Dunavecsei Református EgyházközségDunavecsei Református Kollégium - Általános Iskola, Középiskola és Kollégium

2023.01.30-02.05.

Sándorné Ablonczy Zsuzsa

Január 30. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                          

Lukács evangéliuma 13. rész 34-35. versei: "Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, mint a kotlós a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok! Íme, elhagyottá lesz a ti házatok. De mondom nektek, nem láttok addig engem, míg el nem jön az az idő, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki az ÚR nevében jön!"

Sok évvel ezelőtt az a gondolat lett rajtam úrrá, hogy meg kell látogatnom azokat a szülőket, akik óvodás, vagy önkormányzati iskolás gyermeküket hittanra íratták. Az akkor megélt határozott elutasítások éledtek föl bennem az Úr Jézus szavaira: „hányszor akartam egybegyűjteni gyermekeidet, mint kotlós a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok”… Aztán arra kellett gondolnom, hogy hányszor szólt hozzám Isten igéje, de én nem akartam hallani. Hányszor bántottam meg, utasítottam el az én szerető Istenemet! Hányszor nem értettem, nem akartam érteni a tanácsait! Azt gondoltam, hogy az én gondolatom a legjobb most. Istent szolgálom vele. Ma már tudom, hogy nem a magam gondolatát kell képviselnem, hanem azt, amit Isten bízott rám személyesen. Nemrégen láttam egy filmet, amelyben egy fiatalembernek sehogy sem akart sikerülni engedelmeskedni a főnöke utasításainak. Pedig anélkül nem működött a munkaviszony. Így van ez a mi hitünkkel is. Vagy megkérdezem, s komolyan veszem Isten tanácsait, vagy nem működik a keresztyénségem. S mi lesz velem, amikor mások kiáltják majd: „Áldott, aki az Úr nevében jön”!

Úr Jézus, hadd várjalak készen, örömmel, tanácsaidat megfogadva. Hadd áldjam szent neved. Segíts, hogy oda menjek, ahova Te küldesz, azt mondjam, amit Te üzensz, azt tegyem, amit Te bízol rám. Hadd tegyük így a Te kezedbe a gyülekezetünket, annak Pásztorát. Hadd mondjuk együtt örömmel: „Áldott, aki az Úr nevében jön”! Ámen

720. ének:

1.Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár megindu-lok, hogy rád bízzam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több hittel, ó, Uram.        

2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem éltem semmiben.          

3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem hirdettem neved; Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha szeretsz, miért sújt vessződ engemet?    

4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehoz-zád bűnömért, lásd, el nem juthatok. A béklyó súlya nyom, levetném, összetör-ném, De lelkem gyenge még s jaj, összeroskadok.

5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak úgy neked. Mit érek nélkü-led? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös én, hadd légyek gyermeked.     

6. Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.


Január 31. Kedd

Áldás, békesség!                                                                                

Lukács evangéliuma 14. rész 1-6. versei: "Amikor egyszer szombaton bement Jézus a farizeusok egyik vezetőjének a házába ebédelni, azok figyelték őt. Íme, ott egy vízkóros ember került elébe. Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól: Szabad-e szombaton gyógyítani, vagy nem? De ők hallgattak. Erre megérintette a beteget, meggyógyította és elbocsátotta. Hozzájuk pedig így szólt: Ha közületek valakinek a fia vagy ökre szombaton esik a kútba, vajon nem húzza-e ki azonnal? Nem tudtak erre mit felelni."

A farizeus vendéget hívott ebédre szombaton. Azt az ebédet ki készítette? Ki tálalta fel? A parancsolat így szól: „Megemlékezzél a nyugalom napjáról és megszenteljed azt… semmi dolgot ne tégy azon. Se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, sem senki, aki a te kapuidon belül van.”

Hányszor válunk ilyen farizeussá. Amit én teszek, az nagyon is rendben van. Amit más cselekszik, az nincs. Akkor sem, ha megegyezik a két cselekedet. Ó, hányszor nem vesszük észre magunkat, hogy hamis a mércénk. Önmagunkkal rendszerint elnézők vagyunk, míg másokkal egyáltalán nem.

