2024.02.12-18.
Február 12. Hétfő
Áldás, békesség!
János evangéliuma 10. rész 1-5. versei: „"Bizony, bizony, mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik."”
Biztonságban, vagy „szabadságban”?
Hol vagyok én ebben a történetben? Pásztor? Juh? Ajtóőr? Tolvaj? A legszimpatikusabb a juh szerepe. Bár egész életünkben szeretjük és keressük a szabadságot, mégis minden félelmetes helyzetben vágyunk a védelemre, a biztonságra. Rettenetes emlékek jutnak eszembe önmagamról, amikor mindenáron én akartam dönteni – Isten hatalma őrizett, hogy nagy baj nem lett belőle. S emlékek diákjainkról, akiknek szűk volt a biztonságos „karám”, elindultak a szabadság felé, és keserves tapasztalatokat gyűjtöttek. Most jó, ha meggondoljuk: ott vagyok a „karámban”? Vagy keresem a magam „szabadságát”? Tudnom kell: A Pásztor a saját juhaira vigyáz. Ha nem tartozom közéjük, akkor rám nem. Miért is nem? Személyválogató a Pásztor? Nem. De, amikor veszedelem idején hívja maga köré az övéit, akkor csak az övéi ismerik föl a hangját. Idegenek nem. Hiába hív, ha nem hallom. Először hát be kell kéredzkednem Hozzá. Ma is megtehetem. Ő meghallgat, ha Hozzá szólok. Tegyem.
Úr Jézus! Szükségem van a biztonságra, amit csak nálad találok. Szükségem van a szeretetre, amit Te adsz. Szükségem van az IGAZSÁGra, amit csak Te képviselsz. Annyi becsapó, hamis hangot hallottam már. Vágyom Hozzád, Uram. Ámen
291. ének:
Hű pásztorunk, vezesd a te árva nyájadat, E földi útvesztőben te mutass jó utat; Szent nyomdokodba lépve, a menny felé megyünk, Ó, halhatatlan Ige, vezérünk, Mesterünk.
Mert boldog az az ember, ki dicsér tégedet, És kóstolgatja mindennap szent beszédedet; Hát legeltessed igéddel bolygó nyájadat, És terelgessed Lelkeddel juhocskáidat.
Szentlelkedet töltsd ránk ki, mint hajnal harmatát, És adj fejünkre tőled nyert ékes koronát, Hogy áldozatra felgyúlt, megszentelt életünk Oltárodon elégjen, Királyunk, Mesterünk!
Február 13. Kedd
Áldás, békesség!
János evangéliuma 10. rész 6-10. versei: „Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik. Jézus tehát így szólt hozzájuk: "Bizony, bizony, mondom néktek: én vagyok a juhok ajtaja. Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek."”
Izraelben a pásztorok kint voltak a szabadban a nyájukkal. Éjszakára egy karámba vitték a rájuk bízottakat. Itt voltak védelem alatt. A karám többnyire egy kör alakú bekerített rész volt ajtó nélkül. A pásztor az ajtóhoz állt este. Minden juh a botja alatt ment be egyesével a karámba. Így látta, ha valamelyik sérült, beteg… Nevet adott nekik, név szerint ismerte valamennyit. Amikor már mind benn volt, a pásztor az ajtóba feküdt keresztbe. Ha valaki be, vagy ki akart menni, az csak szó szerint rajta keresztül tudott menni. Így volt érthető az Úr Jézust hallgatók előtt: én vagyok a juhok ajtaja, ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál.
Nos, ha már benn vagyok a karámban, akkor micsoda biztonságban vagyok! A jó Pásztor megőriz a tolvajtól, aki lopni, ölni, pusztítani jön. Hányszor szorongat bennünket a félelem, mert a tolvajt olyan hatalmasnak érezzük. Azt hisszük, nincs menedék előle. Ma végre higgyük egész bizonyosan, hogy amíg a Pásztor mellett vagyunk, semmi baj nem érhet. Higgyük, hogy a tolvaj csak ijesztget. Krisztushoz képest, sőt Vele szemben semmi hatalma nincs!
