2021.11.22-28.
November 22. Hétfő
Áldás, békesség!
Jakab apostol levele 1. rész 9-18. versei: „A szegény sorsú testvér dicsekedjék a méltóságával, a gazdag pedig megalázott voltával, mert elmúlik mindez, mint a mező virága. Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet; a virága lehullik, és szépsége elvész. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is. Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek. Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: az Isten kísért engem, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal. Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz. Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim: minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek.”
„Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.” Boldog. Szeretünk, szeretnénk boldogok lenni. De az boldogság, amikor ellen kell állni a kísértésnek? Sokszor éppen azt érezzük boldogságnak, ha engedünk a kísértésnek. Pedig ez bizony hamis boldogság. Ideig-óráig való, vagy még az sem. Az igazi boldogság mégis az, amikor felfedezem, hogy ami elém áll, s boldogsággal kecsegtet, az nem más, mint kísértés, s ha felfedeztem, elhatározom, hogy ellenállok. (Nem könnyű, sőt nagyon nehéz tud lenni a döntés.) Amikor eldőlt bennem, hogy mi a helyes, s azt is teszem, akkor érkezik a boldogság. Akkor már nem azt érzem, hogy „lemaradtam valamiről”, hanem azt, hogy „de jó, hogy Istennek engedelmeskedtem”. S nem azért teszem, hogy elnyerjem azt a megígért koronát, hanem azért teszem, mert csak ez tesz már boldoggá.
De honnan jön a kísértés? Sokan azt gondolják, hogy Istentől. Igénk azt mondja, hogy Isten nem kísért. Hanem? Hanem a saját kívánságom vonz és csalogat. Milyen jó, ha megtanulok a saját kívánságaimra nemet mondani. Van, amire könnyű. Van, amire nehéz. Az utóbbi esetben viszont szabad imádkoznom, s kérni Isten segítségét. Adja Isten, hogy megtapasztaljuk ezt a boldogságot.
Úr Jézus, kérlek, ne engedd, hogy a kívánságaim uralkodjanak rajtam, elvakítsanak, s elrontsák azt, amit Te ajándékoznál nekem. Ámen
258. ének:
1.Fohászkodom hozzád, Uram, Istenem! Kérlek, kegyelmesen hallgass meg engem, Mert tebenned soha nem volt kétségem, Azért most is tehozzád esedezem.
2. Látod, Uram, igen megnyomorodtam. Előtted nagy nyavalyára jutottam, De míg te szent istenségedben bíztam, Soha semmiben el nem hagyattattam.
3. Reménységem míg el nem fogyatkozott, A te ígéreted nálam nyilván volt, Hogy énnékem mind megadod azokat, Melyeket én szívem tőled óhajtott.
4. Azért téged hívlak csak segítségre, És magamat nem is bízom senkire; Én lelkemet vigyed hálaadásra, És szívemet juttasd nagy vigasságra
5. Irgalmasságodat mikor hallhatom, Legott elfelejtem minden bánatom; Abban vagyon nékem nagy vigasságom, Bűneimnek bocsánatját hogy bírom.
6. Jelentsd nékem a te akaratodat, Fordítsd hozzám szent irgalmasságodat; Add meg nékem most, amit tőled várok, Melyért dicséretet örökké mondok.
November 23. Kedd
Áldás, békesség!
Jakab apostol levele 1. rész 19-27. versei: „Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát. Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket. Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete. Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló. Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól.”
„Be ne csapjátok magatokat.” Nagy kísértés jobbnak, különbnek látni, gondolni magam, mint amilyen vagyok. Előfordul – sajnos -, hogy azt gondoljuk, hogy a mi hitünk rendben van. Ha valaki – az Ige – másra figyelmeztet, akkor az csak rosszakarónk lehet. Belenézünk az Ige tükrébe, de nem látjuk magunkat. Miért baj ez? Mert Isten az Ő szaván keresztül formálja az életünket olyanná, hogy Hozzá megérkezhessünk. Ha nem engedem, hogy formáljon, akkor kizárom magam a Vele való közösségből. Egyedül maradok minden szenvedésemmel. Nem akarok egyedül maradni. Fontos hát, hogy ne csupán hallgassam az istentiszteletet, ne csupán olvassam a napi igét, hanem akarjam, imádkozzam érte, engedjem, hogy az Ige beszéljen velem. Engedjem, hogy formálja az életemet. Cselekedjem, amire indít.
