2025.08.25-31.
Augusztus 25. Hétfő
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 15. rész 20-32. versei: „Miután kigúnyolták, levették róla a bíborruhát, felöltöztették saját ruhájába, és kivitték, hogy megfeszítsék őt. Kényszerítettek egy arra menő embert, cirénei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki a mezőről jött, hogy vigye a keresztet. Elvitték őt a Golgota nevű helyre, ami ezt jelenti: Koponya-hely, és mirhás bort adtak neki; de ő nem fogadta el. Ekkor keresztre feszítették, és megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy ki mit kapjon. Kilenc óra volt, amikor megfeszítették. Felirat is volt a kereszten az ellene emelt vádról, amely így szólt: A ZSIDÓK KIRÁLYA. Vele együtt feszítettek keresztre két rablót, egyet jobb, egyet pedig bal keze felől. (És így teljesedett be az Írás, amely ezt mondja: "És bűnösök közé számlálták.") Az arra járók fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: "Nosza te, aki lerombolod a templomot, és felépíted három nap alatt, mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!" Hasonlóan csúfolódtak a főpapok is maguk között az írástudókkal együtt, és így szóltak: "Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le a keresztről, hogy lássuk, és higgyünk." Azok is gyalázták, akik vele együtt voltak megfeszítve.”
„A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le a keresztről, hogy lássuk, és higgyünk.” Lett volna nagy megdöbbenés, ha úgy történik, ahogy mondták. Szájukra fagyott volna a csúfolódás. De még nem annak volt az ideje. Eljön az az idő is, amikor „a Jézus nevére minden térd meghajol, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Filippi 2: 10,11.).
Milyen jó, hogy nekünk nem kell beállni a csúfolódók táborába. Mi már ma áldhatjuk és dicsérhetjük Őt. Egy embernek az volt a „munkája”, hogy börtönben politikai foglyokat kínozzon. Az egyik fogolyból egy szép napon az ország első embere lett. Találkoztak egy étteremben. Az ország első embere asztalához ültette a volt kínzót, aki remegő kézzel ebédelt. Várta, hogy mikor fizet meg a gazságaiért az, akivel ő kegyetlenül bánt. Nekünk ma még lehetőségünk van a bocsánatkérésre, Krisztus imádásra, az Őt örömmel keresésre. Ne várjuk meg, amikor már nem lehet!
„Feltámadt Jézusomnak szolgálok, Ő a cél. Ő itt van a világban, tudom, hogy él. Látom kegyelme karját, hallom szelíd szavát. Sietve jön, ha hívom, leghűbb barát. Ő él, Ő él, Úr Jézus ma is él. Beszél velem, és jár velem a keskeny ösvényen. Ő él, ő él, üdvöt hozott nekem. Kérded, honnan tudom, hogy él? Ő él a szívemben. 2. Amerre nézek, látom a gondos, hű kezet, bár szívem néha gyengül, de mégsem csügged el. Viharban, fergetegben, a legdrágább erő minden veszélyben átvisz, míg vissza jő. Ő él, Ő él, Úr Jézus ma is él. Beszél velem, és jár velem a keskeny ösvényen. Ő él, ő él, üdvöt hozott nekem. Kérded, honnan tudom, hogy él? Ő él a szívemben. 3. Ujjongj azért te szent nép, harsogjon éneked! Az Úrnak, Jézusunknak hozsánnát zengjetek! Ő mindenek reménye - így senki nem szeret - nincs nála senki jobb, szebb, nincs kedvesebb. Ő él, Ő él, Úr Jézus ma is él. Beszél velem, és jár velem a keskeny ösvényen. Ő él, ő él, üdvöt hozott nekem. Kérded, honnan tudom, hogy él? Ő él a szívemben.”
747. ének:
1. Siessetek, hamar lejár! Kegyelme már régóta vár. Ma még lehet, ma még szabad, Borulj le a kereszt alatt.
2. Elszáll a perc, az életed, Ma még, ha jössz, elérheted. Ne késs tovább, ne várj tovább: Ma kérd Atyád bocsánatát!
Augusztus 26. Kedd
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 15. rész 33-41. versei: „Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig. Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: "Elói, elói, lámá sabaktáni!" - ami ezt jelenti: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" Néhányan az ott állók közül, akik meghallották, így szóltak: "Nézd, Illést hívja." Valaki elfutott, megtöltött egy szivacsot ecettel, nádszálra tűzte, inni adott neki, és így szólt: "Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye?" Jézus azonban hangosan felkiáltva kilehelte lelkét. Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. Amikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így lehelte ki lelkét, ezt mondta: "Bizony, ez az ember Isten Fia volt!" Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyelték; köztük a magdalai Mária, továbbá Mária, a kis Jakab és József anyja, valamint Salómé, akik követték őt, és szolgáltak neki, amikor Galileában volt, és sok más asszony is, akik vele mentek fel Jeruzsálembe.”
