2025.05.26-06.01.
Május 26. Hétfő
Áldás, békesség!
Pál apostol Galáciabeliekhez írt levele 2. rész 11-14. versei: „Amikor pedig Kéfás Antiókhiába jött, nyíltan szembeszálltam vele, mivel okot adott arra, hogy megfeddjem. Mielőtt ugyanis odajöttek néhányan Jakabtól, együtt evett a pogányokkal. Amikor pedig azok megérkeztek, visszahúzódott és elkülönült, mert félt a zsidó származású testvérektől. Képmutató módon viselkedett vele együtt a többi zsidó is, úgyhogy képmutatásukba még Barnabás is belesodródott. De amikor láttam, hogy nem az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járnak, mindnyájuk előtt ezt mondtam Kéfásnak: Ha te zsidó létedre pogány módra, és nem zsidó módra élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó szokás szerint éljenek?”
Képmutatás, vagy egyenes út. Különös dolog ez. Azt mondani, amiről úgy véli az ember, hogy a másik ezt várja… Baj, ha nem merünk, vagy nem tudunk őszinték lenni. Ott, akkor másképp éltek a pogányokból lett keresztyének, és másképp a zsidó keresztyének. A zsidók megtartottak egy sereg zsidó törvényt, amit mi keresztyének nem tartunk. Már a jeruzsálemi zsinat felszabadította őket. Péter apostol sem tartotta fontosnak, de amikor Jeruzsálemből jöttek emberek, akkor nekik akart tetszeni. S itt nem arról van szó, hogy az egyik vendéget rántott hússal kínálom, a másik vegetáriánus, és őt zöldséggel. Arról van szó, hogy a vegetáriánus mellett eljátszom, hogy én is az vagyok. S ezzel az „eljátszom”-mal van baj. A mi életünkben legkevésbé az étkezéssel. Sokkal inkább a szavainkkal, a cselekedeteinkkel. Kész vagyok-e vállalni a gondolataimat minden helyzetben, minden ember előtt? Vagy fontosabb, hogy kedvében járjak valakinek, azt mondjam, amit hallani szeretne? Vállalom-e, hogy megbántódik, esetleg szóba sem áll többet velem, ha az igazságot mondom?
Úr Jézus, kérlek, add, hogy egyenesen, tisztán láthassam az utamat, hogy úgy is mondhassam, amit mondanom kell. Ámen
824. ének:
„Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!” Így mondom, mert magam rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.
Adj Lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancsodat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent igazságodat.
Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem; Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.
Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet, Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.
Szólj, szólj, én Istenem! – szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.
Szólj, és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mindörökre nő.
Május 27. Kedd
Áldás, békesség!
Pál apostol Galáciabeliekhez írt levele 2. rész 15-21. versei: „Mi, akik természet szerint zsidók, és nem pogányok közül való bűnösök vagyunk, tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem. Ha pedig Krisztusban keresve megigazulást, magunk is bűnösnek bizonyulunk, akkor talán Krisztus a bűn szolgája? Semmiképpen sem! Mert ha valamit leromboltam, és ismét felépítem, magam nyilvánítom magamat törvényszegőnek. Mert én meghaltam a törvény által a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. Én nem vetem el az Isten kegyelmét: mert ha a törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg.”
A törvény halálra ítél. Ha csak a Tízparancsolatot nézem is. Tudom nem kívánni a másét? Vagy tudom nem meglopni mások bizalmát? Tudok mindig tisztán tisztelni és szeretni? Minden szavam, minden tettem, minden gondolatom rendben van Isten mérlegén? NINCS. Sajnos, nincs. Pedig úgy igyekeztem! S akkor az Úr Jézus magára vette minden nyomorúságomat. Minden nyomorúságom ott függött a keresztfán. NEM KELL TÖBBET FELVENNEM. Egészen más, új, tiszta életet szabad élnem. Krisztussal szabad élnem. Ő bennem él. Ő az Úr. Ő dönt. Ő rendelkezik, hogy hová menjek, mit tegyek, hogyan szóljak, mit gondoljak, hogyan imádkozzak. Ezt nagyon komolyan veszem. Bennem él. Övé vagyok. Annyira szeretett, hogy önmagát adta értem.
Jézus életem, erőm, békém, Jézus társam, örömöm, Benned bízom, Te vagy az Úr, Már nincs mit félnem, mert bennem élsz, Már nincs mit félnem, mert bennem élsz.