Az Úr a pásztorom, jó pásztor Ő. Nyájával arra jár, amerre várva vár A forrás hűs vize, a zöld mező. 2. Ha Ő a pásztorom, semmi sem árt. Törődik énvelem, vigyáz rám szüntelen, Követem lábnyomát mindenen át.
1.Bízom benned, Uram, Jézus, Benned bízom egyedül. Kit Te hű kegyelmed hordoz, Az bizton üdvözül. Bízom benned, Uram, Jézus, Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó. Én bízom benned, Uram, Jézus, Igéd biztat reá.
2. Mint a pásztor gyenge bárányt, Úgy vezet folyvást kezed. Annak, aki Rád tekint csak, Csüggedni nem lehet. Bízom benned, Uram, Jézus, Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó. Én bízom benned, Uram, Jézus, Igéd biztat reá.
3. Gondot viselsz Uram rólam, Hordod minden terhemet. Hogyne bízna szívem abban, Aki engem így szeret. Bízom benned, Uram, Jézus, Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó. Én bízom benned, Uram, Jézus, Igéd biztat reá.
4. Bízom benned, Uram, Jézus, Add, hogy mindig így legyen. Bízom benned, bármi érjen, És bízzam szüntelen. Bízom benned, Uram, Jézus, Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó. Én bízom benned, Uram, Jézus, Igéd biztat reá.
Február 14. Szerda
Áldás, békesség!
János evangéliuma 10. rész 11-15. versei: „"Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti őket. A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért.”
Gyermekkoromban Édesapám könyvtárában találtam egy könyvet. A címe: Harc a szívedért. Sokszor elolvastam. Nagyon megszerettem. Teljesen igaznak éreztem rám nézve minden sorát. Később kölcsön kértem és bábtörténetekként ismerték meg a gyerekek gyermekdélutánokon, gyermektáborokban. A mai igénk arról szól, amiről a könyv is írt: harc, mégpedig kemény, vérre menő harc folyik a szívünkért. Az Úr Jézus, mint Jó Pásztor küzd ma is értünk. Egyszer már életét adta értem, értünk. Mégis egész földi életünk alatt folyik a küzdelem értünk. Sokszor észre sem vesszük a bennünket támadó farkasokat. Máskor meg azt hisszük, hogy magunkra maradtunk. Pedig a Jó Pásztor ott küzd értünk akkor is, ha nem látjuk is.
Uram, hálás a szívem, hogy Te harcolsz értem, pedig nem érdemlem meg. Vonj magadhoz kérlek, hogy hadd lehessek engedelmes, néked élő gyermeked. Ámen
238. ének:
1.Eltévedtem, mint juh, Eltévedtem, mint juh, A bűnösök útjára. Ó, segíts, Jézusom, Őriző pásztorom, Hogy ne jussak romlásra. Te ontál drága vért Elveszett juhokért, Viselj gondot a nyájra.
2. Én is juhod vagyok, Én is juhod vagyok, Nyájadnak legkisebbje, Kit te megtéríthetsz, Bűnből kivezethetsz A szép kies helyekre. Kérlek azért hitből, Töredelmes szívből, Fogadj, végy kegyelmedbe.
3. Ím előtted állok, Ím előtted állok, Ajtód előtt zörgetek, Bár titkos bűnökkel És nyilván lévőkkel Vétkeztem te ellened: Kérlek mindazáltal, Nagy irgalmassággal Fogadd vissza gyermeked.
4. Bár a hit szívemben, Bár a hit szívemben Oly kicsiny, mint mustármag, Mégis, bármi gyenge, Szentlelked nevelje, Nevelje fel nagy fának, Hogy terjedjen ága És legyen virága Kedves néked, Urának.
