2024.10.21-27.
Október 21. Hétfő
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 28. rész 16-20. versei: "A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak előtte, pedig kétségek fogták el őket. Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: "Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig."
Az ördög mindig alá akarja aknázni a hitemet. Kétségeket támaszt a szívemben a legszentebb pillanatokban is. Át tudom-e, akarom-e lépni ezeket a kétségeket, s hittel rábízni magam arra, amit Jézus megmondott? Jó, ha igen, mert akkor jön Isten ajándéka: Komolyan vehetem, hogy az Úr Jézusé minden hatalom mennyen és földön. Akkor is, ha ez másképp látszana. Akkor is, amikor hatalmas viharfelhők kerekednek az életem fölé. Akkor is, ha minden ember mást állít. Akkor is, ha a két szememmel mást látok. Akkor is tudom, hiszem, hogy Jézusé minden hatalom, övé az utolsó szó, nem kell félnem, aggódnom semmiért, mert Övé minden hatalom. Dolgom van hát nekem, aki kész vagyok elfutni, megtagadni Őt. Feladatom: tanítvánnyá tenni minden népet. Nekem kell tennem, aki újra és újra megbukom ebben a feladatban. Végül mégis kiderül, hogy törékeny, semmit érő mivoltomon keresztül végzi el a nagy munkát. Hogy lehet ez? Csak egyetlen módon: „veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Másképp nem megy, magamtól semmi vagyok. De Jézussal minden lehetséges. Amikor nulla életem elé kerül egy egyes, akkor a nulla más sokat ér: 10-et!
Uram, köszönöm, hogy törékeny, mindent elrontó életem is fontos neked. Köszönöm, hogy feladatot bíztál még énrám is. Hadd támaszkodjak hittel minden nap és minden órában a Te ígéretedre, hogy velünk, velem vagy minden nap a világ végezetéig. Köszönöm. Ámen
705. ének: ű
1.Maradj velem, mert mindjárt este van, Nő a sötét, ó, el ne hagyj, Uram; Nincs senkim, és a vigaszt nem lelem, Gyámoltalannal, ó, maradj velem.
2. Kis életem fut s hervadásba hull, Bú lesz a vígság, fényesség fakul, Csak vál-tozást és romlást lát a szem; Változhatatlan, ó, maradj velem.
3. Minden múló perc Hozzád visz közel, Kegyelmed űzi kísértőmet el, Nincs más vezérem, nincs más Mesterem, Fényben, borúban, ó, maradj velem.
4. Ellenség ellen ál-dásod fedez, A könny nem sós, a kór is könnyű lesz, Sír, halálfullánk, hol a győzelem? Győztes leszek, csak légy, Uram, velem.
5. Hunyó szemembe vésd keresztedet, Ködöt foszlatva láttasd szent eged. Föld árnya fut, menny fénye megjelen: Halálban is Te légy, Uram, velem.
Október 22. Kedd
Áldás, békesség!
Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 1. rész 1-17. versei: "Pál, Krisztus Jézus szolgája, elhívott apostol, akit az Isten kiválasztott arra, hogy hirdesse evangéliumát, amelyet prófétái által a szent iratokban előre megígért. Az ő Fiáról szól ez az evangélium, aki test szerint Dávid utódaitól származott, a Szentlélek szerint pedig a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult. Ez a Jézus Krisztus a mi Urunk, aki által kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy az ő nevéért hitre és engedelmességre hívjunk fel minden népet: akik közé tartoztok ti is, mint Jézus Krisztus elhívottai. Mindazoknak Rómában, akik az Isten szerettei, akiket ő elhívott és megszentelt: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van. Mert tanúm az Isten, akinek teljes lelkemmel szolgálok az ő Fia evangéliumával, hogy szüntelenül megemlékezem rólatok, és szüntelenül kérem imádságaimban, hogy Isten akaratából egyszer már el tudjak menni hozzátok. Mert szeretnélek látni benneteket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak nektek, vagyis, hogy együtt bátorodjunk meg közöttetek egymás hite által, a tietek és az enyém által. Szeretném, testvéreim, ha tudnátok: sokszor feltettem magamban, hogy elmegyek hozzátok, de mindeddig megakadályoztattam abban, hogy közöttetek is legyen munkámnak valami gyümölcse, ahogy a többi nép között is volt. Görögöknek és barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak egyaránt adósa vagyok. Azért szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is, akik Rómában vagytok. Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is, mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe, ahogyan meg van írva: "Az igaz ember pedig hitből fog élni."
