2023.08.07-13.

Augusztus 7. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                                          

Jakab apostol levele 4. rész 1-10. versei: „Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket? Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. Mégsem kapjátok meg azért, mert nem kéritek. Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni. Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek. Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás ok nélkül mondja: "Irigységre kívánkozik a lélek, amely bennünk lakozik?" De még nagyobb kegyelmet is ad, ezért mondja: "Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja". Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek. Gyötrődjetek, gyászoljatok és sírjatok, nevetésetek forduljon gyászra, örömötök szomorúságra. Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket.”

Az önző kívánságaink megrontják az egymással való kapcsolatunkat. De megrontják a saját életünket, és Istenhez való viszonyunkat is. „a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel.” De jó lenne, ha ez a mondat elénk állna mindig, amikor ennek a világnak a barátságát keressük, a barátsága fontos, azt szolgáljuk. „De hát ebben a világban élünk!” – mondhatja bárki. S igen. Benne, de nem azonosulva vele. Az Úr Jézus így imádkozott értünk: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (János ev. 17:15.) Elveszünk, ha azonosulunk ezzel a világgal. „Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok.” „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket.” Sokkal nagyszerűbb Isten előtt megalázni magam, mint e világban a saját dicsőségemet keresni.

661. ének:

1.Szívem megalázván, tehozzád megyek, Elődbe, Istenem, hál’adást viszek, És szent Fiad által néked könyörgök.  

2. Áldott légy, én Uram, hogy megtartottál, Bút és kárt ez éjjel rám nem bocsátál, Angyali sereggel oltalmam voltál.       

3. Mai nap ezt velem cselekedd, Uram: Mindenféle bűntől magam óvhassam, Hitem jó gyümölcsét hogy el ne rontsam.  

4. Magamat egészen neked szentelem: Kegyelmes oltalmad legyen mellettem, Szentlelked és igéd legyen vezérem.  

5. Istenem, tenéked legyen dicsőség, A Szentháromságban ki vagy egy Felség: Csak tégedet illet minden tisztesség!

Augusztus 8. Kedd

Áldás, békesség!                                                                    

Jakab apostol levele 4. rész 11-17. versei: „Ne rágalmazzátok egymást, testvéreim. Aki testvérét rágalmazza vagy ítélkezik felette, az a törvényt rágalmazza, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélőbírája vagy a törvénynek. Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett? Tehát akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk; azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni. Ti azonban most kérkedtek elbizakodottságotokban: minden ilyen kérkedés gonosz. Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.”

„Életünk olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik.” Nehéz megbirkózni életünk leheletnyi voltával. Szeretünk úgy gondolkozni, mintha örökké itt élnénk. Úgy gyűjtögetünk, úgy készítünk mindent magunk körül, úgy tervezünk. Pedig életem csak egy lehelet. Amikor a legnagyobb biztonságban érzem magam, lecsap egy orvosi lelet, vagy egy hirtelen halál. S állunk értetlenül. Pedig… Pedig egy valamikori konfirmandusom fogalmazta meg így: „akkor ez az élet arra való, hogy felkészüljünk az örökkévalóra.”  És valóban arra való. Felkészülni pedig nem az anyagi javak gyűjtögetésével lehet. Azok itt maradnak. Azokra csak ebben a világban van szükség. Egyedül a lelkem viszem magammal. De hová? A készületlen, Isten nélkül élő lélek kárhozatra megy. („Ott lesz sírás és fogcsikorgatás” – mondja az Úr Jézus) De ha életem Isten kezébe tettem, teszem akár ma, akkor Isten munkálkodik a szívemben. Beszél velem. Nagytakarít. Átformálja a fontossági sorrendemet. Ő igényli az első helyet az életemben. Nem vasárnap egy órát. Nem naponta pár percet, amíg elolvasom a napi igét. Nem valahol a sarokból figyelve a „csodás” megoldásaimat. Ő alkotott, tehát egyedül Ő tudja, hogy „hogy működök jól”. Akkor járok jól, ha az általa megírt „használati utasítás” szerint élem az életem. Rábízva magam: „Ha az Úr akarja és élünk.”

Uram, szeretném komolyan venni minden szavad, amivel hozzám szólsz. Kérlek, készítsd a lelkem, hogy már itt most Veled élhessen minden percben. Ámen

1.Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hívó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fogadj el, Jézusom!

2. Amint vagyok – nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztíthatod: – Fogadj el, Jézusom!

3. Amint vagyok – bár gyötrelem S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem félelem: – Fogadj el, Jézusom!

4. Amint vagyok – vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakámra fény: – Fogadj el, Jézusom!

5. Amint vagyok – nincs semmi gát Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád magát: – Fogadj el, Jézusom!

6. Amint vagyok – hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor odafent: – Fogadj el, Jézusom!

Augusztus 9. Szerda

Áldás, békesség!                                                                        

Jakab apostol levele 5. rész 1-6. versei: „Tehát, ti gazdagok, sírjatok és jajgassatok a bekövetkező nyomorúságaitok miatt! Gazdagságotok megrothadt, ruháitokat megrágta a moly, aranyotok és ezüstötök megrozsdásodott, és rozsdája ellenetek tanúskodik, és megemészti testeteket, mint a tűz. Kincseket gyűjtöttetek még az utolsó napokban is. Íme, a földjeiteket learató munkások bére, amelyet visszatartottatok, égre kiált, és az aratók panasza eljutott a Seregek Urának a fülébe. Dőzsöltetek a földön és tobzódtatok, hizlaltátok a szíveteket, mint az áldozati állat levágásának napján. Elítéltétek, megöltétek az igazat, s ő nem állt ellen nektek.”

Nem a kívülállókról van itt szó, hanem a gyülekezet tagjairól. Isten a szegények kincsét a gazdagok kezébe tette le. Ezt a mondatot először Édesanyámtól hallottam. S ő ezt olyan meggyőződéssel tudta mondani, hogy tudtam, én gazdag vagyok. Még akkor is, ha a ruhás szekrényünkben egyetlen polcon elfért hármónk ruhája. Márpedig, ha gazdag vagyok, akkor a szegényekért felelős. Egyértelmű volt, hogy rám vonatkozik a tegnapi igeszakasz záró mondata: „Aki tudna jót cselekedni, de nem cselekszi, bűne az annak.” Sokféle gazdagság van. Pénzügyileg lehet, hogy szeretünk panaszkodni, de nagyon sok ember él a világban, aki nálunk sokkal szegényebb. Másfajta gazdagság is van. Gazdag vagyok a magam igazában. Az önigazságom pedig ellenem tanúskodik. Megemészti testemet, mint a tűz. Ha nem Istenben vagyok gazdag. Mert az is lehetnék, lehetek. Igen, tehetem Isten kezébe a pénzem, a hitem, az igazságomat, a szeretetemet. Szabad alázatosnak lennem, s mindenem, amit kaptam, szabad embertársaim javára fordítani. Nem jó, ha dőzsölésem eltakarja a szemem elől azokat, akik testi, vagy lelki szükségben vannak.

Uram, kérlek, nyisd meg a szemem, a szívem, a pénztárcám a rámszorulók előtt. Ámen

1. Mennyit zengi a lelki békét, A szívek csendjét énekünk, Bár künn kín és ínség üzenget Sok hangos jajszóval nekünk. Az óra, testvér, gyorsan elfut S az ember útja, sorsa zord, Nincs rá időd, hogy álmodozva A lelked meddőn tékozold.

2. Ebből az éhség csal ki könnyet, Az ott a fagy miatt remeg, Házad táján sorvadva élnek éhes, lerongyolt gyermekek. Az apjuk gyötrött mély szemében A meghasonlás láza él, Értük megmentő harcra kelni: Elhívatás, testvéri cél.

3. Lelkek éjét oszlatni fénnyel: Reád az Úr ezt bízta, lásd, S azt, hogy hozz Krisztus szent nevével A bűnösnek szabadulást. Az Isten vérét adta értünk; Láttasd, hogy szent példája hat, S hogy áldott útját járva hittel Te is adod egész magad.     

4. Adj éjt, napot, add át erődet, Add kincsedet, add szívedet, Rontó   lelkek gáncsa nem árthat, Győztes csak egy: a szeretet. A Mester lelke járt előtted S kitűzi most eléd a célt, Munkára hát, ne késs, serénykedj Megváltódért, Királyodért.   

5. Áldott Jézus, a földre jöttél S vállaltál értünk szörnyű kínt; Bárcsak tudnánk, Igéd követve, Mi is szenvedni, tűrni mind. Sok szolgád, férfi, nő, ma bízva Átadjuk szívünket neked; Hogy munkánk éljen és teremjen: Gyújtsd fel bennünk szerelmedet!

Augusztus 10. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                                   

Jakab apostol levele 5. rész 7-12. versei: „Legyetek tehát türelemmel, testvére-im, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. Legyetek tehát ti is türelem-mel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek! Íme, a bíró az ajtó előtt áll. Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr. Minde-nekelőtt pedig, testvéreim, ne esküdjetek se az égre, se a földre, se más egyébre. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a ti nemetek nem, hogy ítélet alá ne essetek."