Ma mire indít? Hallgassam meg azokat, akik szólnak hozzám. Ne siessem el a válaszomat. Főleg ne haraggal válaszoljak, mert ember haragja Isten igazságát nem szolgálja. Mindent elront a haragom. Szelíden fogadni a hozzánk érkező híreket sokszor nehéz. Isten szavát szelíden fogadni viszont nagyszerű dolog, mert ez tartja meg a lelkünket. Meghajtom fejemet, amikor rávilágít egy-egy dologra, amit rosszul tettem, mondtam, gondoltam. Azután nem maradok meg az önmarcangolásnál, hogy én ezt elrontottam, hanem elindulok, és teszem azt, amit megértettem olvasása közben. Sokszor nehéz elindulni, hogy tegyem, de úgy van, ahogy az igénk megfogalmazza: „aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete.” Boldoggá tesz az, amit engedelmességben vittem végbe.
Úr Jézus, kérlek, adj látó szemet, igédet értő szívet, s engedelmes lelket a cselekvésre. Ámen
465. ének:
1.Szelíd szemed, Úr Jézus, Jól látja minden bűnömet. Személyemet ne vesse meg Szelíd szemed, Úr Jézus.
2. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tekintsen rám, ha roskadok, Adjon békét, bocsánatot Szelíd szemed, Úr Jézus
3. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tudom, hogy vádat is emel, Vétkeztem én, ítéljen el Szelíd szemed, Úr Jézus.
4. Szelíd szemed, Úr Jézus Elítél, bár lásd, én megint Csak várom, hogy majd rám tekint Szelíd szemed, Úr Jézus.
November 24. Szerda
Áldás, békesség!
Jakab apostol levele 2. rész 1-13. versei: „Testvéreim, amikor dicsőséges Urunkba, a Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne legyetek személyválogatók. Mert ha belép hozzátok a gyülekezetbe fényes ruhában egy aranygyűrűs férfi, és ugyanakkor egy szegény is belép kopott ruhában, és ti arra figyeltek, aki a fényes ruhát viseli, sőt ezt mondjátok neki: "Te ülj ide kényelmesen", a szegényhez pedig így szóltok: "Te állj oda", vagy "Ülj le ide a zsámolyomhoz", nem kerültetek-e ellentmondásba önmagatokkal, és nem lettetek-e gonosz szándékú bírákká? Figyeljetek csak ide, szeretett testvéreim: vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért. De ti megszégyenítettétek a szegényt. Vajon nem a gazdagok hatalmaskodnak-e rajtatok, nem ők hurcolnak-e titeket törvény elé? Nem ők káromolják-e azt a szép nevet, amelyről titeket elneveztek? Ha ellenben betöltitek a királyi törvényt az Írás szerint: "Szeresd felebarátodat, mint magadat!" - helyesen cselekesztek. De ha személyválogatók vagytok, bűnt követtek el, és a törvény, mint törvényszegőket marasztal el titeket. Mert aki valamennyi törvényt megtartja, de akár csak egy ellen is vét, az valamennyi ellen vétkezett. Mert aki ezt mondta: "Ne paráználkodj!" - ezt is mondta: "Ne ölj!" Ha pedig nem paráználkodsz, de ölsz, megszegted a törvényt. Úgy beszéljetek, és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye ítél meg. Mert az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten.”
„Ne legyetek személyválogatók!” Minden időben megkísért bennünket ez. Akaratlanul is azonnal véleményt formálunk, különbséget teszünk. Ez baj. Erre szándékosan figyelnünk kell. Vannak emberek, akiktől önkéntelenül elhúzódnak mások. Én is?! Ne tegyem! Szégyen elfordulni azoktól, akik nyomorultak. Miért? Már csak emberségből is, de igénk azt mondja: „Isten választotta ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek.” Nos, ha Ők Isten választottai, akkor az én feladatom nem a megvetésük, hanem annak segítése, hogy ők Isten országát megismerjék, s hogy velük együtt örvendezzünk Isten igazságának. Úgy szeretni őket, mint önmagamat. Ezt Istentől kell kérnem. Egyszer valaki segíteni akart egy szegény rokonán. Meghívta ebédre. Az ebéd végén a rokon azt mondta: többet ne hívj. Nem jövök. Úgy szeretni, mint önmagam. Úgy szeretni, hogy elfogadhassa szeretetemet a másik. Kérjük el Istentől, hogy ne legyen szeretetünk kifejezése a másik számára megalázó. „Az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten.”
