2021.06.21-27.

Június 21. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                               

Apostolok Cselekedetei 23. rész 12-22. versei: „Amikor megvirradt, a zsidók közül többen összesereglettek, és átokkal kötelezték magukat, hogy nem esznek, és nem isznak addig, amíg meg nem ölik Pált. Több mint negyvenen voltak, akik ezt az összeesküvést szőtték. Ezek elmentek a főpapokhoz és a vénekhez, és így szóltak: "Súlyos átokkal köteleztük magunkat, hogy semmi táplálékot sem veszünk magunkhoz, amíg meg nem öljük Pált. Most tehát a nagytanáccsal együtt javasoljátok az ezredesnek, hogy vezettesse őt hozzátok, mintha alaposabban akarnátok kivizsgálni az ügyét. Mi pedig készen állunk, hogy végezzünk vele, mielőtt ideér.” Meghallotta azonban Pál nőtestvérének fia a cselszövést, elment, és a várba bejutva elmondta ezt Pálnak. Pál magához kérette az egyik századost, és ezt kérte tőle: "Ezt az ifjút vezesd el az ezredeshez, mert jelenteni kíván valamit." Az tehát maga mellé vette az ifjút, elvezette az ezredeshez, és ezt mondta: "A fogoly Pál hívatott engem, és megkért, hogy ezt az ifjút vezessem hozzád, mert valamit mondani akar neked." Az ezredes kézen fogva félrevonta az ifjút, és megkérdezte tőle: "Mit akarsz nekem jelenteni?" Az pedig így válaszolt: "A zsidók megegyeztek, hogy megkérnek téged: vezettesd le Pált holnap a nagytanács elé, mintha valamit pontosabban akarnának megtudni róla. De te ne engedj nekik, mert közülük több mint negyven férfi leselkedik rá, akik átokkal kötelezték magukat, hogy addig se nem esznek, se nem isznak, amíg meg nem ölik. Már készen is állnak, csak üzenetedet várják." Az ezredes elbocsátotta az ifjút, és meghagyta neki: "Senkinek se szólj arról, hogy ezt jelentetted nekem."

„Átokkal köteleztük magunkat.” Amikor azt gondoljuk, hogy jót teszünk, és közben nagyon rossz, amit kigondoltunk. A Bírák könyvében olvasunk Jefte bíróról, aki fogadalmat tett, hogyha Isten vele lesz, és győz a háborúban, akkor ő azt, ami először kijön a házából, feláldozza az Úrnak. A lánya jött köszönteni a győztes apját, aki megtartotta ígéretét, s meg kellett halnia a lányának…

Pál ellenségei a saját fejükre mondtak átkot, hogy mi történjen velük, ha nem ölik meg Pált. Ma is vannak átkozódó emberek. Jó, ha tudjuk, Isten számon veszi rajtunk. Átokmondó kedvünk minden esetben ellenünk fordul. „Addig nem eszünk, nem iszunk”, még két év múlva is a vádaskodásnál tartottak pusztán… Gondoljuk meg a szavainkat, hogy azok ne ellenünk forduljanak.

Istenem, kérlek, vigyázz a szívemre, vigyázz a számra, gondolataimra, hogy ne vétkezzek Ellened és embertársaim ellen. Ámen

3. zsoltár:

1.Ó, mely sokan vannak, Akik háborgatnak Engemet, én Istenem! Nagy sok ellenségim És sok gyűlölőim Tusakodnak ellenem. Sokan azt állítják, Lelkemről azt mondják: Elveszett ennek dolga, Segítsége nincsen, Mert elhagyta Isten, Így szólnak bolond módra.

2. Mert te, én Istenem, Paizsom vagy nekem, Ki életem megmented, És nagy tisztességre, Fejem dicsőségre Idővel fölemeled. Tehozzád, Úr Isten, Kiáltok szüntelen, És te megvidámítasz; Meghallgatsz kedvedből, Sion szent hegyéről Nagy segedelmet nyújtasz.

