Dunavecsei Református EgyházközségDunavecsei Református Kollégium - Általános Iskola, Középiskola és Kollégium

November 28 - December 04.

Sándorné Ablonczy Zsuzsa

November 28. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                                              

Lukács evangéliuma 4. rész 1-13. versei: „Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de amikor azok elmúltak, megéhezett. Ekkor az ördög így szólt hozzá: "Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré." Jézus így válaszolt neki: "Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember." Ezután felvitte az ördög, megmutatta neki egy szempillantás alatt a földkerekség minden országát, és ezt mondta neki: "Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom. Ha tehát leborulsz előttem, tied lesz mindez." Jézus így válaszolt neki: "Meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj." Ezután elvitte őt Jeruzsálembe, a templom párkányára állította, és ezt mondta neki: "Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat innen, mert meg van írva: Angyalainak megparancsolta, hogy őrizzenek téged; és tenyerükön hordoznak, hogy meg ne üsd lábadat a kőben." Jézus így válaszolt neki: "Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet." Amikor az ördög elvégzett minden kísértést, eltávozott tőle egy időre.”

Nemcsak engem érnek naponta kísértések. Az Úr Jézus is megküzdött a kísértővel. „Ha Isten Fia vagy…” „Bizonyítsd be!” - Áll elénk naponta. „Ha keresztyén vagy, meg tudod tenni!” „Akkor elhiszem, hogy van Isten!” – s mi már bele is dőltünk a csapdába, hiszen „nekünk meg kell mutatnunk, nekünk meg kell mentenünk egy hitetlent”. Az Úr Jézusnak nem kellett senkinek, semmit bizonyítania. Még Pilátusnak sem. Figyeljük csak! Mindhárom alkalommal Isten szavával válaszol. Nekünk sem kell mást tenni, csak Istenre figyelni. Ezt mondta Isten. Elég ennyi. Sőt ez a legtöbb. Nekem nem kell csillogó bizonyítékokat keresnem. Isten ezt mondta. Ennyi elég. De elég-e nekünk magunknak az életünk nehézségei között ennyi: „Isten azt mondta”. Ez a mondat nem ködösítés, nem a problémák függöny mögé rejtése. NEM! Ez a legnagyobb kincs, amibe bele kapaszkodhatok, ami az enyém lehet, ha hittel teljesen ráállok. Ez erő, megtartatás. Isten ezen keresztül cselekszik az életemben. Ezen keresztül fog látszani – ha fog látszani -, Isten hatalma mások számára. Min keresztül is? Nem az erőlködő csillogásomon, hanem a csöndes engedelmeskedésemen. A „mégis”-en, az „annak ellenére, hogy…”  Vagy éppen azért  hiszem, mert éppen hihetetlen, DE ISTEN AZT MONDTA, TEHÁT  IGAZ.                                     

Úr Jézus, köszönöm, hogy minden kísértésben tudhatom, hogy Te előttem jártál, sőt velem vagy most is. Köszönöm, hogy a Te kezedben van gyülekezetünk nehéz kérdése is. Áldalak, mert Te cselekszel. Ámen

332. ének:

1.Mennybéli felséges Isten, Kinek dicsőséged ott fenn Boldog lelkek seregitül Láttatik véghetetlenül: E teljes világ általad Teremtetett, áll és marad.       

 2. Te noha ily felséges vagy, Erőd, méltóságod ily nagy, Mégis minket, kik föld pora S hitvány férgek vagyunk, arra Méltóztatsz, hogy fiaidnak Hívassunk, s te MI ATYÁNKnak.          

3. SZENTELTESSÉK MEG TE NEVED, Azaz: mivelünk azt tegyed, Hogy igazán megismerjünk Téged, féljünk és tiszteljünk, Szemlélvén nagy bölcs munkáid S minden tökéletességid.            

