Dunavecsei Református EgyházközségDunavecsei Református Kollégium - Általános Iskola, Középiskola és Kollégium

Január 10-16.

Sándorné Ablonczy Zsuzsa

Január 10. Hétfő

Áldás, békesség!                                                              

Máté evangéliuma 6. rész 16-24. versei: „Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. Amikor pedig te böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked." "Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is." "A test lámpása a szem. Ezért ha a szemed tiszta, az egész tested világos lesz. Ha pedig a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz. Ha tehát a benned lévő világosság sötétség, milyen nagy akkor a sötétség!" "Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”

A böjt szenvedéssel jár. Legyen az ételről, de bármi másról, szívünknek kedves dologról való lemondás. S ez a lemondás – különösen az éhség – könnyen kiíródik az arcunkra. Ám, ha látszik rajtunk, akkor elveszítette értelmét, mert ne mások kedvéért, vagy mások dicséretéért böjtöljünk, hanem ez Istennel való legbelsőbb kapcsolatunkat munkálja. Ha nem így van, akkor semmi értelme. A lelkem mélyén mondok le valamiről örömmel, hogy a helyét átvehesse az Istennel töltött idő.

Kincs ez bizony. Olyan, ami el nem vétetik tőlünk soha. E világ kincsei olyan meghatározónak tűnnek. De jó, ha meglátjuk, hogy az az igazi kincs, ami a szívünk mélyén született addig, amíg másról lemondva örömmel töltöttünk időt a mi Urunkkal. S ezt senki, soha el nem veheti tőlünk addig, amíg mi magunk ragaszkodunk hozzá. Addig. De jaj, ha más lesz fontosabb, akkor azt vesszük észre, hogy eltűnt. Pedig de jó lenne, ez is, az is – gondoljuk. Nem megy. Nem szolgálhatunk két úrnak. Csak egynek. Döntenünk kell: Ki az Úr a szívedben? Isten? Vagy e világ kincsei?

Úr Jézus, köszönöm, hogy megtapasztalhattam, mennyire jó veled tölteni az időmet. Szeretnék egyre többet veled lenni. Áldásodra vágyom. Hadd maradjak Veled. Ámen

Mélyen meghajlok, ím, színed előtt, Töltsd ki kegyelmedet, öntsd ki erőd!

Mester előtted a porba esem, Mindenbe, mindenem légy te nekem!

Mélyebbre benned, mélyebbre még! Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus a szívemet tárom eléd, Élet vagy nékem és nyereség!

Mélyebben, mélyebben, kérlek azért, Öld meg, oh Jézusom, bennem az ént!

Nem vagyok méltó, hogy gondolj reám, Ám de tudom, hogy meghallod imám.

Mélyebbre benned, mélyebbre még! Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus a szívemet tárom eléd, Élet vagy nékem és nyereség!

Mélyebbre szállva fölebb visz utam, Míg csak elédbe nem érek Uram,

Hordva keresztem a lábad nyomán, Mennyei dics jő a szégyen után.

Mélyebbre benned, mélyebbre még! Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus a szívemet tárom eléd, Élet vagy nékem és nyereség!


Január 11. Kedd

Áldás, békesség!                                                             

Máté evangéliuma 6. rész 25-34. versei: „Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?" "Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.”

„Ne aggódjatok”. Mennyi mindenért aggódunk! Nemcsak eledelért, ruháért. Aggódunk az állásunkért, az egészségünkért, a családunkért, azért, hogy mi lesz holnap… Úgy ragaszkodunk hozzá, mintha szeretnénk aggódni… Pedig nem szeretünk. S mégis hozzánk nőtt, levethetetlenül. Vagy mégse? Ha a Szabadító mondja, hogy nem kötelező aggódnunk, akkor az azt jelenti, hogy MEG TUD SZABADÍTANI AZ AGGODALOMTÓL!

