2024. 10.07-13.
Október 7. Hétfő
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 26. rész 36-46. versei: „Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: "Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom." Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, azután szomorkodni és gyötrődni kezdett. Akkor így szólt hozzájuk: "Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem!" Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: "Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te." Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: "Ennyire nem tudtatok virrasztani velem egy órát sem? Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen." Másodszor is elment, és így imádkozott: "Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod." Amikor visszament, ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük. Otthagyta őket, újra elment, harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal. Azután visszatért a tanítványokhoz, és így szólt hozzájuk: "Aludjatok tovább és pihenjetek! Íme, eljött az óra, és az Emberfia bűnösök kezébe adatik. Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van az, aki engem elárul."”
IMÁDKOZZATOK. IMÁDKOZZATOK! IMÁDKOZZATOK!!! A legrettenetesebb helyzetekben imádkozzatok! Nincs más megoldás. Nem volt akkor sem, ott sem. ISTEN FIA legnehezebb útján sem. Hogy lenne akkor a miénken! Eszünkbe jut-e ez, amikor úgy látjuk, hogy körülöttünk minden összedől? Eszünkbe jut-e, amikor súlyos betegségbe jutunk, vagy amikor a haláltusánkat vívjuk? IMÁDKOZZATOK! – mondja az Úr Jézus, s ezt nem önmagáért teszi, pedig az is jó lett volna. Értünk mondja: „imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.” Még a halálunk óráján is ott áll a kísértő. Csak imádságunkkal menekülhetünk Isten védelmébe.
493. ének:
1.Ó, Krisztus-fő, te, zúzott, Te, véres szenvedő, Te, töviskoszorúzott, Kigúnyolt drága fő, Ki szépség tükre voltál, Ékes, csodás, remek, De most megcsúfolódtál: Szent fő, köszöntelek!
2. Ékességed, te, drága, Melytől máskor remeg Világ hatalmassága, Köpés mocskolta meg. Milyen halványra váltál! Szemed fényét, amely Szebb volt minden sugárnál, Ki rútította el?
3. Mind, ami kín, ütés ért, Magam hoztam Reád; Uram, e szenvedésért Lelkemben ég a vád. Feddő szót érdemelve Itt állok én, szegény, S kérlek, lelked kegyelme Sugározzék felém.
4. Itt állok – ó, ne vess meg – A gyötrelmek helyén; Amíg ki nem hűl tested, El nem mozdulok én. S ha életed kilobban, Alácsuklik fejed, Ölemben és karomban Lesz nyugtató helyed.
5. Ó, légy érette áldott, Jézus, Egyetlenem, Hogy szörnyű kínhalálod Nagy jót akar velem. Add, hogy hódolva híven Tőled ne térjek el, S ha hűlni kezd a szívem, Benned pihenjek el.
6. Mellőlem el ne távozz, Ha majd én távozom, A kínban, mit halál hoz, Állj mellém, Jézusom. Ha lelkem félve reszket, S rettent a meghalás, Nagy kínod és kereszted Legyen vigasztalás.
7. Légy pajzsom és reményem, Ha kétség látogat, Véssem szívembe mélyen Kereszthalálodat. Rád nézzek, Rád szünetlen, S ha majd szívem megáll, Öleljen át a lelkem – Így halni: jó halál.
Október 8. Kedd
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 26. rész 47-56. versei: „Még beszélt, amikor megjött Júdás, egy a tizenkettő közül, és nagy sokaság jött vele kardokkal és botokkal a főpapoktól és a nép véneitől. Az árulója ezt az ismertetőjelet adta meg nekik: "Akit megcsókolok, az lesz ő, azt fogjátok el!" Majd egyenest Jézushoz menve így szólt: "Üdvözlégy, Mester!" - és megcsókolta őt. Jézus ezt mondta neki: "Barátom, hát ezért jöttél!" Akkor odamentek, rátették a kezüket, és elfogták. Egy pedig azok közül, akik Jézussal voltak, kardjához kapott, kirántotta, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a fülét. Ekkor így szólt hozzá Jézus: "Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el. Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet? De miképpen teljesednének be akkor az Írások, hogy ennek így kell történnie?" Abban az órában így szólt Jézus a sokasághoz: "Úgy vonultatok ki, mint valami rabló ellen, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok; mindennap a templomban ültem és tanítottam, mégsem fogtatok el. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai." Akkor a tanítványok mind elhagyták őt, és elfutottak.”