 4. JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD, Töltse bé uralkodásod, Ó, mi királyunk, e földet; Szaporítsad seregedet, Drága Igédnek kész szállást, Adj mindenütt szabad folyást.      

 11. NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE, Mely rajtunk erőt vehetne! Jól tudod, mily gyarlók vagyunk, Könnyen tántorodik lábunk;  SZABADÍTS MEG A GONOSZTÓL, Ki lest hány nekünk akárhol.


November 29. Kedd

Áldás, békesség!                                                              

Lukács evangéliuma 4. rész 14-30. versei: „Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és dicsőítette mindenki. Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombat napján a zsinagógába, és felállt felolvasni. Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvet, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva: "Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét." Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a szeme rajta függött; ő pedig szólni kezdett hozzájuk: "Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára." Mindnyájan egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és azt kérdezgették: "Nemde a József fia ez?" Ő pedig így szólt hozzájuk: "Biztosan azt a közmondást mondjátok rám: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiről hallottuk, hogy megtörtént Kapernaumban, tedd meg itt is, a saját hazádban." Majd így folytatta: "Bizony, mondom néktek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom néktek, hogy sok özvegyasszony élt Izráelben Illés napjaiban, amikor bezárult az ég három esztendőre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett azon az egész vidéken, de egyikükhöz sem küldetett Illés, csak a Szidónhoz tartozó Sareptába egy özvegyasszonyhoz. Sok leprás volt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán." Amikor ezt hallották, a zsinagógában mindenki megtelt haraggal, felkeltek, kiűzték őt a városból, és elvitték annak a hegynek a szakadékáig, amelyen városuk épült, hogy letaszítsák; de Jézus átment köztük, és eltávozott.”

Kegyelem, vagy ítélet? Jézus Krisztus kegyelmet hozott ebbe a világba. A fenti történetben a kegyelemből az ember mégis valami szörnyűséget csinál. Mit mond ez nekem? Jaj! Megronthatom Isten kegyelmét! Amikor megkérdőjelezem Isten irántam való szeretetét. Megronthatom a számomra készített jót. Sőt kizárhatom belőle magam.

Istenem, irgalmazz a lelkemnek, a gondolataimnak, hogy el ne rontsam a számomra készített ajándékodat! Könyörülj meg rajtam, hogy kegyelmed helyett ne ítéletet hozzak saját fejemre! Kérlek, áldd meg a gyülekezetünket. Tartsd a kezedben – igazi helyén – ebben a nehéz időszakban. Hadd vehessük a Te kezedből a számunkra elkészített Pásztort. Ámen

289. ének:

1.Ó, maradj kegyelmeddel, Mivelünk, Jézusunk, Hogy a bűnös világnak Tőribe ne jussunk.         

2. Ó, maradj szent igéddel, Mivelünk, Megváltónk, E földi vándorlásban Te légy útmutatónk.           

3. Ó, maradj, világosság, Mivelünk, fényeddel, Te vezess a sötétben, Hogy ne tévedjünk el.     

 4. Ó, maradj áldásoddal, Mivelünk, Úr Isten, Szent kegyelmed áraszd ránk Minden szükséginkben.   

 5. Ó, maradj oltalmaddal, Mivelünk, Hű pajzsunk, Hogy e világ diadalt Ne vehessen rajtunk.         

6. Ó, maradj hűségeddel, Mivelünk, szent Isten, Adj erőt, hogy megálljunk Mindvégig a hitben.


November 30. Szerda

Áldás, békesség!                                                                         

Lukács evangéliuma 4. rész 31-37. versei: „Jézus lement Kapernaumba, Galilea egyik városába, és tanította őket szombaton; ők pedig álmélkodtak tanításán, mert szavának hatalma volt. A zsinagógában volt egy tisztátalan, ördögi lélektől megszállott ember, aki hangosan felkiáltott: "Ah, mi közünk hozzád názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy, az Isten Szentje!" Jézus azonban ráparancsolt: "Némulj el, és menj ki belőle!" Erre az ördög odavetette őt közéjük, kiment belőle, de semmi kárt nem tett benne. Ekkor rémület fogta el mindnyájukat, és így szóltak egymáshoz: "Milyen beszéd ez? Hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok kimennek!" És elterjedt a híre mindenütt a környéken.”

„Hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok kimennek!” Amíg ezt olvasom, ülök magamban roskadva, a körülvevő nehézségek súlya alatt. Közben világosság gyullad a lelkemben: Jézus hatalommal, és erővel parancsol minden rettenetnek! Nem kell nekem mást tennem, mint Őhozzá menekülnöm. Ma is itt van. A mai nap minden nehézsége között is. Akkor is, ha félelmek, vagy fájdalmak gyötörnek. Akkor is, ha megoldhatatlannak látszó problémák tornyosulnak. JÉZUSNAK HATALMA VAN. Rábízhatom hát a félelmeimet, a fájdalmaimat, a megoldhatatlannak látszó gondjaimat.

Űr Jézus, áldalak, hogy ma is, s minden rettentő gondolat elől Hozzád menekülhetek. Köszönöm, hogy Te hatalmas Úr vagy. Köszönöm, hogy bizalommal vihetem eléd életem minden gondját, s gyülekezetünk mostani helyzetét. Urunk, Te adj nekünk szíved szerint való Pásztort. Készítsd, kérünk mindannyiunk szívét az érkezésére. Ámen

Rejts most el a szárnyad alá. Erős kézzel takarj be engem. Tenger tombol, zúg, süvít a szél. Te emelsz fel a vihar fölé. Uralkodsz hullámok habjain. Szívem nem fél, benned remél.

Csak Istenben bízz, én lelkem, Mert Ő él, nagyobb mindennél. Tenger tombol, zúg, süvít a szél, Te emelsz fel a vihar fölé. Uralkodsz hullámok habjain. Szívem nem fél, benned remél. Tenger tombol, zúg, süvít a szél. Te emelsz fel a vihar fölé. Uralkodsz hullámok habjain. Szívem nem fél, benned remél, Szívem nem fél, benned remél

727. ének:

1.Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem, Míg üvölt a habtusa, S nő a vész a tengeren, Rejts el, rejts el, itt ne hagyj, Míg eláll a fergeteg; Biztonságos révet adj, S majd fogadd el lelkemet.

2. Nincs nekem más enyhelyem, Szívem Téged hív s keres, Ó, maradj itt, Mesterem, Őrizz, adj erőt, szeress! Véled állom a vihart, Hit s erő Te vagy, Te Szent, Szárnyad árnyával takard Fejemet, a védtelent.

3. Csak Te kellesz, én Uram, Benned mindent meglelek; Támogasd, ki elzuhan, Gyógyítsd meg, ki vak s beteg. Szent szavadra hallgatok, Tévedés az én bajom, Én hamisság s bűn vagyok, Te igazság s irgalom.

4. Kegyelem vagy, égi jó, Mely minden bűnt eltörül, Hagyd, hogy gyógyító folyó Tisztogasson meg belül. Élet-kút vagy, lüktetés, Vízmerítni drága hely, Ó, buzogj fel bennem és Öröklét felé emelj.


December 01. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                                    

Lukács evangéliuma 4. rész 38-44. versei: „A zsinagógából eltávozva elment Simon házába. Simon anyósát pedig magas láz gyötörte, és szóltak az érdekében Jézusnak. Jézus ekkor fölébe hajolva ráparancsolt a lázra, mire a láz elhagyta az asszonyt. Ő pedig azonnal felkelt, és szolgált nekik. Napnyugtakor mindenki hozzávitte a különféle bajokban szenvedő betegét; ő pedig mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyította őket. Ördögök is kimentek sok emberből, és ezt kiáltozták: "Te vagy az Isten Fia!" De rájuk parancsolt, és nem engedte őket beszélni, mert tudták, hogy ő a Krisztus. Napkeltekor pedig elindult, és kiment egy lakatlan helyre. De a sokaság megkereste őt, odamentek hozzá, és tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Ő azonban ezt mondta nekik: "A többi városban is hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát, mert ezért küldettem." És hirdette az igét Júdea zsinagógáiban.”