Június 22. Kedd

Áldás, békesség!                                                                                

Apostolok Cselekedetei 23. rész 23-35. versei: „Ezután hívatott két századost, és megparancsolta nekik: "Éjszaka kilenc órától fogva állítsatok készenlétbe kétszáz katonát, valamint hetven lovast meg kétszáz lándzsást, hogy induljanak Cézáreába. Adjatok melléjük hátas állatokat is, hogy Pált felültetve biztonságban juttassák el Félix helytartóhoz." Azután levelet írt, amelynek ez volt a tartalma: "Klaudiusz Liziász a nagyra becsült helytartónak, Félixnek üdvözletét küldi. Ezt a férfit a zsidók elfogták, és meg akarták ölni, de csapatommal megjelenve kiszabadítottam, mivel tudomásomra jutott, hogy római polgár. Mivel meg akartam tudni, mivel vádolják, a nagytanácsuk elé vezettettem. Megállapítottam, hogy az ő törvényük vitás kérdéseivel kapcsolatban vádolják, de nincs ellene semmiféle halált vagy fogságot érdemlő vád. Mivel pedig jelentették nekem, hogy merénylet készül ez ellen a férfi ellen, azonnal elküldtem hozzád, és vádlóinak is meghagytam, hogy nálad emeljenek szót ellene." A katonák tehát a kapott parancs értelmében átvették Pált, és elvitték az éjszaka folyamán Antipatriszba. Másnap a lovasokat tovább küldték vele, ők pedig visszatértek a várba. Mikor megérkeztek Cézáreába, átadták a levelet a helytartónak, és elébe vezették Pált is. Amikor a helytartó elolvasta a levelet, megkérdezte Páltól, hogy melyik tartományból való; és amikor megtudta, hogy Ciliciából, így szólt: "Akkor foglak kihallgatni, ha vádlóid is megérkeztek." És megparancsolta, hogy Heródes palotájában őrizzék.”

„Biztonságban juttassák el.” Biztonságban… Meglepő a számomra, ahogy a római hatalom embere védi Pált a saját népétől. Bár, az Újszövetségben több római katona mellett is „jó bizonyságot” tett Izrael népe. Két gondolat él bennem ezzel kapcsolatban:

Amikor Isten elküldi az Ő angyalát a védelmünkre, akkor meglehet, nem a „népünk tagjai” közül választja. Ne is angyalszárnyakat keressünk olyankor. Keresés nélkül is észrevesszük a szívet, amely a mi ügyünket munkálja.

Adja Isten, hogy minden időben lehessek ilyen „küldött”, aki az Ő akaratából emberek védelmét szolgálja.

Úr Jézus, köszönöm, hogy Te védted, és véded az én „ügyemet” ebben a világban, és Isten előtt is. Köszönöm, hogy ezért minden időben és minden helyzetben biztonságban érezhetem magam. Áldalak érte, Uram. Ámen

300. ének:

 1.Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem, Míg üvölt a habtusa, S nő a vész a tengeren, Rejts el, rejts el, itt ne hagyj, Míg eláll a fergeteg; Biztonságos révet adj, S majd fogadd el lelkemet.

2. Nincs nekem más enyhelyem, Szívem Téged hív s keres, Ó, maradj itt, Mesterem, Őrizz, adj erőt, szeress! Véled állom a vihart, Hit s erő Te vagy, Te Szent, Szárnyad árnyával takard Fejemet, a védtelent.

3. Csak Te kellesz, én Uram, Benned mindent meglelek; Támogasd, ki elzuhan, Gyógyítsd meg, ki vak s beteg. Szent szavadra hallgatok, Tévedés az én bajom, Én hamisság s bűn vagyok, Te igazság s irgalom.