Amikor szenvedéseid között egyedül érzed magad, tudjad, hogy az Úr Jézus egyedül volt ott a kereszten. Mégis vállalta. De tudjad, hogy neked nem kell egyedül szenvedned soha, semmilyen rettenetben. Nem vagy egyedül, ha nem akarsz egyedül lenni. Az Úr Jézus azt ígérte: „Tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Nem vagyok egyedül. Az Úr Jézus velem van. Nem kézzel foghatóan, hanem szívvel foghatóan. Velem van annyira, hogy Benne élhetek. Könny csordul a szememből. Nem a bánat, hanem a hála könnye. Velem van a leglehetetlenebb helyzetekben. S tudom, velem lesz abban az órában is, amikor ebből a világból távoznom kell. Nem leszek egyedül, mert Ő ezt is vállalta helyettem. Nem leszek egyedül, mert megígérte, hogy velem lesz, s hiszek ígéreteiben. Tapasztaltam számtalanszor, hogy úgy van, ahogy Ő megígérte.
Uram, köszönöm, hogy velem leszel abban a legnehezebb utolsó órában is. Segíts, hogy el ne higgyem, hogy magamra kell maradnom. Ámen
341. ének:
1.Ó, Krisztusfő, te zúzott, Te véres szenvedő, Te töviskoszorúzott Kigúnyolt drága fő, Ki szépség tükre voltál, Ékes, csodás remek, De most megcsúfolódtál: Szent fő, köszöntelek!
2. Ékességed, te drága, Melytől máskor remeg Világ hatalmassága, Köpés mocskolta meg. Milyen halványra váltál! Szemed fényét, amely Szebb volt minden sugárnál, Ki rútította el?
3. Mind, ami kín, ütés ért, Magam hoztam Reád; Uram, e szenvedésért Lelkemben ég a vád. Feddő szót érdemelve itt állok én, szegény, S kérlek, lelked kegyelme Sugározzék felém.
4. Itt állok - ó, ne vess meg - A gyötrelmek helyén; Amíg ki nem hűl tested, El nem mozdulok én. S ha életed kilobban, Alácsuklik fejed, Ölemben és karomban Lesz nyugtató helyed.
5. Ó, légy érette áldott, Jézus, Egyetlenem, Hogy szörnyű kínhalálod Nagy jót akar velem. Add, hogy hódolva híven Tőled ne térjek el, S ha hűlni kezd a szívem, Benned pihenjek el.
6. Mellőlem el ne távozz, Ha majd én távozom, A kínban, mit halál hoz, Állj mellém, Jézusom. Ha lelkem félve reszket, S rettent a meghalás, Nagy kínod és kereszted Legyen vigasztalás.
7. Légy pajzsom és reményem, Ha kétség látogat, Véssem szívembe mélyen Kereszthalálodat. Rád nézzek, Rád szünetlen, S ha majd szívem megáll, Öleljen át a lelkem - Így halni: jó halál.
Augusztus 27. Szerda
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 15. rész 42-47. versei: „Amikor beesteledett, mivel az előkészület napja, vagyis szombat előtti nap volt, eljött arimátiai József, a nagytanács tekintélyes tagja, aki maga is várta az Isten országát; bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus csodálkozott azon, hogy már meghalt, ezért hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy meghalt-e már. Amikor ezt megtudta a századostól, kiadatta a holttestet Józsefnek. Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette őt, begöngyölte a gyolcsba, elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé. A magdalai Mária és Mária, a József anyja pedig figyelte, hova helyezték őt.”
Bátran bement Pilátushoz. A nagytanács tekintélyes tagja. Elkéri a holttestet, akit a nagytanács halálra ítélt. Sorsközösséget vállal Jézussal. Úgy gondolom, bizony bátorság kellett hozzá. A bátorság sokszor nem a mi természetes tulajdonságunk. Legalábbis az enyém nem. Azt hiszem, az életem nagyobbik részében inkább menekültem, mint harcoltam. Amikor bátran léptem, - magam is csodálkozom ezeken az alkalmakon, - az nem az én bátorságom volt soha. Isten ajándéka volt. Arimátiai József bátran lép ott, ahol a legközelebbi hozzátartozók némán és mozdulatlanul állnak. Máté evangéliumának tanúsága szerint a saját sírboltjába helyezte el. A magáét adta oda.
Azon gondolkozom, hogy én mit vagyok kész kockáztatni Jézusért? Mit vagyok kész odaadni? Miről vagyok hajlandó lemondani. Annyi mindent készítünk nagy gonddal a saját jövőnkre. (Sokan a maguk sírhelyét is.) S amikor történik valami váratlan esemény készek vagyunk-e lemondani? Készek vagyunk-e kockáztatni akár az életünket is, vagy csak valami szívünknek kedves dolgot? Kész vagyok-e átírni a lelkemben az eltervezett jövőt? Tudom-e szeretni úgy Jézust, hogy érte akár mindent odaadjak? El tudom-e mondani Pál apostollal: „Semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nekem, csakhogy elvégezzem azt, amit Jézus bízott rám.”
Uram, magamtól én csak a menekülésre vagyok kész. Kérlek, tégy késszé akkor, amikor bátran vallanom kell rólad. Ámen
831. ének:
1.Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt, Rajta, bátran! Megsegít, és győzedelmet ad. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemért!
2. Lám, a Sátán ser’ge talpon, szembetörni kész, A legbátrabb harcosoknak bátorsága vész. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemért!
3. Szóljon a kürt, fenn lobogjon győzedelmi jel, Így előre Jézusunkkal: néki győzni kell! Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemért!
4. Harci zajban, küzdelemben oldalunkon áll, Benne higgyünk, ő segít meg szívünk harcinál. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemért!
Augusztus 28. Csütörtök
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 16. rész 1-8. versei: „Amikor elmúlt a szombat, a magdalai Mária és Mária, a Jakab anyja, valamint Salómé illatos keneteket vásároltak, hogy elmenjenek, és megkenjék Jézus testét. A hét első napján, korán reggel, napkeltekor, elmentek a sírbolthoz, és erről beszéltek egymás között: "Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról?" Ekkor felnéztek, és látták, hogy a kő el van hengerítve. Pedig az igen nagy volt. És amikor bementek a sírboltba, látták, hogy egy fehér ruhába öltözött ifjú ül jobb felől, és megrettentek. De az így szólt hozzájuk: "Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették. De menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt, amint megmondta nektek." Ekkor kijöttek, és elfutottak a sírbolttól, mert remegés és döbbenet fogta el őket; és senkinek sem mondtak el semmit, mert féltek.”
„Előttetek megy.” Előttem meg. Előtted megy. Hisszük-e? Számon tartjuk-e? Gondolunk-e rá, amikor ismeretlen úton járunk, amikor eltévedni látszunk, amikor megrémiszt az ismeretlen, amikor fájdalmas az, amit látunk az előttünk lévő útból, amikor nehezen éljük meg a jelent? Tudunk-e csendes szívvel megállni, imádkozni, hittel kimondani: Úr Jézus, köszönöm, hogy Te most is itt vagy. S amikor zajlik az élet? Tombol a jókedv? Tudjuk-e csendben mondani: „Úr Jézus, Te most is itt vagy. Tudom, hogy előttem jársz. Hadd menjek utánad. Segíts, hogy a világ zajában el ne tévedjek!” Mert előttünk megy olyankor is. Örömben, bánatban. Csak úgy ne járjak, mint az Emmausi tanítványok, hogy nem ismerem fel az úton. Milyen jó, hogy nem megy tovább addig, amíg meg nem ismerem.
Úr Jézus, köszönöm, hogy előttem jársz. Kérlek, ne engedd, hogy szemem elől tévesszek. Szeretnék mindig a nyomodban járni. Ámen
772. ének:
Hadd menjek, Istenem, Mindig feléd, Fájdalmak útjain Mindig feléd. Ó, sok keresztje van, De ez az én utam, Mert hozzád visz, Uram, Mindig feléd.
Ha este száll reám, S csöndes helyen Álomra hajtanám Fáradt fejem: Nem lesz hol nyughatom, Kő lesz a vánkosom, De álomszárnyakon Szállok feléd.
Szívemtől trónodig– Mily szent csoda – Mennyei grádicsok Fényes sora, A szent angyalsereg Mind nékem integet; Ó, Uram, hadd megyek Én is feléd!
Álomlátás után Hajnal ha kél, Kínos kővánkosom Megáldom én. Templommá szentelem, Hogy fájdalmas szívem, Uram, hozzád vigyem, Mindig feléd!
Csillagvilágokat Elhagyva már, Elfáradt lelkem is Hazatalál. Hozzád ha eljutok, Lábadhoz roskadok: Ott majd megnyughatom Örökre én!
Augusztus 29. Péntek
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 16. rész 9-20. versei: "(A hét első napján, korán reggel, miután feltámadt, először a magdalai Máriának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki. Ő elment, és megvitte a hírt követőinek, akik gyászoltak és sírtak. Amikor ezek meghallották, hogy ő él, és hogy Mária látta, nem hitték el. Ezután más alakban jelent meg közülük kettőnek útközben, amikor vidékre mentek. Ezek is elmentek, és megvitték a hírt a többieknek, de nekik sem hittek. Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket, keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt. Ezután így szólt hozzájuk: "Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak." Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült. Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.)”
Nem hitték el. Hiába mondta Mária, hiába mondták ketten, akik találkoztak a Feltámadott Jézussal. Akikhez szóltak, nem hitték el. Csak a fájdalmukat, a veszteségüket látták. Sokszor vagyunk így mi is. Szükséges a személyes tapasztalat. Ha csak beszélnek róla, az nem az enyém. Jó esetben annyira vágyódom utána, hogy keresem, kutatom, amíg meg nem találom. S igenis, legyen vágyunk, hogy találkozzunk az ÉLŐ JÉZUS KRISZTUSSAL! Szükségem van rá, hogy személyes találkozásom legyen. Imádkozzunk azért, hogy személyesen tapasztalhassuk meg az Ő jelenlétét!
„Veled beszélek, csak neked mondom el: Nem tudok élni, oly sok teher nyomja a vállam, az életem. Bűntele szívem eléd viszem.
Kiszáradt lelkem nem érez, csak sajog. Fénytelen éjben magam vagyok. Fényt várok Tőled, egy égi szót, sivár világban vigasztalót.
Magamtól félek, mert idegen erő hatása énrám úgy egyre nő. Ne engedd Jézus, Tiéd vagyok, szabadíts kérlek – leroskadok.
Hadd lássa képed kereszten szenvedőt, vak, beteg szívem, hogy áldja Őt, hogy újra éljek – dicsérjelek, rút börtönömből elérjelek.” (Vándor Gyula)
825. ének:
Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet, buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!
Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy, észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!
Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengeségemet, erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!
Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelmesen nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!
Augusztus 30. Szombat
Áldás, békesség!
Pál apostol Filippibeliekhez írt levele 1. rész 1-11. versei: „Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái, mindazoknak a Krisztus Jézusban hívő szenteknek, akik Filippiben vannak, püspökeikkel és diakónusaikkal együtt: kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok, és mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért, mert közösséget vállaltatok az evangéliummal az első naptól fogva mind a mai napig. Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára. Így kell gondolkoznom mindnyájatokról, mert szívemben hordozlak titeket, mivel fogságomban is, az evangélium védelme és megerősítése közben is mindnyájan együtt részesültök velem a kegyelemben. Mert tanúm az Isten, mennyire vágyódom mindnyájatok után a Krisztus Jézus szeretetével; és imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel; hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára, és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására.”
„Így kell gondolkoznom mindnyájatokról, mert szívemben hordozlak titeket.”
Kell? Nem kötelező, de nem tehetek másként. Szívembe zártalak benneteket. Tudunk-e drága testvéreim így gondolni egymásra? Naponta imádkozva egymásért? Nem megbántódva, ha a másik nem úgy gondolkozik, nem úgy szól, ahogy azt elképzeltük. Mit kér az apostol imádságában? Azt, hogy a SZERETET nőjön, növekedjen közöttünk, hogy ebben az Istentől jövő szeretetben megnyíljon a szemünk, aztán a szívünk mindarra, ami helyes és tiszta, és kifogástalan. Amikor imádkozunk egymásért, ne azt kérjük imádságunkban, amire szerintünk van szüksége a másik embernek. Kérjük Isten Szentlelkének útmutatását a gyülekezet egészére, és tagjaira egyenként, hogy vegye le a hályogot a saját szemünkről, és növeljen bennünket, és testvéreinket a szeretetben, az igazi megértésben, hogy együtt láthassuk, hogy mi a helyes, mi a tiszta, mi a kifogástalan.
821. ének:
Isten szívén megpihenve forrjon szívünk egybe hát, Hitünk karja úgy ölelje édes Megváltónkat át! Ő fejünk, mi néki tagja, Ő a fény, mi színei; Mi cselédek, ő a gazda, Ő miénk, övéi mi.
Szeretetben összeforrva, egy közös test tagjai, Tudjuk egymásért harcolva, ha kell, vérünk ontani. Úgy szerette földi nyáját s halt meg értünk jó Urunk; Fájna néki, látva minket, hogy szeretni nem tudunk.
Nevelj minket egyességre, mint Atyáddal egy te vagy, Míg eggyé lesz benned végre minden szív az ég alatt; Míg Szentlelked tiszta fénye lesz csak fényünk és napunk, S a világ meglátja végre, hogy tanítványid vagyunk.
Tégy eggyé, Urunk! Tégy eggyé, Urunk! Hogy meglássa a világ, hogy eljöttél, Tégy eggyé, Urunk! Ó, mily szép, mily gyönyörűséges a testvérekkel egységben lakni, Az Úr áldása bőven árad ránk, mint túlcsorduló olaj.
Augusztus 31. Vasárnap
Áldás, békesség!
Pál apostol Filippibeliekhez írt levele 1. rész 12-17. versei: „Szeretném, ha tudnátok, testvéreim, hogy az én helyzetem inkább az evangélium terjedését szolgálja, mert ismertté lett az egész testőrségben, és mindenki más előtt is, hogy Krisztusért viselem bilincseimet, úgyhogy az Úrban testvéreink többsége fogságom körülményeiből bizalmat merítve félelem nélkül, bátran szólják Isten igéjét. Némelyek ugyan irigységből és versengésből, de mások jóakaratból hirdetik a Krisztust: ezek szeretetből, mert tudják, hogy az evangélium védelmére rendeltettem, azok pedig számításból, nem tiszta lélekkel hirdetik a Krisztust, mert azt hiszik, hogy gyötrelmet okoznak nekem fogságomban.”
„Szeretném, ha tudnátok, testvéreim, hogy az én helyzetem inkább az evangélium terjedését szolgálja.” Hogyan? Az emberek látták Pál bilincseit. Látták, hogy Krisztusért viseli. Látták a hitét. Látták az alázatát. De látták a bátor bizonyságtételét. Így vált hitelessé a mondanivalója. Ez őket is bátorította a szólásra.
Használja-e az én helyzetem az evangélium terjedését? Mikor használja? Amikor hallgatok, pedig szólnom kellene, akkor nem használja. Amikor úgy szólok, hogy a szavaimban nem érződik a hitem, vagy nem érződik az embertársaim iránti szeretetem, akkor bizony nem az evangélium terjedésén munkálkodok. Szavaimat sokszor a legnehezebb élethelyzeteim teszik hitelessé. Hiszen „könnyű kedvesnek lenni, mikor az embert nem bántja senki”… Ám, amikor szemlátomást fáj testem és lelkem, akkor a szó hiteles lesz. Ne bánkódjunk hát a keservesen nehéz helyzeteinken, hanem áldjuk érte Istent, hogy ha csendes szívvel, mosollyal Isten országa felé tudunk mutatni.
Szeretném, Uram, hogy mindenféle élet-helyzetem a Te országodat munkálja. Ámen
312. ének:
Uram, a te igéd nekem A sötétben szövétnekem; Mind igazak és ámenek, Amik szádból kijöttenek, Azért amit nem látok szemmel, Béveszem szavadra hitemmel.
BÍZOM HOZZÁD ERŐS HITTEL, HOGY TE MINDENT MEGCSELEKSZEL, AMIT SZENT IGÉDBEN ÍGÉRSZ: HOGY KEGYELMESEN HOZZÁM TÉRSZ, ÉS MEGBOCSÁTVÁN BŰNEIMET, MEGADOD ÖRÖK ÉLETEMET.
E nagy jót neked köszönöm, Mely nekem arra ösztönöm, Hogy a Jézust, kiért velem Közöltetik a kegyelem, Tartsam lelkem megtartójának, Szeressem, engedvén szavának.
IGAZGASS, URAM, ENGEMET, HOGY MEGŐRIZZEM HITEMET; HA VON MAGÁHOZ E VILÁG, ÉN MINT KRISZTUSBA OLTOTT ÁG, TŐLE VEGYEM TÁPLÁLTATÁSOM, MÍG AZ ÉLŐK KÖZT LESZ LAKÁSOM.