2022.12.05-11.
December 05. Hétfő
Áldás, békesség!
Lukács evangéliuma 5. rész 27-32. versei: „Ezután kiment, és meglátott egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ült. Így szólt hozzá: "Kövess engem!" Az otthagyott mindent, felkelt, és követte őt. Lévi nagy vendégséget készített neki a házában, és nagy sokaság volt ott, vámszedők és mások, akik velük együtt telepedtek asztalhoz. A farizeusok és a közülük való írástudók pedig zúgolódtak, és ezt mondták tanítványainak: "Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?" Jézus így válaszolt nekik: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre."”
Lévi számára nagy ünnep volt, hogy az Úr Jézus megszólította, magával hívta.
Ádvent van. Sorba öltöznek ünnepi díszbe az otthonok, a terek… S a szívünk? Mit várunk? Ünneplőbe öltözött áruházak a pénzünket várják. Az oda belépő emberek az ajándék ötleteik kielégítését. Mindenki vár valamit karácsonyra. Vár valamit a karácsonytól. Lévi ünneplőbe öltözött szívét kívánta megosztani a régi és az új barátaival. Számomra az igazi karácsony az, amikor az Úr Jézus hozzám lép, és azt mondja nekem, személy szerint: „Kövess engem!” Nem, nem a fenyőfa illata hozza az ünnepet. Nem is a díszkivilágítás. Az Úr Jézus jelenléte hozza az ünnepet. Mellém állt. S én imádságommal Mellé állhatok. Jelenlétében ünnep van a szívemben. Igen, szeretném ezt az örömet megosztani mindenkivel. Lévi meghívta a barátait, hogy ünnepeljenek vele. Ma nem vagyok biztos benne, hogy nagy lakomával kellene kifejeznem az Úr érkezésén való örömömet. Ezekben az ádventi napokban, szabad azon töprengenünk, hogy mivel tudjuk kifejezni, szeretteink számára érthetővé tenni, élhetővé tenni azt az örömet, hogy SZABADÍTÓNK SZÜLETETT! Élő Úr Jézusunk van, Aki itt él a szívünkben!
Úr Jézus, köszönöm, hogy a szívem csendben Rád figyelhet, s Te velem vagy, hogy a szívem nagy örömmel telhessen meg. Uram add, hogy ezt az örömöt szólja a szám, s a cselekedeteim is. Ajándékozz meg bennünket, mint gyülekezetet is a benned való örömmel. Hadd dicsérjünk együtt Téged a számunkra készített jó ajándékodért. Ámen
103. zsoltár:
1.Áldjad, lelkem, Uradat, Istenedet, Minden énbennem dicsérje szent nevét És az ő mondhatatlan jóvoltát! No, dicsérd, lelkem, és az Urat áldjad, Feledékenységben el ne hallgassad Ő jótéteményinek sok voltát.
2. Adj hálát néki, aki bűneidet Megbocsátja, gyógyítja sérelmidet, Kiment minden nagy bajodból híven, És életedet veszélytől megmenti, A halál veszedelmitől megőrzi: Irgalmával megkoronáz szépen.
3. Aki lelkedet kegyesen táplálja, Ami kell szádnak, bőséggel megadja; Mint a sast, megifjít és megújít. És akik méltatlanságot szenvednek, Tőle kegyesen azok megmentetnek, Hozzájuk nyújtja az ő jókedvit.
4. Mint az atya fiaihoz kegyelmes, Ő is azokhoz igen engedelmes, Kik őt igazán félik, tisztelik, Mert jól tudja, mily gyarló a mi voltunk, És hogy mi oly romlott emberek vagyunk, Mint a por, mely a széltől hintetik.
5. Ember élete a fűhöz hasonló, Felnő és zöldül, de hamar elmúló, Mint a gyenge virág a sík mezőn, Melyet mihelyt megfúval a meleg szél, Elhull és hervad, ékessége elkél, Ember nem tudja, hol volt, hova lőn.
6. De az Úr kegyelme örökké megáll Azokon, kik őt félik igazsággal, És firól fira terjed irgalma Azokon, kik megtartják ő kötésit, Akik gyakran megemlítik törvényit, És azok szerint járnak mindenha.
7. Dicsérjétek őt, minden ő seregi, Kik a mennyekben szolgáltok őnéki És cselekszitek szent akaratját! Áldjátok az Urat, minden állatok, És birodalmát fenn magasztaljátok, Örökké áldjad, lelkem, az Urat!