4. Kegyelem vagy, égi jó, Mely minden bűnt eltörül, Hagyd, hogy gyógyító folyó Tisztogasson meg belül. Élet-kút vagy, lüktetés, Vízmerítni drága hely, Ó, buzogj fel bennem és Öröklét felé emelj.

Június 23. Szerda

Áldás, békesség!                                                                                

Apostolok Cselekedetei 24. rész 1-9. versei: „Öt nap múlva azután lement Anániás főpap néhány vénnel és egy Tertullusz nevű ügyvéddel, és panaszt tettek a helytartónál Pál ellen. Amikor behívták, Tertullusz így kezdte vádolni: "Nagy békességet biztosítasz számunkra, nagyra becsült Félix, és üdvös változások történnek népünk javára a te gondoskodásod folytán. Ezt mindenkor és mindenütt teljes hálával ismerjük el. De hogy hosszan ne fárasszalak, kérlek, hallgasd meg rövid beszédünket, jóindulattal. Mi ugyanis megállapítottuk, hogy ez az ember valóságos pestis, lázadást szít a földkerekségen élő valamennyi zsidó között, és a názáreti irányzat feje. A templomot is meg akarta szentségteleníteni, de elfogtuk, (és a mi törvényünk szerint akartuk elítélni. Liziász ezredes azonban odajött, és erőszakkal kivette őt a kezünk közül, és azt parancsolta, hogy vádlói hozzád jöjjenek.) Magad is tudomást szerezhetsz mindarról, amivel vádoljuk, ha őt kihallgatod." Csatlakoztak ehhez a vádhoz a zsidók is, és bizonygatták, hogy mindez valóban így van.”

És mindez valóban így áll, ahogy a főpap elmondta, kétezer év után is. Hogy is? Pálban úgy munkálkodott a Szentlélek, hogy valóban az „egész földkerekségen” – legalábbis, ahol járt – mindenütt „tűzbe borult a világ”. Sokan örömmel lettek keresztyének, mások pedig mindent megtettek ellene. S hogy „a názáreti irányzat feje” lenne, ezt akkor senki nem gondolta. Az Újszövetség 27 könyvéből 13 Páltól származik, s a 14. az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv nagy része pedig arról, hogy mit végzett Isten ebben a világban Pál apostolon keresztül.

Ma az emberek úgy dobálóznak a szavakkal, hogy ma így mondják, holnap gond nélkül az ellenkezőjét. Pál szavai és tettei 2000 év után is ugyanazok.

Az sem meglepő, s mai napig nem változott, hogy körül udvarolják a „nagyra becsült Félix”-et, hogy elérjék céljukat.

Hol az én helyem ebben a történetben?

Jó meggondolnom, hogy:

1. Mennyire időt állók a szavaim? Ma is azt mondom-e, mint 10, 20, 30, 40 éve?

2. Van-e súlya, értéke annak, amit mondok?

3. Isten mentsen meg attól, hogy hízelgéssel akarjak elérni bármit.

Úr Jézus, kérlek, légy velem, s Te vigyázz a szívemre, és a számra, hogy Téged szolgáljon. Ámen

500. ének:

1.Krisztus, ki vagy nap és világ, Minket sötétségben ne hagyj! Igaz világosság te vagy, Kárhozatra mennünk ne hagyj!    

2. Téged kérünk, szent Úr Isten: Oltalmazz minket ez éjen; Nyugodalmunk benned légyen, A mi lelkünk el ne vesszen!    

3. Nehéz álom el ne nyomjon, Az ellenség meg ne csaljon; Testünk hozzá ne hajoljon, És haragodba ne hozzon!  

4. Mi szemeink, ha alusznak, Szíveink rád vigyázzanak; Te hatalmadnak ereje Légyen híveid őrzője!             

5. Úr Isten, hozzád kiáltunk: Gondviselőnk, légy oltalmunk! Őrizz meg ellenségektől, Lelki, testi ínségektől!                