Add Úr Jézus, hogy úgy tudjam szeretni a legnehezebben szerethetőket, ahogyan Te szeretsz engem. Ámen
395. ének:
1.Isten szívén megpihenve Forrjon szívünk egybe hát, Hitünk karja úgy ölelje Édes Megváltónkat át! Ő fejünk, mi néki tagja, Ő a fény, mi színei, Mi cselédek, ő a gazda, Ő miénk, övéi mi.
2. Szeretetben összeforrva, Egy közös test tagjai, Tudjuk egymásért harcolva, Ha kell, vérünk ontani. Úgy szerette földi nyáját S halt meg értünk jó Urunk; Fájna néki, látva minket, Hogy szeretni nem tudunk.
3. Nevelj minket egyességre, Mint Atyáddal egy te vagy, Míg eggyé lesz benned végre Minden szív az ég alatt; Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk, S a világ meglátja végre, Hogy tanítványid vagyunk.
November 25. Csütörtök
Áldás, békesség!
Jakab apostol levele 2. rész 14-26. versei: „Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit? Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, valaki pedig ezt mondja nekik közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az? Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. Viszont mondhatja valaki azt is: Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet. Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek. Akarod-e hát tudni, te ostoba ember, hogy a hit cselekedetek nélkül meddő? Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor fiát, Izsákot felajánlotta az oltáron? Látod tehát, hogy hite együttműködött cselekedeteivel, és cselekedeteiből lett teljessé a hite. Így teljesedett be az Írás, amely azt mondja: "Ábrahám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt", és "Isten barátjának neveztetett". Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által. S ugyanígy a parázna Ráháb is, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor befogadta a követeket, és más úton bocsátotta el őket? Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.”
„Ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.”
Lélek nélkül éni, Isten Lelke nélkül élni rettenetes. Szükségem van naponta arra, hogy Vele éljem a napokat. Mi lenne velem, ha csupán a saját erőmmel kellene farkasszemet nézni a legkülönbözőbb nehézségekkel… S bizony a hitből fakadó cselekedeteim is csak akkor léteznek, ha Isten Lelkét kérem, hogy éljen, s munkálkodjon bennem. Magamtól nem megy, akárhogy is igyekezem rajta. Amig egyedül akartam cselekedni a jót, addig minden nap keserves szomorúsággal kellett megállapítanom, hogy nem sikerült. Ma sem sikerült… Aztán megérthettem, hogy Rábízhatom magam Isten szeretetére. Nem nekem kell erőlködnöm, hogy jól csináljam. Még tovább azt is megértettem, hogy előre megbeszélhetem az én Istenemmel, s Tőle kérhetem, hogy vezesse a gondolataimat, a szívemet. S ahová Ővele indulok, s amiért imádkozok, s Tőle kérem a megoldást, az később is megbánhatatlan lesz, mert az Ő ajándéka.
Úr Jézus, kérlek, Te vezess ma is minden útamon, hogy a tetteim a Beléd vetett hitből, bizalomból fakadjanak. Ámen
469. ének:
1.Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet, Hallgassad meg, hű Megváltóm, gyermekedet!
2. Bűnöm láncát oldja fel Kegyelmed s a hit; Törje össze balga szívem bálványait!
3. Szabadságot adj nekem, És tiszta szívet, Vonj magadhoz, Jézusom, hogy járjak veled!
4. Vezess engem utadon, Magad légy az út, Melyen lelkem a halálból életre jut.
5. Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet: El ne engedd, hű Megváltóm, már kezemet!
November 26. Péntek
Áldás, békesség!
Jakab apostol levele 3. rész 1-12. versei: „Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk. Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét. Ha a lovak szájába zablát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk, egész testüket irányíthatjuk. Íme, a hajókat, bármilyen nagyok, és bármilyen erős szelek hajtják is őket, egy egész kis kormányrúddal oda lehet irányítani, ahova a kormányos akarja. Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől. Mindenfajta vadállat és madár, csúszómászó és tengeri állat megszelídíthető: meg is szelídíti az ember; a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel. Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket: ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie. Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű vizet? Avagy teremhet-e, testvéreim, a füge olajbogyót, és a szőlő fügét? Sós forrás sem adhat édes vizet!”
