2022.12.19-25.

December 19. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                         

Lukács evangéliuma 7. rész 36-50. versei: „Egy farizeus arra kérte őt, hogy egyék vele. Be is ment a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudta, hogy asztalhoz telepedett a farizeus házában, kenetet hozott egy alabástromtartóban. Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente kenettel. Amikor pedig látta ezt az a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: "Ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös." Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta neki: "Simon, van valami mondanivalóm neked." Ő pedig így szólt: "Mester, mondd!" Erre ezt mondta Jézus: "Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Közülük vajon melyikük szereti őt jobban?" Simon így válaszolt: "Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el." Ő pedig ezt mondta neki: "Helyesen ítéltél" - és az asszony felé fordulva beszélt tovább Simonhoz: "Látod, ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba: vizet lábamra nem adtál, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg. Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat. Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig kenettel kente meg a lábamat. Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret." Az asszonynak pedig ezt mondta: "Megbocsáttattak a te bűneid." Az asztalnál ülők erre kezdték kérdezgetni egymás között: "Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja?" Ő pedig így szólt az asszonyhoz: "A te hited megtartott téged, menj el békességgel!"”

Hogyan fejezem ki az Úr Jézus iránti szeretetemet? Amit az asszony tett, így 2000 év után nekünk már furcsa. Így ne a tettet, hanem a mögötte levő indítékot lássam: NAGYON SZERETTE AZ ÚR JÉZUST. Pedig még nem hallotta, hogy megbocsáttattak a bűnei. A hit, a ragaszkodás volt az első. Ez nem az a hit, amelyik így szól: „Szeretem az Urat, mert jót tett velem.” Ez valahogy így szól: „szeretem, mert szeretem.” Nincs semmilyen „hátsó szándék”. Nincs elvárás. Csak Isten imádása van. Így karácsonyhoz közeledve lássuk meg, ezt tették a pásztorok és a napkeleti bölcsek is. Leborulva imádták Őt. Ma próbáljuk meg mi is: nem kérek semmit, nem várok semmit, csak lelkem leborul és imádja Őt.

Úr Jézus, köszönöm, hogy Téged imádhatlak, senki és semmi mást. Köszönöm a CSENDET, amiben eléd borulhat a lelkem. Köszönöm ajándékodat, hogy közben tisztítod a szívem. Hadd áldjunk így Téged együtt a gyülekezettel. Hadd köszönjük meg Neked, hogy gyülekezetünk égető kérdése Nálad már megoldott. Hadd vegyük a kezedből bizalommal a megoldást. Ámen

„Karácsony van a szívemben, mily nagy öröm, Számomra is megszületett, ezt köszönöm.
Én is viszek tömjént, mirhát lába elé, Minden kincsem, az életem legyen övé!
Angyalokkal én is zengek halleluját, Pásztorokkal felkeresem szívem Urát.
Elmondom, hogy boldog vagyok, hogy szeretem, Szállásul kínálom Neki bűnös szívem.
Menjünk együtt énekelve áldani Őt, Leborulva hódolattal színe előtt.
Ajándékul vigyünk mi is hála jelét, Karácsonyi ünnepünknek új örömét.” (Vándor Gyula)

395. ének: Jer, áldott vendég, várunk tégedet, Tisztítjuk a te utadat, Egyengetjük a te ösvényedet: Mutasd meg nálunk magadat! Erős hittel szívünkbe fogadunk, Állandó szállást ott adunk.

December 20. Kedd

Áldás, békesség!                                                                                               

Lukács evangéliuma 8. rész 1-3. versei: „Ezután városról városra és faluról falura járt, és hirdette az Isten országának evangéliumát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől szabadított meg, és betegségekből gyógyított meg: Mária, akit Magdalainak neveztek, akiből hét ördög ment ki, Johanna, Kuzának, Heródes egyik főemberének felesége, és Zsuzsánna, de sok más asszony is, akik szolgáltak neki vagyonukból.”

Hirdette az evangéliumot városról városra és faluról falura. Vagyis nem hagyott ki senkit. Mindenhová elment. Az Úr Jézus ma is mindenhová, mindenkihez eljut. Hozzám is, hozzád is, aki most olvasod ezeket a sorokat. Az Úr Jézus éppen most igéjén keresztül jön hozzád és hozzám. A karácsony csodás ajándéka, hogy eljött hozzám, eljött hozzád. Jó hírt hozott. Örömhírt: Isten magához ölelte a bűnös embert. Eljött az Úr Jézus, hogy végre rátalálhassak szeretetére. Eljött, hogy végre letehessem elé a bűneimnek a terhét. Szabadulást hozott.

A másik figyelemre méltó gondolat: nem egyedül ment. Vele volt a tizenkettő tanítvány és asszonyok is. Az első gyülekezet. Isten gyülekezetben, gyülekezetekben gondolkodik. Mehetett volna az Úr Jézus egyedül is. Neki hatalma volt úgy is. Ő mégsem így tette. Annyi ember mondja: tudok én otthon is imádkozni, igét olvasni, igehirdetést hallgatni. Az Úr Jézus élő gyülekezetet gyűjtött maga köré. Ma is gyülekezetekben munkálkodik. Ma is istentiszteleten szól. S tetszett Istennek, hogy ma is egymás hite által épüljünk, hogy ma is egymás szava, gondolata, mosolya legyen az, ami utat mutat.

Azok az asszonyok hálásak voltak az Úr Jézusnak, mert meggyógyította őket. Hálaáldozatukkal szolgáltak a kisgyülekezet szükségeiben. Hálás-e a szívem az Úr Jézus irántam való szeretetéért? Hálám kész-e áldozatokat hozni? Áldozatot a gyülekezetemért…

Úr Jézus, köszönöm, hogy hozzám is eljöttél. Köszönöm, hogy megszabadítottál. Szeretném hálából egész életemet Néked szentelni. Köszönöm, hogy ma is a gyülekezetben jössz fe-lém. Köszönöm, Neked a gyülekezetet. Köszönöm, hogy Te készíted annak Pásztorát.Ámen

1. Az Úrnak jóvolta napjainkhoz napokat told, Melyeket bizonyos részekre oszt a nap és hold; Nyomain e két vezetőnek Tél, tavasz, nyár és ősz eljőnek, Engedvén a bölcs Teremtőnek.  

2. Jó Atyánk, az elmúlt esztendő minden szakasza Jóságod tanúja, szívünknek nincs rád panasza; Bizony, az Úr minket kedvellett, Mert lelkiadományi mellett Megadta, ami nékünk kellett.    

3. Úr Isten, ki minket sok áldásiddal töltél be, Az új esztendővel jó kedved ne szakaszd félbe, Áldd meg kezdetét s végét ennek, Hogy midőn napjai lemennek, Mondhassuk: dicsőség Istennek!   

4. Vigyázz híveidre s hab közt hánykódó hajódra, Vigyázz szolgáidra s minden elöljáróinkra, Kiktől néped úgy legeltessék, Hogy igazság és jó békesség Egymást csókolva ölelgessék.

5. E gyülekezeten, mely e helyre telepedett, Könyörülj, Úr Isten, bővítsd rajta kegyelmedet, Áldd meg nagyjait, kicsinyjeit, Mind köz, mind tanácsos rendeit; Töröld el a sírók könnyeit.                

6. Adj vidám órákat, ha nekünk azt jónak látod, Békességes tűrést, ha vessződet ránk bocsátod; Ha több esztendőt nem számlálunk, S ma vagy holnap innen megválunk: Add, hogy légyen boldog halálunk.

Áldott légy Te betlehemi Gyermek, áldott légy, mert elhoztad a fényt, az élő bizalmat reményt!

December 21. Szerda

Áldás, békesség!                                                                                                            

Lukács evangéliuma 8. rész 4-15. versei: „Amikor nagy sokaság gyűlt össze azok közül is, akik városról városra csatlakoztak hozzá, ezt mondta nekik példázatban: "Kiment a magvető vetni. Vetés közben némelyik mag az útfélre esett, és eltaposták, vagy megették az égi madarak. Némelyik a sziklás földre esett, és amikor kihajtott, elszáradt, mert nem kapott nedvességet. Némelyik a tövisek közé esett, és amikor vele együtt felnőttek a tövisek is, megfojtották. Némelyik pedig a jó földbe esett, és amikor felnövekedett, százszoros termést hozott." Majd emelt hangon hozzátette: "Akinek van füle a hallásra, hallja!" Ekkor megkérdezték tőle tanítványai, hogy mit jelent ez a példázat. Ő ezt mondta: "Nektek megadatott, hogy értsétek az Isten országa titkait, de a többieknek példázatokban adatik, hogy akik látnak, ne lássanak, és akik hallanak, ne értsenek. A példázat pedig ezt jelenti: A mag az Isten igéje. Akiknél az útfélre esett, azok meghallották az igét, de azután jön az ördög, és kiragadja szívükből, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek. Akiknél a sziklás földre esett, azok amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nem gyökerezik meg bennük: ezek hisznek egy ideig, de a megpróbáltatás idején elpártolnak. Akiknél a tövisek közé esett, azok hallották az igét, de mikor elmennek, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják azt, és nem érlelnek termést. Akiknél pedig a jó földbe esett, azok igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal."”

Hogyan hallgatom, hogy olvasom az igét? Megszokásból? Itt az olvasás, hallgatás ideje, de másutt járnak a gondolataim… Vagy komolyan érdekel, de már el is felejtettem, hogy miről szólt? Vagy ha nehézségek jönnek, akkor értetlenül nézem azokat, s inkább tovább megyek? Hogyan hallgatom az igét? Mert fontos, hogy hallgassam, hiszen „a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.” De azt sem szabad elfelejtenem, hogy az „igének ne csak hallgatói legyetek, hanem megtartói is.” Aki csak hallgatja, s nem tartja meg, vagyis nem él belőle, általa, az becsapja saját magát. Azt hiszi, hogy egy kimondott, vagy leírt „Ámen” el is rendezett minden „kötelezettséget”. Pedig nem kötelező olvasni, hallgatni az igét. Gyermekkoromban azt hittem, kötelező. Pedig nem kötelezett rá senki. Aztán, amikor egy napon az én Uram kezdett beszélgetni velem a Bibliám olvasása közben, akkor tapasztaltam először, s azóta újra és újra örömmel, hogy Isten szava ajándék, kincs, éltető erő. Örömmel olvasom, hallgatom hát, áldására várva.

Úr Jézus, köszönöm, hogy a legszebb karácsonyi ajándékra várhatok: a Te szavadra. Köszönöm, hogy szólsz, s hogy szavad életté lehet bennem. Áldalak az ünnepért. Áldalak a gyülekezetünkért. Áldalak, mert Te készítesz nekünk Pásztort. Ámen

475. ének:

1.Én Istenem! Sok nagy bűnöm Lelkemet szorongatják; Itten nincsen, Ki segítsen, Hát kihez folyamodjam?     

2. E világon Minden úton Akármerre indulok: Súlyos terhem, betegségem Ki elvegye, nem látok.      

3. Hozzád térek, Végy be, kérlek, Jó Atyám, s haragodban Meg ne büntess, Légy kegyelmes Hozzám te szent Fiadban.    

6. Nyújtsd kegyelmed És Szentlelked, Hogy engem vezéreljen; Bűn, ellenség S hitetlenség Kárhozatra ne vigyen!     

9. Sebeidben Rejts el engem, Hol bízvást megmaradok; Bár kínt valljak, Vagy meghaljak, Jól tudom: hozzád jutok.   

11. Áldott Isten Egy felségben, Tebenned szívem örül, Mert te szavad Áll s megmarad: Aki hiszen, idvezül.

December 22. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                                       

Lukács evangéliuma 8. rész 16-18. versei: "Aki lámpást gyújt, nem takarja le edénnyel, ágy alá sem rejti, hanem a lámpatartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot. Mert nincs olyan rejtett dolog, amely napvilágra ne kerülne, és nincs olyan titok, amely ki ne tudódna, és ismertté ne válna. Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak adatik, de akinek nincs, attól az is elvétetik, amiről azt gondolja, hogy az övé."

Valami lobog láthatóan a szívemben. Azt kérdezte a testvérem nemrég: „miért haragszol?” Nem haragudtam én, de az aktuális gond kiült az arcomra. „Világított.” Azt hittem, hogy rejtve van, de mégis látszott. Ó, nem mindegy, hogy mi lobog a szívemben. Az Úr Jézus azt mondja: „Én vagyok a világ világossága”. De jó, ha Ő gyújtja lángra a szívemet! S ha fellobbant a hit lángja, akkor azt nem szabad eltakarni, edény alá tenni. Elfogy az oxigén, és elalszik. Ez a fizika törvénye. A lelkünk törvénye meg az, hogy amit eltakargatok, letagadok, eldugok, az semmivé válik. Ha nem vallom meg a hitemet, eltűnik, köddé válik. Kellene elővenni, mert szükség lenne rá, de nincs. Olyankor vagyok nagy bajban. Szégyenkezem, mert világítani kéne és nincs mivel…

Holnapután karácsony. Nem mindegy, hogy mi lobog a szívemben.

„Szeretet áradjon köztünk, szeretet gyúljon bennünk. Szeretet töltse be szívünk, add ezt nekünk, Urunk, hadd legyünk testvéri szívvel mindnyájan egyek benned. Lobbantsa lángra szívünket szereteted.”

„Isten fénye út a sötétben. Isten fénye út a sötétben. Fogd a kezünk, gyere velünk, ó, Isten útján együtt hadd menjünk. Fogd a kezünk, gyere velünk, ó, Isten útján együtt hadd menjünk.”

377. ének:

1.Kapuk, emelkedjetek! Kiáltó szó hallik, Ím, jő fejedelmetek, Az idő hajnallik: Harmattal rakott feje, Véle sok áldása, Bétölt teljes ideje, Hogy minden test lássa.     

2. Ímhol jő a Vőlegény, Lelkem, menj elébe, Keresd nyugtod, mint szegény, Gazdag kebelébe–. Kedves vendéget várok, Szívem ajtajárul Hulljanak a závárok, Mert már közel járul.           

3. Már az ég harmatozzon, A föld igazságot, Mint bő gyümölcsöt, hozzon: Indíts vigasságot, Ó, kegyes Immánuel, Mert várlak valóba; Ó, te kisded Sámuel, Jöjj el már Silóba!               

4. Az utat egyengessed, Szívemben a mérget S ürömgyökért égessed, Lelkemről a kérget, A keménységet vedd ki, Hogy meglágyulhassak, A gazt s gerendát szedd ki Szememből, hogy lássak. 

5. Az Illésnek lelkével Ruházz fel engem is, Szent szerelmed tüzével Égjen én lelkem is. Áldj meg oly kegyességgel, Hogy higgyek és szóljak, Hűségedre hűséggel Másokat unszoljak.  

6. Isten Báránya, jövel, Mutasd szelídséged; Uram, felemelt fővel Várom idvességed. Igazság napja, támadj, Adj világosságot, Magamnak nincs: reám adj Örök igazságot.    

7. Dávid gyökere s ága, Fényes hajnalcsillag, Pogányok kívánsága, megígért áldott mag; Isai törzsökéből Származott vesszőszál: Nékem Atyád kedvéből Erős torony s kőszál!         

8. Bennem az Úr temploma Általad készüljön, Vesszen a bűnnek nyoma, Lelked újjászüljön. Méltóztass személyedre E gyarló világon, Dicső jelenlétedre Dűljön le a Dágon.        

9. Tégy szívedre pecsétül, Bélyegül karodra: Így lelked erejétül Élek csak számodra. Mindvégig velem maradj Mennyei erővel, Holtom óráján ne hagyj, Jövel, Ámen, jövel!

December 23. Péntek

Áldás, békesség!                                                                         

Lukács evangéliuma 8. rész 19-21. versei: „Egyszer elmentek hozzá anyja és testvérei, de nem tudtak Jézushoz jutni a sokaság miatt. Ezért tudtára adták neki: "Anyád és testvéreid kint állnak, és látni szeretnének." Ő azonban így válaszolt: "Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és megtartják."”

Jön a karácsony. Várunk, készülünk… Kit várunk: édesanyánkat, testvéreinket, gyermekeinket, unokáinkat… Azokat, akik legközelebb vannak hozzánk. Azt mondják a szeretet ünnepe, a család ünnepe… A Biblia nem erről beszél. A szeretet ünnepe oly értelemben, hogy Isten úgy SZERETTE ezt a világot – minden embert -, hogy EGYSZÜLÖTT FIÁT ADTA, hogy AKI HISZ ŐBENNE, EL NE VESSZEN, HANEM ÖRÖK ÉLETE LEGYEN. Isten irántunk való szeretetének ünnepe. Ha mi egymás szeretetét – netán a sajátunkat – ünnepeljük, akkor eltévedtünk. Ugyanúgy, mint a történetünkben az Úr Jézus édesanyja és testvérei. Szükségünk van egymás szeretetére, de ha beérjük ennyivel, akkor lemondunk a legszebb ajándékról. Isten ajándékáról. Mi ez az ajándék? Az, hogy az Úr Jézus családjába tartozhatok! Lehet, hogy Te, aki olvasod, teljesen elégedett vagy a saját családoddal. S ez már magában nagy ajándék! Nekem is szerető családom volt, s van egész életemben. Mégis: amikor Isten szeretete magához ölelt, ez minden földi ajándékot felülmúlt. S ma ezt kínálja neked is. Hogyan lehet a tiéd? Így mondta az Úr Jézus: „akik Isten igéjét hallgatják, és megtartják”. A karácsonyi harang engem is, Téged is hív az Isten házába. Azért, hogy hallgassuk, s azután megtartsuk azt, amit mond nekünk. Azért, hogy családtaggá lehessünk ezen a karácsonyon Isten családjában.

Úr Jézus, köszönöm, hogy Családodba hívsz ünnepelni. Köszönöm, hogy Te megáldod kiscsaládunkat és nagycsaládunkat, a gyülekezetünket is. Köszönjük, hogy Te megáldod a nekünk rendelt lelkészünket is. Áldunk Téged, Urunk. Ámen

Túrmezei Erzsébet: ELJÖN

„Ádvent. Szelíd zengésű üzenet. Eljön! Eljön! Beteg, a gyógyulásod, rab, a szabadulásod, halott, az életed. Szomorú, most jön az öröm! Erőtlen, most jön az erő!
Éjbe\' járó, hajnalra váró, fölkel a fény neked. Zendül az ég, zendül a föld, Isten izent:
Eljön! Eljön! Ádvent! Ádvent!
Ádvent. Dörög rendíthetetlen, kemény királyi üzenetben. Eljön. Eljön. Ha elkerülöd a mosolyban, eléd kerül mint könny, sikoltás. Ha a bölcsőben meg nem látod, utadat állja mint koporsó. Eljön az Első és Utolsó. Ha mint templom szelíd harangja nem találhat szíven a hangja, ágyúk ádáz tüzében hallod ítélni rajtad majd e hangot. És romba dőlhet minden oltár, elnémulhat zsolozsma, zsoltár, házad küszöbén fog megállani... A munkazajban, léha dalban, vagy az éj titkos csendjében fogod közelgő lépteit meghallani. Eljön, eljön! Ki nem kerülheted. Ha kikerülöd mint kegyelmet, úgy kell bevárnod mint ítéletet. Hallod? Hallod? Mozdul az ég, mozdul a föld, Isten izent: Eljön. Eljön. Ádvent. Ádvent.”

392. ének:

1.Álmélkodással csudáljuk Véghetetlen szerelmed, Ó, Isten, ha megvizsgáljuk Kijelentett kegyelmed; Ezt száj ki nem mondhatja, Nyelv nem magyarázhatja.           

2. Mert az emberi nemzetet Annyira becsülötted, Hogy te egyetlenegyedet Érette elküldötted Emberi ábrázatban, Hogy élne gyalázatban.         

3. Ó, Isten bölcsességének Megfoghatatlan titka! Mély tengerét szerelmének Ki értené, mily ritka; Ki ezt eszébe venné, Mélyen szívébe tenné.          

4. Mi azért vígan dicsérünk, Ó, jó Atyánk, tégedet, Magasztalunk s arra kérünk, Hogy te szeretetedet Gerjesszed fel szívünkben, Jobban-jobban lelkünkben.

December 24. Szombat

Áldás, békesség!                                                                        

Lukács evangéliuma 8. rész 22-25. versei: „Történt egy napon, hogy Jézus tanítványaival együtt hajóra szállt, és így szólt hozzájuk: "Menjünk át a tó túlsó partjára!" El is indultak. Miközben hajóztak, ő elaludt. Ekkor szélvihar csapott le a tóra, és a hajó kezdett vízzel megtelni, úgyhogy veszélyben forogtak. Ekkor odamentek hozzá, felébresztették, és így szóltak: "Mester, Mester, elveszünk!" Ő pedig felkelt, ráparancsolt a hullámokra, mire azok lecsillapodtak, és csendesség lett. Aztán ezt kérdezte tőlük: "Hol van a ti hitetek?" Ők pedig megrettenve és csodálkozva így szóltak egymáshoz: "Hát ki ez, hogy a szeleknek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?"”

Viharban. Karácsonyeste? Igen. Éppen karácsonyeste. Mert valaki nem azt kapta, amire vágyott… valaki rosszul szólt… Volt olyan karácsonyeste, amikor nem indult az autó az utolsó lakásotthontól, hogy visszavigyen bennünket a gyülekezetbe. Szólt a harang, tükörjég volt az út, s mi sietve csúszkáltunk az esti istentiszteletre két kilométert. Kívül viharnak látszott. A szívünkben öröm volt: „hirdetni kell az áldott szent igét, Jézushoz gyűjtve milliók szívét. Széjjelhirdetni Jézus szent nevét.”

Ezen a napon, amikor a legközelebb van Isten az ember szívéhez, ezen a napon kelt az ördög legnagyobb vihart. Az a dolga, hiszen szétdobálónak hívják. Megront minden jót, amit megronthat. Tehát vihar szít karácsonyeste. Nem kell csodálkoznom ezen. De mai igénk arra bátorít, hogy úgy, mint a tanítványok, mi is szaladhatunk az Úr Jézushoz: „Elveszünk!” Igen, elveszünk, ha vihart kavarunk. Elvesztjük egymást, s az ünnep örömét. De az Úr Jézus ma is parancsol mindenféle viharnak, ha Hozzá menekülünk. Lehet, hogy könnyeinket keresztül, de ma is csodálhatjuk Isten Fia hatalmát!

Úr Jézus, köszönöm, hogy ma Téged ünnepelhetlek. Köszönöm, ha közben kitör a vihar, akkor is Hozzád menekülhetek. Áldd meg Urunk, gyülekezetünk ünneplését! Áldd meg a Te igédet, s annak hirdetőjét! Áldd meg kérünk, imádkozó szívünket. Ámen

Túrmezei Erzsébet: Találkozó a jászol mellett

„Messze vagyunk, s talán magunk vagyunk, de most találkozót adunk, és a jászolnál mind-mind ott leszünk. A Királynak tisztességet teszünk, a Királynak, aki lejött közénk, s nem volt, hová fejét lehajtsa. Mi, boldog népe, odatérdepelünk elébe,

s meghallgatjuk, mi a parancsa: Örömhírt vinni szerteszét! Világosságot, mert nagy a sötét! Elhirdetni, hogy Ő itt van jelen! Futni a fénnyel át az éjjelen! Őrizni reggelig!

Szívünk a szent örömmel megtelik. Hiszen ha ez a Gyermek a miénk lett, feledtet minden fájó veszteséget, minden keserű könnyet letörül. Karácsonyi béke ölel körül.

Győzve a távolságon, téren, boldog betlehemi találkozóra várlak, testvérem.”

401. ének:   

1.Krisztus Urunknak áldott születésén, Angyali verset mondjunk szent ünnepén, Mely Betlehemnek mezejében régen Zengett ekképpen:  

2. A magasságban dicsőség Istennek, Békesség légyen földön embereknek, És jóakarat mindenféle népnek És nemzetségnek!       

3. A nemes Betlehemnek városába’ Gyermek született szűztől e világra, Örömet hozott Ádám árváira, Maradékira.

4. Eljött már, akit a szent atyák vártak, A szent királyok akit óhajtottak,  Kiről jövendőt próféták mondottak, Nyilván szólottak.

5. Ez az Úr Jézus, igaz Messiásunk, Általa vagyon bűnünkből váltságunk, A mennyországban örökös lakásunk, Boldogulásunk. 

6.  Hála legyen mennybéli szent Atyánknak, Hála legyen született Jézusunknak, És Szentléleknek, mi vigasztalónknak, Bölcs oktatónknak!

December 25. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                                      

Lukács evangéliuma 8. rész 26-39. versei: „Azután áthajóztak a gadaraiak földjére, amely Galileával átellenben fekszik. Amikor partra szállt, a város felől szembejött vele egy ember, akiben ördögök voltak. Már régóta nem vett magára ruhát, és nem házban lakott, hanem sírboltokban. Amikor meglátta Jézust, felkiáltott, leborult eléje, és hangosan ezt mondta: "Mi közöm hozzád Jézus, a magasságos Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!" Jézus megparancsolta ugyanis a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki ebből az emberből. Mivel az régóta tartotta megszállva, láncokkal és bilincsekkel kötözték meg, úgy őrizték, de ő elszaggatta a kötelékeket, a gonosz lélek meg a pusztába hajtotta. Jézus erre megkérdezte tőle: "Mi a neved?" Az így felelt: "Légió!" - mert sok ördög költözött bele. Ezek nagyon kérték őt, ne parancsolja őket vissza az alvilágba. Ott a hegyen legelészett egy nagy disznónyáj; azt kérték tehát a gonosz lelkek, engedje meg, hogy azokba mehessenek. Ő pedig megengedte nekik. Kijöttek hát az ördögök az emberből, és belementek a disznókba. Ekkor a nyáj a meredekről a tóba rohant, és belefulladt. A pásztorok a történtek láttára elfutottak, és hírül vitték ezt a városba és a falvakba. Az emberek erre kijöttek, hogy lássák, mi történt. Amikor odaértek Jézushoz, és ott találták azt az embert, akiből kimentek az ördögök, amint felöltözve és ép elmével ül Jézus lábánál, megrettentek. Akik látták, elbeszélték nekik, hogyan szabadult meg a megszállott. Ekkor Gadara vidékének egész népe kérte őt, hogy távozzon közülük, mert nagy félelem lett úrrá rajtuk. Jézus ekkor hajóra szállt, és visszatért. Az az ember pedig, akiből kimentek az ördögök, arra kérte, hogy vele maradhasson. De Jézus elküldte, ezt mondva neki: "Térj haza, és beszéld el, mit tett veled az Isten." Ő pedig elment, és hirdette az egész városban, hogy milyen nagy jót tett vele Jézus.”

Amikor az Úr Jézus megáll az ember mellet, még az elborult elme is tisztává válik. Milyen csodás karácsonyi ajándék! Viszont az ördögök még karácsonykor is pusztítanak. Nem tehetnek mást, ez a lényegük. Ha nem pusztíthatják az embert, akkor az ember javait pusztítják, azért, hogy féltett javaidhoz jobban ragaszkodjál, mint a Szabadító Úr Jézus Krisztushoz. A történte harmadik főszereplője az ember: Te, meg én is. Ma is döntünk: Jézus, vagy az anyagi javaink? Jézus, vagy a munkahelyem? Jézus, vagy az emberi kapcsolataim? Az Úr Jézus jelenlétében újra meg újra döntenem kell: kész vagyok-e lemondani a nekem fontos, vagy szép, vagy kellemes, vagy szívemnek kedves dolgokról? Vagy elküldöm épp karácsonykor? Vagy minden anyagi kárnál nagyobbnak tartom, hogy Jézusé lett a lelkem.

Úr Jézus, köszönöm, hogy Te ma is kész vagy meggyógyítani a lelkem, s a szeretteimét is. Szeretnék hozzád ragaszkodni akkor is, ha ez anyagi áldozatokkal jár. Áldd meg kérlek a gyülekezetünk ünnepét. Áldd meg a hirdetett, s a hallott igét. Áldd meg az ige hirdetőit. Ajándékozz meg bennünket szíved szerint való Pásztorral. Ámen

414. ének:

1.Ó, jöjjetek, hívek, ma lelki nagy örömmel, A jászolhoz Betlehembe jöjjetek el! Megszületett az angyalok királya: Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk az Úr Krisztust!     

2. Az életnek szent Ura, dicsőség Királya Itt fekszik a jászol mélyén nagy szegényen. Nagy dicsőséges, szent és örök Isten! Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk az Úr Krisztust. 

3. Ti angyali lelkek, ma zengje-tek az Úrnak És vigadva örvendjetek, buzgó hívek! A magas mennyben dicsőség Isten-nek! Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk az Úr Krisztust.

4.Úr Jézus, ki ez napon érettünk születtél, Csak tégedet illet szívünk tisztelete! Isteni Gyermek, testet öltött Ige! Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek imádjuk az Úr Krisztust!

Túrmezei Erzsébet: Kérdez a gyermek

,,Ott fenn lakott a csillagok felett, de amikor karácsony este lett,

Lejött a földre, mint kicsiny gyerek. És ó, a hidegszívű emberek!

Kis istállóban kellett hálnia. Szalmán feküdt ő, az Isten Fia.

Elhagyta érettünk az egeket. Ugye, apukám, nagyon szereted?”

Az apa nem szól. Olyan hallgatag. De a kis kedvenc nem vár szavakat,

Odaszorítja vállára meleg, kipirult arcát, s tovább csicsereg.

,,Kicsiny gyermek lett, gyenge és szegény, és ott aludt az állatok helyén,

szűk istállóban. Nem is érthetem. Milyen meleg ágyacskám van nekem,

pedig csak a te kis lányod vagyok. S ő, Isten Fia, ő, a legnagyobb,

szalmán feküdt, amikor született. Ugye, apukám, nagyon szereted?”

Kint csillagfényes hideg este... tél... Bent apja ölén kis leány beszél.

,,Ott se nyughatott szalma-fekhelyén. Futniuk kellett éjnek-éjjelén.

Halálra keresték a katonák. Menekültek a pusztaságon át.

Milyen keserves útjuk lehetett. Ugye, apukám, nagyon szereted?”

Az apa leteszi a gyermeket. ,,Ugy-e, szereted? Ugye, szereted?”

Nem bírja már, el kell rohannia. A jászolban fekvő Isten Fia

karácsonyesti képe kergeti. Feledte és most nem feledheti.

Most a szeméből könnyre-könny fakad. Most vádakat hall, kínzó vádakat.

Elmenekülne még, de nem lehet. Most utolérte az a szeretet.

S míg a szívébe égi béke tér, mintha körül a hólepett, fehér

tetők, utak felett távol zene, angyalok tiszta hangja zengene

szívet szólongató, szép éneket: ,,Szegény lett érted. Ugye, szereted?”

Túrmezei Erzsébet: Krisztusra várunk

Nem tudjuk, mi jön: titok a holnap. Némák a titkok. Nem válaszolnak.

Rejtő ködükbe szemünk nem láthat... De elültetjük kis almafánkat,

Bízva, hogy kihajt, gyümölcsöt terem. Titok a jövő. Sürget a jelen.

Nem tudjuk, mi jön: titok a holnap. Némák a titkok. Nem válaszolnak.

De a ma int, hogy híven szolgáljunk, Mert tudjuk, Ki jön: Krisztusra várunk.

Ha hirtelen jön, ha észrevétlen, Munkában leljen, ne resten, tétlen!

Testvérek terhét vállalja vállunk! Mert tudjuk, ki jön: Krisztusra várunk.

417. ének:

1.Jöjjetek Krisztust dicsérni, Bízó szívvel hozzá térni, Énekekkel zengve kérni, Krisztus népe, jöjjetek.     

2. Bűn, pokol már búban éljen, Ördögöt hadd ölje szégyen, Üdvösségünk szent ölében Már levetjük mind a bút.       

3. Küldte Őt az Úr kegyelme Öröklétre, győzelemre, Hogy szívünket felemelje Boldogságos ég felé.

4. Irgalommal szánva minket, Nagy jósága ránk tekintett, S ördögcsalta bús szívünket Mennymagasból látni jött.     

5. Áldott óra, boldog óra, Nagy hitünknek meghozója, Ajkunk zengő hálaszóra Nyílik, édes Jézusunk.         

6. Jászol-ölben drága Gyermek, Ég felé vigyen kegyelmed, Hol dicsérve énekelnek Édes hangú angyalok.