„Ráparancsolt a lázra.” Az Úr Jézus parancsára még a láz is elmúlik. Ma a lázcsillapítók tömegének korában is igaz. Meghajtom felemet a Hatalmas Úr előtt, akinek az ördögök, a betegségek, a láz, és minden kór enged. Nem, nem Ő hozza ránk ezeket a kórságokat, de Ő a Szabadító, Akinek még erre is van gondja, hogy a Hozzá menekülőket meggyógyítsa.

Ádventbe érkeztünk a héten. Szabadító Urunk most is jön felénk. Testi-lelki betegségeinkben hívhatjuk, kérhetjük az Ő szabadítását.  Aki egyszer is megtapasztalta szabadítását, az úgy van, mint a kapernaumi emberek: „Odamentek hozzá, és tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük.” Ádvent lehet, legyen az elcsendesedés ideje, amikor „nem sietek, nem rohanok, nem tervezek, nem akarok, csak engedem, hogy szeressen az Isten.” Az a jó ma, hogy Jézusnak nem kell tovább mennie. Ha kérem, hívom, velem marad örökre. De jó, hogy kérhetem. Mindegy, hogy mi történik körülöttem, mindegy, hogy ez a világ hogyan él, én kérhetem Jézust: maradj velem. Sőt kérhetem: Hadd maradjak Veled. Tapasztalom, hogy az ő neve: Immánuél = Velünk az Isten!

Úr Jézus, köszönöm, hogy ma is itt jársz közöttünk. Ma is kérhetlek, s Te ma nem mégy tovább, velem maradsz. Hadd éljük át ennek örömét egyenként és a gyülekezet közösségében is. Áldd meg a várakozásunkat. Add Urunk, hogy a Te kezedből kért, várt, kapott lehessen gyülekezetünk új vezetője. Ámen

390. ének:

1.Várj, ember szíve, készen! Mert jő a Hős, az Úr, Ki üdvösséged lészen, Szent győztes harcosúl. Fényt, éltet hozva jő, Megtört az ősi átok: Kit vágyakozva vártok, Betér hozzátok Ő.

2. Jól készítsétek útát! A Vendég már közel! Mi néki gyűlölt, útált, Azt mind vessétek el! A völgyből domb legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon, Hogy útja készen álljon, Ha Krisztus megjelen.

3. Az Úr elé ha tárod A szív alázatát, Őt nemhiába várod: Betér hozzád, megáld. A testi gőg: halál! De bűnödet ha bánod, Szent Lelke bőven árad, S a szív üdvöt talál.

4. Ó, Jézusom, szegényed Kér, vár, epedve hív: Te készítsd el: tenéked Lesz otthonod e szív. Jer hű szívembe hát! Habár szegény e szállás, De mindörökre hálás, Úgy áldja Krisztusát.


December 02. Péntek

Áldás, békesség!                                                                            

Lukács evangéliuma 5. rész 1-11. versei: „Amikor egyszer a sokaság hozzá tódult, és hallgatta az Isten igéjét, ő a Genezáret-tó partján állt. Meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták. Ekkor beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot. Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: "Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!" Simon így felelt: "Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat." S amikor ezt megtették, olyan nagy tömeg halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik; ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek. Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: "Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!" A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és azokat, akik vele voltak és segítettek; de ugyanígy Jakabot és Jánost, a Zebedeus fiait is, akik társai voltak Simonnak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: "Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!" Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt.”

