2023.07.24-30.

Július 24. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                               

Pál apostolnak Timóteushoz írt második levele 2. rész 1-13. versei: „Te azért, fiam, erősödjél meg a kegyelemben, amely a Krisztus Jézusban van. És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek. Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája. Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta. Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez. A fáradozó földművesnek kell először a termésből részesülnie. Gondolkozz azon, amit mondok, mert az Úr megadja majd neked, hogy mindent megérts. Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus, aki Dávid utóda, feltámadt a halottak közül. Erről szól az én evangéliumom, amelyért még bilincseket is viselek, mint egy gonosztevő. Az Isten igéje viszont nincs bilincsbe verve. Ezért tehát mindent elviselek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel. Igaz beszéd ez: Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is. Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is. Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket. Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja.”

Erősödjél meg a kegyelemben. A kegyelem Isten ajándéka. Körülöleli az életemet. Átjárja a lelkemet. Isten tulajdonává tesz. Ha Isten ajándéka, hogyan erősödhetek meg benne én? Emlékezzünk az úrvacsora osztáskor hallottakra: „Ti e kegyelmet hiábavalóvá ne tegyétek magatokban, sőt inkább viseljétek magatokat a ti keresztyén rendeltetésetekhez méltóan, hogy semmi titeket meg ne fosszon Istennek ama szeretetétől, melyet kijelentett, és hozzátok megbizonyított a Jézus Krisztusban.” Vagyis: Isten kegyelmét hiábavalóvá tehetem magamban. Hogyan? Úgy, ha nem törődök vele. Úgy, ha azt hiszem, Isten kötelessége rám gondolni, engem körülvenni. Én meg azt teszek, amit jól esik. Itt tévedek el. Keresztyénnek lenni nem azt jelenti, hogy azt teszek, ami jól esik. Keresztyénnek lenni felelősség. Isten szolgálatában állok. Ez magamtól nem megy. Újra és újra erősödnöm kell a kegyelemben. Tudatosítani magamban, hogy Isten irgalmából élek. Tudatosítani, hogy az Ő kegyelmét senki el nem veheti tőlem, de én elveszíthetem, ha nem törődök vele.

Semmim sem lenne magamtól nekem, Isten kezéből van új életem. Fenn hirdetem, bár érdemtelen: Reám lelt az ingyen kegyelem. Isten kegyelme rám talált, Isten kegyelme rám talált, Zengj, hálaének, az Ő szent nevének, Hogy Isten kegyelme rám talált!

Voltam szegény, bűnben elsüllyedett, Isten szívétől oly távol vetett. Jött Jézusom s megfogta kezem, Reám lelt az ingyen kegyelem. Isten kegyelme rám talált, Isten kegyelme rám talált, Zengj, hálaének, az Ő szent nevének, Hogy Isten kegyelme rám talált!

Nem könnyeimmel szereztem meg azt, Irgalma adta az égi vigaszt. Bűn terhe nyomta már életem, Reám lelt az ingyen kegyelem. Isten kegyelme rám talált, Isten kegyelme rám talált, Zengj, hálaének, az Ő szent nevének,  Hogy Isten kegyelme rám talált!

Hadd mondanom, míg szemem Rád ragyog: Túlárad a szívem, boldog vagyok. Mind e világon fenn hirdetem: Reám lelt az ingyen kegyelem. Isten kegyelme rám talált, Isten kegyelme rám talált, Zengj, hálaének, az Ő szent nevének, Hogy Isten kegyelme rám talált!

Július 25. Kedd

Áldás, békesség!                                                                                

Pál apostolnak Timóteushoz írt második levele 2. rész 14-18. versei: „Ezekre emlékeztesd, és az Isten színe előtt bizonyságot téve kérd őket: ne folytassanak haszontalan szóharcot a hallgatók romlására. Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét. A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben, és szavuk úgy terjed, mint a rákos fekély. Közülük való Hümenaiosz és Filétosz, akik az igazság kérdésében eltévelyedtek, amikor azt mondják, hogy a feltámadás már megtörtént, és ezzel feldúlják egyesek hitét.”

