2023.11.06-12.

November 6. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                           

Apostolok Cselekedetei 23. rész 12-22. versei: „Amikor megvirradt, a zsidók közül többen összesereglettek, és átokkal kötelezték magukat, hogy nem esznek és nem isznak addig, amíg meg nem ölik Pált. Több mint negyvenen voltak, akik ezt az összeesküvést szőtték. Ezek elmentek a főpapokhoz és a vénekhez, és így szóltak: "Súlyos átokkal köteleztük magunkat, hogy semmi táplálékot sem veszünk magunkhoz, amíg meg nem öljük Pált. Most tehát a nagytanáccsal együtt javasoljátok az ezredesnek, hogy vezettesse őt hozzátok, mintha alaposabban akarnátok kivizsgálni az ügyét. Mi pedig készen állunk, hogy végezzünk vele, mielőtt ideér." Meghallotta azonban Pál nőtestvérének fia a cselszövést, elment, és a várba bejutva elmondta ezt Pálnak. Pál magához kérette az egyik századost, és ezt kérte tőle: "Ezt az ifjút vezesd el az ezredeshez, mert jelenteni kíván valamit." Az tehát maga mellé vette az ifjút, elvezette az ezredeshez, és ezt mondta: "A fogoly Pál hívatott engem, és megkért, hogy ezt az ifjút vezessem hozzád, mert valamit mondani akar neked." Az ezredes kézen fogva félrevonta az ifjút, és megkérdezte tőle: "Mit akarsz nekem jelenteni?" Az pedig így válaszolt: "A zsidók megegyeztek, hogy megkérnek téged: vezettesd le Pált holnap a nagytanács elé, mintha valamit pontosabban akarnának megtudni róla. De te ne engedj nekik, mert közülük több mint negyven férfi leselkedik rá, akik átokkal kötelezték magukat, hogy addig se nem esznek, se nem isznak, amíg meg nem ölik. Már készen is állnak, csak üzenetedet várják." Az ezredes elbocsátotta az ifjút, és meghagyta neki: "Senkinek se szólj arról, hogy ezt jelentetted nekem."”

Negyven ember egységben. Mennyi jót tudna tenni! Szeretett Testvéremtől hallottam sokszor: „Olyan rövid az élet arra is, hogy szeressük egymást!” Ők persze ott negyvenen meg voltak győződve arról, hogy jót tesznek. Sőt: Isten ügyében járnak! Mennyi nézeteltérés van közöttünk! S mindannyian meg vagyunk győződve a magunk igazáról. S gyilkolni is kész vagyunk a szánkkal, a gondolatainkkal… Egy reggel, valami keserű gondolatokkal ballagtam az utcán. Amint felemeltem a fejem, szivárványt láttam éppen a templom mögött. Szivárvány: Isten szövetségének a jele. S hogy Isten felé emeltem a tekintetem, minden sötét gondolat kisöprődött a lelkemből.

Ha az a negyven ember ott, akkor egységben imádkozott volna, s Isten vezetését kéri… hát nem kellett volna éhen halniuk, vagy megszegni a fogadalmukat. De jó lenne, ha lennénk negyvenen, akik együtt imádkozunk, együtt kérjük Isten vezetését, s kész vagyunk minden jóra az Isten országáért!

Urunk, kérünk, ajándékozz meg bennünket ma azért, hogy akik most Te előtted állunk, együtt tudjunk dicsérni téged, kérni Tőled helyes döntéseket, s cselekedni a szerinted való jót. Ámen

1.Áldott szavad által, Uram eltölt a remény Kapu tárul a jövőmre, bennem élsz, Benned én.          

2. Áldott szavad által, Uram békéd száll reám, Győzedelmes Jézus Krisztus, Megtartóm, Kősziklám.    

3. Áldott szavad által, Uram eggyé lesz a föld, Szeretetben, békességben téged áld, égi Hőst.        

4. Áldott szavad által, Uram néped már nem fél, Kapu tárul, hív a holnap, közel van már a cél!

November 7. Kedd

Áldás, békesség!                                                                                

Apostolok Cselekedetei 23. rész 23-35. versei: „Ezután hívatott két századost, és megparancsolta nekik: "Éjszaka kilenc órától fogva állítsatok készenlétbe kétszáz katonát, valamint hetven lovast meg kétszáz lándzsást, hogy induljanak Cézáreába. Adjatok melléjük hátas állatokat is, hogy Pált felültetve biztonságban juttassák el Félix helytartóhoz." Azután levelet írt, amelynek ez volt a tartalma: "Klaudiusz Liziász a nagyra becsült helytartónak, Félixnek üdvözletét küldi. Ezt a férfit a zsidók elfogták, és meg akarták ölni, de csapatommal megjelenve kiszabadítottam, mivel tudomásomra jutott, hogy római polgár. Mivel meg akartam tudni, mivel vádolják, a nagytanácsuk elé vezettettem. Megállapítottam, hogy az ő törvényük vitás kérdéseivel kapcsolatban vádolják, de nincs ellene semmiféle halált vagy fogságot érdemlő vád. Mivel pedig jelentették nekem, hogy merénylet készül ez ellen a férfi ellen, azonnal elküldtem hozzád, és vádlóinak is meghagytam, hogy nálad emeljenek szót ellene." A katonák tehát a kapott parancs értelmében átvették Pált, és elvitték az éjszaka folyamán Antipatriszba. Másnap a lovasokat tovább küldték vele, ők pedig visszatértek a várba. Mikor megérkeztek Cézáreába, átadták a levelet a helytartónak, és elébe vezették Pált is. Amikor a helytartó elolvasta a levelet, megkérdezte Páltól, hogy melyik tartományból való; és amikor megtudta, hogy Ciliciából, így szólt: "Akkor foglak kihallgatni, ha vádlóid is megérkeztek." És megparancsolta, hogy Heródes palotájában őrizzék.”

Amikor Isten készíti az utat. Olyankor a világ emberei óvják az életünket Isten népének haragjától. Különös történés ez. Sokszor lélekháborító. Tulajdonképpen mindegy, hogy milyen történelmi, vagy politikai helyzetben történik ez. Háborgás helyett látom-e, hogy Isten munkálkodik így is. Jó, ha be tudok állni Isten tervébe akkor is, ha én másképp képzelném el. Jó, ha egyedül Istenre tudok koncentrálni, és nem az emberi méltánytalanságokra: „Bizzál Pál, Rómába kell menned!” Nem az út, hanem a cél a fontos. Én biztos, hogy más úton képzelném el. Ha hagyom, hogy Isten vezessen az adott úton, akkor megtapasztalom, hogy a földi pokolnak látszó utakon is Isten a Menny felé vezet. S amikor kész vagyok járni ezeken a „lehetetlen” utakon, akkor élhetem meg a csodát: velem van Isten, s nemcsak engem vezet az Ő országa felé, hanem azokat is, akik körülöttem vannak.

Uram, ne engedd, hogy egyedül induljak, nélküled. Ámen

799. ének:

1.Mindig velem, Uram, mindig velem, Még ha nem láthat is gyarló szemem! Azért ez énekem: Velem van Istenem, Velem van Istenem, mindig velem.

2. Megmondtad, ó, Uram, híveidnek: Szívükbe küldöd el Szentlelkedet. Templomoddá engem tégy hát, és légy velem, Tégy hát, és légy velem, mindig velem!

3. Én megfeszíttetem együtt veled, Bennem már csak te élsz: elvégezted. Hitből van életem, Jézus jár énvelem, Jézus jár énvelem, mindig velem.

4. Bánat vagy félelem, kétség ha jő, Hű karja átölel, oltalmaz ő. Nappal s bús éjjelen az Úr mindig velem, Az Úr mindig velem, mindig velem.

5. Ha lelkem a halál völgyébe ér: Ott is te vagy velem, mit féljek én? Vessződ megvéd engem. Velem vagy, Istenem, Velem vagy, Istenem, mindig velem.

6. Ha otthon egykoron megláthatlak, Hol többé bűn, halál nem árthatnak, Ezt zengem szüntelen: Velem az Úr, velem, Velem az Úr, velem, mindig velem!