Két Nagymamám volt. Az egyik minden eseményt aggodalommal fogadott. A másik azt mondta: „Hagyjuk az aggódást a végére”.Bennem a két Nagymamám sokáig küzdött egymással. Végül győzött, akinek győznie kellett: Győzött Isten az én aggódó szívemen, azzal, is segítve, hogy jó példaként adta elém a Nagymamát. Ma már nem kell az első szónak az aggodaloménak lenni. Lehet az első szó Istenbe vetett bizalom. Elég minden napnak a maga baja. Megtanulhattam, hogy ebben a mindennapos „baj”-ban sem vagyok egyedül. Velem van Istenem, mindig velem!

Úr Jézus, köszönöm, hogy neked még aggódó életünk fölött is van hatalmad. Köszönöm, hogy kérhettem, s kérhetem újra és újra a Te békességedet. Köszönöm, hogy bizalommal eléd tehetem minden riasztó, félelmet keltő dolgomat, s Te újra és újra megoldást adsz. Áldalak, Uram. Ámen

Új énekeskönyv 799. ének:

1.Mindig velem, Uram, mindig velem, Még ha nem láthat is gyarló szemem! Azért ez énekem: Velem van Istenem, Velem van Istenem, mindig velem.                  

2. Megmondtad, ó, Uram, híveidnek: Szívükbe küldöd el Szentlelkedet. Templomoddá engem tégy hát, és légy velem, Tégy hát, és légy velem, mindig velem!         

3. Én megfeszíttetem együtt veled, Bennem már csak te élsz: elvégezted. Hitből van életem, Jézus jár énvelem, Jézus jár énvelem, mindig velem.        

4. Bánat vagy félelem, kétség ha jő, Hű karja átölel, oltalmaz ő. Nappal s bús éjjelen az Úr mindig velem,Az Úr mindig velem, mindig velem.

5. Ha lelkem a halál völgyébe ér: Ott is te vagy velem, mit féljek én? Vessződ megvéd engem. Velem vagy, Istenem, Velem vagy, Istenem, mindig velem.

6. Ha otthon egykoron megláthatlak, Hol többé bűn, halál nem árthatnak, Ezt zengem szüntelen: Velem az Úr, velem, Velem az Úr, velem, mindig velem!


Január 12. Szerda

Áldás, békesség!                                                              

Máté evangéliuma 7. rész 1-6. versei: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem? Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a magad szemében ott a gerenda. Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát." "Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket."”

Mennyire rosszul esik, amikor mi felettünk ítélkezik valaki. Rendszerint jogtalannak érezzük, de ha jogosnak, akkor is nagyon fáj. Nos, de jó, ha ez a saját fájdalmunk mindig a szemünk előtt van. Főleg akkor, amikor vélemény alkotásra nyitnánk a szánkat. Tanuljunk meg elhallgatni. A napokban estem éppen az ítélkezés csapdájába. Most is szégyellem. Még mindig nem tudok hallgatni. Pedig már sok évtizede imádságom, s igyekszem gyakorolni. Megint megbuktam. Nem marad más, csak az imádság.

Ó, Uram, könyörülj meg rajtam, hogy ne keressem mások szemében a szálkát, s közben gerendát növesztek a magaméban. Könyörülj meg a szívemen, hogy ne ítéljek. Könyörülj meg, kérlek, a számon, hogy hallgassak, amikor hallgatnom kell. Ámen

Reményik Sándor: Ne ítélj

Istenem, add, hogy ne ítéljek – Mit tudom én, honnan ered, Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké, Az egyesé, a népeké. Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak: Erényt, hibát és tévedést Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak És végül mégis mindenek Elhalkulnak és kisimulnak,
És lábaidhoz együtt hullnak. Mi olyan együgyűn ítélünk S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy mind halkabb legyek – Versben, s mindennapi beszédben Csak a szükségeset beszéljem. De akkor szómban súly legyen s erő S mégis egyre inkább simogatás: Ezer kardos szónál többet tevő.

