2025.05.05-11.
Május 5. Hétfő
Áldás, békesség!
Pál apostol Korintusiakhoz írt második levele 5. rész 16-21. versei: „Úgyhogy mi mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint: ha ismertük is Krisztust test szerint, most már őt sem így ismerjük. Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét. Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel! Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.”
Milyen sok gondja van velünk Mennyei Atyánknak! Ránézünk valakire, és azt látjuk, hogy hány kg, milyen az öltözete, frizurája. Vagyis azt nézzük, ami a szemünk előtt van. Még rosszabb, hogy csak ez a fontos az esetek többségében. Ezek alapján alkotunk véleményt embertársainkról. „Test szerint” – olvastuk az igében. „Emberi módon” – mondja egy másik fordítás. Pedig nem kellene. Vagy inkább úgy mondom, hogy szabadságot kaptunk az Úr Jézustól, hogy másképp nézzünk, másképp lássunk: a lélek legyen fontos. Elsősorban Krisztus Lelke. Krisztus újjá teremt bennünket. Valami egészen új jön létre: békesség a szívemben. Békesség önmagammal. Békesség a világgal. Békesség Istennel. Igen, rajtam is múlik, de tudjam, hogy mindez Isten ajándéka. Az én dolgom csak annyi, hogy kérjem, hogy elfogadjam, hogy engedjem, hogy átformálja a gondolataimat, az életemet.
1.Atyám, két kezedben, csak ott lakhatom. Biztonságot csak tőled kapok. Újjá így teremtesz, sebem ápolod. Boldogság, hogy itt van otthonom! Tarts meg két kezedben, őrizz meg, Uram! Oltalmadban rejtsd el sorsomat!
2. Atyám, két kezedben teljes az öröm, Ajándékodban gyönyörködöm. Tékozlóként éltem, tárva most karod, Hűtlenségem nem hánytorgatod. Tarts meg két kezedben, őrizz meg, Uram! Oltalmadban rejtsd el sorsomat!
3. Atyám, két kezedben bátran sírhatok, Fájdalmaim hordozod, tudom. Ott fönn a kereszten, áldó két kezed, Bűneimmel én szegeztem fel. Tarts meg két kezedben, őrizz meg, Uram! Oltalmadban rejtsd el sorsomat!
1. Dicséri, áldja szüntelen Jézust a szívem, ajkam. Amit Ő művelt én velem, amit Õ végzett rajtam, azt némán el nem hallgatom, ki jártam könnyes utakon. Csodáit zengem vígan hirdetem boldogan.
2. Rég koldus voltam, úttalan, Jézusban kincset leltem. Utamnak drága célja van, betölti fénnyel lelkem. A kincset széjjelosztani és másnak jó hírt mondani, szolgálat boldog útja, szent küldetésem ez.
3. Szolgállak téged szüntelen, Jézusom, fénylő hajnal, törölve fájó könnyeket, harcolva búval, bajjal, míg utam hozzád el nem ér, hol nincs árnyék, eltölt a fény, mert színről - színre látom tündöklő arcodat.
Május 6. Kedd
Áldás, békesség!
Pál apostol Korintusiakhoz írt második levele 6. rész 1-13. versei: „Vele együtt munkálkodva intünk is titeket; úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták az Isten kegyelmét. Mert ő mondja: "A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!" Senkinek semmiféle megütközést nem okozunk, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat, hanem úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban, verésekben, bebörtönzésben, fáradozásban, virrasztásban, böjtölésben, tisztaságban, ismeretben, türelemben, jóságban, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben, az igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel, dicsőségben és gyalázatban, rossz hírben és jó hírben, mint ámítók és igazak, mint ismeretlenek és jól ismertek, mint halálra váltak, és íme, élők, mint megfenyítettek és meg nem öltek, mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden. Szánk megnyílt, szívünk kitárult előttetek, korinthusiak: nem a mi szívünkben van kevés hely számotokra, hanem a ti szívetekben van kevés hely számunkra. Viszonzásul pedig, mint gyermekeimhez szólok: tárjátok ki ti is szíveteket.”
Úgy éljetek! Hogyan? „Mint akik nem hiába kapták az Isten kegyelmét.” Úrvacsorázás végén minden alkalommal elhangzik: „Istennek kegyelmét hiábavalóvá ne tegyétek magatokban!” Mit jelent ez? Azt, hogy elronthatom magam számára az üdvösséget. Hogyan? Ha nem törődök vele. Ha azt hiszem, hogy most már úgyis mindegy, hogy hogyan élek, mit teszek, mit mondok. Ha azt hiszem, hogy mindent szabad nekem, mert Isten megváltott gyermeke vagyok. Pedig, ha Isten megváltott gyermeke vagyok, akkor termem, élem, - magától – a szeretetet mindenki iránt, a jóságot, szelídséget, hűséget, jószívűséget, önmegtartóztatást, önfeláldozást.
