2023.01.16-22.
Január 16. Hérfő
Áldás, békesség!
Lukács evangéliuma 12. rész 1-12. versei: "Miközben megszámlálhatatlan sokaság gyűlt össze, úgyhogy majd letaposták egymást, beszélni kezdett, de először csak a tanítványaihoz: Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól! Nincsen olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. Ezért tehát amit a sötétségben mondtatok, azt napvilágnál fogják hallani, és amit fülbe súgva mondtatok a belső szobában, azt a háztetőkről fogják hirdetni. Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de azután többé nem árthatnak. Megmondom nektek, kitől féljetek: attól féljetek, akinek azonfelül, hogy megöl, arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony mondom nektek: tőle féljetek! Ugye, öt verebet adnak két fillérért, de Isten egyről sem feledkezik meg közülük. Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva. Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok! Mondom nektek: ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az Isten angyalai előtt. Ha valaki az Emberfia ellen szól valamit, annak megbocsáttatik, de aki a Szentlelket káromolja, annak nem bocsáttatik meg. Amikor a zsinagógákba, a hatóság és a felsőbbség elé hurcolnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogyan vagy mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok, mert a Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket arra, amit mondanotok kell."
Féljek, vagy ne féljek? „Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket.” (Filippi 2:12.) A fellengzős magabiztosság nagy bajba sodor. A félelem elővigyázatossá tesz. Megdöbbentő dolgot mond az Úr Jézus: ne féljetek attól, aki a testet öli meg. Pedig nekünk összeszorul a szívünk már akkor is, ha emberi kegyetlenkedést hallunk. Félünk tőle. Az Úr Jézus azt mondja, nem kell. Ezt a földi életemet elvehetik, hiszen előbb, vagy utóbb vége lesz. DE! VAN VALAKI, AKI A LELKEM VEHETI EL. AKI AZ ÜDVÖSSÉGTŐL MEG-FOSZTHAT! Őtőle féljek!!! Az ördög becsap, megcsal, rávesz, hogy elforduljak Istentől. Édesget, kínál minden kívánatosat, s ha ezzel nem ér célt, megfélemlít. Mennyi olyan dolgot vállalunk félelemből, amivel nem értünk egyet!!! Az Úr Jé-zus azt mondja, nem kell félnünk a támadástól, fenyegetéstől, attól sem, ha megöl-nek. ATTÓL FÉLJÜNK, HOGY ELKÁRHOZUNK! Ez ellen tegyünk meg min-dent!
Úr Jézus, kérlek, az ördög minden csele, támadása elől hadd meneküljek a Te rejtekedbe! Őrizd meg a szívemet, a gyülekezetünket Tebenned. Ámen
666. ének:
1.Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, Egy sugárt küldj ránk te le, Kik új napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét Űzze szét.
2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, Szívünk, mely kiszárada, Vigaszodtól felviduljon, S híveid közt légy jelen Szüntelen.
3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, Vétkeink fedezzük el Tőled nyert fehér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze majd Mind a bajt.
4. S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, Könnyek gyászos völgyiből Üdvösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd Egyre tart.
Január 17. Kedd
Áldás, békesség!
Lukács evangéliuma 12. rész 13-21. versei: "A sokaságból így szólt hozzá valaki: Mester, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget! De ő így válaszolt: Ember, ki tett engem bíróvá fölöttetek, hogy megosszam az örökséget? Azután ezt mondta nekik: Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg."
Aztán példázatot mondott nekik: Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje. Így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet. Majd így szólt: Ezt teszem: lebontom a csűreimet, nagyobbakat építek, oda gyűjtöm be minden gabonámat és javamat, és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag.
Ó, hányszor forog minden gondolatunk a pénz, a vagyon körül. Biztosítani akarjuk magunkat. Legyen „elegendő” élelmiszer a kamrában. Legyen anyagi biztonságot adó bankszámlánk, az autó tele tankkal… Ki tudja mi mindent tartunk még okvetlenül fontosnak, hogy legyen. Sokan élünk nagyobb bőségben, mint amire feltétlenül szükségünk van. Sőt megengedhetjük magunknak a pazarlást. A rettenetes az, ha eközben még panaszkodunk is anyagi helyzetünkre. Kimondjuk, vagy csak gondoljuk, hogy nem adhatok a gyülekezet céljaira, vagy jótékony célokra, mert akkor nekem nem lesz elég… Az Úr Jézus mondja ma: „ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.” Ha elolvassuk a gazdag és Lázár történetét, (Lukács 16:19-31.) akkor talán egyértelművé válik, hogy akár 100 év földi gazdagság nem éri meg az örökké tartó kárhozat gyötrelmét. Nem, nem a gazdagság visz kárhozatra, hanem a vele járó önzés. Az „enyém”, a „nekem jár”, „én megdolgoztam érte”. Ha nem látom közben a másik ember szükségét, az bizony nagy baj.
Istenem, kérlek, nyisd fel a szememet, hogy lássam, kinek van szüksége ma éppen az én segítségemre. Ámen
833. ének:
1.Mennyit zengi a lelki békét, A szívek csendjét énekünk, Bár künn kín és ínség üzenget Sok hangos jajszóval nekünk. Az óra, testvér, gyorsan elfut S az ember útja, sorsa zord, Nincs rá időd, hogy álmodozva A lelked meddőn tékozold.
2. Ebből az éhség csal ki könnyet, Az ott a fagy miatt remeg, Házad táján sorvadva élnek éhes, lerongyolt gyermekek. Az apjuk gyötrött mély szemében A meghasonlás láza él, értük megmentő harcra kelni: Elhívatás, testvéri cél.
3. Lelkek éjét oszlatni fénnyel: Reád az Úr ezt bízta, lásd, S azt, hogy hozz Krisztus szent nevével A bűnösnek szabadulást. Az Isten vérét adta értünk; Láttasd, hogy szent példája hat, S hogy áldott útját járva hittel Te is adod egész magad.
4. Adj éjt, napot, add át erődet, Add kincsedet, add szívedet, Rontó lelkek gáncsa nem árthat, Győztes csak egy: a szeretet. A Mester lelke járt előtted S kitűzi most eléd a célt, Munkára hát, ne késs, serénykedj Megváltódért, Királyodért.
5. Áldott Jézus, a földre jöttél S vállaltál értünk szörnyű kint; Bárcsak tudnánk, Igéd követve, Mi is szenvedni, tűrni mind. Sok szolgád, férfi, nő, ma bízva Átadjuk szívünket neked, Hogy munkánk éljen és teremjen: Gyújtsd fel bennünk szerelmedet!
Január 18. Szerda
Áldás, békesség!
Lukács evangéliuma 12. rész 22-32. versei: "Tanítványaihoz pedig így szólt: Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se teste-tekért, hogy mibe öltözködjetek, mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál. Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis táplálja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál! De aggódásával ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is? Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt? Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsősé-gében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek! Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok! Mert ilyesmikért a világ pogányai törik magukat, a ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre. Inkább keressétek az ő országát, és ezek ráadásként megadatnak majd nektek. Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!"
Úgy szeretünk aggódni! A háború miatt, az emelkedő árak miatt, a gyermekein-kért, unokáinkért, egészségünkért… Mindig találunk valamit, csak aggódhassunk. Vagy mégsem szeretjük? Érezzük, hogy nem jó az nekünk? Amíg olvastam a fenti mondatokat, láttam magam előtt Isten hatalmas Fiát, aki kezében tartja a világmin-denséget, s egyetlen szavára bármi megtörténhet. Hallottam megnyugtató, bátorító szavát. „Ne nyugtalankodjatok.” Úgysem vagytok képesek megoldani azt, amiért aggódtok. De nektek van Atyátok! Ő tudja, mire van szükségetek. Neki csak egy szavába kerül. „Inkább keressétek az ő országát, és ezek ráadásként megadatnak majd nektek.” Mi meg Isten országa helyett lázasan keressük a megoldást az éppen aktuális aggódnivalóért! Nem mondhatnám, hogy bölcsen tesszük. Próbál-juk megfordítani! Istent keressük az aggódás helyett! Hiszen Ő a legfőbb hatalom!
Úr Jézus, az aggódás naponta erőt akar venni rajtam. Bocsáss meg, ha engedek neki. Uram, köszönöm, hogy Te szent jelenléteddel, erőddel, segítségeddel ajándékozol meg, ha Téged kereslek, Téged kérlek. Köszönöm a bátorításodat. Köszönöm a sze-retetedet. Köszönöm, hogy mindent Rád bízhatok, akkor is, ha nem az én elképzelé-sem szerinti megoldást adsz. Köszönöm, hogy életemet, szeretteimet, gyülekezetemet Rád bízhatom. Áldalak, Uram. Ámen
135. zsoltár:
1.Áldjátok az Úr nevét, Akik néki szolgáltok! Magasztaljátok őtet, Kik hív szolgái vagytok, Kik állotok házában, És jártok tornáciban.
2. Dicsérjétek, mert jó ő, Áldjátok ő szent nevét, Mert ő igen jókedvű! Jákóbot, mint ő népét, Izráelt el-választá, Örökévé foglalá.
3. Mert tudom, hogy ez Isten Erősb más isteneknél, Hatal-ma nagy mindenen; Isteni beszédével, Amit akar az égen, Megtészi földön, vízen.
4. Megáll örökké neve, És szent emlékezete. Ítéli hatalmában, Népét igazságában; Szolgáinak az Isten Megkegyelmez kegyesen.
5. Kik az Urat félitek, Szent nevét di-csérjétek! A Sionról áldjátok És őt magasztaljátok Az ő lakóhelyében, A szent Jeruzsálemben!
Január 19. Csütörtök
Áldás, békesség!
Lukács evangéliuma 12. rész 33-34. versei: "Adjátok el vagyonotokat, és adjátok alamizsnául, szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket, el nem fogyó kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem férkőzhet hozzá, a moly sem emészti meg. Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is."
Mi az én kincsem? Hol van az én kincsem? A szívem közepén őrizem. Ami, vagy aki nekem a legfontosabb, amihez a legjobban ragaszkodom, az az én kincsem. Fiatal lány korában valaki dönthetett volna az Úr Jézus mellett, de inkább férjhez ment. Aztán később, amikor elromlott a házassága, akkor döntött az Úr Jézus mellett. Ki, vagy mi nekem a legfontosabb? A házastársam? A gyermekem? Az unokám? Az egészségem? Siratom, ami nincs? Elveszett a kincsem? Furcsa, ha azt mondom, hogy Jézus Krisztus a legdrágább kincsem? Pedig így van. Újra és újra imádságom az egyik énekünk egy mondata: „Csak azt el ne veszítsem, mi benned, ó, Úr Isten, remélni megtanít”. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem fontos nekem a házastársam, a gyermekem, az unokám, az egészségem. Fontos. De nem a legfontosabb. A legfontosabb az, hogy VAN ISTENEM, Aki szeret engem, Akihez ragaszkodhatok. S Ő az, aki megtanít jobban, vagy jól szeretni a hozzám tartozókat. Megtanít nem aggódni sem az egészségem, sem a szeretteim élete miatt.
„Olyan kincsre vágyunk, mi nem marad nálunk. Kavics lesz a gyémánt, elmúlik a lét s vágy. Mind, ami érték volt, mind amiért küzdöttél, itt marad nélküled. Elmégy, ahogy eljöttél ide. Nem ez a drága kincs, ami kell neked! Jézus örök egyedül, hát Őt kell keresned.
Amit ma úgy vársz még, holnapra majd árnyék. Minden mulandóság, Jézus a valóság! Mind, ami érték volt, mind amiért küzdöttél, itt marad nélküled. Elmégy, ahogy eljöttél ide. Nem ez a drága kincs, ami kell neked! Jézus örök egyedül, hát Őt kell keresned.” (Vándor Gyula)
Uram, köszönöm, hogy Te lehetsz a legnagyobb kincsem. Ámen
718. ének:
1.Egyedüli reményem, Ó, Isten, csak te vagy; Jövel és nézz meg engem, Magamra, ó, ne hagyj! Ne légy tőlem oly távol, Könyörülj hű szolgádon, Úr Isten, el ne hagyj!
2. Ha a nehéz időkben Elcsügged a szívem, Vigasztalást igédben, Uram, te adj nekem! Ha kétség közt hányódom És mentségre nincs módom, Te tarts meg, Istenem!
3. A földön ha elvesztem Szerelmem tárgyait, Maradjon meg mellettem Szerelmed és a hit; Csak azt el ne veszítsem, Mi benned, ó, Úr Isten, Remélni megtanít!
4. Földi jó és szerencse Mulandó, mint magunk, De a hit drága kincse Örök és fő javunk; Hitünk áll rendületlen, Hogy Isten véd szüntelen: Élünk vagy meghalunk.
5. Uram, a nyomorultat, a gyöngét el ne hagyd, Az árvát, elhagyottat Gyámolítsd te magad! A szegényt, ki remélve Csak reád néz az égre: Úr Isten, el ne hagyd!
Január 20. Péntek
Áldás, békesség!
Lukács evangéliuma 12. rész 35-40. versei: "Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket ébren talál az uruk, amikor megérkezik. Bizony mondom nektek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik. És ha éjfélkor vagy ha éjfél után érkezik is meg, és virrasztva találja őket: boldogok azok a szolgák! Gondoljatok arra, ha tudná a ház ura, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem hagyná, hogy betörjön a házába. Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!"
„Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!”
Mire legyek készen? Arra, hogy bármelyik pillanatban meg kell állnom szemtől szemben Isten előtt. Bármelyik pillanatban megállhat a szívem. Idő sincs a meggondolásra. (Lehet nagy ajándék egy hosszan tartó betegség, mert van idő a felkészülésre?)
Hogyan készülhetek fel? Lehet a halálra felkészülni? Nemcsak lehet, kell is. Bár én nem a halálra készülődök, hanem az örökéletre. Hogyan? Rendezzem emberi kapcsolataimat? Igen, jó, ha rendezem. Jó, ha bocsánatot kérek azoktól, akiket megbántottam. Jó, ha rendezem az ügyeimet, de ez csak az utódoknak segítség, nekem nem. Ami viszont a legfontosabb: az Úr Jézussal való kapcsolatom. Igen, Ő szeretettel jön felém. Elfogadom-e? Viszonzom-e? Hozzá vágyódok-e, vagy a temetőbe?
Úr Jézus, köszönöm, hogy megszabadítottál az ördög hatalmából. Köszönöm, hogy minden napomon kereshetlek Téged. Köszönöm, hogy Rád bízhatom magam. Köszönöm, hogy Te velem vagy minden nap. Köszönöm, hogy Te készíted a lelkem, hogy megállhasson előtted. Uram, magamtól semmi érdemem nincsen. Köszönöm, hogy érdemtelenségem ellenére szeretsz. Áldott légy, Istenem! Ámen
768. ének:
1.Gondviselő jó Atyám vagy, Ó, én édes Istenem! Látom én, hogy minden elhagy E világon, csak te nem! Hozzád vágyom, benned élek, Üdvöt mástól nem remélek.
2. Mint az alélt bús virágra Megújító harmatot: Vérző szívem fájdalmára Csak te hintesz balzsamot. Könnyű sorsom terhe rajtam, Ha imára nyílik ajkam.
3. Rám-rám derül ismeretlen Utamon egy kis öröm, Azt is a te véghetetlen Jóságodnak köszönöm; Hálakönnyem tündöklése A te neved hirdetése.
4. Gyenge vagyok, lankadoznak Buzgóságom szárnyai, Bármily híven vágyakoznak Színed elé szállani; Ó, adj erőt, hogy míg élek, Egyedül csak néked éljek!
5. Ó, add, hogy ha majd bevégzem E mulandó életet, Lelkem tisztán és egészen Egyesüljön teveled. El ne vonjon semmi többé, Tied legyek mindörökké!
Január 21. Szombat
Áldás, békesség!
Lukács evangéliuma 12. rész 41-48. versei: "Péter ekkor megkérdezte: Uram, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy mindenkinek? Az Úr így válaszolt: Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr a szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja élelmüket? Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál az úr, amikor megérkezik! Bizony mondom nektek, hogy az egész vagyona fölé rendeli őt. Ha pedig ezt mondaná szívében az a szolga: Késik az én uram – és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, elkezdene enni, inni és részegeskedni; azon a napon jön meg annak a szolgának az ura, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem gondolja: kettévágatja, és a hűtlenek sorsára juttatja. Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem teljesítette azt, vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap; aki viszont nem ismerte ura akaratát, és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat, az kevés verést kap. Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon."
Ki a hű és okos sáfár? Az éltünk Istentől kapott ajándék. Neki tartozunk számadással. Nem jó, ha azt gondolom, hogy az én életem az enyém, azt teszek vele, amit akarok. Persze valóban úgy rontom el, ahogy akarom, de egyrészt felelős vagyok a körülöttem élőkért, másrészt számadással tartozom Istennek, hiszen tőle kaptam. Az Úr Jézus azt mondja erről: „Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.” Mit is jelent ez? Sokszor lenézzük azt, akinek kevesebb jutott értelemből, ügyességből, szeretetből, tudásból… „Jó” esetben szánakozunk felette. Pedig nem az az Istentől rendelt feladatunk. Ha többet kaptunk, akkor többet kell tennünk nekünk. Nem többet várni el másoktól, hanem többet tenni. Nemrégen például beszélgettem valakivel arról, hogy az emberek nem köszönnek. Most itt ülök, s döbbenten jövök rá, hogy sokat kaptam, s Isten sokat vár el tőlem. Engem megtanítottak köszönni, hát szabad köszönnöm azoknak, akik lehet, hogy fogadni sem fogják. Isten nekem adott többet, tehát tőlem vár el többet. S ez nemcsak a köszönéssel van így. A mosollyal, a jó szóval, a szeretettel, az adakozással, a segítéssel. Ma induljunk ki abból, hogy sokat kaptam. Sokat kaptál. Keressük ma azt, amit ebből a sokból másokért tehetünk.
Úr Jézus, köszönöm, hogy öreg fejjel is tanítasz. Köszönöm, hogy azt várod, hogy én is tanítsak. Ne a számmal immár, hanem a szeretetemmel, cselekedeteimmel. Köszönöm, hogy mint gyülekezeti tagoknak is ez a feladatunk. Hadd áldjuk együtt szent neved. Ámen
793. ének:
1.Áldott légy, mert megváltottál, Áldott légy, mert meggyógyítál. Áldott légy a bocsánatért, Gazdag, örök, új életért!
2. Áldott légy, hogy szerethetlek, Megváltómnak nevezhetlek. Áldott légy, hogy megnyílt az ég, Így lehettem én a tiéd!
3. Áldott légy, hogy eljössz újra, Angyalok majd kürtöt fújva Zengik a te dicsőséged, Színről-színre látlak téged!
Január 22. Vasárnap
Áldás, békesség!
Lukács evangéliuma 12. rész 49-53. versei: "Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna! Keresztséggel kell azonban még megkereszteltetnem, és mennyire gyötrődöm, míg ez végbe nem megy! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Mondom nektek: semmiképpen, hanem inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva, ha öten lesznek egy családban, meghasonlik három a kettővel, és kettő a hárommal. Meghasonlik az apa a fiával, és a fiú az apjával, az anya a leányával, és a leány az anyjával, az anyós a menyével, és a meny az anyósával."
„Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna!” A tűz pusztít… De a tűz melegít is. A tűz világít. A tűz tisztít. Isten Szentlelkéről beszélünk, mint tűzről. S de jó lenne, ha a Szentlélek tüze lobogna mindannyiunk szívében!
„Szentlélek jöjj, lobogó láng, Szentlélek jöjj, a világ vár. Szentlélek jöjj, viharos szél, Jöjj, áradj szét. Jöjj el élő vízforrás, Jöjj, a szívünk Téged vár, Jöjj, ki fényt adsz lelkünknek, Jöjj, úgy vágyunk Rád.
Szentlélek jöjj, lobogó láng, Szentlélek jöjj, a világ vár. Szentlélek jöjj, viharos szél, Jöjj, áradj szét. Jöjj igazság forrása, Jöjj, imádunk mindnyájan, Jöjj, reményünk éleszd fel, Jöjj kegyelmeddel.
Szentlélek jöjj, lobogó láng, Szentlélek jöjj, a világ vár. Szentlélek jöjj, viharos szél, Jöjj, áradj szét. Jöjj, a néped gyűjtsd egybe, Jöjj, az alvót ébreszd fel, Jöjj, a bűntől tisztíts meg, Bátoríts minket.”
Ugyanakkor ahol a Szentlélek tüze lobog, ott mindenkinek döntenie kell: vele, vagy ellene. Így történnek a családon belüli meghasonlások.
Isten Szentlelke, lobbantsad lángra a mai istentiszteleten mindannyiunk szívét! Kérünk, ajándékozz meg bennünket, hogy családtagjainkkal együtt szolgálhassunk, és dicsérhessünk Téged a gyülekezettel. Ámen
138. zsoltár:
1.Dicsér téged teljes szívem, Én Istenem, Hirdetem neved. Dicsérlek istenek felett Én tégedet, Mert azt érdemled. És a te szentegyházadban Imádkozván, Neved tisztelem, Áldásodra én kész vagyok, Hálát adok Neked, Istenem.
2. Öregbül nagy dicsőséged, Mert megtészed, Amit megmondasz. Ha könyörgök ínségemben, Engem menten Megszabadítasz. Téged minden földön lakók, Nagy királyok, Uram, dicsérnek, Mert szent igéd tiszta voltát, Igazságát Eszükbe vették.
3.Ez Urat, ki felségesen Csudát teszen, Felmagasztalják. Mondván: nagy ő dicsősége, És ereje, Őt azért áldják. Mert noha ül nagy magasan, De lát nyilván Alatt valókat; Magas dolgokat is könnyen, Lát élesen, Mind fent, mind alatt.
4. Mindennemű szükségemben, Ínségemben Megerősítesz; Láttukra ellenségimnek, Kik gyűlölnek, Engem megmentesz. Amit az Úr egyszer végez, Az jó véghez megyen mindenütt. Jókedved megáll: ne hagyd el, Sőt végezd el Kezed munkáit!
Cseri Kálmán: Kegyelem harmatja
Kire nézek?
Az Úrhoz folyamodtam, és ő meghallgatott, megmentett mindattól, amitől rettegtem. Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk.
(Zsolt 34,5-6)
Amire nézünk, annak az erőterébe kerülünk. Aki a bajaira néz, annak mindig lesz oka panaszkodni. Aki az ellenségeire néz, félni fog. Aki önmagára, az vérmérséklete szerint vagy elbizakodik, vagy elcsügged. És akik az Úrra néznek? Azok örömre derülnek.
Mit jelent az Úrra nézni? Azt, hogy számolunk Istennel és számítunk rá. Igyekszünk megismerni nagy tetteit, és tudjuk, hogy ő nem változik, ma is ugyanolyan hatalmas és irgalmas, mint régen. Az Úrra nézni azt jelenti, hogy tőle kérünk és várunk segítséget, sza badítást, bocsánatot, tanácsot, és tőle fogadunk el mindent, még a próbákat is. Teljes szívvel bízunk benne.
Jézusra nézni azt jelenti: tudjuk, mit tett értünk, „...szeretett engem, és önmagát adta értem" - ahogy Pál apostol vallotta. Ismernünk kell, mit ígér nekünk: veletek vagyok minden napon a világ végéig. Ne feledjük, mit kínál: „az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen" (Jn 15,11).
Mikeás prófétát ellenségei fenyegették és bűnei vádolták. S mit ír? „De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!" (Mik 7,7 - Károli)
Aki az Úrra néz, az az ő jelenlétében marad, az ő erőterébe kerül, így nem kerülhet a félelem igézetébe. Tudja, hogy nincs egyedül, nincs kiszolgáltatva idegen erőknek, nem Isten háta mögött zajlik az élete, hanem színe előtt. Ő pedig szemmel tartja, sőt karbantartja a benne bízókat.
Kire nézünk mostani helyzetünkben?