S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem, De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen. Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül. Ámen. Igen. És a gonosztól van Minden azonfelül.

35. zsoltár:

1. Perelj, Uram, perlőimmel, Harcolj én ellenségimmel, Te paizsodat ragadd elő! Én segedelmemre állj elő! Dárdádat nyújtsd ki kezeddel, Ellenségimet kergesd el! Mondjad ezt az én lelkemnek: Tégedet én megsegítlek!

5. Már azok énekeljenek, Kik igazamnak örülnek, Mondván: hála legyen az Úrnak, Ki nyugalmat ád szolgájának! Én nyelvem igazságodat, Hirdeti nagy jóvoltodat; Dicséretedet nagy híven Éneklem minden időben.


Január 13. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                                

Máté evangéliuma 7. rész 7-14. versei: „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik. Ugyan ki az közöttetek, aki ha kenyeret kér a fia, követ ad neki, vagy ha halat kér, kígyót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?" "Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták." "Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják."”

Kárhozatra, vagy életre vágyunk? Két különböző út. Már itt most elindultunk valamelyiken. A széles úton minden elfér. Az „azt teszek, amit én akarok” útja ez. A „mindent szabad nekem” útja. Az „élvezd az életet”, „ne törődj senkivel, semmivel” útja. Nincsenek rajta korlátok. A keskeny út egyre keskenyebb. Nem fér el rajta a mások bántása, az élvezetek hajhászása, a mások számonkérése. Egy nagy kérdés van itt: „Mit tenne Jézus most, itt, az én helyemben?” Ő a választ így fogalmazta meg: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.” Ami nekem rosszul esik, azt ne tegyem a másik emberrel. Ha szeretetre vágyom, akkor szeressek. Ha jó szóra, akkor szóljak kedvesen. Ha kapni szeretnék, akkor adjak. Ha békességre vágyom, akkor ne háborúságot szítsak (mert nekem mindent szabad), hanem munkáljam a békességet. Ha csendre vágyom, akkor először én maradjak csendben. Nehéz? A Biblia aranyszabálynak nevezi ezt a mondatot. Nem nehéz ezt élni, csak a széles úton „nem divat” így gondolkodni. Ha Krisztust követem, akkor nem egyedül kell magamból kierőltetni a szeretetet, a békességet. Ő adja, ha vele vagyok. Adja, ha kérem. Vele nem lehetetlen. Vele szép a keskeny út. És csak az visz a Mennybe.

„A keskeny úton vígan megyek, jöhetnek közben völgyek, hegyek, Jöhetnek néha borús napok, a keskeny úton úgyis megmaradok. Erős kezek ott vigyáznak rám, segítik léptem, hogyha netán Letérnék, vagy ha megbotlanék, nem érhet el ott a vég.

Vándor vagyok a keskeny úton, örömmel járom, közben tudom: Nem itt van az én örök hazám, szebbet készített Jézus, az vár reám! Ennek örömét élni, de jó: Most még csak hit, de egyszer való; Egyszer majd eljön az az idő, amikor visszajön Ő!

A keskeny úton úgy jobb nekünk, ha kéz a kézben együtt megyünk, Szeretve egymást, szeretve úgy, hogy a világ megtudja: Tied vagyunk. Kövesse más is Urunk szavát, ismerje más is csodálatát, Érezze más is áldó kezét, a Krisztus szeretetét!” (Vándor Gyula)

Úr Jézus, köszönöm, hogy megismertetted velem a keskeny utat. Köszönöm, hogy fogod a kezem rajta. Ámen

459. ének:

1.Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben.

4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.


Január 14. Péntek

Áldás, békesség!                                                            

Máté evangéliuma 7. rész 15-23. versei: „"Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? Tehát minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket." "Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!"”