Most is Jézusé a főszerep. Életünk minden pillanatában Övé a főszerep. A kérdés az, hogy észrevesszük-e, és komolyan vesszük-e, amit mond.
Először Júdáshoz szól: "Barátom, hát ezért jöttél!" Én nem tudtam volna szólni hozzá. Az Úr Jézus még az utolsó pillanatot is kihasználja Júdásért.
Majd a harcos kedvű tanítványhoz: „Aki fegyvert fog, fegyver által vész el.” De jó lenne ezt minden háborúzónak komolyan venni. Nekem is. A fegyver, a háborgás csak bajt hoz a világra. Jézus Krisztus a békességünkért is szenvedett. „Békességünk büntetése rajta van.”
Végül a tömeghez: Kardokkal és botokkal jöttetek. Elfoghattatok volna a templomban is. De ennek Istentől rendelve így kellett lennie. Nem ti vagytok az erősek, a győztesek. Isten hatalma engedte ezt meg.
De jó tudnom, hogy a sötétség órájában nem emberek jönnek ellenem, nem is a Sátán a győztes, Isten valami CSODÁT készít most is. A halálos ágyamon is. Kapaszkodjak hát belé!
492. ének:
1.A Bárány hordja csendesen Földiek minden vétkét. Vállalja tisztán, bűntelen Bűnösök bűnhődését. Elindul, hordoz szenvedést, Gúnyt, halált, átkot, megvetést, Nem kíván könnyebbséget. Elvisel, hordoz bűnt és bajt, Golgota fáján kínt és jajt, És szól: Eltűröm érted!
2. Nincs még ily áldott, hű barát, Őt adta Isten nékünk. Ő az, kit Atyja maga szánt Szent váltságdíjnak értünk. Ó, csodás égi szeretet! Az Atyát arra késztetted, Hogy Fiától megváljon. S ki előtt ég és föld reszket, Érettünk sírba fektetted Győzni poklon, halálon.
3. Míg élek, el nem feledem, Jézusom, hű szerelmed, Átadom szívem, életem. Szent hittel átölellek. Csak rólad zengjen énekem! Te bajban vigasz vagy nekem, És harcban bátorságom. Szomjamat oltó, hűs forrás, Árvaságban leghívebb társ, Utam bármerre járom.
4. Ha célhoz érek egykoron, S vár örök égi részem, Hadd legyen véred bíborom, Az fedjen el egészen! Az legyen fénylő koronám, Ha égi trónján vár reám Szent felsége Atyámnak, Ki veled eljegyzett engem, Hogy égi ékességemben Mint jegyesed ott álljak!
Október 9. Szerda
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 26. rész 57-68. versei: „Azok pedig, akik elfogták Jézust, elvitték Kajafáshoz, a főpaphoz, ahol összegyűltek az írástudók és a vének. Péter távolról követte őt egészen a főpap palotájának udvaráig, és bement, leült a szolgákkal, hogy lássa, mi lesz a dolog vége. A főpapok pedig az egész nagytanáccsal együtt igyekeztek hamis tanúvallomásra szert tenni Jézus ellen, hogy halálra adhassák, de nem találtak, pedig sok hamis tanú állt elő. Végül előálltak ketten, akik azt állították, hogy Jézus ezt mondta: "Le tudom rombolni az Isten templomát, és három nap alatt fel tudom építeni." A főpap felállt, és így szólt hozzá: "Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?" Jézus azonban hallgatott. A főpap ekkor azt mondta neki: "Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk, vajon te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia!" Jézus ekkor így felelt: "Te mondtad. Sőt azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin." A főpap erre megszaggatta ruháját, és így szólt: "Istent káromolta. Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást. Mit gondoltok?" Azok így feleltek: "Méltó a halálra!" Azután szembeköpték, arcul ütötték, mások pedig bottal verték, és ezt mondták: "Prófétáld meg nekünk, Krisztus, ki ütött meg téged!"”
A törvény képviselői – mondhatnám az „igazság” képviselői – hamis tanukat keresnek. Nem találnak olyan kettőt, aki egybehangzóan tudna hazudni. Krisztus igazsága fénylik, mint a Nap, s ez még inkább haragra ingerli a vádlóit. A sötétség hatalma munkálkodik. Jézus hallgat. Semmit sem kell mondania azoknak, akik előre elhatározták, hogy meggyilkolják. Tudok-e így hallgatni, ha jogtalanság ér? S tudok-e szólni, amikor szólni kell? Mert az Úr Jézus szólt, amikor Istenfiúságáról kérdezték. Ha akkor hallgat, az Ő földi élete folytatódik, az enyém pedig menthetetlenül kárhozatba megy…
Isten Fia vagy? – kérdezi a főpap. Igen, az vagyok. – most kellene térdre borulni a főpapnak. De nem ezt teszi. Én mit teszek? Isten Fiának tartom Jézust? A világ Megváltójának? Az Életem Urának, vezetőjének? Leborul előtte szívem-lelkem?
Úr Jézus! Szégyellem, amikor a magam igazának hajszolásával ugyanúgy bántalak, mint ott, azok az emberek. Bocsáss meg, Uram! Tartsd kérlek, a kezedben a szívemet, hogy életem végéig Téged szolgáljalak. Ámen
715. ének:
1.Lelki próbáimban, Jézus, légy velem, El ne tántorodjék tőled életem. Félelem ha bánt, vagy nyereség kísért, Tőled elszakadnom ne hagyj semmiért.
2. Ha e világ bája engem hívogat, Nagy csalárdul kínál hitványságokat: Szemem elé állítsd szenvedésidet, Vérrel koronázott, szent keresztedet.
3. Tisztogass bár bajjal olykor engemet: Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet; Bár e test erőtlen: te oltárodon Keserű pohárral, hittel áldozom.
4. Ha halálra válik testem egykoron: Ragyogjon fel Lelked e hitvány poron; Ama végső harcon rád bízom magam: Örök hajlékodba fogadj be, Uram!
Október 10. Csütörtök
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 26. rész 69-75. versei: „Péter ezalatt kinn ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálóleány, és így szólt: "Te is a galileai Jézussal voltál." Ő azonban tagadta mindenki előtt, és ezt mondta: "Nem tudom, mit beszélsz." Mikor pedig kiment a kapuba, meglátta őt egy másik szolgálóleány, és ezt mondta az ott levőknek: "Ez a názáreti Jézussal volt." Ő ismét tagadta, mégpedig esküvel: "Nem ismerem azt az embert." Kis idő múlva az ott álldogálók mentek oda, és így szóltak Péterhez: "Bizony, közülük való vagy te is, hiszen a kiejtésed is árulkodik rólad." Akkor átkozódni és esküdözni kezdett: "Nem ismerem azt az embert." És nyomban megszólalt a kakas. Péter visszaemlékezett Jézus szavára, aki azt mondta neki: "Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem." Aztán kiment onnan, és keserves sírásra fakadt.”
Kutyaszorítóban. Elfuthatott volna Péter a többiekkel. Nem tette. Tudni akarta, mi történik. Én is úgy érzem, hogy a bizonytalanságnál a legrosszabb bizonyosság is jobb. De! Mit teszek, ha a hitemről kérdeznek? Mit teszek, ha ez nemcsak kellemetlen, hanem életveszélyes is? Ítélkezni könnyű. Kapaszkodni nehéz. De lehet! Az Úr Jézus nemcsak Péternek, nekünk is mondja már előre, ha figyelünk Rá: „De én imádkoztam érted!”
Úr Jézus, köszönöm, hogy Te értem is imádkoztál! Köszönöm, hogy a legsötétebb éjszakán sem hagytál magamra, s köszönöm, hogy nem fogsz magamra hagyni. Áldalak, Uram. Ámen
517. ének:
Uram, közel voltam hozzád, mégis elszakadtam. Megvallatták hűségemet, neved megtagadtam. Halálodnak harmadnapján vádolnak a fények, Halálodnak harmadnapján sírva hajtok térdet.
Uram, kerestelek téged, céltalan futottam: Csak magamig, másokig, majd sírodig jutottam. Halálodnak harmadnapján megszűnik az átok, Halálodnak harmadnapján szívem megtalálod.
Uram, taníts hinni benned, várni új csodára, Tedd életem hűségessé, legyen szavam hála! Halálodnak harmadnapján zendülnek a fények, Halálodnak harmadnapján én is áldlak téged!
„Uram, tenéked sok a Pétered. Sokak a nagycsütörtök éjszakáid, S olyan kevés a csendes Jánosod, Aki nem ígér, nem fogadkozik, De elkísér egész a Golgotáig.
Mert olyan könnyű azt kimondani Egy izzó percben: meghalok veled, De annyi minden visszahúzna még, Ha ránk borul a szörnyű éjszaka, Ha megérint a fagyos lehelet.
Talán csak egy kisgyermek mosolya, Vagy a hitves könnyfátyolos szeme Susognak a szélben ringó habok, A halászbárka, otthonképe hív Ó, legalább búcsúzni kellene.
Hamu alól az életösztön is felparázslik, Ó, ilyen hirtelen? Egy percre olyan szép lesz a világ Átölel minden színe, illata S már el is hangzott a: nem ismerem.
Uram, tenéked sok a Pétered. Sokak a nagycsütörtök éjszakáid. Bár lehetnék egy csendes Jánosod, Aki nem ígér, nem fogadkozik, De hű marad egész a Golgotáig.” (Túrmezei Erzsébet: Meddig?)
Október 11. Péntek
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 27. rész 1-10. versei: „Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei valamennyien azt a határozatot hozták Jézus ellen, hogy halálra juttatják. Azután megkötözték, elvitték és átadták Pilátusnak, a helytartónak. Amikor pedig Júdás, aki őt elárulta, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek, és ezt mondta: "Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el." De azok ezt mondták: "Mi közünk hozzá? A te dolgod." Erre ő a templomba hajítva az ezüstöket, eltávozott, ment és felakasztotta magát. A főpapok pedig felszedték az ezüstöket, és így szóltak: "Nem szabad ezt a templom kincséhez tennünk, mert vérdíj." Aztán határozatot hoztak, és megvásárolták belőle a Fazekasmezőt, az idegenek számára temetőnek. Ezért hívják ezt a mezőt a mai napig is Vérmezőnek. Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása: "És vették a harminc ezüstöt, a felbecsültnek árát, akit Izráel fiai ennyire becsültek, és odaadták a Fazekasmezőért, ahogyan megparancsolta nekem az Úr."”
"Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el." Ez bizony bűnbánat. Csak rossz helyen hangzik el. Talán rosszkor is. Jól véssük az agyunkba, ha árulásra adjuk a fejünket, akiket szolgálunk vele, így válaszolnak: „Mi közünk hozzá? A te dolgod.” Az árulóknak azok között sincsen becsülete, akiket árulásukkal szolgálnak! Isten mentsem meg bennünket attól, hogy árulóvá legyünk!
Azon töprengek, mi lett volna, ha Júdás odaomlik a megkorbácsolt, leköpködött Úr Jézus elé és bocsánatot kér? Nem tudom. Nincsen ha. Elment és felakasztotta magát. Hány ember gondolja, hogy ez az egyetlen útja a rettenetből való kilépés elől! Nem gondolják meg, hogy egy még szörnyűbb rettenetbe lépnek be: az örök kárhozatba. Azon már nincs lehetőség változtatni. Nekünk, itt, ma van lehetőségünk.
Leborulok előtted, Jézus, kiöntöm a szívem eléd. Te vagy, aki megérthet engem, várakozón nézek feléd.
Leborulok előtted, Jézus, ahogy vagyok, érdemtelen. Várom, hogy a kezed érintse, gyógyítsa meg fájó sebem.
Leborulok előtted Jézus, próba alatt erőtelen. Tőled kérek erőt az úthoz, amit Te jelöltél nekem.
Leborulok előtted Jézus, így maradok örökre már. Nézlek egyre, s csodálva látom, így a télben is lehet nyár. (Vándor Gyula)
Október 12. Szombat
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 27. rész 11-14. versei: „Jézust pedig a helytartó elé állították, aki ezt kérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?" "Te mondod" - válaszolta neki Jézus. De mikor a főpapok és a vének vádolták, semmit sem válaszolt. Akkor így szólt hozzá Pilátus: "Nem hallod, mi mindent vallanak ellened?" Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.”
Valami nincs rendben… Pilátus nagyon elcsodálkozik. Ha a zsidóknak királyuk lenne Jézus, aki a rómaiak ellen vezetné őket, akkor a főpapok éppen hogy bujtatnák Pilátus elől, nem hogy a kezére adnák… Ezt ő nagyon jól tudja. Ugyanakkor Jézus válaszai nem azok, amiket megszokott ilyen helyzetben vádolt emberektől. Nem tudja, mi történik, de abban biztos, hogy nem az, amit vele a zsidó vezetők el akarnak hitetni.
Mit teszünk ilyen helyzetben, amikor ránk akarják erőltetni, hogy higgyük a hazugságot, hogy cselekedjük azt, amit nem mi akarunk? Akarjuk-e tudni, hogy mi az igazság? Az Úr Jézus ezt mondta: „Megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” (János ev.8:32.) De mi az igazság, ami szabaddá tesz? Hát nem az, amikor meglátom azt, aki nyilvánvalóan hazudik, s elkezdek ujjal mutogatni rá (pedig megérdemelné). Mi hát az IGAZSÁG? „Én vagyok az IGAZSÁG” – mondja az Úr Jézus? Mit jelent ez? Az igazság az, hogy aminek a magam esze után fogok neki, azt mind elrontom. Az igazság az, hogy nem figyelek Jézus tanácsaira. Az igazság az, hogy ezzel csak a kárhozatot szerzem meg magamnak. Ugyanakkor az IGAZSÁG az, hogy az Úr Jézus önként vállalta magára ezeknek a nyomorúságaimnak a következményét. Az IGAZSÁG az, hogy ha én ezt hiszem, s kérem a bocsánatát, segítségét, akkor, ahogy kedves református énekünk mondja: „Igazságod palástját Reám kiterjesztetted, Szentlelkednek áldását Bennem felgerjesztetted, Hogy megújulást vegyek: Hozzád hasonló legyek.” Igazsága betakar. Felmelegíti megfáradt, hideggé szomorodott szívemet. Meggyógyítja sebeimet. S többet már nem érdekel emberek igazsága, vagy igazságtalansága. Nincs harcom vele. Egyetlen fontos valami történik velem. Az Úr Jézus kiterjesztette reám, bűnös emberre az Ő IGAZSÁGA palástját. Ó, hogy érthette volna ezt Pilátus! De Te, meg én, érthetjük. Hálás szívvel fogadhatjuk. S vacogó lelkünk felmelegszik reánk kiterjesztett palástja alatt.
Úr Jézus! Köszönöm. Ámen
245. ének:
1.Uram, téged tisztellek Méltó hálaadással. Áldom neved, míg élek, Szép dicsé-retmondással, És hirdetem mindennek Nagy voltát kegyelmednek.
2. Mert te voltál Istenem Anyám méhétől fogva. Felkölt a bűn ellenem, Hogy tőrbe ejtsen fogva, De lelked engem megszánt, Rólam minden tőrt elhányt.
3. Igazságod palástját Reám kiterjesz-tetted, Szentlelkednek áldását Bennem felgerjesztetted, Hogy megújulást vegyek: Hoz-zád hasonló legyek.
4. Hát vajon hogy lehetne, Ó, Jézus, te drága kincs, Hogy lelkem ne szeretne, Holott nálad főbb jó nincs. Csak te vagy a valóság, Út, élet és igazság.
5. Szívem vallástételét Jó lelkiismerettel Megtartom, s adom jelét Kegyes és szent élettel, Hogy életem folyása Légyen másnak lámpása.
6. Szent lábaidnál ülök, Hallgatok törvényedre, Bűnt utálok, kerülök, Hogy lehessek kedved-re, S megmutassam valóban: Örül szívem a jóban.
7. Énnékem reménységem vagyon az én Uramban, Hiszem: lesz üdvösségem, Csak járjak jó utamban: Ha követem világát, Meglátom szent országát.
Október 13. Vasárnap
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 27. rész 15-26. versei: „Ünnepenként a helytartó szabadon szokott bocsátani a sokaságnak egy foglyot, akit ők kívántak. Volt pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak. Amikor tehát összegyűltek, Pilátus ezt kérdezte tőlük: "Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?" Tudta ugyanis, hogy Jézust irigységből szolgáltatták ki neki. Mikor pedig a bírói székben ült, felesége ezt üzente neki: "Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta." A főpapok és a vének azonban rávették a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el. Erre a helytartó újra megkérdezte őket: "Mit kívántok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon?" Azok ezt mondták: "Barabbást." Pilátus így szólt hozzájuk: "Mit tegyek akkor Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?" Mindnyájan így kiáltották: "Feszíttessék meg!" Azután ezt kérdezte: "De mi rosszat tett?" Azok pedig még hangosabban kiáltoztak: "Feszíttessék meg!" Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt a forrongás még nagyobb lesz, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt: "Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. Ám ti lássátok!" Az egész nép így kiáltott: "Szálljon ránk és gyermekeinkre az ő vére!" Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és kiszolgáltatta, hogy feszítsék meg.”
Amikor magával sodor a „többség”, a megfelelési kényszer, a „társadalmi elvárás”, akkor egyre messzebb kerülök az igazságtól, s AZ IGAZSÁGTÓL még inkább. Nem számít az sem, ha a hozzám legközelebb állók figyelmeztetnek.
Milyen nehéz dolga volt Pilátusnak! Mi lett volna, ha hatalmánál fogva Jézus mellé áll? Lehet, hogy Vele együtt feszítik keresztre? De nincsen ha. Így történt, ahogy meg van írva. Ám azon nagyon is el kell gondolkoznom, hogy mit teszek én hasonló helyzetben? „Nincs hatalom a kezemben!”- mondjuk megkönnyebbülve. És mégis van: hozzátartozóim szűk körében, amikor ők ítéletet mondanak embereken, vagy Jézus Krisztuson, vállalom-e, hogy „nem vagyok a barátjuk”, ha Krisztus mellé állok? Vállalom-e, hogy letaszítanak a „trónomról”, magamra hagynak, megvetnek, egyedül maradok, ha Krisztushoz ragaszkodom? Nos, nagy baj, ha trónon ülök, s az vagyok, aki „megmondja a tutit”. De nézhetek Jézusra, mert Ő is ott van ebben a történetben. Egyetlen szót sem szól. Némán, fájdalommal szó nélkül szenvedi már most a világ bűnét. Az enyémet is.
Drága Úr Jézus! Jaj, vétkeimmel vertelek keresztre! Amit Te szenvedsz, Jézus én okoztam, fejedre hoztam. Bocsáss meg, Uram! Ámen
Tanúd vagyok, Uram, hisz én is láttam, hisz én is jártam Pilátus udvarában. Ott álltál némán, arcul veretve, szemünkbe néztél szótlan szeretve. Tanúd vagyok Uram, hisz én is láttam, hisz én is jártam Pilátus udvarában.
Tanúd vagyok, Uram, hisz végig éltem, hisz én is néztem, kereszteden a vétkem. Ott függtél csendben, kínokban égve, szenvedtél értem, megmentve lelkem. Tanúd vagyok, Uram, hisz végig éltem, hisz én is néztem kereszteden a vétkem.
Tanúd vagyok, Uram, hogy más is lásson, más is csodáljon, és leborulva áldjon. Hadd tudja minden ember köröttem, van út a Mennybe, Közted, s közöttem. Tanúd vagyok Uram, hogy más is lásson, más is csodáljon, és leborulva áldjon. (Vándor Gyula)