2023.01.23-29.
Január 23. Hétfő
Áldás, békesség!
Lukács evangéliuma 12. rész 54-59. versei: "Azután szólt a sokasághoz is: Amikor látjátok, hogy felhő támad nyugatról, mindjárt azt mondjátok, hogy eső jön, és úgy lesz. Amikor pedig déli szél fúj, azt mondjátok, hogy hőség jön, és úgy lesz. Képmutatók, a föld és az ég jelenségeit felismeritek, e mostani időt miért nem tudjátok felismerni?"
De miért nem ítélitek meg magatoktól is, hogy mi a helyes? Amikor ellenfeleddel az elöljáró elé mégy, még útközben igyekezz megegyezni vele, nehogy a bíró elé hurcoljon, és a bíró átadjon a börtönőrnek, a börtönőr pedig tömlöcbe vessen téged. Mondom neked, nem jössz ki onnan addig, amíg meg nem adod az utolsó fillért is.
Felnézünk az égboltra, látjuk a felhőket és sok dolgot megállapítunk belőlük. Tudjuk, milyen irányból, melyik felhőből várhatunk esőt. Közzé tesszük a népi megfigyeléseket… S nem ismerjük fel, ha Isten szól hozzánk… Pedig Isten szól hozzánk. Minden nap. Nem hagy magunkra. De ha bedugom a fülem, elfordítom a tekintetem, akkor hiába szól. Pedig, ha figyelünk, az Ő hozzánk fordulásának is vannak jelei. Igen, az Ige, amit olvashatok. A magyarázat, amin elgondolkozhatok. Az imádság, ami egészen közel visz Hozzá. S ha csak csendben vagyok, és „nem teszek semmit sem”, csak figyelek, akkor is felismerhetem, hogy Ő jön hozzám. Beszél a lelkemmel. Ám a napi zajt nem fogja „túl kiabálni”. Tehetné, de nem teszi. Ő a csendben szólal meg. Ha „szívem csendben az Úrra figyel, ki segít”. Olyankor az „útközben” lévő dol-gaimban is ad helyes gondolatot, kínál jó megoldást, amiért örökre áldom Őt.
Istenem, köszönöm, hogy Te egészen közel jössz hozzánk. Köszönöm, hogy Téged is felismerhetünk. Köszönöm, hogy nem akarod, hogy remény nélkül, sötétben botorkáljunk. Köszönöm, hogy Te adsz lelkünknek vezetőt. Köszönöm, hogy Te vezetsz magad. Áldom szent neved. Ámen
824. ének:
1."Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így mondom, mert magam rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.
2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancsodat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent igazságodat.
3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem; Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.
4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet, Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.
5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.
6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mindörökre nő.
Január 24. Kedd
Áldás, békesség!
Lukács evangéliuma 13. rész 1-5. versei: "Abban az időben néhányan hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozati állataik vérével elegyítette. Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: Azt gondoljátok, hogy ezek a galileai emberek bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ezeket kellett elszenvedniük? Nem! Sőt azt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámnál, és megölte őket, vétkesebb volt minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Nem! Sőt azt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy elvesztek."
Ha meg nem tértek.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ha valaki beteg, az valamilyen bűnének következménye. Ha valakit meggyilkolnak, biztos volt valami oka. Ha idő előtt meghal, valami bűn vitte el… A vakon született ember mellett az Úr Jézust kérdezik a tanítványai: „Ki vétkezett? Ez, vagy a szülei?” Magunk bajaival is ezért nézünk értetlenül szembe: „Csak nem vagyok annyira rossz?!!!” Az Úr Jézus ma arra figyelmeztet bennünket, hogy így nem jól gondoljuk a dolgokat. Ne higgyük, hogy XY bűnösebb, mint mi, s azért történnek a dolgok úgy, ahogy az megdöbbentő. Azt meg végképp ne higgyük, hogy mi különbek vagyunk. Ne gondoljuk, hogy mi „megérdemeljük”, hogy Isten „kényeztessen” bennünket. Nem érdemeljük meg. Ha látjuk Isten szabadítását, az nem a mi érdemünk. Isten ajándéka. S az Úr Jézus ma azt mondja kétszer is: „ha meg nem tértek, elvesztek!” MINDEN EMBERNEK SZÜKSÉGE VAN A MEGTÉRÉSRE. Nekem is. Neked is. Mit jelent ez? Meglátom, és elismerem, hogy tetteimmel, szavaimmal, gondolataimmal naponta megbántom Istent. Amikor az Ő felém forduló mérhetetlen szeretete mellett csak úgy elmegyek. Nem számít, nem kértem… Az persze jól esne, ha törekvéseim elől minden akadályt elhárítana. Csak hát Ő nem a szolgám. Ő a világ URA. Nem én parancsolok, hanem Ő. S amíg szavának hátat fordítok, semmi közöm hozzá. „Boldogan” rohanok a kárhozatba. Nem vagyok annyira rossz?! Csak gondoljuk meg, hogy akit szeretünk (gyermekünk, unokánk, házastársunk, barátunk) ezt teszi velünk. Folyamatosan nem figyel ránk. Nem törődik velünk. Nem jön hozzánk. Ugye ez nagyon jól esik? Vagy érezzük már, hogy szükségünk van a megtérésre, az Istenhez fordulásra? A bocsánatkérésre? A Rá figyelésre? A tanácsainak megfogadására?