6. Parancsoljad angyalidnak, Hogy mireánk vigyázzanak; A mi gonosz ellenségünk Messze távol járjon tőlünk.            

 7. Emlékezzél meg mirólunk: Jól tudod, mily gyarlók vagyunk; Kiket megváltál véreddel: Úr Jézus, kérünk, ne hagyj el!

8. Dicsőség légyen Atyának, Ő szent Fiának, Krisztusnak, Szentlélekkel egyetemben, Örökkön-örökké! Ámen.

Június 24. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                                          

Apostolok cselekedetei 24. rész 10-21. versei: „Ezután Pál, amikor intett neki a helytartó, hogy beszélhet, így szólt: "Mivel tudom, hogy sok éve vagy már bírája ennek a népnek, nagyobb bizalommal védekezem a magam ügyében. Megtudhatod, hogy nincs több, mint tizenkét napja, hogy feljöttem Jeruzsálembe imádkozni. De nem láttak engem sem a templomban, sem a zsinagógákban, sem a városban bárkivel is vitatkozni vagy a nép között lázadást szítani. Azt sem tudják rám bizonyítani, amivel most vádolnak. De azt megvallom előtted, hogy én a szerint a tanítás szerint, amelyet ők eretnekségnek mondanak, úgy szolgálok atyáim Istenének, hogy hiszek mindabban, ami megfelel a törvénynek, és ami meg van írva a próféták könyvében. És azt remélem Istentől, hogy - amit ők maguk is várnak - lesz feltámadásuk mind az igazaknak, mind a gonoszoknak. Ezért magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen Isten és emberek előtt. Több év múltán eljöttem népemhez, hogy alamizsnát adjak, és áldozatokat mutassak be. A tisztulási fogadalom teljesítése közben talált rám a templomban néhány Ázsiából való zsidó, nem pedig csődületben vagy lázítás közben. Nekik kellett volna megjelenniük előtted, és vádolniuk engem, ha valami panaszuk van ellenem. Vagy mondják meg ezek maguk: találtak-e bennem valamilyen vétket, amikor a nagytanács előtt álltam. Ha csak azt a kijelentést nem, amelyet közöttük állva kiáltottam: A halottak feltámadása miatt vádolnak engem ma előttetek.”

El tudjuk-e mondani Pállal együtt: „úgy szolgálok atyáim Istenének, hogy hiszek mindabban, ami megfelel a törvénynek, és ami meg van írva a próféták könyvében. És azt remélem Istentől, hogy - amit ők maguk is várnak - lesz feltámadásuk mind az igazaknak, mind a gonoszoknak. Ezért magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen Isten és emberek előtt.”

Élni a kettősségben: Várni a nagy találkozást az Úr Jézussal szemtől szembe. Készülni rá: „Jöjj áldott csend. Oly jó ott fenn. Szeretném Jézust látni. Jobb keze felől állni. Világ jó éjszakát! Helyem kész odaát. Oly jó lesz majd ott fenn. Jöjj áldott csend.” Közben teljes erőbedobással, tiszta lelkiismerettel végezni a napi tennivalókat. Szeretni embertársaimat. Azokat, akik éppen bántanak. Azokat, akiket nehéz szeretni. Azokat, akik bajban vannak. Egész szívem az Úr Jézushoz vágyik, de egész szívem itt él azokért, akikért tehetek. Áldjon meg bennünket Isten, hogy így lehessen.

Úr Jézus, nehéz ez a feladat, de tudom, hogy egyedül így érdemes. Kérlek, erősítsd a lelkem, hogy örömmel, szeretettel tehessem azt, amit rám bíztál. Ámen

499. ének:

1.Megújult testtel és erővel Fölébredvén az álomból, Nyugodt szívvel, felemelt fővel Felkelvén csendes ágyamból, Életnek Ura, hozzád térek, Magasztalom jóvoltodat, Minden jót ismét tőled kérek: Kérem újra áldásodat.

3. Engedd, hogy mint a nap futása Soha meg nem állapodik, S bár felhő jő néha útjába, De meg nem homályosodik: Én is az igazság ösvényén Tántorodás nélkül menjek, És a rút testiségnek kényén Soha csak meg se pihenjek.    

5. Ha pedig még többet vehetek Ingyen való jóvoltodból, És másokkal is jót tehetek Velem közlött áldásodból: Engedd, hogy legyek hű sáfára Nálam letett javaidnak, Lehessek vigasztalására Velem testvér fiaidnak.

Június 25. Péntek

Áldás, békesség!                                                                    

Apostolok Cselekedetei 24. rész 22-27. versei: „Erre Félix elnapolta az ügyet, mert sokat tudott erről a tanításról, és így szólt: "Amikor Liziász ezredes idejön, akkor fogok dönteni az ügyetekben." Ugyanakkor megparancsolta a századosnak, hogy tartsák őrizetben Pált, de enyhébb fogságban; és az övéi közül senkit se akadályozzanak abban, hogy szolgálatára legyen. Néhány nap múlva pedig megjelent Félix a feleségével, Druzillával, aki zsidó származású volt. Magához hívatta Pált, és meghallgatta őt a Krisztus Jézusban való hitről. De amikor az igazságról és önmegtartóztatásról meg a jövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémült, és így szólt: "Most menj el, de ha alkalmat találok, majd ismét hívatlak." Egyúttal azt is remélte, hogy pénzt kap Páltól, ezért gyakrabban hívatta, és elbeszélgetett vele. Két esztendő múlva Porciusz Fesztusz lett Félix utóda. Félix pedig fogságban hagyta Pált, mert kedvébe akart járni a zsidóknak.”

„Amikor az igazságról és önmegtartóztatásról meg a jövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémült, és így szólt: "Most menj el, de ha alkalmat találok, majd ismét hívatlak."

Ahol Isten szava szól, ott senki nem mehet el közömbösen mellette. Pál vádlói a halálát akarták. Félix hallgatja, és újra, meg újra akarja hallgatni. Feleségét is elhozza. Hallgassa Ő is. De jó, ha érint bennünket a hallott ige. De jó, ha úgy érint, hogy hogy még szeretteimet is hívom, jöjjenek, hallgassál ők is. De jó, ha Isten igazságától nem elrémülök úgy, hogy elmenekülök, hanem a bűneimtől, a magam érdemtelenségétől rémülök el. De jó, ha nem Isten elől akarok menekülni, hanem Hozzá menekülök, mert az életem problémáinak feloldása, megoldása egyedül Nála van. Ugyan e világ Ura, éppen ebben akar megakadályozni. Arra biztat bennünket is, mint Félixet, hogy inkább ne figyeljünk Isten igazságára. Azt mondja, elég, ha azt vesszük el, amihez kedvünk van. Elég azt hinnünk, hogy Isten szeretet, tehát úgyis megbocsát. Kár becsapni magunkat. Az Ő igazsága a szabadulás útját is megmutatja. Kérjük Tőle bátran.

Úr Jézus, kérlek, könyörülj a lelkemen, hogy a sátán ne csapjon be. Segíts, hogy szívem egészével Téged keresselek, Hozzád ragaszkodjam. Ámen

294. ének:

1.Jézus, vigasságom! Esdekelve várom Áldó szavadat! A te jelenléted Megvidámít, éltet, Bátor szívet ad. Légy velem, Ó, mindenem! Nálad nélkül nem is élek: Te vagy örök élet!

2. Jézus, menedékem! Hű oltalmam nékem Te vagy egyedül! :/: Lelkem a viharból, Bűnből, minden bajból Hozzád menekül. Bár a föld Mind romba dőlt, S ha a pokol hada hány tőrt: Jézus maga áll őrt!