Az igaz ember hitből él. Amikor megadatik, egymás hite által. Hatalmas ajándéka Istennek, amikor bármilyen formában egymást bátoríthatjuk Isten igéjével, személyes megtapasztalásainkkal, énekekkel, keresztyén versekkel, s csak Isten tudja még mi mindennel. De jó, ha tudjuk, hogy azért rendeltettünk egymás mellé, hogy egymás hitét erősítsük. Adjunk hálát Istennek azért, hogy VAN gyülekezetünk, s vannak, akik készek együtt beszélgetni, énekelni, imádkozni, gondolkodni velünk. Aztán, van olyan, amikor nincsenek. Az igaz ember akkor is hitből él. Isten igéjéből, imádságból. S de jó, hogy amikor nincs emberem, Istenem mindig VAN.
Uram, áldalak szent jelenlétedért az életemben, a gyülekezetünkben. Ámen
210. ének: Ó, mely boldog ember az, Ki téged, élő, igaz Egy Istent megismerhet, És te szent hajlékodban Lélekben, igazságban Dicsérhet és tisztelhet. Ó, mi Istenünk, Adtad e boldogságot nekünk; Adjad, hogy ismerhessünk még jobban, Naponként dicsérhessünk buzgóbban, Szent Lelkedet hozzánk e végre Küldd el segítségre!
Október 23. Szerda
Áldás, békesség!
Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 1. rész 18-32. versei: „Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot. Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük, hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett. Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek, és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték emberek és madarak, négylábúak és csúszómászók képével. Ezért kiszolgáltatta őket az Isten szívük vágyai által a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét. Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen. Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket. Mint ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban. És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt tegyék, ami nem illik. Ezért tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, viszálykodással, álnoksággal, rosszindulattal; besúgók, rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek, dicsekvők, találékonyak a rosszban, szüleiknek engedetlenek, kíméletlenek, szószegők, szeretetlenek és irgalmatlanok. Ők ugyan megismerték Istennek azt az elhatározását, hogy akik ilyeneket cselekszenek, méltók a halálra, mégis nem csak maguk cselekszik ezeket, hanem azokkal is egyetértenek, akik ilyeneket művelnek.”
Most olvassuk el újra! Megbotránkoztató Isten haragjáról beszélni? Szeretünk arról szólni, hogy ISTEN SZERETET. És valóban az. De válaszolhatok én az Ő szeretetére azzal, hogy megvetem, kigúnyolom, nem törődök vele? Válaszolhatok azzal, hogy a gonoszságaimmal verem újra keresztre? Ha szeretett gyermekünk szóval, vagy tettel ránk támad, akkor mit érzünk, mit gondolunk, mit teszünk? Azt mondjuk, jól van ez így? Mártsd csak fiam belém a nagykést, én úgyis szeretlek? Ugye, hogy nem jól van ez így? Isten szeretete szeretetet ébreszt a szívemben! Rájövök, hogy tanácsai nélkül csak újra és újra kátyúba kerül az éle-tem. Hát ragaszkodok Hozzá. Keresem Őt. S ha nem ezt teszem, ha hiába ismertem meg Is-ten szeretetét, nem törődök vele, akkor magamat zárom ki a Mennyből. Bizony, az én hibám
Istenem, köszönöm, hogy megismerhettem, érezhettem, átélhettem szeretetedet. Uram, kérlek, ne engedd, hogy hiábavalóvá tegyem magamnak a Te szent irgalmadat! Ámen
774. ének:
1.Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem, Mert nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs rettegés.
2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, Tedd örömben és bánatban csöndessé, Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Ki szemlehunyva téged híven követ.
3. Ha gyarlóságom meg nem is érzené: A vak homályból te mutatsz ég felé; Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.
Október 24. Csütörtök
Áldás, békesség!
Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 2. rész 1-16. versei: „Ezért nincs mentséged, te ítélkező ember, mert amikor más felett ítélkezel, magadat ítéled el, hiszen magad is ugyanazt cselekszed, miközben ítélkezel! Azt pedig tudjuk, hogy az Isten ítélete igazságosan sújtja azokat, akik ilyeneket cselekszenek. Azt gondolod, te ember, aki ítélkezel azok felett, akik ilyeneket tesznek, holott magad is ugyanazokat cselekszed, hogy akkor te megmenekülsz az Isten ítéletétől? Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz? Te azonban kemény szívvel és megtérés nélkül gyűjtesz magadnak haragot a harag napjára, amikor az Isten nyilvánvalóvá teszi, hogy igazságosan ítél. Mert mindenkinek cselekedetei szerint fog megfizetni: azoknak, akik állhatatosan jót cselekedve törekszenek dicsőségre, megbecsülésre, és halhatatlanságra, örök életet ad; azoknak pedig, akik viszálykodók, akik ellenállnak az igazságnak, és a hamisságot követik, haraggal és bosszúállással fizet majd. Gyötrelem és szorongás lesz a része minden ember lelkének, aki a rosszat cselekszi, zsidónak elsősorban, de görögnek is; viszont dicsőség, tisztelet és békesség jut majd osztályrészül mindenkinek, aki a jót cselekszi, zsidónak elsősorban, de görögnek is! Mert Isten nem személyválogató. Akik ugyanis törvény ismerete nélkül vétkeztek, a törvény nélkül vesznek el, és akik a törvény ismeretében vétkeztek, azok a törvény alapján kapják meg majd az ítéletet. Hiszen nem a törvény hallgatói igazak Isten előtt, hanem a törvény megtartói fognak megigazíttatni. Mert amikor a pogányok, akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt. Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe. Erről lelkiismeretük és egymást vádló vagy éppen védő gondolataik együtt tanúskodnak majd, azon a napon, amelyen megítéli Isten az emberek rejtett gondolatait az én evangéliumom szerint Krisztus Jézus által.”
Nincs mentségem, amikor ítélkezem. Pedig mennyire „szeretünk” ítélkezni. Olyan nagyon tudjuk, hogy másoknak hogy kellett volna… Pedig az nem dolgunk. Ami dolgunk, az a saját lelkünkkel, saját tetteinkkel való elszámolás Isten előtt. Még csak nem is magunknak. Istennek kell számot adnunk. S kérjem, engedjem, hogy Ő ítélje meg azt, hogy mi a jó, s mi a rossz a tetteimben, gondolataimban, szavaimban. Nem másokéban. Persze van, ami nagyon fáj. Az Úri imádság is beszél az ellenünk vétkezőkről. De azt kérem benne, hogy Uram, úgy bocsáss meg nekem, ahogy én megbocsátok. Nos, ha nem bocsátok meg, akkor menthetetlen vagyok. Magamat ítéltem el. Amíg mások felett ítélkezem, azt gondolom, hogy én jó vagyok. Pedig éppen az ítélkezésemmel bizonyítom, hogy nem. „Nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz?” – kérdezi ma reggel az ige. Nem veszed tudomásul Isten jóságát? Nem látod az Ő jóságának a fényében a te ítélkező, s közben kegyelemre szoruló voltodat?
Istenem, hadd lássam ma különösen, de minden nap, hogy egyedül a Te kegyelmedből lehet reménységem ebben az életben, s az örök életben is. Könyörülj rajtam, hogy a Te kegyelmed tükrében minden ítélkezést el tudjak engedni. Ámen
472. ének:
1.Jöjj, szabadíts meg, ó, kegyes Isten, a nyomorúságból, Űzd el a rosszat, félelem átkát: végy ki a kínokból!
2. Nagy kegyelemmel ha közeledtél, úgyse figyeltünk rád, Másokon hányszor nem könyörültünk, s mondtuk a szép imát.
3. Zengve dicsérünk, s nem hiszünk Benned, mozgat a rossz törvény, Átkos a szívünk, fegyver a szájunk, elnyel a mély örvény!
4. Ó, szabadíts meg szent Fiad által, vedd el a rontó bűnt, Moss meg egészen tiszta örömre, s Lelkedet add nékünk!
5. Nyisd meg az ajkunk, tárd ki a szívünk, adj hitet, Úr Isten, Hogy neved áldjuk minden időben, szent Fiadért! Ámen.
Október 25. Péntek
Áldás, békesség!
Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 2. rész 17-29. versei: „Ha pedig te zsidónak nevezed magadat, aki a törvényre hagyatkozol, és az Istennel dicsekszel, és ismered az ő akaratát, és meg tudod ítélni, mi a helyes, mert megtanultad a törvényből; és meg vagy győződve arról is, hogy te a vakok vezetője vagy, meg a sötétben járók világossága, az oktalanok nevelője, és a kiskorúak tanítója, mivel tied a törvényben az ismeret és az igazság teljessége: ha tehát mást tanítasz, magadat nem tanítod? Aki hirdeted, hogy ne lopj, lopsz? Aki azt mondod, hogy ne paráználkodj, paráználkodsz? Aki utálod a bálványokat, templomrabló vagy? Aki a törvénnyel dicsekszel, a törvény megszegésével gyalázod az Istent? Bizony "miattatok káromolják az Isten nevét a pogányok között", úgy amint meg van írva. A körülmetélkedés valóban használ, ha megtartod a törvényt; de ha törvényszegő vagy, akkor körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett. Ha pedig a körülmetéletlen megtartja a törvény rendelkezéseit, nem tekinti-e Isten a körülmetéletlenségét körülmetéltségnek? Még a származása szerint körülmetéletlen is, aki betölti a törvényt, el fog ítélni téged azért, mert az Írás és a körülmetélés ellenére törvényszegő vagy. Mert nem az részesül dicséretben, aki külsőleg zsidó, aki testén külsőleg van körülmetélve, hanem az részesül dicséretben - mégpedig nem emberektől, hanem Istentől -, aki belsejében zsidó, aki nem betű szerint, hanem szívében a Lélek által van körülmetélve.”