„Tárjátok ki a szíveteket” – olvassuk, és tegyük. Most magamba kellett néznem: van-e a szívemben elég hely Isten szavának? Mindig? Minden szavának? Van-e hely a szívemben a felém közeledő embereknek? Azt hiszem, ez ilyen sorrendben működik: először Istennek, aztán embereknek van helye a szívemben.
Istenem, kérlek, gyógyítsd meg a szívemet a Te igéddel, hogy mindig legyen benne hely azok számára, akiknek arra szükségük van. Ámen
„Szívemben napsugár Jézus Te vagy! Szívemből egy sugárt másnak is adj! Egedből add nekem Szentlelkedet, lehessek napsugár fényes, meleg.”
722. ének:
1.Ó, Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz, Bejönnél már, de némán kulcsfordulásra vársz. Mi mondjuk, hogy miénk vagy, te vagy a név, a jel: Ó, szégyen, hogy te légy az, akinek várni kell.
2. Ó, Jézus, most kopogtatsz, sebhelyes még a kéz; Könnymarta kedves arcod oly búsan intve néz. Ó, áldott, drága jóság, mely ennyit tűrve vár! Ó, bűnök szörnyű bűne, mely téged így kizár!
3. Ó, Jézus, szólsz, s a szívhez a szó szelíden ér: „Így bánsz velem? Teérted hullt testemből a vér! Bús szégyennel behívunk, az ajtónk nyitva már. Jöjj, Jézus, jöjj, ne hagyj el, a szívünk várva vár!
Május 7. Szerda
Áldás, békesség!
Pál apostol Korintusiakhoz írt második levele 6. rész 14-18. versei: „Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: "Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr."”
Az Úr Jézus így imádkozott: „Nem azt kérem Atyám, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy őrizd meg őket a világban.” Ránk sem azt bízta, hogy költözzünk ki az emberek közül – bár én erre gyakran vágyakozom… A feladatunk, hogy Krisztusnak szentelt szívvel, lélekkel éljünk az emberek között. Isten temploma vagyunk. A templomunk sem a településen kívül áll, hogy oda kimehessen az, aki szeretne, hanem a település szívében hívogat Isten imádására. Erre rendeltettünk mi magunk is. Jó illattal hívogatni Krisztushoz. Nem könnyű dolog ez, hiszen van, akit vonz ez az illat, van, akit taszít. Nekem mindenképpen tudnom kell, hogy Atyám lett az Isten, s én, mint gyermeke teszem azt, amit rám bízott. Sohasem magamra nézve, nem a magam hasznát keresve, nem azt nézve, hogy mit szólnak mások, nem keresve ennek a világnak a tetszését.
Uram, kérlek, teremts bennünket, gyülekezetedet a Te templomoddá, hogy Téged dicsérjünk, szent nevedet áldjuk, és küldetésünket betölthessük. Ámen
714. ének:
1.Tehozzád jövünk már, Istenünk, Ne szóljon igéd hiába, A szívünk oly sötét, ó, segíts, Élessze igéd világa! Áldd meg, ó, Uram az énekünk, Legyen már csak tied életünk! Ne szóljon igéd hiába, Ne szóljon igéd hiába.
2. Ha fülünk igédre nem figyel, Lábunkkal járunk a sárba’. Vágyaink szakítnak Tőled el, Nem fénylik mécsünk világa. Ó, Uram, templomod hadd legyen, A szívünk megszentelt hely legyen! Ne szóljon igéd hiába, Ne szóljon igéd hiába.
3. Ajkunkon hazugság bélyege, Megrontott életünk átka. Hogy állunk elődbe így, Uram, Naponként Téged imádva? Nyisd meg a szemünk, hogy láthassunk! Szenteld meg ajkunk, hogy áldhassunk! Ne szóljon igéd hiába, Ne szóljon igéd hiába.
4. A szívünk összetört, ó, Uram, Itt állunk előtted gyászba’. A mély-ből hozd ki az életünk, Ne szóljon igéd hiába. Áldd meg az igét, hogy érthes-sük, Dicsérve Tégedet, élhessünk, Ne szóljon igéd hiába, Ne szóljon igéd hiába.
Május 8. Csütörtök
Áldás, békesség!
