2024.09.16-22.
Szeptember 16. Hétfő
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 21. rész 33-46. versei: „"Hallgassatok meg egy másik példázatot. Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, kerítéssel vette körül, borsajtót készített, és őrtornyot épített benne, azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott. Amikor elérkezett a szüret ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést. A munkások megfogták szolgáit, és kit megvertek, kit megöltek, kit pedig megköveztek közülük. Aztán ismét küldött szolgákat, többet, mint először, de ugyanígy bántak azokkal is. Utoljára pedig fiát küldte el hozzájuk, mert úgy gondolta: A fiamat meg fogják becsülni. De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak maguk között: Ez az örökös: gyertek, öljük meg, és azután mienk lesz az öröksége. Majd megfogták, kidobták a szőlőn kívülre, és megölték. Vajon majd ha megjön a szőlő ura, mit tesz ezekkel a munkásokkal?" Ezt felelték neki: "Mivel gonoszak, ő is gonoszul veszti el őket, a szőlőt pedig más munkásoknak adja ki, akik megadják a termést a maga idejében." Erre megkérdezte tőlük Jézus: "Sohasem olvastátok az Írásokban: Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő, az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben. Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. És aki erre a kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja." Amikor a főpapok hallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél. Szerették volna elfogni, de féltek a sokaságtól, mert az prófétának tartotta.”
Feladatunk van ebben a világban. Feladatunk elvégzéséhez különböző képességeket kaptunk. Mindenkinek más és más a feladata. Egyszer el kell számolnunk Istennek mindazzal, amit ránk bízott. Nem lehet a számadást elkerülni. Sokan úgy gondolják, hogy olyan nem lesz. „Enyém a szőlő, (enyém az életem,) azt teszek vele, amit akarok. Pedig nem. Istené a szőlő. Istené az életem. Szabad ez ellen lázadni. Lehet úgy tenni, mintha „az én életem az én életem” lenne, a számadás akkor is elkerülhetetlen. Szabad megvetni a FIÚT, Isten Fiát, de az nem segít rajtunk. Gondolhatjuk, hogy jó nekünk Isten nélkül élni, félredobhatunk mindent, ami Őhozzá vinne, de ez nem segít rajtunk sem ma, sem az örökkévalóságban. Igénk azt mondja, hogy az Úr Jézus, mint egy kő félredobható, megvethető. Ám titkon, erős saroktartó lesz. Titkon, mert nyilvánvalóan odébb lökik. Ám, aki hisz Őbenne, annak erős tartóoszlopa lesz, erős vára.
Úr Jézus, kérlek, vedd a kezedbe a szívemet. Ne engedd, hogy önzően magam irányítsam az életem. Add, hogy értsem, hogy a Te igéd nekem szól, rólam szól, értem szól. Ámen
775. ének:
1.Jézus a mi oltalmunk, erősségünk, ha ránk szakad minden baj, mégse félünk. Ő a mi páncélunk, erős pajzsunk, ha ránk tör az ellenség, benne bízunk. Ez a föld széthullik, minden hegy elomlik, de egy kőszikla örökké áll. Tajtékzik a tenger, gyilkol a sok fegyver, nékünk mégsem árt a halál. Jézus a mi oltalmunk, erősségünk, ha ránk szakad minden baj, mégse félünk. Ő a mi páncélunk, erős pajzsunk, ha ránk tör az ellenség, benne bízunk.
2. Eladó már minden, örömöd még sincsen, ha ez a forrás nem árad rád. Ő az, aki ingyen már od’adott mindent, értünk áldozva önmagát. Jézus a mi oltalmunk, erősségünk, ha ránk szakad minden baj, mégse félünk. Ő a mi páncélunk, erős pajzsunk, ha ránk tör az ellenség, benne bízunk.
Szeptember 17. Kedd
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 22. rész 1-14. versei: „Megszólalt erre Jézus, és ismét példázatokban beszélt hozzájuk: "Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. Ekkor más szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ebédet, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van: Jöjjetek a menyegzőre! De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket. Ekkor a király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre. Kimentek a szolgák az utakra, összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel. Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve; így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott. Akkor a király ezt mondta szolgáinak: kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak."”
Drága Testvérem! Ugye nem hiszed, hogy akármit mondhatsz, bármit tehetsz, gondolhatsz, Isten úgyis megbocsát és befogad a Mennyországba!? Tegnap arra kellett figyelnünk, hogy lesz számadás. Ma arra, hogy Isten hív, de ha a hívására nemet mondok, akkor kint maradok. De ha igent mondok? Akkor sincs még minden rendben. A királyi menyegzőbe úgy lehetett csak bemenni, ha a meghívott elfogadta, és magára vette a Király által adott ünneplő ruhát. S itt jövünk mi: Isten tiszta, ünneplő „ruhában”, ünneplő szívvel vár bennünket. Magam nem tudom ünneplőbe öltöztetni a szívem. De kérhetem, és elfogadhatom, hogy Isten ezt megtegye velem. Dávid király jól tudta ezt, s ezért imádkozik így: „Tiszta szívet teremts bennem Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen.” (51. zsoltár)
Uram, kérlek, öltöztesd ünneplőbe a szívem! Tisztítsd meg minden nyomorúságomból. Ments meg kérlek az örök kárhozattól! Ámen
Teremts bennem tiszta szívet, ó, Uram!
Az erős lelket újítsd meg bennem!
Ne vess el engem a Te orcád elől,
Szentlelked ne vond meg tőlem!
Támogass az engedelmesség lelkével,
Szabadításod örömét add nekem!
Szeptember 18. Szerda
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 22. rész 15-22. versei: „Akkor a farizeusok elmentek, és elhatározták, hogy szóval csalják tőrbe. Elküldték tehát hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták: "Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és hogy nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét. Mondd meg tehát nekünk, mi a véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?" Jézus felismerve gonoszságukat, így szólt: "Mit kísértetek engem, képmutatók? Mutassatok nekem egy adópénzt!" Azok odavittek neki egy dénárt. Jézus megkérdezte tőlük: "Kié ez a kép és ez a felirat?" "A császáré" - felelték. Jézus erre kijelentette: "Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené." Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, otthagyták őt, és eltávoztak.”
Elhatározták. Így van ez, amikor értem az igét. Vagyis nem értem, hogy értem szól, hanem meg vagyok győződve, hogy ellenem szól. Rúgkapálok ellene, az ige hirdetője ellen, vagyis itt az Úr Jézus ellen. „Tőrbe akarom csalni”. „Akkor is nekem lesz igazam!” Mennyire ostoba vagyok, ha így gondolom, hogy „majd én megmutatom Isten Fiának”! „Tudjuk, hogy nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét”… „na, akkor most mondd meg nekünk!” „Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?” Ó, tudjam, hogy az Úr Jézus mindenkor, minden helyzetben látja a szívemet, ismeri a gondolataimat. Amikor büszkén kihúzom magam, jobb lenne, ha szégyenkezve fejet hajtanék előtte. Amikor én akarok „tőrbe csalni”, jobb, ha tudom, hogy azzal a mozdulattal már engem „csalt tőrbe” a Sátán. S hogy a „tőrbe csalós” kérdésről se feledkezzünk meg: bizony tartozunk a „császárnak”. Mivel? Például tisztelettel minden „felsőbbségnek”. És tartozunk Istennek. Mivel? Gyakorlatilag mindenünkkel, hiszen mindent Tőle kaptunk. Anyagi javainkkal, erőnkkel, életünkkel, s legfőképpen a szívünkkel-lelkünkkel. Jól tesszük, ha megadjuk mindenkinek, ami az övé.
Uram, bocsásd meg sok-sok nemtörődömségemet, tiszteletlenségemet! Szeretnélek minden időben Téged áldani. Ámen
245. ének:
Uram, téged tisztellek Méltó hálaadással. Áldom neved, míg élek, Szép dicséretmondással, És hirdetem mindennek Nagy voltát kegyelmednek.
Mert te voltál Istenem Anyám méhétől fogva. Felkölt a bűn ellenem, Hogy tőrbe ejtsen fogva, De lelked engem megszánt, Rólam minden tőrt elhányt.
Igazságod palástját Reám kiterjesztetted, Szentlelkednek áldását Bennem felgerjesztetted, Hogy megújulást vegyek: Hozzád hasonló legyek.
Hát vajon hogy lehetne, Ó, Jézus, te drága kincs, Hogy lelkem ne szeretne, Holott nálad főbb jó nincs. Csak te vagy a valóság, Út, élet és igazság.
Szívem vallástételét Jó lelkiismerettel Megtartom, s adom jelét Kegyes és szent élettel, Hogy életem folyása Légyen másnak lámpása.
Szent lábaidnál ülök, Hallgatok törvényedre, Bűnt utálok, kerülök, Hogy lehessek kedvedre, S megmutassam valóban: Örül szívem a jóban.
Énnékem reménységem Vagyon az én Uramban, Hiszem: lesz üdvösségem, Csak járjak jó utamban: Ha követem világát, Meglátom szent országát.
Szeptember 19. Csütörtök
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 22. rész 23-33. versei: „Azon a napon szadduceusok is mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték őt: "Mester! Ezt mondta Mózes: ha valaki meghal, és nem marad fiúgyermeke, akkor testvére vegye feleségül az asszonyt, és támasszon utódot testvérének. Volt nálunk hét testvér: az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, feleségét testvérére hagyta. Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymásután mind a hét. Végül aztán meghalt az asszony is. A feltámadáskor tehát kinek a felesége lesz az asszony a hét közül, hiszen mindegyiknek a felesége volt?" Jézus így válaszolt nekik: "Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát. Mert a feltámadáskor nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit Isten mondott nektek: Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene? Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké." Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán.”
„Tévelyegtek”. Aki eltévedt, az nem a cél felé tart. Az is lehet, hogy egyre messzebb kerül onnan. Az is lehet, hogy veszélyben az élete. Nem érzem, hogy Jézus kioktatná azokat, akik Őt tőrbe akarják csalni. Figyelmezteti: eltévedtetek. Ha így haladtok tovább, bajba juttok. Kívül rekedtek Isten országán. Nekünk is akadnak tévelygő gondolataink. Főleg a feltámadással és Isten országával kapcsolatban. Nagy baj ez, mert ha a legfontosabbat tévesztjük el, értelmetlenné válik az életünk. Nagy baj, ha elméletekről elmélkedünk, s közben a mindennapi gyakorlatban egyre messzebb, - téves útra - kerülünk Istentől. Mennyivel jobb, ha Isten erejébe, Isten hatalmába teszem le az életem, a bűneim, a gondjaim!
Uram, kérlek, könyörülj meg rajtam, hogy tévelygéseim között mindig megérkezhessek Hozzád. Vezesd a szívem, a gondolataim, hogy ne a saját elgondolásaim vigyenek. Rád van szükségem, Atyám! Téged akarlak áldani minden nap. Ámen
1.Itt van szívem, neked adom, Uram, Neked, ki alkotád! "Rossz a világ, énnékem add, fiam!" Szád ily parancsot ád. Itt van, szerelmed áldozatja, Hűségem hű kezedbe adja. Itt van szívem! Itt van szívem!
2. Itt van szívem! fogadd kegyelmesen, Bár sok hibája van; Amint vagyon, kezedbe úgy teszem, Ne vesd meg, jó Uram! Sok bűnös vággyal van betelve, Száz bűnnek nyomja régi terhe. Bűnös szívem. Bűnös szívem.
3. Itt van szívem! üdve Krisztusban van, Keresztednél pihen, Így szól: "Uram, Te vagy minden javam, Halálod életem!" A megváltó sebébe mélyed, És ott lel vigaszt, békességet. Hívő szívem! Hívő szívem!
Szeptember 20. Péntek
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 22. rész 34-40. versei: „Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, köréjegyűltek. Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: "Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?" Jézus így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták."”
Nevetségesek ezek az újabb és újabb próbálkozások. (πειράζω - 1. próbára tesz; 2. (meg)kísért) A Sátán nem adja fel. De nekünk tudnunk kell, hogy kinek az oldalán harcolunk. S az Úr Jézus ezekben a harcokban is értünk küzd. Nem vet meg, nem leplez le, tanít: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Semmi másnak nincs értelme ezen a világon. Szeress! Az itt szereplő görög szó: ἀγαπάω v. ἀγαπῶ - szeret, megszeret - önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül. Isteni tulajdonság megnyilvánulása az emberek iránt, amely azok javát, megmentését, üdvösségét munkálja. Mit jelent ez? Az Úr Jézus egy nagy csodát ad a kezünkbe, szívünkbe: Szerethetjük Istent, úgy, ahogy Ő szeret bennünket! Mindegy, hogy mi történik. Szabad Őt teljes szívünkkel szeretni akkor is, amikor nem a kedvünk szerint zajlik az élet. Akkor is, amikor emberek bántanak. Akkor is, amikor betegségek, fájdalmak gyötörnek. Akkor is, amikor magányosak vagyunk. Szabad Őt szeretni egész szívvel! Micsoda nagyszerű lehetőség! Hiszen a szeretet gyógyít, épít, erőt ad! Sőt segít, hogy aztán teljes szívemmel, önzetlenül szeressem azokat az embereket, akik mellettem élnek.
Köszönöm, Uram, áldott lehetőségedet! Köszönöm, hogy megengeded, képessé teszel rá, hogy úgy szeressek, ahogy Te szeretsz. Áldalak, Uram! Ámen
821. ének:
Isten szívén megpihenve forrjon szívünk egybe hát, Hitünk karja úgy ölelje édes Megváltónkat át! Ő fejünk, mi néki tagja, Ő a fény, mi színei; Mi cselédek, ő a gazda, Ő miénk, övéi mi.
Szeretetben összeforrva, egy közös test tagjai, Tudjuk egymásért harcolva, ha kell, vérünk ontani. Úgy szerette földi nyáját s halt meg értünk jó Urunk; Fájna néki, látva minket, hogy szeretni nem tudunk.
Nevelj minket egyességre, mint Atyáddal egy te vagy, Míg eggyé lesz benned végre minden szív az ég alatt; Míg Szentlelked tiszta fénye lesz csak fényünk és napunk, S a világ meglátja végre, hogy tanítványid vagyunk.
Szeptember 21. Szombat
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 22. rész 41-46. versei: „Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus: "Mi a véleményetek a Krisztusról? Kinek a fia?" Ezt felelték: "Dávidé." Majd újabb kérdést tett fel nekik: "Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által Urának, amikor ezt mondja: Így szól az Úr az én uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet. Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, miképpen lehet a Fia?" De senki sem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és megkérdezni sem merte őt többé senki attól a naptól fogva.”
Dávid király arról beszél, hogy Krisztus Isten Fia, akinek Isten jobbján van a lakóhelye. Ott van örökké. Izrael népe Krisztust Dávid fiaként várta. Ha visszalapozunk a Máté evangéliuma elejére, akkor végig is olvashatjuk a nemzetségtáblázatot. Jézus Dávid fia. El is fogadta, ha valaki így szólította. De ugyanakkor Isten Fia, aki Isten jobbján ül, s uralkodik mindörökké.
Amikor a farizeusok faggatják az Úr Jézust, biztosak benne, hogy tőrbe tudják csalni. Most, hogy Jézus kérdez, hallgatnak. Nem is mernek többet kérdezni.
Ma újra tegyük fel magunknak a kérdést: „Kicsoda nekem Jézus?” Életünk legfontosabb kérdése ez. Jó választ kell találnunk rá. Ha nincs válasz, akkor zárva van előttünk a Menny kapuja. Kicsoda nekem Jézus? Ő Isten egyszülött Fia. Ő az életem Megváltója, Szabadítója. Nélküle semmi vagyok.
Úr Jézus, köszönöm, hogy Szabadító Istenem vagy. Köszönöm, hogy megbocsátod mind, amiért bocsánatot kérek. Köszönöm, hogy Te vagy az Úr a szívemben. Ámen
1. Aki hozzám fordul, Azt ki nem vetem. Így ígérte Jézus néked és nékem. Látod, sok a bűnöd, Nem bírod tovább, Jöjj az Úrhoz, számít rád. Megbocsátja minden bűnödet, Békességet ad a szívednek. Veled marad mindig, Hogyha akarod, Félelemre nincs okod.
2. Volt-e már barátod, Aki így szeret? Meghalt, hogy tenéked adjon életet. Végtelen kegyelmet és üdvöt kínál, Jézus Krisztus téged vár. Megbocsátja minden bűnödet, Békességet ad a szívednek. Veled marad mindig, Hogyha akarod, Félelemre nincs okod.
3. El ne fordulj tőle, Mert késő lehet. Nem lesz, aki kérje bűnös szívedet. Jöjj csak bátran hozzá, Van még kegyelem, Szeretete végtelen. Megbocsátja minden bűnödet, Békességet ad a szívednek. Veled marad mindig, Hogyha akarod, Félelemre nincs okod.
Szeptember 23. Vasárnap
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 23. rész 1-12. versei: „Akkor Jézus így szólt a sokasághoz és tanítványaihoz: "Az írástudók és farizeusok a Mózes székébe ültek. Tehát mindazt, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket ne kövessétek, mert beszélnek ugyan róla, de nem teszik. Súlyos és elhordozhatatlan terheket kötnek össze, és az emberek vállára rakják, de maguk az ujjukkal sem akarják azokat megmozdítani. Mindent csak azért tesznek, hogy feltűnjenek az embereknek: megszélesítik imaszíjaikat, és megnagyobbítják ruhájuk bojtjait; a lakomákon az asztalfőn és a zsinagógákban a főhelyeken szeretnek ülni; szeretik, ha köszöntik őket a tereken, és ha mesternek szólítják őket." "De ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Krisztus. Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok! Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik."”
Egyszer azt mondta nekem valaki: „Nem megy a lányom templomba, mert ott vizet prédikálnak, de bort isznak.” „Sok mindent beszélnek rólunk,” - mondtam csendesen. Mostanában újra forrong körülöttünk a világ. Lássuk hát, mit mond az Úr Jézus erről:
„Amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket ne kövessétek.” Mit jelent ez nekem? Azt, hogy akkor is figyeljek az IGÉRE, ha úgy érezném, hogy „vizet prédikálnak”. Figyeljek, mert az Úr Jézus azt mondja, hogy Isten szavát hirdetik, s Isten szavára akkor is figyeljek, ha bizonyos cselekedetek megbotránkoztatnak. NEKÜNK, KERESZTYÉNEKNEK, NEM AZ EMBEREK CSELEKEDETEIRE KELL FIGYELNÜNK, AZON FENN AKADNUNK, HANEM ISTEN SZAVÁRA KELL FIGYELNÜNK, S AZT BEFOGADNUNK ÖRÖMMEL. MINDEGY, HOGY MELYIK EMBER SZÁJÁBÓL HANGZIK. ISTEN SZAVA ISTENTŐL JÖN. NEKÜNK VELE SZABAD BESZÉLGETNÜNK, KAPCSOLATOT TARTANUNK. Nem jó terv úgy dönteni, hogy nem megyek abba a templomba, ahol én valamiért megbotránkoztam. Ma vasárnap van. Keressük a mi Urunkat, Istenünket az istentiszteleteken.
1. Találkozni jöttem veled, Istenem, Te jól ismersz engem, nézd, kitárom a szívem: Itt vagyok, Istenem, vizsgálj meg engem. Itt vagyok, Istenem, leteszem életem. Itt vagyok, Istenem, hogy halljam hangodat. Itt vagyok, Istenem, hogy tegyem akaratodat.
2. Vágylak megismerni téged, Istenem, Szentlelkedben járni és élni szüntelen. Itt vagyok, Istenem, vizsgálj meg engem. Itt vagyok, Istenem, leteszem életem. Itt vagyok, Istenem, hogy halljam hangodat. Itt vagyok, Istenem, hogy tegyem akaratodat.