November 8. Szerda

Áldás, békesség!                                                                        

Apostolok Cselekedetei 24. rész 1-9. versei: „Öt nap múlva azután lement Anániás főpap néhány vénnel és egy Tertullusz nevű ügyvéddel, és panaszt tettek a helytartónál Pál ellen. Amikor behívták, Tertullusz így kezdte vádolni: "Nagy békességet biztosítasz számunkra, nagyra becsült Félix, és üdvös változások történnek népünk javára a te gondoskodásod folytán. Ezt mindenkor és mindenütt teljes hálával ismerjük el. De hogy hosszan ne fárasszalak, kérlek, hallgasd meg rövid beszédünket, jóindulattal. Mi ugyanis megállapítottuk, hogy ez az ember valóságos pestis, lázadást szít a földkerekségen élő valamennyi zsidó között, és a názáreti irányzat feje. A templomot is meg akarta szentségteleníteni, de elfogtuk, (és a mi törvényünk szerint akartuk elítélni. Liziász ezredes azonban odajött, és erőszakkal kivette őt a kezünk közül, és azt parancsolta, hogy vádlói hozzád jöjjenek.) Magad is tudomást szerezhetsz mindarról, amivel vádoljuk, ha őt kihallgatod." Csatlakoztak ehhez a vádhoz a zsidók is, és bizonygatták, hogy mindez valóban így van.”

Ügyvéd, aki a helytartónak hízeleg, Pált hamis váddal vádolja. Én, naiv, valaha azt hittem, hogy az ügyvéd az igazságot védi, pedig csak valakinek az „ügyét”. Az én „ügyemet” ki védi? Ő, Aki Pál apostolét. De jó, ha életem nehézségeiben nem emberi bölcsességeknél keresek megoldást, hanem tudom, hiszem, hogy Megváltó Uram van, s Hozzá fordulok. Akkor aztán az is előfordulhat, hogy megláttatja velem azt, amit én rontottam el, amiben nekem nincs igazam.

Mennyei Atyám! Kérlek, minden időben hadd bízzam Rád azt, amivel vádolnak, amivel megbántanak, amit nagyon nehezen viselek. Hadd legyen a lelkem egészen a Te kezedben. Te nyisd szívemet a megbocsátásra. Uram, szabadítsd fel a lelkemet, hogy csak a Tehozzád tartozás, csak a Te szereteted legyen a fontos a számomra. Ámen

729. ének:

Védelmezz, Istenem, Ügyemnek fogd pártját, Mindenki ellenem, Nem lehetnék árvább.

Körülfog minden rossz, Gyönge már a lábom, Segítsen szent erőd utaidat járnom.

Küldd hozzám követed, Igazságod fényét, Életem sietve Nyomába szegődjék.

Vezess föl hegyedre, Otthonodba engem, Öröm és vidámság Töltse el a lelkem.

 Atyának, Fiúnak, Szentléleknek hála, Meglátja az Urat, Aki várva várja.

November 9. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                                 

Apostolok Cselekedetei 24. rész 10-21. versei: „Ezután Pál, amikor intett neki a helytartó, hogy beszélhet, így szólt: "Mivel tudom, hogy sok éve vagy már bírája ennek a népnek, nagyobb bizalommal védekezem a magam ügyében. Megtudhatod, hogy nincs több, mint tizenkét napja, hogy feljöttem Jeruzsálembe imádkozni. De nem láttak engem sem a templomban, sem a zsinagógákban, sem a városban bárkivel is vitatkozni vagy a nép között lázadást szítani. Azt sem tudják rám bizonyítani, amivel most vádolnak. De azt megvallom előtted, hogy én a szerint a tanítás szerint, amelyet ők eretnekségnek mondanak, úgy szolgálok atyáim Istenének, hogy hiszek mindabban, ami megfelel a törvénynek, és ami meg van írva a próféták könyvében. És azt remélem Istentől, hogy - amit ők maguk is várnak - lesz feltámadásuk mind az igazaknak, mind a gonoszoknak. Ezért magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen Isten és emberek előtt. Több év múltán eljöttem népemhez, hogy alamizsnát adjak, és áldozatokat mutassak be. A tisztulási fogadalom teljesítése közben talált rám a templomban néhány Ázsiából való zsidó, nem pedig csődületben vagy lázítás közben. Nekik kellett volna megjelenniük előtted, és vádolniuk engem, ha valami panaszuk van ellenem. Vagy mondják meg ezek maguk: találtak-e bennem valamilyen vétket, amikor a nagytanács előtt álltam. Ha csak azt a kijelentést nem, amelyet közöttük állva kiáltottam: A halottak feltámadása miatt vádolnak engem ma előttetek."”

