2023.05.01-07.
Május 01. Hétfő
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 3. rész 31-35. versei: „Ekkor megérkeztek anyja és testvérei; kint megállva beküldtek hozzá, és hívatták őt. Körülötte pedig sokaság ült, és szóltak neki: "Íme, anyád, a fivéreid és nővéreid odakint keresnek téged!" De ő így válaszolt nekik: "Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?" És végignézve a körülötte körben ülőkön, így szólt: "Íme, az én anyám és az én testvéreim. Aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fivérem, nővérem és az én anyám."”
Édesanyja és testvérei. Nem akartak botrány. Inkább kihívták. Jobb csak szűk családi körben. Csendben. Ne tudja senki, hogy baj van. Ó, milyen nehéz, amikor a családtagok másképp hisznek. Talán a legfájóbb, amikor a legközelebbiek nem értik Istentől kapott feladatunkat. Van, akinek át kell élni, hogy a családja másképp gondolkozik, mint ő. Egyfelől nagyon nehéz, másfelől nagy ajándék, hogy ilyenkor sem maradunk magunkra. Ma is igaz, hogy „aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.” 47 éve a szüleim, testvéreim messze élnek tőlem. Azonban sokszor tapasztaltam, hogy a gyülekezetekben, ahol éltünk, mindig lettek testvéreim, és szüleim. Istentől kapott ajándék voltak ők, akik Istentől indíttatva álltak mellénk szeretetükkel, sokszor két kezükkel. Pótolták a hiányzó családomat.
Az Úr Jézus itt mégsem a hiány betöltéséről szól, hanem arról a szoros kapocsról, ami azok között van, akik Isten akaratát cselekszik. Nagy ajándék ismerni Isten akaratát. Még nagyobb azt cselekedni.
Úr Jézus, köszönöm, hogy soha nem hagytál magamra. Köszönöm, hogy mindig rendeltél mellém, mellénk testvéreket. Köszönöm, hogy én is testvére lehetek másoknak. Köszönöm, Atyám, hogy Te vársz a Te országodba. Köszönöm, hogy elkészíted hozzá a szívemet. Köszönöm, hogy így szereted a gyülekezetünket is egyenként és együtt is. Ámen
822. ének:
1.Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban megállni nagy veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva meg pihenni A boldog cél előtt.
2. A keskeny útra térünk, ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk, tudjuk, hogy hű s igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa A szent város felé.
3. Óemberünk ha szenved, az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged, az nem jár jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne: Hadd törjön éned össze, Menvén halálon át.
4. Zarándok módra járva, legyen kezünk üres; Csak terhet vesz magára, ki pénzt, vagyont keres. Hadd gyűjtsön a világ, Mi tőle el se kérjük, Kevéssel is beérjük, Bennünket gond se bánt.
5. Az út el van hagyatva, borítja sok tövis; Nehéz emelni rajta még a keresztet is. De egy út van csupán, Így hát előre bátran, Keresztül minden gáton, Hű Mesterünk után.
6. Úgy járunk itt, lenézve, mint ismeretlenek; Sokan nem vesznek észre, hangunk se hallva meg. De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja. Szent reménység sugallja, Mit ajkunk énekel.
7. Ha botlanak a gyöngék, segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, kin gyöngesége győz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni, A bajt vállunkra venni E földi élten át.
8. Menjünk vígan sietve, hisz utunk egyre fogy; Nap megy napot követve, s a test majd sírba rogy. Csak még egy kis tűrés! Ha Őt híven követjük: A láncot mind levetjük, S vár ránk az égi rész.
9. Elmúlik nem-sokára a földi vándorút, És az örök hazába, ki hű volt, mind bejut. Ott vár angyal-sereg, Ott várnak mind a szentek, S az Atyánál pihentek, Megfáradt gyermekek.
