2023.05.15-21.
Május 15. Hétfő
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 7. rész 24-30. versei: „Onnan elindulva elment Tírusz vidékére. Bement egy házba, és azt akarta, hogy senki ne tudja meg ottlétét. De nem maradhatott titokban, mert azonnal tudomást szerzett róla egy asszony, akinek a leányában tisztátalan lélek volt, és miután eljött hozzá, a lábai elé borult. Ez az asszony görög volt, sziroföníciai származású, mégis azt kérte, hogy űzze ki az ördögöt a leányából. Jézus így szólt az asszonyhoz: "Hadd lakjanak jól először a gyermekek, mert nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak." Az pedig ezt válaszolta neki: "Úgy van, Uram, de a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból." Erre így szólt hozzá: "Ezért a szóért mondom: menj el, leányodból kiment az ördög." Amikor azután hazaért az asszony, látta, hogy a gyermek az ágyon fekszik, és az ördög már kiment belőle.”
Aki „nem tartozik oda”. Csak szomszéd. Csak hallja. Aki soha nem tartozott Hozzá. Fordulhat ő is Jézushoz? Szabad kérnie Őt annak is, aki nem keresztyén? Vagy aki csak névleg református? Vagy úgy sem? Ez az asszony görög volt. Mennyi görög istenhez fordulhatott volna, vagy talán fordult is. Hiába. A helyzet nem lett jobb. Sőt lehet, hogy rosszabb lett. S akkor arra jár Jézus. A híre megelőzi. Neki hatalma van. Ő tud segíteni. Illetlen dolog volt találkozniuk egymással. De ha a gyermekem életéről van szó, kit érdekel az illem? Jézus lábai elé borul és könyörög. S Aki adhatná a csodát, kutyának nevezi: „mert nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak”. „Emberszámba sem vesz” – szoktuk mondani. Ez az asszony még ezt is vállalja. "Úgy van, Uram, de a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból." Meddig vagyok kész fejet hajtani Jézus előtt? Kész vagyok-e a büszkeségemet neki adni? Kész vagyok-e vállalni azt, hogy „mit szólnak az emberek”? Az őszinte, alázatos szív lehet csak megjutalmazott.
Úr Jézus, segíts kérlek, hogy ne az számítson, hogy mit mondanak az emberek. Segíts, hogy őszinte alázattal álljak eléd minden helyzetében az életemnek. Ámen
661. ének:
Szívem megalázván, tehozzád megyek, Elődbe, Istenem, hál’adást viszek És szent Fiad által néked könyörgök.
Áldott légy, én Uram, hogy megtartottál, Bút és kárt ez éjjel rám nem bocsátál, Angyali sereggel oltalmam voltál.
Mai nap ezt velem cselekedd, Uram: Mindenféle bűntől magam óvhassam, Hitem jó gyümölcsét hogy el ne rontsam.
Magamat egészen neked szentelem: Kegyelmes oltalmad legyen mellettem, Szentlelked és igéd legyen vezérem.
Istenem, tenéked legyen dicsőség, A Szentháromságban ki vagy egy Felség: Csak tégedet illet minden tisztesség!
Május 16. Kedd
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 7. rész 31-37. versei: „Jézus ismét elhagyta Tírusz határát, és Szidónon át a Galileai-tenger mellé ment a Tízváros határain keresztül. Ekkor egy dadogó süketet vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrevonta őt egymagában a sokaságból, ujját a süket fülébe dugta, majd ujjára köpve megérintette a nyelvét; azután az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá: "Effata, azaz: nyílj meg!" És megnyílt a füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott, úgyhogy hibátlanul beszélt. Jézus meghagyta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el; de minél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték, és szerfölött álmélkodtak, és ezt mondták: "Mindent helyesen cselekedett: a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélővé."”
„Megnyílt a füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott.” Bilincsbe ver bennünket a betegség. A rövid ideig tartóak is, a hosszan tartóak meg különösen. Szeretteink betegségét ugyanilyen nehezen viseljük. Mit teszünk? Megadjuk magunkat a megkötözöttségnek? Ha figyeltük az Úr Jézus gyógyításait, neki először a lélek volt fontos (megbocsáttatak a te bűneid Márk2:5), utána a test (kelj fel, fogd az ágyadat és járj Márk 2:9.). Vigyük hát a lelkünket, s beteg szerettünk lelkét az Úr Jézushoz! A gyógyulásra először a lelkünknek van szüksége. S „ki gyógyítná meg beteg szívemet, ha csak Te nem”. Igen, láttam a húsz évig beteg Édesapámat egészséges lélekkel, derűsen. Egészséges lelket adott neki Isten, s nekünk is. Azóta tudom, hogy ez nem volt magától értetődő dolog. Isten ajándéka volt. Ez a régmúlt. De mi van ma, amikor hordozzuk kín keservesen a magunk, vagy szerettünk betegségét? Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Ma is várja az őszintén egyedül Őbenne reménykedő szívünket. Ma is föl akar és tud oldozni bilincseink alól. Kérjük Őt teljes bizalommal.
Úr Jézus, bilincsbe ver hol a testem, hol a lelkem fájdalma. Köszönöm, hogy Te nem akarod, hogy bilincsben éljünk. Köszönöm, hogy Szabadító Istenünk vagy, s ha éppen testünk bilincseinek maradni kell, a lelkünk szabadságát akkor is megadod. Áldalak ezért, Uram. Ámen
1.Rád bízom, Rád bízom, a nehéz napokat Rád bízom! Rád bízom, Rád bízom a fényes napokat is! Sorsom legyen a Te kezedben, Biztos helyen van a féltő szívedben! Ezért hát: Rád bízom, Rád bízom, a nehéz napokat Rád bízom! Rád bízom, Rád bízom a fényes napokat is!
2. Nem félek, nem félek, ha volna mitől is, nem félek! Nem félek, nem félek, de kérem az erődet! Támaszt keresek az erődben, Vigaszt a szomorú, nehéz időkben, ha lesznek, Nem félek, nem félek, ha volna mitől is, nem félek! Nem félek, nem félek, de kérem az erődet!
3. Reménység, reménység, a holnap felől is reménység! Reménység, reménység megtart, ha jön a kétség! Fény lesz ott, ahol ma sötétség, Élet ott, ahol ma reménytelenség! Ezért hát: Reménység, reménység, a holnap felől is reménység! Reménység, reménység megtart, ha jön a kétség!
Május 17. Szerda
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 8. rész 1-10. versei: „Azokban a napokban, amikor ismét igen nagy volt a sokaság és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: "Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük; ha pedig éhesen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött." Tanítványai így feleltek: "Miből tudná valaki ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában?" Megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van?" Ők ezt válaszolták: "Hét." Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjék le a földre, azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy tegyék eléjük. Ők pedig a sokaság elé tették. Volt néhány kis haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük. Ettek és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét kosárral, pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket, és azonnal hajóba szállva tanítványaival együtt elment Dalmanuta vidékére.”
Három napos evangélizációt látok magam előtt. Valahol kint a „határban”, ahol szép nagy fű van, nincs telefon, nincs térerő, de nincs zene sem, semmilyen hangszer, csak Jézus egyedül. Reggeltől estig. Nem túlzok. Ott, az igénk tanúsága szerint ez történt. Ki mikor elfáradt, eldőlt a fűben. Aludt, majd felébredt, és figyelt tovább. Jézus pedig nem fáradt el szólni. Három napon át. Azt hiszem, akkor nem volt létfontosságú kérdés a napi háromszori, vagy ötszöri étkezés. Mindent felülírt, hogy OTT VAN JÉZUS, ŐT HALLGATHATJÁK. Azt hiszem, szívesen részt vennék egy ilyen spontán alkalmon, amit nem szervez meg előre senki, nem készül íróasztal mellett igehirdetés, de ott van Jézus, és Ő szól. Ilyen lesz a Mennyben. És az nemcsak három napig tart, hanem örökké. De most még itt vagyunk, s az Úr Jézus három nap után megszólal: „Szánakozom a sokaságon.” Ő számon tartja lelki és testi szükségeinket. Megszán, mert jól tudja, hogy mire van szükségem. Tudja és kielégíti. Itt mindent Jézus cselekszik. A tanítványok csak tovább adják, amit Tőle kapnak, s mindenki jól lakik. Én, mint mai tanítvány, tudom-e Rá bízni magam lehetetlen élethelyzetekben? Tudom-e, hiszem-e, hogy nekem csak tovább kell adni, amit Jézustól kaptam? Más feladatom nincs.
Úr Jézus, köszönöm, hogy újra és újra megerősítesz, hogy velem vándorolsz életem útján, s csak egy igazán fontos dolgom van benne, hogy Rád figyeljek. Segíts, hogy ne tévedjek el. Ámen
Velem vándorol utamon Jézus: Gond és félelem el nem ér, Elvisz, elsegít engem a célhoz, Ő a győzedelmes, hű vezér, Ő a győzedelmes, hű vezér!
Velem vándorol utamon Jézus: Ott az oltalom, hű szívén! Ha a szép napot fellegek rejtik, Ő az éltető, tiszta fény, Ő az éltető, tiszta fény.
Velem vándorol utamon Jézus, Bár az út néha oly sötét, Soha sincs okom félni a bajtól, Amíg irgalmas karja véd, Amíg irgalmas karja véd.
Velem vándorol utamon Jézus, Ez a vigaszom, baj ha jő. Bármily súlyosak rajtam a terhek, Segít hordani nékem Ő. Segít hordani, nékem Ő.
Velem vándorol utamon Jézus, Túl a sír sötét éjjelén fenn a mennyei, angyali karban: Nevét végtelen áldom én, Nevét végtelen áldom én.
Május 18. Áldozócsütörtök
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 8. rész 11-21. versei: „Kimentek hozzá a farizeusok, és vitatkozni kezdtek vele: mennyei jelt követeltek tőle, kísértve őt. Jézus lelke mélyéről felsóhajtva így szólt: "Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony, mondom néktek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek." Ezzel otthagyta őket, és ismét hajóba szállva elment a túlsó partra. De elfelejtettek kenyeret vinni, és mindössze egy kenyér volt velük a hajóban. Jézus figyelmeztette őket, és így szólt: "Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!" Erre tanakodni kezdtek arról, hogy nincs kenyerük. Amikor ezt Jézus észrevette, így szólt hozzájuk: "Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem veszitek észre, és nem értitek? Még mindig olyan keményszívűek vagytok? Van szemetek, és mégsem láttok, fületek is van, és mégsem hallotok? Nem is emlékeztek? Amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?" Így feleltek: "Tizenkettőt." "És amikor a hét kenyeret törtem meg a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?" Ezt mondták: "Hetet." Erre Jézus újra megkérdezte: "Még mindig nem értitek?"”
„Még mindig olyan keményszívűek vagytok? Van szemetek, és mégsem láttok, fületek is van, és mégsem hallotok? Nem is emlékeztek?” Hányszor tapasztaltuk életünk során Isten hatalmas jelenlétét, segítségét, szeretetét! Mégis újra és újra „megkeményedik” a szívünk. Nagyobb lesz a hitnél a félelem, a fájdalom, a betegség, a megbántottság, vagy a harag, az értetlenség. Ki tudja még mi minden nő, növekszik a szívünkben, s takarja el Jézus Krisztus jelenlétét. Pedig itt van ma is. Itt volt tegnap is, és itt lesz holnap is. De jó, ha ma újra hittel, bizalommal Őrá tekintünk. Akkor is, ha éppen nem értjük életünk történéseit, vagy ha nagyon fájnak azok.
Úr Jézus, köszönöm, hogy Te munkálkodsz a szívünkben. Előtted állunk szívünk keménységével. Csak Te tudsz megkönyörülni rajta. Kérünk, fordítsd Hozzád a szívünket. Ámen
516. ének:
Örvendezzetek, egek, Ti is, földi seregek! Mindnyájan örüljetek, Vígan énekeljetek, Mert Urunk feltámadott, Nékünk életet adott.
Jézus él, mi is élünk, A haláltól nem félünk, Mert ő diadalmat vett, Bűnünkért eleget tett Isteni erejével, Hathatós érdemével.
Nékünk megigazulást És a bűnből gyógyulást, Istennel békességet És boldog reménységet Nyert feltámadásával, Örök igazságával.
Előtted arcra esünk, S kérünk, édes kezesünk: Részeltess halálodnak És feltámadásodnak Drága érdemeiben, Édes gyümölcseiben.
Cselekedd Szentlelkeddel, Végtelen érdemeddel, Hogy új életet éljünk, Végre porból felkeljünk Örök, nagy boldogságra És halhatatlanságra.
Május 19. Péntek
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 8. rész 22-26. versei: „Amikor Bétsaidába érkeztek, egy vakot vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. Ő pedig a vakot kézen fogva kivezette a faluból, azután szemére köpve rátette kezét, és megkérdezte: "Látsz-e valamit?" Az felnézett, és így szólt: "Úgy látom az embereket, mintha fákat látnék, amint járkálnak." Aztán Jézus ismét rátette a kezét a szemére, ő pedig körülnézett, és meggyógyult, tisztán látott mindent. Jézus ekkor hazaküldte őt, és azt mondta: "Még a faluba se menj be!"”
Az Úr Jézus kézen fogta és kivezette a faluból. Amikor az Úr Jézussal találkozom, s meggyógyítja az életemet, akkor az egy olyan bensőséges dolog, ami csak Rá és rám tartozik. Nem kell hozzá néző közönség. Csak Ő van, és én. Elmondani sem tudom, hogy mi történt. Ha megpróbálom szavakba önteni, az már nem ugyanaz. Elvész belőle a lényeg: a Lélek. Azt tapasztaltam, hogy van, amiről nem lehet beszélni. Olyan gazdag a magyar nyelv szókincse, ilyenkor még sincs szó, ami kifejezhetné azt, ami történt. Nem is kell. Jó szót fogadni ilyenkor is az Úr Jézusnak: menj haza, még a faluba se menj be. Miért ne? Mert akkor kérdeznek. S te válaszolni fogsz. S rögtön érzed, hogy nem tudod elmondani. Valamit elveszítettél. Valamit, ami idáig melegítette a lelkedet, örömöt adott, sőt erőt adott.
Van, amikor hallgatni kell. Van, amikor szólni: a gadarai megszállottnak ezt mondta Jézus: Menj haza, és mondd el a tiéidnek, milyen nagy dolgot tett veled Isten. Neki szólni kellett. A vakságból gyógyultnak még hallgatni. Hiszem, eljött annak is az ideje, hogy szóljon.
Úr Jézus, kérlek, vezesd a gondolataimat, hogy tudjam, mikor kell hallgatni, s mikor kell szólni. Köszönöm, hogy kézen fogod azokat, akiket Hozzád „viszünk”. Köszönöm, hogy meggyógyítod őket. Ámen
825. ének:
Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet, buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!
Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy, észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!
Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengeségemet, erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!
Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelmesen nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!
Május 20. Szombat
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 8. rész 27-38. versei: „Jézus pedig elindult tanítványaival együtt Cézárea Filippi falvaiba. Útközben megkérdezte tanítványaitól: "Kinek mondanak engem az emberek?" Ők így feleltek: "Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások pedig egynek a próféták közül." Jézus tovább kérdezte őket: "Hát ti kinek mondotok engem?" Péter így válaszolt neki: "Te vagy a Krisztus." Jézus ekkor rájuk parancsolt, hogy senkinek ne beszéljenek őróla. És tanítani kezdte őket arra, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, és el kell vettetnie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. Jézus nyíltan beszélt erről a dologról. Péter ekkor magához vonva őt meg akarta dorgálni; ő azonban megfordulva tanítványaira tekintett, megdorgálta Pétert, és ezt mondta: "Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint." Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: "Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt. Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Mert mit adhat az ember váltságdíjul lelkéért? Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal."”
Mit jelent az emberek szerint gondolkozni? Kb. azt, hogy azt teszek, amit akarok. És Isten szerint gondolkozni? „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki az életét adja a barátaiért.” Isten országa szemszögéből pont fordítva van minden, mint ahogy mi emberi szemszögből gondolnánk. Meg akarom tartani az életem. Persze, hogy meg akarom. Ezért hát vigyázok rá. Egészséges életmódot folytatok. Sok vitamint fogyasztok, sportolok, eleget alszom, kerülöm a stresszt… s ezzel valóban megtartjuk az életünket? Számos példa van rá, hogy nem. Az Úr Jézus azt mondja, hogyha mindent odaadok, nem ragaszkodom foggal-körömmel az „életemhez”, hanem követem Jézust, azt teszem, amit Ő mond nekem, s nem azt, amit az önző érdekem diktál, akkor nyerek meg mindent.
Úr Jézus, nem szeretnék ragaszkodni a saját elképzeléseimhez. Szeretném a Te akaratodat cselekedni akkor is, ha ez lemondással jár. Akkor is, ha nehéznek tűnik. Köszönöm, hogy minden lemondásomban megajándékozott lehettem. Áldalak ezért. Ámen
758. ének:
1.Az Isten bárányára letészem bűnöm én. És lelkem béke várja ott a kereszt tövén. A szívem mindenestül az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül a Jézus vériben, a Jézus vériben.
2. Megtörve és üresen adom magam neki, Hogy újjá Ő teremtsen, az űrt Ő töltse ki. Minden gondom, keservem az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, eltörli bánatom, eltörli bánatom.
3. Örök kőszálra állva a lelkem megpihen; Nyugszom Atyám házába' Jézus kegyelmiben. Az Ő nevét imádom most mindenek felett; Jézus az én királyom, imámra felelet, imámra felelet.
4. Szeretnék lenni, mint Ő, alázatos, szelíd, Követni híven, mint Ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, hol mennyei sereg Dicső harmóniába' örök imát rebeg, örök imát rebeg.
Május 21. Vasárnap
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 9. rész 1–13. versei: „Azután így szólt hozzájuk: "Bizony, mon-dom néktek, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal." Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, felvitte csak őket külön egy magas hegyre, és szemük láttára elváltozott. Ruhája olyan tündöklő fehérré lett, amilyenre nem tud ruhafestő fehéríteni a földön. És megjelent nekik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal. Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: "Mester, jó nekünk itt lennünk, készítsünk ezért három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Il-lésnek." Mert nem tudta, mit mondjon, ugyanis annyira megrettentek. De felhő tá-madt, amely beárnyékolta őket, és hang hallatszott a felhőből: "Ez az én szeretett Fi-am, reá hallgassatok!" És hirtelen, amint körülnéztek, már senki mást nem láttak ma-guk mellett, csak Jézust egyedül. Amikor jöttek lefelé a hegyről, meghagyta nekik, hogy senkinek el ne mondják, amit láttak, hanem csak akkor, amikor az Ember fia már feltámadt a halottak közül. Meg is jegyezték jól ezt az igét, de tanakodtak maguk között: mit jelent feltámadni a halottak közül. Ezért megkérdezték tőle: "Miért mond-ják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?" Ő pedig így válaszolt: Illés való-ban előbb jön el és helyreállít mindent. Akkor viszont miért van megírva az Emberfi-áról, hogy sok szenvedésben és megvetésben lesz része? De mondom nektek, hogy Illés már el is jött, és azt tették vele, amit csak akartak, ahogyan meg van írva róla."”
Isten országa erő, hatalom. Messze nem az én hatalmaskodásom. Isten ereje hatalma, ami előtt térdet, fejet hajtok. Bizony, jó annak, aki már itt ebben a világban találkozik Vele, meglátja Őt, s örömmel hajt fejet előtte. Valahogy úgy élhetem ezt meg, mint Péter: „Jó nekünk itt lennünk!” Maradjunk itt. Emlékezem imádkozó közösségekre, ahonnan nehéz volt felállni. Maradjunk még! Itt van az Úr Jézus. Emlékszem istentiszteletekre, ahol jól esett volna, ha nincs vége, nem kell elindulni, nem kell szólni senkihez, mert Isten országának az öröme töltött be. Isten külön ajándéka, amikor láthatjuk a „megnyílt eget”. A „külön ajándékok” elkábítanak bennünket, s azt hisszük, hogy ezeket kell hajszolnunk. Minden nap erre van szükségünk. Isten szava azonban felébreszt: "Ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok!" A hétköznapok terhei között, nem a „fellegekben járva”, Jézusnak mindig van szava, tanácsa, útmutatása hozzánk. Jól teszem, ha Őrá hallgatok, s tanácsait követem.
Uram, köszönöm, amikor megengeded látni, megélni a Te csodáidat. S köszönöm, hogy minden hétköznapon velem vagy. Köszönöm, hogy minden nehézségben Te vagy az Úr. Légy áldott Istenünk! Ámen
438. ének:
1.Áldjuk a nagy Isten jóságát, Magasztaljuk irgalmasságát; Szívünkből szánk énekeljen, Dicséretével bételjen E mi kegyelmes jó Atyánknak!
2. Mert megújítá esztendőnket, Meghosszabbította időnket, Virrasztván új szakaszára És e nappal új napjára Világi rövid életünknek.
3. Teremts új szívet hát mibennünk, Hogy lehessen elődbe mennünk, És nálad kedvet találjunk, Boldog napokat számláljunk E felderült új esztendőben.
4. Lelki s testi áldások Atyja, Egeidnek gazdag harmatja Szálljon mennyből híveidre, Tulajdon teremtésidre, Kik tőled várnak minden jókat
5. A Jézusért, közbenjárónkért, Mi egyetlenegy szószólónkért Légy kegyelmes, kérésünket, Halld meg esedezésünket, Kik rád bízzuk minden ügyünket.