A haszontalan szóharcok csak a hallgatók pusztulására vannak. Amikor úgy érezzük, hogy nekünk van igazunk, és ezt feltétlenül el is kell mondanunk, gondolunk-e arra, hogy amit mondunk, az elpusztíthatja azt, aki hallja? Vannak szavaim, amik évtizedek óta égetik a lelkemet. Nem kellett volna mondanom. Haszontalanok voltak, akkor is, ha a maga idején nagyon fontosnak tartottam őket. „Jó csendben várni az Úr szabadítására.” Mert eljön. Akkor is, ha késni látszik. Eljön a Szabadító mindannyiunk életébe, ha kérjük, ha várjuk. Akkor is, ha csendben vagyunk. Akkor is, ha nem harcolunk a magunk igazáért. S ez a csend lehet az igazi bizonyságtétel. Ha csendben várunk. Félelmetes dolog, hogy a szavaimmal elpusztíthatom mások életét.

Uram, könyörülj meg rajtam. Nem akarom, hogy meggondolatlan szavaim pusztítsák mások életét. Segíts, hogy életem ne embertársaim romlására, hanem javára lehessen. Ámen

Uram, a csendet vágyom én, Csendet a szívem legmélyén, Nem vágyom én hírt és nevet, Nem mondok már igent, s nemet. Mély belső csendre vágyom én, Mély belső csendre vágyom én!

Kell, hogy szívemben csend legyen, Bármilyen nagy az örömem. A szív úgy fél, a szív úgy fáj, Ne ejtsen szót, panaszt a száj! S bármilyen nagy a félelem, Kell, hogy szívemben csend legyen.

Atyám, segíts ily csendre el, Aranynak próba-tűz jövel! Atyám, tisztíts meg teljesen, Míg fényed bennem megjelen! Atyám, tisztíts meg teljesen, Míg fényed bennem megjelen!

Hála, hogy bennem csend lehet, Nagy boldogság, hogy Ő vezet. Vele szívemben béke él, S csendben az utam mennybe ér. Hála a csend enyém lehet! Atyám, vezérelj engemet!

Július 26. Szerda

Áldás, békesség!                                                                             

Pál apostolnak Timóteushoz írt második levele 2. rész 19-26. versei: „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelynek a pecsétje ez: "Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!" Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is; amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas. Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld! Törekedj viszont az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békességre azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat. Az ostoba és éretlen vitatkozások elől térj ki, tudva, hogy ezek viszálykodást szülnek. De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot, és felocsúdjanak az ördög csapdájából, aki foglyul ejtette őket, hogy akaratát teljesítsék.”

Istenhez tartozásom szilárd alapja az, hogy ismer az Úr. És az, hogy elhagyjam a gonoszt. A gonoszkodást, az indulatokat, a haragot. Jézus Krisztus soha nem tette azt. S ha Hozzá akarok tartozni, akkor a szívem, a szám, a gondolataim legyenek Őbenne megszenteltek. Isten országának szenteltek. Az életem nem biztos, hogy arany, vagy ezüst edény. Lehet, hogy csak cserép. Mindenesetre nem ékszernek való, hanem használatra. Ha akarom elhagyni a gonoszt, és hátat fordítok minden gonoszságnak, akkor lesz csak az én cserépedény életem Krisztusnak szentelt, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas. De az arany, és az ezüst edény is, csak akkor lesz Istennek szentelt. Önmagában csak csillog. Lehet, hogy sokaknak tetszetős. Csak Krisztusnak szentelve lesz hasznos.

Uram, kérlek, könyörülj meg cserépedény életemet. Áldd meg, hogy számodra, s a Te néped számára hasznos lehessen. Ámen

„Az életem csak egyszerű cserépedény. Nem díszhelyre való, S tudom, nem előkelő. Észrevenné valaki? Erre nincs remény. A napi szolgálat sok, S kevés az őszinte szó. Tudom, tűz égetett, így lettem kemény. Magam törékeny vagyok, Kemény kezektől félek, Mert szolgálatom ez: legyek cserépedény. Naponta készen várni, Megüresedni, telni újra. Ettől derüljön fel az elesett, az örök szegény. Ha félretesznek olykor, Várni a szolgáló holnapot.
Mindig készen várni! Ez nem pompa, nem fény. Ez szolgálat, ez munka: Mindig kézben lenni, Ha valahová csupán ez kell: cserépedény. Ha már nincs remény, Ha a markoló kéz kemény, Ha már nem ragyog felettem fény, Ha még szegényebb lett, aki szegény, Szolgálatodra ott leszek Uram, Én - a törékeny, szürke cserépedény.” (Makovei János)