3. Jézus, üdvösségem! Te vagy földön-égen Örök örömem! :/: Kik szeretjük Istent, Zengjünk neki itt lent S otthon: odafenn! Lelkem esd, Hogy Te vezesd! S hazahívó szavad várom, Jézus, Vigasságom!

Június 26. Szombat

Áldás, békesség!                                                                             

Apostolok cselekedetei 25. rész 1-5. verse: „Amint Fesztusz megérkezett a tartományba, három nap múlva felment Cézáreából Jeruzsálembe. Ott a zsidók főpapjai és vezetői panaszt tettek Pál ellen, és kérték, hogy - bár Pál ezt nem akarja - a kedvükért vitesse Pált Jeruzsálembe. Mert azt a tervet szőtték ellene, hogy megölik útközben. Fesztusz azonban azt felelte, hogy Pál Cézáreában van őrizetben, ő maga pedig hamarosan odautazik. "Ezért a közöttetek levő vezetők, mondta, jöjjenek le velem, és ha van valami kifogásolható abban az emberben, emeljenek vádat ellene!"

Van harag, ami két év után sem múlik el. Az átokkal elkötelezettek nem tudnak felejteni, s nem tudnak elengedni. Nem tudják, ezzel elsősorban önmagukat pusztítják el. S Isten akarata ellen semmit sem tehetnek. Ó, és még mindig meg vannak győződve szegények, hogy Isten országát munkálják ezzel. Pedig pusztán a maguk pusztítását. Isten ugyanis véghez viszi a maga tervét. Annak nem tud ellenállni semmi átokkal elköteleződés.

Fesztusz talán semmit nem tud Pál apostolról, sem vádlói gonosz tervéről, nincs is, aki figyelmeztesse, mégsem szolgáltatja ki őt. Isten Szentlelke vezeti azokat az embereket is, akik ebben a világban vezetőként állnak, és döntenek. Fesztusz döntésében is ott volt Isten védő keze. Miért? Mert Pálnak még el kell jutni Rómába. Még sok embernek hallania kell az evangéliumot. Addig nem halhat meg, akármilyen gonosz cselszövők veszik körül, amíg feladatát, amit Isten rábízott el nem végezi.

Jó, ha tudjuk: Mi is addig vagyunk ebben a világban, amíg Istentől ránk bízott feladatunk van. Hányan sóhajtanak fel: „Miért is élek még?” Jó, ha komolyan vesszük: azért élünk még, mert feladatunk van még ebben a világban. Mi a feladatunk? Lehet, hogy az, hogy lelkünk terheit Isten elé vigyük, s Vele rendezzünk a rendezetlen dolgainkat. Lehet, hogy az, hogy imádkozzunk naponta a szeretteinkért, a gyülekezetünkért, gyermekeinkért, unokáinkért, országunk vezetőiért, népünk egységéért. Mennyi, mennyi feladat. És milyen fontos! NAGY SZÜKSÉGE VAN A VILÁGNAK AZ IMÁDSÁGAINKRA!

Úr Jézus, köszönöm, hogy őrized az életemet, s Te adsz neki értelmet és célt. Munkáld bennem az imádkozó szívet. Ámen

5. zsoltár:         

1.Úr Isten, az én imádságom, Kérlek, vegyed füleidbe És hallgass meg kérésembe'! Én Istenem és én királyom, Értsd meg mondásom.

2. Tekintsed meg esedezésem, És halld meg kiáltásomat, Midőn hívlak, királyomat! Meghallgatod én könyörgésem, Bizonnyal hiszem.

3. Jó reggel meghallgatsz engemet, Uram, még virradta előtt, Idején a nap hogy feljött; Elődbe számlálom ügyemet, Várván kegyelmet.

4. Mert egyedül te vagy oly Isten, Kinek a gonoszság nem kell; És aki gonosz bűnben él, Nem mehet hozzád semmiképpen, Míg él vétekben.

