2023.07.31-08.06.
Július 31. Hétfő
Áldás, békesség!
Pál apostol Timóteushoz írt második levele 4. rész 9-22. versei: „Igyekezz minél előbb hozzám jönni, mert Démász elhagyott engem, mivel ehhez a világhoz ragaszkodott, és elment Thesszalonikába; Kreszcensz pedig Galáciába, Titusz meg Dalmáciába. Egyedül Lukács van velem. Márkot vedd magad mellé, hozd el magaddal, mert hasznomra van a szolgálatban. Tükhikoszt elküldtem Efezusba. Köpenyemet, amelyet Tróászban Karposznál hagytam, hozd el, amikor jössz; hozd el a könyveket is, de főként a pergameneket. Alexandrosz, a rézműves, sok rosszat követett el ellenem. Megfizet neki majd az Úr cselekedetei szerint. Te is őrizkedj tőle, mert igen hevesen ellenállt a mi beszédeinknek. Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki elhagyott. - Ne számítson ez bűneik közé! De az Úr mellém állt, és megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését, és a pogányok valamennyien meghallják azt. Azután megszabadultam az oroszlán torkából. Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába. Övé a dicsőség örökkön-örökké. Ámen. Köszöntsd Priszkát és Akvilát, meg Onéziforosz háza népét. Erasztosz Korinthusban maradt, Trofimoszt pedig Milétoszban hagytam betegen. Igyekezz a tél beállta előtt megjönni. Köszönt téged Eubulosz, Pudensz, Linosz, Klaudia és a testvérek mind. Az Úr legyen a lelkeddel! Kegyelem veletek!”
„Mindenki elhagyott.” Nagycsütörtök este az Úr Jézust is mindenki elhagyta. Rómában Pál apostol is magára maradt. Hány és hány keresztyén ember élte ezt át. „Mindenki elhagyott, senki sincs mellettem”… Most két oldalról gondoljuk ezt végig: 1. Amikor nekem, nekünk kellene valaki mellett állni. Vele együtt vállalni a hitéért a szenvedést. Merem-e, merjük-e vállalni a mellé állást, megaláztatást, akár a halált? Vagy csak annyit, hogy mellette állok igazában. Akkor is, ha mások kigúnyolják… Észreveszem-e a másik ember szükségét? Komolyan veszem-e, ha azt kéri valaki, hogy „imádkozz értem”, vagy „imádkozz XY-ért? Mellette állok-e imádságaimmal annak a gyülekezeti tagnak, akiről éppen hallom, hogy testileg, vagy lelkileg bajban van? 2. Hogy viselem, ha én maradtam magamra? Persze, hogy fáj. Pál apostolnak is fájt, mégis ezt írja: „Ne számítson ez bűneik közé!” Tudok-e szívem mélyéről megbocsátani? Tudok-e imádkozni azokért, akik magamra hagytak? Nem azért, hogy „vegyék észre magukat”, hanem azért, hogy a lelkük az Úr Jézusra találjon! Nézegetem iskolánk régi felvételeit. Mennyire egész szívvel énekeltek a gyerekek! Hol vannak ma? Istenem, áldd meg lelkükben a Te Igédet!
Uram, köszönöm, ha mindenki elhagy, Te akkor is velem vagy. Kérlek, áldd meg azokat, akik valaha is hallották a Te szavadat. Áldd meg lelkükben Igédet! Vezesd őket Hozzád! Ámen
208. ének:
1.Jöjj, mondjunk hálaszót Hű szájjal és hű szívvel, Mert rajtunk itt az Úr Nagy csodadolgot mível. Már anyaölben is Volt mindig gondja ránk. A sok jót, mellyel áld, Ki sem mondhatja szánk.
2. Dús kincséből az Úr Jó békességet adjon, Hogy szívünkben a kedv Víg és derűs maradjon. Ne hagyja híveit Bú-bajban sohasem; A rossztól óvja meg Itt s túl ez életen.
3. Az Atyát és Fiút És a Szentlelket áldom; A menny Urát, kiben Szent egybe forrt a három; Aki úgy szól ma is, Ahogy régente szólt, Nem változik: az Ő, És az lesz, aki volt.
Augusztus 1. Kedd
Áldás, békesség!
Jakab apostol levele 1. rész 1-18. versei: „Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét törzsnek. Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül. Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember. A szegény sorsú testvér dicsekedjék a méltóságával, a gazdag pedig megalázott voltával, mert elmúlik mindez, mint a mező virága. Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet; a virága lehullik, és szépsége elvész. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is. Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek. Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: az Isten kísért engem, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal. Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz. Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim: minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek.”
Sokféle kísértés áll elénk. Megvan a kísértése a gazdagságnak, és meg a szegénységnek. „Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az ÚR? El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét!” (Példabeszédek 30:8-9.) S ha mégis abban kell élnem, akkor tudjam, hogy most is Krisztus a Szabadító. Most is boldogulhatok mind a kettőben. Pál apostol így írt: „én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Filippi 4:11-13.) Krisztusban nekem is lehet. Nekem is van.
Úr Jézus, köszönöm, hogy minden kísértés között itt vagy velem. Te mutatod a kimenekedés útját. Nyisd meg kérlek a szemem, hogy lássam. Add a Te erődet, hogy járhassak is rajta. Köszönöm, hogy megadod. Áldalak érte, Uram. Ámen
1.Lelki próbáimban, Jézus, légy velem, El ne tántorodjék tőled életem. Félelem ha bánt vagy nyereség kísért, Tőled elszakadnom ne hagyj semmiért.
2. Ha e világ bája engem hívogat, Nagy csalárdul kínál hitványságokat: Szemem elé állítsd szenvedésidet, Vérrel koronázott, szent keresztedet.
3. Tisztogass bár bajjal olykor engemet: Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet; Bár e test erőtlen: te oltárodon Keserű pohárral, hittel áldozom.
4. Ha halálra válik testem egykoron: Ragyogjon fel lelked e hitvány poron, Ama végső harcon rád bízom magam: Örök hajlékodba fogadj be, Uram!
Augusztus 2. Szerda
Áldás, békesség!
Jakab apostol levele 1. rész 19-27. versei: „Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát. Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket. Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete. Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló. Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól.”
„Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól.” Tisztán megőrizni önmagam a világtól. Mondanám, hogy ez nyugdíjasként könnyű: becsukom a kaput és kész. Pedig nem. Bejön a világ a televízión keresztül, a telefonon, az újságból, a gondolataimból, az ismerőseim, a gyermekeim hozzák. Nos. Valóban úgy kellene megőrizni magam a világtól, hogy be- és elzárkózom? Aligha. A szívem kell megőriznem. Minden féltett kincsnél jobban! Tisztán. Hogy abba ne vegyen lakozást a sértődés, harag, pletyka, a vágyakozások garmada. Ehhez kevés a kaput becsukni. Ehhez a szívem kell – nem becsukni, hanem – kinyitni Isten Szava előtt. Kérni, engedni, hogy átjárjon, betöltsön Isten és embertársam iránti szeretettel. S amikor meghallgatom mások nyomorúságát, s kész vagyok segíteni rajta, akkor kezdődik bennem gyakorlatban az istentisztelet.
Uram, köszönöm, hogy a Te szavad formál, tanít, nevel. Akarom tisztán megőrizni a szívem. Kérlek, őrizz meg minden mocsoktól. Segíts, hogy örömmel éljek másokért. Ámen
Mindennap veled leszek, fogom a kezed, csak őrizd meg mindig tisztán a szíved! El nem hagylak téged, el nem távozom, kiáltasz hozzám, és én meghallgatom. Hát ne félj, én népem, hisz tiéd az örökségem. Ne félj és ne lankadj el, hisz neked győznöd kell!
Augusztus 3. Csütörtök
Áldás, békesség!
