2022.03.28-04.03.
Március 28. Hétfő
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 23. rész 29-36. versei: „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, és felékesítitek az igazak sírköveit, és ezt mondjátok: Ha atyáink idejében éltünk volna, nem vettünk volna részt velük a próféták vérének kiontásában. Így magatok ellen tanúskodtok azzal, hogy fiai vagytok a próféták gyilkosainak. Éljetek csak ti is atyáitok mértéke szerint! Kígyók, viperák fajzata! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől? Ezért íme, küldök hozzátok prófétákat, bölcseket és írástudókat: egyeseket közülük megöltök és keresztre feszítetek majd, másokat megkorbácsoltok zsinagógáitokban, és városról városra üldöztök, hogy rátok szálljon minden igaz vér, amelyet kiontottak a földön, az igaz Ábel vérétől Zakariásnak, a Barakiás fiának véréig, akit a templom és az áldozati oltár között gyilkoltatok meg. Bizony, mondom néktek: mindez megtörténik ezzel a nemzedékkel.”
Másként csináltuk volna, mint az előttünk élők? Gondolunk ilyeneket mi is. Apáink igen, de mi nem… Az Úr Jézus előre elmondja: Őt keresztre fogják feszíteni. István diakónust megkövezik. Sokakat börtönbe vetnek, lefejeznek, keresztre feszítenek. A világban egyre erősebb a keresztyénüldözés. A magát valaha keresztyénnek tartó Európában „másokat bántó”, ha karácsonykor az Úr Jézus születéséről beszélünk. Valaki bíróság elé került, mert a Bibliából idézett. Kész-e a szívem Róla beszélni akkor is, ha ezért üldöznek, vagy szenvednem kell? Isten őrizzen meg attól, hogy én legyek bármikor is bírája, vagy ellensége azoknak, akik az Úr Jézushoz tartoznak.
Uram, minden gonoszságra hajlamos a szívem. Köszönöm, hogy Te őrized, s nem engeded, hogy ellenségeddé váljak. Ámen
341. ének:
1. Ó, Krisztusfő, te zúzott, Te véres szenvedő, Te töviskoszorúzott Kigúnyolt drága fő, Ki szépség tükre voltál, Ékes, csodás remek, De most megcsúfolódtál: Szent fő, köszöntelek!
2. Ékességed, te drága, Melytől máskor remeg Világ hatalmassága, Köpés mocskolta meg. Milyen halványra váltál! Szemed fényét, amely Szebb volt minden sugárnál, Ki rútította el?
3. Mind, ami kín, ütés ért, Magam hoztam Reád; Uram, e szenvedésért Lelkemben ég a vád. Feddő szót érdemelve itt állok én, szegény, S kérlek, lelked kegyelme Sugározzék felém.
4. Itt állok - ó, ne vess meg - A gyötrelmek helyén; Amíg ki nem hűl tested, El nem mozdulok én. S ha életed kilobban, Alácsuklik fejed, Ölemben és karomban Lesz nyugtató helyed.
5. Ó, légy érette áldott, Jézus, Egyetlenem, Hogy szörnyű kínhalálod Nagy jót akar velem. Add, hogy hódolva híven Tőled ne térjek el, S ha hűlni kezd a szívem, Benned pihenjek el.
6. Mellőlem el ne távozz, Ha majd én távozom, A kínban, mit halál hoz, Állj mellém, Jézusom. Ha lelkem félve reszket, S rettent a meghalás, Nagy kínod és kereszted Legyen vigasztalás.
7. Légy pajzsom és reményem, Ha kétség látogat, Véssem szívembe mélyen Kereszthalálodat. Rád nézzek, Rád szünetlen, S ha majd szívem megáll, Öleljen át a lelkem - Így halni: jó halál.
Március 29. Kedd
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 23. rész 37-39. versei: „Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! Íme, elhagyottá lesz a ti házatok. Mert mondom nektek: nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!”
