2023.05.22-28.

Május 22. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                                    

Márk evangéliuma 9. rész 14-29. versei: „Amikor a tanítványok közelébe értek, nagy sokaságot láttak körülöttük, írástudókat is, akik vitatkoztak velük. Amint meglátták Jézust, az egész sokaság nyomban megdöbbent, és eléje futva köszöntötte őt. Ő pedig megkérdezte tőlük: "Miről vitatkoztok velük?" A sokaságból így felelt neki valaki: "Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van; és amikor ez megragadja, úgy leteperi őt, hogy tajtékzik, fogát csikorgatja, és megmerevedik. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták." Jézus így válaszolt nekik: "Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt elém!" Odavitték hozzá, és amikor meglátta őt a lélek, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett és tajtékzott. Jézus megkérdezte a fiú apjától: "Mennyi ideje, hogy ő így van?" Mire ő ezt válaszolta: "Gyermekkora óta. Sokszor vetette tűzbe is, meg vízbe is, hogy elpusztítsa, de ha valamit lehet tenned, szánj meg minket, és segíts rajtunk!" Jézus ezt mondta neki: "Ha lehet valamit tennem? - Minden lehetséges annak, aki hisz." Erre azonnal felkiáltott a gyermek apja, és így szólt: "Hiszek, segíts a hitetlenségemen!" Amikor meglátta Jézus, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre ezt mondva neki: "Te néma és süket lélek, megparancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé!" Erre az felkiáltott, erősen megrázta őt, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: vége van. Jézus azonban kezét megragadva magához térítette, és az felkelt. Amikor azután Jézus bement egy házba, tanítványai megkérdezték tőle maguk között: "Mi miért nem tudtuk kiűzni?" Ő pedig ezt mondta nekik: "Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal."”

Itt látjuk saját nyomorúságos élethelyzeteinket, amikor kétségbeesve kiáltunk gyermekeinkért, unokáinkért, szeretteinkért, elfogadhatatlan történésekben… Uram, ha valamit lehet tenned, szánj meg minket, és segíts rajtunk! Hozzánk is szól ma Jézus Krisztus: "Ha lehet valamit tennem? - Minden lehetséges annak, aki hisz." Hisszük-e, hogy szabad az Ő kezébe tenni a jelenlegi nehézségünket? Az egyedüllétünk terhét, a betegségünket, a holnap felőli aggodalmainkat, a családunkat, szeretteinket. Szabad hinnünk, hogy amit a kezébe tettünk, az ott jó helyen van. Nála kész a megoldás. Lehet, hogy nem a vágyaink szerinti, de hittel hihetjük, hogy a számunkra a legjobb. Hittel hihetjük, hogy az nemcsak ebben a pillanatban a legjobb, hanem örök életre szólóan. Bátorsággal mondhatjuk hát: "Hiszek, segíts a hitetlenségemen!"

Uram, könyörülj rajtam, hogy el tudjam engedni saját elképzeléseimet. Hadd higgyem, hogy minden jó, ami a Te kezedből jön. Ámen

1.Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ő akaratja. Ő énvélem is úgy tégyen, Mint kedve néki tartja. Ő az Isten, Ki ínségben Az övéit megtartja, Hát légyen, mint akarja. 

4. Mind jó, amit Isten tészen, Ő az én idvességem, Ő velem rosszul nem tészen, Rábízom egész éltem. Örömömben, Keresztemben Mind nyilván megmutatja, Hogy javamat akarja.   

5. Mind jó, amit Isten tészen: Ha oly pohárt innék is, Amelynek íze szívemnek Nagy-keserűn esnék is, De eltűröm, Mert víg öröm Felváltja ezt végtére, Sok búm enyhítésére.

Május 23. Kedd

Áldás, békesség!                                                                                   

Márk evangéliuma 9. rész 30-41. versei: „Onnan elindulva keresztülmentek Galileán, de nem akarta, hogy felismerje őt valaki, mert tanítani akarta tanítványait. Arról beszélt nekik, hogy az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik, de miután megölték, három nap múlva feltámad. Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek őt megkérdezni. Megérkeztek Kapernaumba, és amikor már otthon volt, megkérdezte tőlük: "Miről vitatkoztatok útközben?" Ők azonban hallgattak, mert arról vitatkoztak az úton egymással, hogy ki a legnagyobb? Jézus ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: "Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája." És kézen fogva egy kisgyermeket közéjük állította, átölelte, majd ezt mondta nekik: "Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött." János ezt mondta neki: "Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űz ki ördögöket, és eltiltottuk, mert nem követett minket." Jézus azonban ezt mondta: "Ne tiltsátok el, mert nincsen senki, aki csodát tesz az én nevemben, és ugyanakkor gyalázni tudna engem, mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van. Aki inni ad nektek egy pohár vizet az én nevemben, mivel a Krisztuséi vagytok, bizony, mondom néktek, hogy el nem marad a jutalma."”

A tanítványoknak meg kellett érteniük a Krisztus titkát. De ott, akkor még nem tudták megérteni. Szívük tele volt a saját elképzeléseikkel. Nagy emberek lesznek. Talán a világon a legnagyobbak. Hiszen Krisztus tanítványai… Ó, nem gondolunk, mi keresztyének is sokszor valami hasonlót? Krisztus tanítványai vagyunk. Megkülönböztetettek ebben a világban. Nekünk több jár… micsoda igazságtalanság, hogy aki Krisztus nélkül él, annak semmi baja soha… Pedig az Úr Jézus 2000 év óta magyarázza, hogy neki szenvednie kellett. Mert utolsó lenni. Merte vállalni szó nélkül az összes megaláztatást. Mert mindenki szolgája lenni. ÍGY LETT ELSŐ. Sokat küzdünk az első helyért. Baj, ha nem úgy küzdünk, ahogy az Úr Jézus mondta.

Uram, segíts, hogy ne tartsam „rangon alulinak” a szolgálatot. Segíts, kérlek, hogy ne ejtsen panaszt a szám közben. Mutasd meg kérlek, minden nap azt a feladatot, amit Te bízol rám. Ámen

822. ének:

1.Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban megállni nagy veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva meg pihenni A boldog cél előtt.            

2.  A keskeny útra térünk, ne rettentsen meg az;  Ki elhívott, vezérünk, tudjuk, hogy hű s igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa A szent város felé.              

3. Óemberünk ha szenved, az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged, az nem jár jó úton.  A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne: Hadd törjön éned össze, Menvén halálon át.  

6.  Úgy járunk itt, lenézve, mint ismeretlenek; Sokan nem vesznek észre, hangunk se hallva meg. De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja. Szent reménység sugallja, Mit ajkunk énekel. 

7. Ha botlanak a gyöngék, segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, kin gyöngesége győz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni, A bajt vállunkra venni E földi élten át.  

9. Elmúlik nemsokára a földi vándorút, És az örök hazába, ki hű volt, mind bejut. Ott vár angyalsereg, Ott várnak mind a szentek,  S az Atyánál pihentek, Megfáradt gyermekek.

Május 24. Szerda

Áldás, békesség!                                                                                 

Márk evangéliuma 9. rész 42-50. versei: „"Aki pedig akár csak egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe dobják." "Ha megbotránkoztat téged az egyik kezed, vágd le, mert jobb, ha csonkán mégy be az életre, mint ha két kézzel mégy a gyehennára, az olthatatlan tűzre, (ahol férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik el.) És ha az egyik lábad botránkoztat meg téged, vágd le; mert jobb, ha sántán mégy be az életre, mintha két lábbal vetnek a gyehennára, (ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el.) És ha az egyik szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, mert jobb, ha fél szemmel mégy be az Isten országába, mint ha két szemmel vetnek a gyehennára, ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el." "Mert tűzzel sózatik meg mindenki. Jó a só, de ha a só ízetlenné válik, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és békességben éljetek egymással."”

Aki megbotránkoztat, vagyis akadályt tesz a másik útjába… Sokszor megbotránkozunk mások szavain, viselkedésén, ruháján, frizuráján… ki tudja még mi mindenen. Könnyen tesszük. Az Úr Jézus azonban most tükröt tart elénk. Mi is lehetünk azok, akik botránkoztatnak. Szavainkkal, tetteinkkel, öltözetünkkel, stb. De jó, ha ezt a szemünk előtt tartjuk, mielőtt megszólalnánk, vagy cselekednénk. Miért is? Mert ezzel akadályt teszünk a másik ember útjába. S itt nemcsak arról van szó, hogy megbotlik, hanem arról, hogy megakadályozhatjuk, hogy megérkezzen a Mennyországba! Mi, keresztyén emberek azért élünk ebben a világban, hogy segítségére legyünk mindenkinek, hogy megláthassa, megérthesse, követhesse az Úr Jézust. Ha pedig segítség helyett akadály leszünk, akkor kétszeres bajban vagyunk. Egyrészt kizártuk Isten országa csodájából azt, akit akadályoztunk, másrészt a saját lelkünkkel is bajban vagyunk. Az Úr Jézus azt mondja, hogy jobb, ha malomkővel a nyaka körül a tengerbe dobják. Mekkora nagy baj, ha mások lelkének halálát okozom, ha az ÉLET URA így szól erről. A SZERETET ISTENE. Már pedig tudok botránkoztatni. Nem segít itt más, csak az mély, őszinte bűnbánat. A Péter féle keserves sírás a bűneim felett.

Uram, könyörülj rajtam, hiszen annyi szó hagyta már el a számat, ami akadály lehetett mások számára, hogy Téged meglássanak. Kérlek, Te vedd el az akadályt az útjukból. Őrizd meg, kérlek, a szívem, segíts, hogy ne legyek akadályozó. Ámen

760. ének:

1.Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétség-be nem esem.          

2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlö-lője vagy, De kegyelmed örök.   

3. Az én erőm kicsiny, A bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts bajomon!   

4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva van, Hogy irgalmad enyém.     

5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázol rám, Már bánat és gond sem gyötör: Meghallgatod imám. 

6. Jézusban bízva én Szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám szeret nagyon.

Május 25. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                                             

Márk evangéliuma 10. rész 1-16. versei: „Jézus onnan elindulva elment Júdea határába és Jordánon túlra; újra sokaság gyülekezett hozzá, ő pedig szokása szerint ismét tanította őket. Farizeusok is mentek hozzá, és megkérdezték tőle, hogy szabad-e a férfinak elbocsátania a feleségét: ezzel kísértették Jézust. Ő azonban visszakérdezett: "Mit parancsolt nektek Mózes?" Azok ezt mondták: "Mózes megengedte a válólevél írását és az elbocsátást." Jézus erre így szólt hozzájuk: "Szívetek keménysége miatt írta nektek Mózes ezt a parancsolatot, mert a teremtés kezdete óta az embert férfivá és nővé teremtette az Isten. Ezért elhagyja az ember apját és anyját, és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember el ne válassza." Otthon ismét megkérdezték őt erről a tanítványai. Ő ezt mondta nekik: "Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el feleségül, házasságtörést követ el ellene; és ha az asszony bocsátja el férjét, és máshoz megy férjhez, szintén házasságtörést követ el." Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak. Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: "Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba." Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.”

Jézus megharagudott. Nagyon ritkán olvasunk ilyent a Bibliában. Talán itt egyedül. Miért haragudott Jézus? Mert el akarták zárni előle a gyermekeket. Mennyire fontos, hogy a gyermekek találkozzanak az Úr Jézussal, ha Ő haragszik azért, ha ezt valaki megakadályozza! A gyermek lelke nyitott. Nem akadályozzák előítéletek. S ami a gyermekszívben megragad, az ott él, s alkalmas időben megszólal. Ahol van magvetés, ott van aratás. Ezért fáj a szívem református ősök megkereszteletlen gyermekeiért. Ezért fáj a megkeresztelt, de hittanra nem járó gyermekekért. Ezért fáj, ha gyermekeinket nem visszük olyan alkalmakra, ahol Isten szava szól hozzájuk. Jézus azért haragszik, mert a gyermeket Tőle eltiltani a legnagyobb bűn. Ő ma is hívja őket. Azért hívja, mert meg akarja áldani őket. Az Ő áldása életre szól. Sőt örök életre. Szabad ezt komolyan vennünk.

Urunk, köszönjük, hogy hívtad, s vihettük Hozzád a gyermekeinket. Köszönjük, hogy a Te áldásod örökkévaló. Kérünk, azokért a gyermekekért, akik még nem találkoztak Veled. Hadd találjanak Hozzád, Urunk. Ámen

346. ének 3. verse: Eljegyzél kegyelmed pecsétjével, A keresztségnek drága vizével, Zászlód alá én nevem beírtad, Néped közé szolgád befogadtad, Erőtlenségem lelked segítette, Házad javait velem éreztette.

Május 26. Péntek

Áldás, békesség!                                                                                

Márk evangéliuma 10. rész 17-31. versei: „Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte, azt kérdezte tőle: "Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" Jézus így szólt hozzá: "Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül. Tudod a parancsolatokat: Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat." Az pedig ezt mondta neki: "Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva." Jézus miután rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki: "Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem." A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: "Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok!" A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Gyermekeim, milyen nehéz az Isten országába bejutni! Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint gazdagnak az Isten országába bejutni." Ők még jobban megrökönyödtek, és ezt kérdezgették egymás közt: "Akkor ki üdvözülhet?" Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: "Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges." Péter megszólalt, és ezt mondta neki: "Íme, mi elhagytunk mindent, és követőid lettünk." Jézus így szólt: "Bizony, mondom néktek: senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet. Ellenben sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból lesz első."”

„Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Akiket konfirmációra készítettem, azokkal a készülésünket ez a kérdés ívelte át. Újra és újra felbukkant, mert életünk legfontosabb kérdése ez. Nemcsak a gazdag ifjú fontos kérdése volt ez. Minden fiatal, de minden idős embernek is a legfontosabb kérdése kell, hogy legyen. Van örök életem? Mi kapcsol minket Jézushoz? Nem keresztlevél, vagy valamiféle bizonyítvány, hanem a Benne való igaz hit. Aki Krisztusban hisz, nem megy kárhozatra, hanem a halálból is életre jut. A Benne való igaz hit viszont azt jelenti, hogy átadom az uralmat az életem minden területén. Többé már nem én akarok dönteni, hanem kérem, hogy Ő döntsön. S bármilyen keservesnek tűnik – mint az „add el minden vagyonod” – akkor is azt teszem. Teszem, mert sokszorosát kapom Tőle. De ha nem tenné is… Nem nyereségvágyból követem Őt, hanem azért, mert szeretem, mert szeret.

Szívem zeng a nagy csodáról, Krisztusról, ki nálam járt. Megtudtam, hogy énmiattam Golgotán halt kínhalált. Igen, én is zengek Róla S térdre hullva áldom Őt, Szentekkel majd együtt, Nála A kristály-tenger előtt
Elveszett voltam, halál várt, Bűnben éltem céltalan. Boldogságot nem találtam, Űztem bár, de hasztalan. Igen, én is zengek Róla...
Összezúzott testem, lelkem Elgyengült, s így bűnösen Két kezébe roskadtam le, S Néki adtam életem. Igen, én is zengek Róla...
Ó, de most, hogy újra élek, Napjaimnak célja van: Szolgálni a menny Urának Víg örömmel boldogan. Igen, én is zengek Róla...

Május 27. Szombat

Áldás, békesség!                                                                              

Márk evangéliuma 10. rész 32-45. versei: „Mikor pedig felfelé mentek a Jeruzsálembe vezető úton, Jézus előttük haladt. Akik vele voltak, álmélkodtak; akik pedig mégis követték, féltek. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, ami vele történni fog: "Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik, és átadják a pogányoknak, kigúnyolják és leköpik, megkorbácsolják és megölik, de három nap múlva feltámad." Ekkor hozzálépett Jakab és János, a Zebedeus két fia, és így szóltak hozzá: "Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk." Jézus megkérdezte tőlük: "Mit szeretnétek, mit tegyek meg nektek?" Ők pedig ezt mondták neki: "Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, a másikunk a bal kezed felől üljön majd dicsőséges uralkodásod idején." Jézus így válaszolt: "Nem tudjátok, mit kértek. Vajon ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én kiiszom, és meg tudtok-e keresztelkedni azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?" Mire ők így feleltek neki: "Meg tudjuk tenni." Jézus ekkor ezt mondta nekik: "Azt a poharat, amelyből én iszom, kiisszátok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek, de hogy ki üljön jobb vagy bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni, mert azoké lesz az, akiknek elkészíttetett." Amikor ezt a tíz tanítvány meghallotta, megharagudott Jakabra és Jánosra. De Jézus odahívta őket, és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, uralkodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok; és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája. Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért."”

„Nem tudjátok, mit kértek.” Bizony, sokszor nem. Rettenetes dolgokat tudunk kérni. Úgy teszünk, mintha tudnánk, hogy mi a jó nekünk. Pedig csak azt tudjuk, hogy mi a szívünk vágya. De hogy az jó-e?... Jó nekünk komolyan vennünk az Úr Jézus tanácsát: „aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok.” Alázatosan meghajtom a fejem az én Uram előtt. Nem vágyom embertársaim elismerésére, csak Krisztus szolgálatára. S ha kérek, hálaadással teszem azt. Hittel megköszönve, hogy a szívemet szorongató dolog is az Úr Jézus kezében van, s Ő tudom, hiszem, hogy cselekedni fog, s azt teszi, ami mindanyiunk javára lesz.

742. ének:

1.Légy csendes szívvel és békével Életednek Istenében! Ő bír örömnek bőségével, Véle boldogulsz mindenben, Ő kútfőd és ő fényes napod, Őtőle jön minden vígságod: Légy csendes szívvel!         

2. Ő bír vígsággal, kegyelemmel, Oly szívvel, mely feddhetetlen, Ahol ő van, nem sért semmivel, Hordozzon bár mélységekben; Sok nyavalyádat elfordítja, A halált is kezében tartja: Légy csendes szívvel!        

3. Ha egy sem volna e világon, Kire magad rábízhatnád, Akkor is állna oldaladon, És hűségét tapasztalnád. Ő tudja titkos bánatidat, Elvenni mikor kell azokat: Légy csendes szívvel! 

4. Ő hallja lelked óhajtásit, Mit nem mernél megmondani, Néki szíved titkos panaszit Reá bízván megvallani. Nincs messze ő, sőt itt áll köztünk, Meghallja s adja, amit kérünk: Légy csendes szívvel!

5. A segítség, ha kissé késik, De ugyan csak eljő végre, A várakozás rosszulesik, De majd válik üdvösségre; Ami lassan jő, bizonyosabb, Ami késik, kívánatosabb: Légy csendes szívvel!

Május 28. Pünkösdvasárnap

Áldás, békesség!                                                              

Márk evangéliuma 10. rész 46-52. versei: „Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: "Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!" Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: "Dávid Fia, könyörülj rajtam!" Jézus megállt és ezt mondta: "Hívjátok ide!" Odahívták a vakot ezekkel a szavakkal: "Bízzál! Kelj fel! Hív téged!" Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte tőle: "Mit kívánsz, mit tegyek veled?" A vak ezt mondta: "Mester, hogy újra lássak." Jézus ekkor így szólt hozzá: "Menj el, a hited megtartott téged." És azonnal újra látott, és követte őt az úton.”

Egy keservesen nehéz élet. Vakon, tehetetlenül ülni és koldulni. Ám a füle jó volt ennek az embernek. Meghallotta, hogy a názáreti Jézus jár arra. Annak ellenére, hogy rászóltak, hangosan kiáltozott: Dávid Fia, könyörülj rajtam! Most senki és semmi nem számít. Élete egyetlen nagy lehetősége van itt. Dávid Fia, könyörülj rajtam! Tudunk-e ilyen „mindent egy lapra téve” kiáltani Krisztushoz! Könyörülj rajtam! Csakhogy mi nem vagyunk vakok. Vagy mégis? Amíg nem látom az életemet, a dolgaimat, tetteimet, szavaimat úgy, ahogyan azt Jézus látja, addig bizony vak vagyok, akinek Krisztus gyógyító szeretetére van szüksége. Ezt a gyógyulást csak egyedül Tőle kaphatom. Mindennél nagyobb szükségem van rá. Ez a hit az, ami megment, megszabadít, megtart, életben tart, üdvözít. Ma is. Én is, Te is így fordulhatunk Hozzá.

Ez az ember Timeus fia volt. A Timeus név jelentése: nagyra becsült, nagyra értékelt. A nagyra becsült ember fiának a nevét sem tudjuk. Koldus volt. Sok ember él így. Egy nagyra becsült szülő, testvér, házastárs, vagy gyermek árnyékában. Koldul. Szeretetet, megbecsülést. Ha Te vagy az, Testvérem, aki most ezt olvasod, lásd, Jézus Krisztus neked szól ma: "Bízzál! Kelj fel! Hív téged!" Téged is meg akar, s meg tud gyógyítani. Tőled is kérdezi: "Mit kívánsz, mit tegyek veled?" Mondd el bátran, hogy szükséged van rá, hogy meggyógyítsa a vakságod. Helyre állítson, hogy többé el ne hidd, hogy Te semmire sem vagy alkalmas. Téged is örökéletre akar megtartani.

Úr Jézus, kérlek, könyörülj rajtam, amikor elvakítja a szemem, a szívem a fájdalom. Hadd hozzam Hozzád terhemet. Gyógyíts meg, kérlek. Ámen

541. ének:

Jövel, Szentlélek Úr Isten, Töltsd be szíveinket épen Mennyei szent ajándékkal, Szívbéli szent buzgósággal, Melynek szentséges ereje Nyelveket egyező hitre Egybegyűjte sok népeket, Kik mondván, így énekeljenek: Halleluja! Halleluja!

    Te, szentségnek új világa, Igédnek vezérlj útjára, Taníts téged megismernünk, Istent Atyánknak neveznünk. Őrizz hamis tudománytól, Hogy mi ne tanuljunk mástól, És ne legyen több más senki, Hanem Krisztus, kiben kell bízni! Halleluja! Halleluja!

    Ó, mi édes Vigasztalónk, Légy kegyes megoltalmazónk, Hogy maradjunk utaidban, Ne csüggedjünk háborúnkban. Erőddel elménket készítsd, Gyenge hitünket erősítsd, Hogy halál és élet által Hozzád siessünk hamarsággal! Halleluja! Halleluja!