„Nem a te nevedben…” Félelmetes mondat ez. Szertejük azt hinni, hogy mindenki bemegy a mennyek országába. Az Úr Jézus mást mond: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” Nem mindenki. Csak az, aki az Úr Jézus elé teszi nyomorult, elrontott életét, s azután, mert Ő felszabadította a terhei alól, örömmel teszi Isten akaratát. Így az esztendő elején jó nekünk mérlegre tenni az életünket a fent olvasottak alapján: Odatettem Isten kezébe az életem? Örömmel teszem akaratát? Jó gyümölcsöt termek? Mik ezek a jó gyümölcsök? Amik másoknak örömöt, békét hoznak. Azután jön egy nagyon nehéz dolog: amikor azt hiszem, sőt meg vagyok győződve róla, hogy amit teszek, azt az Úr nevében teszem, az Isten országát építem vele, s csak majd ott az utolsó napon – amikor már semmin sem lehet változtatni, - akkor derül ki, hogy milyen nagyot tévedtem. Gondoljuk végig: amikor megtapsolunk egy Istent dicsérő éneket, imádságot, igehirdetést, akkor kinek szól a taps? Annak az embernek, aki énekelt? Annak, aki elmondta? Vagy a mindenható Istennek, akit elvileg az egész hivatott volna dicsérni? Félelmetes mondat ez: „Nem a Te nevedben.” Amikor az interneten Istenről írunk bármit, valóban fontos nekünk, hogy Őt dicsérjük? Fontos, hogy az Ő akarata szerint éljünk? Mert lehet így is. Ne tévesszük össze.

Úr Jézus, kérlek, mentsd meg a lelkem attól, hogy hamisan lássalak, hamisan szóljak Rólad. Hadd dicsérjelek tiszta szívvel életem minden napján. Ámen

462. ének:

1.Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem, Mert nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs rettegés.

2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, Tedd örömben és bánatban csöndessé, Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Ki szemlehúnyva téged híven követ.

3. Ha gyarlóságom meg nem is érzené: A vak homályból te mutatsz ég felé; Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.


Január 15. Szombat

Áldás, békesség!                                                                

Máté evangéliuma 7. rész 24-29. versei: "Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult." Amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, a sokaság álmélkodott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik.”

Hallja és cselekszi. Olvassuk az Úr Jézus szavait. Úgy gondoljuk, hogy szép szavak, amikben talán gyönyörködünk egy rövid ideig, s megyünk tovább, mert hív a napi munka, szólítanak a feladatok, vagy éppen a kedvenc sorozatunk, gyerek, unoka, telefon, internet… nem lehet „lemaradni”. Vagy csak szétszaladnak fejünkben a gondolatok, s már messze járnak a múltban, vagy a jövőben… Hallottuk. Olvastuk. Szép volt. Elmúlt…

Figyeljük, mit mond az Úr Jézus? „Hallja és cselekszi…” Nem hallja és elfelejti, hanem cselekszi. Ha azt olvasta, hogy szeresd ellenséged, akkor azt teszi. Szereti. Nem szóval, hanem tettekkel. Nehéz? Hogyne! Lehetetlen? Egyedül igen. Kár becsapni magunkat, egyedül nem megy. Az a szép ebben, hogy nem kell egyedül küzdeni. Segítséget kérhetek az Úr Jézustól, s Ő segít. Vele működik a „hallja és cselekszi.”

Hű Jézusom kezébe teszem kezem le én, Ő életem vezére, vezet hazám felé.
A keskeny úton járok, de Ő közel van ám, Keresztje vet világot az éjben is reám.
Ha nem tudom azonnal, hogy Jézus mit kíván, Várok, szemébe nézek, szívem nyugodt, vidám. Mily’ boldogság, mit érzek: Úr Ő éltem fölött! Szívem nem ismer kényszert, önként szolgálom Őt.
Ha szenvedés, baj érne, s az utam is sötét, Az Úr keresztje fénye annál dicsőbben ég. S tudom, hogy még dicsőbb fény ragyog majd énreám, Ha majd a mennybe érvén, belépek ajtaján.

Úr Jézus, segíts, hogy ne menjek el a Te beszéded mellett, hanem legyen az minden nap megtartó erő a számomra. Ámen

463. ének:

1. Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám! Oldj fel, küldj el, Tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám!

2. Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt, Ó, segíts, hogy hagyjam el bűnök útjait! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt!

3. Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent, S Jézusommal légyek egy már e földön lent! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent!

4. Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj, S majd a végső harcon át mennybe fölragadj! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj!


Január 16. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                                

Máté evangéliuma 8. rész 1-13. versei: „Amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte őt, és íme, odament egy leprás, leborult előtte, és ezt mondta: "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz." Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: "Akarom. Tisztulj meg!" És a lepra azonnal letisztult róla. Ekkor így szólt hozzá Jézus: "Vigyázz, senkinek se szólj, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel az áldozati ajándékot, amelyet Mózes elrendelt, bizonyságul nekik." Amikor Jézus Kapernaumba érkezett, odament hozzá egy százados, és kérte: "Uram, a szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyű kínjai vannak." Jézus így szólt hozzá: "Elmegyek, és meggyógyítom.” De a százados ezt felelte rá: "Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Mondom az egyiknek: Menj el! - és elmegy, a másiknak: Jöjj ide! - és idejön, vagy szólok a szolgámnak: tedd meg ezt! - és megteszi." Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: "Bizony, mondom néktek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izráelben. De mondom néktek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában; akik pedig Isten országa fiainak tartják magukat, kivettetnek a külső sötétségre, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás." A századosnak pedig ezt mondta Jézus: "Menj el, és legyen a te hited szerint." És meggyógyult a szolga még abban az órában.”

A mai vasárnapon két alázatos ember áll előttünk példaként: Az egyik egy gyógyíthatatlan beteg, akire kitaszítottság, s lassú halál vár. Mégis így szól: "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz." Ez az ember egészen biztos benne, hogy Jézusnak van hatalma őt meggyógyítani. ugyanakkor abban is biztos, hogy nem biztos, hogy Jézus azt tartja jónak, fontosnak, hogy ő meggyógyuljon. Szinte kimondja: úgy legyen, ahogy Te akarod. Én szeretném, de ha Te akarod… Micsoda alázat. Nem követel, de kér. Kérésében elfogadva az elutasítást is akár. Nem fogja Jézusba vetett hitét elvenni, ha nem gyógyul meg.

A másik ember a szolgájáért könyörög. A rabszolgáért, akinek az élete nem számított abban az időben a „gazdáknak”. De neki, igen. Jézus meghallgatja a kérést, és indul. Mire ő: „Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám.” Ne fáradj. Nem vagyok méltó. De tudom, ha egy szót is szólsz, meggyógyul.

Mi, akik újra és újra látni akarunk, jelet kérünk, hitetlenkedünk, ki tudjuk-e mondani ma: „Uram, ha akarod… Uram, nem vagyok méltó…” Uram, köszönöm…

Úr Jézus, áldalak mérhetetlen szeretetedért. Köszönöm, hogy megajándékozol jobban, mint kérhetném. Ámen

Új énekeskönyv 770. ének

Az Úr csodásan működik, / De útja rejtve van. Tenger takarja lábnyomát, / Szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyiben / Formálja terveit, De biztos kézzel hozza föl, / Mi most még rejtve itt.  2. Bölcs terveit megérleli, / Rügyet fakaszt az ág, S bár mit sem ígér bimbaja, / Pompás lesz a virág. Ki kétkedőn boncolja őt, / Annak választ nem ád, De a hívő előtt az Úr / Megfejti önmagát.    3. Ne félj tehát, kicsiny csapat, / Ha rád felleg borul. Kegyelmet rejt, s belőle majd / Áldás esője hull. Bízzál az Úrban, rólad ő / Meg nem feledkezik, Sorsod sötétlő árnya közt / Szent arca rejtezik.