„Úgy szolgálok atyáim Istenének, hogy hiszek mindabban, ami megfelel a törvénynek, és ami meg van írva a próféták könyvében.” Hogy lehet mindez igaz? Hogy lehet Pál hithű zsidó, és hű keresztyén? Isten az Ő népének megígérte a Szabadítót, a Messiást. Várták is a zsidók, csak nem hitték, hogy Ő az Úr Jézus. Másképp várták, mint mi is várjuk Isten ajándékát, de a magunk elképzelése szerint, s így gyakran azt hisszük, hogy nincs is. Pedig csodásabb, mint elképzelni tudnánk. Pál látta, hitte. Élte az „írások beteljesedését”. És lett hűséges szószóló. Isten adjon nekünk látó szemet, Rá figyelő szívet, hogy egész lényünket betölthesse Krisztus, Aki hozzánk is megérkezett, megérkezhet személyesen. Lassan Advent felé ballagunk. Imádkozzunk Krisztussal való élő találkozásért, Vele való áldott együtt létért. Általa megszentelt ünnepért.

Atyánk, kérünk, ajándékozz meg bennünket, hogy lássunk Téged, hogy halljunk Téged, hogy értsünk Téged, hogy örömmel éljük Veled az életünket! Ámen

395. ének:

Jer, áldott vendég, várunk tégedet, Tisztítjuk a te utadat, Egyengetjük a te ösvényedet: Mutasd meg nálunk magadat! Erős hittel szívünkbe fogadunk, Állandó szállást ott adunk.

November 10. Péntek

Áldás, békesség!                                                                 

Apostolok Cselekedetei 24. rész 22-27. versei: „Erre Félix elnapolta az ügyet, mert sokat tudott erről a tanításról, és így szólt: "Amikor Liziász ezredes idejön, akkor fogok dönteni az ügyetekben." Ugyanakkor megparancsolta a századosnak, hogy tartsák őrizetben Pált, de enyhébb fogságban; és az övéi közül senkit se akadályozzanak abban, hogy szolgálatára legyen. Néhány nap múlva pedig megjelent Félix a feleségével, Druzillával, aki zsidó származású volt. Magához hívatta Pált, és meghallgatta őt a Krisztus Jézusban való hitről. De amikor az igazságról és önmegtartóztatásról meg a jövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémült, és így szólt: "Most menj el, de ha alkalmat találok, majd ismét hívatlak." Egyúttal azt is remélte, hogy pénzt kap Páltól, ezért gyakrabban hívatta, és elbeszélgetett vele. Két esztendő múlva Porciusz Fesztusz lett Félix utóda. Félix pedig fogságban hagyta Pált, mert kedvébe akart járni a zsidóknak.”

Sokáig halogatott döntés… Szimpatikus ez a Pál. De a bűneimre ismerek abban, amit mond… ez azért már sok! Ismerős? Többször találtuk szemben magunkat azzal a gondolattal, hogy „kiprédikált a pap”. Leginkább fogalmunk sem volt róla, hogy ki, mit vett magára a hallott igéből, s mit rótt fel a „pap” bűnéül belőle. De nagy kár! Nem azért, mert ez az igehirdetőt érinti, hanem azért, mert az igehallgatót nem úgy érinti, ahogyan az érdemes lenne. Nem engedi Isten szavát a szívéig hatolni. Beéri azzal, hogy valakit „bűnbakká” tesz maga helyett. S amíg így „játszadozunk” a bennünket szólító Istennel, addig halad az idő. S egyszer csak vége. Nincs tovább döntési lehetőség. Félix helytartó két lehetőséget szalaszt el egyszerre:

1. Tudván tudja, hogy Pál ártatlan. Semmi halálra, vagy fogságra való vétke nincs. Joga lenne szabadon engedni. Elmulasztja. 2. Két esztendő kegyelmi időt kapott Istentől, hogy a saját lelkének tisztázatlan dolgait tisztázza. Két esztendőt arra, hogy megtérjen. Elmulasztotta.

Mi milyen döntéseket halogatunk mások életére vonatkozóan?  S milyeneket a saját lelkünk ügyében? Isten nekem, neked is adott/ad kegyelmi időt. Jaj, ha elmegyünk mellette…

Uram, könyörülj meg a lelkemen, hogy lássam, amikor felém jössz. Hadd legyen Tiéd a szívem. Ámen

Add át a szívedet Jézusnak, Boldog lehet, az életed, Ne szolgálj tovább a bűnödnek, Szabaddá csak Ő tehet! Mondd, mire vársz, Mondd, merre jársz, Hogy Jézus szavára meg sem állsz? Lejár a kegyidő oly hamar, Ó, lélek, siess haza!

Add át a szívedet Jézusnak, Hisz oly múló az életed! Elmúlnak napjaid, s látod majd, E világ semmit sem ad. Mondd, mire vársz, Mondd, merre jársz, Hogy Jézus szavára meg sem állsz? Lejár a kegyidő oly hamar, Ó, lélek, siess haza!

November 11. Szombat

Áldás, békesség!                                                            

Apostolok Cselekedetei 25. rész 1-5. versei: „Amint Fesztusz megérkezett a tartományba, három nap múlva felment Cézáreából Jeruzsálembe. Ott a zsidók főpapjai és vezetői panaszt tettek Pál ellen, és kérték, hogy - bár Pál ezt nem akarja - a kedvükért vitesse Pált Jeruzsálembe. Mert azt a tervet szőtték ellene, hogy megölik útközben. Fesztusz azonban azt felelte, hogy Pál Cézáreában van őrizetben, ő maga pedig hamarosan odautazik. "Ezért a közöttetek levő vezetők, mondta, jöjjenek le velem, és ha van valami kifogásolható abban az emberben, emeljenek vádat ellene!"”

Van harag, ami két év után sem múlik el. Az átokkal elkötelezettek nem tudnak felejteni, s nem tudnak elengedni. Nem tudják, ezzel elsősorban önmagukat pusztítják el. S Isten akarata ellen semmit sem tehetnek. Ó, és még mindig meg vannak győződve szegények, hogy Isten országát munkálják ezzel. Pedig pusztán a maguk pusztítását. Isten ugyanis véghez viszi a maga tervét. Annak nem tud ellenállni semmi átokkal elköteleződés.

Fesztusz talán semmit nem tud Pál apostolról, sem vádlói gonosz tervéről, nincs is, aki figyelmeztesse, mégsem szolgáltatja ki őt. Isten Szentlelke vezeti azokat az embereket is, akik ebben a világban vezetőként állnak, és döntenek. Fesztusz döntésében is ott volt Isten védő keze. Miért? Mert Pálnak még el kell jutni Rómába. Még sok embernek hallania kell az evangéliumot. Addig nem halhat meg, akármilyen gonosz cselszövők veszik körül, amíg feladatát, amit Isten rábízott el nem végezi.

Jó, ha tudjuk: Mi is addig vagyunk ebben a világban, amíg Istentől ránk bízott feladatunk van. Hányan sóhajtanak fel: „Miért is élek még?” Jó, ha komolyan vesszük: azért élünk még, mert feladatunk van még ebben a világban. Mi a feladatunk? Lehet, hogy az, hogy lelkünk terheit Isten elé vigyük, s Vele rendezzünk a rendezetlen dolgainkat. Lehet, hogy az, hogy imádkozzunk naponta a szeretteinkért, a gyülekezetünkért, gyermekeinkért, unokáinkért, országunk vezetőiért, népünk egységéért. Mennyi, mennyi feladat. És milyen fontos! NAGY SZÜKSÉGE VAN A VILÁGNAK AZ IMÁDSÁGAINKRA!

Úr Jézus, köszönöm, hogy őrized az életemet, s Te adsz neki értelmet és célt. Munkáld bennem az imádkozó szívet. Ámen

5. zsoltár:        

1.Úr Isten, az én imádságom, Kérlek, vegyed füleidbe És hallgass meg kérésembe'! Én Istenem és én királyom, Értsd meg mondásom.

2. Tekintsed meg esedezésem, És halld meg kiáltásomat, Midőn hívlak, királyomat! Meghallgatod én könyörgésem, Bizonnyal hiszem.

3. Jó reggel meghallgatsz engemet, Uram, még virradta előtt, Idején a nap hogy feljött; Elődbe számlálom ügyemet, Várván kegyelmet.

4. Mert egyedül te vagy oly Isten, Kinek a gonoszság nem kell; És aki gonosz bűnben él, Nem mehet hozzád semmiképpen, Míg él vétekben.

5. Én pedig nagy jó reménységgel Bémegyek szent templomodba, És imádlak szent házadba; Nagy jóvoltodért félelemmel Szolgállak szívvel.

8. Az igazat, mert te megáldod, Te nagy irgalmasságoddal Körülveszed, mint paizzsal; A gonosz ellen őt megtartod És oltalmazod.

November 12. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                                      

Apostolok Cselekedetei 25. rész 6-12. versei: „Miután pedig nyolc vagy tíz napnál tovább nem tartózkodott közöttük, lement Cézáreába. A következő napon pedig beült a bírói székbe, és elővezettette Pált. Amikor Pál megjelent, körülállták a Jeruzsálemből lejött zsidók, és sok súlyos vádat emeltek ellene, amelyeket azonban nem tudtak bizonyítani. Pál így védekezett: "Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen nem vétettem semmit." Fesztusz azonban a zsidók kedvében akart járni, és ezt kérdezte Páltól: "Akarsz-e Jeruzsálembe menni, hogy ott ítélkezzem feletted ebben az ügyben?" Pál azonban így válaszolt: "A császár ítélőszéke előtt állok, itt kell ítélkezni felettem. A zsidók ellen nem vétettem semmit, amint magad is jól tudod. Mert ha vétkes vagyok, és halált érdemlő dolgot cselekedtem, nem vonakodom a haláltól. Ha pedig ezek alaptalanul vádolnak engem, senki sem szolgáltathat ki nekik. A császárhoz fellebbezek." Akkor Fesztusz megbeszélést tartott a tanácsosaival, majd így válaszolt: "A császárhoz fellebbeztél, tehát a császár elé fogsz menni."”

"Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen nem vétettem semmit." Igen, boldog az az ember, aki jó lelkiismerettel elmondhatja ezt. Én csak annyit mondhatok, hogy igyekezetem, igyekszem, szándékosan nem akarok véteni, de ahogy a régi úrvacsorai imádság mondta: „gonosz szómmal, szándékommal, látásommal, hallásommal, irigységemmel, mordságommal, szit-kos-átkos voltommal, haragtartásommal tégedet, én Istenem megbántottalak.” De jó, hogy kérhetjük Istenünk bocsánatát. De jó, hogy nem hiába fordulunk Hozzá.

„A császárhoz fellebbezek.” – mondja Pál. Mi abban a kiváltságos helyzetben vagyunk, hogy a császárnál is magasabbra fellebbezhetünk: Istenünkhöz. S a töredelmes szívet Ő szereti, meggyógyítja, és magához vonja.

Áldalak Istenem, hogy szabad nekem minden nehéz helyzetemben, a maiban is, Hozzád fellebbeznem, Hozzád menekülnöm. Köszönöm, hogy Te már elkészítetted a kimenekedést, ha én még nem is látom azt. Áldalak érte. Ámen

1. zsoltár:

1.Aki nem jár hitlenek tanácsán, És meg nem áll a bűnösök útán, A csúfolóknak nem ül ő székében, De gyönyörködik az Úr törvényében, És arra gondja mind éjjel, nappal: Ez ily ember nagy boldog bizonnyal.

2. Mert ő olyan, mint a jó termőfa, Mely a víz mellett vagyon plántálva, Ő idejében meghozza gyümölcsét, És el nem szokta hullatni levelét; Ekképpen amit ez ember végez, Minden dolgában megyen jó véghez.

3. De nem ígyen vannak a gonoszak; Hanem mint az apró por és polyvák, Melyek a széltől széjjelragadtatnak: Így az ítéletben meg nem állhatnak A gonoszok és kik bűnben élnek, Az igazak közt helyet nem lelnek.

4. Mert az Isten ismeri útukat, Az igazaknak érti dolgukat; Azért mindörökké ők megmaradnak; De akik csak a gonoszságban járnak, Azoknak nyilván mind elvész útuk: Mert Istennek nem kell az ő dolguk.