5. Én pedig nagy jó reménységgel Bémegyek szent templomodba, És imádlak szent házadba; Nagy jóvoltodért félelemmel Szolgállak szívvel.

8. Az igazat, mert te megáldod, Te nagy irgalmasságoddal Körülveszed, mint paizs-zsal; A gonosz ellen őt megtartod És oltalmazod.

Június 27. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                                    

Apostolok Cselekedetei 25. rész 6-12. versei: „Miután pedig nyolc vagy tíz napnál tovább nem tartózkodott közöttük, lement Cézáreába. A következő napon pedig beült a bírói székbe, és elővezettette Pált. Amikor Pál megjelent, körülállták a Jeruzsálemből lejött zsidók, és sok súlyos vádat emeltek ellene, amelyeket azonban nem tudtak bizonyítani. Pál így védekezett: "Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen nem vétettem semmit." Fesztusz azonban a zsidók kedvében akart járni, és ezt kérdezte Páltól: "Akarsz-e Jeruzsálembe menni, hogy ott ítélkezzem feletted ebben az ügyben?" Pál azonban így válaszolt: "A császár ítélőszéke előtt állok, itt kell ítélkezni felettem. A zsidók ellen nem vétettem semmit, amint magad is jól tudod. Mert ha vétkes vagyok, és halált érdemlő dolgot cselekedtem, nem vonakodom a haláltól. Ha pedig ezek alaptalanul vádolnak engem, senki sem szolgáltathat ki nekik. A császárhoz fellebbezek." Akkor Fesztusz megbeszélést tartott a tanácsosaival, majd így válaszolt: "A császárhoz fellebbeztél, tehát a császár elé fogsz menni.”

"Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen nem vétettem semmit."

Igen, boldog az az ember, aki jó lelkiismerettel elmondhatja ezt. Én csak annyit mondhatok, hogy igyekezetem, igyekszem, szándékosan nem akarok véteni, de ahogy a régi úrvacsorai imádság mondta: „gonosz szómmal, szándékommal, látásommal, hallásommal, irigységemmel, mordságommal, szitkos-átkos voltommal, haragtartásommal tégedet, én Istenem megbántottalak.” De jó, hogy kérhetjük Istenünk bocsánatát. De jó, hogy nem hiába fordulunk Hozzá.

„A császárhoz fellebbezek.” – mondja Pál. Mi abban a kiváltságos helyzetben vagyunk, hogy a császárnál is magasabbra fellebbezhetünk: Istenünkhöz. S a töredelmes szívet Ő szereti, meggyógyítja, és magához vonja.

Áldalak Istenem, hogy szabad nekem minden nehéz helyzetemben, a maiban is, Hozzád fellebbeznem, Hozzád menekülnöm. Köszönöm, hogy Te már elkészítetted a kimenekedést, ha én még nem is látom azt. Áldalak érte. Ámen

1. Aki nem jár hitlenek tanácsán, És meg nem áll a bűnösök útán, A csúfolóknak nem ül ő székében, De gyönyörködik az Úr törvényében, És arra gondja mind éjjel, nappal: Ez ily ember nagy boldog bizonnyal.

2. Mert ő olyan, mint a jó termőfa, Mely a víz mellett vagyon plántálva, Ő idejében meghozza gyümölcsét, És el nem szokta hullatni levelét; Ekképpen amit ez ember végez, Minden dolgában megyen jó véghez.

3. De nem ígyen vannak a gonoszak; Hanem mint az apró por és polyvák, Melyek a széltől széjjelragadtatnak: Így az ítéletben meg nem állhatnak A gonoszok és kik bűnben élnek, Az igazak közt helyet nem lelnek.

4. Mert az Isten ismeri útukat, Az igazaknak érti dolgukat; Azért mindörökké ők megmaradnak; De akik csak a gonoszságban járnak, Azoknak nyilván mind elvész útuk: Mert Istennek nem kell az ő dolguk.