2023.08.21-27.
Augusztus 21. Hétfő
Áldás, békesség!
Péter apostol első levele 4. rész 1-6. versei: „Mivel tehát Krisztus testben szenvedett, vértezzétek fel magatokat azzal a felismeréssel, hogy aki testileg szenved, az elszakad a bűntől, hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le testi életetek hátralevő idejét. Bizony, elég volt abból, hogy a múltban a pogányok szokása szerint kicsapongásokban, kívánságokban, részegeskedésekben, dorbézolásokban, tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokban éltetek. Azért haragusznak rátok, sőt káromolják Istent, mert nem rohantok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba a posványába. De számot fognak adni annak, aki készül ítélni élőket és holtakat. Mert a holtaknak is azért hirdettetett az evangélium, hogy testben, emberi mértékek szerint ítéltessenek meg, de éljenek Isten szerint lélekben.”
„Többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le testi életetek hát-ralevő idejét.” A hátralevő időt. Senki sem tudja, hogy mennyi. Ó, ne vegyük játékra. Ne pocsékoljuk el! Még VAN hátralevő idő. Éljünk a lehetőséggel! Isten akarata sze-rint. Persze, tudom: az egész világ másfelé tart. Így aztán kinevetnek, vagy dühösek rám. Akkor sem kívánok kárhozatba rohanni. Még, ha az egész világ kárhozat felé tart is. Már pedig arra tart, aki nem Isten akaratát keresi. Igen, nehéz, hiszen ez a kívánságaim ellen szól. De ha a sokféle vágyamat fölcserélem EGY-re, „hogy értsem, és szeressem elrendelt utamat, s minden parancsodat,” akkor tapasztalom, hogy minden ellenfél ellenére így leszek boldog „már itt, s majd egykor odafent.”
Úr Jézus, köszönöm, hogy ezt az utat nem egyedül kell megtennem. Köszönöm, hogy Veled járhatom végig. Áldalak, Uram. Ámen
1.Testvérek, menjünk bátran, Hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban Megállni nagy veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva megpihenni A boldog cél előtt.
2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk, Tudjuk, hogy hű s igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa A szent város felé.
3. Ó-emberünk ha szenved, Az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged, Az nem jár jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne; Hadd törjön éned össze, Menvén halálon át.
4. Zarándok módra járva, Legyen kezünk üres; Csak terhet vesz magára, Ki pénzt, vagyont keres. Hadd gyűjtsön a világ, Mi tőle el se kérjük, Kevéssel is beérjük, Bennünket gond se bánt.
5. Az út el van hagyatva, Borítja sok tövis; Nehéz emelni rajta Még a keresztet is. De egy út van csupán, Így hát előre bátran, Keresztül minden gáton, Hű Mesterünk után.
6. Úgy járunk itt, lenézve, Mint ismeretlenek; Sokan nem vesznek észre, Hangunk se hallva meg. De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja, Szent reménység sugallja, Mit ajkunk énekel.
7. Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, Kin gyöngesége győz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni, A bajt vállunkra venni E földi élten át.
8. Menjünk vígan sietve, Hisz utunk egyre fogy; Nap megy napot követve, S a test majd sírba rogy. Csak még egy kis tűrés! Ha Őt híven követjük: A láncot mind levetjük S vár ránk az égi rész.
9. Elmúlik nemsokára A földi vándorút, És az örök hazába, Ki hű volt, mind bejut. Ott vár angyalsereg, Ott várnak mind a szentek, S az Atyánál pihentek, Megfáradt gyermekek.
Augusztus 22. Kedd
Áldás, békesség!
Péter apostol első levele 4. rész 7-11. versei: „Mindennek a vége pedig már közel van: legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok. Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez. Legyetek egymással vendégszeretők zúgolódás nélkül. Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.”
„Bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok.” Imádság nélkül, vagyis Istennel való beszélgetés nélkül nincs kapcsolatom Istennel. Nincs. De elvész a bölcsesség és a józanság is belőlem. A józanság elvesztése nem feltétlen a részegséget jelenti. De azt igen, hogy nem látok tisztán, ha az indulatok, harag, betegség, vagy akár a másik ember iránti szimpátia uralja a gondolataimat. Nem tudok józanul és bölcsen gondolkodni, csak ha a szívem, a gondolataim Isten kezében vannak. S nem tudok a családomért, a testvéreimért, a gyülekezetemért sem tenni semmi jót Isten vezetése nélkül. Pedig, ha szólok, úgy szóljak, mint, akit Isten indított erre (nem a saját indulataim). Ha szolgálatot vállalok – bármilyent -, azt Istentől kapott erővel jó végeznem, s végezhetem. Így nem fáradok bele, így lesz erőm a cselekvésre. S így történik meg, hogy: „mindenkor az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.”
Tiszta szívet teremts bennem Istenem, hogy imádkozó kezeim, ajkam, szívem Téged dicsérjen, Téged keressen, Téged áldjon, s a szavaim, tetteim, Rólad tegyenek bizonyságot mindenkor. Ámen
438. ének:
1.Áldjuk a nagy Isten jóságát, Magasztaljuk irgalmasságát; Szívünkből szánk énekeljen, Dicséretével bételjen E mi kegyelmes jó Atyánknak!
2. Mert megújítá esztendőnket, Meghosszabbította időnket, Virrasztván új szakaszára És e nappal új napjára Világi rövid életünknek.
3. Teremts új szívet hát mibennünk, Hogy lehessen elődbe mennünk, És nálad kedvet találjunk, Boldog napokat számláljunk E felderült új esztendőben.
4. Lelki s testi áldások Atyja, Egeidnek gazdag harmatja Szálljon mennyből híveidre, Tulajdon teremtésidre, Kik tőled várnak minden jókat.
5. A Jézusért, közbenjárónkért, Mi egyetlenegy szószólónkért Légy kegyelmes, kérésünket, Halld meg esedezésünket, Kik rád bízzuk minden ügyünket.
Augusztus 23. Szerda
Áldás, békesség!
Péter apostol első levele 4. rész 12-19. versei: „Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket. Sőt, amennyire részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek. Boldogok vagytok, ha gyaláznak titeket a Krisztus nevéért, mert a dicsőség Lelke, az Isten Lelke megnyugszik rajtatok. Közületek tehát senki se szenvedjen, mint gyilkos, mint tolvaj, mint gonosztevő, vagy mint más dolgába avatkozó. Ha azonban valaki, mint keresztyén szenved, ne szégyenkezzék, hanem dicsőítse Istent ezzel a névvel. Mert itt van az az idő, amikor elkezdődik az ítélet az Isten háza népén. Ha pedig először rajtunk kezdődik, akkor mi lesz a vége azoknak, akik nem hisznek az Isten evangéliumában? És ha az igaz is alig menekül meg, akkor hova lesz az istentelen és a bűnös? Akik tehát az Isten akaratából szenvednek, azok is - jót cselekedve - ajánlják lelküket a hű Teremtőnek.”
Mennyire más látószemszög. Elképzelem magam, amint bántanak. Tudok-e Krisztusra nézni olyankor? Látni az Ő szenvedését? Látni, hogy értem szenvedett. Látni, hogy most is velem van. Örömmel venni a szenvedést, amit érte kell elviselnem. Boldog lenni, hogy viselhetem. Egészen más látás:
„A beteg arcán béke, nyugalom, És feje fölött a falon Selyemre hímzett, különös szavak, Középütt nagy betűkkel ez: "szenvedni" ; És körülötte virágok közé rejtve: "Kell...tudok...szabad." Elmondja, ha értelmét kérdezed, A szíve mennyit lázadt, vétkezett, Míg csak azt tudta, hogy szenvedni "kell!" Elébe állt az elkerülhetetlen, És látta, hogy nem menekülhet el, Nem használ könny és keserű "miért?" Hogyha szenvedni kell, "szenvedni kell!"