Jézus Krisztus elé borulni, Tőle segítséget kérni bármely napon lehet. Ő nem fárad bele abba, hogy meghallgasson. Nem túl elfoglalt ahhoz, hogy segítsen. Nem elégeli meg azt, hogy újra és újra elfordulok Tőle. Szeret. Így, mert Ő szüntelen szeret, nekem is szabad minden napon szeretni, segíteni, jót tenni.

Uram, kérlek, nyisd fel a szemem, ha másképp ítélem meg a magam tetteit, mint a másokét. Ne engedd, hogy felmentsem magam abban, amiben mást elítélek. Add Uram, hogy a lelkem, a cselekedeteim neked szenteltek legyenek. Áldd meg, kérlek, a gyülekezetünket, annak Pásztorát. Hadd élhessünk áldásod alatt. Ámen

757. ének:

1.Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál! Az a víz s a drága vér, Melyet ontál a bűnér', Gyógyír légyen lelkemnek, Bűntől s vádtól mentsen meg!       

2. Törvényednek eleget Bűnös ember nem tehet; Buzgóságom égne bár, S folyna könnyem, mint az ár: Elégtételt az nem ad, Csak te válthatsz meg magad.               

3. Jövök, semmit nem hozva, Keresztedbe fogózva, Meztelen, hogy felruházz, Árván, bízva, hogy megszánsz; Nem hagy a bűn pihenést: Mosd le, ó, mert megemészt!

4. Ha bevégzem életem, és lezárul már szemem, Ismeretlen bár az út, Hozzád lelkem mennybe jut: Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál!


Február 01. Szerda

Áldás, békesség!                                                             

Lukács evangéliuma 14. rész 7-11. versei: „Azután egy példázatot mondott a meghívottaknak, amikor észrevette, hogyan válogatják a főhelyeket: "Ha valaki meghív lakodalomba, ne ülj a főhelyre, mert lehet, hogy nálad érdemesebb embert is meghívott. És ha odamegy hozzád, aki meghívott téged is meg őt is, és így szól: Engedd át neki a helyet! - akkor szégyenszemre az utolsó helyre fogsz kerülni. Hanem ha meghívnak, menj el, ülj le az utolsó helyre, hogy amikor jön az, aki meghívott, így szóljon hozzád: Barátom, ülj feljebb! - s akkor becsületed lesz minden asztaltársad előtt. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik."”

De szeretjük, ha felnéznek ránk, ha elismernek bennünket.  Ha nem ez történik, akkor magunk is igyekszünk felhívni a figyelmet a tetteinkre, szavainkra. Szükséges? Aligha. A tetteink magukért beszélnek, s ezt a szavaink csak elronthatják. Ha a tetteink nem beszélnek önmagukért, akkor azt a szavainkkal kár tovább „igazgatni”, mert csak rontanánk a helyzeten. Jó hát megfordítani a dolgot: hagyni, hogy a tetteink beszéljenek magukért. S aki nem veszi észre, hát nem veszi észre. Jó nekünk csendben, alázatosan élnünk.

Atyám, szeretnék mindig csendes és alázatos lenni. Segítségedet kérem hozzá. Ámen

807. ének:

1.Áldd lelkem Istened, Dicsérd e szent nevet, Jóságát hanyagul el ne feledd!  Eltörli bűnödet, Megváltja életed, Irgalma bekötöz minden sebet. Oly nagy az ég kicsi  földünk felett, Még nagyobb Istenben a szeretet. Nem bűneink szerint bánt most velünk megint. Jósága igazabb hűségre int.

2. Réti virág ma él, Fújja az őszi szél, Holnap már lekonyul, semmit sem ér. Napjaink, mint a por Szállnak, a szél sodor, Sok földi hatalom nincs már sehol. Oly nagy az ég kicsi földünk felett, Még nagyobb Istenben a szeretet. Porunkig lehajol,Az ítélet alól Felmentő kegyelem igéje szól.

3. Felséges Isten Ő, A fény és az erő. Életünk tavasza csak tőle jő. Áldja őt szép zene,Angyalok éneke, Menny és föld öröme, dicsérete. Oly nagy az ég kicsi földünk felett,Még nagyobb Istenben a szeretet. Áldjuk hát mi is Őt! Tőle kapunk erőt, Szolgálni szerető színe előtt.


