Dunavecsei Református EgyházközségDunavecsei Református Kollégium - Általános Iskola, Középiskola és Kollégium

2023.01.02-08.

Sándorné Ablonczy Zsuzsa

Január 02. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                             

Lukács evangéliuma 9. rész 46-48. versei: "Azután vita támadt a tanítványok között arról, hogy melyikük a legnagyobb. Jézus pedig ismerve szívük gondolatát, kézen fogott egy kisgyermeket, és maga mellé állította; majd ezt mondta nekik: Aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemért, az engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az az igazán nagy."

Ki az igazán nagy? Aki mer kicsiny lenni. Másokért élni. Aki mer legkisebb lenni… „Nehogy már én csináljak mindent!” – csattan fel a felháborodás gyakran. Hányszor láttam, hogy testvérek egymásra néztek: „csinálja meg a másik!”. S mert a másik is ugyanígy gondolta, az elvégzendő feladat megmaradt. Leginkább az anyának… Merek-e, tudok-e kicsiny lenni. Az Úr Jézus egy kisgyermeket állít elénk. Befogadjuk-e? Akarunk-e napi 24 órában évekig gondoskodni róla? Sokan nem akarnak. Eszükbe sem jut, hogy őróluk pedig gondoskodott valaki… A másik probléma ma az, hogy aki vállal gyermeket, azon sokszor uralkodik a gyermek. Sok családban a gyermek az úr. Pedig a „hercegnőknek” és „királyfiaknak” is meg kell tanulni másoknak szolgálni. Minden „királyfi” akkor lesz igazi „úr”, ha másokért él. Én is, Te is, kedves testvérem, s akkor vállalod jól az Úr Jézus parancsát, ha szeretettel tanítod a befogadott gyermeket. Akkor cselekszel jól, ha imádkozol önmagadért és a rád bízott gyermekekért, hogy bennem, benned és őbennük is, a Krisztushoz tartozás öröme növekedjék, s ebben az örömben a másoknak való szolgálat örömét is átélhessük együtt.

Úr Jézus, köszönöm, hogy Te példát adtál nekünk. Te vagy az EGYETLEN NAGY, Aki mert, tudott kicsiny lenni. Köszönöm, hogy megaláztad magad egészen a keresztfáig azért, hogy engem, minket megments a kárhozattól. Teremts, kérlek, bennem alázatos szívet, aki boldogan szolgál másoknak. Kérlek, Te adj bölcsességet a ránk bízott gyermekek neveléséhez. Köszönöm, hogy ma is Rád bízhatom gyülekezetünk gondját. Köszönöm, hogy Te készíted a lelkészünket. Áldunk, Uram, Tégedet. Ámen

758. ének:

1.Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben.        

2. Megtörve és üresen Adom magam neki, Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom.           

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; Nyugszom Atyám házába– Jézus kegyelmiben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet.

4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába– Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.


Január 03. Kedd

Áldás, békesség!                                                                             

Lukács evangéliuma 9. rész 49-50. versei: "Ekkor megszólalt János: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űzött ki ördögöket, és igyekeztünk megakadályozni ebben, mert nem követ téged velünk együtt. Jézus azonban ezt mondta neki: Ne akadályozzátok őt, mert aki nincs ellenetek, az mellettetek van."

„Nem követ téged velünk együtt”… Milyen az igazi Krisztus követés? Úgy elő tudnánk írni másoknak, hogy hogyan kell Krisztust követni… Szóljon úgy, tegyen úgy, menjen oda… Meg kell akadályozni, mert rosszat tesz… Mit mond az Úr Jézus? „Ne akadályozzátok őt, mert aki nincs ellenetek, az mellettetek van.” Krisztus követése először is a szívemben dől el. „Átéltem, hogy él a Jézus, s azt is, hogy szeret. Szívem így hát mást nem is tehet”, mint Őt keresi, Őt szolgálja. Hogyan? Úgy ahogy azt az Úr Jézus a szívembe írja. Nem úgy, ahogy mások diktálnák, vagy mások elvárják. A közösség, az együtt követés Isten NAGY AJÁNDÉKA. Együtt tudjuk egymást erősíteni, támogatni, segíteni. Pár napja hárman mentünk valakit meglátogatni. Mindhárman hozzátettük azt, amink volt. Egymást erősítettük egy cél érdekében. Nagy ajándék a közösség. De át kellett élnem azt is, hogy voltak emberek, akikkel szerettem volna egy közösségben dolgozni, de ők nem akarták. Ugyanúgy Krisztust szolgálják, mint én, de nem egy közösségben. De jó, ha el tudjuk fogadni, hogy aki nem ellensége Krisztusnak, az testvérünk akkor is, ha nem azt teszi, nem úgy mondja, mint mi.

Úr Jézus, köszönöm, hogy Te döntesz, nem én. Add Uram, hogy soha ne ítélkezzek mások hite, élete felett. Áldd meg kérünk a gyülekezetet. Ajándékozz meg, kérünk bennünket a Te akaratod szerinti Pásztorral. Ámen

771. ének:

1.Velem vándorol utamon Jézus, Gond és félelem el nem ér. Elvisz, elsegít engem a célhoz, Ő, a győzelmes, hű vezér, Ő, a győzelmes, hű vezér.

2. Velem vándorol utamon Jézus, Ott az oltalom hű szívén. Ha a szép napot fellegek rejtik, Ő az éltető, tiszta fény. Ő az éltető, tiszta fény.

3. Velem vándorol utamon Jézus, Ez a vigaszom, baj ha jő. Bármi súlyosak rajtam a terhek, Segít hordani, ott van Ő, Segít hordani, ott van Ő.

4. Velem vándorol utamon Jézus, Bár az út néha oly sötét. Soha nincs okom félni a bajtól, Amíg irgalmas karja véd, Amíg irgalmas karja véd.

5. Velem vándorol utamon Jézus, Túl a sír sötét éjjelén. Fenn a mennyei, angyali karban Nevét végtelen áldom én, Nevét végtelen áldom én.


Január 04. Szerda

Áldás, békesség!                                                                                 

Lukács evangéliuma 9. rész 51-56. versei: "Amikor pedig közeledett felemeltetésének ideje, elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe, és követeket küldött maga előtt. Azok útnak indultak, és betértek a samaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De nem fogadták be, mivel Jeruzsálembe szándékozott menni. Látva ezt tanítványai, Jakab és János, így szóltak: Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket!? De Jézus feléjük fordult, megdorgálta őket, és ezt mondta: Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse. Azután elmentek egy másik faluba."

Karácsony előtt betlehemezős csapatok indultak a gyülekezetből most is, mint már évtizedek óta. Bizony rossz volt hallani, hogy sok helyen nem fogadták be őket. Karácsonyi örömhírt vittek. Volt, aki nem tudta fogadni őket. Volt, aki nem akarta. Milyen rosszul esik a szándékos elutasítás. Megértjük a tanítványok felháborodását. Az Úr Jézus nem érti meg őket. Sőt megdorgálja őket! Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek! Ha háborgok, ha haragszom, ha a megbántottságra bántással válaszolok, akkor bizony NEM Isten Szentlelke munkálkodik bennem… A pusztításnak a lelke pedig a szétdobálónak, az ördögnek a lelke. De jó, hogy az Úr Jézus ma is figyelmeztet. Ő más lélekkel közeledik az Őt bántók felé. Azért jött, hogy megmentse őket is. Nem azért, hogy elveszítse. Munkálkodjék bennünk Isten Szentlelke ma is, hogy az elutasítókat tudjuk úgy látni, hogy az Úr Jézus azért jött ebbe a világba, hogy őket is megmentse. Imádkozzunk értük, hogy az örömhír még időben elérkezhessen hozzájuk!

Úr Jézus, köszönöm, hogy Te a bántásra sosem válaszoltál bántással. Add, hogy a Te lelkületeddel fordulhassak embertársaim felé. Kérlek, Te építsd a gyülekezetünket. Ámen

757. ének:

1.Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál! Az a víz s a drága vér, Melyet ontál a bűnér', Gyógyír légyen lelkemnek, Bűntől s vádtól mentsen meg!     

2. Törvényednek eleget Bűnös ember nem tehet; Buzgóságom égne bár, S folyna könnyem, mint az ár: Elégtételt az nem ad, Csak te válthatsz meg magad.               

3. Jövök, semmit nem hozva, Keresztedbe fogózva, Meztelen, hogy felruházz, Árván, bízva, hogy megszánsz; Nem hagy a bűn pihenést: Mosd le, ó, mert megemészt!

4. Ha bevégzem életem, és lezárul már szemem, Ismeretlen bár az út, Hozzád lelkem mennybe jut: Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál!


Január 05. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                                     

Lukács evangéliuma 9. rész 57-62. versei: "Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: Követlek, akárhova mégy. Jézus azonban így felelt: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania. Egy másikhoz pedig így szólt: Kövess engem! De ő ezt kérte: Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat! Jézus így válaszolt neki: Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát! Egy másik is ezt mondta: Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől! Jézus pedig így felelt: Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára."

Uram, követlek… Nagy dolog, ha megfogalmazódik bennünk ez így. Úr Jézus, követlek. Veled akarok élni. Mindent megteszek, csak most éppen fontos – ugye megérted? – temetésre kell mennem! El kell búcsúznom a családtól. Ismerős? Igen, követem Jézust, de most sürgősen mást kell tennem… Mindenki megértheti igazán. S valóban emberi mérték szerint valóban mindenki megértheti. Az Úr Jézus viszont a mai igében arra mutat rá, hogy az Ő követése nem azt jelenti, hogy amikor éppen ráérek, akkor „teszek érte” valamit. Őt nem lehet ímmel-ámmal követni. Vagy teljes szívvel, vagy sehogy. Tudom, nehéz az út. Nem jár érte emberektől dicséret, vagy jutalom… Aki elindul rajta, annak tudnia kell, hogy sok lemondással jár. Szüleimhez, testvéreimhez, otthonomhoz való viszonyom ettől kezdve nem az én akaratom szerint történik. Ez persze nem azt jelenti, hogy nyugodtan elhanyagolhatom őket. Azt viszont feltétlenül jelenti, hogy nem kell aggódnom értük. Kinyithatom az aggodalmat szorongató markom, s azt mondhatom, Uram, a Tiéd. Téged követlek. Kezedbe teszem a gyermekeimet, unokáimat, egész családom, minden összes gondom. A Tiéd. Tudom, hiszem, hogy Te vezeted az ő életüket is.

Uram, követlek Téged. Kérlek, formáld a szívem, hogy a Te akaratod szerint cselekedjem a dolgaimat. Add, hogy ne a láthatókra – családomra, főnökömre, szomszédomra, embertársaimra – nézzek, hanem egyedül Rád. Sokszor nehéz ez. Köszönöm, amikor mégis melletted dönthetek. Köszönöm, hogy ilyenkor érezhetem, hogy Veled együtt munkálkodni a legjobb a világon. Áldd meg kérlek a gyülekezetünket, annak Pásztorát. Ámen

823. ének:   

1.Jézus hív, bár zúg, morajlik életünk vad tengere; Halk hívása tisztán hallik: „Jer, kövess, ó, jöjj ide!”   

2. Vedd a példát Andrástól, ki hallva hívó szózatot, Hálóját se vonszolá ki: érte mindent elhagyott.              

3. Jézus hív, hogy őt imádjad, megragad, hogy el ne ess, Mert kísért öntelt világod: „Jöjj, engem jobban szeress!”     

4. Ha nehéz az élet terhe, roskadozva hordom azt: Bús orcám hozzá emelve, Jézusban lelek vigaszt.      

5. Uram, hozzám légy kegyelmes, tedd tieddé szívemet, Hadd lehessek engedelmes, néked élő gyermeked!


Január 06. Péntek

Áldás, békesség!                                                                                                      

Lukács evangéliuma 10. rész 1-16. versei: "Ezek után az Úr szolgálatba állított másokat is, hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével min-den városba és helységbe, ahova menni készült. Így szólt hozzájuk: Az arat-nivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába. Menjetek el! Íme, elküldelek titeket, mint bárá-nyokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut! Útközben ne köszöntsetek senkit! Ha azonban egy házba beléptek, elő-ször ezt mondjátok: Békesség ennek a háznak! Ha ott a békesség fia lakozik, megnyugszik rajta a békességetek, ha pedig nem, rátok száll vissza. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek, igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra! Ha bementek egy városba, és befogad-nak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek! Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített hozzátok az Isten országa. Ha pedig bemen tek egy városba, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak az utcáira, és mondjátok ezt: Leverjük még a port is, amely városotokból lábunkra tapadt, de tudjátok meg, hogy elközelített az Isten országa. Mondom nektek: könnyebb lesz Sodomának azon a napon, mint annak a városnak.   Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a cso-dák, amelyek nálatok történtek, rég megtértek volna zsákruhában és hamuban ülve. De Tírusznak és Szidónnak könnyebb lesz az ítéletkor, mint nektek. Te is, Kapernaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig fogsz alászállni!  Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem."

Krisztus küld követségben! Engem is, Téged is. A 12 elküldésénél még mond-hattad, hogy azok a presbiterek. A hetvenkettőben már Te is benne vagy. Azért szól hozzád, hogy tovább add, amit kaptál Tőle. Mert nem rejthetjük el, hogy ISTEN SZERETETE ELJÖTT HOZZÁNK! Nem rejthetjük el, hogy egészen közel van Isten országa! Nem rejthetjük el, hogy mindenkit vár szeretete, aki szabadulni akar bűnei fogságából! Ha valóban hiszünk az Úr Jézus Krisztusban, és valóban szeretjük szeretteinket, akkor el kell mondanunk nekik is. Valaki az elmúlt hetekben többször is volt istentiszteleten, akit már nagyon régen láttunk. Egyik presbiter ezt így nyugtázta: „szoktunk beszélgetni”. „Beszélgessünk” hát bátran, mert ez az Úr Jézustól kapott feladatunk.

Úr Jézus, kérlek, Te nyisd meg a szívem és a szám, hogy tudjak Rólad szólni mások javára. Kérlek, Te építsd a gyülekezetünket. Te adj, akár 72  Rólad bizonyságtevőt közülünk. Ámen

834. ének:

1.Ébredj, bizonyságtévő Lélek! A várfalakra őrök álljanak, Kik bátran szólnak harcra készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen messze szerteszét, Az Úrhoz gyűjtve népek seregét!

3. Küldd útra hírnökid csapatját, És adj erőt onnan felül nekik, Hogy veszni a pogányt se hagyják, És szerteűzzék Sátán seregit. Országod jöjjön el minél elébb, Hirdetve szent neved dicséretét!


Január 07. Szombat

Áldás, békesség!                                                                        

Lukács evangéliuma 10. rész 17-20. versei: "Mikor a hetvenkét tanítvány visszatért, örömmel mondta: Uram, a te nevedre még az ördögök is engedelmeskednek nekünk! Ő pedig ezt mondta nekik: Láttam a Sátánt villámként leesni az égből. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején; és semmi nem árthat nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nek-tek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben."

Aki az Úr Jézustól kapott felhatalmazással indul, az sok csodát él át. Van azonban ennek egy nagy kísértése. Könnyen elhisszük, hogy nekünk engedelmeskednek még az ördögök is. Nekünk. Így aztán egy idő után már „nincs időnk” imádkozni sem, mert sürget a feladat… Jó esetben ilyenkor rájövünk, mint a tanítványok, akikhez hiába vitte az édesapa a beteg fiát, mert nem tudtak segíteni rajta. Mire jövünk rá? Arra, hogy a hatalom nem a miénk. Az Úr Jézusé. S ha Ő adja, akkor az nem egy életre szól, hanem egy alkalomra. Akkor sem a mienk, hanem Isten ajándéka. (Mi csak valamiféle közvetítők vagyunk.) Vagy adatik alkalomról alkalomra, vagy becsapjuk önmagunkat és embertársainkat. Időről időre minden szavunkhoz, minden bizonyságtételünkhöz, minden segítő jó szándékunkhoz el kell kérnünk Isten szívünket betöltő szeretetét. Nagy baj, ha a „SZOLGÁLAT” fontosabb lesz, mint a Krisztussal való kapcsolatunk! Így könnyen elszakadunk Krisztustól, és a szolgálatunk semmivé válik. Ezért mondja az Úr Jézus: „ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.”

Úr Jézus, kérlek hadd legyenek a szívem, a gondolataim, a szavaim mindig alázatosan a Te kezedben. Áldd meg kérlek gyülekezetünket, annak pásztorát. Áldd meg, akit nekünk készítettél. Ámen

251. ének:

1.Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a messze tengerig, Hol a hold nem fogy s nem telik.      

2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Minden napon dicsérete.     

3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse: Áldott a Jézus szent neve!     

 4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínségesek megáldatnak.                     

5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S mind e föld mondja rá: Ámen.


Január 08. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                                      

Lukács evangéliuma 10. részének 21-24. versei: "Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak. Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni. Tanítványaihoz fordult, és nekik külön ezt mondta: Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna látni azt, amit ti láttok, de nem látták, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották."

„Mit beszélsz te itt össze-vissza?” – kérdezte valaki a lelkészt. Miért is? Mert elrejtetett előle, hogy értse. Akik ugyanakkor hallgatták, nem érezték „össze-vissza” beszédnek. Ők, az „egyszerű emberek” értették Isten értük szóló szavát. Bizony boldogok vagyunk, ha érezzük, hogy szükségünk van Isten segítségére az életünkhöz, mert akkor keressük Őt. S ha keressük, akkor meg is találjuk. Akkor értjük a nekünk, hozzánk szóló, életünket megmentő szót. S boldogok vagyunk, mert megmentettek lehetünk. Boldogok vagyunk, mert Isten megnyitotta a szemeinket.

Ma ismét vasárnap van. A harang hív Isten házába. Hív, hogy Isten „felfedje” ma is a Te számodra is az Ő titkát. Hív, hogy együtt lehessen boldog a szemünk, a szívünk, az életünk, s együtt készítse szívünkben az üdvösséget. Hogy az Úr Jézus szavaival mi is együtt magasztaljuk Őt.

Uram, köszönöm, hogy ünnepet szentelsz a szívemben, s a Te házadban. Köszönöm, hogy Te vársz ott rám. Köszönöm, hogy megnyitod a gondolataim előtt a Te igéd értelmét. Köszönöm, hogy így építed a gyülekezet közösségét, s közösségében a mi üdvösségünket. Köszönöm, hogy együtt magasztalhatjuk ma a Te neved. Ámen

208. ének:

1.Jöjj, mondjunk hálaszót Hű szájjal és hű szívvel, Mert rajtunk itt az Úr Nagy csoda dolgot mível. Már anyaölben is Volt mindig gondja ránk. A sok jót, mellyel áld, Ki sem mondhatja szánk.   

2. Dús kincséből az Úr Jó békességet adjon, Hogy szívünkben a kedv Víg és derűs maradjon. Ne hagyja híveit Bú-bajban sohasem; A rossztól óvja meg Itt s túl ez életen.    

3. Az Atyát és Fiút És a Szentlelket áldom; A menny Urát, kiben Szent egybe forrt a három; Aki úgy szól ma is, Ahogy régente szólt, Nem változik: Az Ő, És az lesz, aki volt.