Jakab apostol levele 2. rész 1-13. versei: „Testvéreim, amikor dicsőséges Urunkba, a Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne legyetek személyválogatók. Mert ha belép hozzátok a gyülekezetbe fényes ruhában egy aranygyűrűs férfi, és ugyanakkor egy szegény is belép kopott ruhában, és ti arra figyeltek, aki a fényes ruhát viseli, sőt ezt mondjátok neki: "Te ülj ide kényelmesen", a szegényhez pedig így szóltok: "Te állj oda", vagy "Ülj le ide a zsámolyomhoz", nem kerültetek-e ellentmondásba önma-gatokkal, és nem lettetek-e gonosz szándékú bírákká? Figyeljetek csak ide, szeretett testvéreim: vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegé-nyek, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért. De ti megszégyenítettétek a szegényt. Vajon nem a gazda-gok hatalmaskodnak-e rajtatok, nem ők hurcolnak-e titeket törvény elé? Nem ők káromolják-e azt a szép nevet, amelyről titeket elneveztek? Ha ellenben betöltitek a királyi törvényt az Írás szerint: "Szeresd felebarátodat, mint magadat!" - helyesen cselekesztek. De ha személyválogatók vagytok, bűnt követtek el, és a törvény mint törvényszegőket marasztal el titeket. Mert aki valamennyi törvényt megtartja, de akár csak egy ellen is vét, az valamennyi ellen vétkezett. Mert aki ezt mondta: "Ne paráz-nálkodj!" - ezt is mondta: "Ne ölj!" Ha pedig nem paráználkodsz, de ölsz, megszegted a törvényt. Úgy beszéljetek, és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvé-nye ítél meg. Mert az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten.”
„Az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekszik irgalmasságot.” A napokban könnyezve láttam egy felvételt, aminek a befejezése ez volt: „Tégy jót azzal, akivel tehetsz, s ez visszatér hozzád.” Ma ennek a fordítottjával kell szembe néznünk. Ha nem vagyok irgalmas, akkor a fölöttem mondott ítélet is irgalmatlan lesz. Könnyen vagyunk irgalmatlanok: rossz napunk van, fáradtak vagyunk, túlhajszoltak, fizikai fájdalom gyötör, megbántottak. Ilyenkor elég egy kicsiny szikra, és robbanunk. Kegyetlenül szólunk, teszünk. S ez a kegyetlenség visszatér a saját fejünkre. Megválogatjuk, hogy ki tartozzon hozzánk. Meglepődtem, amikor sok évvel ezelőtt egy szeretett testvérem ezt mondta: „A szegények iskolája lettünk?!” „Miért baj az?” – gondoltam. Ma már tudom: azért, mert olyanok vagyunk, mint a fent olvasott igében: a „gazdagok” elkerülik. Pedig jó, ha komolyan vesszük: „vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért.” Isten választottai ők. Én, Te, azok vagyunk-e? Irgalmasok vagyunk-e?
462. ének:
1.Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét, Sok hitetlenségét, undok fertelmes-ségét, Töröld el rútságát, minden álnokságát, könnyebbítsd lelkem terhét.
2. Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben Tétova bujdosik, mint madár a szélvészben; Tőled elijedett, tudván, hogy vétkezett, akar esni kétségben.
3. Akarna gyakorta hozzád ismét megtérni, De bűnei miatt nem mer elődbe menni, Tőled oly igen fél, reád nézni sem mér, színed igen rettegi.
4. Semmije sincs pedig, mivel elődbe menjen, Mivel jóvoltodért viszont téged tiszteljen, Nagy alázatosan, méltó haragodban Tégedet engeszteljen.
5. Bátorítsad, Uram, azért biztató szóddal! Mit használsz szegénynek örök kárhozatjával? Inkább hadd dicsérjen e földön éltében szép magasztalásokkal.
6. Térj azért, én lelkem, kegyelmes Istenedhez, Szép könyörgésekkel béküljél szent kezéhez, Mert lám, hozzá fogad, csak reá hagyd magad: igen irgalmas Úr ez.
7. Higgyünk mindörökké egyedül csak őbenne, Őrizkedjünk bűntől, ne távozzunk őtőle. Áldott az ő neve örökké mennyekbe’, ki már megkegyelmeze.
Augusztus 4. Péntek
Áldás, békesség!
Jakab apostol levele 2. rész 14-26. versei: „Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit? Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, valaki pedig ezt mondja nekik közületek: Menjetek el békességgel, mele-gedjetek meg, és lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az? Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. Viszont mondhatja valaki azt is: Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet. Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek. Akarod-e hát tudni, te ostoba ember, hogy a hit cselekedetek nélkül meddő? Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor fiát, Izsákot felajánlotta az oltáron? Látod tehát, hogy hite együttműködött cselekedeteivel, és cselekedeteiből lett teljessé a hite. Így teljesedett be az Írás, amely azt mondja: "Ábrahám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt", és "Isten barátjának neveztetett". Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által. S ugyanígy a parázna Ráháb is, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor befogadta a követeket, és más úton bocsátotta el őket? Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.”
„Hite együttműködött cselekedeteivel.” Itt kapjuk a legtöbb vádat. „Ezt teszi, mondja az, aki a templomba jár, aki magát hívőnek nevezi?” Ezekben a vádakban van, amikor van igazság, van, amikor nincs. Fontos hát szemünk előtt tartani, s felülvizsgálni a hitünket: olyanok a szavaink, a tetteink, amik igazolják a hitünket? Együttműködnek a cselekedeteim a hitemmel? Kemény szavakat olvasunk itt: „Akarod-e hát tudni, te ostoba ember, hogy a hit cselekedetek nélkül meddő?” Bánt, ha ostobának neveznek. Az eredeti szó viszont ezt jelenti: „üres, kifosztott, tartalom nélküli ember.” Megdöbbentem: az életem, az élő Istenbe vetett igaz, cselekvő hit nélkül üres, kifosztott, tartalom nélküli. Hányszor fáj ez az ŰR. Kifosztottságom okozója az Istentől elszakadt életem. Jaj, ne akarjam kegyes frázisokkal eltakarni a hiányt. Igen, ostoba vagyok, ha nem keresem Őt, Aki életét adta, hogy ezt a hiányt betöltse. Nem nekem kell ügyesen „kirakatot rendezni”. Nekem csak kérnem kell: Uram, üres a szívem. Töltsd be kérlek, szereteteddel. Hálás szívem, hadd éljen ezentúl minden nap Neked. Ámen
742. ének:
1.Légy csendes szívvel és békével Életednek Istenében! Ő bír örömnek bőségével, Véle boldogulsz mindenben, Ő kútfőd és ő fényes napod, Őtőle jön minden vígságod: Légy csendes szívvel!
2. Ő bír vígsággal, kegyelemmel, Oly szívvel, mely feddhetetlen, Ahol ő van, nem sért semmivel, Hordozzon bár mélysé-gekben; Sok nyavalyádat elfordítja, A halált is kezében tartja: Légy csendes szívvel!
3. Ha egy sem volna e világon, Kire magad rábízhatnád, Akkor is állna oldaladon, És hűségét tapasztalnád. Ő tudja titkos bánatidat, Elvenni mikor kell azokat: Légy csen-des szívvel!
4. Ő hallja lelked óhajtásit, Mit nem mernél megmondani, Néki szíved titkos panaszit Reá bízván megvallani. Nincs messze ő, sőt itt áll köztünk, Meg-hallja s adja, amit kérünk: Légy csendes szívvel!
6. Van Isten népének szombatja, Akkor az Úr megszabadít, Ínség kötelét elszaggatja, Teljes szabadságra állít, S az, üdvözültek seregében Vég nélkül élünk békességben: Légy csendes szívvel!
Augusztus 5. Szombat
Áldás, békesség!
Jakab apostol levele 3. rész 1-12. versei: „Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk. Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét. Ha a lovak szájába zablát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk, egész testüket irányíthatjuk. Íme, a hajókat, bármilyen nagyok, és bármilyen erős szelek hajtják is őket, egy egész kis kormányrúddal oda lehet irányítani, ahova a kormányos akarja. Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől. Mindenfajta vadállat és madár, csúszómászó és tengeri állat megszelídíthető: meg is szelídíti az ember; a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel. Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket: ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie. Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű vizet? Avagy teremhet-e, testvéreim, a füge olajbogyót, és a szőlő fügét? Sós forrás sem adhat édes vizet!”
Nem szabad, nem kell, nem szükséges ennek így lennie. Amikor nekem van „igazam”, akkor jön az erdőtűz. Csak azért, mert „igazam van”. Látnom, sőt hallgatnom kellett nagy erdőtüzek ropogását. Nagyon nehéz volt, néha van. Ó, de nagy baj, ha a gondolatainkat nem engedjük, nem kérjük, hogy Isten Szentlelke vezérelje! Nagy baj, ha a saját indulataink vezetnek bárhol, bármilyen szerepkörben élünk. És nem szükséges ennek így lenni. Egy kislány egyszer ezt mondta: „nem tehetek róla, ilyen a természetem”, s mert nagyon fiatal voltam, ezzel előhozta az én „természetemet” is. Meg tudom állni, hogy a természetem ellenére hallgatok? Vagy bölcsen szólok? Nem. Magamtól nem megy. De ha az Ige azt mondja, hogy nem szükséges ennek így lenni, akkor valóban lehetséges. Csak nem a saját erőmből. Isten segítségét kérve lehet. Kérjük. Érdemes.
541. ének:
1.Jövel, Szentlélek Úr Isten, Töltsd be szíveinket épen Mennyei szent ajándékkal, Szívbéli szent buzgósággal, Melynek szentséges ereje Nyelveket egyező hitre Egybegyűjte sok népeket, Kik mondván, így énekeljenek: Halleluja! Halleluja!
2. Te, szentségnek új világa, Igédnek vezérlj útjára, Taníts téged megismernünk, Istent Atyánknak neveznünk. Őrizz hamis tudománytól, Hogy mi ne tanuljunk mástól, És ne legyen több más senki, Hanem Krisztus, kiben kell bízni! Halleluja! Halleluja!
3. Ó, mi édes Vigasztalónk, Légy kegyes megoltalmazónk, Hogy maradjunk utaidban, Ne csüggedjünk háborúnkban. Erőddel elménket készítsd, Gyenge hitünket erősítsd, Hogy halál és élet által Hozzád siessünk hamarsággal! Halleluja! Halleluja!
Augusztus 6. Vasárnap
Áldás, békesség!
Jakab apostol levele 3. rész 13-18. versei: „Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz! Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok az igazsággal szemben. Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység van és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található. A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. Az igazság gyümölcse békességben vettetik el azoknak, akik békességet teremtenek.”
Kicsoda bölcs és hozzáértő? Talán mindannyiunkban megvan a vágy, hogy bölcsek legyünk, vagy annak látszódjunk. „Nem árulhatom el, hogy nem értek hozzá!” Valóban nem? Ahogy idősödöm, egyre többször, egyre inkább kész vagyok vállalni, ha valamit nem tudok, ha valamihez nem értek. Nem szükséges mindenhez értenünk. Nem szükséges mindent ismernünk. A bölcs ember azért bölcs, mert Isten bölcsességére koncentrál. Tőle kéri a problémák megoldását. Vendégünk volt. Örömet akartam szerezni neki, de nem volt hozzá bölcsességem. Csendben imádkoztam. Aztán megszólaltam. Meglepődtem azon, amit kimondtam. Én egész mást mondtam volna magamtól, de mert Istenre bíztam a döntést, így örömet szerezhettem. Felülről kértem. Milyen ez a felülről jövő bölcsesség? 1. Tiszta. Nincs benne önzés. 2. Békeszerető. Nem mutatja, hanem szereti a békét és munkálkodik érte. 3. Méltányos. Elnéző. Megérti, ha mások tévednek. 4. Engedékeny. Nem kell feltétlen „neki igazának lenni”. 5. Irgalommal teljes. Tele van könyörülettel. Nem részrehajló, nem képmutató. Vagyis Isten szeretetében éli az életét, s amit kapott, azt örömmel adja tovább.
Mélyen meghajlok, ím, színed előtt, Töltsd ki kegyelmedet, öntsd ki erőd! Mester előtted a porba esem, Mindenbe, mindenem légy te nekem! Mélyebbre benned, mélyebbre még! Nem kell a földön semmi egyéb. Krisztus a szívemet tárom eléd, Élet vagy nékem és nyereség!
Mélyebben, mélyebben, kérlek azért, Öld meg, oh Jézusom, bennem az ént! Nem vagyok méltó, hogy gondolj reám, Ám de tudom, hogy meghallod imám. Mélyebbre benned, mélyebbre még! Nem kell a földön semmi egyéb. Krisztus a szívemet tárom eléd, Élet vagy nékem és nyereség!
Mélyebbre szállva följebb visz utam, Míg csak elédbe nem érek Uram, Hordva keresztem a lábad nyomán, Mennyei dics jő a szégyen után. Mélyebbre benned, mélyebbre még! Nem kell a földön semmi egyéb. Krisztus a szívemet tárom eléd, Élet vagy nékem és nyereség!