Július 27. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                                            

Pál apostolnak Timóteushoz írt második levele 3. rész 1-9. versei: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek; szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent. Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektől. Mert ezek közül valók azok, akik belopakodnak a házakba, és rabul ejtik a bűnökkel terhelt és sokféle vágytól űzött asszonykákat. Ezek mindig tanulnak, de az igazságot sohasem ismerik meg. Ahogyan Jannész és Jambrész ellenszegültek Mózesnek, úgy álltak ellent az igazságnak ezek a megromlott értelmű, hit szempontjából megbízhatatlan emberek is. De nem jutnak messzire, mert esztelenségük nyilvánvaló lesz mindenki előtt, mint ahogy amazoké is az lett.”

Nehéz idők jönnek. Mi idősek ezt naponta érezzük, hogy itt vannak, s lesznek még nehezebbek is. Az ifjabb nemzedék pedig jól teszi, ha gondol rá, ha készül rá, hogy jönnek nehéz idők. Ezeket az időket mi magunk tesszük nehézzé. Vagy azért, mert mi vagyunk a gőgösek, dicsekvők, háládatlanok, szüleikkel szemben engedetlenek, szeretetlenek, rágalmazók, árulók, vakmerők… Vagy mi vagyunk azok, akik a fent említetteket el kell, hogy viseljék. Szeressék. Méghozzá úgy, hogy nem azonosulnak a bűnnel. Van itt egy nagyon fontos mondat: „a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják.” Az eredeti szöveget így olvasom: „birtokolva az istenfélelem külső formáját, de erejét megtagadja”. Jaj, vigyázzunk, amikor csak a külső formákat gyakoroljuk: kezünk összekulcsolása, hangos ámen mondás, megtanult kegyes szóhasználat… Istenhez tartozásban ERŐ van, mégpedig ISTENNEK EREJE. Ne divatos kabátként akarjam magamra venni a keresztyén életformát, amikor egész szívemmel kapcsolódhatok az én MEGVÁLTÓ KRISZTUSOMHOZ, Aki Szentlelkének EREJÉVEL munkálkodik az életemben.  

Úr Jézus, tudom, a nehéz idők mutatják meg, hogy valóban Hozzád tartozom-e, vagy csak látszatra. Szeretnék nem zúgolódni a nehéz időkben, s a nehéz idők ellen. Szeretnék áldásod ereje alatt élni. Áldd meg kérlek így a gyülekezetünket, áldd meg a mai bibliaórát, áldd meg lelkünket, hogy Rád találjon, Benned kapaszkodjon. Ámen

718. ének:

Egyedüli reményem, Ó, Isten, csak te vagy; Jövel és nézz meg engem, Magamra, ó, ne hagyj! Ne légy tőlem oly távol, Könyörülj hű szolgádon, Úr Isten, el ne hagyj!

Ha a nehéz időkben Elcsügged a szívem, Vigasztalást igédben, Uram, te adj nekem! Ha kétség közt hányódom És mentségre nincs módom, Te tarts meg, Istenem!

A földön ha elvesztem Szerelmem tárgyait, Maradjon meg mellettem Szerelmed és a hit; Csak azt el ne veszítsem, Mi benned, ó, Úr Isten, Remélni megtanít!

Földi jó és szerencse Mulandó, mint magunk, De a hit drága kincse Örök és fő javunk; Hitünk áll rendületlen, Hogy Isten véd szüntelen: Élünk vagy meghalunk.

Uram, a nyomorultat, A gyöngét el ne hagyd, Az árvát, elhagyottat Gyámolítsd te magad! A szegényt, ki remélve Csak reád néz az égre: Úr Isten, el ne hagyd!

Július 28. Péntek

Áldás, békesség!                                                                                 

Pál apostolnak Timóteushoz írt második levele 3. rész 10-17. versei: „Te azonban követőjévé lettél az én tanításomnak, életmódomnak, szándékomnak, hitemnek, türelmemnek, szeretetemnek, állhatatosságomnak, üldöztetéseimnek, szenvedéseimnek, amelyek Antiókhiában, Ikóniumban, Lisztrában értek. Milyen üldöztetéseket viseltem el, és mindegyikből megszabadított az Úr! De mindazokat, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, szintén üldözni fogják. A gonosz emberek és ámítók pedig még tovább mennek a rosszban, tévelyegve és másokat is megtévesztve. De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől tanultad, mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által. A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.”

Az ifjú Timóteus látta, vagy hallotta mindazt, ami Pállal történt: a tanítását, a hitét, a szenvedését, a türelmét, a kitartását. Pál példa lett előtte. S most gondolok azokra az áldott életű idős testvéreinkre, akik hitükkel, szeretetükkel, példává lehettek a számunkra úgy Dunavecsén, mint más gyülekezetekben. Szívet melengető öröm volt az is, amikor már haláluk után derült fény egy-egy elvétett mondatból az életvitelükre. Példává lettek előttünk. Nemcsak előttünk, gyermekeink előtt is. Igen, tanultunk az életükből, amikor az a cselekedeteik által nyitott Bibliaként állt előttünk. Ma is áldom Istent értük. Köszönöm, hogy láthattam, hallhattam ezeket a bizonyságokat. Tanított, vezetett. Pál apostol tovább mutat a saját életénél. Isten szavára mutat. Igen, a Szentírás legyen az életünk útmutatója, zsinórmértéke. Az emberi bizonyságok is Róla beszélnek. „De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől tanultad, mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által.” Igen, Isten Szava mutatja az utat az üdvösségre, a Jézus Krisztusba vetett hitre.

Úr Jézus, köszönöm azokat, akik előttünk jártak, akiknek a hitét láthattuk a tetteikből. Köszönöm szent igédet, ami naponta utat mutat. Köszönöm Szentlelked erejét, Aki megvilágosítja a szívem, bátorít, vezet. Áldalak Téged minden időben. Ámen

628. ének:

1.Áldó hatalmak oltalmába rejtve Csak várjuk békén mindazt, ami jő. Mert Isten őriz híven reggel, este, Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő.

2. Ha gyötri, bántja szívünket a régi, És múlt napoknak terhe ránk szakad, Megrettent lelkünk vigaszodat kéri, Mit nékünk szerzett, Atyánk, szent Fiad.

3. S ha szenvedések kelyhét adod inni, Mely színig töltött, keserű s nehéz, Te segíts békén, hálával elvenni, Hisz áldva nyújtja hű atyai kéz!

4. És ha az úton örömöt adsz nékünk, Ha szép napod ragyogva ránk nevet, Biztasson, intsen sok nehéz emlékünk, Hogy életünket szenteljük neked!

5. A csend köröttünk mélyen szerteárad. Hadd halljuk azt a tiszta éneket, Amely betölti rejtett, szép világod, Hol téged dicsér minden gyermeked!

Július 29. Szombat

Áldás, békesség!                                                                             

Pál apostolnak Timóteushoz írt második levele 4. rész 1-5. versei: „Kérve kérlek az Isten és a Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat; az ő eljövetelére és országára kérlek: hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással. Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak. Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat.”

„Lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak.”