Uram, hadd legyen a Tiéd minden gondolatom, minden döntésem. Ámen
757. ének:
1.Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál! Az a víz s a drága vér, Melyet ontál a bűnér’, Gyógyír légyen lelkemnek, Bűntől s vádtól mentsen meg!
2. Törvényednek eleget Bűnös ember nem tehet; Buzgóságom égne bár, S folyna könnyem, mint az ár: Elégtételt az nem ad, Csak te válthatsz meg magad.
3. Jövök, semmit nem hozva, Keresztedbe fogódzva, Meztelen, hogy felruházz, Árván, bízva, hogy megszánsz; Nem hagy a bűn pihenést: Mosd le, ó, mert megemészt!
4. Ha bevégzem életem, És lezárul már szemem, Ismeretlen bár az út, Hozzád lelkem mennybe jut: Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál!
Május 28. Szerda
Áldás, békesség!
Pál apostol Galáciabeliekhez írt levele 3. rész 1-5. versei: „Ó, esztelen galaták, ki igézett meg titeket, akiknek szeme előtt úgy írtuk le Jézus Krisztust, mintha közöttetek feszítették volna meg! Csak azt szeretném megtudni tőletek: a törvény cselekvése alapján kaptátok-e a Lelket, vagy az ige meghallásából származó hit alapján? Ennyire esztelenek vagytok? Amit Lélekben kezdtetek el, most testben akarjátok befejezni? Hiába tapasztaltatok ilyen nagy dolgokat? Ha így volna, valóban hiába. Tehát az, aki a Lelket adja nektek, és hatalmas erőkkel munkálkodik közöttetek, vajon a törvény cselekedetei, vagy a hit igéjének hallása által teszi-e ezt?”
Ó, esztelen én, és mi! Hányszor ölelt körül bennünket Krisztusnak szerelme! Hányszor sodor mégis magával a megszokás, a törvény. Mi baj van a törvénnyel? Hiszen törvényre szükség van! Krisztus sem eltörölni, hanem betölteni jött a törvényt. Ám a törvényeskedés gyakran rabul ejt talán mindenkit. A végtelen „igazságérzetünk”. Ilyenkor megszólal bennem valamikori drága pótanyám: „Mi nagyobb az igazságnál? A szeretet!” Mi Isten igazsága? Az, hogy a bűnnek büntetése van. Mi Krisztus szeretete? Az, hogy magára vállalta ezt a büntetést. Az igaz, a nem igazakét. Szentlelke átölel, hogy képes legyek így szeretni én is. Mégis újra és újra megkísért a „nem igazság!” gondolata. Visszalépnék a törvényeskedéshez, pedig élhetek Krisztus szeretetében, kegyelemből.
Szentlélek Isten jöjj a szívembe! Veled, benned vágyok élni. Ítélkezés nélkül, a Te szereteteddel hadd öleljem át embertársaimat! Ámen
Kegyelemből léphetünk be, szent jelenlétedbe. Nem saját érdemeinkért, csak Jézus vérével. Jelenlétedbe hívsz most, hívsz ó, Uram. Kegyelem által vezérelsz, jövünk Hozzád Uram. Jövünk Hozzád Uram. Minden törvényszegésünket elvetted S a Bárány drága szent vérével mostál meg. Kegyelemből léphetünk be, szent jelenlétedbe. Nem saját érdemeinkért, csak Jézus vérével. Jelenlétedbe hívsz most, hívsz ó Uram. Kegyelem által vezérelsz, jövünk Hozzád Uram. Jövünk Hozzád Uram.
Május 29. Áldozócsütörtök
Áldás, békesség!