Mai igénk arról beszél, hogy Isten népe is válhat, - és válik is – olyanná, aki „megöli” azokat, akik Isten üzenetét hozzák. Azt várnánk, hogy Isten népe összetart, s egységben, imádságban küzd Isten országáért. Közben pedig ma is, hozzánk is szól az Úr Jézus. Az ördög „bárány bőrbe bújt farkas”, aki, ha engedem az én szívemet is birtokba akarja venni. Mindegy, neki, hogy hogyan, mivel, ki által rombolja Isten országát, ha nem figyelek rá, az én szívemet is elfoglalja. Gyilkos gondolatokat ad. Szabad nekünk NEM rá hallgatni. Szabadságunk van arra, hogy ne vádaskodjunk. Szabadságot hozott a Szabadító arra, hogy az Úr Jézus munkájának engedjünk. Arra, hogy kérjük, Ő beszéljen a szívünkkel, Ő irányítsa a gondolatainkat. Arra, hogy engedjük, sőt segítsük, hogy Ő beszéljen a gyerekeink lelkével. Hogy „összegyűjthesse” őket. Észre sem vesszük, amikor nemet mondunk az Úr Jézusnak. Azt gondoljuk, teljesen jogos: még túl kicsi ahhoz, hogy az oviban hittanra járjon. Első osztályban fontosabb az írás, olvasás megtanulása. Később annyi jó, kihagyhatatlan szakkör kínálkozik, ami majd meghatározza a gyermek jövőjét. Nyolcadikban már mit tegyek, ha nem akar konfirmálni? Nem erőltethetem rá, amit nem akar… A következő kérdés már lehet így hangzik: „Miért engedi Isten, hogy ez, meg az történjen az életemben, vagy a gyermekemében”? „Nincs is Isten, ha megengedi…” Pedig hát nem történik más, mint amit az Úr Jézus kimondott: „hányszor akartam egybegyűjteni, de ti nem akartátok.” „Elhagyottá lesz a házatok”.
Uram, beszélj a lelkünkkel, kérünk, hogy ne így legyen. Ámen
128. ének.
1.Boldog az ember nyilván, Ki az Istent féli, Ő útaiban járván, Ösvényit kedveli. Mert magadat táplálod Kezed munkájával, Isten megáldja dolgod, Lát jó állapottal.
2. Házadban feleséged, Mint a szőlővessző, Szép gyümölcsöt hoz néked, Ha eljő az idő. Meglátod gyermekidet Te asztalod körül, Renddel, mint olajvesszőt, Kikben szíved örül.
3. Ez igen szép ajándék, Mit az Isten enged Az őbenne hívőknek, Akiket ő szeret. És végre te meglátod Fiadnak fiait, A Sionnak csudálod Nagy szép békességit.
Március 30. Szerda
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 24. rész 1-14. versei: „Amikor Jézus kijött a templomból, és tovább akart menni, odaléptek hozzá tanítványai, hogy megmutassák neki a templom épületeit. Ő azonban így szólt hozzájuk: "Hát nem látjátok mindezt? Bizony, mondom néktek: nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának." Amikor Jézus az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá tanítványai külön, és ezt kérdezték: "Mondd meg nekünk: mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?" Jézus így válaszolt nekik: "Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus! - és sokakat megtévesztenek. Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég. Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé. De mindez a vajúdás kínjainak kezdete! Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért. Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást. Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek. Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig kitart, az üdvözül. Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.”
Megsokasodik a gonoszság. Ha körülnézünk, így van. Erről beszél egyre hangosabban a mögöttünk levő esztendők sok-sok keserve. Nem részletezem. Mindenki érzi. Azt is, amikor tapasztaljuk, hogy a szeretet meghidegül körülöttünk. Ámbár, lehet, hogy csupán nem olyan leleményes a szeretetünk, hogy áttörje a körénk épülő gátakat. Közben uralkodni akar felettünk a félelem, fázik a lelkünk, árvának érezzük magunkat.
Tudnunk kell, hogy nem vagyunk egyedül. Isten szeretete nem hidegült meg, nem lett kevesebb. Ma is él, ma is izzik. Fiát adta értem. Isten jó hozzám. S mai igénk hatalmas üzenete: „aki mindvégig kitart, az üdvözül.” Kitartásra bátorít az Úr Jézus. S Isten szava ma is igaz: „Én veled vagyok. Megőrizlek téged, akárhová mégy.” Szabad ezt komolyan vennünk. Nem kell egyedül küzdenünk. Szabad mindvégig kitartanunk az imádságban, a hitben.
Úr Jézus, Te vagy erőm és biztonságom. Ne engedd, hogy a szívemben kihűljön a szeretet. Ámen
295. ének:
1.Jézusom, ki árva lelkem Megváltottad véreddel, Kárhozattól óvtál engem, Bűnös szívem, ó, vedd el! Add, hogy néked megháláljam. Hogy nem hagytál a halálban, megmutattad: Bármit adj, Én oltalmam csak te vagy. S
2. Jézus, benned bízva bízom, Elpusztulnom, ó, ne hagyj! Te, ki bűnön, poklon, síron Egyedüli győztes vagy: Gyönge hitben biztass engem, Készíts arra, hogy én lelkem Láthat majd fenn, ó, Uram, Mindörökké boldogan.