„Nem betű szerint, hanem szívében a Lélek által…” Tanultuk a törvényt, talán tanítottuk is: ne ölj, ne lopj, ne paráználkodj, ne hazudj, tiszteld, ne kívánd. Megtartjuk? Vagy csak megtartatjuk? Vagy nem ugyanaz, ha más teszi, mintha mi? Baj van, ha csak az eszemmel tudom! Pedig milyen nagy dolog, ha már az eszemmel tudom! Kezdetnek nagyon jó, hiszen a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. Mégis, ha beérem ennyivel, akkor üres marad a szívem. Még akkor is, ha fogcsikorgatva igyekszem megtartani a parancsolatokat! Nem fog menni, ha őszinte leszek magamhoz. Persze be is csaphatom magam, mint a gazdag ifjú: „mindezeket ifjú korom óta megtartottam”. Mi, vagy inkább KI lakik a szívemben? Ott él-e Isten Szentlelke? Ha vele élek, nem kell erőlködnöm a törvény megtartásán. Miért? Mert Ő szeret. Szeretete él a szívemben. Szeretetéből, szeretete által szerethetek én is. S többé már nem „muszáj”, hanem lehet, szabad tennem a jót. Szabad nem számon kérnem másokat. Szabad Isten szeretetével szeretni.
Szeretet áradjon köztünk, szeretet gyúljon bennünk, szeretet töltsön el minket, add ezt nekünk Urunk! Hadd legyünk testvéri szívvel, mindnyájan egyek Benned, lobbantsa lángra szívünket szereteted!
730. ének:
1.Szentlélek, jövel, Szívünk töltsd ma el, Szent erőddel, vigaszoddal Légy hozzánk közel!
2. Jöjj, pünkösdi láng, Nyisd meg szívünk, szánk, Hogy a bűntől megtisztulva Szálljon fel imánk!
3. Adj bátor hitet, Zengő éneket, Mely sok bűnöst megtérésre, Üdvre elvezet.
4. Szenteld meg szívünk, Hogy eggyé legyünk, Hogy Jézusról vallást tenni Mindig kész legyünk.
5. Ha eljő az est, Ránk fátylat ereszt, Boldog szívvel zengje ajkunk: Győzött a kereszt!
Október 26. Szombat
Áldás, békesség!
Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 3. rész 1-20. versei: „Mi akkor a zsidó előnye, vagy mi a körülmetélés haszna? Minden szempontból sok. Elsősorban az, hogy Isten rájuk bízta igéit. Mi következik azonban ebből? Ha egyesek hűtlenné váltak, vajon az ő hűtlenségük megszünteti-e Isten hűségét? Szó sincs róla! Sőt azt kell mondanunk: igaz az Isten, az emberek pedig valamennyien hazugok, amint meg van írva: "Igaznak kell bizonyulnod beszédeidben, és győznöd kell, amikor perelnek veled." Ha pedig éppen a mi hamisságunk teszi nyilvánvalóvá Isten igazságát, akkor mit mondjunk? Emberi módon szólok: igazságtalan az Isten, hogy kiönti ránk haragját? Szó sincs róla! Hiszen akkor hogyan ítélhetné meg Isten a világot? Mert ha Isten igazsága az én hazugságom által lett naggyá az ő dicsőségére, akkor miért esem én még mindig ítélet alá, mint bűnös? Vagy talán igaz az, amivel rágalmaznak minket, és amit állítanak némelyek? Hogy tudniillik így beszélünk: tegyük a rosszat, hogy a jó következzék belőle! Az ilyeneket méltán sújtja az ítélet! Mi tehát az igazság? Különbek vagyunk? Egyáltalában nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, hogy zsidók is, görögök is mind bűnben vannak, amint meg van írva: "Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent. Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem. Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, kígyóméreg az ajkukon; szájuk átokkal és keserűséggel van tele. Lábuk gyors a vérontásra, romlás és nyomorúság jár a nyomukban, és a békesség útját nem ismerik: Isten félelmével nem törődnek." Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azt a törvény alatt élőknek mondja, hogy elnémuljon minden száj, és az egész világot Isten ítélje meg. Mert a törvény cselekedeteiből nem fog megigazulni egyetlen halandó sem őelőtte. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik.”
„Mert a törvény cselekedeteiből nem fog megigazulni egyetlen halandó sem őelőtte. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik.” A bűn felismerése és a megigazulás nem ugyanaz. A múlt héten olvastunk Júdásról: „Vétkeztem, mert elárultam az ártatlan vért”. Ez bizony a bűn felismerése. De ez nem vitte Őt az Úr Jézus elé bűnt vallani, bocsánatot kérni. Hogy van ez velünk? Sokan, sokszor nem látják, hogy vétkeznek. „Ó, ez csak egy kis hiba”, „nem az én hibám”, „a másik ember az oka”… De nagy kár. Amíg így gondolkozunk, a helyzetünk sajnos nem változik. A gyötrelmünk nem fog megszűnni azzal, ha másokat okolunk. Aztán vannak, akik felismerik a bűnt, marcangolják is magukat miatta nap, mint nap. Talán Istenhez is kiáltanak bocsánatért, de nem történik semmi. Nincs felszabadulás. Fontos, nagyon fontos a bűn felismerése, de ez csak az első lépés. A második, hogy szégyenkezve megállok az Úr Jézus előtt. Fáj a lelkem, hogy neki kellett elszenvedni az én bűnömért a büntetést, mert én magam nem tudok változtatni rajta. S akkor… szégyenkezve, de hittel elfogadhatom, hogy az Úr Jézus az én bűnömért is szenvedett ott a keresztfán. Helyettem. Bűnvalló szívemnek azt mondja: „megbocsátottam, szeretlek, melléd állok, segítek neked. Isten előtt igaz vagy az én érdememért.” Ez a megigazulás. Ajándék. Nem az én teljesítményem. De hittel elfogadom, megköszönöm, s áldom a Mennyei Királyt.
251. ének:
1.Úr lesz a Jézus mindenütt, Míg csak a napnak fénye süt, Úr lesz a messze tengerig, Hol a hold nem fogy s nem telik.
2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Minden napon dicsérete.
3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse: Áldott a Jézus szent neve!
4. Ő királysága bő áldás, Nála a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínségesek megáldatnak.
5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S mind e föld mondja rá: Ámen.
Október 27. Vasárnap
Áldás, békesség!
Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 3. rész 21-31. versei: „Most pedig a törvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták. Isten pedig ezt az igazságát most nyilvánvalóvá tette a Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség: mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. Mert az Isten őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa. Isten ugyanis az előbb elkövetett bűnöket elnézte türelme idején, hogy e mostani időben mutassa meg igazságát: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz. Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés? Lehetetlenné vált. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit "törvénye" által. Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül. Vagy Isten kizárólag a zsidóké? Nem a pogányoké is? Bizony, a pogányoké is; mert egy az Isten, aki megigazítja a körülmetéltet hitből, a körülmetéletlent pedig hit által. Érvénytelenné tesszük tehát a törvényt a hit által? Szó sincs róla! Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek.”
Most mondjuk együtt: „Nincs különbség” (köztem és mások között, ember és ember között): „mindenki vétkezett” (én is, te is, ők is), „és híjával van az Isten dicsőségének.” A bűneim, önző gondolataim, tetteim, ítélkezéseim mind messze-messze tolnak Isten dicsőségétől. Igen, érzem Isten nélküli nyomorúságomat. Szükségem van Isten kegyelmes segítő kezére! Egyedül nem megy… Bárhogy igyekszem, nem tudom „megvásárolni” a Mennyországot, Isten kegyelmét! De Isten látja a nyomorúságomat. Megesett rajtam a szíve, Őt, a szabadulást kereső emberen.„Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.” „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa. Aki hiszen ő benne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.” (János evangéliuma 3:16-18.)
239. ének:
1.Kegyelmes Isten, kinek kezében Életemet adtam, Viseld gondomat, vezérld utamat, Mert csak rád maradtam.
2. Add meg énnékem én reménységem Szerint való jódat! Áldd meg fejemet, ki bízik benned, S viseljed gondomat!
3. A szép harmatot miként hullatod Tavasszal virágra, Sok jódat, Uram, úgy hullasd reám, Te régi szolgádra.
4. Hogy mind holtomig szívem legyen víg, Téged magasztalván, Mindenek előtt s mindenek fölött Szent nevedet áldván.