TÜRELEM. Nem tudom, más hogy van vele, de nekem ez nagyon nehéz. Türelmesen várni egy-egy probléma megoldódására, türelmesen sorban állni egy-egy ügyintézésnél. Türelmesen gyógyulást várni. Az ember, a kedvteléseivel szívesen bíbelődik hosszú ideig. De amikor sietünk, vagy már szeretnénk túl lenni valamin, akkor nagyon nehéz türelmesnek lenni. Úgy gondolom, hogy Isten ezt jól tudja rólunk. Ezért újra és újra elénk állítja. A fenti 5 versben négyszer olvassuk a türelem szót, s még egyszer a tűrni szót. „Türelem rózsát terem” – szoktuk mondani. Vagyis a türelmünkből valami nagyon szép, nagyon jó dolog fakad. Például békességet terem. Aztán, ha türelmetlen vagyok, akkor elrontom a dolgokat. Türelmesen szépen készül minden.  Ráadásul a fent olvasottak alapján nem akármire várok, hanem az Úr Jézus eljövetelére. Késik? Sokszor sürgetnénk. Máskor meg, amikor egészen közelinek érezzük a Vele való találkozást, akkor megijedünk, s kapaszkodunk mindenbe, hogy hadd maradjunk még ebben a világban. Pedig jó várni az Úr Jézussal való találkozásra. Ma még csak a lelkünk válaszolhat az Ő Lelkének hívására. Azután egy napon szemtől szembe látjuk Őt. „Mily boldogság lesz, majd ha fenn a Jézus elé állok!”

Uram, cselekedd Szentlelkeddel, hogy örömmel, türelemmel várjam azt a napot, amikor szemtől szemben láthatlak. Ámen

1.Zengd Jézus nevét, zengd, világ, őt, angyalok, áldjátok! Felékesítve homlokát, Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!     

2. Ti vértanúi Istennek, Kik mennyben szolgáljátok A Bárányt, ki megöletett: Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!

3. Ti választottak, szent hívek, Mind, akit ő megváltott, Szent irgalmát dicsérjétek: Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok! 

4. Ti bűnösök, mert ő hordott Tiértetek kínt s átkot, És szent vérével áldozott: Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!       

5. Ti népek, törzsek, kik bárhol Az ő szavát halljátok: Nagy jóvoltáért hálából Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!

6. Mily boldogság lesz majd, ha fenn A Jézus előtt állok. És mindörökké zenghetem: Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!

Augusztus 11. Péntek

Áldás, békesség!                                                                  

Jakab apostol levele 5. rész 13-20. versei: „Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet! Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat hónapig. Aztán ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld meghozta termését. Testvéreim, ha valaki közöttetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti valaki, tudja meg, hogy aki megtérített egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak a lelkét a haláltól, és sok bűnt elfedez.”

Állok az életem nagy nyomorúságai között: szenvedés, betegség, hol az enyém, hol másoké. Rabul akar ejteni az Óriási Kétségbeesés. Mi az egyetlen út a kimenekedésre? Istenhez menekülök. Újra és újra. „Rejts most el a szárnyad alá. Erős kézzel takarj be engem!” S mint már olyan sokszor, most is tapasztalom szabadító hatalmát. A HITBŐL FAKADÓ IMÁDSÁG. Isten kezébe tehetem a saját életem minden gondját, nehézségét. Szeretteimet is. S hiszem, látom, tapasztalom, tapasztaltam hosszú életem során, hogy megtart. Elrejt. Felemel. S nála van megoldás. Ahogy Pál apostol írta Timóteusnak: „Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába. Övé a dicsőség örökkön-örökké. Ámen.” Az életünkben a legnagyobb ajándék, amit kaphattunk, kaphatunk: az örök élet. Imádkozzunk hát teljes szívvel szenvedő önmagunkért, szeretteinkért, az eltévelyedettekért, a betegekért. Szabad őket a mi Urunk rejtekébe kérni, áldása alá. Hiszen megígérte: „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.”

1.Fohászkodom hozzád, Uram, Istenem! Kérlek, kegyelmesen hallgass meg engem, Mert tebenned soha nem volt kétségem, Azért most is tehozzád esedezem.

2. Látod, Uram, igen megnyomorodtam. Előtted nagy nyavalyára jutottam, De míg te szent istenségedben bíztam, Soha semmiben el nem hagyattattam.

3. Reménységem míg el nem fogyatkozott, A te ígéreted nálam nyilván volt, Hogy énnékem mind megadod azokat, Melyeket én szívem tőled óhajtott.

4. Azért téged hívlak csak segítségre, És magamat nem is bízom senkire; Én lelkemet vigyed hálaadásra, És szívemet juttasd nagy vigasságra

5. Irgalmasságodat mikor hallhatom, Legott elfelejtem minden bánatom; Abban vagyon nékem nagy vigasságom, Bűneimnek bocsánatját hogy bírom.