Március 31. Csütörtök
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 24. rész 15-22. versei: „Amikor pedig meglátjátok a pusztító utálatosságot, ahogy Dániel próféta megmondta, ott állni a szent helyen - aki olvassa, értse meg! -, akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, aki a ház tetején van, ne szálljon le, hogy kihozzon valamit, és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elhozza felsőruháját. Jaj, a terhes és a szoptató anyáknak azokban a napokban! Imádkozzatok, hogy ne kelljen télen, sem szombaton menekülnötök. Mert olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha. Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen halandó sem, de a választottakért megrövidülnek azok a napok.”
Mindig összeszorul a szívem, amikor ezeket a sorokat olvasom. Beteljesedésükhöz még soha nem voltunk annyira közel, mint most. Mégis Isten nem azt akarja, hogy rettegjünk, hanem azt, hogy készüljünk. Feladatot ad, pontosabban nagyszerű lehetőséget: „imádkozzatok”. Soha semmiben nincs nagyobb esélyünk, mint ha imádkozunk. Istent keressük a rettenetes helyzetekben. Tőle kérünk erőt, segítséget. Nem azt ígérte, hogy elkerülhetjük a bajt, de azt igen, hogy „tiveletek vagyok minden nap a világ végezetéig.” Nem kell egyedül maradnunk. Ő ott áll mellettünk. Ott állt az arénában a keresztyének mellett, amikor Néró emberei beengedték az éhes oroszlánokat. Erejével körülvette a biztos halálba menőket. Annyira, hogy ők Istent dicsérő énekeket énekelve haltak meg ott. Erőt kaptak az elviselhetetlenhez. Velük volt az Úr Jézus, s vitte őket az Ő országába. Azt ígérte, hogy velem is, veled is ott lesz. Hiszem, hogy így lesz, mert tapasztalom, hogy így van. Te hiszed-e?
Még egy csodálatos ígéret: „A választottakért megrövidülnek azok a napok.” Annyira szeret bennünket, hogy megrövidíti azokat a napokat. Nemcsak velünk lesz, hanem nem engedi, hogy hosszabb legyen az az idő, mint amit elviselhetnénk. Megrövidíti. Azért, mert szeret. „Nem enged feljebb kísérteni, mint elviselhetnénk.”
Úr Jézus, köszönöm, hogy odatehetem a szívem a Te kezedben. Köszönöm, hogy teljesen Rád bízhatom magam. Köszönöm, hogy Te itt vagy. Köszönöm, hogy ott leszel akkor is, amikor a legszörnyűbbel kell szembenéznem. Köszönöm, hogy mellettem állsz, s vigyázol rám. Áldalak, Uram. Ámen
425. ének:
1.Ó, Ábrahám Ura, Hadd áldjuk szent neved, Mert mindenható vagy és örök szeretet. Nagy Isten a neved, Ezt vallja föld és ég, Csak téged illet tisztelet és dicsőség.
2. Ó, Ábrahám Ura, Ím, hallom szent szavad; Csak azt az üdvöt keresem, mit kezed ad. A múló földi jót És vágyát elhagyom, S őt választom, ki őrizőm és pásztorom.
3. Ó, Ábrahám Ura, Szent kegyelmed nekem Az én örömöm, utamon ez vezessen. Te barátod lettem, Én Istenem te vagy: Tarts meg a Jézus véréért és üdvöt adj!
4. Megesküvél, Uram, És igédben bízom, Hogy égbe viszed gyermeked sasszárnyakon. Meglátom Jézusom És áldom hatalmát, Szent kegyelmének éneklek halleluját.
Április 1. Péntek
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 24. rész 23-35. versei: „Akkor, ha valaki ezt mondja nektek: Íme, itt a Krisztus, vagy amott: ne higgyétek! Mert hamis krisztusok és hamis próféták állnak majd elő, jeleket és csodákat tesznek, hogy megtévesszék - ha lehet - a választottakat is. Íme, előre megmondtam nektek! Ha tehát azt mondják nektek: Íme, a pusztában van, ne menjetek ki! Íme, a belső szobákban, ne higgyétek! Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is. Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk. Közvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek. És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden népe, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig. Okuljatok a fügefa példáján: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor mindezt látjátok, vegyétek észre, hogy közel van ő, az ajtó előtt. Bizony, mondom néktek, hogy nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem történik. Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.”
Hamis krisztusok, és hamis próféták. Ők már itt vannak. Hány felől ostromolnak bennünket, hogy higgyünk bennük. Ezerféle csodája ennek a világnak kínálja magát: higgyük, hogy ő kell nekünk. Ő lesz az életünk megoldása. Ne engedjük, hogy megtévesszenek. Életem egyetlen megoldása Jézus Krisztus. Készülök arra a napra, amikor félelmetesen, recsegve-ropogva összedől minden. Az Úr Jézus hatalmas ajándéka, hogy a mi szívünket nem muszáj, hogy a félelem szorongassa, hanem már most tudhatjuk, hogy AKKOR „feltűnik az Emberfiának jele az égen, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel.” „Összegyűjtik az ő választottait.” Szemmel láthatóan eljön a SZABADÍTÓ, s magával viszi övéit a Mennybe.
Uram, add, hogy a hamisságok ne keríthessék hatalmukba a szívemet. Hozzád vágyok. Készíts, kérlek, erre a NAGY találkozásra. Ámen
277. ének:
1.Gondviselő jó Atyám vagy, Ó, én édes Istenem! Látom én, hogy minden elhagy E világon, csak te nem! Hozzád vágyom, benned élek, Üdvöt mástól nem remélek.
2. Mint az alélt bús virágra Megújító harmatot: Vérző szívem fájdalmára Csak te hintesz balzsamot. Könnyű sorsom terhe rajtam, Ha imára nyílik ajkam.
3. Rám-rám derül ismeretlen Utamon egy kis öröm, Azt is a te véghetetlen Jóságodnak köszönöm; Hálakönnyem tündöklése A te neved hirdetése.
4. Gyenge vagyok, lankadoznak Buzgóságom szárnyai, Bármily híven vágyakoznak Színed elé szállani; Ó, adj erőt, hogy míg élek, Egyedül csak néked éljek!
5. Ó, add, hogy ha majd bevégzem E mulandó életet, Lelkem tisztán és egészen Egyesüljön teveled. El ne vonjon semmi többé, Tied legyek mindörökké!
Április 2. Szombat
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 24. rész 36-44. versei: „Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül. Ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába, és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is. Akkor ketten lesznek a mezőn: az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik, két asszony őröl a kézimalommal: az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok! Azt pedig jegyezzétek meg: ha tudná a ház ura, hogy melyik őrváltáskor jön a tolvaj, virrasztana, és nem hagyná betörni a házába. Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!”
„Legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” Túrmezei Erzsébet: Eljön: „Advent. Szelíd zengésű üzenet. Eljön. Eljön. Beteg - a gyógyulásod, rab - a szabadulásod, halott - az életed. Szomorú - most jön az öröm, erőtlen - most jön az erő, éjbe járó, hajnalra váró fölkel a fény neked.
Zendül az ég, zendül a föld, Isten üzen. Eljön. Eljön. Advent, Advent. Advent. Dörög rendíthetetlen kemény királyi üzenetben. Eljön. Eljön. Ha elkerülöd a mosolyban, Eléd kerül, mint könny, sikoltás. Ha a bölcsőben meg nem látod, Utadat állja, mint koporsó, Eljön az Első és Utolsó. Ha mint templom szelíd harangja Nem találhat szíven a hangja, ágyuk ádáz tüzében hallod ítélni rajtad majd meg e hangot.
És romba dőlhet minden oltár, Elnémulhat zsolozsma, zsoltár, Házad küszöbén fog megállni, vagy az éj titkos csendjében fogod közelgő lépteit meghallani. Eljön. Eljön.
Ki nem kerülheted, Ha kikerülöd, mint kegyelmet, úgy kell bevárnod, mint ítéletet.
Hallod? Hallod? Mozdul az ég! Mozdul a föld! Isten üzen. Eljön. Eljön. Advent. Advent.”
A ma embere úgy szereti megmondani a véleményét mindenről. Erről is. Azt kell látnom, hogy az én „véleményem” semmit nem változtat azon, ami történni fog. Ellenben az Úr Jézus irántam való szeretetéből elmondta, hogy készülhessek. Mert emberi véleményektől függetlenül így lesz: „ketten lesznek a mezőn: az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.” Egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. Akik Hozzá készülnek, azokat felveszi. Akik ragaszkodnak a saját „véleményükhöz”, azokat itt hagyja – a recsegve-ropogva összedőlő világban. Félreértés ne essék, nem a menekülési útvonalat keresem. Várom Őt, az életem Szabadítóját. Hiszek ígéreteiben, mert azok sorra beteljesedtek az életemben.