December 06. Kedd
Áldás, békesség!
Lukács evangéliuma 5. rész 33-39. versei: „Ők pedig ezt mondták neki: "János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, ugyanígy a farizeusok tanítványai is; a tieid pedig esznek és isznak." Erre Jézus így válaszolt: "Rávehetnétek-e a násznépet, hogy böjtöljön, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, akkor azokban a napokban böjtölni fognak." Mondott nekik egy példázatot is: "Senki sem tép ki foltot új ruhából, hogy régi ruhára varrja, mert így az újat is eltépné; és nem is illene a régihez az új ruhából való folt. Senki sem tölt újbort régi tömlőbe, mert az újbor szétrepesztené a tömlőt, és elfolyna, sőt a tömlő is tönkremenne. Hanem az újbort új tömlőbe kell tölteni. Aki pedig óbort ivott, az nem akar újat, mert ezt mondja: Az óbor a jó."”
„Jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, akkor azokban a napokban böjtölni fognak.” Azokat a napokat éljük, amikor az Úr Jézus testi szemeinkkel nem látható, kezünkkel nem tapintható. Tehát böjtölünk, vagyis az imént soroltak hiányát szenvedjük. Ám az advent a várakozás ideje. Nem a hiány miatti szenvedésé, hanem a várakozás, a készülődés nagyszerű lehetősége. Várakozunk egyrészt a karácsony ünnepére. Szabad örömmel, tiszta szívvel ünnepelnünk az Úr Jézus születésnapját. Másrészt arra várakozunk, hogy az Úr Jézus ígérete szerint visszajön, s akkor szemtől szemben láthatjuk Őt. Mindkettő ünnepre készítem a szívemet. Örömmel csak arra a találkozásra készülök, akit ismerek. Jól éreznénk magunkat egy lakodalmas házban csupa idegen között? Olyanok között, akikkel nincs közös témánk, gondolatunk? Hálás vagyok, hogy az Úr Jézus már gyermekkoromban azt akarta, hogy megismerjem Őt. Azt akarta, hogy ne érezzem soha „idegen”-nek. Azt akarta, hogy érezzem szeretetét. S ma ehhez a szeretethez vágyódhatok. Őhozzá készülődhetek. Örömmel, bizalommal. Nem azért, mert „nekem jár”, hanem azért, mert megbocsátotta a bűneimet. Ma is Őt kereshetem, amikor rám tör bármilyen kísértés, gonosz gondolat. Ő szabadít fel ezek terhe alól. Készülök hát a napra, amikor Hozzá mehetek.
Úr Jézus, köszönöm, hogy azért jöttél közénk, azért szenvedtél, azért haltál meg, mert így nyitottad meg előttünk a Menny kapuját. Köszönöm, hogy nem a hiányodat kell szenvednem, hanem imádságaimban a jelenlétedben örvendezhetek. Köszönöm, hogy így áldod meg a gyülekezetünket. Így áldod meg az ünnepre készülésünket. Köszönöm, hogy meghallgatod imádságainkat, s Te adsz nekünk szíved szerint való Pásztort. Áldunk ezért Téged. Ámen
„Hóból az erdő, ködből a felhő, hó esik, tél szele fújja… Valaki eljött, Valaki elment, Valaki visszajön újra!
Száll csuda híre szívből a szívbe, kétezer év a tanúja: Valaki eljött, Valaki elment, Valaki visszajön újra!
Angyalok ajkán, emberek hangján csendül a csillagos ének, Kétezer éve mennek Elébe boldogan, kik Neki élnek.
Ott a helyed e drága menetben, életed KRISZTUSA vár rád. Hagyd el a gondot, légy vele boldog, zengje a szíved a hálát!” (Füle Lajos)
December 07. Szerda
Áldás, békesség!
Lukács evangéliuma 6. rész 1-5. versei: „Egy szombaton gabonaföldeken ment át, és tanítványai kalászokat tépdestek, tenyerük között morzsolták és ették. A farizeusok közül némelyek megkérdezték: "Miért tesztek olyat, amit szombaton nem szabad?" Jézus így válaszolt nekik: "Vajon azt sem olvastátok, amit Dávid tett, amikor megéhezett ő is, meg azok is, akik vele voltak? Bement az Úr házába, elvette a szent kenyereket, és megette, sőt azoknak is adott, akik vele voltak; pedig a kenyereket nem lett volna szabad megenni, csak a papoknak." És kijelentette nekik: "Az Emberfia ura a szombatnak."”
„Megemlékezzél a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt.” A Tízparancsolat eme részéről beszélgetnek a farizeusok az Úr Jézussal. A parancsolat így folytatódik: „semmi dolgot ne tégy azon…” Sokat töprengtem életem során ezen. Nekem, mint lelkésznek és édesanyának a legnehezebb munkanapjaim voltak a szombat és a vasárnap. Hogyan szentelem meg? Aztán olvastam egyszer a Bibliámban: „Vigyázzatok a lelketekre, ne vegyetek föl szombaton semmi terhet…” S akkor kezdtem érteni: a lelkemben! Nem külsőségekben lesz ünnep az ünnep. Nem attól, amit mondok, vagy teszek. Attól, amit átélek a lelkemben. Múlt vasárnap olvasom reggel a fb-n: „Legyen áldott, szép advent első vasárnapod.” Őszintén mondom, szívet melengető jókívánság. Hadd kérdezzem meg, kedves Testvérem, aki az interneten töltöd a vasárnapodat: áldott volt a vasárnapod? Vagy úgy zárult, ahogy másutt olvastam: „Hiába vártam őket, ma sem jöttek….” Mitől, vagy KITŐL lesz megszentelt az ünnepünk. Igen, nagy öröm látni a gyermekeinket, unokáinkat. S fáj, ha nem látjuk őket. De az ünnepet nem ők szentelik meg. Az ünnepet ISTEN SZAVA szenteli meg a szívemben. Ezért szól a harang. Ezért hív ünnepre. Istentiszteletre. Isten tiszteletére. S ha Őt tisztelni indulok – és indulok -, akkor Ő szenteli meg a szívemet, az ünnepemet. Ő ad békességet a szívembe, akkor is, ha „nem jönnek” azok, akiket nagyon várok. Mert eljött hozzám Jézus. Jelenléte betölti a hiányérzetemet, eltörli azt. Sőt! Ötletet ad: imádkozhatok azokért, akiket vártam. Kérhetem Isten áldását az életükre, napjaikra, épp erre az órájukra. S így velük voltam. Nem akárhogyan! ISTEN JELENLÉTÉBEN.
Uram, köszönöm, hogy Téged kereshetlek, s Te megszenteled a szívemet, az életemet. Köszönöm, hogy a Te kezedbe tehetem rég látott családtagjaimat is, szeretteimet is, gyülekezetemet is. Köszönöm, hogy Te készíted gyülekezetünk útját. Köszönöm, hogy a Te kezedből várhatjuk új Pásztorunkat. Áldunk érte. Ámen
289. ének:
1.Ó, maradj kegyelmeddel, Mivelünk, Jézusunk, Hogy a bűnös világnak Tőribe ne jussunk.
2. Ó, maradj szent igéddel, Mivelünk, Megváltónk, E földi vándorlásban Te légy útmutatónk.
3. Ó, maradj, világosság, Mivelünk, fényeddel, Te vezess a sötétben, Hogy ne tévedjünk el.
4. Ó, maradj áldásoddal, Mivelünk, Úr Isten, Szent kegyelmed áraszd ránk Minden szükséginkben.
5. Ó, maradj oltalmaddal, Mivelünk, Hű pajzsunk, Hogy e világ diadalt Ne vehessen rajtunk.
6. Ó, maradj hűségeddel, Mivelünk, szent Isten, Adj erőt, hogy megálljunk Mindvégig a hitben.
December 08. Csütörtök
Áldás, békesség!
Lukács evangéliuma 6. rész 6-11. versei: „Egy másik szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze sorvadt volt. Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust: gyógyít-e szombaton; hogy ily módon találjanak valamit, amivel vádolhatják. Ő azonban, ismerve gondolataikat, ezt mondta a sorvadt kezű embernek: "Kelj fel, és állj a középre!" Az felkelt és odaállt. Jézus pedig így szólt hozzájuk: "Megkérdezem tőletek: szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani?" És végignézve mindnyájukon így szólt a beteghez: "Nyújtsd ki a kezedet!" Ő kinyújtotta, és meggyógyult a keze. Azokat pedig esztelen indulat szállta meg, és arról beszéltek egymás között, hogy mit tegyenek Jézussal.”
A farizeusok és az írástudók „bűnön” akarták rajtakapni az Úr Jézust. Ma is hány ember keresi így Őt: azt keresik, miben botránkozhassanak meg. Azt kutatják, miért mondhassák azt, hogy ők aztán ilyen közösséghez nem tartoznak. Igazolni akarják hitetlenségüket. Ó, de nagy kár. Nem tudják, hogy Isten hatalmas ajándékából önként zárják ki magukat. Úgy tűnik most adventben, mintha karácsonyra készülődne a világ: fények ragyognak körülöttünk akár egész éjjel. A szívünkben ragyognak-e? Krisztus útját készítjük az ünnepre, vagy a saját vágyaink beteljesülését várjuk. Jaj, nekünk, ha azt lessük, hogy miért haragudhatunk meg az egyházra, az Úr Jézusra, s miért mondhatjuk ki: „oda sem megyek többet”. Azokat az embereket ott „esztelen indulat szállta meg”. Minél közelebb kerülünk az ünnephez, annál nagyobb bennünk a tennivalók miatti feszültség. Annál könnyebben száll meg az esztelen indulat. Annál könnyebb elrontani az ünnepet. Mert ünnep nem attól lesz, hogy mi kerül az asztalunkra, s nem is attól, hogy milyen drága holmival ajándékozzuk meg a családunk tagjait. Az ünnep a szívünkben készülődik. Nem attól, ha azt lessük, ki mit ront el, hogy esztelen indulattal forduljunk felé, hanem attól, ha egész szívünkkel a SZABADÍTÓT várjuk.
Úr Jézus, köszönöm, hogy eljöttél az első karácsonyon. Köszönöm, hogy segítesz, hogy nyíljon a szívem, s Téged várjalak ebben az ádventben. Add, hogy ne a világ ragyogásában keresselek, hanem a lelkem csendjében. Teremts bennem tiszta szívet, kérlek. Köszönöm, hogy Te készíted a gyülekezetünket. Köszönöm, hogy nehéz utunkon nem hagysz magunkra bennünket, s Tőled kérhetjük, várhatjuk Pásztorunkat. Ámen
722. ének:
1.Ó, Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz, Bejönnél már, de némán kulcsfordulásra vársz. Mi mondjuk, hogy miénk vagy, te vagy a név, a jel: Ó, szégyen, hogy te légy az, akinek várni kell.
2. Ó, Jézus, most kopogtatsz, sebhelyes még a kéz; Könnymarta kedves arcod oly búsan intve néz. Ó, áldott, drága jóság, mely ennyit tűrve vár! Ó, bűnök szörnyű bűne, mely téged így kizár!
3. Ó, Jézus, szólsz, s a szívhez a szó szelíden ér: Így bánsz velem? - teérted hullt testemből a vér! Bús szégyennel behívunk, az ajtónk nyitva már. Jöjj, Jézus, jöjj, ne hagyj el, a szívünk várva vár.
December 09. Péntek
Áldás, békesség!
Lukács evangéliuma 6. rész 12-16. versei: „Történt azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és Istenhez imádkozva virrasztotta át az éjszakát. Amikor megvirradt, odahívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett: Simont, akit Péternek nevezett el, Andrást, a testvérét, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát és Simont, akit Zélótának neveztek, Júdást, a Jakab fiát, és Júdás Iskáriótest, aki árulóvá lett.”
Imádkozva töltötte az éjszakát. A tizenkét tanítvány kiválasztása nagyon fontos dolog volt. Három éven át segítőtársai voltak. Pünkösd után ők indultak folytatni a munkát. Ma is nagyon fontos, hogy a lelkipásztorok mellett legyenek segítők. Fontos, hogy a presbitérium egy szívvel együtt gondolkozzon, dolgozzon a lelkipásztorral. Isten Fia egy átvirrasztott, átimádkozott éjszaka után választotta a „presbitériumát”. Mi készek vagyunk-e akár egy percet is szánni arra, hogy imádkozzunk a gyülekezetünk vezető testületéért? Készek vagyunk-e imádkozni a helyettes lelkészért, s majd az új lelkészért? Vagy a kérdés akkor is megoldódik, ha mi nem tesszük hozzá imádságainkat? Igen, megoldódik. S utána, ha nem imádkoztunk érte, akkor mi is úgy tehetünk, mint a farizeusok, hogy mi az, amin esztelen haragra indulhatunk, s távol tarthatjuk magunkat Istentől és egyházától. Lehet úgy is. Meg lehet így is, ahogy az Úr Jézus példát adott: átvirrasztott éjszakán keresztül beszélgetni Istennel, s Tőle kérni, várni a jó döntést, ami aztán megbánhatatlan lesz, hiszen az Ő ajándéka, s Isten MINDIG JÓT AJÁNDÉKOZ.
Uram, köszönöm a jó példát. Kérlek, nyugtalan éjszakáimon juttasd eszembe, hogy Veled beszélgessek. Kérlek Téged gyülekezetünkért, presbitériumunkért, a Pásztorért, akit nekünk készítesz. Hadd történjen minden lépés a Te dicsőségedre. Ámen
230. ének:
1.Hallgass meg minket, nagy Úr Isten, E mostani nagy szükségünkben, És tekints meg minket mi életünkben, Hogy ne essünk e földön hitetlenségbe, Ördög kezébe.
2. Mert csak te vagy a világosság, Életünkben te vagy igazság, Mi setét szívünkben nagy világosság, És szomorú lelkünkben te vagy vigasság, Örök boldogság.
3. Távoztass tőlünk hamisságot, Add szívünkbe az igazságot, És a mi lelkünkbe nagy bátorságot, Hogy nyilván elhihessük a boldogságot: Örök országot.
4. Adj Szentlelket a tanítóknak, Együtt vélük a hallgatóknak, Hogy mind engedhessünk akaratodnak, Dicséretet mondhassunk te szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak.
5. Hála neked, mennybéli Isten, Ki vigasztalsz minket éltünkben, És el nem hagysz minket nagy szükségünkben, Megerősítesz inkább az igaz hitben, Ígéretedben.
December 10. Szombat
Áldás, békesség!
Lukács evangéliuma 6. rész 17-19 . versei: „Azután lement velük, megállt egy sík helyen, vele együtt tanítványainak nagy sokasága és nagy néptömeg egész Júdeából, Jeruzsálemből, a Tenger mellékéről, Tíruszból és Szidónból. Azért jöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyuljanak betegségeikből. Akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak. Az egész sokaság igyekezett őt megérinteni, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.”
Azért jöttek, hogy hallgassák Őt és meggyógyuljanak. Holnap vasárnap lesz. Miért indulok templomba? Vagy miért nem indulok? Nem indulok, mert nem hiszem, hogy ott ma Jézussal találkozhatok? Nem hiszem, hogy ma is erővel vár ott? Ha indulok, a megszokás visz? Vagy valamiféle elvárás? Egyfajta hagyomány? Vagy éppen valami szokatlan új hang?
Figyeljük mai igénket: az Úr Jézushoz azért jöttek, hogy hallgassák Őt, és hogy meggyógyuljanak, mert erő áradt ki belőle. Ma ugyanezzel a vággyal készülhetek Isten házába. Istennek nem lett kisebb a hatalma (a mi hitünk lett kisebb). Ő vár teljes hatalmával, isteni erejével. Meg akarja gyógyítani a szívemet. Annyi betegséggel van megterhelve a lelkünk. Testi bajainkat is nehéz hordozni, de a lelkieket még inkább. Pedig nem kellene hordozni. Az Úr Jézus ma is ezt mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és terheket hordoztok, és én megnyugvást adok nektek.” Hiszem, hogy hozzám is szól. Lehet, ma egyedül nekem mondja. Nem kell a terheimet tovább cipelni. Letehetem imádságomban. S Ő felold nehéz terheim alól. Úgy, hogy a probléma megmarad, de már nem én cipelem. Átvette terhét az én Uram.
Úr Jézus, köszönöm, hogy Te vársz. Szobám csendjében is, de vársz a gyülekezet közösségébe. Vársz, mert meg akarsz gyógyítani. Köszönöm, hogy Hozzád mehetek. Köszönöm, hogy hatalmadat már olyan sokszor tapasztaltam. Köszönöm, hogy Rád bízhatom gyülekezetünk kérdését. Köszönöm, hogy Te készíted nekünk a lelkipásztorunkat. Áldunk Téged, Úr Jézus. Ámen
377. ének:
1.Kapuk, emelkedjetek! Kiáltó szó hallik, Ím, jő fejedelmetek, Az idő hajnallik: Harmattal rakott feje, Véle sok áldása, Bétölt teljes ideje, Hogy minden test lássa.
2. Ímhol jő a Vőlegény, Lelkem, menj elébe, Keresd nyugtod, mint szegény, Gazdag kebelébe. Kedves vendéget várok, Szívem ajtajárul Hulljanak a závárok, Mert már közel járul.
3. Már az ég harmatozzon, A föld igazságot, Mint bő gyümölcsöt, hozzon: Indíts vigasságot, Ó, kegyes Immánuel, Mert várlak valóba. Ó, te kisded Sámuel, Jöjj el már Silóba!
4. Az utat egyengessed, Szívemben a mérget S ürömgyökért égessed, Lelkemről a kérget, A keménységet vedd ki, Hogy meglágyulhassak, A gazt s gerendát szedd ki Szememből, hogy lássak.
5. Az Illésnek lelkével Ruházz fel engem is, Szent szerelmed tüzével Égjen én lelkem is. Áldj meg oly kegyességgel, Hogy higgyek és szóljak, Hűségedre hűséggel Másokat unszoljak.
6. Isten Báránya, jövel, Mutasd szelídséged; Uram, felemelt fővel Várom idvességed. Igazság napja, támadj, Adj világosságot, Magamnak nincs: reám adj Örök igazságot.
8. Bennem az Úr temploma Általad készüljön, Vesszen a bűnnek nyoma, Lelked újjászüljön. Méltóztass személyedre E gyarló világon, Dicső jelenlétedre Dűljön le a Dágon.
9. Tégy szívedre pecsétül, Bélyegül karodra: Így lelked erejétül Élek csak számodra. Mindvégig velem maradj Mennyei erővel, Holtom óráján ne hagyj, Jövel, Ámen, jövel!
December 11. Vasárnap
Áldás, békesség!
Lukács evangéliuma 6. rész 20-26. versei: „Ő pedig tanítványaira nézett, és így szólt: "Boldogok vagytok, szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd megelégíttettek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek, gyaláznak benneteket, és kitörlik neveteket mint gonosz nevet, az Emberfiáért. Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok! Íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, mert ugyanezt tették atyáik a prófétákkal." "De jaj nektek, gazdagok, mert megkaptátok vigasztalástokat! Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok! Jaj, akik most nevettek, mert gyászolni és sírni fogtok! Jaj, amikor jót mond rólatok minden ember, mert ugyanezt tették atyáik a hamis prófétákkal!"”
Isten fordított rendje: ki a boldog, és ki a boldogtalan… Ez a világ azt gondolja, hogy boldog az az ember, akinek „megvan mindene”. S amikor ma kicsit kevesebbje van, mint tegnap, akkor rettentő felháborodás tör ki rajta. Amikor a holnap azzal fenyeget, hogy még kevesebb lesz, akkor vagy félelem, vagy harag, de mindenképpen panaszáradat követi. Tegnap levelet kaptam. Egy részlet belőle: „Emlékszem még a minden évben megérkező disznótoros kóstolóra is. Édesanya mindig meghatódott szüleid szeretetén, hiszen ti magatok is elég szűkösen éltetek.” … Én is emlékszem. Nem éreztük a hiányát. Így voltunk boldogok. Adhattunk. Nem esett volna jól „magunknak enni”.
Amikor a boldogságot keresed, ne feledd: nem az áruházakban találod meg. Nem is a csillogásban. A szívedben keresd. Mersz-e adni akkor is, amikor neked kevés van? Van-e bátorságod nem panaszkodni a bajban? Tudsz-e együtt sírni az igazán bajban lévővel? Tudsz-e örülni a kevésnek? Tudod-e megosztani azzal, akinek még kevesebb van? Isten „fordított” rendje az, hogy aki ad, annak adatik. Aki féltve őrzi a magáét, attól elvétetik. Boldog vagyok, ha nem ennek a világnak a kincsei kötnek magukhoz, hanem Isten országa kincseit keresem. És megtalálom, és örökre az enyém lesz.
Úr Jézus, köszönöm, hogy a boldogságot nálad kereshetem, és találom meg. Köszönöm a békét, amit Te adsz a lelkembe akkor is, ha vihar tombol kint. Köszönöm, hogy Te áldod meg a gyülekezetünket, s Te készíted el a lelkipásztort a számunkra. Áldunk Urunk, míg terheinket visszük. Ámen
758. ének:
1.Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben.
2. Megtörve és üresen Adom magam neki, Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom.
3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; Nyugszom Atyám házába Jézus kegyelmiben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet.
4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.