de nem ragaszkodik a Főhöz: pedig ő tartja össze az egész testet inak és ízületek segítségével, és az őáltala növek-szik az Isten szerinti növekedéssel. Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők: "Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!" Azokról van itt szó, amik arra valók, hogy elfogyasztva megsemmisüljenek. Ezek csupán emberi parancsok és rendelések. Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan a magunk csinálta kegyeskedés, az alázatoskodás és a test sanyargatása által, valójában azonban semmi értéke és haszna nincs, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet.”
Mennyi-mennyi buktatója van a keresztyén életünknek!
- Alázatoskodás. Mit jelent ez? Úgy teszek, mintha alázatos volnék. Mutatom, de nem élem. Mondom, de nem cselekszem. Úgy beszélek, hogy elhiggyék,de nem úgy érzek. Alázatosan szólok, de robbanásig feszül a lelkem a haragtól… Milyen sokszor tudjuk, hogy hogyan kellene, mondjuk, ahogyan élni kellene, de nem tudjuk, vagy nem akarjuk. Mert hát a saját erőnkből nem is fog menni. Hányszor bukunk bele abba, hogy a saját erőnkből akarunk keresztyének lenni. Ezzel bizony csak megbotránkoztatunk másokat.
– Ez a világ egyre többet „tetszeleg az angyalok iránti tiszteletben”. Pedig a Jelenések könyvében azt olvassuk, hogy „ne tedd, én is csak szolga vagyok!” Igen, Isten angyalai jelen vannak, de nekünk nem őket kell imádni. Nekünk Istenünk van, hatalmas Urunk. Őt imádhatjuk, Vele beszélgethetünk, nem kell senkinek „közbenjárni” az ügyünkben.
- A saját „látomásaink”. Lehetnek, de ne tulajdonítsunk nekik nagyobb jelentőséget, mint Isten Igéjének, mert akkor eltévedünk!
- A saját bölcsességünkhöz meg főleg ne ragaszkodjunk! Ellenben ragaszkodhatunk, és ragaszkodjunk az Úr Jézushoz, az Ő tanácsaihoz, az Ő szeretetéhez.
Úr Jézus, köszönöm végtelen szeretetedet. Kérlek, őrizd meg a szívem, az eszem, a gondolataimat a Te kezedben. Ámen
Mindennap veled leszek, fogom a kezed, csak őrizd meg mindig tisztán a szíved! El nem hagylak téged, el nem távozom, kiáltasz hozzám, és én meghallgatom. Hát ne félj, én népem, hisz tiéd az örökségem. Ne félj, és ne lankadj el, hisz neked győznöd kell!
768. ének:
1.Gondviselő, jó Atyám vagy, Ó, én édes Istenem! Látom én, hogy minden elhagy E világon, csak te nem! Hozzád vágyom, benned élek, Üdvöt mástól nem remélek.
2. Mint az alélt bús virágra Megújító harmatot: Vérző szívem fájdalmára Csak te hintesz balzsamot. Könnyű sorsom terhe rajtam, Ha imára nyílik ajkam.
3. Rám-rám derül ismeretlen Utamon egy kis öröm, Azt is a te véghetetlen Jóságodnak köszönöm; Hálakönnyem tündöklése A te neved hirdetése.
4. Ó, add, hogy ha majd bevégzem E mulandó életet, Lelkem tisztán és egészen Egyesüljön teveled. El ne vonjon semmi többé, Tied legyek mindörökké!
Szeptember 16. Kedd
Áldás, békesség!
Pál apostol Kolossébeliekhez írt levele 3. rész 1-4. versei: „Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.”
Mennyi mindennel foglalkozunk, amiről életünk vége felé kiderül, hogy semmi értelme nem volt időt, erőt, pénzt fordítani rá. Mégis, lehet, hogy ma mindennél fontosabbnak tartjuk. Pedig csak egy a szükséges dolog. Mi az az egy? Az odafennvalók. Nem, nem az a fontos, hogy mit gondol, mond egyik ember, mit a másik. Egyetlen igazán fontos dolog van az életben: az, amit Jézus Krisztus mond. Az Ő szava szerint jó cselekednem. Az Ő szava szerint jó élnem. Egyetlen fontos célom van csupán: az Ő országába készülődni. Milyen nagy dolog, hogy szabad készülődnöm. Micsoda ajándék, hogy megszólított, hogy tudhatom, hihetem, hogy vár az Ő országába. Semmi nem fontosabb ennél, mint oda készülődni. Ami itt földi kincsem volt, az mind itt marad. Semmit sem vihetek el belőle. Akiket szeretek, azokat itt kell hagynom. Nem jöhetnek abban a pillanatban velem. Érdemes hát mindehhez körömszakadtáig ragaszkodni? Nem, de nem is kell. Sokkal hatalmasabb kincs ezeknél nekem Jézus Krisztus, és az Ő országa. Igen, Őhozzá készülök, egész szívemmel.