Nagyon nehéz, hogy beszédünkben ne vétkezzünk. Talán ezért voltak olyan szerzetesek, akik némasági fogalmat ettek. Inkább hallgassak, mint a szavaimmal vétkezzek. Sokszor érzem: jó nekem hallgatni. Vannak helyzetek, amikben azonnal megszólalunk, mert felháborít az, amivel szembe találkozunk. Ilyenkor aztán a mi szavainkból lesz „erdőtűz”. Olyan tűz, ami aztán elolthatatlan, vagy fekete „égés nyomokat” hagy örökre mások lelkén. Soha jóvá nem tehetjük a meggondolatlanul kimondottakat. Mi hát a megoldás? Tegyünk némasági fogadalmat? Nem hinném. Sokkal inkább imádkozzunk. Kérjük Istentől a helyes szavakat. Mert a szavaink gyógyító szavak is tudnak lenni. Ahogyan ezzel áldjuk Istent, ezzel áldhatjuk, segíthetjük a másik embert is. A szavaink lehetnek Isten segítségével tiszták, a másik ember lelkét vigasztalók. Tudnak a szavak is átölelni, segíteni. Kérjük, hogy így lehessen.
Istenem, arra kérlek ma, hogy Te adj minden helyzetben esélyt a meggondolásra, mielőtt kinyitom a számat, és az ajkamra adj tiszta szavakat. Ámen
275. ének:
1.Az Úr Isten az én reménységem, Erősségem Mindenféle ínségben; Csak tőle várom Igaz boldogságom: S meg is találom.
2. Benne élek, haláltól nem félek: Jót reménylek, Hogy tőle el nem térek; El nem enyészem A sírban egészen: Mennyben lesz részem.
3. Semmi engem tőle el nem választ, Jól tudván azt, Hogy sok jóval eláraszt; Erősít engem Erőtlenségemben És szükségemben.
4. Azért egész életem fogytáig Csodálom itt Szent kezének munkáit, S intem lelkemet: Áldjad Istenedet, Üdvözítődet.
5. Oltalmazzad, Uram, egyházadat, Szent nyájadat, Mely vallja szent Fiadat, Ki bűneinkért Ártatlan bárányként Szenvedett sok kínt.
6. Hogy e földön szent gyülekezeted Dicséretet Zengvén, áldja nevedet, Míg szemtől szemben Magasztalunk mennyben Mind egyetemben.
November 27. Szombat
Áldás, békesség!
Jakab apostol levele 3. rész 13-18. versei: „Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz! Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok az igazsággal szemben. Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység van és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található. A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. Az igazság gyümölcse békességben vettetik el azoknak, akik békességet teremtenek.”
Mai igénk kétféle bölcsességről beszél. Az egyik „földi, testi és ördögi.” Nem is nevezném bölcsességnek: irigység, viszálykodás, kérkedés, hazugság, zűrzavar. Nem vagyunk bölcsek, amikor ezekbe a dolgokba merülünk. Igen, emberi természetünk belerángat. Valószínűleg mindannyiónkat megkísértettek már ezek a dolgok. S amikor az indulataink uralkodnak rajtunk, akkor „nekünk van igazunk”. Legalábbis azt gondoljuk. Ez a mi emberi bölcsességünk. Az ige szerint nem is emberi. Rosszabb. Ördögi. Higgyük el, igaz az Isten igéje. Miért ördögi? Mert a fent felsoroltak ártalmunkra vannak. Testi egészségünknek elsősorban. Aztán emberi kapcsolatainknak. Azután megrontják Istennel való kapcsolatunkat. Arra valók, hogy elveszítsenek bennünket.
A másik bölcsesség felülről való. Isten ajándéka. Szabad érte imádkozni. Azután szabad megköszönni, és örvendezni benne: „A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. Az igazság gyümölcse békességben vettetik el azoknak, akik békességet teremtenek.” Nem magunktól vagyunk ilyen bölcsek. Imádkozzunk érte.
Úr Jézus, Te ismered a szívünket, jobban, mint mi magunk. Kérünk, ajándékozz meg tisztán látással, békességgel akkor is, ha vihar kerekedik körülöttünk, vagy bennünk. Áldj meg bennünket, Urunk, hogy jó gyümölcsöket teremhessen az életünk. Ámen
139. zsoltár
1.Uram, te megvizsgálsz engem, Megismersz mindent énbennem, Vagy állok, ülök, vagy megyek, Mind tudod, amit művelek; Valamit gondolok szívemben, Te azt mind jól érted messzünnen.
2. Vagy járok-kelek, vagy fekszem, Te mindenütt vagy körülem. Jól látod minden utamat, Érted minden dolgaimat; Egy szó sem jő az én nyelvemre, Mit előbb ne tudtál volna te.