Úr Jézus, szükségem van Rád. Bocsáss meg, hogy újra és újra a saját fejem után indulok el. Könyörülj rajtam. Fordítsd Hozzád a tekintetemet. Áldd meg gyülekezetünket is a Hozzád fordulással. Áldd meg Pásztorunkat. Ámen
760. ének:
1.Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétségbe nem esem.
2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De kegyelmed örök.
3. Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts bajomon!
4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva van, Hogy irgalmad enyém.
5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám, Már bánat és gond sem gyötör: Meghallgatod imám.
6. Jézusban bízva én szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám szeret nagyon.
Január 25. Szerda
Áldás, békesség!
Lukács evangéliuma 13. rész 6-9. versei: "Azután ezt a példázatot mondta: Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. Azt mondta a vincellérnek: Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába? De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki!"
Miért vagyok keresztyén ember?
Azért, hogy Isten engem kényeztessen? Azért, hogy szeretetében fürödhessek? Azért, hogy jól legyen dolgom?
Az Úr Jézus arra figyelmeztet, hogy azért, hogy gyümölcsöt teremjek. Azért, hogy javára legyek a világnak.
S ha nem teremtem jó gyümölcsöt? Az bizony baj. Kárba veszett az életem. „Üres kézzel kell állanom az Úr elé”… Akkor megáll mellettem a „vincellér”: „Uram, adj még neki egy évet.”S az Úr vár, hogy könyörüljön rajtam. Magamtól persze nem fog menni az ajándékba kapott még egy esztendőben sem. De kérhetem az Úr Jézust, hogy álljon mellém, s mellém fog állni. Vele, ketten sikerülni fog.
Ajándék időt kaptunk mindannyian. Szabad benne minden napot imádsággal kezdeni, s imádsággal fejezni be. Sőt imádsággal lépni minden helyzet elé. Szabad. Nem kell egyedül gyötrődnöm sem a megbocsátással, sem a feladataim elvégzésével. MINDENHEZ SEGÍTSÉGÜL HÍVHATOM AZ ÚR JÉZUST. S Ő mellém áll, ha hívom. Mellém áll, hogy jó gyümölcsöt teremhessek.
Úr Jézus, köszönöm, hogy még mindig adsz időt, hogy a napjaimat Veled éljem. Köszönöm, hogy hittel hihetem, hogy Te készíted el az életem, s gyülekezetünk minden tagjának életét arra a napra, amikor előtted meg kell állni. Áldalak Uram. Ámen
773. ének:
1.Tudom: az én Megváltóm él, Hajléka készen vár reám; Már int felém és koronát Ígér a földi harc után. Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen.
2. Remélek Jézusomban én, Ő törlé el sok bűnömet; Ajkáról hívón zeng felém: „Jer haza, vár rád Mestered!” Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen!
3. Előttem oly csudálatos, Hogy értem szállt a földre le; Miattam annyit szenvedett, Bűnömért annyit véreze. Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen!
4. Tudom, hogy közel Mesterem, Az óra fut, a nap közel; Elébe állok csakhamar, Megváltó Jézusom, jövel! Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen!
Január 26. Csütörtök
Áldás, békesség!
Lukács evangéliuma 13. rész 10-17. versei: "Egyszer valamelyik zsinagógában tanított szombaton. Íme, volt ott egy asszony, akiben betegség lelke lakott tizennyolc éve, és annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem volt képes felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta őt, előszólította, és ezt mondta neki: Asszony, megszabadultál betegségedből. És rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent. A zsinagógai elöljáró azonban megharagudott, hogy szombaton gyógyított Jézus, és így szólt a sokasághoz: Hat nap van, amelyen munkálkodni kell, azokon jöjjetek gyógyíttatni magatokat, és ne szombaton! Az Úr így válaszolt neki: Képmutatók, vajon szombaton nem oldja-e el mindegyikőtök a maga ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem vezeti-e ki itatni? Hát Ábrahámnak ezt a leányát, akit tizennyolc éve megkötözött a Sátán, nem kellett-e feloldani ebből a kötelékből szombaton? Amikor ezt mondta, ellenfelei mindnyájan megszégyenültek, de az egész sokaság örült mindazoknak a csodáknak, amelyeket ő vitt véghez."
Tizennyolc éve betegség lelke lakott benne!
- Tizennyolc év! Milyen hosszú idő mindennapi fájdalomban, vagy feladatok elvégzésének akadályoztatásában. Édesapám húsz évet töltött tolókocsiban. Mindig azt mondtuk, Édesapa nem beteg, csak nem tud járni. Nézem a fényképét, a mosolyát. Legszívesebben mellékelném. Ezzel a derűvel élt közöttünk. Tizennyolc év! Mi a néhány órát, napot, évet is nehezen tűrjük. Sokszor vagyunk tele panasszal. Joni Eareckson Tada 17 évesen lebénult. Egyszer azt mondta: „Mindig a mai napot kérem el Istentől, mert nem tudnám elviselni, hogy még évtizedekig tolószékben kell élnem”. Ma már elmúlt 70 éves, és sok-sok ember támasza a hitével. Nekünk is szabad kérni naponta erőt a szenvedéseink elhordozásához. Elég a mai napot elkérni minden nap.
- Betegség lelke lakot benne. Meg sem gondoljuk, hogy mi lakik bennünk, vagy ki lakik bennünk. Szedjük a fájdalom csillapítókat, panaszkodunk, kérdezünk, hogy miért van ez. Ha Istent kérdezzük, Ő megadja a választ. Nem kell megadnunk magunkat a betegség lelkének! Nekünk, keresztyéneknek nagyszerű ajándékunk Istentől, hogy Szentlelke lakozik bennünk. A betegség lelke nem lakhat bennünk, ha Isten Szentlelke lakik ott. Ez nem azt jelenti, hogy nem vagyunk, nem leszünk betegek, de azt igen, hogy nem vagyunk a betegség tulajdonai. Nem uralkodhat rajtam. Istené vagyok. Akkor is, ha a betegség erőt vesz rajtam. Istenhez tartozom. A testemet gyötörheti a baj, de a lelkemet nem. Isten Szentlelkéhez fordulhatok a lelkem védelméért. Pár napja olvastuk: „Attól féljetek, aki a lelketeket viszi kárhozatra.” Istené a lelkem akkor is, ha a testemnek gyötrelmeket kell elviselni.
313. ének:
Megáll az Istennek igéje, És nem állhat senki ellene. A nagy Isten vagyon mivelünk, És Szentlelke lakozik bennünk.
Uram, add, hogy amikor fájdalmak gyötörnek, a Te Lelked erejébe kapaszkodhassak. Köszönöm, hogy engem is ugyanúgy szeretsz, mint azt az Ábrahám leányát. Áldalak, Uram. Ámen
Január 27. Péntek
Áldás, békesség!
Lukács evangéliuma 13. rész 18-21. versei: "Azután így szólt Jézus: Mihez hasonló az Isten országa, és mihez hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz, amelyet fogott egy ember, és elvetett a kertjében, az pedig felnövekedett, és fává lett, úgyhogy az égi madarak fészket raktak ágai között. Majd ismét szólt: Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott egy asszony, és belekevert három mérce lisztbe, míg végül az egész megkelt."
A közöttünk lévő Isten országa. Hol keressem az Isten országát?
Hozzá szoktunk, hogy felnézünk az égre, s valahol ott messze a felhők mögött keressük. Az Úr Jézus arról beszél, hogy egészen közel van hozzánk. Térben? Időben? A Lukács evangéliuma 17:21-ben olvassuk: „Isten országa tibennetek van” Más fordítás szerint közöttetek. Szóval nem elérhetetlen távolságban. Ha keresem, a szívemben kell keresnem. Isten veti a magot: az igét. Az gyökeret ver (verhet) a szívemben. S ha őrizem, táplálom, gondozom, védem, akkor nő, növekszik. Ha drága, féltett kincsem Isten szava. Akkor az növekszik a szívemben, az életemben. S ha még mindig drága kincsem, akkor egyszer csak azt veszem észre, - vagy mások veszik észre, - hogy betölti az egész életemet. Mindennél fontosabb, mindennél többet ér a számomra. Bennem növekszik Isten országa.
Aztán úgy is igaz, hogy ha bennem is növekszik az Isten iránti buzgó szeretet, akaratának való engedelmesség, meg benned is, akkor már közöttünk növekszik Isten országa. S mert Isten mindig gyülekezetekben, közösségben gondolkodott, hát Isten országának növekedését munkálja minden gyülekezeti alkalom. Minden vasárnapi istentisztelet. Az Ige szól, a szívünkben meggyökerezik, növekszik, s együtt növekszik a gyülekezetben Isten országa.
Sokszor szomorkodunk, hogy egyedül vagyunk, vagy kevesen vagyunk. Az Úr Jézus arra bátorít ma, hogy ne a szomorúságot tápláljuk magunkban, hanem a reményt, a hitet. Isten növeszti „hatalmas fává” az Ő országát. Nekünk csak a magunkét kell hozzá tennünk, a hitet, az engedelmességet.
Úr Jézus, köszönöm, hogy Te növeszted bennünk és közöttünk a Te országodat. Hadd dicsérjen ezért Téged együtt az egész gyülekezet. Ámen
393. ének:
1.Dicséretet mond nyelve mindennek Tenéked, könyörülő Istennek, Hogy meglátván nyavalyás sorsunkat, Elvégezted szabadításunkat, Evégre Fiad küldéd e világra, Hogy utat nyisson nékünk mennyországra.
2. Megaláztad, hogy felmagasztaljon, Ő szomorkodott, hogy vigasztaljon; Szegénységben élt, hogy gazdagítson, Meghalt, hogy minket megszabadítson Kárhozatától az örök halálnak: Ily dolgot még angyalok is csudálnak.
3. Áldott légy, Atyánk, hogy könyörültél, És hozzánk ilyen megtartót küldtél! Vígy elébb ennek ismeretében, Adj üdvösséget Fiad nevében; Igaz hit által köss össze ővele, Melynek a szeretet légyen kötele.
4. Tekints Fiadnak szent érdemére, Melyet elődbe tett drága vére; Érte bocsásd meg sok bűneinket. A kárhozattól szabadíts minket, Általa végre hozzád égbe érjünk, Ott szent Fiaddal s Lelkeddel dicsérjünk!
Január 28. Szombat
Áldás, békesség!
Lukács evangéliuma 13. rész 22-30. versei: "Amikor Jeruzsálem felé tartott, városról városra és faluról falura haladva mindenütt tanított. Valaki ezt kérdezte tőle: Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek? Ő így felelt nekik: Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. Amikor már felkelt a ház ura, és bezárta az ajtót, megálltok kívül, és zörgetni kezdtek az ajtón, és így szóltok: Uram, nyiss ajtót nekünk! De ő így válaszol nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok. Akkor kezditek majd mondani: Előtted ettünk és ittunk, és az utcáinkon tanítottál. Ő pedig ezt mondja nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok, távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők! Ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákóbot és a prófétákat mind az Isten országában, és hogy ti magatok ki vagytok rekesztve onnan. Akkor eljönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek az Isten országában. És íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek."
„Nem ismerlek titeket!” Rám tört egy emlék. Egyik nyáron a táborainkban a Zarándok útját éltük együtt át. Hét közben a gyerekek kaptak egy tekercset. Elmondtuk, hogy azt mindig hordják magukkal. Utolsó ebédhez zárt ajtó fogadta őket. Csak az léphetett be, aki felmutatta a tekercsét. Voltak, akiknél nem volt ott. Az ajtó előttük bezáródott. Én kint álltam velük az ajtó előtt. Énekszó hallatszott. A bent lévők boldogan dicsérték Istent énekekkel. Hihetetlenül fájt kizártnak lenni, kint állni, hallgatni. Nem énekelhetek velük együtt… Aztán megnyílt az ajtó, s beléphettünk mi is. Megbeszéltük, ma ez csak „játék”, de egykor „élesbe” megy. A Menny ajtaja is bezáródhat előttem, s akkor hiába minden, csak sírhatok. Igyekezzünk hát belépni most, amíg még lehet. Kedden azt olvastuk, hogy minden embernek szüksége van a megtérésre. Nekem is. A meg nem térő ember előtt zárva van a Menny kapuja. Szükségem van rá, hogy az Isten nélküli életemből Istenhez forduljak. Szükségem van a bocsánatára, szeretetére, vezetésére. Nem akarom átélni, hogy állok a Menny kapujában, odabent Istent dicsérik, s én nem mehetek be soha, soha…
Úr Jézus, hadd legyen egészen a Tied az életem, minden gondolatom. Kérlek, lakjál a szívemben, vezess utadon. Te vezesd a gyülekezetünk minden tagját, Pásztorát. Hadd járjunk utadon. Ámen
722. ének:
1.Ó, Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz, Bejönnél már, de némán kulcsfordulásra vársz. Mi mondjuk, hogy miénk vagy, te vagy a név, a jel: Ó, szégyen, hogy te légy az, akinek várni kell.
2. Ó, Jézus, most kopogtatsz, sebhelyes még a kéz; Könnymarta kedves arcod oly búsan intve néz. Ó, áldott, drága jóság, mely ennyit tűrve vár! Ó, bűnök szörnyű bűne, mely téged így kizár!
3. Ó, Jézus, szólsz, s a szívhez a szó szelíden ér: Így bánsz velem? - teérted hullt testemből a vér! Bús szégyennel behívunk, az ajtónk nyitva már. Jöjj, Jézus, jöjj, ne hagyj el, a szívünk várva vár.
Január 29. Vasárnap
Áldás, békesség!
Lukács evangéliuma 13. rész 31-33. versei: "Még abban az órában néhány farizeus ment oda hozzá, és így szóltak: Menj, távozz el innen, mert Heródes meg akar ölni. Ő ezt mondta nekik: Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ma és holnap ördögöket űzök ki, és gyógyítok, de harmadnap bevégzem küldetésemet. Viszont ma, holnap és a következő napon úton kell lennem, mert nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül."
MENEKÜLJ! Pár héttel vagyunk karácsony után, amikor találkozhattunk azzal, hogy József Egyiptomba menekül Máriával és a kisded Jézussal Heródes király elől. Akkor angyal parancsára indultak útnak. Most annak a Heródesnek a fia készül gyilkolni. Most nem angyal küldi az Úr Jézust menekülni, hanem ember… S Ő nem megy. Úgy érzem, ezek a farizeusok teljes jóindulattal kérték, hogy meneküljön. Az Úr Jézus nem azért jött ebbe a világba, hogy elmeneküljön. „Mondjátok meg annak a rókának”. Ritkán olvasunk az evangéliumokban ilyen kemény szavakat. Az Úr Jézus azért jött, hogy szembenézzen, megmérkőzzön, és legyőzze a sátánt. A mi gondolatainknak a megaláztatás, szenvedés, halál nem a győzelmet jelenti. De Ő „életét maga letette önként és jó kedvéből. Azt maga ismét felvette isteni erejéből”. De jó, ha mi is tudjuk, hogy miért élünk ebben a világban, mi a feladatunk. Nem menekülünk, hanem kitartással megyünk a cél felé.
Úr Jézus, kérlek, hadd legyen a szemem előtt minden nehézség között a Te példád és a Te segítő kezed. Köszönöm, hogy a gyülekezetünk minden ügye is előtted van. Köszönöm, hogy amit Rád bíztunk, az a Te akaratod szerinti jó módon teljesül. Áldunk Téged. Ámen
518. ének:
1.Jézus meghalt bűneinkért, Harmadnap feltámadott; Mi megigazulásunkért Mindenről számot adott. Mennyei szent Atyjának, És ő igazságának A váltságot megfizette A bűnösöknek helyette.
2. Életét maga letette Önként és jó kedvéből, Azt maga ismét felvette Isteni erejéből. Ó, csudáknak csudája! Íme, az Isten fia Értem életet áldozott, Élővé holtból változott.
3. A meghalt Jézus vére szólt Nékünk oly drága dolgot, Mert e vér Isten vére volt, Bűnt, halált ezzel oldott. Vér, melynek nincsen mása, Ó, Betlehem forrása! Ó, Jézus egy áldozatja, Isten gyönyörű illatja!
4. Hogy ez kedves volt Istennek, Azt azzal megmutatta, Hogy szent testét ő Szentjének Sírban soká nem hagyta. És a halál kötelét, A koporsónak tőrét Harmadnap széjjel oldozta, Fiát fogságból kihozta.
5. Jézus, én megholt életem, Jézus, feltámadásom, Benned bűntől mentté lettem, Benned igazulásom. Ó, adj hát segítséget, Lelki elevenséget Az első feltámadásra: Az új életben járásra.
6. Istenséged megmutatád Életedben, holtodban; Hatalmasan bizonyítád Sírból kiszállásodban. Ez isteni erővel Jövel, ó, Jézus, jövel! Adj új életet s meghalást, S majd második feltámadást!