2024.04.22-28.
Április 22. Hétfő
Áldás, békesség!
Pál apostol Efézusiakhoz írt levele 6. rész 10-24. versei: „Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde. Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által. Éppen azért legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért; és énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát, amelynek követe vagyok a bilincsben is, hogy bátorságom legyen azt úgy hirdetni, ahogyan kell. Hogy pedig ti is megtudjátok, mi van velem és hogyan élek, mindent elmond nektek Tükhikosz, az Úrban szeretett testvér és hű diakónus, akit éppen azért küldtem hozzátok, hogy értesüljetek helyzetünkről, és megvigasztalja szíveteket. Békesség a testvéreknek és szeretet hittel együtt az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól! A kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Ámen.”
„Hogy tehet ilyent? Hogy viselkedhet így?” – gondoljuk, vagy mondjuk ki sokszor megbotránkozva a látottakon, hallottakon. Mai igénk egy fontos dologra tanít: „a mi harcunk nem test és vér ellen folyik.” Mit jelent ez? Azt, hogy mi ugyan a másik embert látjuk, aki „szembe jön”, belénk köt, fájdalmat okoz, de mától jobb, ha tudjuk, nem ő akar bántani. A Sátán az, aki meg akarja rontani a jó irányba induló dolgokat, a jókedvünket, az örömünket, a békességünket. Ne a gyermekünkkel, testvérünkkel, házastársunkkal, szomszédunkkal, ismerőseinkkel küzdjünk tehát, mert ők csak „áldozatok” a történetben. Keserűségünk a Sátán munkája miatt van, de Cseri Kálmán szerint vele sem kell küzdenünk. „Nekünk vele semmilyen megbeszélnivalónk nincsen.” Ám van Krisztussal. Az Ő védelmébe menekülhetünk. S Ő felöltöztet hittel, békességgel, megigazít, üdvbizonyosságot ad, az igazság szeretetét adja elsősorban úgy, hogy magamat akarjam mindig az Ő igazságához igazítani, és soha ne fordítva. Szabad minden nap, minden dolgomat megbeszélni Vele, s hittel hinni, hogy szeretetében elrejtőzhetek.
Semmi sem választhat el tőle már, Úgy szeret, mint gyermekét, Hisz ő Atyám, Bármi jönne is az életem során, Szeretettel karjába zár. Akaratom sokszor oly erőtelen, Hogy magam uralni nem tudom, De bízom abban, Hogy gyengeségemben, Ő megbocsát, s így elmondhatom: Semmi sem választhat el tőle már, Úgy szeret, mint gyermekét, Hisz ő Atyám, Bármi jönne is az életem során, Szeretettel karjába zár. Néha senki sincs velem, Mégsem retteg a szívem, Az Ő szavában nem kételkedem soha! Semmi sem választhat el tőle már, Úgy szeret, mint gyermekét, Hisz ő Atyám, Bármi jönne is az életem során, Szeretettel karjába zár.
Április 23. Kedd
Áldás, békesség!
János apostol első levele 1. rész 1-4. versei: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről. Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és ezért hirdetjük nektek is az örök életet, amely azelőtt az Atyánál volt, most pedig megjelent nekünk. Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen.”
Teljes öröm. Ó, de vágyunk rá! Néha beérnénk csak egy kevéssel is, egy csöpp kis békességgel… De kár, ha kevéssel is beérjük. De kár, ha koldus módon az élet apró morzsáival is beérjük, amikor Isten TELJES ÖRÖMÖT kínál. Bármennyire is nem erről szól ez a világ, Isten mégis kezdettől fogva erre teremtett, s ezt kínálja nekünk. Hogy örömünk teljes legyen, azért szól az ige naponta. Teljes? Betegség, fájdalom, bántások között? IGEN! Láttam egyszer egy képet: tajtékzó tenger hullámai fölött egy hatalmas kézben ül valaki. Amikor ezt a képet láttam, éppen konkrétan gondoltam valakire. Azóta is ezt élem meg, hogy őt Isten így tartja a tajtékzó hullámok fölött. Pedig az élet nagyon tajtékzik körülötte. Mégis. Hiszem, - mondhatjátok, hogy öreg fejjel nincs jobb dolgom, - hogy egy napon így ölel át az örökkévalóságba, oda, ahol ezt a teljes örömöt már soha, semmi meg nem zavarhatja. Ezért jött el az Úr Jézus. Nagyon furcsán nézünk? Igen, nagyon furcsán nézünk, ha azt mondom a keresztfa útja a mi teljes örömünk útja volt, amit az Úr Jézus teljes békességgel vitt végig. Egész földi élete a legnehezebb emberi élet volt születésétől kezdve. Aki Vele találkozott, az mégis a teljes békességgel találkozott. Így van ez ma is. Velem is.
Úr Jézus, köszönöm, hogy elhoztad az örökéletet a számomra is. Köszönöm, hogy megtapasztalhatóvá tetted. Áldalak, Uram, minden időben. Ámen
773. ének:
Tudom, az én Megváltóm él, Hajléka készen vár reám, Már int felém, és koronát Ígér a földi harc után. Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen.
Remélek Jézusomban én, Ő törlé el sok bűnömet; Ajkáról hívón zeng felém: „Jer haza, vár rád Mestered!” Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen.
Előttem oly csudálatos, Hogy értem szállt a földre le; Miattam annyit szenvedett, Bűnömért annyit véreze. Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen.
Tudom, hogy közel Mesterem, Az óra fut, a nap közel; Elébe állok csakhamar, Megváltó Jézusom, jövel! Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen.
Április 24. Szerda
Áldás, békesség!
János apostol első levele 1. rész 5-10. versei: „Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem cselekesszük az igazságot. Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük őt, és nincs meg bennünk az ő igéje.”
Milyen felszabadító érzés egy sötét, nyomasztó házból a napfényre kilépni, s elindulni ebben a világosságban. Isten világossága még ennél is sokkal nagyszerűbb dolog. Isten szava a szívemben gyújt világosságot. Ott, ahol addig sötét volt. Ott, ahol csak tapogatóztam, ahol nem tudtam, hogy hogyan legyen a jelen, hogyan kell tovább menni, mi a jó lépés, mi a jó megoldás… egyszerre csak világosság gyullad a szívemben, az agyamban, és már látok. Zavar, ha valamiért besötétedik a lelkem. Már nem esik jól becsapni önmagam, de másokat sem. Keresem a feloldást Isten előtt és embertársaim között. S ebben az Isten által megtisztított, megvilágított életben lesz igazi jó kapcsolatom embertársaimmal.
Uram, köszönöm, hogy Te eszembe juttatod a bűneimet. Nem engeded, hogy jónak tartsam azt, ami rossz bennem. Köszönöm, hogy nem mások bűnét kell meglátnom, hanem az enyémet. Köszönöm, hogy minden nap, akár minden órában jöhetek Hozzád, hogy megbeszéljem Veled elrontott dolgaimat, vagy azt, hogy hogyan tovább. Köszönöm, hogy Te megtisztítod a gondolataimat, világosságot gyújtasz a szívemben. Áldalak, Uram. Ámen
681. ének:
Krisztus, ki vagy nap és világ, Minket sötétségben ne hagyj! Igaz világosság te vagy, Kárhozatra mennünk ne hagyj!
Téged kérünk, szent Úr Isten: Oltalmazz minket ez éjen; Nyugodalmunk benned legyen, A mi lelkünk el ne vesszen!
Nehéz álom el ne nyomjon, Az ellenség meg ne csaljon; Testünk hozzá ne hajoljon, És haragodba ne hozzon!
Mi szemeink ha alusznak, Szíveink rád vigyázzanak; Te hatalmadnak ereje Légyen híveid őrzője!
Úr Isten, hozzád kiáltunk: Gondviselőnk, légy oltalmunk! Őrizz meg ellenségektől, Lelki, testi ínségektől!
Parancsoljad angyalidnak, Hogy mireánk vigyázzanak; A mi gonosz ellenségünk Messze távol járjon tőlünk!
Emlékezzél meg mirólunk: Jól tudod, mily gyarlók vagyunk; Kiket megváltál véreddel: Úr Jézus, kérünk, ne hagyj el!
Dicsőség légyen Atyának, Ő szent Fiának, Krisztusnak, Szentlélekkel egyetemben, Örökkön örökké! Ámen.
Április 25. Csütörtök
Áldás, békesség!
János apostol első levele 2. rész 1-6. versei: „Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűnéért is. És abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk az ő parancsolatait. Aki azt mondja: ismerem őt, de nem tartja meg parancsolatait, az hazug, és abban nincs meg az igazság, aki pedig megtartja az ő igéjét, abban igazán teljessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk. Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt.”
Ma tegyük fel magunknak a kérdést: Jézusé a szívem? Egyszer gyermekekkel találkoztam, akik vallották: „igen, Jézusé a szívem!” Akkor elkezdtünk beszélgetni róla, hogy a Jézusnak adott szívem elkezd másként „működni”, mint előtte. Például a harag helyett megbocsátok. „Azt aztán nem!” – hangzott a válasz. Nos, mi, hogy vagyunk ezzel? Övé a szívünk? Szívesen élünk az ő igéje szerint? Tovább megyek: úgy élünk, ahogy Jézus élt? „Aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre.” (I. Péter 2:23.)
Az Úr Jézust korán reggel mindenkitől távol imádságban találják a tanítványai. Amikor megbántják, nem bántódik meg, hanem a bántó javára fordítja a beszélgetést, hogy az megtalálhassa üdvösségét. Így élek? Élhetek így. Éljünk így.
Úr Jézus, ez a magam elhatározásából nem megy, de köszönöm, hogy Te vezeted a gondolataimat, a szívemet. Köszönöm, hogy formálsz engem naponta. Köszönöm, hogy Te elkészítesz arra a napra, amikor menni kell. Áldalak, Uram. Ámen
758. ének:
1.Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, És lelkem béke várja Ott, a kereszt tövén. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben.
2. Megtörve és üresen Adom magam neki, Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom.
3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; Nyugszom Atyám házába’ Jézus kegyelmiben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet.
4. SZERETNÉK LENNI, MINT Ő, ALÁZATOS, SZELÍD, KÖVETNI HÍVEN, MINT Ő, ATYÁM PARANCSAIT. SZERETNÉK LAKNI NÁLA, HOL MENNYEI SEREG DICSŐ HARMÓNIÁBA’ ÖRÖK IMÁT REBEG, ÖRÖK IMÁT REBEG.
Április 26. Péntek
Áldás, békesség!
János apostol első levele 2. rész 7-11. versei: „Szeretteim, nem új parancsolatot írok nektek, hanem egy régi parancsolatot, amely kezdettől fogva megvan nálatok: ez a régi parancsolat az az ige, amelyet hallottatok. Viszont új parancsolatot írok nektek: azt, ami igaz őbenne és tibennetek, hogy múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság. Aki azt mondja, hogy a világosságban van, de gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van. Aki szereti a testvérét, az a világosságban van, és nincs benne semmi megbotránkoztató; aki pedig gyűlöli a testvérét, az a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította a szemét.”
„Aki azt mondja, hogy a világosságban van, de gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van.” Milyen egyszerű és természetes dolog, hogy szeressük a testvéreinket, a közvetlen családtagjainkat, a gyülekezetünk tagjait. Testvéreinket. Aztán mégis: „Nem megyek, ha ő ott van.” „Nem imádkozok, ha ő imádkozik.” Vagy a családunkban egyszer a testvérünk, a gyermekünk, az édesanyánk, a házastársunk, vagy valaki a közelünkben olyant szólt, amit nem értettünk, vagy ami bántott. Okkal, vagy ok nélkül, de elkezdett fájni. És mi hagytuk. Engedtük, hogy a keserűség gyökere felnövekedjék bennünk. Azért ott vagyunk a templomban, de meg nem akarunk bocsátani… Akkor most vegyük nagyon komolyan a fenti igét: „AKI AZT MONDJA, HOGY A VILÁGOSSÁGBAN VAN, DE GYŰLÖLI A TESTVÉRÉT, AZ MÉG MINDIG A SÖTÉTSÉGBEN VAN.” Örök sötétségben – kárhozatban - maradok, ha nem tudok, nem akarok megbocsátani, ha gyűlölöm a testvéremet, a másik embert.
Köszönöm, Uram, hogy kegyelmedből múlhat a sötétség, s a Te világosságod beragyoghatja mindegyikünk lelkét. Kérlek, a Te fényednél hadd lepleződjön le minden, ami elszakít tőled is, embertársaimtól is. Ámen
„Két világban élek itt a földön. Két világ kínálja kincseit. Két hívás hangzik felém, Két hang mondja: légy enyém. Mit válasszak, mért kérdezem én?
Bennem is e két világ hatása küzdi egyre ádáz harcait. Bár erőm kevés nagyon. Kit kövessek, jól tudom. Mégis járok felemás úton.
Nincsen nékem részem itt e földön. Mégis részt kér testem óhaja. eltakarja lényedet, foglyul ejti lelkemet. Kincsét nyújtva elrabolja szívemet.
Te világod töltsön be egészen. Ezt kívánom, ez kell énnekem. Győzd le bennem, ami kár! Jöjjön télre nyár! Hadd legyek szabad, mint a madár!” (Vándor Gyula)
Április 27. Szombat
Áldás, békesség!
János apostol első levele 2. rész 12-14. versei: „Írok nektek, gyermekek, mert megbocsáttattak bűneitek az ő nevéért. Írok nektek, apák, mert ismeritek azt, aki kezdettől fogva van. Írok nektek, ifjak, mert legyőztétek a gonoszt. Írtam nektek, gyermekek, mert ismeritek az Atyát. Írtam nektek, apák, mert ismeritek azt, aki kezdettől fogva van. Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, és Isten igéje lakik bennetek, azért legyőztétek a gonoszt.”
Írtam nektek, írok nektek – mondja az apostol. Miért? Miért ír? Hogy tudjuk, megbocsáttatak a bűneink – nem a magunk „jóságáért”, hanem Krisztus váltsághaláláért. Azután azért ír, talán csak azoknak ír, akik ismerik Istent. Azoknak, akik készek harcba szállni a gonosszal elsősorban a saját lelkükben. Azért is írt, mert Isten szava tesz erőssé, s ha bennünk lakik, győztessé tesz, de a hit hallásból van, anélkül nincs.
Mi miért írunk levelet, üzenetet? Azért, hogy elmondjuk naponkénti örömeinket, sikereinket, néha talán bánatunkat is… Írunk-e azért, hogy Isten országának világossága terjedjen, növekedjen? Írunk-e azért, hogy szeretteink hitben erősödjenek? Írjunk!
Urunk, kérünk, Te adj szót a szánkra, a szívünkbe, a tollunkba, hogy az erő, segítség lehessen. Ámen
Jézusból többet hadd vegyek, S másoknak többet hadd vigyek. Őt egyre jobban szemléljem, Váltsághalálát dicsérjem. Több, több mire vágyom, Több, több mire vágyom. Őt egyre jobban szemléljem, Váltsághalálát dicsérjem.
Jézusról többet hadd tudjak, Tervéhez jobban simuljak. Szentlélek Isten, jöjj, taníts, Meglátni Krisztus titkait. Több, több mire vágyom, Több, több mire vágyom. Őt egyre jobban szemléljem, Váltsághalálát dicsérjem.
Adhasson többet Igében. Járjak vele közösségben. Halljam a hangját szívemben, Éljem az Igét éltemben. Több, több mire vágyom, Több, több mire vágyom. Őt egyre jobban szemléljem, Váltsághalálát dicsérjem.
Hallhassak többet trónjáról, Hol dicső népe országol. Visszajön Ő, s és nem késik, Országa nő, megáll végig. Több, több mire vágyom, Több, több mire vágyom. Őt egyre jobban szemléljem, Váltsághalálát dicsérjem.
Április 28. Vasárnap
Áldás, békesség!
János apostol első levele 2. rész 15-17. versei: „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.”
Hűha! Miről van itt szó? Ha nem szeretem ezt a világot, akkor előbb-utóbb depressziós leszek. Ráadásul Isten értünk teremtette ezt a gyönyörű világot. Igen, szabad szeretnünk amit Isten nekünk, értünk teremtett. DE! Itt az eredeti szövegben megint az agapη szó szerepel, ami az önzetlenül, az érdemeitől függetlenül való szeretetet jelenti. Isten így szeret bennünket. Minden érdemtelenségünk ellenére. De ha mi így szeretjük ezt a világot, ebben a világban mindent, azt is, ami ellenünk van, azt is, ami Istentől elszakít, akkor elveszünk. Elveszítjük Isten minden ajándékát, mert azt hisszük, nincs is szükségünk rá, hiszen semmi más nem fontos, mint ez a világ. Évekkel ezelőtt döbbenten néztem egy diákunkat, akinek semmi nem volt fontos, csak a szombat éjszakai diszkó. Már hétfőn azt várta, hogy mikor lesz szombat. Azt szerette, semmi mást. Számára az volt az élet. Vasárnaptól péntekig csak ki kellett bírni az életet. De kár. Mert hát „a világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” Ezzel az önzetlen szeretettel csak Isten szeretetét érdemes viszonozni. Minden más vakvágányra visz.
Úr Jézus, köszönöm, hogy mérhetetlen szereteteddel körülveszel a mai napon is. Hadd válaszoljak szeretetedre egész szívem szeretetével. Ámen
Isten szeretet! Mond hát, van-e szebb: Zengeni róla nagy örömmel?! Értem földre szállt, Jézus megtalált bűnöktől elgyötörten. Vére megmosott, bűntől oldozott, Mélységből fölvett engem. Isten szeretet, mond hát van-e szebb: Zengeni róla nagy örömmel?!