Május 02. Kedd
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 4. rész 1-20. versei: „Ismét tanítani kezdett a tengerparton, és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá, ezért hajóba szállva a tengeren tartózkodott; az egész sokaság pedig a tengerparton volt. Sokat tanította őket példázatokban; és ezt mondta nekik tanítás közben: "Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni, és történt vetés közben, hogy egyik mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták. Másik meg a sziklás helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben; amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt. Egy másik a tövisek közé esett, de a tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést. A többi pedig a jó földbe esett, és termést hozott, miután kikelt és szárba szökkent, és meghozta egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is." Majd hozzátette: "Akinek van füle a hallásra, hallja!" Amikor egyedül maradt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt megkérdezték őt a példázatokról. Jézus így szólt hozzájuk: "Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívülvalóknak minden példázatokban adatik; hogy akik néznek, nézzenek ugyan, de ne lássanak, és akik hallanak, halljanak ugyan, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak." Azután így szólt hozzájuk: "Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit? A magvető az igét veti. Akik az útfélen vannak: oda hull az ige; de amikor meghallják, azonnal jön a Sátán, és kiragadja a beléjük vetett igét. Akiknél a mag a sziklás talajra hullott: amikor meghallják az igét, azonnal örömmel fogadják, de nem gyökerezik meg bennük, ezért csak ideig való, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal eltántorodnak. Másoknál a tövisek közé hullott a mag: ezek meghallják az igét, de e világ gondja, a gazdagság csábítása, vagy egyéb dolgok megkívánása megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést. Akiknél a jó földbe hullott a mag: ezek hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincszoros, a másik hatvanszoros és némelyik százszoros termést hoz."”
„Halljátok!” Van-e fülem a hallásra, vagy csak a magam akaratát igyekszem tűzön-vízen át keresztül vinni? Isten minden nap „szórja a magot”: adja elénk az igét, mondja el mindazt, ami a segítségünkre, a javunkra van. Meghallom-e? Szívembe rejtem-e? Úgy, ahogy a 119. zsoltár írója: „Szívembe rejtettem a Te beszédedet, hogy ne vétkezzek ellened.” A szívembe rejtett ige ott munkálkodik. Nő, növekszik. Életet formál. Rossz gondolatokat elvesz, s újakat teremt. Élhetővé teszi az életet nemcsak önmagam, hanem mások számára is.
Úr Jézus, kérlek, ajándékozz meg minden nap a Te igéddel bennünket. Te növeld bennünk a benned való bizalmat. Hadd éljünk áldásod alatt. Ámen
Teremts bennem tiszta szívet, ó, Uram! Az erős lelket újítsd meg bennem!
Ne vess el engem a Te orcád elől, Szentlelked ne vond meg tőlem!
Támogass az engedelmesség lelkével, Szabadításod örömét add nekem!
Május 03. Szerda
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 4. rész 21-25. versei: „Ezután így szólt hozzájuk: Vajon azért veszik-e elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék, vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék? Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami napfényre ne jutna. Ha valakinek van füle a hallás-ra, hallja!" Ezt is mondta nekik: "Vigyázzatok, hogy mit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak. Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van."”
Ha világítani akarok, nem rejtem el a fényt. Egy gyermekének így mondja: „Kicsiny kis fényemmel világítani fogok. Áldom Őt minden nap és mindenhol. Elrejtsem-e fényemet? Nem! Világítani fogok! Áldom Őt minden nap és min-denhol. Sátán sem állíthat meg! Nem! Világítani fogok! Áldom Őt minden nap és mindenhol. Így teszek, míg Jézus jön. Ó, igen! Világítani fogok. Áldom Őt, minden nap és mindenhol.” Én, mint felnőtt, merek-e, tudok-e, akarok-e világí-tani ott, ahol arra számíthatok, hogy nem nézik jó szemmel. Döbbenten szemlé-lem az elmúlt évtizedeket, hogy én, a konfliktuskerülő, hányszor vállaltam a konfliktust, amikor akaratom ellenére belecsöppentem. Mégis szomorúan kell megállapítanom, hogy egyiket sem vállaltam volna, ha előre tudom. Az Úr Jé-zus vállalta a konfliktus helyzeteket. Nem dugta ágy alá a fényt azért, mert vol-tak, akik nem akarták látni. Nekem sem volna szabad, hiszen: „Isten fénye út a sötétben. (4X.) Fogd a kezünk, gyere velünk, ó, Isten útján együtt hadd men-jünk! 2. /: Istenünknek nagy a hatalma.:/ 4x Fogd a kezünk, gyere velünk! Ó, Isten útján Együtt hadd menjünk! 3. /: Isten Lelke az ki erőt ad. :/ 4x Fogd a kezünk, gyere velünk! Ó, Isten útján Együtt hadd menjünk!” Tudnom kell, azt kapom vissza, amit adok. Nemcsak pénzben, jó, vagy rossz szóban, hanem hit-ben is! Ha Isten fénye ragyog a szívemben, a szavaimon át, akkor arra a válasz is úgy érkezik. Sőt ráadást is tesznek rá. Vállalom-e annak az esélyét, hogy nem úgy történnek a dolgok, ahogy elképzeltem? Hiszem-e, hogy Jézus Krisztus a számomra lehetetlen helyzetekből is építi az Isten országát. S ha kicsiny kis fényemmel beállok ebbe az építkezésbe, akkor velem építi.
Úr Jézus, köszönöm, hogy Te vagy a FÉNY. Segíts, hogy bátran induljak a Te világosságodban mindenhová, ahová Te küldesz. Ámen
541. ének:
Jövel, Szentlélek Úr Isten, Töltsd be szíveinket épen Mennyei szent ajándékkal, Szívbéli szent buzgósággal, Melynek szentséges ereje Nyelveket egyező hitre Egybegyűjte sok népeket, Kik mondván, így énekeljenek: Halleluja! Halleluja!
Te, szentségnek új világa, Igédnek vezérlj útjára,Taníts téged megismernünk, Istent Atyánknak neveznünk. Őrizz hamis tudománytól, Hogy mi ne tanuljunk mástól, És ne legyen több más senki, Hanem Krisztus, kiben kell bízni! Halleluja! Halleluja!
Ó, mi édes Vigasztalónk, Légy kegyes megoltalmazónk, Hogy maradjunk utaidban, Ne csüggedjünk háborúnkban. Erőddel elménket készítsd, Gyenge hitünket erősítsd, Hogy halál és élet által Hozzád siessünk hamarsággal! Halleluja! Halleluja!
Május 04. Csütörtök
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 4. rész 26-29. versei: „Jézus ezt is mondta: "Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe, azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja, hogyan. Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban. Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás."”
Ma magokat vetettem a kertembe. Esőt ígértek, így várom az áldást. Lelkem gyönyörűsége, amikor látom, hogy az apró magocska kibújik a földből, majd növekszik, virágot, sőt termést hoz. Nagy öröm aztán leszakítani arra járván, egy-egy szem gyümölcsöt. Azonban a legodaadóbb munkával, izzadással sem tudom előidézni a jó termést. Íróasztalom fölött Édesapámtól örökölt kép: Kaszájára támaszkodó férfi imára kulcsolt kézzel. „Mienk a munka, Istené az áldás.”- olvassuk a kép alatt. Édesapa íróasztala fölött olvastam ezt még gyermekkoromban. Jó nekünk jól, mélyen a szívünkbe vésni ennek a mondatnak az igazságát, ami nemcsak a kertünkre igaz. Minden munkánkra. De a keresztyén életünkre is. Vagy legfőképpen arra. Bizonyságtételem, igehirdetésem hányszor, de hányszor tűnt „pusztába kiáltó szónak”, amire nem érkezik válasz. Hisszük-e, hogy a mi dolgunk csak az, hogy elvessük a magot. A dolgunk a bizonyságtétel szóval, vagy tettekkel. A növekedést, a termést Isten adja. Néha engedi látni. Olyankor elfutja a könny a szemem. Az örömnek, a hálának a könnyei ezek. Hálának, hogy láthatom a növekedést, amit Isten ad. Ha látni akarom, akkor biztos nem láthatom. De, ha figyelek, láthatom a jelét, hogy ott van, ugyan titokban, de ott van Isten. nem hagyja magára az „elvetett magot”. Ő, „aki elkezdte bennetek a jó munkát, véghez is viszi a Krisztus Jézus napjáig.”
Uram, köszönöm, hogy tőlünk csak azt várod, hogy hűséggel vessük a magot. Köszönöm, hogy a többit, ami nekünk lehetetlen, Te vállalod. Köszönöm, ha néha-néha megpillanthatom a növekedést adó munkádat. Áldalak, Uram, hatalmas ajándékodért. Ámen
453. ének:
Jézusom, ki árva lelkem megváltottad véreddel, Kárhozattól óvtál engem, bűnös szívem, ó, vedd el! Add, hogy néked megháláljam, Hogy nem hagytál a halálban, Megmutattad: bármit adj, Én oltalmam csak te vagy. 2. Jézus, benned bízva bízom, elpusztulnom, ó, ne hagyj! Te, ki bűnön, poklon, síron egyedüli győztes vagy: Gyönge hitben biztass engem, Készíts arra, hogy én lelkem Láthat majd fenn, ó, Uram, Mindörökké boldogan.
Május 05. Péntek
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 4. rész 30-34. versei: „Majd így folytatta: "Mihez hasonlítsuk az Isten országát, vagy milyen példázatba foglaljuk? Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön, miután pedig elvetették, megnő és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak." Még sok hasonló példázatban hirdette nekik az igét úgy, amint megérthették. Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent.”
Kisebb minden magnál… Egy mosoly, egy csendes mondat, egy váratlan ölelés. Vagy éppen hallgatás ott, ahol hangos szóra számítottak. Észrevétlen, olyan kicsiny. A magvető tudja. De mások észre sem veszik, amikor hull a mag, az ige magja az ember szívébe. Talán először még mi magunk sem vesszük észre. Az is lehet, hogy a szívünket érintő Isten szavát már első pillanatban nagy örömmel fogadjuk. De magunk sem gondoljuk, hogy a hit előbb-utóbb hatalmas fává nő bennünk. Talán nem merjük hinni, látjuk magunkban a rosszat, tapasztaltuk már számtalanszor, hogy akartuk a jót, és mégis elbotlottunk. Félünk, hogy újra úgy lesz. Pedig Isten már elvetette a magot, s az elkezdte munkáját. Már nő, növekszik. Hihetem, s hiheted, hogy hatalmas fává nő, ami még másoknak is tud rejtekhelyet, védelmet adni.
Így növekszik Isten népe, a gyülekezet is. Isten növeszti szívünkben az istentiszteleti alkalmakon, a közös munkában, a beszélgetésekben az Ő országát. Így növekszünk egymás hite által. Becsüljük meg az a fát, aminek árnyékában rejtekhelyünk, biztonságunk van. S áldjuk Atyánkat, az Istent, Aki a magot, az Ige magját szívünkbe plántálta, s a hitet növeszti, hogy egy napon megélhessük Isten Országának hatalmas csodáját.
Uram, köszönöm szent Igédet, amit naponta vetsz a szívembe. Köszönöm, hogy Te adod rá a növekedést, az áldást is. Köszönöm, hogy Te készítesz a Te orszá-godba még engem is, s a Te Gyülekezetedet. Áldunk Téged Istenünk. Ámen
630. ének:
Zengd Jézus nevét, zengd, világ, Őt, angyalok, áldjátok! Felékesítve homlokát, Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!
Ti, vértanúi Istennek, Kik mennyben szolgáljátok A Bárányt, ki megöletett: Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!
Ti, választottak, szent hívek, Mindaz, kit ő megváltott, Szent irgalmát dicsérjétek: Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!
Ti, bűnösök, mert ő hordott Tiértetek kínt s átkot, És szent vérével áldozott: Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!
Ti, népek, törzsek, kik bárhol Az ő szavát halljátok: Nagy jóvoltáért hálából Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!
Mily boldogság lesz majd, ha fenn A Jézus előtt állok, És mindörökké zenghetem: Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!
Május 06. Szombat
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 4. rész 35-41. versei: „Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: "Menjünk át a túlsó partra." Miután tehát elbocsátották a sokaságot, magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak a nyomában. Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. Ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: "Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: "Hallgass el, némulj meg!" És elállt a vihar, és nagy csendesség lett. Akkor ezt mondta nekik: "Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?" Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: "Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?"”
"Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" Nem törődsz vele? A görög szavak azt is jelentik: Nem zavar téged? Nem okoz gondot neked? Elgondolkoztam ezen a háromféle jelentésen. 1. „Nem törődsz vele?” Visszatekintve hosszú életemre, nincs benne olyan mozzanat, amivel nem törődött volna az Úr Jézus. Hosszú évtizedek minden napján gondja volt rám. Minden őrülten elrontott dolgomból is kimentett.
2. „Nem zavar téged?” Ó, nagyon is zavarja Őt minden rossz, minden rettenet. Olyannyira, hogy kész volt a megaláztatást, a legnehezebb szenvedést, a kereszthalált is vállalni azért, hogy megmentsen. Egyedül ezért fordulhatok hozzá bizalommal életem minden viharában, mert Ő azért is szenvedett ott a kereszten. Ma is „zavarja” minden baj. Arra vár, hogy Hozzá forduljak, hogy „felköltsem” igazából nem Őt, hanem magamban a hitet, az iránta való bizalmat. 3. „Nem okoz gondot neked?” Nem. Jézusnak HATALMA VAN. Nem okoz gondot neki semmilyen vihar sem kint, sem bent a lelkemben. Ő ÚR minden vihar felett. De várja, hogy hívjam, hogy kérjem, hogy Hozzá meneküljek. S akkor – ha kérem, - megtapasztalom, hogy Ő elcsendesíti a vihart a szívemben, s lassan körülöttem is. S NAGY CSEND lesz. Jó ebben a CSENDBEN maradni. Hatalmának, szeretetének melegében áldani Őt.
„Uram, a csendet vágyom én. Csendet a szívem legmélyén. Nem vágyok én hírt és nevet, nem mondok már igen, s nemet, mély belső csendre vágyom én, mély belső csendre vágyom én.” Ámen
727. ének:
1.Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem, Míg üvölt a habtusa, S nő a vész a tengeren. Rejts el, rejts el, itt ne hagyj, Míg eláll a fergeteg; Biztonságos révet adj, S majd fogadd el lelkemet.
2. Nincs nekem más enyhelyem, Szívem Téged hív s keres, Ó maradj itt, Mesterem,
Őrizz, adj erőt, szeress! Véled állom a vihart, Hit s erő Te vagy, Te Szent, Szárnyad árnyával takard Fejemet, a védtelent.
3. Csak Te kellesz, én Uram, Benned mindent meglelek; Támogasd, ki elzuhan, Gyógyítsd meg, ki vak s beteg. Szent szavadra hallgatok, Tévedés az én bajom, Én hamisság s bűn vagyok, Te igazság s irgalom.
4. Kegyelem vagy, égi jó, Mely minden bűnt eltörül, Hagyd, hogy gyógyító folyó Tisztogasson meg belül. Élet kút vagy, lüktetés, Vízmerítni drága hely, Ó buzogj fel bennem és Öröklét felé emelj.
Május 07. Vasárnap
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 5. rész 1-20. versei: „Azután elmentek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére. Amikor kiszállt a hajóból, egyszer csak szembejött vele a sírboltok közül egy tisztátalan lélektől megszállott ember, akinek a sírboltokban volt a lakása, és akit már lánccal sem tudott megkötözni senki. Mert már sokszor meg volt kötözve bilincsekkel és láncokkal, de szétszaggatta a láncokat, a bilincseket pedig összetörte, úgyhogy senki sem tudta megfékezni. Éjjel-nappal mindig a sírokban és a hegyek között tartózkodott, kiáltozott és kővel vagdosta magát. Amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte, és hangosan felkiáltott: "Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne gyötörj engem!" Jézus ugyanis ezt mondta neki: "Menj ki, tisztátalan lélek ebből az emberből!" És megkérdezte tőle: "Mi a neved?" Az így felelt: "Légió a nevem, mert sokan vagyunk." És nagyon kérte, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. Ott a hegyoldalban volt egy nagy legelésző disznónyáj, ezért a tisztátalan lelkek azt kérték tőle: "Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!" Megengedte nekik, a tisztátalan lelkek pedig kijöttek, és a disznókba költöztek; mire a nyáj, mintegy kétezer állat, a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a vízbe. Akik pedig legeltették, elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a környező településekre. Erre kijöttek az emberek, hogy lássák, mi történt. Amikor Jézus közelébe értek és látták, hogy a megszállott, akiben a légió volt, felöltözve ül, és eszénél van, félelem fogta el őket. Akik látták, elmondták nekik: hogyan történt a dolog a megszállottal és a disznókkal. Ekkor kérni kezdték Jézust, hogy távozzék el a határukból. Amikor azután beszállt a hajóba, kérlelte őt az előbb még megszállott ember, hogy mellette maradhasson. Ő azonban nem engedte meg neki ezt, hanem így szólt hozzá: "Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett az Úr veled, és hogyan könyörült meg rajtad." Az pedig elment, és hirdetni kezdte a Tízvárosban, hogy milyen nagy jót tett vele Jézus, amin azután mindenki csodálkozott.”
„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.” (Példabeszédek 4:23.) Egy tisztátalan lélektől megszállott emberről olvasunk itt. Látjuk mit műveltek vele. Tömegestől zúdul ránk ennek a világnak a „tisztátalansága”. A fent olvasottakból látható, hogy mivé tehet. Halálosan megbetegít. Nem véletlen mondja az ige: minden féltett dolognál jobban őrizd meg a szívedet. Ebben a tragikus állapotban a megszállott ember leborul Jézus előtt. Lelke mélyén tudja, Ő az egyedüli reménysége. S mert Jézushoz megy, meggyógyul. Jaj, ne keressük magunknak a bajt azt gondolván, Jézus úgyis meggyógyít! A tragédia újabb tragédiát szül. aki közben látja, s átéli Jézus hatalmát, az meggyógyul, s hirdetheti és hirdeti, hogy milyen nagy jót tett vele Jézus.
718. ének:
1.Egyedüli reményem, Ó, Isten, csak te vagy; Jövel és nézz meg engem, Magamra, ó, ne hagyj! Ne légy tőlem oly távol, Könyörülj hű szolgádon, Úr Isten, el ne hagyj!
2. Ha a nehéz időkben Elcsügged a szívem, Vigasztalást igédben, Uram, te adj nekem! Ha kétség közt hányódom És mentségre nincs módom, Te tarts meg, Istenem!
3. A földön ha elvesztem Szerelmem tárgyait, Maradjon meg mellettem Szerelmed és a hit; Csak azt el ne veszítsem, Mi benned, ó, Úr Isten, Remélni megtanít!
4. Földi jó és szerencse Mulandó, mint magunk, De a hit drága kincse Örök és fő javunk; Hitünk áll rendületlen, Hogy Isten véd szüntelen: Élünk vagy meghalunk.
5. Uram, a nyomorultat, A gyöngét el ne hagyd, Az árvát, elhagyottat Gyámolítsd te magad! A szegényt, ki remélve Csak reád néz az égre: Úr Isten, el ne hagyd.