„Olyan kincsre vágyunk, mi nem marad nálunk. Kavics lesz a gyémánt, elmúlik a lét s vágy. Mind, ami érték volt, mind amiért küzdöttél, itt marad nélküled. Elmégy, ahogy eljöttél ide. Nem ez a drága kincs, ami kell neked! Jézus örök egyedül, hát Őt kell keresned.
Amit ma úgy vársz még, holnapra majd árnyék. Minden mulandóság, Jézus a valóság! Mind, ami érték volt, mind amiért küzdöttél, itt marad nélküled. Elmégy, ahogy eljöttél ide. Nem ez a drága kincs, ami kell neked! Jézus örök egyedül, hát Őt kell keresned.” (Vándor Gyula)
"Ama szép hon felé száll az én óhajom, ahová mihamar bemegyek.
Ott fogad engemet Mesterem, Jézusom, hogy vele örökké ott legyek.
Kapok-e csillagos, ragyogó koronát, ama szép honba fenn odaát,
Amikor lelkem a mennybe száll, kapok-e ragyogó csillagos koronát?
Most tehát munka vár szüntelen énreám, amihez Mesterem ad erőt.
Azután megkapom csillagos koronám angyalok és a sok szent előtt.
Vár reám csillagos, ragyogó koronám, ama szép honba fenn, odaát!
Amikor lelkem a mennybe száll, vár reám ragyogó, csillagos koronám!"
Úr Jézus, kérlek, Te készítsd a szívemet! Ámen
Szeptember 17. Szerda
Áldás, békesség!
Pál apostol Kolossébeliekhez írt levele 3. rész 5-17. versei: „Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik Isten. Ti is ezeket tettétek egykor, amikor ezekben éltetek; most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást, és szátokból a gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus. Öltsetek tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhívva az egy testben. És legyetek háládatosak. A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek. Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.”
Van régi ember, és van új ember. A régi ember saját kedve szerint él. A saját indulatai vezérlik. Rosszul esik, amikor ezt másokon látjuk. Magunkon nehezen vesszük észre. Megmagyarázzuk: „igazam volt”. Igénk arról beszél, hogy NE! Ha Krisztus megszületett a szívemben, akkor akarjam, hogy Ő uralkodjék. Ne a saját indulataim. Mindent az Úr Jézus nevében szóljak, tegyek. S ez nem azt jelenti, hogy minden mondatomhoz tegyem hozzá: „az Úr Jézus nevében”. Így ez olyan közhellyé válik, mint a „Hála Istennek!” teljes valóságban az Úr Jézus nevében szólni, tenni azt, jelenti, hogy az Úr Jézus akaratából. Az Úr Jézussal a szívemben. Nem a magam elhatározásából, hanem azért, mert Ő küld. Ha Ő lakik a szívemben, akkor azt mondom, amivel csordultig van a szívem. Ha az Ő szeretetével van csordultig, akkor az árad rajtam keresztül tovább. Akkor a régi ember elkullog, mert az új ember meg tud bocsátani azoknak, akik megbántották, tudja szeretni azokat, akiket nehéz szeretni. Nem erőlködik ezen. Egyszerűen csak szeretni akarja Krisztusát, Aki őt szereti, s ez a szeretet „magától” árad tovább.
821. ének:
1.Isten szívén megpihenve forrjon szívünk egybe hát, Hitünk karja úgy ölelje édes Megváltónkat át! Ő fejünk, mi néki tagja, Ő a fény, mi színei; Mi cselédek, ő a gazda, Ő miénk, övéi mi.
2. Szeretetben összeforrva, egy közös test tagjai, Tudjuk egymásért harcolva, ha kell, vérünk ontani. Úgy szerette földi nyáját s halt meg értünk jó Urunk; Fájna néki, látva minket, hogy szeretni nem tudunk.
3. Nevelj minket egyességre, mint Atyáddal egy te vagy, Míg eggyé lesz benned végre minden szív az ég alatt; Míg Szentlelked tiszta fénye lesz csak fényünk és napunk, S a világ meglátja végre, hogy tanítványid vagyunk.
Szeptember 18. Csütörtök
Áldás, békesség!
Pál apostol Kolossébeliekhez írt levele 3. rész 18. versétől a 4. rész 1. verséig: "Ti, asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. Ti, férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk keserű kedvűek. Ti, gyermekek, fogadjatok szót szüleiteknek mindenben, mert ez kedves az Úrnak. Ti, apák, ne keserítsétek el gyermekeiteket, nehogy elcsüggedjenek. Ti, szolgák, fogadjatok szót mindenben test szerint való uraitoknak, nem színből szolgálva, mint akik embereknek akarnak tetszeni, hanem tiszta szívvel, félve az Urat. Bármit tesztek, lélekből tegyétek, úgy, mint az Úrnak, ne pedig úgy, mint embereknek, tudva, hogy az Úrtól veszitek az örökség jutalmát; mert ti az Úr Krisztusnak szolgáltok. Aki pedig igazságtalan, visszakapja, amit igazságtalanul tett, mert nincs részrehajlás. Ti, urak, adjátok meg szolgáitoknak, ami igazságos és méltányos, hiszen tudjátok, hogy nektek is van Uratok a mennyben."
Bármit tesztek, lélekből tegyétek, úgy, mint az Úrnak, ne pedig úgy, mint embereknek, tudva, hogy az Úrtól veszitek az örökség jutalmát; mert ti az Úr Krisztusnak szolgáltok. Lélekből tegyétek! Ne saját gondolatból, ne indulatból! Amikor Isten Szentlelke dogozik bennünk, akkor bármit teszünk, az a Lélek által van. Vigyázzunk, ne fogjuk rá a saját lelkünk indulataira, hogy az a Lélektől van! Ezzel megöljük az Isten iránti vágyat azokban, akik látnak bennünket! Hívjuk segítségül Isten Szentlelkét minden napunkhoz. Ne csak a szánkkal, hanem egész szívünkkel. Akkor bármit kell átélnünk, azt mind Isten tenyerén éljük. Bármit kell átélnünk, abban Isten megőrzi a szívünket. Sőt megmutatja a helyes választ. Egyedül nem megy. Vele igen.
Szentlélek Isten, jöjj szívünkbe, igen óhajtunk! Szentlélek Isten, jöjj szívünkbe, igen óhajtunk! Jöjj Gyámolító, jöjj Vigasztaló, Jöjj mennyei Társ, Hogy a bús árvaságból kiválts! Szentlélek Isten, jöjj szívünkbe, igen óhajtunk! Szentlélek Isten, jöjj szívünkbe, igen óhajtunk! Jöjj égi Erő, jöjj, Lelkesítő, Jöjj, szent, tiszta Láng, Tüzet fogjon e fásult világ! Szentlélek Isten, jöjj szívünkbe, igen óhajtunk! Szentlélek Isten, jöjj szívünkbe, igen óhajtunk!
724. ének:
Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet, Hallgassad meg, hű Megváltóm, gyermekedet!
Bűnöm láncát oldja fel Kegyelmed s a hit; Törjed össze balga szívem bálványait!
Szabadságot adj nekem És tiszta szívet, Vonj magadhoz, Jézusom, hogy járjak veled!
Vezess engem utadon: Magad légy az út, Melyen lelkem a halálból életre jut.
Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet: El ne engedd, hű Megváltóm, már kezemet!
Szeptember 19. Péntek
Áldás, békesség!
Pál apostol Kolossébeliekhez írt levele 4. rész 2-6. versei: „Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni. Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amely miatt most fogoly is vagyok, hogy azt hirdethessem. Bölcsen viselkedjetek a kívül állók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni.”
Imádkozzatok! Életünk legfontosabb tennivalója az imádkozás. Egyszer már írtam róla, hogy Luther Márton egy reggel azt mondta a feleségének: „Ma különösen sok a tennivalóm.” – és bement a szobájába imádkozni. Felesége sokáig várt, majd benyitott. Látta, hogy a férje még mindig imádkozik. „Márton! Azt mondtad, ma különösen sok a tennivalód!” „Igen. Ezért kell ma különösen sokat imádkoznom.” – hangzott a válasz. Pál apostol is erre bátorít: az imádkozásban legyetek kitartók. Másutt így mondja: „Szüntelen imádkozzatok!” Szüntelen, vagyis mindig. Akkor ne tegyünk semmi mást? De igen, de szabad közben is beszélgetni a mi Urunkkal. Amikor korán reggel indulok el otthonról, az üres utcán olyan jó beszélgetni az én Urammal. Feladataimról, szeretteimről. Jó hálát adni. Jó dolog háladalt énekelni – az utcán csak magamban, otthon hangosan is. Jó hálás szívvel megköszönni a napot, a családot, a gyülekezetet, az iskolát, a napi igét, Isten terített asztalát. Ugyanakkor nagyon fontos imádkoznunk azokért, akik az igét hirdetik. Szabad imádkoznunk a Szentlélek munkájáért, hogy ne szóljon az ige hiába, Isten Lelke tegye élővé a szót. Így lesz a beszédünk mindenkor kedves, sóval főszerezett. Egyedül nem megy.
714. ének:
Tehozzád jövünk már, Istenünk, Ne szóljon igéd hiába, A szívünk oly sötét, ó, segíts, Élessze igéd világa! Áldd meg, ó, Uram az énekünk, Legyen már csak tied életünk! Ne szóljon igéd hiába, Ne szóljon igéd hiába.
Ha fülünk igédre nem figyel, Lábunkkal járunk a sárba’. Vágyaink szakítnak Tőled el, Nem fénylik mécsünk világa. Ó, Uram, templomod hadd legyen, A szívünk megszentelt hely legyen! Ne szóljon igéd hiába, Ne szóljon igéd hiába.
Ajkunkon hazugság bélyege, Megrontott életünk átka. Hogy állunk elődbe így, Uram, Naponként Téged imádva? Nyisd meg a szemünk, hogy láthassunk! Szenteld meg ajkunk, hogy áldhassunk! Ne szóljon igéd hiába, Ne szóljon igéd hiába.
A szívünk összetört, ó, Uram, Itt állunk előtted gyászba’. A mélyből hozd ki az életünk, Ne szóljon igéd hiába. Áldd meg az igét, hogy érthessük, Dicsérve Tégedet, élhessünk, Ne szóljon igéd hiába, Ne szóljon igéd hiába.
Uram, köszönöm, hogy magadhoz hívtál. Köszönöm, hogy Te gyógyítod a szívem. Köszönöm, hogy Te vezeted a lépteimet. Köszönöm, hogy megvigasztalsz. Köszönöm, hogy Tőled várhatunk áldást a Te igédre a mai napon is. Várlak, Uram, reménykedő szívvel. Ámen
Szeptember 20. Szombat
Áldás, békesség!
Pál apostol Kolossébeliekhez írt levele 4. rész 7-18. versei: „Az én egész helyzetemet megismerteti majd veletek Tükhikosz, a szeretett testvér, a hű diakónus, szolgatársam az Úrban. Őt éppen azért küldtem hozzátok, hogy megismerjétek körülményeinket, és hogy megvigasztalja szíveteket. Vele megy Onézimosz is, a hű és szeretett testvér, aki közületek való. Ők tehát mindent tudatnak veletek, ami itt történik. Köszönt titeket Arisztarkhosz, az én fogolytársam és Márk, Barnabás unokaöccse, akiről utasításokat kaptatok, és ha megérkezik hozzátok, fogadjátok be; továbbá Jézus, akit Jusztusznak hívnak. A zsidók közül csupán ők munkatársaim az Isten országa hirdetésében; ők vigasztaltak engem. Köszönt titeket Epafrász, aki közületek való, Krisztus Jézus szolgája, aki mindenkor küzd értetek imádságaiban, hogy tökéletesen, teljes bizonyossággal, állhatatosan maradjatok mindabban, ami az Isten akarata. Mert tanúskodom róla, hogy sokat fárad értetek és azokért, akik Laodíceában és Hierápoliszban vannak. Köszönt titeket Lukács, a szeretett orvos és Démász. Köszöntsétek a laodíceai testvéreket, aztán Nimfát és a házánál levő gyülekezetet. Amikor pedig felolvasták nálatok ezt a levelet, gondoskodjatok arról, hogy a laodíceai gyülekezetben is felolvassák, de arról is, hogy a Laodíceából érkezett levelet ti is felolvassátok. És mondjátok meg Arkhipposznak: legyen gondod rá, hogy betöltsed azt a szolgálatot, amelyet átvettél az Úrban! A köszöntést én, Pál, írom a saját kezemmel. Ne feledkezzetek meg az én bilincseimről! Kegyelem veletek!”
„Epafrász mindenkor küzd értetek imádságaiban, hogy tökéletesen, teljes bizonyossággal, állhatatosan maradjatok mindabban, ami az Isten akarata.” „Ugyanazt írni én nem szégyellem, nektek meg hasznotokra van” – mondja az apostol. Igen, hasznunkra van, ha újra és újra elénk kerül az imádság. Epafrásznak fontos volt, hogy imádságaiban mindenkor küzdjön a Kolossébeli gyülekezetért. Nagy szükségük volt rá, hogy imádkozzanak értük. Keresem ma a térképen. Nincs. Megszűntek az imádkozó kezek? Jaj, vigyázzunk! Ne fáradjunk meg, ne szűnjünk meg a szüntelenül imádkozásban! Az évszázadokon keresztül előttünk élő reformátusok nekünk adták a staféta botot. Átadták a helyüket a templomban. De átadták a feladatot is a jelen, és a jövendő gyülekezetért való könyörgést! Ne adjuk fel a küzdelmet! Szeressük annyira a gyermekeinket, unokáinkat, s azokat, akik utánuk jönnek, hogy imádkozunk értük. „Igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése” – olvassuk az igében. Meggyőződésem, hogy ezért élek még, hogy imádkozzak. Imádkozzak a gyülekezetért. Valamikor volt konfirmandusokért (akiket nem látunk), valamikor leendő konfirmandusokért. Azért, hogy Isten szava, és Lelke keltse életre a hitüket, hogy teljes bizonyossággal, állhatatosan maradjanak meg mindabban, ami az Isten akarata. ABBAN, AMI ISTEN AKARATA. Nem másban. Ettől lesz meg a város jóléte, ha nemzedékről nemzedékre egymás kezébe adjuk az imádság embermegtartó csodáját.
Úr Jézus, kérlek, ne engedj megrestülni az imádságban! Ámen
265. ének: Istennel járni, lakozni, szent élettel illatozni, igaz hitben nem habozni, Jézus, Krisztus taníts, taníts imádkozni!
Szeptember 21. Vasárnap
Áldás, békesség!
Pál apostol Thesszalonikabeliekhez írt első levele 1. rész: „Pál, Szilvánusz és Timóteus, az Atya Istenben és az Úr Jézus Krisztusban hívő thesszalonikaiak gyülekezetének: kegyelem néktek és békesség. Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban; mert szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek állhatatosságát; mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok. Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is. Ti is tudjátok, hogyan éltünk közöttetek, a ti érdeketekben, ti pedig a mi követőinkké lettetek, és az Úréi, amikor sok zaklatás ellenére a Szentlélek örömével fogadtátok be az igét. Példává is lettetek minden hívő számára Macedóniában és Akhájában, mert tőletek terjedt tovább az Úr beszéde, de nemcsak Macedóniába és Akhájába, hanem mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre. Szükségtelen is erről bármit mondanunk, mert ők maguk beszélik rólunk, milyen fogadtatásban volt részünk nálatok, és hogy miként tértetek meg a bálványoktól az Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok, és várjátok a mennyből Jézust, az ő Fiát, akit feltámasztott a halottak közül, aki megszabadít minket az eljövendő haragtól.”
Vasárnap van. Hatalmas lehetőség, hogy Isten házában együtt adjunk hálát a gyülekezetért, egymásért, Isten Szentlelkének erejéért. Szüntelenül emlegethetjük mindazt a csodát, amit Isten végzett egymás hite által. Micsoda ajándék, ha látjuk egymás életében a hitet! De jó, ha nem csak utólag jövünk rá, hogy Isten Szentlelke munkálkodott. De jó, ha szüntelenül emlegetjük Istenünk, és Atyánk színe előtt testvéreink hitből eredő munkáját, szeretetből fakadó fáradozását! Nagy ajándék, ha hálás a szívünk egymásért!
Túrmezei Erzsébet ~ Szolgálat útja
„Mert akik jól szolgálnak, azok szép tisztességet szereznek maguknak, és nagy bátorságot nyernek a Jézusba vetett hit hirdetésére.” (1Timóteus3:13)
Dicséri áldja szüntelen Jézust a szívem, ajkam; Amit Ő művelt én velem, Amit Ő végzett rajtam, Azt némán el nem hallgatom; Ki jártam könnyes utakon, Csodáit zengem vígan, Hirdetem boldogan.
Rég koldus voltam, úttalan, Jézusban kincset leltem! Utamnak drága célja van, Betölti fénnyel lelkem: A kincset széjjelosztani, És Róla jó hírt mondani!- Szolgálat boldog útja, Szent küldetésem ez.
Szolgállak téged szüntelen, Jézusom, fénylő Hajnal, Törölve fájó könnyeket, Harcolva búval-bajjal, Míg utam Hozzád el nem ér, Hol nincs árnyék, eltölt a fény, Mert színről színre látom Tündöklő arcodat.
Úr Jézus, kérünk, áldd meg a mai vasárnapunkat így! Ámen