2024.08.02-08.
Szeptember 2. Hétfő
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 18. rész 15-20. versei: „Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát. Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást. Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek. Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt. Bizony, mondom néktek: amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is. Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.”
Küzdelem a testvérért. Küzdünk-e azokért, akik megbántanak bennünket? Vagy inkább ellenük küzdünk? Hamar feltámad bennünk a sértett önérzet. Jól megmondjuk neki a magunkét. Az Úr Jézus bizony egészen másról beszél: felelős vagyok a testvéremért. Akkor is, vagy akkor még inkább, ha engem bántott meg. Ha eltévedt, s én látom, ki figyelmeztesse szeretetben, ha nem én? Tovább megyek: ki imádkozzon érte buzgón, ha nem én, aki látom, mi történt. Amit látok, nem kibeszélni való. Senkire nem tartozik, csak Istenre, a testvérre és rám. Fontos, hogy naponta imádkozzak érte! S ha nem történik változás, kérjek segítséget. Testvérek, gyertek! Imádkozzunk együtt, aztán beszélgessünk vele együtt. Nem számonkérésről van itt szó, hanem segítésről. Az Úr Jézus félelmetes hatalomról beszél itt. Ez a hatalom, a kezemben van: oldok, vagy megkötök (bekötök)? Életre segítek, vagy halálra? Amikor már odáig ér a baj, hogy senkire sem hallgat, s tekintsük pogánynak, akkor az azt jelenti, hogy kezdjük elölről újra. A pogányoktól nem elzárkózni kell, hanem hirdetni nekik Isten szeretetét. Az egykori testvérrel ez nagyon nehéz. Imádkozzunk hát érte naponta, s várjuk Isten szabadítását. Várjuk, amikor Ő küld bennünket.
Úr Jézus! Könnyebb ítélkezni, könnyebb rombolni, mint építeni! Könyörülj meg rajtam, hogy kész legyek naponta imádkozni a testvérekért. Azokért is, akik eltévedtek. Ámen
Tégy, Uram, engem áldássá, Lelkedet úgy várom! Tedd te a szívem hálássá, hogy neked szolgáljon. Bárhová küldesz, ajkamról zengjen az új ének. Tégy, Uram, engem áldássá, oly sok a bús élet.
Tégy, Uram, engem testvérré, Lelkedet úgy kérem, Tedd te a szívem, tedd késszé, bízni a testvérben. Sejteni engedd, mit érez: boldog-e, szenved-é? Vigy közelebb a testvérhez, népedet tedd eggyé!
Szeptember 3. Kedd
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 18. rész 21-35. versei: „Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: "Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?" Jézus így válaszolt: "Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. Ezért hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa. Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és fizessen. A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. Amikor azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe vettette őt, amíg meg nem fizeti tartozását. Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? Ekkor haragra lobbant ura, és átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozást. Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának."”
Jó, jó, imádkozzam a testvéremért, ha megbánt, bocsássak meg neki, de meddig? De hányszor?! Ez már több a soknál! – mondjuk sokszor. Péter kérdésére az Úr Jézus azt a kérdést veti föl, hogy Isten nekem hányszor is bocsát meg? Egy nap hányszor is bántom meg? Hosszú életem alatt hányszor is bántottam meg? Mi lesz, ha egyszer Ő mondja, hogy ez már több a soknál?! Igen, kint maradok a Mennyországból, ha nem vagyok hajlandó megbocsátani. Komolyan kell vennem hát a megbocsátást, mert Isten is aszerint bocsát meg nekem, ahogy én hajlandó vagyok másoknak megbocsátani. A megbocsátás persze nem azt jelenti, hogy engedem, hogy újra és újra vétkezzenek ellenem. Ez rajtam is múlik, hogy engedem-e, hogy vétkezzenek ellenem. Ha engedem, bizony nemcsak magam ellen vétek, hanem az ellen is, akit ezzel nem segítek bűnbánatra, nem segítek Isten elé állásra. AZ Úr Jézus sosem arról beszél, hogy a „békesség kedvéért” hallgassunk, csukjuk be a szemünk… Az Úr Jézus minden gonoszságot leleplezett, de minden Tőle bocsánatot kérőnek megbocsátott. Ez az út csak Vele járható, de Vele járható.
Úr Jézus, kérlek, hadd kapaszkodjam beléd a megbocsátás nehéz útján! Köszönöm. Ámen
771. ének:
3.Velem vándorol utamon Jézus, Ez a vigaszom, baj ha jő. Bármi súlyosak rajtam a terhek, Segít hordani, ott van Ő, Segít hordani, ott van Ő.