Pál apostol Galáciabeliekhez írt levele 3. rész 6-18. versei: „Így van megírva: "Ábrahám hitt az Istennek, és Isten őt azért igaznak fogadta el." Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai. Mivel pedig előre látta az Írás, hogy az Isten a pogányokat hit által igazítja meg, előre hirdette ezt az evangéliumot Ábrahámnak: "Általad nyer áldást a föld minden népe." Eszerint a hitből élők nyernek áldást a hívő Ábrahámmal. Mert a törvény cselekedeteiben bízók átok alatt vannak, amint meg van írva: "Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban, amiről meg van írva a törvény könyvében, hogy azt kell cselekedni." Az pedig, hogy törvény által senki sem igazul meg az Isten előtt, világos, mert "az igaz ember hitből fog élni". A törvény pedig nem hitből van, hanem "aki cselekszi, az fog élni általa". Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy, hogy átokká lett értünk - mert meg van írva: "Átkozott, aki fán függ" -, azért, hogy Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a pogányoké legyen, és hogy a Lélek ígéretét hit által megkapjuk. Testvéreim, emberi módon szólok: a megerősített végrendeletet, még ha emberé is, senki sem teheti érvénytelenné, vagy nem toldhatja meg. Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak, és az ő utódának. Nem így mondja az Írás: "és az ő utódainak", mintha sokakról szólna, hanem csak egyről: "és a te utódodnak", aki a Krisztus. Ezt pedig így értem: azt a szövetséget, amelyet korábban megerősített az Isten, a négyszázharminc esztendő múlva keletkezett törvény nem teszi érvénytelenné, vagyis ez nem törli el az ígéretet. Mert ha a törvény alapján van az örökség, akkor már nem az ígéret alapján volna; Ábrahámnak viszont ígéret által ajándékozta azt az Isten.”
„Az igaz ember hitből fog élni.” Ma, Úr Jézus mennybemenetelének ünnepén hiszem-e: Hogy Jézus Krisztus értem jött ebbe a világba? Hiszem-e, hogy értem önként vállalta a szenvedést, mert nagyon szeretett, nagyon szeret engem? Hiszem-e, hogyha rajtam kívül mindenki igaz lenne, nekem akkor is szükségem van a MEGVÁLTÁSRA, SZABADÍTÁSRA? Hiszem-e, hogy megszabadított? Hiszem-e, tapasztalom-e hogy velem van naponta? Hiszem-e, hogy nekem is helyet készített ott a Mennyben, az Atya országában? Hiszem-e, hogy helyem van ott? Hiszem-e, hogy ez a hely egyedül az Ő ajándékaként lesz az enyém?
Úr Jézus, hadd áldjam szent neved! Köszönöm, hogy értem adtad az életed! Köszönöm végtelen szereteted! Köszönöm, hogy nem engeded el a kezem addig a napig, amíg magaddal nem viszel. Áldalak, Uram. Ámen
1. A Krisztus mennybe felméne, Hogy nékünk helyet szerzene, Atyjával megbékéltetne, Életre bévinne.
2. Ó, mi kegyelmes Mesterünk, Emlékezzél meg mirólunk, Ki meghaltál volt érettünk, Légy jelen mivelünk!
3. Te látod mennyből éltünket És nagy keserűséginket; Vigasztald meg mi lelkünket, Hogy higgyünk tégedet.
4. Mert megfogadtad minekünk, Hogy léssz örökké mivelünk; Adjad Szentlelked minekünk, Hogy benned hihessünk.
5. És oltalmazz meg mindentől, Szent Atyádnak haragjától, Ördögtől és kárhozattól, Minden dühösségtől.
6. Tekints nagy gyarlóságinkra, E világ csalárdságára; Vígy bé a nagy boldogságba, Te szent országodba.
7. Egyetemben keresztyének, Az Úr Krisztust dicsérjétek, Ő néki hálát adjatok, Felmagasztaljátok.
8. Dicséret légyen Atyának És ő Fiának, Krisztusnak, És a mi Vigasztalónknak, A Szentháromságnak.
Május 30. Péntek
Áldás, békesség!
Pál apostol Galáciabeliekhez írt levele 3. rész 19-29. versei: „Mi tehát a törvény? A bűnök miatt adatott, amíg eljön az utód, akinek az ígéret szól. A törvényt angyalok közölték közbenjáró által. Közbenjáróra nincs szükség, ahol nincs két fél. Isten pedig egy. A törvény tehát az ígéretek ellen van? Semmiképpen sem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás. De az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusba vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek. Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök.”
Istennek gyermeke vagy, nekem pedig testvérem, mert Istennek gyermeke vagyok, neked pedig testvéred. Mit jelent ez? Amíg felnőttünk, bizony voltak küzdelmeink egymással. Minden küzdelem felett győzött a „testvérem vagy”- szeretet. Amikor a gyülekezetben „Testvérek”-nek szólítjuk egymást, akkor ezt minden nap jó, ha így gondoljuk: „Testvérem vagy, szeretlek”. Igen, igen, vétünk egymás ellen. De a bocsánatkérésünk, és a megbocsátásunk lehet, és legyen igaz, testvéri, olyan, mint aki tudja, hogy Krisztus megbocsátott. Lehet, és legyen. Hogyan lehet? Igénk azt mondja, hogy „magatokra öltöttétek Krisztust.” – mint egy védő öltözéket. Ám ez az öltözék nemcsak mások gonoszsága ellen védi a szívemet, hanem a saját gonoszságomtól is megvéd. Ellenség kívül és belül. Támadás mindenhol. Megállunk-e? Látjuk-e az igazi ellenséget: a Sátánt? Vagy csak a testvérben látjuk a támadót? Tudunk-e minden lehetetlen helyzetben, vagy döntésben így imádkozni: „Uram, mutasd meg a Te akaratodat, tudom, hogy benned élhetek, s Te énbennem, hát hadd éljek így. Ámen”
822. ének:
1.Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban megállni nagy veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva meg pihenni A boldog cél előtt.
2. A keskeny útra térünk, ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk, tudjuk, hogy hű s igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa A szent város felé.
3. Óemberünk ha szenved, az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged, az nem jár jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne: Hadd törjön éned össze, Menvén halálon át.
4. Zarándok módra járva, legyen kezünk üres; Csak terhet vesz magára, ki pénzt, vagyont keres. Hadd gyűjtsön a világ, Mi tőle el se kérjük, Kevéssel is beérjük, Bennünket gond se bánt.
5. Az út el van hagyatva, borítja sok tövis; Nehéz emelni rajta még a keresztet is. De egy út van csupán, Így hát előre bátran, Keresztül minden gáton, Hű Mesterünk után.
6. Úgy járunk itt, lenézve, mint ismeretlenek; Sokan nem vesznek észre, hangunk se hallva meg. De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja. Szent reménység sugallja, Mit ajkunk énekel.
7. Ha botlanak a gyön-gék, segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, kin gyöngesége győz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni, A bajt vállunkra venni E földi élten át.
8. Menjünk vígan sietve, hisz utunk egyre fogy; Nap megy napot követve, s a test majd sírba rogy. Csak még egy kis tűrés! Ha Őt híven követjük: A láncot mind levetjük, S vár ránk az égi rész.
9. Elmúlik nemsokára a földi vándorút, És az örök hazába, ki hű volt, mind bejut. Ott vár angyalsereg, Ott várnak mind a szentek, S az Atyánál pihentek, Megfáradt gyermekek.
Május 31. Szombat
Áldás, békesség!
Pál apostol Galáciabeliekhez írt levele 4. rész 1-11. versei: „Azt mondom pedig, hogy ameddig az örökös kiskorú, addig semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek, hanem gyámok és gondozók fennhatósága alatt áll az apa által megszabott ideig. Így mi is, amikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vetve szolgaságra. De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: "Abbá, Atya!" Úgyhogy már nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is. Amikor pedig még nem ismertétek az Istent, olyan isteneknek szolgáltatok, amelyek lényegüket tekintve nem azok. Most azonban, miután megismertétek Istent, vagy még inkább: Isten ismert meg titeket, hogyan térhettek vissza ismét az erőtlen és szegény elemekhez, és hogyan akartok újból szolgájukká lenni? Aggódva figyeltek a napokra, hónapokra, az évszakokra és az esztendőkre. Attól féltelek titeket, hogy talán hiába fáradoztam értetek.”
„Aggódva figyeltek.” Sokat aggódunk: mi lesz holnap, holnapután, jövőre, tíz év múlva… Mi lesz az egészségünkkel, a szeretteinkkel… Ha mi így szeretünk aggódni, akkor igénk azt mondja, hogy minden hiába történt. Hiába vállalta magára az Úr Jézus az én aggódásaimat. Hiába, ha naponta visszaveszem tőle. Igénk arról beszél, hogy hatalmas ajándékot kaptunk! Isten gyermekévé lehettünk, lehetünk. S Ő elküldte Szentlelkét, hogy Vele, Benne élhessünk. Általa Atyánknak nevezhetjük Istent! A szülő – gyermek kapcsolat pedig bizalomra épül, nem aggodalomra. Ha aggódok, hogy kedvében tudok-e járni az Édesapámnak, akkor beteg a vele való kapcsolatom. Nem aggódok, hanem szeretem, s mert szeretem, azt teszem, amit kér tőlem. Isten az én Mennyei Atyám. Ha aggódnom kell, hogy „megfelelek-e” neki, akkor baj van. Nem vagyok az Ő gyermeke. Ha gyermeke vagyok, akkor bízom Benne. Tudom, hogy nem tudok tökéletes lenni, de tudom, hogy Ő nagyon szeret. Hálás vagyok.
