Dunavecsei Református EgyházközségDunavecsei Református Kollégium - Általános Iskola, Középiskola és Kollégium

2023.04.03-09.

Sándorné Ablonczy Zsuzsa

Április 03. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                                  

Pál apostol Kolossébeliekhez írt levele 1. rész 15-20. versei: „Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül. Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn. Ő a feje a testnek, az egyháznak is, ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által.”

Nagy hét van. Azért nevezzük így, mert a világtörténelem legnagyobb eseménye történt azon a héten. Jézus Krisztus áll igénk középpontjában. S boldog az az ember, akinek az élete középpontjában is Ő áll. Pál apostol arról ír, hogy MINDEN, az egész világ Ő általa és Őreá nézve van. Fáj, amikor körülöttem minden a húsvéti készülődésben a tojásról és a nyusziról szól. Ezek legfeljebb az éhhaláltól tudnak megszabadítani, de a Mennyország kapuját nem nyitják. A mi szívünkben szóljon ezen a héten MINDEN az Úr Jézusról. Legyen Ő Úr, legyen Ő a középpont. Történjen minden, amit cselekszem Őérte és Ő általa. Ha ajándékot vásárolok, Ő adjon hozzá bölcsességet. Ha sütök, ha főzök, ha takarítok, ha vendéget várok, Ő általa, és Őreá nézve tegyem, mert tehetem. Hogyan? Ha az én szívem középpontjában Jézus Krisztus él, akkor mindent Vele, Érte, Általa cselekszem. Egyik első osztályos unokám már pár hete kezdett készülődni. Tojásfigurát rajzolt, majd ráírta:  

 Kérdeztük tőle, mit jelentenek ezek a betűk.

Így válaszolt: úsvét, ámadás,  ézus.

Valahogy ilyen gyermeki hittel süthet és süssön át minden tettünkön, szavunkon annak öröme, hogy Jézus Krisztus él a szívünkben.

Úr Jézus, köszönöm, hogy Te békéltetsz önmagaddal bennünket, haszontalan gyermekeidet. Köszönöm, hogy még mindig türelemmel viselsz bennünket, pedig semmi jót nem érdemlünk Tőled. Uram, köszönöm, hogy mégis, mindennek ellenére megajándékoztál a Te békességeddel. Urunk, őrizd meg a szívünket, hogy csendben a Te békességedben járhassunk, s hogy adhassuk azt tovább azoknak, akik körülöttünk élnek. Ámen

1.Az Úr irgalma végtelen, Ezt folyton érzem én; Habár nincs semmi érdemem, Ő mégis hord kezén.         

2. Nincs arra szó, sem gondolat, Mi jóval áld az Úr; Ha lankadok, ő szárnyat ad, És terhem mind lehull.     

3. Sok itt a bűn és küzdelem, Az orkán zúgva dúl, De minden vészben, tengeren Megtart, megvéd az Úr.

4. Ha véget ér az életem, Új otthont nyújt az ég, Ott még szebb hangon zenghetem A Bárány énekét.


Április 04. Kedd

Áldás, békesség!                                                                                    

Pál apostol Kolossébeliekhez írt levele 1. rész 21-23. versei: „Titeket is, akik egykor Istentől elidegenedtek, és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, most viszont megbékéltetett emberi testében, halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé. Ha ugyan megmaradtok a hitben szilárdan és egyenesen, el nem tántorodva az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt, és amelynek én, Pál, szolgájává lettem.”

Elidegenedett. Mindannyian átéltük már ennek a fájdalmát: valaki, akit nagyon szerettünk, egyszerre „idegen” lett. Megváltozott a kapcsolatunk valamiért. Mennyire fájhat ez Istennek, amikor Ővele szemben tesszük ugyanezt. Sokszor gondolok gyermekkoromban egy képre: esténként úgy hajtottam a párnámra, álomra a fejem, mint aki Isten tenyerébe hajtja a fejét. Aztán kamaszodtam, és sok olyan dolgot tettem, amitől kőkeménnyé lett a fejem alatt a párna. Elidegenedtem Istentől. Nem éreztem jól magam így. Messze szakadtam Tőle. Aztán láttam, hogy vannak, akiknek egészen közel, a szívében él Isten, akkor elkezdtem keresni Őt. Őt, Aki már akkor életét adta értem, amikor még nem is tudtam Őróla. Már akkor megtett mindent azért, hogy én NE legyek Tőle elidegenedett. Szeretetével állt mellém akkor, amikor a legelveszettebbnek éreztem magam. Így tesz Ő mindegyikünkkel, akik keressük Őt. Megbékéltet. Aztán megszentel. Észre sem vesszük (mások hamarabb), és változtatja a gondolatainkat, döntéseinket, tetteinket. Megszentel. „Ha ugyan megmaradtok a hitben” – mondja Pál apostol. Vagyis lehet innen is elidegenedni. Lehet elindulni az istentiszteletre, aztán meg elmaradni. Lehet örömmel igét olvasni naponta, aztán lehet „ráunni”. Lehet egész szívvel imádkozni, aztán meg elhagyni, mint egy „rossz szokást”. Lehet elhagyni a hitet. Drága egykori presbiterünk mindig úgy engedte útjára a gyerekeit: „A hitet megtartsátok”. Mert lehet elhagyni a hitet. Ma azonban szabad nekünk minden fölismert elidegendettségünket az Úr Jézusnak elmondani, és egész szívvel kérni Tőle a megbékéltetést.

Úr Jézus, rettenet, amikor a szívem idegenné válik bárki ember számára, s még rettenetesebb, ha teelőtted lesz idegen. Bocsáss meg, amikor sodornak a napi események, s nem akarnak engedni Veled beszélgetni, Rád figyelni. Bocsáss meg, amikor engedem a harag, vagy a félelem felhőit megtelepedni fölöttem, s hagyom, hogy a szívem idegenné váljék a Te irgalmas szereteted számára. Uram, köszönöm, hogy még mindig vársz rám. Még mindig békességet szerzel a számomra. Áldalak érte. Ámen

711. ének:

1.Ím, nagy Isten, most előtted szívem kitárom, Menedékem nincs sehol a földi határon; Ha te nem jössz bánatomhoz biztató szóval, Italom könny, a kenyerem keserű sóhaj.         

2. Ha a világ nem tudná is számos bűnömet, Te előled elrejtenem semmit sem lehet; Látja Lelked minden bűnöm, melynek átka sújt: Vedd le rólam, ó, Úr Isten, vedd le ezt a súlyt!                

3. Jézusomra föltekintek a kereszt alatt, Nincs szívemnek nyugodalma vétkeim miatt; Ó, ne büntesd, Uram, azt, kit megtört a bánat: Szálljon reám irgalmadból béke, bocsánat!   

4. Szent Fiadért, ki engemet vérén megváltott, Hallgass meg, ha bűnbánattal hozzád kiáltok! Vigaszoddal térj kegyesen beteg szívemhez, Hozzád térő gyermekednek, Atyám, kegyelmezz!


Április 05. Szerda

Áldás, békesség!                                                                                   

Pál apostol Kolossébeliekhez írt levele 1. rész 24-30. versei: „Most örülök a tiértetek elviselt szenvedéseimnek, és testem elszenvedi mindazt, ami a Krisztus gyötrelmeiből még hátravan, az ő testéért, amely az egyház. Ennek a szolgájává lettem a szerint a megbízatás szerint, amelyet Isten nekem a ti javatokra adott, hogy teljesen feltárjam előttetek az Isten igéjét; mégpedig azt a titkot, amely örök idők és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most kijelentetett az ő szentjeinek, akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek. Mi őt hirdetjük, miközben minden embert teljes bölcsességgel intünk és tanítunk, hogy minden embert tökéletessé tegyünk a Krisztusban. Ezért fáradozom én is, és küzdök az ő ereje által, amely hatalmasan működik bennem.”

Gyakran szenvedünk. Hol testünkben, hol lelkünkben, hol mindkettőben. Van értetek viselt szenvedés, van miattatok viselt, vagy tőletek elviselt szenvedés is. Van értelmetlen szenvedés és van értelmes szenvedés. Valaha azt gondoltam, hogy csak egyetlen értelmes szenvedés van, a szülés, mert akkor EMBER SZÜLETIK AVILÁGRA, és ez hatalmas ajándék. Aztán megláthattam, hogy minden szenvedés értelmes, ami Krisztushoz visz közelebb. Különösen fogalmaz Pál. „Ami a Krisztus gyötrelméből még hátra van.” Ó, nem Krisztus szenvedése kevés, amit nekem kellene kipótolnom, hanem az én bűnöm, értetlenségem, önzésem, haragom, stb… a sok. S ezek bizony nekem sok szenvedést okoznak. Főleg, amíg ragaszkodom hozzájuk. Amíg önző szívem oda nem tud alázkodni az Úr Jézus elé, addig sokat szenvedek. Ezt a szenvedést köszönhetjük magunknak. Csak el kellene fogadnunk az előző napokban olvasott, Istentől küldött „békejobbot”. De mi nagyon szeretünk szenvedni, mert „nekem igazam van!” Itt a NAGYHÉT közepén szabad meglátnunk Krisztus titkát, hogy „Krisztus közöttetek van”. Sőt velünk van! Szabad Elé tennünk ma a szenvedéseinket:

Uram, nem akarom tovább cipelni az önző gondolataimat, sértettségeimet, haragomat, megbántottságomat, értetlenségemet. Nem akarok önmagam miatt tovább szenvedni. Nem akarok a szenvedéseimmel másoknak fájdalmat okozni. Köszönöm, hogy Te értem minden bűnömért tökéletesen eleget tettél. Uram, szabadíts meg a saját nyomorúságomból! Köszönöm, hogy Hozzád jöhetek. Ámen

727. ének:

Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem, Míg üvölt a habtusa, S nő a vész a tengeren, Rejts el, rejts el, itt ne hagyj, Míg eláll a fergeteg; Biztonságos révet adj, S majd fogadd el lelkemet.

    Nincs nekem más enyhelyem, Szívem Téged hív s keres, Ó, maradj itt, Mesterem, Őrizz, adj erőt, szeress! Véled állom a vihart, Hit s erő te vagy, te Szent, Szárnyad árnyával takard Fejemet, a védtelent.

    Csak te kellesz, én Uram, Benned mindent meglelek; Támogasd, ki elzuhan, Gyógyítsd meg, ki vak s beteg. Szent szavadra hallgatok, Tévedés az én bajom, Én hamisság s bűn vagyok, Te igazság s irgalom.

    Kegyelem vagy, égi jó, Mely minden bűnt eltörül, Hagyd, hogy gyógyító folyó Tisztogasson meg belül. Élet-kút vagy, lüktetés, Vízmerítni drága hely, Ó, buzogj fel bennem és Öröklét felé emelj.


Április 06. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                                           

Pál apostol Kolossébeliekhez írt levele 2. rész 1-7. versei: „Szeretném, ha tudnátok, mennyit küzdök értetek és a laodíceaiakért; és mindazokért, akik engem nem ismernek személyesen, hogy szívük felbátorodjék, összeforrva szeretetben, és eljussanak a teljes bizonyossághoz vezető ismeret egész gazdagságára: az Isten titkának, Krisztusnak ismeretére. Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve. Ezt azért mondom, nehogy valaki titeket megtévesztő szavakkal félrevezessen. Mert ha távol vagyok is testben, lélekben mégis veletek vagyok, és örömmel látom a köztetek uralkodó szép rendet és Krisztusba vetett hitetek szilárdságát. Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne. Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb.”

Nemcsak a Nagyhétnek, hanem egész keresztyén életünknek titka, elrejtett kincse Krisztus megismerése. Ez a kincs ajándék, amit jól teszünk, ha örömmel fogadunk. Drága ára van. Egyfelől az Úr Jézus szenvedésébe és halálába került. Nagy árat fizetett érte. Értem. Emberek is dolgoztak az üdvösségemen. Mindannyiunk üdvösségén. Mostanában egyre többet gondolok a szüleimre, akik sokat imádkoztak értem, értünk. Ők nem mondták ki, mint Pál apostol: „szeretném, ha tudnátok, mennyit küzdök értetek.” Én sem szoktam elmondani senkinek, hogy küzdök érte, imádkozom a lelkéért, könyörgök az üdvösségéért. Egyszer kaptunk egy levelet, amiben ez állt: „szeretnénk, ha tudnátok, hogy imádkozunk értetek”. Nagyon jó volt tudnunk, hogy nem vagyunk egyedül, ha több száz km-re is tőlünk, de imádkoznak értünk. Igen, szükségünk van közösségre, ahol értünk is küzdenek, s mi magunk is küzdhetünk, s küzdünk is másokért. Hosszú az út a Mennyországig. Sok küzdelmen visz keresztül. Szükségünk van társakra az úton. Szükségünk van, hogy „meggyökerezzünk”, „felépüljünk”, „megerősödjünk”. Így lesz egyre bőségesebb a hálaadásunk.

493. ének:

1.Ó, Krisztus-fő, te, zúzott, Te, véres szenvedő, Te, töviskoszorúzott, Kigúnyolt drága fő, Ki szépség tükre voltál, Ékes, csodás, remek, De most megcsúfolódtál: Szent fő, köszöntelek!         

2. Ékességed, te, drága, Melytől máskor remeg Világ hatalmassága, Köpés mocskolta meg. Milyen halványra váltál! Szemed fényét, amely Szebb volt minden sugárnál, Ki rútította el?  

3. Mind, ami kín, ütés ért, Magam hoztam Reád; Uram, e szenvedésért Lelkemben ég a vád. Feddő szót érdemelve Itt állok én, szegény, S kérlek, lelked kegyelme Sugározzék felém.     

4. Itt állok – ó, ne vess meg – A gyötrelmek helyén; Amíg ki nem hűl tested, El nem mozdulok én. S ha életed kilobban, Alácsuklik fejed, Ölemben és karomban Lesz nyugtató helyed.

5. Ó, légy érette áldott, Jézus, Egyetlenem, Hogy szörnyű kínhalálod Nagy jót akar velem. Add, hogy hódolva híven Tőled ne térjek el, S ha hűlni kezd a szívem, Benned pihenjek el.            

6. Mellőlem el ne távozz, Ha majd én távozom, A kínban, mit halál hoz, Állj mellém, Jézusom. Ha lelkem félve reszket, S rettent a meghalás, Nagy kínod és kereszted Legyen vigasztalás.               

7. Légy pajzsom és reményem, Ha kétség látogat, Véssem szívembe mélyen Kereszthalálodat. Rád nézzek, Rád szünetlen, S ha majd szívem megáll, Öleljen át a lelkem – Így halni: jó halál.


Április 7. Nagypéntek

Áldás, békesség!                                                                       

Pál apostol Kolossébeliekhez írt levele 2. rész 8-15. versei: „Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik. Mert benne lakik az istenség egész teljessége testileg, és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak. Benne vagytok körülmetélve is, de nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem a Krisztus szerinti körülmetéléssel, a bűn testének levetése által. A keresztségben vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül. És titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és bűnös valótok körülmetéletlenségében, ővele együtt életre keltett megbocsátva nekünk minden vétkünket. Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.”

Ennek a világnak mennyi hitető beszéde (érintsd meg, mondj áment és csoda történik veled; küldd tovább és meglátod, mennyi pénz érkezik hozzád, stb…), félelme akar uralkodni felettünk! Rabul akar ejteni! A NAGYPÉNTEK hatalmas üzenetét olvashattuk ma: Ott a keresztfán (amikor mindenki azt látta, hogy Jézus Krisztus szenved, Őt győzte le a Gonosz,) „lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.” Lefegyverezte, megszégyenítette, diadalmaskodott. Hát kell nekünk bármitől, bárkitől félnünk? Az Úr diadalmaskodott a Gonosz felett, a halál felett. S közben: eltörölte a minket terhelő adóslevelet. Igen, adósa vagyok az én Teremtő Istenemnek. Szeretetére hányszor válaszoltam szeretetlenséggel! S Ő ezt az adóslevelet odaszegezte a keresztfára. Vérével ráírta: FIZETVE.

Úr Jézus, ma még jobban fáj minden vétkem, amivel Téged sebeztelek. Bocsáss meg, kérlek. Bocsáss meg, hogy hagyom magam újra és újra becsapni. Kérlek, hadd maradjak melletted, s győzd le bennem mindazt, ami Tőled el akar választani. Ámen

490. ének:

1.Te, drága Jézus, mi történt tevéled, Hogy oly keményen sújt a zord ítélet? A szörnyű vétket el mivel követted? Mi volt a tetted?       

2.  Megostoroznak, tövissel csúfolnak, Arcodba vágnak, gúnyolódva szólnak, Epét ecettel kínálgatni mernek, Keresztre vernek.     

3. Mondd, ennyi kínnak mi az eredetje? Jaj, vétkeimmel vertelek keresztre! Amit Te szenvedsz, Jézus, én okoztam, Fejedre hoztam.

4. S mily büntetés, mit a világ Reád mért? A jó nyájőrző szenved a juháért; A bűnért, melyet szolgák elkövettek, Az Úr fizet meg.       

5. Meghal a jó, ki hűség volt s alázat, Az él, ki Isten bántására lázadt; A vétkes ember sértetlen, s bilincsben Ott áll az Isten.              

6. Ó, mérhetetlen szeretet, csodás hit, Amely a kínok zord útjára rávitt! Én vigadozva élek és örömben, Te kínözönben. 

7. Ó, nagy Királyom, minden kor Királya, Hűségedet hogy hirdethesse hála? Nincs emberszív, melyben tanács fakadhat: Néked mit adhat?

8. Ha trónusodnál, Jézusom, Vezérem, Fejem ragyogva fürdik majd a fényben: Énekelek, hol szentül zeng az ének, Dicsérve Téged.


Április 08. Nagyszombat

Áldás, békesség!                                                               

Pál apostol Kolossébeliekhez írt levele 2. rész 16-23. versei: „Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság. Ne vegye el tőletek a versenydíjat az, aki alázatoskodásban és angyalok iránti tiszteletben tetszeleg, látomásaival foglalkozik, saját bölcsességétől ok nélkül felfuvalkodik, de nem ragaszkodik a Főhöz: pedig ő tartja össze az egész testet inak és ízületek segítségével, és az őáltala növekszik az Isten szerinti növekedéssel. Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők: "Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!" Azokról van itt szó, amik arra valók, hogy elfogyasztva megsemmisüljenek. Ezek csupán emberi parancsok és rendelések. Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan a magunk csinálta kegyeskedés, az alázatoskodás és a test sanyargatása által, valójában azonban semmi értéke és haszna nincs, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet.”

Látszat és valóság. Látszat: amit mindenki lát: mit eszünk, mit iszunk, mibe öltözködünk, mihez nyúlunk hozzá, milyen szavakkal tudunk nyilvánosan imádkozni, mennyi alázattal mondjuk ki az áment, hogyan tudunk beszélni másoknak a hitünkről… Ez a látszat, amit magunkkal is el tudunk hitetni, hogy erre van szükség, ez így jó. A valóság pedig az, hogy Isten a szívünket nézi. S jól látja, hogy mi van a szívünkben. Őelőtte nem érdemes, nem szabad a látszatot „megjátszani”. „Ezek csupán emberi parancsok és rendelések. Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan a magunk csinálta kegyeskedés, az alázatoskodás és a test sanyargatása által, valójában azonban semmi értéke és haszna nincs, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet.” Isten a szívünket nézi, a szívünkre vágyik, semmi másra. Nagyszombaton Jeruzsálemben nagy volt a CSEND. Volt, aki sírt. Volt, aki ünnepelt. Volt, aki örült. Volt, aki gyászolt. Voltak, akik úton jártak. Az Úr Jézus mégis csak az emmausi tanítványok mellé szegődött. A szívüket látta. A kétségbeesett szűkséget.

Nagyszombat van. Engem is, Téged is így vár. Semmiféle kirakatrendezéssel. Őszintén. Szívünk terheivel. Azokat a terheket is odaszegezte a keresztfára. Hiszed-e, hogy olyan életet hozott a számodra, ahol a neki adott terhek nélkül élhetsz?

Úr Jézus, köszönöm, hogy a gyász sötét éjszakáján is vársz. Köszönöm, hogy nem várod, hogy szépítsem a történteket. Köszönöm, hogy az őszinte szívem várod. Most azt hozom eléd. Törölj ki abból, kérlek, minden látszatot. Áldj meg őszinte TÉGED ünnepléssel családunkban, gyülekezetünkben. Ámen.

715. ének:

1.Lelki próbáimban, Jézus, légy velem, El ne tántorodjék tőled életem. Félelem, ha bánt vagy nyereség kísért, Tőled elszakadnom ne hagyj semmiért.

2. Ha e világ bája engem hívogat, Nagy csalárdul kínál hitványságokat: Szemem elé állítsd szenvedésidet, Vérrel koronázott, szent keresztedet.

3. Tisztogass bár bajjal olykor engemet: Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet; Bár e test erőtlen: te oltárodon Keserű pohárral, hittel áldozom.

4. Ha halálra válik testem egykoron: Ragyogjon fel lelked e hitvány poron, Ama végső harcon rád bízom magam: Örök hajlékodba fogadj be, Uram!


Április 09. Húsvétvasárnap

Áldás, békesség!                                                                  

Pál apostol Kolossébeliekhez írt levele 3. rész 1-4. versei: „Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.”

Húsvétot ünnepelünk! KRISZTUS FELTÁMADOTT! Pál apostol azt írja, hogy Vele együtt mi is feltámadtunk. Mit jelent ez? Ha a szívem Jézusé, akkor halott vagyok minden bűn számára. De jó ezt mélyen a szívembe vésni, hogy a halott nem tud vétkezni, s hogy Krisztussal együtt feltámadtam én is, vagyis nekem többé nem kell a gonosznak engednem. Elmondhatom neki, hogy meghaltam a számára. S élni csak annak akarok, ami Krisztusé. Húsvét van! Feltámadás-ünnep! Nem a nyuszi, nem a tojás, nem a csibe! Megnyílt a Mennyország kapuja! Ennek örömében élhetek! Ennek örömében kereshetem mindazt a csodát, ami Isten ajándéka ezen a napon. Nem muszáj másnak betölteni a szívem. Szabad abban örvendezni, hogy Feltámadt Úr Jézusom van, Aki megbocsátott minden bűnömet. Szabad Vele élnem minden percemet már itt most. Szabad Hozzá készülődnöm, hogy szemtől szembe láthassam, s Vele maradhassak örökké. Szabad ennek az örömében élnem minden napomat ebben a világban. S tapasztalom, hogy igen, az életem el van rejtve Őbenne.

Úr Jézus, köszönöm, hogy kérhettem, s kérhetem a bocsánatodat. Köszönöm, hogy ma is hívsz a Te házadba a megterített Úrasztalához. Köszönöm, hogy Veled való életet készítettél nekem, s nekünk, a gyülekezet közösségében. Köszönöm, hogy elrejtesz bennünket Tebenned. Áldunk Téged, Urunk. Ámen

501. ének:

Krisztus feltámadott, Kit halál elragadott, Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk, Alleluja! Ha ő fel nem támad, Nincs többé bűnbocsánat, De él, ezért szent nevét, Zengjük ő dicséretét, Alleluja! Alleluja! Alleluja! Alleluja! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk, Alleluja!

Feltámadt Jézusomnak szolgálok, Ő a cél. Ő itt van a világban, tudom, tudom, hogy él. Látom kegyelme karját, hallom szelíd szavát. Sietve jön, ha hívom, Ő a leghűbb barát.

Ő él, Ő él, Úr Jézus ma is él. Beszél velem, és jár velem a keskeny ösvényen. Ő él, Ő él, üdvöt hozott nekem. Kérded: “Honnan tudod, hogy él ?” “Mert él a szívemben.”

Amerre nézek látom e gondos hű kezet. Bár szívem néha gyengül, de mégsem csügged el. Viharban, fergetegben Ő a legdrágább erő. Minden veszélyen átvisz, amíg visszajő.

Ő él, Ő él, Úr Jézus ma is él. Beszél velem, és jár velem a keskeny ösvényen. Ő él, Ő él, üdvöt hozott nekem. Kérded: “Honnan tudom, hogy él?” “Mert él a szívemben.”

Ujjongj azért te szent nép, harsogjon éneked! Jézusnak, a királynak alleluját zengjetek! Ő mindenek reménye, így senki nem szeret. Nincs nála senki jobb,

szebb, nincs kedvesebb.

Ő él, Ő él, Úr Jézus ma is él. Beszél velem, és jár velem a keskeny ösvényen. Ő él, Ő él, üdvöt hozott nekem. Kérded: “Honnan tudom, hogy él?” “Mert él a szívemben.”