A keskeny úton vígan megyek, jöhetnek közben völgyek, hegyek, Jöhetnek néha borús napok, a keskeny úton úgyis megmaradok. Erős kezek ott vigyáznak rám, segítik léptem, hogyha netán Letérnék, vagy ha megbotlanék, nem érhet el ott a vég.
Vándor vagyok a keskeny úton, örömmel járom, közben tudom: Nem itt van az én örök hazám, szebbet készített Jézus, az vár reám! Ennek örömét élni, de jó: Most még csak hit, de egyszer való; Egyszer majd eljön az az idő, amikor visszajön Ő!
A keskeny úton úgy jobb nekünk, ha kéz a kézben együtt megyünk, Szeretve egymást, szeretve úgy, hogy a világ megtudja: Tied vagyunk. Kövesse más is Urunk szavát, ismerje más is csodálatát, Érezze más is áldó kezét, a Krisztus szeretetét! (Vándor Gyula)
Április 3. Vasárnap
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 24. rész 45-51. versei: „Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr, hogy kiadja nekik az eledelt idejében? Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön! Bizony, mondom néktek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt. Ha pedig a gonosz szolga így szólna szívében: Késik az én uram, és szolgatársait verni kezdené, és együtt enne és inna a részegekkel: megjön annak a szolgának ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem is gondolja; akkor kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.”
Hűség. Az egyik legszebb szó. Ez a világ azt hiszem, nem szereti. A „valósítsd meg önmagad” programjába nem fér bele. A hűség másokért él. Különös ajándéka Istennek, hogy így lesz boldog az az ember, aki másokért él.
Hűséges vagyok-e Istenhez? A hűséges szolga becsülettel, szeretettel bánt embertársaival. Nem azt mutatta, mintha…, hanem tette. Nem azt nézte, hogy neki mi a kényelmes, mi szolgálná az ő „érdekét”. Tette, amit Ura rábízott.
Hűséges vagyok-e? Akkor, amikor nehéz hűnek lenni? Hűséges vagyok-e, ha úgy látszik, mintha elmaradna a „jutalom”? Késni látszik a Gazda… Elfeledkezett rólam?
NEM. SOHA. „Azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok.” Milyen jó ezt komolyan venni. Hinni, hogy nem történik semmi ok nélkül (vagy inkább cél nélkül) az életemben.
Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom. Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom. 2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek, És bennem virraszd fel napját kegyelmednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felségednek. 3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a virrasztó virradást vár éjjel; Hozd fel szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével. 4. Dicsértessél, Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban, És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban. Ámen
Mért késel Jézus? Nőnek már az árnyak. Kicsinyke földi látkörünk felett; Mért késel Jézus? Testünk úgy elbágyad, S lelkünk úgy óhajt látni tégedet. 2. Mért késel Jézus? Oh, örök kőszálunk, Hová az Úr helyezte lábaink? Élet s halálban itt szilárdan állunk, Bár jönne vész, a szikla meg nem ing. 3. Mért késel Jézus? Minden elsötétül, A földi élet fénye már letűnt, Amit szerettünk, mind elhagyni készül, De nem siratjuk, Téged vár szívünk. 4. Mért késel Jézus? Minden földi érdek Eltörpül, ím, e nagy kérdés előtt; Mért késel Jézus? Híveid mind kérdnek, Úgy vágyunk látni, jöjj minél előbb.
229. ének:
1.Hű pásztorunk, vezesd a te árva nyájadat, E földi útvesztőben te mutass jó utat; Szent nyomdokodba lépve, a menny felé megyünk, Ó, halhatatlan Ige, vezérünk, Mesterünk.
2. Mert boldog az az ember, ki dicsér tégedet, És kóstolgatja mindennap szent beszédedet; Hát legeltessed igéddel bolygó nyájadat, És terelgessed Lelkeddel juhocskáidat.
3. Szentlelkedet töltsd ránk ki, mint hajnal harmatát, És adj fejünkre tőled nyert ékes koronát, Hogy áldozatra felgyúlt, megszentelt életünk Oltárodon elégjen, Királyunk, Mesterünk!