7. Nálad ismeretes voltam Előbb, hogynem formáltattam, Hogy még nem voltam, ismertél, És napjaimra szemléltél, Mik könyvedben voltak felírva, Midőn még nem voltak formálva.
8. Mily drágák a te tanácsid, Ha megnézem gondolatid, Számtalan soknak találom, Ha kimondani akarom; Többnek lelem én a fövénynél, Mely sok a tengerparton széjjel.
9. Vizsgálj meg, és jól próbálj meg, Szívemet valóban nézd meg, És lásd meg, minémű vagyok! Ha gonosz ösvényen járok, És ha olyannak találsz engem, Vezess a jó útra, Istenem!
November 28. Advent 1. vasárnapja
Áldás, békesség!
Jakab apostol levele 4. rész 1-6. versei: „Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket? Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. Mégsem kapjátok meg azért, mert nem kéritek. Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni. Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek. Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás ok nélkül mondja: "Irigységre kívánkozik a lélek, amely bennünk lakozik?" De még nagyobb kegyelmet is ad, ezért mondja: "Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja".
Önző kívánságaink. Nem szívesen nézünk szembe velük. Annál kevésbé, mert ez a világ is arra ösztönöz, hogy ez „neked jár”. S ha jár, akkor bármi módon megszerezzük magunknak. Mindegy, hogy milyen árat kell fizetni érte. Sok ember a lelkét is odaadja azért, hogy a kívánságait betöltse. Pedig a kívánságainkkal is egyetlen biztos, jó helyre kellene fordulnunk. A mi Istenünkhöz. Van, hogy sikerül is Őhozzá fordulni. Kérni. Aztán nem történik semmi. Az ember megbotránkozik, csalódik Istenben. „Hiába kértem. Nem adta.” Gondolunk-e ilyenkor arra, hogy ha aprócska gyermekünk éles késsel kíván játszani, akkor neki adjuk-e? Gondolunk-e arra, hogy mit kértünk magunknak, vagy másoknak? Gondolunk-e arra, hogy a kívánságunk mennyire volt önző? Eszünkbe jut-e az Úr Jézus Gecsemáné kerti imádsága: „mindazáltal ne úgy legyen, Atyám, ahogy én akarom, hanem úgy, ahogy Te.” Ki tudjuk-e mondani, hogy „Legyen meg a Te akaratod”? S mindezt nem beletörődő lemondással, hanem lelkünk teljes békességével, mint akik tudják, mert megtapasztalták már sokszor, hogy amit Isten kezéből fogadnak el, az, ha kezdetben nem is így képzelték el, mégis a javukra van.
„Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek.” Ez a mondat talán segít dönteni a kívánságaink ügyében.
Újra advent van. Készülődjünk. Naponta Istenünk elé.
Úr Jézus, nem szeretnék ellenségeddé válni. Könyörülj rajtam, kérlek. Ámen
270. ének
1. Légy csendes szívvel és békével Életednek Istenében! Ő bír örömnek bőségével, Véle boldogulsz mindenben, Ő kútfőd és ő fényes napod, Ő tőle jön minden vígságod: Légy csendes szívvel!
2. Ő bír vígsággal, kegyelemmel, Oly szívvel, mely feddhetetlen, Ahol ő van, nem sért semmivel, Hordozzon bár mélységekben; Sok nyavalyádat elfordítja, A halált is kezében tartja: Légy csendes szívvel!
3. Mint légyen néked s másnak dolga, Az nála nincsen elrejtve, Arra néz szemének világa, Ki búval van megterhelve. Ő számlálja fohászkodásid, Összefogja könnyhullatásid: Légy csendes szívvel!
4. Ha egy sem volna e világon, Kire magad rábízhatnád, Akkor is állna oldaladon, És hűségét tapasztalnád. Ő tudja titkos bánatidat, Elvenni mikor kell azokat:Légy csendes szívvel!
5. Ő hallja lelked óhajtásit, Mit nem mernél megmondani, Néki szíved titkos panaszit Épen bízvást megvallani. Nincs messze ő, sőt itt áll köztünk, Meghallja s adja, amit kérünk: Légy csendes szívvel!
10. Van Isten népének szombatja, Akkor az Úr megszabadít, Ínség kötelét elszaggatja, Teljes szabadságra állít, S az idvezültek seregében Vég nélkül élünk békességben: Légy csendes szívvel!