A Bibliához már nemcsak könyvesboltokban lehet hozzá jutni. Interneten, telefonon, hangos könyvként, számos fordításban. Vagyis mindenhol és minden időben olvashatjuk. Mégis, úgy olvassuk-e, mint ÉLETNEK BESZÉDÉT? Mert hát újra és újra elénk tolakodnak hitető beszédek. Izgalmasak. Különlegeset ígérnek. Szerencsét, egészséget, s mindent, amit hallani szeretne az ember. „Ígérnek új örömet, új célt és új életet. Hamar rájössz, csak üres szavak.” Isten nagy ajándéka, ha rájössz. Lehet, hogy nem jössz rá. Mert „csak van valami abban”… Igen, van. Az ördög hitetése. Igénk szerint „viszket a füle” annak, aki nem a Biblia tanítását veszi komolyan, s tartja élete „zsinórmértékének”, hanem a „saját kívánsága szerint gyűjt tanítókat”. Nagy bajban vagyok, ha hagyom, hogy a saját kívánságaim vezessenek, s nem Isten akaratát keresem. De jó, hogy az Ige szól, ma is szól, s nekünk szabad olvasni, hallgatni, meghallani, és tanácsa szerint élni.  

Úr Jézus, köszönöm, hogy Te szólsz hozzám ma is, s Te fogsz szólni holnap az istentiszteleten is. Kérlek, ajándékozz meg bennünket, hogy ne azt halljuk, ami a szívünknek kedves, hanem a Te akaratodat. Ámen

312. ének:

1.Uram, a te igéd nekem A sötétben szövétnekem; Mind igazak és ámenek, Amik szádból kijöttenek, Azért amit nem látok szemmel, Béveszem szavadra hitemmel.        

2. Bízom hozzád erős hittel, Hogy te mindent megcse-lekszel, Amit szent igédben ígérsz: Hogy kegyelmesen hozzám térsz, És meg-bocsátván bűneimet, Megadod örök életemet.    

3. E nagy jót neked köszönöm, Mely nekem arra ösztönöm, Hogy a Jézust, kiért velem Közöltetik a kegyelem, Tartsam lelkem megtartójának, Szeressem, engedvén szavának.      

4. Igazgass, Uram, engemet, Hogy megőrizzem hitemet; Ha von magához e világ, Én mint Krisztusba oltott ág, Tőle vegyem tápláltatásom, Míg az élők közt lesz lakásom.

Július 30. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                                            

Pál apostolnak Timóteushoz írt második levele 4. rész 6-8. versei: „Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.”

Jó, ha készülünk. Pál apostol tudta: elérkezett az idő. Nem reszket attól, hogy kivégzik. Áldozati báránynak érzi magát, akinek teljes a békessége, mert tudja, hogy mindennek célja van. Mi rendszerint az okot keressük, vagy inkább az okozót. Azt, akit hibáztathatunk. „Bűnbakot” keresünk. Pál áldozati bárányként beszél. A nagy CÉL van előtte: a MENNY. „Elvégeztem a feladatomat. Megtartottam a hitet”. Tudunk mi ezzel a békességgel készülődni? Nekem az elvégzett feladatokról mindig az jut eszembe, hogy mennyi-mennyit elrontottam benne! Mégis hiszem, hogy eltétetett nekem az igazság koronája. Nem miattam. Nem azért, mert jól végeztem volna a feladatomat, hiszen ezerszer elvétettem. Nem, egyáltalán nem a magam érdemei miatt reménykedhetek az örök életben. Nem is azért, mert némelyek szerint „Isten úgyis mindenkinek megbocsát”. Ezekkel mind csak becsapnám magam. Amiért reménységem lehet, az egyedül az, hogy hiszem, hogy az Úr Jézus értem is meghalt. Hiszem, hogy meghallgatta bocsánatkérő imádságomat. Hiszem, hogy Ő az én Szabadítóm. S amikor mindent elrontott életemet elé viszem, azt mondja: „Érted is meghaltam a kereszten.” S akkor, de csak akkor, és csak Őérte, megnyílik számomra is a Menny kapuja.

Áldalak, Úr Jézus! Ámen

1.Tudom: az én Megváltóm él, Hajléka készen vár reám; Már int felém és koronát Ígér a földi harc után. Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen.          

2. Remélek Jézusomban én, Ő törlé el sok bűnömet; Ajkáról hívón zeng felém: „Jer haza, vár rád Mestered!” Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen!

3. Előttem oly csudálatos, Hogy értem szállt a földre le; Miattam annyit szenvedett, Bűnömért annyit véreze. Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen!

4. Tudom, hogy közel Mesterem, Az óra fut, a nap közel; Elébe állok csakhamar, Megváltó Jézusom, jövel! Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen!