2024.09.30-10.06.
Szeptember 30. Hétfő
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 25. rész 14-30. versei: „Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe. Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik ötöt. Ugyanígy az is, aki a kettőt kapta, nyert másik kettőt. Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét. Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. Eljött az, aki az öt talentumot kapta, odavitte a másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt talentumot nyertem. Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! Odament az is, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, két talentumot adtál át nekem: nézd, másik két talentumot nyertem. Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! Odament hozzá az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál. Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied. Ura így válaszolt neki: Te, gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam? Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal kaptam volna vissza azt, ami az enyém. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.”
Isten megbízott az emberben, amikor nekünk adta Földet. S megbízott benned és bennem, amikor feladatot kaptunk Tőle ebben a világban. Ránk bízta titkát, átadta nekünk a kincsét. Milyen hatalmas szeretet, amivel felénk fordult. Ma ezen töprengjünk el: hogyan bántunk, hogyan bánunk Isten kincsével, amit ránk bízott? Mi Isten kincse ebben a világban? Úgy gondolom, a teremtett világ minden csodája. Milyen szeretettel készítette! Hogy bánunk vele? Aztán az életünk: testünk és lelkünk. A körülöttünk élők… Úgy nézünk minderre, mint Isten féltett kincseire? Úgy gazdálkodunk? A teremtett világgal, de a körülöttünk élő emberek szívével is… szeretem őket mind úgy, mint Isten ajándékát? De jó, ha igen. Ha nem, akkor még ma lehetőségünk van fordítani a gondolatainkon, s megbecsülni, szeretni, úgy, mint aki most már tudja, hogy Isten féltett kincse az, ami és aki körülvesz.
Istenem! Annyira méltatlan vagyok arra, hogy megbízzál bennem! Köszönöm, hogy mégis rám bízod féltett kincseidből azt a részt, amennyivel képes vagyok boldogulni. Segíts, kérlek, hogy mindig szívem teljes szeretetével végezzem mindazt, amit rám bíztál. Ne engedd, hogy megfeledkezzek a felelősségemről. Ámen
Szeress, szeress, úgy, ahogy Isten téged szeret, embertársad, mint magadat, mert Isten úgy szeret.
Október 1. Kedd
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 25. rész 31-46. versei: „Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg. Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.”
Döbbenettel olvasom: „áldottak, vagy átkozottak”. Mitől lesz valaki áldott, vagy mitől lesz átkozott? Vergődött a lelkem ezen a gondolaton. Aztán valaki elém hozta Mózes 5. könyvéből: „Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!” (5 Mózes 30:19.) „Válaszd hát”! Vagyis az én választásom, hogy áldást kérek az életemre, vagy nem. Amikor nem kérjük Isten áldását magunknak, gyermekeinknek, unokáinknak, meg sem gondoljuk, hogy áldás helyett átkot választottunk. Isten világosan megmondta ezt. Nem takarózhatok tehát azzal, hogy „nem tehetek róla, hogy átkozott az életem”. Választottam. Mit választottam? Kértem Isten áldását? Mert ha nem, akkor az átkot választottam…
Mit kér számon a KIRÁLY ott az utolsó ítéletkor? Az irgalmasságomat. Irgalmas voltam-e mindazokkal, akik körülöttem voltak? Adtam-e nekik szívem, lelkem, imádságom, pénzem, kenyerem, időm, szeretetem, türelmem? Isten áldása nélkül bizony kifogy adakozó jókedvünk. Ha Rá figyelek, akkor újra és újra adatik erő hozzá.
474. ének:
1.Ó, irgalmas Isten, Én könyörgésemben Füledet hozzám hajtsad; Ó, igen jó Isten, Minden szükségemben Áldásod szaporítsad.
2. Ó, hatalmas Isten, Keserűségemben Szívemet vidámítsad; Ó, nagy és szent Isten, Minden félelmemben Elmémet bátorítsad.
3. Ó, örök Úr Isten, A veszedel-mekben Segedelmedet nyújtsad; Ó, igaz Úr Isten, Kételkedésemben Hitemet gyámolítsad.
4. Ó, áldott Úr Isten: Rossz testiségemben Lelkem hozzád hódítsad; Ó, erős Úr Isten, A világ fényében Szemem világosítsad.
5. Ó, teremtő Isten, A kísértésekben A Sátánt elfordítsad; Ó, megváltó Isten, Sok vétkezésimben Irgalmad bizonyítsad.
6. Ó, szentelő Isten, Erőtlenségimben Kegyelmedet újítsad; Ó, kegyelmes Isten, Éltemnek végében Lelkemet boldogítsad.
Október 2. Szerda
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 26. rész 1-5. versei: „Amikor Jézus befejezte mindezeket a beszédeket, így szólt tanítványaihoz: Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a húsvét ünnepe, és az Emberfia átadatik, hogy megfeszítsék. Ekkor összegyűltek a főpapok, az írástudók és a nép vénei Kajafás főpap palotájában, és megegyeztek abban, hogy Jézust csellel elfogják és megölik. De ezt mondták: Ne az ünnepen, hogy zavargás ne támadjon a nép között.”
Két szinten zajlanak az események: Isten szintjén: eljött az idő. A legnagyobb szeretet értem adja önmagát. Emberek szintjén: összegyűlnek, megegyeznek, csellel elfogják, megölik. „Ó, ne az ünnepen”. Mennyi készülődés, cselszövés! S közben ünnepelni akarnak: Isten szabadítását a rabszolgasorból. Ünnepelni úgy, hogy nem kell Isten szabadítása a bűn és a sátán fogságából. Nem kell, mert nem is tudják, hogy foglyok. Azt hiszik, Istent tisztelik így, hiszen apáik is így tették. Hitük szerint mindennek így kell történni. Hitük szerint… De rég volt már, amikor Dávid király minden csatája előtt megkérdezte az Urat, hogy menjen, vagy ne menjen! Nekik már nem kell kérdezni. Nekik elég, ha azt hiszik, hogy jól döntenek. Jaj nekünk, ha ugyanabba a csapdába esünk. Jaj, ha amit olvasunk, hallunk, látunk, elég, hogy hasonló szavak, mint amiket istentiszteleten hallottunk… Jaj, ha a magunk hite alapján akarunk üdvözülni. Jaj, ha nem is fontos, amit Isten mond. Jaj, ha elég emberek szava… Ne hagyjuk, hogy így legyen! Ne engedjük, hogy az ördög becsapjon! Ne engedjük, hogy elvegye az üdvösségünket! Nekünk szerető Úr Jézusunk van, aki az életünk minden dolgában részt vesz ma is – csendben, ha nem kérdezzük, tanácsaival, ha kérdezzük. Éljünk ezzel a nagyszerű lehetőséggel! Ne magunkat akarjuk megvalósítani! Kérjük, engedjük, hogy Jézus Krisztus valósítsa meg bennünk önmagát, az igaz szeretetet.
Uram, olyan könnyen eltévedek. Kérlek, ne engedd, hogy a magam elgondolása alapján akarjak Mennybe jutni! Hadd lássam, hadd éljem a Te akaratodat! Hadd találjak a Te szeretetedbe! Hadd éljek abban minden nap! Ámen
517. ének:
Uram, közel voltam hozzád, mégis elszakadtam. Megvallatták hűségemet, neved megtagadtam. Halálodnak harmadnapján vádolnak a fények, Halálodnak harmadnapján sírva hajtok térdet.
Uram, kerestelek téged, céltalan futottam: Csak magamig, másokig, majd sírodig jutottam. Halálodnak harmadnapján megszűnik az átok, Halálodnak harmadnapján szívem megtalálod.
Uram, taníts hinni benned, várni új csodára, Tedd életem hűségessé, legyen szavam hála! Halálodnak harmadnapján zendülnek a fények, Halálodnak harmadnapján én is áldlak téged!
Október 3. Csütörtök
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 26. rész 6-13. versei: „Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában volt, odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástrom tartóban drága kenet volt, és ráöntötte az asztalnál ülő Jézus fejére. Amikor látták ezt a tanítványai, bosszankodtak, és ezt mondták: "Mire való ez a pazarlás? Hiszen el lehetett volna ezt adni sok pénzért, és azt a szegényeknek juttatni." Amikor Jézus észrevette, ezt kérdezte tőlük: "Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem, mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek. Mert amikor ezt a kenetet a testemre öntötte, temetésemre készített elő. Bizony, mondom néktek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére!"”
Van, amikor „pazarolni” kell. Amikor a lelkem megérzi, megérti, hogy Jézus értem „pazarolja” el életét, akkor semmi sem drága. Mindent, mindenemet neki adom. Akkor is, ha mások nem értik. Akkor is, ha megvetnek érte.
AZ ÉN NÁRDUS ÉLETEM:
Szűkösen éltem és nagyon szegényen. Féltve őriztem fehér alabástromedényem. Töretlen volt, színültig drága nárdussal tele. Mekkora kincs! Sok színes álmot álmodtam vele. Terveket szőttem. Világolt egyre előttem, vígan villanva a fényen fehér alabástromedényem.
Akkor a hajlékomba egyszer betért megfáradva a Mester. Tudta, hogy hová készül. Tudtam, hogy hová készül. Jeruzsálem távoli ormán valami titkos vész ül. Bűnnel, nyomorral, bajjal indul a döntő harcra. …Árnyak lopództak tiszta homlokára. Fájt a tanítványok közömbös arca. Nem értik? Nem érzik? Egyedül én érzem? Én értem? Megy megváltani engem… Talán… meghalni értem.
Ott ült fáradtan a Mester. Sietve kamrámba osontam s visszatértem a drága kenettel. Fehér alabástrom edényem, melyet őriztem rejtve, szegényen, összetörtem – s a drága kenet illatosan ragyogva szelíd fejére permetezett.
„Te meghalsz értem!” – árasztotta szét a lágy illatbeszéd.
„Én neked adom az életemet És a szívem minden szeretetét.”
„Tékozlás! – zúgtak fel a körben. Megbíztatott Krisztus szeméből egy meleg sugár.
Tudtam, hogy semmiér’ se kár: A kenetér’ se kár, Érte kiontott életér’ se kár…
S áldom a percet, melyben alabástromedényem összetörtem.
Én abban élek, abban a boldog csodamozdulatban, a Golgotára készülő királynak mellyel a nárdusomat odaadtam. (Túrmezei Erzsébet)
Úr Jézus! Áldalak, hogy értem vállaltad szent tested megtöretését! Köszönöm, a nekem szerzett üdvösséget. Szeretnélek egész életemmel Téged szolgálni. Ámen
715. ének:
1.Lelki próbáimban, Jézus, légy velem, El ne tántorodjék tőled életem. Félelem ha bánt, vagy nyereség kísért, Tőled elszakadnom ne hagyj semmiért.
2. Ha e világ bája engem hívogat, Nagy csalárdul kínál hitványságokat: Szemem elé állítsd szenvedésidet, Vérrel koronázott, szent keresztedet.
3. Tisztogass bár bajjal olykor engemet: Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet; Bár e test erőtlen: te oltárodon Keserű pohárral, hittel áldozom.
4. Ha halálra válik testem egykoron: Ragyogjon fel Lelked e hitvány poron; Ama végső harcon rád bízom magam: Örök hajlékodba fogadj be, Uram!
Október 4. Péntek
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 26. rész 14-16. versei: „Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz, és így szólt: "Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt?" Azok harminc ezüstöt állapítottak meg neki. Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt.”
Eladom, ami nem az enyém? Nektek adom, kiszolgáltatom? Rettenetes. Félelmetes gondolat. Eladni csak a saját tulajdonomat adhatom. Ruhámat, a kertemben termett dolgokat, otthonomat… De egy másik embert? Jézus Krisztust? Ez nem eladás. Ez árulás. Mennyire csábító gondolat, amikor a bajban „menteni akarjuk a saját bőrünket”. S mennyire félelmetes! Mi lakik a szívemben? Mi lakik a szívünkben? Aki ilyent tesz, önmagát ítéli halálra.
Mennyit ér nekem Jézus? Jó nekünk ma ezen elgondolkoznunk. Van-e bármi, vagy bárki, ami, vagy aki Nála fontosabb? Mert ha van, akkor bizony könnyen felcserélem, vagy már fel is cseréltem Őt. Ne adjuk el, ne áruljuk el Őt, Aki annyira szeretett, hogy életét adta értünk! Ő mindent „eladott”, odaadott értem. Annyira szeret, hogy legdrágább kincse lettem, akiért mindent odaadott. Hálás vagyok NEKI ezért? Kész vagyok Őérte mindent – akár az életemet is – odaadni?
Úr Jézus! Szégyellem, hogy bármikor bárki, bármilyen helyzet rávehet, hogy áruló legyek. Emberi természetem ennyire képes. De kérlek, Uram, könyörgök, hadd fogjam a kezed a legsötétebb éjszakában is, hogy Tiéd maradhasson a szívem akkor is, ha rettenet vesz körül. Légy áldott, mert hihetem, hogy Te nem hagysz magamra akkor sem. Ámen
Fogjad kezem, oly gyenge vagyok, érzem, Hogy nálad nélkül járni sem tudok. Fogjad kezem és akkor, jó Megváltóm, A félelemre többé nincsen ok.
Fogjad kezem és vonj közelb magadhoz: Hű szíveden én megpihenhetek. Fogjad kezem, különben tévedezvén Az igaz útról is letérhetek.
Fogjad kezem, az út sötét előttem, Ha fényeddel meg nem világítod; De így Uram, e mennyből jövő fénynél, Reád tekintve, bizton indulok.
Október 5. Szombat
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 26. rész 17-29. versei: „A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: "Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el?" Ő ezt válaszolta: "Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvéti vacsorát tanítványaimmal." A tanítványok úgy tettek, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor este lett, asztalhoz telepedett a tizenkét tanítvánnyal. Evés közben így szólt: "Bizony, mondom néktek, hogy közületek egy el fog árulni engem." Erre nagyon elszomorodtak, és egyenként kérdezni kezdték tőle: "Talán csak nem én vagyok az, Uram?" Ő pedig így válaszolt: "Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik." Megszólalt Júdás is, az áruló, és ezt kérdezte: "Talán csak nem én vagyok az, Mester?" "Te mondtad" - felelte neki. Miközben ettek, vette Jézus a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: "Vegyétek, egyétek, ez az én testem!" Azután vette a poharat és hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: "Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. De mondom nektek: nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában."”
„Jobb lett volna, ha meg se születik.” Amikor az ÉLET URA, aki maga a szeretet, mondja ezt, akkor bizony azt jó nagyon komolyan venni. Júdás képes játszani. Beáll a sorba, a többiek közé. Csak amíg a többiek kérdése döbbent félelem: „csak nem én”?, addig Júdás kérdését álarcnak érzem. Nem tudja, vagy csak nem akarja tudni, hogy Jézus a szíve mélyéig lát. A keserves mondatban féltő szeretetet érzek: „Neked jobb lett volna, ha meg sem születtél volna.” Tehette volna, hogy abbahagyja a színészkedést, és őszinte bűnbánattal, keserves sírással Jézus elé borul? Azt hiszem, tehette volna, de nem tette. Még Jézus fájdalmas szava sem állította meg. Isten mentsen meg bennünket attól, hogy a fülünk, a szívünk beduguljon az értünk hangzó isteni jó szó előtt!
Úr Jézus, nem akarok azért élni ebben a világban, hogy csak kárt, szenvedést okozzak. Könyörülj meg rajtam, rajtunk, hogy nyíljon a fülünk, a szívünk a Te szavadra. Hadd cselekedjük a Te akaratodat! Ámen
757. ének:
Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál! Az a víz s a drága vér, Melyet ontál a bűnér’, Gyógyír légyen lelkemnek, Bűntől s vádtól mentsen meg!
Törvényednek eleget Bűnös ember nem tehet; Buzgóságom égne bár, S folyna könnyem, mint az ár: Elégtételt az nem ad, Csak te válthatsz meg magad.
Jövök, semmit nem hozva, Keresztedbe fogódzva, Meztelen, hogy felruházz, Árván, bízva, hogy megszánsz; Nem hagy a bűn pihenést: Mosd le, ó, mert megemészt!
Ha bevégzem életem, És lezárul már szemem, Ismeretlen bár az út, Hozzád lelkem mennybe jut: Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál!
Október 6. Vasárnap
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 26. rész 30-35. versei: „Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére. Akkor így szólt hozzájuk Jézus: "Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai. De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába." Ekkor Péter így szólt hozzá: "Ha mindenki meg is botránkozik benned, én soha meg nem botránkozom." Jézus pedig ezt mondta neki: "Bizony, mondom néked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem." Péter így válaszolt: "Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg." Ugyanígy beszélt a többi tanítvány is.”
„Ma éjszaka olyan dolog történik, amit nem vártatok, ami ellen tiltakoztatok, hiába beszéltem nektek róla.” Nem várt, érthetetlen esemény. Egyáltalán nem illett bele elképzeléseikbe Isten Fia szenvedése és halála. Ezt nagyon nehéz volt feldolgozni. Igen, megbotránkoztak. Nem így képzelték. Az első gondolat azt hiszem, mégis a félelemé volt. De ezt egy órával hamarabb, még nem hitték volna. Lehetetlen, hogy Jézust kínhalálra ítéljék. Lehetetlen, hogy ők megbotránkozzanak.
S ha velem egy óra múlva olyan dolog történik, amire nem számítottam, amit soha el nem képzeltem volna, akkor mit teszek? Egy ifjú hölgy az életéért küzdött. Nagynénje azt mondta: „Azért ez nem méltányos.” Néztem rá szívem fájdalmában: „Mi nem méltányos?” Az, hogy Krisztus meghalt helyettem, értem, az nem méltányos. De hogy most szenvedni kell? Igen, szenvedni kell. S ha a szenvedések között nem megbotránkozunk Jézusban, hanem hittel, reménységgel, imádsággal Belé kapaszkodunk, akkor átéljük a CSODÁT, amiért Ő jött ebbe a világba.
Uram, köszönöm, hogy minden félelem, szenvedés, botrány közepette is HOZZÁD menekülhetek. Kérlek, ments meg attól, hogy megbotránkozzak. Hozzád vágyom, benned élek. Üdvöt mástól nem remélek. Ámen
758. ének:
1.Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, És lelkem béke várja Ott, a kereszt tövén. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben.
2. Megtörve és üresen Adom magam neki, Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom.
3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; Nyugszom Atyám házába’ Jézus kegyelmiben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet.
4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába’ Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.