1.Bízom benned, Uram, Jézus, benned bízom egyedül. Kit kegyelmed árja hordoz, az bizton üdvözül Bízom benned, Uram Jézus, Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó, Én bízom benned, Uram Jézus, Igéd bíztat reá.
2. Mint a pásztor gyenge bárányt, Folyvást úgy vezet kezed, S annak, aki rád tekint csak, Elesni nem lehet. Bízom benned, Uram Jézus, Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó, Én bízom benned, Uram Jézus, Igéd bíztat reá.
3. Gondot is viselsz Te rólam, Hordod minden terhemet; Hogyne bízna szívem abban, Ki engem úgy szeret! Bízom benned, Uram Jézus, Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó, Én bízom benned, Uram Jézus, Igéd bíztat reá.
4. Bízom benned, Uram Jézus. Add, hogy mindig így legyen: Bízzam benned, bármi érjen, És bízzam szüntelen. Bízom benned, Uram Jézus, Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó, Én bízom benned, Uram Jézus, Igéd bíztat reá.
Június 1. Vasárnap
Áldás, békesség!
Pál apostol Galáciabeliekhez írt levele 4. rész 12-20. versei: „Testvéreim, kérlek titeket: legyetek olyanok, mint én, mert én is olyan vagyok, mint ti. Semmivel sem bántottatok meg. Hiszen tudjátok, hogy az első alkalommal testi erőtlenségemben hirdettem nektek az evangéliumot, és ti mégsem estetek abba a kísértésbe, hogy engem testi erőtlenségem miatt megvessetek vagy megutáljatok, hanem úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust. Hova lett a ti boldogságotok? Mert bizonyságot teszek rólatok, hogy ha lehetett volna, a szemeteket is kivájtátok, és nekem adtátok volna. Most pedig az ellenségetek lettem, mert az igazat mondom nektek? Nem jó szándékkal buzgólkodnak értetek, hanem el akarnak titeket tőlem szakítani, hogy aztán értük buzgólkodjatok. Helyes az, ha valaki mindenkor a jóért buzgólkodik, és nem csak akkor, amikor ott vagyok közöttetek, gyermekeim, akiket újra meg újra fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek a Krisztus. Szeretnék azonban most ott lenni nálatok, és változtatni a hangomon, mert bizonytalanságban vagyok felőletek.”
„Hova lett a ti boldogságotok?” Vasárnap van. Ideje, hogy boldogságra jussunk. Ideje, hogy újra lobbanjon, és éljen a szívünkben „az első szeretet”. Remélem, mindannyian ültünk úgy istentiszteleten, istentiszteleteken, hogy szólt hozzánk személy szerint Isten szava. Könnyeinket letörölte, lelkünket gyógyította, felemelt, mintha nem is e világban éltünk volna. Aztán jöttek a hétköznapok. Emberek nem értették a mi boldogságunkat. Így nem szóltunk róla. A boldogság elhervadt. Hová lett? Mások boldogságát elvenni bűn. Krisztusba vetett hitét, új életét még inkább. DE! Szabad-e hagynom, hogy elvegyék a hitem? Szabad-e hagynom, hogy elvesszen a Krisztustól kapott boldogságom? NEM! Földi életem egyetlen olyan kincse, amit vihetek magammal halálom óráján! Hova megyek nélküle?! A problémámat az sem oldja meg, hogy „mások vették el”. Csak az, ha ma úgy indulok az istentiszteletre, azzal az imádsággal, hogy újra kérem.
Úr Jézus, köszönöm, azt a boldogságot, amit felmentő, megbocsátó szereteted adott a szívembe. Bocsáss meg, hogy elhalványult ez a boldogság! Kérlek, tisztíts meg, ajándékozz meg újra önmagaddal! Ámen
760. ének:
1.Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétségbe nem esem.
2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De kegyelmed örök.
3. Az én erőm kicsiny, A bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts bajomon!
4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva van, Hogy irgalmad enyém.
5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázol rám, Már bánat és gond sem gyötör: Meghallgatod imám.
6. Jézusban bízva én Szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám szeret nagyon.