Jól esik olvasni, hogy a sokaság az Úr Jézushoz tódult és hallgatta Isten igéjét. Ma gyakran érzem, hogy a „sokaság” nem Isten igéjét szeretné hallgatni, hanem önző egyéni érdekeinek kiszolgálására vágyik. Ma is gyűlik össze sokaság Budapest utcáin, terein, a TV előtt, az interneten… Vágyjuk-e együtt Isten lelkünket eligazító szavát? Jó annak, aki Isten igéjére vágyik. Mert Isten szava ma is élő és ható. Lelkeket ment. Az enyémet is. Kész vagyok-e akkor, amikor kér, úgy szólni, mint Péter szólt: „Egész éjszaka fáradtunk… (hiába)… de a Te szavadra mégis…” Teszem, amit mondasz. Akkor is, ha én „jobbat gondolok”. Akkor is, ha az egész világ kicsúfol érte. S akkor történik a lehetetlen, a NAGY CSODA. Az, hogy nem én dolgozok érte, hanem Isten ad! És ad. Számolatlanul sokat. S én követem Őt egész szívemmel, egész életemben.

Úr Jézus, köszönöm, hogy a Te szavad szól. Ha egy ember hallgatja, vagy olvassa, akkor is szól. S köszönöm, ha az az egy engedelmeskedik a szavadnak. Köszönöm, ha én lehetek az az egy. Köszönöm, hogy Te újra gyűjtöd a gyülekezetedet. Köszönöm, hogy Tiéddé teszed a szívünket. Köszönöm, hogy Te készíted az akaratod szerinti új Pásztorunkat. Ámen

395. ének:

Jer, áldott vendég, várunk tégedet, tisztítjuk a te útadat, egyengetjük a te ösvényedet: mutasd meg nálunk magadat! Erős hittel szívünkbe fogadunk, állandó szállást ott adunk.


December 03. Szombat

Áldás, békesség!                                                                                             

Lukács evangéliuma 5. rész 12-16. versei: „Amikor Jézus az egyik városban járt, egy leprával borított ember meglátva őt, arcra borult, és kérte: "Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani engem." Erre Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt: "Akarom, tisztulj meg!" És azonnal letisztult róla a lepra. Ő pedig megparancsolta neki: "Senkinek ne mondd el ezt, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánlj fel áldozatot megtisztulásodért, ahogyan Mózes elrendelte, bizonyságul nekik." De a híre annál jobban terjedt, és nagy sokaság gyűlt össze, hogy hallgassák, és meggyógyítsa őket betegségeikből. Ő azonban visszavonult a pusztába, és imádkozott.”

Uram, hiszem, hogy neked a lepra fölött is van hatalmad. Hiszem, hogy a gyógyíthatatlant is meg tudod gyógyítani. Valóban hiszem? Vagy csak elvárom, hogy Jézus tegye meg értem a lehetetlent is? Sok küzdelmem áll most előttem, amikor családom hol egyik, hol másik tagját fenyegette a félelmetes kór. S akkori küzdelmeimben mindenütt ott leltem békességet: Uram, hiszem, hogy neked van hatalmad, de ha nem tennéd is legyen meg a Te akaratod. Nehéz kinyitni a markunkat, különösen, ha az szeretteink életét szorongatná. Mégis az Úr Jézus csak a nyitott tenyerünkbe tud tenni. Tett is mindig.

A másik a mai igében számomra az Úr Jézus példája. A népszerűség nagyon nehéz teher. Csapda is. Az ördög már ott a pusztában ezzel kísértette. Most a sokaság kísért. A kísértések között egyedül az Úr Jézus példájával: imádkozva lehet megállni: „Ő azonban visszavonult a pusztába, és imádkozott.”

Uram, ments meg a népszerűség adta kísértésektől! Kérlek, életem, családom, gyülekezetem minden baját, betegségét hadd tegyem egész hittel a kezedbe. Ámen

1.Tüzed, Uram, Jézus, szítsd a szívemben, lángja lobogjon elevenebben. Ami vagyok és mind, ami az enyém, tartsd a kezedben igazi helyén. Éle-tem kútja örök örömem. Fény a sötétben csak te vagy nekem. Hallod imám és bármi fenyeget, nem hagy el engem, tart a te kezed.  