Pál apostol Korintusiakhoz írt második levele 7. rész 1-7. versei: „Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé a mi megszentelődésünket. Fogadjatok be minket: senkit nem bántottunk, senkit nem károsítottunk meg, senkit nem csaltunk meg. Nem vádképpen mondom, hiszen az előbb mondottam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt éljünk, és együtt haljunk. Nagy a bizalmam irántatok, sok dicsekedni valóm van veletek, tele vagyok vigasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel. Mert amikor megérkeztünk Macedóniába, semmi nyugalma sem volt testünknek, hanem mindenféleképpen gyötrődtünk: kívül harcok, belül félelmek. De Isten, a megalázottak vigasztalója, megvigasztalt minket Titusz megérkezésével; de nemcsak az ő megérkezésével, hanem azzal a vigasztalással is, amellyel ő nálatok megvigasztalódott. Hírül hozta ugyanis nekünk a ti vágyódásotokat, a ti kesergéseteket, a ti hozzám való ragaszkodásotokat, úgyhogy még jobban megörültem.”
„Minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel.” Ilyen is van. Azt hinnénk, hogy vagy nyomorúság, vagy öröm. Pedig nem. Sokszor tapasztaltam, hogy a legnagyobb nehézségek között Isten újra és újra megajándékozott örömmel. Eltéveszthetetlenül Ő adta. Bátorításul, vigasztalásul, azért, hogy erő lehessen a folytatáshoz. Sok-sok évvel ezelőtt összecsapni látszódtak a fejünk felett a hullámok. A napi ige oázist és 12 pálmafát ígért. Én akkor elkezdtem számolni a „pálmafákat”, vagyis naponta Isten ajándékait, amiket láthattunk. Így kaptunk az akkori nyomorúságunkban vigasztalást, áldást, örömöt. „Kívül harc, belül félelem”, és mégis áldott, sőt örömteli idővé válik Isten tenyerén.
Uram, köszönöm, hogy minden nyomorúságunkban jelen voltál, jelen vagy. Köszönöm, hogy így válik számunkra áldássá a nagy keserűség. Áldunk ezért, Istenünk. Ámen
713. ének:
Amint vagyok – sok bűn alatt, De hallva hívó hangodat, Ki értem áldozád magad –, Fogadj el, Jézusom!
Amint vagyok – nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztíthatod –, Fogadj el, Jézusom!
Amint vagyok – bár gyötrelem S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem félelem –, Fogadj el, Jézusom!
Amint vagyok – vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakámra fény –, Fogadj el, Jézusom!
Amint vagyok – nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád magát –, Fogadj el, Jézusom!
Amint vagyok – hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor odafent –, Fogadj el, Jézusom!
Május 9. Péntek
Áldás, békesség!
Pál apostol Korintusiakhoz írt második levele 7. rész 8-16. versei: „Mert ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom. Bántam ugyan, látva hogy az a levél, ha egy kis időre is, megszomorított titeket, de most már örülök. Nem annak, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg: mert Isten szerint szomorodtatok meg, és miattunk semmiben nem vallotok kárt. Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez. Mert éppen az, hogy Isten szerint szomorodtatok meg, mekkora buzgóságot keltett bennetek, sőt mentegetőzést, sőt méltatlankodást, sőt félelmet, sőt vágyódást, sőt ragaszkodást, sőt a vétkes megbüntetését! Mindenképpen igazoltátok, hogy tiszták vagytok az ügyben. Ha tehát írtam is nektek, nem a sértő miatt, és nem is a sértett érdekében írtam, hanem azért, hogy nyilvánvalóvá legyen buzgóságotok, amely az Isten színe előtt van bennetek irántunk. Ezért tehát megvigasztalódtunk, de megvigasztalódásunkon túl még jobban örültünk Titusz örömének, hiszen ti mindnyájan megnyugtattátok a lelkét. Mert ha egy kissé eldicsekedtem neki veletek, nem szégyenültem meg, hanem amint mindent az igazsághoz híven mondtunk el nektek, úgy Titusz előtt való dicsekedésünk is igaznak bizonyult. Az ő szíve még jobban felétek fordul, amikor visszaemlékezik mindnyájatok engedelmességére, amint félve és aggódva fogadtátok őt. Örülök, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek.”
„Az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez.” Nagy szükségem van rá, hogy megszomorodjak a bűneim miatt. Amíg nem látom azokat, addig nem is zavar, hogy úgy szólok, cselekszem, gondolkozok, hogy azzal megbántom akár embertársamat, de megbántom Istent, mert egyáltalán nem gondolom, hogy Istenre figyelve, Tőle segítséget kérve kellene élnem. Ha ezt már látom, akkor elszomorít, hogy nem úgy élek. S látom, hogy bárhogy igyekezek, nem tudok úgy élni. Megszomorodok, látván a magam elrontott életét. Nem jó érzés szomorúnak lenni. Mégis, milyen fontos! Micsoda hasznunk lesz belőle, ha Isten szerint szomorodunk meg. Ha elszégyelljük magunkat. Ha megvalljuk azt, amit rosszul tettünk, mondtunk, gondoltunk. Miért lesz hasznunk belőle? Mert „megtérést szerez az üdvösségre” – olvastuk az igében. Vagyis, ha megvallottuk bűneinket, Isten megbocsát. Felszabadít a bűnöm terhe alól. Dávid király így ír erről a 32. zsoltárban: „Vétkemet bevallottam, és Te elvetted rólam bűneim terhét.” Ennél nagyobb örömöm nem volt: „Megbocsáttattak a bűneim!”
32. zsoltár:
1.Ó, mely boldog az oly ember éltébe’, Akit az Isten bevett kegyelmébe, És megbocsátá az ő vétkeit, És befedezte minden bűneit. Boldog, akinek ő nagy hamissága Istentől néki nincs tulajdonítva, És csalárdság nincsen ő szívében, Tettetés nélkül jár életében.
2. Hogy bűnömet el akarám hallgatni, És neked meg nem akarám vallani, Csontjaim ottan elszáradának Soksága miatt én siralmimnak, Mert éjjel-nappal kezed nehéz volta Nagy bűneimért rajtam fekszik vala, Elfogya bennem minden erősség, Mint nyári hőségben a nedvesség.
3.De hogy bűnömet előtted megvallám, Nagy vétke-imet el nem hallgathatám, De híven előbeszélém neked: Ott bocsánatot nyerék tetőled. Azért az Úr Istennek minden hívek Könyörögjenek, míg vagyon idejek, Mert ha nagy árvizek jönnének is, De nem árthatna ezeknek mégis!
4. Te vagy oltalmam, őrizz meg engemet, A gonosz ellen tartsd meg én lelkemet, Vigasztalj meg, hogy Örvendezhessek, És vígan néked énekelhessek! Tanítlak téged, úgymond az Úr Isten, És vezérellek az igaz ösvényen, Szememmel mindig reád vigyázok, És igazgatlak, rád gondot tartok.
Május 10. Szombat
Áldás, békesség!
Pál apostol Korintusiakhoz írt második levele 8. rész 1-6. versei: „Hírt adunk nektek, testvéreim, Istennek arról a kegyelméről, amelyet Macedónia gyülekezeteinek adott. Mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük, és nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett. Tanúskodom arról, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak, és erősen sürgetve kérték tőlünk, hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek. És nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából. Úgyhogy bátorítottuk Tituszt, hogy amint már előbb elkezdte, fejezze is be nálatok ennek az adománynak az összegyűjtését.”
„Először önmagukat adták az Úrnak.” Ezen áll, vagy bukik minden. A gyülekezet közössége is, de az egyéni életünk is: Először. Nem utoljára, nem valamikor, hanem az elsőnek, és a legfontosabbnak tartották. Mit is? Azt, hogy adjanak. Nem kérjenek: „Uram, add ez, meg azt, és még azt is kérem…” Adni akartak. Nem valamit. Nem ímmel-ámmal. Nem azért, hogy mások lássák. Nem azért, hogy ezért bárkitől is dicséretet kapjanak. S mit adtak? ÖNMAGUKAT! Az is valami? - kérdezheti valaki. Bizony a legtöbb! Úr Jézus, Tiéd a szívem, és most már a szívemmel együtt mindenem is: az otthonom, minden anyagi javam, a pénztárcám is. Rendelkezz vele! Mindenem a Tiéd, hiszen mindent Tőled kaptam. Vedd szívem, s életem, Teérted éghessen forró lánggal! S ha már Övé a szívem, akkor nyílik az otthonom, nyílik a pénztárcám, de nyílik a szívem is emberek felé.
Úr Jézus, kérlek, áldd meg a gyülekezetünket, hogy ELŐSZÖR NEKED ADJUK ÖNMAGUNKAT mindannyian. Áldj meg bennünket, hogy utána ne sajnáljuk időnket, pénzünket, erőnket, szeretetünket, türelmünket azoktól, akiknek éppen ránk van szüksége. Ámen
728. ének:
1.Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.
2.Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s életem Teérted éghessen Forró lánggal!
3.Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!
4.Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.
Május 11. Vasárnap
Áldás, békesség!
Pál apostol Korintusiakhoz írt második levele 8. rész 7-15. versei: „Ezért ahogyan mindenben bővelkedtek: hitben és igében, ismeretben és minden buzgóságban, és a tőlünk rátok áradó szeretetben, úgy ebben az adakozásban is legyetek bőkezűek. Nem parancsként mondom, hanem azért, hogy mások buzgósága által a bennetek levő szeretet valódiságát is kipróbáljam. Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok. Tanácsot is adok ebben az ügyben, mert ez hasznos nektek, akik nem csak a cselekvést, hanem előzőleg az akarást is elkezdtétek tavaly óta. Most pedig a cselekvést is végezzétek el, hogy amilyen az akarás készsége, olyan legyen a véghezvitel is, aszerint, amitek van! Mert ha megvan a készség, az aszerint kedves, amije kinek-kinek van, nem aszerint, amije nincs. Ugyanis azért, hogy másoknak könnyebbségük legyen, nektek ne legyen nyomorúságotok. Ellenben az egyenlőségnek megfelelően a mostani időben a ti fölöslegetek pótolja azok hiányát, hogy máskor azok fölöslege is pótolja majd a ti hiányotokat, hogy így egyenlőség legyen; amint meg van írva: "Aki sokat szedett, annak nem lett többje, és aki keveset, annak nem lett kevesebbje."”
„Ezért ahogyan mindenben bővelkedtek: hitben és igében, ismeretben és minden buzgóságban, és a tőlünk rátok áradó szeretetben, úgy ebben az adakozásban is legyetek bőkezűek.” Egész életemben úgy éreztem, hogy a bővölködő emberek csoportjába tartozom. Bár voltak olyan esztendők, amikor ez nem így volt, éltünk, s nem panaszkodtunk. Kedves Olvasóm! Most az ige mérlegére tedd az életed: Megvan mindened? Jutna belőle másnak is úgy, hogy te nem lennél szegényebb? Egy alkalommal egy esperes meglátogatott egy gyülekezetet. A gyülekezet templom felújítás előtt állt. Nagy kiadás. Sok pénz. Honnan lesz rávaló? Esperes úr megszólalt: „Atyámfiai, van egy jó és egy rossz hírem! A jó hír az, hogy a felújításra való pénz megvan. A rossz hír az, hogy az önök zsebében van.” Kedves Olvasóm! Lehet, hogy azt mondod, hogy a te zsebedbe ne kotorásszon senki. Nem is fog. Pál apostol viszont arról beszél, hogy aki szívét az Úr Jézusnak adta, az hálás szívvel nyitja előtte a pénztárcáját is. Ráadásul megtapasztalja, hogy Isten a jókedvű adakozót megáldja. Nem hogy szükséget látna, hanem bővölködik. Hiszed-e Isten ígéretét? Rábízod-e magad?
833. ének:
1.Mennyit zengi a lelki békét, A szívek csendjét énekünk, Bár künn kín és ínség üzenget Sok hangos jajszóval nekünk. Az óra, testvér, gyorsan elfut, Az ember útja, sorsa zord, Nincs rá időd, hogy álmodozva A lelked meddőn tékozold.
2. Ebből az éhség csal ki könnyet, Az ott a fagy miatt remeg, Házad táján sorvadva élnek éhes, lerongyolt gyermekek. Az apjuk gyötrött mély szemében A meghasonlás láza él, Értük megmentő harcra kelni: Elhívatás, testvéri cél.
3.Lelkek éjét oszlatni fénnyel: Reád az Úr ezt bízta, lásd, S azt, hogy hozz Krisztus szent nevével A bűnösnek szabadulást. Az Isten vérét adta értünk; Láttasd, hogy szent példája hat, S hogy áldott útját járva hittel Te is adod egész magad.
4. Adj éjt, napot, add át erődet, Add kincsedet, add szívedet, Rontó lelkek gáncsa nem árthat, Győztes csak egy: a szeretet. A Mester Lelke járt előtted, Kitűzi most eléd a célt, Munkára hát, ne késs, serénykedj Megváltódért, Királyodért.
5. Áldott Jézus, a földre jöttél, Vállaltál értünk szörnyű kínt; Bárcsak tudnánk, igéd követve, Mi is szenvedni, tűrni mind. Sok szolgád, férfi, nő, ma bízva Átadjuk szívünket neked; Hogy munkánk éljen és teremjen: Gyújtsd fel bennünk szerelmedet!