6. Jelentsd nékem a te akaratodat, Fordítsd hozzám szent irgalmasságodat; Add meg nékem most, amit tőled várok, Melyért dicséretet örökké mondok.

Augusztus 12. Szombat

Áldás, békesség!                                                                     

Péter apostol első levele 1. rész 1-12. versei: „Péter, Jézus Krisztus apostola, Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bitinia szórványában élő jövevényeknek, akik ki vannak választva az Atya Isten eleve elrendelése szerint a Lélek megszentelő munkája által az engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre: Kegyelem és békesség adassék nektek bőségesen. Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra. Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben. Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre. Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét. Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről prófétáltak, kutatva, hogy melyik vagy milyen időről tett kijelentést a Krisztus bennük levő Lelke, amikor előre bizonyságot tett a Krisztusra váró szenvedésekről, és az ezeket követő dicsőségről. Ők azt a kijelentést kapták, hogy nem maguknak, hanem nektek szolgálnak azokkal, amikről most az evangélium hirdetői prédikálnak nektek a mennyből küldött Szentlélek által, és amikbe angyalok vágyakoznak beletekinteni.”

Áldott az Isten, aki újjászült élő reménységre, mennyei örökségre. Tudom? Hiszem, hogy enyém is az a mennyei örökség? Ha igen, akkor jöhetnek a tegnapi nehéz gondolatok. Van mibe, kibe kapaszkodnom. Igen áldott az Isten, mert újra és újra bizonyítékát adja, hogy az Ő hatalma őriz az üdvösségre.

Uram, köszönöm, hogy életem nagy viharai között sem hagysz soha magamra. Áldalak, Uram. Ámen

1.Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétség-be nem esem.   

2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De kegyelmed örök.     

3. Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts bajomon!          

4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva van, Hogy irgalmad enyém.            

5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám, Már bánat és gond sem gyötör: Meghallgatod imám.            

6. Jézusban bízva én szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám szeret nagyon.

Augusztus 13. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                                 

Péter apostol első levele 1. rész 13-21. versei: „Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok. Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem - mivel ő, a Szent hívott el titeket - magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, úgy, amint meg van írva: "Szentek legyetek, mert én szent vagyok." Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, félelemmel töltsétek el jövevénységetek idejét, tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén. Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén jelent meg tiértetek, akik általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és dicsőséget adott neki, hogy hitetek Istenbe vetett reménység is legyen.”

„1.Jézus hű Megváltó, Isten áldott Szentje. Égi Főpap, Úr és Király, Béke hírnöke. Hála néked, Bárány, Mert Atyám lett az Isten. És elküldted Lelkedet, Hogy megtartsd életem.   2. Jézus hű Megváltóm! Nem adatott más név, Amely által éltem lenne S üdvre juthatnék. Hála néked, Bárány, Mert Atyám lett az Isten, És elküldted Lelkedet, Hogy megtartsd életem.            3. Elé állok egykor, Színről színre látom. Dicső fénye rám ragyog majd, S Krisztus lesz Napom. Hála néked, Bárány, Mert Atyám lett az Isten, És elküldted Lelkedet, Hogy megtartsd életem.”

Ő szerezte nekem azt a kegyelmet, amiben reménykedhetek. Drága áron. Az Ő drága vérén. Nagy árat fizetett érte. Azt akarja, hogy az én életem neki szentelt legyen. "Szentek legyetek, mert én szent vagyok." Ez nem parancs, ami végrehajthatatlannak látszik, hanem hatalmas lehetőség. A SZENT ISTEN közelében élhetek, s életem átformálódik, szeretetében élve megszentelődik. Nem az én erőlködésem, hanem Isten ajándéka ez. Őbenne élhetek.

601. Ének:

1.Az Úr Isten az én reménységem, Erősségem mindenféle ínségben; Csak tőle várom igaz boldogságom: S meg is találom.

2. Benne élek, haláltól nem félek: Jót reménylek, hogy tőle el nem térek; El nem enyészem a sírban egészen: Mennyben lesz részem.

3. Semmi engem tőle el nem választ, Jól tudván azt, hogy sok jóval eláraszt; Erősít engem erőtlenségemben És szükségemben.

4. Azért egész életem fogytáig Csodálom itt szent kezének munkáit, S intem lelkemet: áldjad Istenedet, Üdvözítődet.

5. Oltalmazzad, Uram, Egyházadat, Szent nyájadat, mely vallja szent Fiadat, Ki bűneinkért ártatlan bárányként Szenvedett sok kínt.

6. Hogy e földön szent gyülekezeted Dicséretet zengvén, áldja nevedet, Míg szemtől szemben magasztalunk mennyben Mind egyetemben.