2. Szorongat a Sá-tán, de Te velem vagy, hű Szabadítóm a aki el nem hagy. Ennek a világnak fekete egén, Lényed a csillag, sugarad a fény. Életem kútja örök örömem. Fény a sötétben csak te vagy nekem. Hallod imám és bármi fenyeget, nem hagy el engem, tart a te kezed.        

3. Jön az örök nap már közeledik Ő, Mennyei honba hazavinni jő. Röpke pillanat, míg tart a keserű, Krisztus elém jön örök a derű. Életem kútja örök örömem. Fény a sötétben csak te vagy nekem. Hallod imám és bármi fenyeget, nem hagy el engem, tart a te kezed.


December 04. Vasárnap

Áldás. Békesség!                                                          

Lukács evangéliuma 5. rész 17-26. versei: „Amikor az egyik napon tanított, és ott ültek a farizeusok és törvénytudók, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból, továbbá Jeruzsálemből jöttek, az Úr ereje gyógyításra indította őt. És íme, férfiak ágyon hoztak egy béna embert, és igyekeztek bevinni és letenni eléje. Mivel a sokaság miatt nem találták módját, hogyan vigyék be, felmentek a háztetőre, és a cseréptetőn át eresztették le ágyastól Jézus elé a középre. Ő pedig látva hitüket, így szólt: "Ember, megbocsáttattak a te bűneid. Erre az írástudók és a farizeusok elkezdtek tanakodni: "Kicsoda ez, aki így káromolja az Istent? Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?" Jézus átlátta gondolataikat, és így válaszolt nekik: "Miről tanakodtok szívetekben? Mi könnyebb: ezt mondani: Megbocsáttattak a te bűneid - vagy pedig ezt mondani: Kelj fel és járj? Azért pedig, hogy megtudjátok: van hatalma az Emberfiának bűnöket megbocsátani a földön: Neked mondom, - így szólt a bénához -, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!" Ez pedig szemük láttára azonnal felkelt; fogta ágyát, amelyen feküdt, és Istent dicsőítve hazament. Ámulat fogta el mindnyájukat, és dicsőítették az Istent, megteltek félelemmel, és ezt mondták: "Hihetetlen dolgokat láttunk ma!"”

A Jézushoz tóduló sokaságban vannak farizeusok és törvénytudók is. Olyan emberek, akiknek megvan a határozott hitbeli állásfoglalásuk. Döbbenten is hallgatják Jézus szavait: „Megbocsáttattak a te bűneid”. Nekünk is megvan a sok év alatt kialakult gondolkodásunk Istenről, Jézusról, egyházról, gyülekezetről. Mit kezd ma a fülünk, a szívünk ezzel a mondattal: „Megbocsáttattak a te bűneid.”? Nem nekünk szól? Vagy ha igen, akkor felháborít? Vagy érezzük a súlyát: Igen, szükségem van rá. Érezhetjük a belőle felénk irányuló szeretetet. A Szabadító Úr Jézus jön egészen közel ebben a mondatban hozzánk. Le akarja venni a régóta cipelt terheinket: bűnt haragot, sértődést, indulatot… Meg akarja gyógyítani először a lelked, azután gyógyulhat a tested is.

Úr Jézus, köszönöm, hogy megbocsátottad a vétkeimet. Köszönöm, hogy kezedben van az életem. Köszönöm, hogy a gyülekezet élete is a Te kezedben van. Köszönöm, hogy Te fogsz megajándékozni bennünket. Köszönöm, hogy hihetetlen dolgokat láthatunk mi is. Ámen

728. ének:

1.Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.

2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s életem Teérted éghessen Forró lánggal!

3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!

4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.