5. Míg porsátoromban, Míg porsátoromban Tartasz, mint egy tömlöcben, Nevelj igaz hitben, Munkás szeretetben, Hogy élhessek itt bölcsen És kimúlásomig, Utolsó órámig Tisztemet hűn betöltsem.
6. Szállj le, Uram, hozzám, Szállj le, Uram, hozzám, Jöjj, ó Jézus, sietve, Vágyakozó szívvel, Kiterjesztett kézzel Várlak immár epedve. Hogy veled mennyekbe, Örömmel menjek be Ábrahám kebelébe.
Február 15. Csütörtök
Áldás, békesség!
János evangéliuma 10. rész 16-21. versei: „Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor. Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól." Ismét meghasonlás támadt a zsidók között e beszédek miatt. Sokan így szóltak közülük: "Ördög van benne, és őrjöng: mit hallgatok rá?" Mások ezt mondták: "Nem megszállott ember beszédei ezek. Vajon meg tudja-e nyitni az ördög a vakok szemét?"”
A közelmúltban ökumenikus imahéten vehettünk részt, akik vehettünk. Mit élhettünk át együtt? Azt, hogy mások vagyunk? Igen, más templomban, imaházban, más külsőségekkel fordulunk Istenhez. DE! Ha egy szívvel valljuk Jézus Krisztust Megváltónknak, akkor egy nyáj vagyunk. Őhozzá tartozunk. Egy ökumenikus alkalmon mondta egy szeretett Testvérem: „Temető van felekezetek szerint, de Mennyország csak egy van. Oda várják azokat, akik Jézus Krisztust vallják Megváltójuknak. Nem kérdezik, hogy melyik felekezetből jöttél, csak azt, hogy hittél-e az Úr Jézusban?” Akkor vagyunk egy nyáj, ha egy a Pásztorunk. A Pásztor pedig minden embert döntés elé állít. Igénkben: "Ördög van benne, és őrjöng: mit hallgatok rá?" Mások ezt mondták: "Nem megszállott ember beszédei ezek. Vajon meg tudja-e nyitni az ördög a vakok szemét?" Téged is döntés elé állít. Kinek vallod Te Jézust?
Életem, Jézus, egyedül Te töltsd be És mindent, mindent adj meg énnekem, Mi lelkem Hozzád vonja, Hozzád kösse, Tekinteted kísérjen szüntelen.
Ha nem, mint győztes járulhatok Hozzád, A vereségem mégis elviszem, Jól tudom én, aláhajol sebemhez A Te irgalmad szánva, szelíden.
Örömöm hálás, ujjongó dalával, Uram, eléd, ha nem siethetek, Elsírhatom a bánatomat Néked, Koldulva bíztató tekinteted.
Bűnnel borított arcom felemelni Nagy tisztaságodhoz, ha nem tudom, Odaborulhatok a lábaidhoz Vétkesen és szegényen, Jézusom.
Köszönöm, Úr Jézus, hogy odaborulhatok lábaidhoz vétkesen és szegényen, s Te felemelsz. Áldalak, Uram. Ámen
Február 16. Péntek
Áldás, békesség!
János evangéliuma 10. rész 22-30. versei: „Amikor eljött a templomszentelés ünnepe, Jeruzsálemben tél volt. Jézus a templomban, a Salamon csarnokában járt. Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá: "Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!" Jézus így válaszolt nekik: "Megmondtam nektek, de nem hisztek. Atyám nevében végzett cselekedeteim tanúskodnak mellettem, de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk."”
„Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.” Életemet több, mint ötven éve megtartó igéje ez a mondat. Különös, hogy háborgás, veszekedés hozza elő a legnagyobb csodát. „Meddig tartasz bizonytalanságban?” Mintha hinni akarnának! Pedig csak gyilkolni akarnak. A bizonyíték arra kell, nem Isten Fia előtt leborulásra. Ó, de kár! Elmulasztani az egyetlen alkalmat, ami az életük, a lelkük megtartatására adatott! Ó, de kár elmulasztanunk az alkalmat, ami a lelkünk megtartatására adatott! De kár elmenni az alkalom mellett. De kár örökre elveszíteni azt!
Uram, köszönöm, hogy akkor régen megszólítottál, megajándékoztál az örökélet bizonyosságával. Köszönöm, hogy azóta is láthatom, élhetem, hogy történjen bármi, Te nem engeded, hogy bármi, vagy bárki kiragadjon engem a Te kezedből. Áldott légy, Istenem, köszönöm neked! Ámen
774. ének:
Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem, Mert nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs rettegés.
Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, Tedd örömben és bánatban csöndessé, Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Ki szemlehunyva téged híven követ.
Ha gyarlóságom meg nem is érzené: A vak homályból te mutatsz ég felé; Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.
Február 17. Szombat
Áldás, békesség!
János evangéliuma 10. rész 31-42. versei: „Ekkor újra köveket vittek oda a zsidók, hogy megkövezzék. Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: "Sok jó cselekedetet vittem véghez előttetek az én Atyám nevében: ezek közül melyik cselekedetem miatt köveztek meg engem?" A zsidók így feleltek neki: "Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem káromlásért, és azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat." Jézus így válaszolt: "Nincs-e megírva a ti törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok? Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten igéje szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni, akkor, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, arról ti azt mondjátok: Káromlást szólsz, mert azt mondtam: az Isten Fia vagyok?! Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, ne higgyetek nekem; de ha azokat teszem, akkor ha nekem nem is hinnétek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy felismerjétek és tudjátok: az Atya énbennem van, és én az Atyában." Ekkor ismét el akarták fogni, de ő kimenekült a kezük közül. Jézus újra elment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol korábban János keresztelt, és ott tartózkodott. Sokan mentek oda hozzá, és azt mondták, hogy János nem tett ugyan egyetlen csodát sem, de mindaz, amit János őróla mondott, igaz volt. És ott sokan hittek benne.”
„Felvette, és egész földi életén keresztül hordta a keresztet” (idézem dr. Ablonczy Dániel konfirmációi kátéjából). Egész földi életén át tanított, gyógyított, megszánta a hozzá érkezőket, szó nélkül tűrte, hogy szétbontsák az otthonát, vállalta, hogy megzavarják a pihenését, elviselte, hogy megvessék. Közben osztotta, osztotta szeretetét. Jeruzsálemben pedig újra és újra ellenségként fogadják. Lám, most is köveket hoznak, hogy megkövezzék. „Azt mondja, hogy Ő Isten Fia!” Azóta is így van ez. Jézus Krisztus szentségét látva, érezve, mindannyian két választás előtt állunk: 1. Vagy nem tudjuk elviselni az Ő szentségét, tisztaságát, s ezért hazugságnak nevezzük. 2. Vagy leborulunk előtte. Mai ÉN-tudatos világunkban ez elég furcsának tűnik. Egyetlen bölcs utunk van mégis: a Király előtt kifejezni hódolatunkat, tiszteletünket.
Úr Jézus! Szégyellem, hogy mi, emberek, a magunk igazával vagyunk elfoglalva, s nem látunk Téged, Te Szent! Kérlek, nyisd meg szemem világát!
T égy engem tisztává, tégy engem tisztává, Jézus! Tégy engem tisztává, tégy engem tisztává, Jézus! Nyisd meg szemem világát, hogy lásson Téged, Te hű! S ne lásson Tenálad szebbet, és legyen utált a bűn! Tégy engem tisztává, tégy engem tisztává, Uram! Tégy engem tisztává, tégy engem tisztává, Uram! Mutasd meg ösvényedet, hogy ne tévelyedjek el! És ezer veszélyen által Tehozzád juthassak el! Tégy engem tisztává, tégy engem tisztává, kérlek! Tégy engem tisztává, tégy engem tisztává, kérlek! Sátán karmaiból erőddel szabadíts meg! Az én lelkemet a bűntől hit által Te tisztítsd meg!
516. ének:
1.Örvendezzetek, egek, Ti is, földi seregek! Mindnyájan örüljetek, Vígan énekeljetek, Mert Urunk feltámadott, Nékünk életet adott.
2. Jézus él, mi is élünk, A haláltól nem félünk, Mert ő diadalmat vett, Bűnünkért eleget tett Isteni erejével, Hathatós érdemével.
3. Nékünk megigazulást És a bűnből gyógyulást, Istennel békességet És boldog reménységet Nyert feltámadásával, Örök igazságával
4. Előtted arcra esünk, S kérünk, édes kezesünk: Részeltess halálodnak És feltámadásodnak Drága érdemeiben, Édes gyümölcseiben.
5. Cselekedd Szentlelkeddel, Végtelen érdemeddel, Hogy új életet éljünk, Végre porból felkeljünk Örök, nagy boldogságra És halhatatlanságra.
Február 18. Vasárnap
Áldás, békesség!
János evangéliuma 11. rész 1-16. versei: „Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániá-ból, Máriának és testvérének, Mártának a falujából. Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és megtörölte a lábát a hajával: az ő testvére, Lázár volt a beteg. A nővérei megüzenték Jézusnak: "Uram, íme, akit szeretsz, beteg." Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: "Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia." Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt. Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig azon a helyen maradt, ahol volt, de azután így szólt tanítványaihoz: "Menjünk ismét Júdeába!" A tanítványok ezt mondták neki: "Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy?" Jézus így vála-szolt: "Nem tizenkét órája van-e a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát, de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossá-ga." Ezeket mondta nekik, és azután hozzátette: "Lázár, a mi barátunk elaludt, de elme-gyek, hogy felébresszem." A tanítványok ezt felelték rá: "Uram, ha elaludt, meggyó-gyul." Pedig Jézus a haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól. Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: "Lázár meghalt, és örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!" Tamás, akit Ikernek neveztek, azt mondta tanítványtársainak: "Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele."”
"Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia." Isten Fia előre tudta, hogy mi történik, mi fog történni. Kellett, hogy az emberek lássák, értsék Isten közöttük munkálkodó hatalmát. De most gondoljunk magunkra egy kicsit. Hányszor állunk keservesen megrettenve egy-egy betegség kapcsán. Mi lesz most? Van, aki még Istent is „számon kéri”. Ó, hogy meri?! Ma fontos elgondolkoznunk azon: komolyan vesszük-e, hittel hisszük-e, amit olvasunk? „Ez a betegség Isten dicsőségét szolgálja”. Ó, hogy szerettük volna „meggyógyítani” édesapánkat! Mennyire fájt az orvosok gúnyolódása… Akkor még csak annyit tudtam, hogy nagyon jó, hogy együtt lehetünk, s hogy szerethetjük egymást. Sok évvel később találkoztam egy családdal, akik ugyanazzal a betegséggel küzdöttek. Döbbenten láttam, ahogy a család mindegyik tagja belepusztult ebbe a betegségbe. Először lélekben, aztán testben is. Akkor értettem meg, hogy ami velünk történt, az Isten dicsőségét szolgálta. S ez az Isten dicsérete betegen is, elsősorban Édesapám szívéből fakadt, aztán vele együtt Édesanyáméból. Majd egyszer csak a mi gyerek szívünkből is felhangzott Isten dicsérete. Ma úgy érzem, hogy boldog az az ember, aki komolyan veszi Isten ígéretét. Boldog az az ember, aki a legnagyobb sötétségben is kész Isten nevét dicsérni. Mert hát mi történhet velem egy halálos betegségben? Ha hittel az Úr Jézusnak adtam a szívem, ha rábíztam az életem, akkor vagy meggyógyulok, vagy megszabadulva minden kíntól mehetek a MENNYBE.
758. ének:
1.Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, És lelkem béke várja Ott, a kereszt tövén. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben.
2. Megtörve és üresen Adom magam neki, Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom.
3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; Nyugszom Atyám házába’ Jézus kegyelmiben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet.
4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába’ Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.