Aztán lassan elcsendesedett, S megtanulta, hogy szenvedni lehet Békén, a keresztfára föltekintve, Nem úgy, mint eleinte. Hisz a tövisek áldást rejtegetnek; Halálba hullt mag gyümölcsöt terem. S mint akit szent szó erősített meg, Vallotta már merészen, mosolyogva; Tudok, tudok szenvedni, Mesterem! Ma már többet tud: "szenvedni szabad." Ma már énekel a kereszt alatt, Mert földi vak szemek, ha nem is látják, Az övé látja: szenvedni kiváltság. Krisztussal, Krisztusért! És ma már tudja, Hogy tövises út a Krisztus útja. Nem is kíván mást, csak menni, amerre Mestere lábnyomai látszanak. Szívében zeng a diadalmas ének, Hogy szenvedni szabad! Szabad! Nincs gát, nincs akadály, nincs tilalom! Ezért ragyog a különös írás, A nagy titok a falon. Amíg szemem csodálja csendesen, Szívem mélyén egyért esedezem: Hisz a tövisek senkit sem kímélnek, Előbb vagy utóbb tűzbe vet a Mester. Úgy akarja hitünket edzeni. "Szenvedni kell... tudok... szabad!" Nehéz órákban kipróbált szavak... Óh, Mesterem! Úgy szeretném a végén kezdeni!” (Túrmezei Erzsébet: A nagy titok)
Szenvedésben engedelmes, kísértésben győzedelmes Jézus Krisztus, légy kegyelmes.
Rám a bűn, mint tenger árad, kísértésnek tüze támad. Nincs segítség, csak Tenálad.
Augusztus 24. Csütörtök
Áldás, békesség!
Péter apostol első levele 5. rész 1-5. versei: „A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedésének tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese: legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen; ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak. És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját. Ugyanúgy, ti ifjabbak: engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.”
Közöttünk viszonylag kevés a presbiter. Akkor most sokan megnyugodhatunk, hogy a mai ige nem nekünk szól? Nem. Mindannyian kaptunk feladatot. „Isten közöttünk levő nyájának” kisebb, vagy nagyobb része ránk bízatott. A családunk. A házastársunk. A gyermekeink. Az unokáink. Mind-mind Isten közöttünk levő nyájának egy-egy darabja. Felelősek vagyunk a lelkükért. Nem kényszerből. Nem kötelességből. Nem nyerészkedésből, nem uralkodási vágyból. Szeretetből. Irántuk való felelősség érzetből. Egymás mellett élt két unokatestvér. Egyik nagyon szegény, a másik tehetősebb. Egyszer a presbiter tehetősebb meghívta ebédre a szegényt. Ebéd végén a szegény megköszönte az ebédet, de többet nem kért belőle. Miért? Mert ott ebédre tálalva volt kötelességtudat, felsőbbrendűség éreztetés, de nem volt szeretet. Péter apostol így mondja: „egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.” Alázatos szeretettel végezhetem azt, amit Isten bízott rám. Gőgösen nem. Úgy mindent csak elrontok.
Uram, kérlek, Te munkáld bennem az alázatot. Ámen
661. ének:
1.Szívem megalázván, tehozzád megyek, Elődbe, Istenem, hál’adást viszek, És szent Fiad által néked könyörgök.
2. Áldott légy, én Uram, hogy megtartottál, Bút és kárt ez éjjel rám nem bocsátál, Angyali sereggel oltalmam voltál.
3. Mai nap ezt velem cselekedd, Uram: Mindenféle bűntől magam óvhassam, Hitem jó gyümölcsét hogy el ne rontsam.
4. Magamat egészen neked szentelem: Kegyelmes oltalmad legyen mellettem, Szentlelked és igéd legyen vezérem.
5. Istenem, tenéked legyen dicsőség, A Szentháromságban ki vagy egy Felség: Csak tégedet illet minden tisztesség!
Augusztus 25. Péntek
Áldás, békesség!
Péter apostol első levele 5. rész 6-14. versei: „Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok ellene a hitben szilárdan, tudván, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban. A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen. Szilvánusz által, aki - mint gondolom - hűséges testvéretek, röviden írtam, bátorítva titeket és bizonyságot téve arról, hogy az az Isten igazi kegyelme, amelyben álltok. Köszönt titeket a veletek együtt kiválasztott babiloni gyülekezet és Márk, az én fiam. Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, akik a Krisztusban vagytok.”