Február 02. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                              

Lukács evangéliuma 14. rész 12-14. versei: „Azután szólt Jézus ahhoz is, aki őt meghívta: "Ha ebédet vagy vacsorát készítesz, ne a barátaidat hívd meg, ne is a testvéreidet, rokonaidat vagy gazdag szomszédaidat, nehogy viszonzásul ők is meghívjanak téged. Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg, és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor."”

Mennyire várjuk a viszonzást. Ha nem mondjuk ki, akkor is. Ezért mondja azt az Úr Jézus, hogy idegeneket, nagyon szegényeket ajándékozz. Ha lehet, névtelenül. Ne adhassák vissza. Másutt az evangéliumban így olvassuk: „semmit érte nem várván”. Jó megtanulnunk ezt a mondatot, mert nagy titok, s nagy ajándék rejlik benne. Mert hát hogyan is éljük ezt? De fáj a szívem, amikor ezt hallom: „Én nem ezt érdemeltem a gyermekemtől, az emberektől, Istentől, a sorstól!...” Mert hát adtunk. Adtuk a szívünk szeretetét a gyermekeinknek (meg a türelmetlenségünket, azt is, hogy most nem érek rá rád figyelni… csak ezt már elfelejtettük). S mi a „hála”? Nem azt kapjuk viszont, amit várnánk. S itt jön a kincs: „semmit érte nem várván”. Láttam egy filmet. Egy férj elkezdte építgetni a földig lerombolt családi életüket. Nehezen ment. A feleség nem akarta. Aztán amikor a férj eljutott addig, hogy már csak adni akart, „semmit érte nem várván”, akkor történt meg a CSODA: a feleség rádöbbent, hogy a férj megváltozott, s AKI őt megváltoztatta, arra neki is szüksége van. Mert ott fog beszélni az életünk, a tetteink az Úr Jézusról, ahol már egyáltalán nem elvárható lépést teszünk a másik emberért. Boldog leszel – mondja az Úr Jézus. Boldog leszek. Mert boldoggá nem az tesz, amikor én kapok valamit, hanem az, amikor örömet szerezhetek. S igazán boldoggá az tesz, amikor életem így kerül az Úr Jézus kezébe, s Ő megajándékoz még azzal a boldogsággal is, hogy láthatom, hogy szeretteim élete is az Ő kezébe került.

Úr Jézus, áldalak Téged, hogy megmutatod a boldogság útját. Igen, először minden idegszálunk tiltakozik ellene, félünk, hogy „kihasználnak”. Urunk, vezess ezen az úton, hogy tanuljunk Neked szolgálni, s érted tegyük azt, amit tehetünk embertársainkért, semmit érte nem várva. Áldd meg kérünk a gyülekezetünket. Áldd meg a Pásztorát. Ámen

39. zsoltár:

Magamban elvégezém és mondám, Hogy dolgom megtartóztatnám, Hogy nyelvem oly igét ne ejtene, Mely énnekem bút szerzene, Én szájamra zabolát vetettem, Míg a hitlen áll előttem.


Február 03. Péntek

Áldás, békesség!                                                                         

Lukács evangéliuma 14. rész 15-24. versei: „Mikor pedig ezt az egyik vendég meghallotta, így szólt hozzá: "Boldog az, aki Isten országának vendége." Ő pedig a következőképpen válaszolt: "Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van. De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem! A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek és kipróbálom. Kérlek, ments ki engem! Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek. Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat. A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely. Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam. Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat."”

"Boldog az, aki Isten országának vendége." Boldog. Ma sok dologról érzi az ember, hogy boldoggá teszi. Hideg napon egy meleg kályha, forró nyárban hűs ital, egy barátságos szó, mosoly, időben érkezett segítség… Egy napon mindez elmúlik. S akkor már csak két lehetőség marad: vagy maradéktalanul boldog, vagy maradéktalanul boldogtalan leszek, csak egyetlen boldogság marad: Isten országa. Milyen sok ember nem veszi ezt komolyan. Isten naponta hív Téged is, engem is az Ő vendégségébe. Hív, hogy Vele éljem az életem. S nekünk mindig van „ürügyünk”, hogy másutt keressük a boldogságot: anyagi javainkban, szerelemben, „fontos”, sőt sürgős dolgainkban. S nem érünk rá, vagy nem is akarunk „vendégségbe” menni Istenhez. Aztán egyszer azt vesszük észre, hogy már nem hív… Hiába keressük, hallgat… Miért nem válaszol?! Neki az a dolga!!! Valóban?! De jó lenne, ha tudnánk végre, hogy NEKÜNK MI A DOLGUNK. S ha már azt nem akarjuk tudni, akkor legalább azt lássuk meg, hogy mi nekünk a jól felfogott érdekünk. Igaz, érdekből sosem lesz hálás a szívem. De ha elindulunk az úton az egyetlen boldogság felé, akkor segítségünkre van, hogy meglássuk, hogy megértsük, és a szívünkben hála fakadjon. Ma Téged is hív. Nem mindegy, hogy mit válaszolsz. Ne akarj kimaradni Isten országából.

Uram, köszönöm, hogy még mindig hívsz bennünket. Köszönöm, hogy még mindig vársz igenlő válaszunkra. Köszönöm, hogy ma még szabad elindulni feléd, bocsánatot kérni, s elfogadni a boldogságot, amit Te adhatsz. Uram, könyörülj rajtunk, hogy el ne menjünk melletted. Ámen

747. ének:   

1.Siessetek, hamar lejár! Kegyelme már régóta vár. Ma még lehet, ma még szabad, Borulj le a kereszt alatt.                       

2. Elszáll a perc, az életed, Ma még, ha jössz, elérheted. Ne késs tovább, ne várj tovább: Ma kérd Atyád bocsánatát!


Február 04. Szombat

Áldás, békesség!                                                                           

Lukács evangéliuma 14. rész 25-35. versei: „Nagy sokaság ment vele, és ő feléjük fordulva így szólt: "Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom." "Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig? Nehogy - miután alapot vetett, de nem tudta befejezni - gúnyolni kezdje mindenki, aki látja, és ezt mondja: Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni." "Vagy ha az egyik király el akar indulni, hogy harcba bocsátkozzék egy másik királlyal, vajon nem ül-e le előbb, és nem tart-e tanácsot arról, hogy szembeszállhat-e tízezer élén azzal, aki húszezerrel jön ellene? Különben követséget küld, amikor az még távol van, és megkérdezi a békefeltételeket. Így tehát, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, nem lehet az én tanítványom." "Jó a só, de ha elveszti az ízét, hogyan tudják azt visszaadni? Sem a földnek, sem trágyának nem alkalmas: tehát kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja!"”

Nem gyűlöli meg… Micsoda kemény szavak. El kellett olvasnom az eredeti görög szöveget. A görög szó igen, azt is jelenti, hogy gyűlöl, meg azt is, hogy kevésbé szeret. Tehát itt is a sorrendről van szó. Kié az első hely a szívemben? Kit szeretek a legjobban? A szüleim? A testvérem? A házastársam? A gyermekem? Az unokám? Ha őket szeretem a legjobban, akkor – olvasom tovább az eredeti szöveget – nem tudok, képtelen vagyok az Úr Jézus tanítványává lenni, mert testem-lelkem hozzájuk kötődik. Ők határoznak meg minden döntésemet. S itt jön a krisztusi fordulat: ha Őt szeretem a legjobban, akkor Ő segít, megtanít jól szeretni, igazán szeretni a szülőm, a társam, a gyermekem, vagy éppen az unokám. Nem elveszítem, éppen megnyerem őket. Azt viszont fel kell mérnem, hogy kész vagyok-e lemondani a „birtoklásról”. Tudom-e, hogy Krisztus követése áldozatokkal jár? Vállalom-e? Dietrich Bonhoeffer a második világháború alatt kész volt életét kockára téve állni hitében Krisztus mellett. Meghalni is kész volt. Én kész vagyok? Te kész vagy?

Úr Jézus, Te tedd késszé a szívemet, hogy Téged szolgáljalak minden körülmények között. Ámen

628. ének:

1. Áldó hatalmak oltalmába rejtve Csak várjuk békén mindazt, ami jő. Mert Isten őriz híven reggel, este, Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő.     

2. Ha gyötri, bántja szívünket a régi, És múlt napoknak terhe ránk szakad, Megrettent lelkünk vigaszodat kéri, Mit nékünk szerzett, Atyánk, szent Fiad.       

3. S ha szenvedések kelyhét adod inni, Mely színig töltött, keserű s nehéz, Te segíts békén, hálával elvenni, Hisz áldva nyújtja hű atyai kéz!     

4. És ha az úton örömöt adsz nékünk, Ha szép napod ragyogva ránk nevet, Biztasson, intsen sok nehéz emlékünk, Hogy életünket szenteljük neked!      

5. A csend köröttünk mélyen szerteárad. Hadd halljuk azt a tiszta éneket, Amely betölti rejtett, szép világod, Hol téged dicsér minden gyermeked! (Dietrich Bonhoeffer)


Február 05. Vasárnap

 Áldás, békesség!                                                                         

Lukács evangéliuma 15. rész 1-7. versei: „A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: "Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük." Ő erre ezt a példázatot mondta nekik: "Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre."”

„Kilencvenkilenc igaz, akinek nincs szüksége megtérésre.” Nincs szüksége megtérésre? Azt olvasom a Római levél 3. részének 10. versében: „Nincsen csak egy igaz is”. Mégis meglehet, hogy százból kilencvenkilenc azt gondolja magáról, hogy ő igaz. Isten és emberek előtt bűntelen. Sem isteni sem emberi jogrendben el nem ítélhető. Igen, ezen a kilencvenkilencen szomorkodnak a mennyei seregek. Aki úgy gondolja, hogy neki nincs szüksége megtérésre, az nem is keresi a megtérés lehetőségét. Megdöbbentem, amikor először olvastam József Attila versét:

 ÉN NEM TUDTAM
„Én úgy hallgattam mindig, mint mesét a bűnről szóló tanítást. Utána nevettem is - mily ostoba beszéd! Bűnről fecseg, ki cselekedni gyáva!

Én nem tudtam, hogy annyi szörnyűség barlangja szívem. Azt hittem, mamája ringatja úgy elalvó gyermekét, ahogy dobogva álmait kínálja.

Most már tudom. E rebbentő igazság nagy fényében az eredendő gazság szívemben, mint ravatal, feketül.

S ha én nem szólnék, kinyögné a szájam: bár lennétek ily bűnösök mindnyájan, hogy ne maradjak egész egyedül.”

Elveszett voltam. De rám talált. Magához ölelt. Nem érdemeltem, nem érdemlem meg. A harang ma is ezért szól. Minden elveszettet hív. Isten mindnyájunkat magához akar ölelni.

238. ének:

Eltévedtem, mint juh, Eltévedtem, mint juh, A bűnösök útjára. Ó, segíts, Jézusom, Őriző pásztorom, Hogy ne jussak romlásra. Te ontál drága vért Elveszett juhokért, Viselj gondot a nyájra!

Én is juhod vagyok, Én is juhod vagyok, Nyájadnak legkisebbje, Kit te megtéríthetsz, Bűnből kivezethetsz A szép, kies helyekre. Kérlek azért hitből, töredelmes szívből, Fogadj, végy kegyelmedbe.

Ím, előtted állok, Ím, előtted állok, Ajtód előtt zörgetek. Bár titkos bűnökkel És nyilván levőkkel Vétkeztem te ellened: Kérlek mindazáltal, Nagy irgalmassággal Fogadd vissza gyermeked.

Bár a hit szívemben, Bár a hit szívemben, Oly kicsiny mint mustármag, Mégis bármily gyenge Szentlelked nevelje, Nevelje fel nagy fának, Hogy terjedjen ága És legyen virága Kedves néked, Urának.

Szállj le, Uram, hozzám, Szállj le, Uram, hozzám, Jöjj, ó, Jézus, sietve, Vágyakozó szívvel, Kiterjesztett kézzel Várlak immár epedve, Hogy veled mennyekbe, Örömmel menjek be Ábrahám kebelébe