2024.08.19-25.
Augusztus 19. Hétfő
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 14. rész 22-36. versei: „Jézus ezután nyomban kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot. De miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magánosan imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. A hajó pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, mert ellenszél volt. A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Jézus a tengeren járva. Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!" Péter ekkor így szólt hozzá: "Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen." Mire ő így szólt: "Jöjj!" Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: "Uram, ments meg!" Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: "Kicsinyhitű, miért kételkedtél?" És amint beszálltak a hajóba, elült a szél. A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: "Valóban Isten Fia vagy!" Átkelve a túlsó partra, Genezáret földjére érkeztek. Amikor felismerték őt a helység lakói, embereket küldtek az egész környékre, és odavittek hozzá minden beteget, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét megérinthessék. És akik csak megérintették, meggyógyultak.”
Olyan sokat beszél a mai világ az „én idő”-ről. Arról, amikor csak magunkkal törődünk, amikor felfrissülünk, új erőt gyűjtünk az előttünk álló feladatokhoz. Bocsáttassék meg nekem, ha most azt látom, hogy hogyan élt Jézus Krisztus ezzel az „én idő”-vel. Tegnap azt olvastuk, hogy amikor az Úr Jézus hírül vette Keresztelő János halálát, csónakba ült egyedül. Elindult egy lakatlan helyre. De mire odaért, már nagy tömeg várta. Megszánta őket. Tanította őket, enni adott nekik. Aztán elbocsátotta őket, meg a tanítványokat is. Ott maradt egyedül. Imádkozott. Egész éjjel. Mit tanít nekem az „én idő”-ről? Azt, hogy ha az „én időm” nem az ÉN időm, hanem Istennel töltött idő, akkor az felfrissít, erőt ad, új kezdésre vezet. Szántunk-e már teljes éjszakát arra, hogy imádkozzunk? Arra, hogy Istennel beszéljük meg az éppen aktuális nagyon nehéz kérdésünket? Egy átimádkozott éjszaka után az ember nem fáradt. Lehet, hogy karikás a szeme, de békesség lakik a szívében. Mert a „nyugalom napja”, a „pihenő nap” nem az én napom, hanem Istené.
474. ének:
1. Ó, irgalmas Isten, Én könyörgésemben Füledet hozzám hajtsad; Ó, igen jó Isten, Minden szükségemben Áldásod szaporítsad.
2. Ó, hatalmas Isten, Keserűségemben Szívemet vidámítsad; Ó, nagy és szent Isten, Minden félelmemben Elmémet bátorítsad.
4. Ó, örök Úr Isten, A veszedelmekben Segedelmedet nyújtsad; Ó, igaz Úr Isten, Kételkedésemben Hitemet gyámolítsad.
5. Ó, áldott Úr Isten: Rossz testiségemben Lelkem hozzád hódítsad; Ó, erős Úr Isten, A világ fényében Szemem világosítsad.
6. Ó, teremtő Isten, A kísértésekben A Sátánt elfordítsad; Ó, megváltó Isten, Sok vétkezésimben Irgalmad bizonyítsad.
7. Ó, SZENTELŐ ISTEN, ERŐTLENSÉGIMBEN KEGYELMEDET ÚJÍTSAD; Ó, KEGYELMES ISTEN, ÉLTEMNEK VÉGÉBEN LELKEMET BOLDOGÍTSAD.
Augusztus 20. Kedd
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 15. rész 1-9. versei: „Akkor farizeusok és írástudók mentek Jeruzsálemből Jézushoz, és ezt mondták: "Miért szegik meg tanítványaid az ősök hagyományát? Amikor ugyanis étkeznek, nem mossák meg a kezüket." Ő így válaszolt nekik: "Ti pedig miért szegitek meg a ti hagyományotokért az Isten parancsolatát? Mert Isten ezt mondta: Tiszteld apádat és anyádat, és aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék. Ti pedig így tanítotok: Ha valaki ezt mondja apjának vagy anyjának: Áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek, azt ebben az esetben nem köti a parancsolat, hogy tisztelje apját és anyját. Így tettétek érvénytelenné Isten igéjét a ti hagyományotokért. Képmutatók, találóan prófétált rólatok Ézsaiás: Ez a nép csak ajkával tisztel engem, a szíve azonban távol van tőlem. De hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai."”
A farizeusok újabb okot találtak az ellenségeskedésre: A tanítványok „nem mosnak kezet!” Nos, ez elég bajt okozhatott covid idején, de a farizeusok nem az ember egészségét nézték, hanem az „atyák hagyományát”. Vagyis csak „kötözködni” akartak. Már most sokadszorra találnak okot. Aki ellenségeskedni akar, az mindig, és újra és újra fog okot találni rá. Kivéve, ha meglátja, hogy ezzel Isten és ember ellen vétkezik, és megbánja bűnét, sőt bocsánatot kér. Igen, így, és csakis így kezdhetünk újat ellenségeskedés helyett a szeretet jegyében. Ha nem a számmal tisztelem Istent, hanem a szívemben. Akkor Isten szeretete késszé tesz arra is, hogy szeressem ellenségemet is.
Uram, mentsd meg a szívem, hogy ne lakjon abban ellenségeskedés. Segíts, hogy tudjak szívből megbocsátani és bocsánatot kérni. Ámen
SZERESS, SZERESS, ÚGY AHOGY ISTEN TÉGED SZERET, EMBERTÁRSAD, MINT MAGADAT, MERT ISTEN ÚGY SZERET.
661. ének:
Szívem megalázván, tehozzád megyek, Elődbe, Istenem, hál’adást viszek, És szent Fiad által néked könyörgök.
Áldott légy, én Uram, hogy megtartottál, Bút és kárt ez éjjel rám nem bocsátál, Angyali sereggel oltalmam voltál.
Mai nap ezt velem cselekedd, Uram: Mindenféle bűntől magam óvhassam, Hitem jó gyümölcsét hogy el ne rontsam.
Magamat egészen neked szentelem: Kegyelmes oltalmad legyen mellettem, Szentlelked és igéd legyen vezérem.
Istenem, tenéked legyen dicsőség, A Szentháromságban ki vagy egy Felség: Csak tégedet illet minden tisztesség!
Augusztus 21. Szerda
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 15. rész 10-20. versei: „Ekkor odahívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk: "Halljátok, és értsétek meg! Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert." Tanítványai ekkor hozzá lépve megkérdezték tőle: "Tudod-e, hogy a farizeusok megbotránkoztak, amikor meghallották ezt a beszédet?" Ő pedig így válaszolt: "Minden palántát, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett, ki fognak gyomlálni. Hagyjátok őket, világtalanok vak vezetői! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek." Péter ekkor ezt kérte: "Magyarázd meg nekünk az előbbi példázatot." Ő pedig így szólt: "Még ti is értetlenek vagytok? Nem gondoltok arra, hogy minden, ami bemegy a szájon, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül? Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások. Ezek teszik tisztátalanná az embert. De az, hogy mosdatlan kézzel eszik, nem teszi tisztátalanná az embert."”
Az üdvösségem szempontjából mindegy, hogy mit eszem, mindegy, hogy megmosom-e a kezem. De nem mindegy, hogy mit beszélek. Ez bizony nehéz. Bármit hallunk, azonnal vélemény alakul ki bennünk, s ezt a véleményt sokszor ki is mondjuk. Ez bizony baj. A véleményt ugyanis más emberekről alkotjuk. Valaki most éppen véleményünk szerint jót, vagy rosszat tett. Legtöbbször rosszat. S előfordulhat, hogy valóban úgy is van. No de! Ki hatalmazott fel engem arra, hogy másokról véleményt alkossak? Senki. A hivatásos bírónak a bírói székben szabad, és kell is ítéletet hozni. De nekünk? Egyáltalán nem ez a feladatunk. Mi is a mi feladatunk? „Lelkek éjét oszlatni fénnyel, reád az Úr ezt bízta, lásd. Azt, hogy hozz Krisztus szent nevében a bűnösnek szabadulást.” Érdemes megfigyelni, hogy az Úr Jézus, Akinek tényleg hatalma is, joga is lett volna ítélkezni, nem teszi. „Hagyjátok Őket.” – mondja. Tanuljunk Tőle ma is, és minden napon. A botránkozás, az ítélkezés nem a mi dolgunk.
Uram, kérlek, tisztítsd meg a szívem. Őrizd meg a szám, hogy ne szóljon rosszat. Őrizz meg, kérlek, hogy ne tegyek gonoszt. Ámen
Teremts bennem tiszta szívet, ó, Uram! Az erős lelket újítsd meg bennem! Teremts bennem tiszta szívet, ó, Uram! Az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el engem a Te orcád elől, Szentlelked ne vond meg tőlem! Támogass az engedelmesség lelkével, Szabadításod örömét add nekem!
Augusztus 23. Csütörtök
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 15. rész 21-28. versei: „Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón területére. És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: "Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!" Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérték: "Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik." De ő így felelt: "Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz." Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: "Uram, segíts rajtam!" Jézus erre így válaszolt: "Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak." Az asszony azonban így felelt: "Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak." Ekkor így szólt hozzá Jézus: "Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!" És meggyógyult a leánya még abban az órában.”
"Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak." „Kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem?” – kérdezte Góliát Dávidtól. S mert olyan magasan hordta az orrát, hát megtapasztalta „kutya” mivoltát. Ez az asszony Úrnak és Krisztusnak látja, tudja, ismeri az Úr Jézust. Ő alázatosan vállalja a „kutya” szerepét is. Nem bántódik meg. Tovább kér. Ha kutya, akkor kutya szerepben. Tudunk-e, akarunk-e ilyen alázatosak lenni? Eltudjuk-e fogadni, hogy a Biblia szavaival élve „férgek” vagyunk? Semmi okom, jogom olyannak tartani magam, aki „megérdemli”, aki „elvárhatja” Isten ajándékát. „Az alázat nem valami olyasmi, amit ajándékként tudnánk Isten elé hozni; ez csak saját semmisségünknek az elismerése.”
Úr Jézus, hozzád jövök. Tudom, semmit sem érdemlek. Meghajtom a fejem, a szívem előtted. Vágyom melletted élni. Köszönöm, hogy még férgecske életem is fontos neked. Köszönöm, hogy szeretsz. Ámen
1.Semmim sem lenne magamtól nekem, Isten kezéből van új életem. Fenn hirdetem, bár érdemtelen: Reám lelt az ingyen kegyelem. Isten kegyelme rám talált. Isten kegyelme rám talált. Zengj hálaének az Ő szent nevének, Hogy Isten kegyelme rám talált.
2.Voltam szegény, bűnben elsüllyedett, Isten szívétől oly távol vetett. Jött Jézusom, s megfogta kezem, Reám lelt az ingyen kegyelem. Isten kegyelme rám talált. Isten kegyelme rám talált. Zengj hálaének az Ő szent nevének, Hogy Isten kegyelme rám talált.
3.Nem könnyeimmel szereztem meg azt, Irgalma adta az égi vigaszt. Bűn terhe nyomta bár életem, Reám lelt az ingyen kegyelem. Isten kegyelme rám talált. Isten kegyelme rám talált. Zengj hálaének az Ő szent nevének, Hogy Isten kegyelme rám talált.
4.Hadd mondanom, míg szemem rád ragyog: Túlárad a szívem, boldog vagyok. Mind e világon fenn hirdetem: Reám lelt az ingyen kegyelem. Isten kegyelme rám talált. Isten kegyelme rám talált. Zengj hálaének az Ő szent nevének, Hogy Isten kegyelme rám talált.
Augusztus 23. Péntek
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 15. rész 29-39. versei: „Jézus azután eltávozott onnan, elment a Galileai-tenger mellé, felment a hegyre, és ott leült. Nagy sokaság ment hozzá, és bénákat, nyomorékokat, vakokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal. Ezeket Jézus lába elé tették, és ő meggyógyította őket. A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok épek lesznek, a bénák járnak, a vakok pedig látnak, és dicsőítette Izráel Istenét. Jézus ekkor odahívta tanítványait, és így szólt: "Szánakozom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük; éhesen pedig nem akarom őket elbocsátani, nehogy kidőljenek az úton." Tanítványai így válaszoltak: "Honnan volna itt a pusztában annyi kenyerünk, hogy jóllakassunk ekkora sokaságot?" Jézus megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van?" Ők így feleltek: "Hét, és egy kevés halunk." Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre, azután vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. Mindnyájan ettek, és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét tele kosárral. Négyezer férfi volt, aki evett, az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva. Ezek után elbocsátotta a sokaságot, beszállt a hajóba, és lement Magadán vidékére.”
Hálát adott. „Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását.” (Zsoltárok 50,23.) Már a zsoltáríró tudta, az Úr Jézus élte: a hálaadás útja a szabadítás útja. Hálás-e a szívem? Sokszor utólag sem, nemhogy előre. Az Úr Jézus vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, és adta. Hálát adott, mielőtt láthatóan történt volna valami. Ő tudta, hogy Isten már megoldotta azt a nagy problémát. Már csak el kell fogadni a megoldást. Hányszor aggódunk, esünk kétségbe óriás hegynek látszó problémákon. S valóban, nekünk lehetetlen megoldani a gyermekeink, unokáink gondját, vagy egy betegséget. Lehetetlen egyedül szembenézni a halállal. Ma újra az van előttünk, ami már nagyon sokszor. Pál apostol így írja: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.” (Filippi 4:6-7.) szabad komolyan venni az igét! Szabad élni belőle, általa! Szabad hálaadással Isten kezébe tenni az óriás toronynyi gondjainkat. Szabad, mert az ige igaz. S ha rábízom magam, megtapasztalom, hogy Isten békessége tölt be. Megtapasztalom, hogy a probléma megoldásához vezető utat is Ő mutatja.
Istenem, köszönöm, hogy a hálás szívet is Te munkálod bennem. Köszönöm, hogy a Te kezedben tudhatom szeretteimet, gyülekezetemet, lelkészeinket, a Te népedet. Áldalak, Uram. Ámen
804. ének:
Hálát adok, Uram, az életért! Rólad zeng éneket hegy, völgy s a rét! A napokat Te számolod, Uram, én mindenért hálát adok!
Hatalmad, Istenem, mindent fölér! Szavadra engednek: tenger és szél, Leborulnak a csillagok! Uram, én mindenért hálát adok!
Imádom, Szent Atyám, dicső neved! Te vagy a végtelen nagy szeretet. Kegyelmed ma ingyen adod, Uram, én mindenért hálát adok!
Augusztus 24. Szombat
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 16. rész 1-12. versei: „A farizeusok és a szadduceusok odamentek, hogy kísértsék őt: kérték, hogy mutasson mennyei jelt nekik. Ő azonban így válaszolt nekik: "(Amikor esteledik, ezt mondjátok: Szép idő lesz, mert vöröslik az ég! Reggel pedig: Ma zivatar lesz, mert vörös és borús az ég. Képmutatók! Az ég arcát meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?) E gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak a Jónás próféta jele." Ezzel otthagyta őket, és elment. Amikor a tanítványok átmentek a túlsó partra, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. Jézus így szólt hozzájuk: "Vigyázzatok, és őrizkedjetek a farizeusok és szadduceusok kovászától!" Ők pedig így tanakodtak egymás közt: "Nem hoztunk kenyeret!" De Jézus észrevette, és így szólt hozzájuk: "Mit tanakodtok azon, kicsinyhitűek, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem értitek? Nem emlékeztek az ötezer ember öt kenyerére, és arra, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze? A négyezer ember hét kenyerére sem emlékeztek, és arra sem, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze? Miért nem értitek meg, hogy én nem kenyérről beszéltem nektek?! Őrizkedjetek a farizeusok és szadduceusok kovászától!" Ekkor értették meg, hogy nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és szadduceusok tanításától.”
„Mennyei jelet, csodát akarunk!” – Ó, de hányszor kiabál így az ember! Én is? Jaj, ne! Hiszen Isten Fia jelei itt vannak körülöttünk! Csak meg kell látnunk! Látom, ahogy tenyerén hordoz. Látom, ahogy megoldja… látom, ahogy utat mutat. Érzem, ahogy átölel. Tapasztalom, ahogy átemel egy-egy keserves helyzeten. Nem elég? Ha követelőzök, úgy járok, mint az a kisgyermek, aki toporzékolva üvölti, hogy AKAROM! Aztán üres marad a keze, mert az „akaromra” az a válasz: „gonosz és házasságtörő” – vagyis: HŰTLEN. Az Úr Jézus hűséges volt még a Golgotán is. Hűséges volt az Atyához, de hűséges volt hozzám is. Értem szenvedett. Én meg hányszor fordítom felé a hátam! Hányszor én akarom! Jaj nekünk, ha megmaradunk követelőző kisgyereknek! Jaj nekünk, ha hűtlenek maradunk!
517. ének:
Uram, közel voltam hozzád, mégis elszakadtam. Megvallatták hűségemet, neved megtagadtam. Halálodnak harmadnapján vádolnak a fények, Halálodnak harmadnapján sírva hajtok térdet.
Uram, kerestelek téged, céltalan futottam: Csak magamig, másokig, majd sírodig jutottam. Halálodnak harmadnapján megszűnik az átok, Halálodnak harmadnapján szívem megtalálod.
URAM, TANÍTS HINNI BENNED, VÁRNI ÚJ CSODÁRA, TEDD ÉLETEM HŰSÉGESSÉ, LEGYEN SZAVAM HÁLA! HALÁLODNAK HARMADNAPJÁN ZENDÜLNEK A FÉNYEK, HALÁLODNAK HARMADNAPJÁN ÉN IS ÁLDLAK TÉGED!
Augusztus 25. Vasárnap
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 16. rész 13-20. versei: „Amikor Jézus Cézárea Filippi területére ért, megkérdezte tanítványait: "Kinek mondják az emberek az Emberfiát?" Ők így válaszoltak: "Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának." Erre megkérdezte tőlük: "Hát ti kinek mondotok engem?" Simon Péter megszólalt, és így felelt: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." Jézus így válaszolt neki: "Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám. Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz az a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is." Azután megparancsolta tanítványainak: ne mondják meg senkinek, hogy ő a Krisztus.”
Vasárnap van. A Úr napja, vagyis Jézus feltámadásának ünnepe. Az orosz nyelv így is mondja minden vasárnap: Воскресение: Feltámadás napja van. Mai igénk kapcsán töprengjünk kicsit: nemcsak azon, hogy mit jelent nekem a vasárnap, de azon is, amit az Úr Jézus kérdez: "Hát ti kinek mondotok engem?" Kicsoda számodra Jézus? De jó lenne, ha szánnánk ma időt, hogy megfogalmazzuk magunknak erre a kérdésre a saját válaszunkat. Péter apostol így válaszolt: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." Ő felismerte Krisztust. Nem követelt jelet, mint a farizeusok. Nem kért gyógyítást, de kapott. Ő figyelt Jézus szavaira, tetteire. Figyelünk-e úgy naponta arra, amit olvasunk, arra, amit a templomban hallunk, arra, amit a saját életünkben tapasztalunk, hogy megfogalmazódhasson bennünk a saját hitvallásunk: kicsoda nekem Jézus? Amíg mindezt leírom, gondolkozom: kicsoda nekem Jézus? Végigfutnak a gondolataim az életem történésein és megszületik a válasz: Jézus az én SZABADÍTÓM. Ő Az, Aki - a 40. Zsoltár szavaival mondom: - „Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet. És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét.”
Úr Jézus, köszönöm, hogy megszabadítottál bűneimből, terheimtől, félelmeimtől. Köszönöm, hogy naponta szabadítóm vagy most is. Áldom szent neved. Ámen
40. zsoltár:
Várván vártam a felséges Urat, És íme, hozzám fordula, Kegyelmesen meghallgata, És rajtam megmutatá jóvoltát. Kivett a mély veremből És a sáros fertőből, És én lábaimat Szép egyenes kőre Bizton felhelyezte, Vezérlvén utamat.
Ő adott számba új énekeket Istenünk dicséretire, Hogy akik hallgatnak erre, Higgyék és féljék ő Istenüket. Boldog, aki az Úrban Bízik, fejét elhajtván A kevély népektől, Kiknek minden dolguk Hazugságra hajlók: Tőlük távol kerül.
1. Erőt adsz minden helyzetben, Te vagy a kincsem, életem, Te vagy a mindenem. Kereslek, mert oly drága vagy, Nincs mivel pótolhatnálak, Te vagy a mindenem. Jézus, hű Bárány, áldom szent Neved. Jézus, hű Bárány, áldom szent Neved.
2. Elvetted bűnöm, szégyenem, Köszönöm, hogy újjá lettem, Te vagy a mindenem. Felemelsz, hogyha elbukom, Szentlelked betölt, jól tudom. Te vagy a mindenem. Jézus, hű Bárány, áldom szent Neved. Jézus, hű Bárány, áldom szent Neved.