Nyári táboraink

Június 24-28-ig református hittantáborban voltunk Alsóörsön.

A tábornak mindig vannak törzstagjai, akik évről évre számon tartják, és feltétlenül besorolják nyári programjaik közé a hittantábort. Vannak évről évre, akik „kinőnek” már a hittantáborból, és az ifitáborba mennek. S vannak, - ez így jó – olyanok, akik először táboroznak velünk.

Az idén reggelenként a Tékozló fiú történetéről beszélgettünk 5 napon keresztül. Kérdésekkel serkentettük az ifjúságot arra, hogy gondolkodjon el, mit jelent az aktuális napi részlet az ő számára, mert hát mindannyian benne vagyunk valahol ebben a történetben. Ebben a gondolkodásban segített egy színező füzet, ami a napi részt tárta elénk mindig, valakivel, aki „valamilyen” arccal szemlélte az eseményeket. Ezután lehetősége volt mindenkinek, hogy egy öltöztethető babát naponta felruházzon éppen odaillő arckifejezéssel. Természetesen minden nap új éneket is tanultunk.

Délutáni napi programunk a Balaton volt, a gyerekek nagy örömére. Két délelőtt kisebb kirándulásokat is tettek a fiúk a közeli erdőben. A lányok jobban szerettek beszélgetni egymással, alkalmasint gyöngyöt fűzni.

Vacsora és fürdés után az idén az esti programunk esti mese volt. Beültünk a fiúk szobájába, mert hát ők voltak a kicsik (1-3. osztályosok), és Szabó Magda Bárány Boldizsárját olvastam fel három estére elosztva. A terv az volt, hogy utána megbeszéljük a tanulságokat. Nos, meg is beszéltük azokkal, akik még ébren voltak. Az egész délutános Balatonozás után ugyanis még a nagyokkal is előfordult, hogy kényelmes székben ülve elaludtak a mesén.

Nos, kedves Szülők! Akinek gondja van a gyermeke esti elalvásával, üljön mellé, és olvasson neki mesét. S ezzel mindketten sokkal többet nyernek annál, hogy nem kell veszekedni: aludj már!

Csütörtök este a tűzgyújtási tilalom miatt a szokásos „gyertyafényes” tábortüzünk mellett értékeltük a hetet. Mindenki elmondhatta örömét-bánatát.

Pénteken ebéd után indultunk haza. Mindenkit várt itthon a nyár következő ajándéka.

Július 1-5-ig a gyülekezet ifjúsága Erdélyben járt.

Évek óta a homoródszentmártoni testvér gyülekezet fiataljaival töltünk együtt egy hetet hol náluk, hol nálunk. Most ők voltak soron. Brassó mellett a hegyek között az erdőben egy tisztáson épült egy menedékház. Számíthattunk volna rá, de mégis meglepetésként ért bennünket, hogy ott a világtól távol, nem volt villany, nem volt ivóvíz (de már rég kitalálták a palackos ásványvizet, tehát nem volt probléma), és nem volt TÉRERŐ! Egy hét telefon nélkül! Micsoda kihívás!

Nos, zömében jól vettük az akadályokat. Jó, hogy gyerekkoromban még nem volt hűtőszekrény, így tudtam, mit kell vinni magunkkal, hogy hűtő nélkül is jól érezzük magunkat. És jól éreztük. Főttek finom ételek bográcsban, s elfogytak az utolsó cseppig, ettünk puliszkát – hű, de finom volt! A gyerekek még a lábost is kikotorták.

Volt egy patak a portánk mellett. A fiúk nagyon élvezték. A vize hideg volt, nagy kődarabokat kerülgetet a víz. Ők pedig minden követ megmozgattak, hogy egy medencét kiépítsenek a patakban, amit aztán jakuzzi-nak neveztek, mert akkora volt a víz ereje, hogy majd elvitte róluk a ruhadarabokat. Nagy bánatukra a hét közepén eső volt, s utána két napig nem lehetett a sáros vízben fürdeni.

Aztán a hegymászás 1800 m magasra, a Nagykőhavasra! Másnap meg Brassó fölött a Pojánára. Ez utóbbi azért nem volt már embert próbáló fizikai értelemben, csak idegrendszert próbáló, mert felvonóval utaztunk a magasba, meg vissza is, s amit fent láttunk, az mindent megért.

De, nem ez volt a fő célunk. A tábor címe: „Pénzt! Vagy életet?” S délelőttönként a Bibliából álltak előttünk emberek, akiknek ebben a kérdésben döntést kellett hozniuk, esténként pedig a történelem egy-egy alakja életével ismerkedtünk, sőt egyik este egy ma élő családot hallgattunk videóról. (Hogy tettük villany nélkül? Azért agregát volt a házban, amit akkor kapcsoltunk be, amikor szükség volt rá.) Péntek este a tábortűz előtt Homoródszentmárton lelkésze az V. Mózes 28 alapján arra figyelmeztetett bennünket, hogy Isten valóban nagyon szeret bennünket, de a mi felelősségünk, hogy ebben a szeretetben akarunk-e részesülni. „Ha megtartod ezeket az igéket, áldott leszel. Ha nem tartod meg, átkozott lesz minden, amihez kezdesz.” – vagyis ki lehet esni az áldásból…

Az erdő közepén nem volt tűzgyújtási tilalom, így tábortűz mellett értékeltük a hetet. Szombat reggel szomorúan búcsúztunk el a helytől és egymástól, s indultunk haza. Délután ötre probléma mentesen meg is érkeztünk.

- Ablonczy Gáborné lelkipásztor -