Minden gondotokat… Olyan hűséggel, szorgalmasan cipeljük a gondjainkat. Ragaszkodunk hozzájuk. Pedig az igénk arra bátorít, hogy az összes gondomat Istenre vethetem (dobhatom el, mint egy takarót). Igen, betakar, elborít a gondok sokasága. S Isten arra bátorít, hogy kiléphetek alóla. Nem kell a terhét hordoznom. Mostanában annyit gyötör a gondolat, hogy mennyi gondot okozunk Istennek. Ő pedig válaszként a mai Igében azt mondja, hogy bízd rám nyugodtan. Sőt vesd, dobd! Nem kell hordanod! A gondot, az én gondjaimat is, Ő hordozza. Mekkora ajándék! Persze, ez nem jelent felelőtlenséget. Vigyáznom kell, mert VAN ellenségem, - az ördög, a szétdobáló, - aki tőrbe akar csalni, rá akar szedni újra és újra, nap, mint nap. Az Ige arra bátorít, hogy ezen ne aggodalmaskodjak, de legyen nyitva szemem, legyek körültekintő, éber, maradjak ébren, virrasszak, vigyázzak. Tehetem ezt úgy, mint aki nem egyedül teszi. Úgy, mint aki ezt a gondját is Istenére bízta. Úgy, mint aki teljes bizalommal él, az őt körülölelő Isten gondviselésében.
Uram, köszönöm, hogy valóban mindent, az összes gondomat Rád bízhatom. A mait is. Köszönöm, hogy Tenálad már megvan a megoldás. Köszönöm, hogy azt nem nekem kell kitalálnom. Köszönöm, elrejtő, hordozó szeretetedet. Ámen
Rád bízom, Rád bízom a nehéz napokat Rád bízom. Rád bízom, Rád bízom a fényes napokat is. Sorsom legyen a Te kezedben, Biztos helye van a féltő szívedben, ezért hát Rád bízom, Rád bízom a nehéz napokat Rád bízom. Rád bízom, Rád bízom a fényes napokat is.
Nem félek, nem félek, ha volna mitől is nem félek! Nem félek, nem félek de kérem az erődet. Támaszt keresek az erődben, Vigaszt a szomorú, nehéz időkben, ha lesznek. Nem félek, nem félek, ha volna mitől is nem félek! Nem félek, nem félek de kérem az erődet.
Reménység, reménység a holnap felől is reménység. Reménység, reménység megtart, ha jön a kétség. Fény lesz ott, ahol ma sötétség, Élet ott, ahol ma reménytelenség, ezért hát Reménység, reménység a holnap felől is reménység. Reménység, reménység megtart, ha jön a kétség. (Vándor Gyula)
Augusztus 26. Szombat
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedeteiről írott könyv 1. rész 1-14. versei: „Az első könyvet arról írtam, Teofilusom, amit Jézus tett és tanított kezdettől egészen addig a napig, amelyen felvitetett, miután a Szentlélek által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott. Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól. Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: "Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg." Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: "Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?" Így válaszolt: "Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig." Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, és ezt mondta: "Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe." Ezután visszatértek Jeruzsálembe az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálem közelében van egy szombatnapi járóföldre. Amikor hazatértek, felmentek a felső szobába, ahol meg voltak szállva, mégpedig Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, Simon, a Zélóta és Júdás, a Jakab fia. Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban, az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és testvéreivel együtt.”
„Valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban.” Hatalmas ajándéka Istennek, ha csak két ember is egy szívvel és egy lélekkel együtt tud imádkozni! Hát még, amikor egy egész tanítványi csapat teheti ezt. Életemnek voltak ilyen gyönyörű, ünnepi pillanatai, amikor Isten ajándékaként a szolgáló társakkal egy lélekkel tudtunk cselekedni, együtt tudtunk imádkozni. Tartsa mindenki Isten ajándékának, ha ilyenben lehet része, s őrizze, mint igazi kincset, hiszen itt kezdődik a felkészülés a pünkösd csodájára. S talán a Mennyország előszele is megérint benne bennünket.
Uram, köszönöm neked az imádkozó társakat. Ámen
133. zsoltár: Ímé, mily jó és mily nagy gyönyörűség Az atyafiak közt az egyenesség, Ha békével együtt laknak. Mint a balzsamolaj ők olyanok! Megáldja az Úr az ilyeneket, Nékik ád hosszú életet.
Augusztus 27. Vasárnap
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedeteiről írott könyv 1. rész 15-26. versei: „Azokban a napokban felállt Péter a testvérek körében, amikor mintegy százhúsz főnyi sokaság is volt velük együtt, és így szólt: "Atyámfiai, férfiak! Be kellett teljesednie az Írásból annak, amit előre megmondott a Szentlélek Dávid szája által Júdásról, aki vezetője lett azoknak, akik elfogták Jézust; közénk tartozott, és részt kapott ebből a szolgálatból. Ez azután mezőt szerzett ennek a gonosztettnek jutalmából, de fejjel lezuhant, kettészakadt derékban, és egész belső része kifordult. Közismertté is vált ez Jeruzsálem lakói előtt, ezért nevezték el azt a mezőt a maguk nyelvén Akeldamának, azaz Vérmezőnek. Így van megírva a Zsoltárok könyvében: Legyen a szállása pusztává, és lakó ne legyen benne, tisztségét pedig más vegye át. Szükséges tehát, hogy azok közül a férfiak közül, akik egész idő alatt együtt voltak velünk, amíg közöttünk járt az Úr Jézus, kezdve a János keresztségétől addig a napig, amelyen felvitetett tőlünk: még valaki tanúja legyen velünk együtt az ő feltámadásának." Ekkor felállítottak kettőt: Józsefet, más néven Barsabbást, akinek mellékneve Jusztusz volt, és Mátyást, és így imádkoztak: "Urunk, minden szív ismerője, te jelöld ki e kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál magadnak, hogy megkapja ebben a szolgálatban és apostolságban azt a helyet, amelyet Júdás elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson." Ekkor sorsot vetettek rájuk: a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közé sorolták őt.”
A tanítványok imádkoztak. Úgy, ahogy az Úr Jézustól tanulták. Aztán folytatták úgy, ahogy a megszokás vitte őket: sorsot vetettek, ahogy az az Ószövetségben volt szokás. Jézus Krisztus, amikor az Atyával beszélt, utána soha nem vetett sorsot. Tudta lelkében, hogy mi az Atya akarata.
Miért írom ezt? A sors Mátyásra esett, akit az apostolok magok közé soroltak így, de soha többet nem hallunk, nem olvasunk róla. Ha lett tizenkettedik apostol, akkor azt az Úr Jézus választotta a damaszkuszi úton. Pál apostol volt ő.
Mit jó ebből megtanulnunk? Amikor az Úr Jézussal megbeszélni valónk van, akkor azt beszéljük meg Vele. Bízzuk Rá a döntést. Higgyük el, hogy Ő meg fogja mutatni. És megmutatja. Milyen hálás a szívem, amikor Vele beszélem meg nehéz helyzeteimet, s Ő megoldja. Úgy, ahogy én nem tudnám. S milyen csalódott, vagy értetlen vagyok, amikor ugyan az Úr Jézusra gondolva, de én döntök, s előbb utóbb kiderül, hogy rosszul.
Úr Jézus, hadd tegyem kezedbe a döntéseimet. Cselekedd, kérlek, Szentlelkeddel, hogy megvárjam, s cselekedjem a Te akaratodat. Ámen
Énekeskönyvünk 458. éneke:
1.Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál! Az a víz s a drága vér, Melyet ontál a bűnér', Gyógyír légyen lelkemnek, Bűntől s vádtól mentsen meg!
2. Törvényednek eleget Bűnös ember nem tehet; Buzgóságom égne bár, S folyna könnyem, mint az ár: Elégtételt az nem ad, Csak te válthatsz meg magad.
3. Jövök, semmit nem hozva, Keresztedbe fogózva, Meztelen, hogy felruházz, Árván, bízva, hogy megszánsz; Nem hagy a bűn pihenést: Mosd le, ó, mert megemészt!
4. Ha bevégzem életem, és lezárul már szemem, Ismeretlen bár az út, Hozzád lelkem mennybe jut: Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál!