2023.06.19-25.

Június 19. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                             

Márk evangéliuma 16. rész 9-20. versei: „(A hét első napján, korán reggel, miután feltámadt, először a magdalai Máriának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki. Ő elment, és megvitte a hírt követőinek, akik gyászoltak és sírtak. Amikor ezek meghallották, hogy ő él, és hogy Mária látta, nem hitték el. Ezután más alakban jelent meg közülük kettőnek útközben, amikor vidékre mentek. Ezek is elmentek, és megvitték a hírt a többieknek, de nekik sem hittek. Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket, keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt. Ezután így szólt hozzájuk: "Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek kezükbe, és, betegre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak." Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült. Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.)”

„Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek”  „Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.”  Ma is így van ez. Aki találkozott az élő, feltámadott Úr Jézus Krisztussal, az feladatot kap. „Menj, mondd el mindenkinek.” Megyünk? Elmondjuk? Ahol nincs ereje ma a keresztyén hitnek, ott azért nincs, mert nem engedelmeskedünk a Feltámadott Úr parancsának: „Menjetek!” Sőt nem hiszünk az ígéretében: „ha valami halálosat isznak, nem árt nekik”. Életünk egy torokszorító fél esztendejében állt elém ez a mondat, s én, mint az egykori édesapa mondtam: „Hiszem Uram, légy segítségül az én hitetlenségemnek”. Azóta is csodáljuk a nekünk adatott CSODÁT. Igen, jelek kísérik minden embernek az életét, aki hisz az Úr Jézus Krisztusban. Észrevesszük-e? A csodák nem önmagukért adatnak, hanem azért, hogy a Mindenhatóról beszéljenek, s az ördög hatalmából segítsenek megszabadulni. Figyeljük hát a jeleket, mert értünk vannak.

Uram, köszönöm, hogy soha nem hagytál magamra. Köszönöm, hogy minden, amit az életünkbe véghezviszel, a Te országodhoz visz egyre közelebb. Légy áldott Urunk.

1."Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így mondom, mert magam rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.         

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancsodat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent igazságodat.  

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem; Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.  

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet, Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.

Június 20. Kedd

Áldás, békesség!                                                                                     

Pál apostol Thesszalonikabeliekhez  írt első levele 1. rész: „Pál, Szilvánusz és Timóteus, az Atya Istenben és az Úr Jézus Krisztusban hívő thesszalonikaiak gyülekezetének: kegyelem néktek és békesség. Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban; mert szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek állhatatosságát; mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok. Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is. Ti is tudjátok, hogyan éltünk közöttetek, a ti érdeketekben, ti pedig a mi követőinkké lettetek, és az Úréi, amikor sok zaklatás ellenére a Szentlélek örömével fogadtátok be az igét. Példává is lettetek minden hívő számára Macedóniában és Akhájában, mert tőletek terjedt tovább az Úr beszéde, de nemcsak Macedóniába és Akhájába, hanem mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre. Szükségtelen is erről bármit mondanunk, mert ők maguk beszélik rólunk, milyen fogadtatásban volt részünk nálatok, és hogy miként tértetek meg a bálványoktól az Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok, és várjátok a mennyből Jézust, az ő Fiát, akit feltámasztott a halottak közül, aki megszabadít minket az eljövendő haragtól.”

„A mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel.” Az Úr Jézusról szóló jó hír nemcsak szó, hanem ERŐ. A Szentlélek ereje által. Erő: először a saját életem számára. Erő, ami megtart minden bajban. Erő, ami adatik a feladatok elvégzésére. Azután erő, ami mások javára, javáért van. Azért, hogy emberek élete Jézus Krisztusban meggyógyuljon, és üdvösségre jusson. Ma is ERŐ. Hogyan lehetséges ez? Úgy, ha teljes szívvel imádkozunk. Gyülekezetünk, de az egész keresztyénség MEGÚJULÁSRA vár. Hogyan lehetséges ez? Isten szava ma is ERŐ és HATALOM. A mi dolgunk meg nem más, mint az, hogy imádkozzunk. Kitartóan. A saját hitünkért. A gyülekezetünkért, az egyházunkért, a világ keresztyénjeiért. Kitartóan, hálát adva, szüntelenül emlegetve egymást imádságainkban Isten színe előtt. Imádkozva a mindennapi igéért. Imádkozva az igehirdetőkért, a hitoktatókért, a reggeli áhítatokért, az ige hallgatóiért. Kitartóan. Szüntelenül. És Isten megáldja az imádságainkat, mint már meg is áldotta.

Uram, köszönöm, hogy megengedted megérnem, hogy megértsem, semmi sem fontos annyira, mint a Veled való beszélgetés. Köszönöm, hogy hálaadással mondhatom el minden kérésemet. Áldalak, Uram. Ámen

Áldjátok az Urat, áldjátok szent nevét! Kik házában álltok napról napra, dicsérjétek szüntelenül! Tárjátok kezeitek az élő Isten felé! Áldjon meg téged Sionról az Úr, ragyogtassa arcát reád!

Június 21. Szerda

Áldás, békesség!                                                                             

Pál apostol Thesszalonikabeliekhez  írt első levele 2. rész 1-12. versei: „Hiszen magatok tudjátok, testvéreim, hogy nem hiába jártunk nálatok. Sőt amint tudjátok, miután előbb szenvedés és bántalmazás ért minket Filippiben, a mi Istenünktől bátorságot kaptunk arra, hogy nyíltan hirdessük nektek az Isten evangéliumát sok tusakodás közben. Mert a mi igehirdetésünk nem tévelygésből ered, nem is tisztátalan szándékból, nem is álnokságból. Hanem mivel az Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem az embereknek akarnak tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek. Hiszen, mint tudjátok, soha sem léptünk fel hízelgő beszéddel, sem leplezett kapzsisággal, Isten a tanúnk: nem is vártunk emberektől dicsőséget, sem tőletek, sem másoktól. Mint Krisztus apostolai élhettünk volna tekintélyünkkel, mégis olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya dajkálja gyermekeit. Mivel így vonzódtunk hozzátok, készek voltunk odaadni nektek nemcsak az Isten evangéliumát, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket. Hiszen emlékeztek, testvéreink, a mi fáradozásunkra és vesződségünkre: éjjel és nappal dolgoztunk, hogy senkit meg ne terheljünk nálatok, és úgy hirdettük nektek az Isten evangéliumát. Ti vagytok a tanúim és az Isten: milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek, akik hisztek. Aminthogy azt is tudjátok, hogy mint gyermekeit az apa, mindenkit egyenként intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket: éljetek az Istenhez méltó módon, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket.”

Amíg hálaadással imádkozunk gyülekezetünkért, egyházunkért, keresztyén testvéreinkért, addig lelkünkben csoda történik, amit Pál apostol így fogalmaz meg: „készek voltunk odaadni nektek nemcsak az Isten evangéliumát, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket.” Megszeretjük azokat, akikért imádkozunk. S nem akárhogyan szeretjük, hanem azzal a tiszta szeretettel, ahogyan Isten szeret bennünket. Azzal a szeretettel, amiben nincsen semmi önös érdek. Azzal a szeretettel, ami számára Isten akarata az első. Nem az az érdekes, hogy tetszik-e az embereknek az, amit mondok. Az a fontos, hogy Isten bízta-e rám. Ha igen, akkor azt kell mondanom. S ha Isten bízta rám, akkor igazán csak úgy szeretem a másik embert, ha Isten szeretetét tolmácsolom felé. Amikor nem akarok tudni másról, csak arról, amit Isten bízott rám, akkor ezt teszem Isten iránti szeretetből, s embertársam iránti szeretetből. Nem az a szeretet, amelyik hagyja tévelyegni a másik embert. A szeretet meg akarja menteni.

Úr Jézus, növeld, kérlek a szívemben a szeretetet irántad és embertársaim iránt. Ámen

821. ének:

1.Isten szívén megpihenve forrjon szívünk egybe hát, Hitünk karja úgy ölelje édes Megváltónkat át! Ő fejünk, mi néki tagja, Ő a fény, mi színei; Mi cselédek, ő a gazda, Ő miénk, övéi mi.       

2. Szeretetben összeforrva, egy közös test tagjai, Tudjuk egymásért harcolva, ha kell, vérünk ontani. Úgy szerette földi nyáját s halt meg értünk jó Urunk; Fájna néki, látva minket, hogy szeretni nem tudunk.

3. Nevelj minket egyességre, mint Atyáddal egy te vagy, Míg eggyé lesz benned végre minden szív az ég alatt; Míg Szentlelked tiszta fénye lesz csak fényünk és napunk, S a világ meglátja végre, hogy tanítványid vagyunk.

Június 22. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                                           

Pál apostol Thesszalonikabeliekhez  írt első levele 2. rész 13-16. versei: „Ezért mi is szüntelenül hálát adunk az Istennek, hogy amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek. Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól. Ezek megölték az Úr Jézust, ugyanúgy mint a prófétákat, üldöztek minket is; nem kedvesek Isten előtt, és ellenségei minden embernek, akadályoznak minket abban is, hogy prédikáljunk a pogányoknak, hogy üdvözüljenek: így teszik teljessé mindenkor bűneiket. De utol is érte őket az Isten haragja végérvényesen.”

„Szüntelenül hálát adunk az Istennek, hogy amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként.” Nagy bajban vagyunk mi, mai igehallgatók, mert XY-t hallgatjuk, s nem Isten szavát. Egyik lelkész így prédikál, a másik úgy… Budapesten már régen is természetes volt, hogy valaki nem a területileg illetékes gyülekezethez tartozott, hanem átutazta a várost azért, hogy azt a lelkészt hallgassa, aki neki kedves. A ma embere csak odaül az internet elé, s hallgatja, sőt látja a szívének kedves lelkészt. Igénkben azt olvassuk, hogy de jó, hogy bennünket, s amit mondtunk nem úgy fogadtátok, mint emberi szót, hanem úgy, mint Isten üzenetét. Álltam úgy szószéken, hogy hallottam a sóhajtozásokból, hogy most egyáltalán nem Isten üzenetét, hanem emberi szót hallgatnak. Jaj, de nehéz volt. Ma csütörtök van. Készüljünk úgy a bibliaórára, s majd a vasárnapi istentiszteletre is azzal az elhatározással, hogy Isten szavát akarjuk hallani. Imádkozzunk azért, hogy Ő szóljon hozzánk és a gyülekezethez. És Őt fogjuk hallani. Ne emberi beszédként fogadjuk Isten beszédét!

Uram, kérlek, Te adj szót szolgáid szívébe, szájára, s Te adj nekünk Téged hallani akaró szívet és fület. Ámen

230. ének:

1.Hallgass meg minket, nagy Úr Isten, E mostani nagy szükségünk-ben, És tekints meg minket mi életünkben, Hogy ne essünk e földön hitetlen-ségbe, Ördög kezébe.       

2. Mert csak te vagy a világosság, Életünkben te vagy igazság, Mi setét szívünkben nagy világosság, És szomorú lelkünkben te vagy vigasság, Örök boldogság.     

3. Távoztass tőlünk hamisságot, Add szívünkbe az igazságot, És a mi lelkünkbe nagy bátorságot, Hogy nyilván elhihessük a boldogságot: Örök országot.   

4. Adj Szentlelket a tanítóknak, Együtt vélük a hallgatóknak, Hogy mind engedhessünk akaratodnak, Dicséretet mondhassunk te szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak.    

5.  Hála neked, mennybéli Isten, Ki vigasz-talsz minket éltünkben, És el nem hagysz minket nagy szükségünkben, Megerősítesz inkább az igaz hitben, Ígéretedben.

Június 23. Péntek

Áldás, békesség!                                                                              

Pál apostol Thesszalonikabeliekhez  írt első levele 2. rész 17-20. versei: „Mi pedig, testvéreim, miután külsőleg, de nem szívünkben, egy rövid időre elszakadtunk tőletek, annál nagyobb vágyódással törekedtünk arra, hogy ismét lássunk titeket. Ezért el akartunk menni hozzátok, én, Pál nem is egyszer, de megakadályozott minket a Sátán. Ki is volna a mi reménységünk vagy örömünk, koronánk és dicsőségünk, ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor? Bizony, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.”

„Megakadályozott a Sátán.” Igen, akadályok gördülnek az utunkba. Sokszor és sokféleképpen. Előttem van egy emlék, amikor elindultam valahová, és újra és újra akadályok álltak az utamba. Már-már visszafordultam… Utólag azt gondolom, jobb lett volna, ha megértem az akadályok „üzenetét”. Erre is érvényes, hogy imádkozó szívvel indulunk-e, megyünk-e? Mennyire nyitott a szívünk a másik ember felé? Amikor értjük, hogy Isten küldött a másik emberhez, akkor nyitott szívvel indulunk, és érkezünk. Nyitva marad-e a szívünk, ha nem várt, kedvezőtlen fogadtatásban részesülünk? Az én szívem a fent említett napon sajnos bezárult. Évekig csak úgy tudtam átlépni annak a háznak a küszöbét, ha valaki jött velem. De Isten irgalmas, s mindig adott társat, aki velem jött. S még ennél is irgalmasabb, mert Ő MAGA is velem jött. Békességet teremtett a szívemben, s lehetett közös „reménységünk, örömünk, koronánk”. A legnagyobb öröm, amikor a gyülekezet tagjaival átéljük, hogy közös reménységünk, s örömünk az Isten elé készülődés.

Uram, köszönöm, hogy sok-sok társat adtál az évtizedek során, akikkel közös reménységünk, s örömünk lehetett. Köszönöm, hogy ma is együtt készítesz bennünket a Te országodba. Áldunk ezért. Ámen

138. zsoltár:

Dicsér téged teljes szívem, Én Istenem, Hirdetem neved. Dicsérlek istenek felett Én tégedet, Mert azt érdemled. És a te szent Egyházadban Imádkozván, Neved tisztelem, Áldásodra én kész vagyok, Hálát adok Neked, Istenem.

Öregbül nagy dicsőséged, Mert megtészed, Amit megmondasz. Ha könyörgök ínségemben, Engem menten Megszabadítasz. Téged minden földön lakók, Nagy királyok, Uram, dicsérnek, Mert szent igéd tiszta voltát, Igazságát Eszükbe vették.

Ez Urat, ki felségesen Csudát teszen, Felmagasztalják. Mondván, nagy ő dicsősége És ereje, Őt azért áldják. Mert, noha ül nagy magasan, De lát nyilván Alant valókat; Messzi dolgokat is könnyen Lát, élesen, Mind fent, mind alant.

Mindennemű szükségemben, Ínségemben Megerősítesz; Láttukra ellenségimnek, Kik gyűlölnek, Engem megmentesz. Amit az Úr egyszer végez, Az jó véghez Megyen mindenütt. Jókedved megáll: ne hagyd el, Sőt végezd el Kezed munkáit!

Június 24. Szombat

Áldás, békesség!                                                                   

Pál apostol Thesszalonikabeliekhez  írt első levele 3. rész 1-8. versei: „Ezért amikor ezt már nem bírtuk tovább elviselni, elhatároztuk, hogy egyedül maradunk Athénban, és elküldtük Timóteust, a mi testvérünket és a Krisztus evangéliumának hirdetésében Isten munkatársát, hogy megerősítsen titeket, és bátorítson hitetekben, hogy senki meg ne tántorodjék a mostani megpróbáltatá-sokban. Hiszen ti is tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve. Amikor nálatok voltunk, már előre megmondtuk nektek, hogy üldözni fognak minket, és amint tapasztaltátok, úgy is történt. Én tehát, mivel már nem győztem türelemmel, elküldtem hozzátok, hogy megtudjak valamit a hitetekről, nem kísértett-e meg titeket a kísértő, és nem lett-e hiábavalóvá a mi fáradozásunk. Most azonban megjött tőletek Timóteus, és jó hírt hozott nekünk hitetekről és szeretetetekről; arról is, hogy szívesen emlékeztek ránk mindenkor, sőt látni szeretnétek minket, ahogyan mi is titeket. Így tehát minden bajunk és üldöztetésünk között megvigasztalódtunk veletek kapcsolatban, testvéreim, a ti hitetek által. Mert egyszerre feléledünk, ha ti szilárdan álltok az Úrban.”

Amikor már nem bírjuk tovább elviselni a bizonytalanságot… Sokszor előfordul. Nagyon nehéz, ha családunk tagjai közül valakit veszedelemben tudunk. Ugyanilyen nehéz, ha valamelyik gyülekezeti tagunkkal történik ugyanez. Ma bátorít, hogy Pál apostol is átélte ezt. Aggódik, de tesz ellene. Elküldi Timóteust. Bátorítsa a bajban lévőket, s hozzon híreket. Nem az a fontos, hogy elkerülte-e őket a veszedelem, hanem az, hogy megálltak-e a hitben. Mi inkább kimentenénk mindenkit a bajból. Pál apostol számára az a fontos, hogy megtartották-e a veszedelmek között is a hitüket. Isten ránk is így néz: megtartjuk-e a nehézségek, kísértések, betegségek, bajok, fenyegetettség között a hitünket? Az Úr Jézus azt mondta, hogy örvendezés van a mennyben egy megtérő bűnösön. S ha hűségesek maradhattunk a veszedelmek között, akkor ez a mi szívünkben is nagy öröm. Ugyanígy szeretteink Krisztushoz ragaszkodása nagy-nagy örömmel tölt el. „Mert egyszerre feléledünk, ha ti szilárdan álltok az Úrban.” Adja Isten, hogy ebben az örömben élhessünk.

Uram, köszönöm, hogy megajándékoztál Benned való örömmel. Köszönöm, hogy minden félelmünket számon tartod. Köszönöm, hogy örömre váltod azt. Áldalak, Uram. Ámen

160. ének:

1.Fohászkodom hozzád, Uram, Istenem! Kérlek, kegyelmesen hallgass meg engem, Mert tebenned soha nem volt kétségem, Azért most is tehozzád esedezem.

2. Látod, Uram, igen megnyomorodtam, Előtted nagy nyavalyára jutottam, De míg te szent istenségedben bíztam, Soha semmiben el nem hagyattattam.   

3. Reménységem míg el nem fogyatkozott, A te ígéreted nálam nyilván volt, Hogy énnékem mind meg-adod azokat, Melyeket én szívem tőled óhajtott.   

4. Azért téged hívlak csak segítség-re És magamat nem is bízom senkire; Én lelkemet vigyed hálaadásra, És szívemet juttasd nagy vígasságra. 

5. Irgalmasságodat mikor hallhatom, Legott elfelejtem min-den bánatom; Abban vagyon nékem nagy vígasságom, Bűneimnek bocsánatát hogy bírom.      

6. Jelentsd nékem a te akaratodat, Fordítsd hozzám szent irgalmasságodat; Add meg nékem most, amit tőled várok, Melyért dicséretet örökké mondok.

Június 25. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                                      

Pál apostol Thesszalonikabeliekhez  írt első levele 3. rész 9-13. versei: „Hogyan is adhatnánk eléggé hálát Istennek értetek mindazért az örömért, amellyel megörvendeztettek minket a mi Istenünk előtt, amikor éjjel és nappal buzgón könyörgünk azért, hogy láthassunk benneteket, és kipótolhassuk hitetek hiányosságait! De maga a mi Istenünk és Atyánk, és a mi Urunk Jézus Krisztus egyengesse utunkat hozzátok, titeket pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt, ahogyan mi is szeretünk titeket. Erősítse meg a szíveteket és tegye feddhetetlenné a szent életben, a mi Istenünk és Atyánk színe előtt, amikor a mi Urunk Jézus Krisztus eljön minden szentjével együtt. Ámen.”

Készülünk ekkora örömmel a mai istentiszteletre? Örülhetünk így egymásnak! Készülhetünk a találkozásra. Szoktunk imádkozni azért, hogy láthassuk egymást? Fontos ennyire nekünk a saját gyülekezetünk? Nos, az online istentiszteletekből ez a találkozás öröme marad ki. A testvérek mosolya. A „hogy vagy?” - kérdésre adható őszinte válasz. Az, hogy kiderüljön, kinek, miben van szüksége segítségre. Hogy megfürödjön a lelkünk a másik ember szeretetében. Ó, de sok ünnepnapomnak volt különös ajándéka valakinek csak a puszta megérkezése Isten házába. Ezek a találkozások adnak esélyt arra, hogy kipótlódhassék a hitem hiányossága, vagy épp a velem találkozó hiányossága. Így erősödik a szívünk, s mi magunk a szent életben.

Tégy eggyé, Urunk! Tégy eggyé, Urunk! Hogy meglássa a világ, hogy eljöttél, Tégy eggyé, Urunk! Ó, mily szép, mily gyönyörűséges a testvérekkel egységben lakni, Az Úr áldása bőven árad ránk, mint túlcsorduló olaj. Tégy eggyé, Urunk! Tégy eggyé, Urunk! Hogy meglássa a világ, hogy eljöttél, Tégy eggyé, Urunk!

133. zsoltár:

Ímé, mily jó és mily nagy gyönyörűség Az atyafiak közt az egyenesség, Ha békével együtt laknak. Mint a balzsamolaj, ők olyanok! Megáldja az Úr az ilyeneket, Nékik ád hosszú életet.