4. Velem vándorol utamon Jézus, Bár az út néha oly sötét. Soha nincs okom félni a bajtól, Amíg irgalmas karja véd, Amíg irgalmas karja véd.
5. Velem vándorol utamon Jézus, Túl a sír sötét éjjelén. Fenn a mennyei, angyali karban Nevét végtelen áldom én, Nevét végtelen áldom én.
Szeptember 4. Szerda
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 19. rész 1-12. versei: „Amikor befejezte Jézus ezeket a beszédeket, elhagyta Galileát, és elment Júdeának a Jordánon túli vidékére. Nagy sokaság követte, és ott meggyógyította őket. Ekkor farizeusok mentek oda hozzá, hogy kísértsék, és megkérdezték tőle: "Szabad-e az embernek bármilyen okból elbocsátania a feleségét?" Ő így válaszolt: "Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket?" Majd így folytatta: "Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza." Erre azt mondták neki: "Akkor miért rendelte el Mózes, hogy aki elbocsátja a feleségét, adjon válólevelet neki?" Jézus így válaszolt nekik: "Mózes szívetek keménysége miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem így volt. Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét - a paráznaság esetét kivéve -, és mást vesz feleségül, az házasságtörő." Erre így szóltak hozzá tanítványai: "Ha ilyen a férfi helyzete az asszonnyal, akkor nem jó megházasodni." Ő azonban így válaszolt: "Nem mindenki képes elfogadni ezt a beszédet, csak az, akinek megadatott. Mert vannak nemzésre alkalmatlanok, akik így születtek, és vannak nemzésre alkalmatlanok, akiket az emberek tettek ilyenekké, és vannak olyanok, akik önmagukat tették nemzésre alkalmatlanná, a mennyek országáért. Aki el tudja fogadni, fogadja el!"”
Szívetek keménysége miatt… „Isten a férfit és a nőt egymásnak, egymásért teremtette,” – tanítottam négy évtizedig a konfirmációi kátéban. Egymásnak, egymásért. Szeretetben. Egymás építésében. Megbocsátásban. Türelemben. „A kemény szív azonban önmagát szereti. Nem tud, nem akar megbocsátani. Nem látja a maga hibáját. Uralkodni akar. A visszaélések darázsfészke. Nem kedves Istennek, hogy van bűn, és a keményszívű emberek is kötnek házasságot. Aki keményszívet visz a házasságába, az nem alkalmas a házasságra, mert a társához is keményszívvel viszonyul. A keményszív mindig másra mutogat. A keményszívnek csak a megtérés az orvossága. A házassági szövetségre Isten készítheti fel az embert, férfit és nőt egyaránt. Azzal, hogy új szívet ad az embernek Jézus Krisztusban.” (dr. Ablonczy Dániel)
Úr Jézus, kérlek, ne engedd, hogy belekeményedjek bármibe! Oldj fel, kérlek. Ámen
826. ének:
1. Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám!
2. Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt, Ó, segíts, hogy hagyjam el bűnök útjait! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt!
3. Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent, S Jézusommal légyek egy már e földön lent! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent!
4. Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj, S majd a végső harcon át mennybe fölragadj! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj!
Szeptember 5. Csütörtök
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 19. rész 13-15. versei: „Akkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét, és imádkozzék értük. A tanítványok azonban rájuk szóltak. De Jézus ezt mondta: "Engedjétek, és ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa." Azután rájuk tette a kezét, és eltávozott onnan.”
„Engedjétek! Ne akadályozzátok!” Ó, jaj! Mennyi szörnyűséget követünk el, mi tanítványok, amikor bármiért is akadályok leszünk a gyermekek, a gyermekeink, unokáink előtt abban, hogy Jézushoz megérkezzenek! Semmi a világon nem fontosabb ennél! Nem számít, hogy beszél-e angolul, jár-e balettra, úszni, sportol-e valamit, kitűnő tanuló-e! Egy számít: a szívét segítettük-e Jézushoz érkezni? Kétezer évvel ezelőtt azok az anyák ezt jól érezték: semmi sem fontosabb, mint Isten áldása, mert az vezet egy életen át. A kitűnő bizonyítványaim nem érdekelnek senkit. Azok sem, amik attól kevesebbek voltak. Az viszont, hogy Jézus él-e a szívemben, az nekem is, másoknak is fontos. A legfontosabb. Ezt visszük magunkkal az örökkévalóságba. Ha nincs, hova megyünk? Mit viszünk?
Miért a kicsiny gyermek? Miért nem, „ha felnő, majd eldönti”? Mert a kicsiny gyermek lelke nyitott. Jóra és rosszra egyaránt. Az én felelősségem, hogy káromló szavakkal töltöm meg, megnyomorítva a lelkét egy életre, vagy Isten áldásával töltöm meg. Annyi veszély fenyegeti őket ebben a világban! Legalább mi ne vétkezzünk ellenük szándékosan! Engedjük, sőt hozzuk őket Jézushoz! Kezdődnek a gyermek istentiszteletek. Egy időben a felnőttekével. Jöjjünk együtt vasárnapról vasárnapra Isten áldásáért!
Uram, kérlek az új tanévért! Te vezesd benne a gyermekek lelkét, kicsikét és nagyokét! Áld meg az értük folyó munkát! Köszönöm, hogy így lesz. Ámen
774. ének:
Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem, Mert nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs rettegés.
Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, Tedd örömben és bánatban csöndessé, Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Ki szemlehunyva téged híven követ.
Ha gyarlóságom meg nem is érzené: A vak homályból te mutatsz ég felé; Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.
Szeptember 6. Péntek
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 19. rész 16-26. versei: „Odament hozzá valaki, és ezt kérdezte: "Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" Ő így válaszolt neki: "Miért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat."
Az megkérdezte: "Melyeket?" Jézus így felelt: "Ezeket: ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint magadat!" Az ifjú erre ezt mondta: "Ezt mind megtartottam, mi fogyatkozás van még bennem?" Jézus így válaszolt neki: "Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem." Amikor hallotta az ifjú ezt a beszédet, szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus pedig ezt mondta tanítványainak: "Bizony, mondom néktek, hogy gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába." Sőt azt is mondom nektek: "Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni." Amikor meghallották ezt a tanítványok, nagyon megdöbbentek, és így szóltak: "Akkor ki üdvözülhet?" Jézus rájuk tekintett és ezt mondta nekik: "Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges."”
„Mi fogyatkozás van még bennem?” Ma kérdezzük meg ezt mi is önmagunktól. Őszintén. Krisztus előtt állva. Úgy, hogy engedjük, hogy beszéljen a szívünkkel. Mert van fogyatkozás bennünk. Mindegyikünkben. Mindenkiben más. Testvérem, neked magadnak kell meglátnod, hogy mi a te gazdagságod. Mi az, amihez mindennél jobban ragaszkodsz. Mi az, amire azt mondanád: „Na ezt azért mégse!” Mindent kész vagy odaadni Jézusnak? A szíved, a pénztárcád, a vagyonod, a házastársad, a gyermekeid, az unokáid? Ki tudod mondani: az Övé. Tegyen vele, amit Ő akar. Ha elveszi, hát elveszi. Ha le kell mondanod róla, hát lemondasz? „Csak azt el ne veszítsem, mi benned ó, Úr Isten remélni megtanít.” Ez nem azt jelenti, hogy nem fáj, ha el kell szakadni a szeretteinktől. De fáj, nagyon is. De nem mindegy, hogy évek múlva is siratom a magam veszteségét, vagy engedem, hogy a sebet Isten begyógyítsa. Édesanyámtól tanultam így imádkozni: „Uram, köszönöm, mindazt a szépet, jót, amit együtt megélhettünk. Köszönöm az életét.” A hála pedig elveszi a fájdalmat. S mert Kálvin János szerint „az ember szíve szüntelenül bálványt gyártó műhely”, így naponta újra meg újra a „fogyatkozásaimmal” Jézus elé kell állnom, s kérnem, hogy Ő legyen Úr a szívemben.
Csak nyisd ki a szíved, és sose félj, mert él az Úr! Csak nyisd ki a szíved, s kérd te is őt, hogy Ő legyen Úr!
Úr Jézus, kérlek, hogy uralkodj ma is, és mindennapon a szívem, a gondolataim felett. Mutass rá, amikor újabb bálványt gyártok. Tisztítsd meg a szívemet, kérlek. Ámen
724. ének:
1. Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet, Hallgassad meg, hű Megváltóm, gyermekedet!
2. Bűnöm láncát oldja fel Kegyelmed s a hit; Törjed össze balga szívem bálványait!
3. Szabadságot adj nekem És tiszta szívet, Vonj magadhoz, Jézusom, hogy járjak veled!
4. Vezess engem utadon: Magad légy az út, Melyen lelkem a halálból életre jut.
5. Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet: El ne engedd, hű Megváltóm, már kezemet!
Szeptember 7. Szombat
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 19. rész 27-30. versei: „Ekkor megszólalt Péter, és ezt kérdezte: "Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, mi lesz hát a jutalmunk?" Jézus erre ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének királyi székébe, ti is tizenkét királyi székbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett. És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet. De sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első."”
„Mink lesz hát minékünk?” Úgy hangzik ez, mintha valaki „benyújtja a számlát”. „Ezt tettem, ezt várom érte”. „Elhagytunk mindent”. Oka is, célja is kell, hogy legyen ennek. Ma gondolkozzunk el rajta, hogy miért akarjuk Jézus Krisztust követni? Valamiféle jutalomért? Azért, hogy így nyerjük el az örökéletet? Rossz gondolat. Rossz sorrend. Amikor Krisztus követésére indulok, nem a jutalomért megyek. Nem azért indulok, hogy elnyerjem az örökéletet, hanem azért, mert elnyertem. Jézus Krisztus megszólított, magához hívott. Megbocsátotta a bűneimet, új életet kezdhettem vele, tisztára mosta a szívem, a gondolataim. Ezért szeretem Őt. Ezért követem Őt. Mim van hát nekem? Hatalmas, Istentől kapott ajándékom. Nem, nem azért követem Őt, hogy ezt, vagy azt kapjak, hanem azért, mert kaptam! Bűnbocsánatot, üdvösséget, ÉLETET! Már megkaptam. Egyfelől itt és most tapasztalom Isten irántam való nagy-nagy szeretetét. Békesség van a szívemben. S ami majd egykor odafenn lesz, az mindennél nagyobb ajándék: a szentekkel való közösség.
Úr Jézus, köszönöm, hogy még engem is szeretsz. Köszönöm, hogy még rám is gondod van. Köszönöm, hogy még mindig elviselsz. Bocsáss meg, amikor önző gondolataim támadnak. Áldalak, Uram. Ámen
720. ének:
Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Már-már megindulok, hogy rád bízzam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több hittel, ó, Uram.
Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem éltem semmiben.
Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem hirdettem neved; Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha szeretsz, miért sújt vessződ engemet?
Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd, el nem juthatok. A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge még, s jaj, összeroskadok.
Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös én, hadd légyek gyermeked.
Nagy Lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj meg, s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem, és ővéle győzzek én.
Szeptember 8. Vasárnap
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 20. rész 1-16. versei: „Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe. Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe. Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül, és ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jogos, megadom nektek. Azok pedig elmentek. Ismét kiment tizenkét óra körül és délután három óra tájban, és ugyanígy tett. Amikor pedig késő délután öt óra tájban is kiment, még mindig talált ott álldogálókat, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül? Azok pedig így válaszoltak: Mert senki sem fogadott meg bennünket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe! Miután pedig beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki a bért, az utolsókon kezdve az elsőkig. Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt. Amikor azután az elsők jöttek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen, és ezt mondták: Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a hőségtől. Ő pedig így felelt egyiküknek: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul: Nem egy dénárban egyeztél-e meg velem? Vedd, ami a tied, és menj el. Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.”
Hallod- e Jézus hívását? Hangzik az Ő szava. Légy követője, add neki szívedet, Lépj a nyomába ma!
Téged mikor szólított meg az Úr Jézus? Mikor hívott el, hogy tanítványa légy? Kora ifjúságod idején? Felnőtten? Öregkorodban? Vagy éppen most hív? Bármikor is, Isten hatalmas ajándéka az Ő hívása. Hálás a szívem, hogy olyan régen hívott szolgálatába! Igen ám, de mi úgy szeretünk egymásra nézni! A másik emberre! Őt is elhívta? Őt is szereti? Azé is az üdvösség, aki az élete utolsó pillanatában tér meg? „Nem igazság azokkal szemben, akik kora gyermekkoruk óta szenvednek az evangéliumért!” Valóban? Ma először is azt kell megértenünk, hogy nincs okunk, jogunk beleszólni abba, amit Isten cselekszik. Neki joga van bárkiről, bárhogy dönteni. Azután azt is komolyan kell vennem, hogy az irigységemmel mindent elronthatok, mert gonosz lesz az én szemem, amikor Isten jóságát megkérdőjelezem. Ahelyett, hogy örülnék neki, hogy Isten szeme elsőként „akadt meg rajtam”, irigykedek azokra, akik egész életüket másként élték le. Ezzel aztán mindent elrontok. A saját helyem is! S mit irigyelnék attól az embertől, aki élete utolsó órájában tér meg? A romhalmaz életét? Áldjuk helyette Istent, aki egy hosszú életen át megőrzött bennünket ezer rettenettől! Sokszor nem engedte, hogy mi magunk ártsunk magunknak.
Istenem, nem értem, hogyan létezhettem Nélküled, Nem ismerve a kegyelmed és féltő szereteted. De Te gyermekeddé fogadtál, új életet ajándékoztál, S nem kínoz már a félelem, mert mindig itt vagy velem. Áldom nagy kegyelmed, Téged ünnepellek, Téged és senki mást, Amíg csak élek!