Dunavecsei Református EgyházközségDunavecsei Református Kollégium - Általános Iskola, Középiskola és Kollégium

2022.11.14-20.

Sándorné Ablonczy Zsuzsa

November 14. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                          

Zsidókhoz írt levél 12. rész 18-29. versei: „Ti ugyanis nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok, sem homályhoz, sötétséghez, szélvészhez vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához. Akik ezt hallották, kérték, hogy ne szóljon többé hozzájuk. Mert nem bírták elviselni a parancsot: "Még ha állat érinti is a hegyet, meg kell kövezni!" És olyan félelmetes volt a látvány, hogy Mózes is így szólt: "Félelem fogott el, és remegés." Ti a Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez; az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és gyülekezetéhez, akik fel vannak jegyezve a mennyekben, mindenek bírájához, Istenhez és a tökéletességre jutott igazak lelkeihez; az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely hatalmasabban beszél, mint az Ábel vére. Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok azt, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg, akik elutasították azt, aki a földön adott kijelentést, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk. Az ő hangja akkor csak a földet rendítette meg, most azonban ezt ígéri: "Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is." A "még egyszer" pedig azok megváltozását jelenti, amelyek mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek. Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel. Mert a mi Istenünk emésztő tűz.”

„Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok azt, aki szól!” „Ha azok nem menekültek meg, akik elutasították azt, aki a földön adott kijelentést, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk.” Minden időben szükségünk van arra, hogy ne a magunk esze, indulatai szerint éljünk, szóljunk, cselekedjünk, hanem Isten akaratát keresve. A mostani időkre ez még fokozottabban igaz. Gyülekezetünk nehéz feladatának megoldásában, ha egymásra nézünk, akkor nem lesz megoldás. Ha Istentől kérjük az megoldást, akkor Isten akarata szerinti lesz az. Most különösen nagy szükségünk van arra, hogy imádkozó szívvel Tőle kérjük, várjuk gyülekezetünk vezetését, vezetőjét.

Urunk, kérünk együtt, Te adj nekünk Pásztort, aki a Te igédet szólja! Ámen

245. ének:

1. Uram, téged tisztellek Méltó hálaadással. Áldom neved, míg élek, Szép dicséretmondással, És hirdetem mindennek Nagy voltát kegyelmednek.

2. Mert te voltál Istenem Anyám méhétől fogva. Felkölt a bűn ellenem, Hogy tőrbe ejtsen fogva, De lelked engem megszánt, Rólam minden tőrt elhányt.

3. Igazságod palástját Reám kiterjesztetted, Szentlelkednek áldását Bennem felgerjesztetted, Hogy megújulást vegyek: Hozzád hasonló legyek.

4. Hát vajon hogy lehetne, Ó, Jézus, te drága kincs, Hogy lelkem ne szeretne, Holott nálad főbb jó nincs. Csak te vagy a valóság, Út, élet és igazság.

5. Szívem vallástételét Jó lelkiismerettel Megtartom, s adom jelét Kegyes és szent élettel, Hogy életem folyása Légyen másnak lámpása.

6. Szent lábaidnál ülök, Hallgatok törvényedre, Bűnt utálok, kerülök, Hogy lehessek kedvedre, S megmutassam valóban: Örül szívem a jóban.

7. Énnékem reménységem Vagyon az én Uramban, Hiszem: lesz üdvösségem, Csak járjak jó utamban: Ha követem világát, Meglátom szent országát.


November 15. Kedd

Áldás, békesség!                                                                          

Zsidókhoz írt levél 13. rész 1-6. versei: „A testvéri szeretet legyen maradandó. A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek - tudtukon kívül - angyalokat vendégeltek meg. Ne feledkezzetek meg a foglyokról, mintha fogolytársaik volnátok; a gyötrődőkről, mint akik magatok is testben vagytok. Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt, és a házasélet legyen tiszta! A paráznákat és a házasságtörőket pedig ítéletével sújtja az Isten. Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, mert ő mondta: "Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged." Ezért bizakodva mondjuk: "Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?"”

"Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged." Ezért bizakodva mondjuk: "Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?" Életem legnagyobb ajándéka ezeknek a mondatoknak a valósága. Velem van. Nem hagy el. Cseri Kálmán írását olvastam nemrég: „Egyet egészen biztos, hogy nem vesz el tőlünk Isten: önmagát.” Vagyis nem hagy el. Az ég és a föld összeszakadhat, de Ő nem hagy magamra. Ezért hát nem kell félnem. Miért féljek emberektől, ha van Istenem? Bármerre járok, mindenütt tapasztalom, hogy VELEM VAN ISTENEM. Békességet ad a szívembe. Nos, innen indul a testvéri szeretet. Ha Isten ilyen nagyon szeret engem, akkor én sem tehetek mást: viszonozom a szeretetét. De hogyan mutathatom meg Isten iránti szeretetemet? Úgy, ha szeretem embertársaimat. Őket is, akik szándékosan pusztulásomra törnek. Visky Feri bácsi mondta(írta?) a feleségének az őket kínozókról: „Szeressed őket. Úgy könnyebb.” S valóban könnyebb. Olyan felszabadult a lelkem, hogy kész voltam megbocsátani, hogy ezt a szabadságot nem adnám semmiért. Nem ér ennyit a „de akkor is nekem van igazam!” Istentől kapott békességem mindennél többet ér.

Úr Jézus! Szent jelenlétedre jobban szükségünk van, mint valaha. Kérünk, ígéreted szerint Te légy velünk, közöttünk. Hadd vegyük a Te kezedből mindazt, amit el kell hordoznunk. Hadd történjék az életünkben, a gyülekezetünkben MINDEN a Te Akaratod szerint. Ámen

794. ének:

1.Jézus, te égi szép, tündöklő fényű név, Legszentebb itt alant a föld színén! Benned van irgalom, Terólad zeng dalom, Erőd magasztalom, Ragyogj felém!

2. Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj! Míg Ő tart karjain, hű Mestered! Elhagynak emberek, Mit árt, ha Ő veled? Töröld le könnyedet, Jézus szeret!

3. Akaratod nekem mutasd meg szüntelen, Ne rejtsd el, Mesterem, tetszésedet! Alázattal tele, Hadd merüljek bele, Hisz idegenben jár Itt gyermeked!

4. Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen Fényedből fénysugár az életem, Míg a homályon át, A lelkem otthonát, Világosságodat Elérhetem!


November 16. Szerda

Áldás, békesség!                                                                         

Zsidókhoz írt levél 13. rész 7-25. versei: „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket. Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek. Van oltárunk, amelyről nincs joguk enni azoknak, akik a sátorban szolgálnak. Mert amely állatok vérét a főpap a szentélybe beviszi a bűnért, azoknak testét megégetik a táboron kívül. Ezért Jézus is, hogy megszentelje a népet tulajdon vére által, a kapun kívül szenvedett. Menjünk ki tehát őhozzá a táboron kívülre, az ő gyalázatát hordozva. Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük. Általa vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét. A jótékonyságról és AZ ADAKOZÁSRÓL PEDIG EL NE FELEDKEZZETEK, MERT ILYEN ÁLDOZATOKBAN GYÖNYÖRKÖDIK AZ ISTEN. Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre úgy, mint akik erről számot is adnak. Hadd tegyék ezt örömmel, és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra. Imádkozzatok értünk! Mert meg vagyunk győződve arról, hogy lelkiismeretünk tiszta, hiszen mindenben helyesen akarunk eljárni. Főként pedig azért imádkozzatok, kérlek, hogy mielőbb visszajussak hozzátok. A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére; és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen. Kérlek pedig, testvéreim, legyen örömötökre az intő szó, hiszen csak röviden írtam nektek. Tudjátok meg, hogy Timóteus testvérünk kiszabadult, és ha megjön, hamarosan meglátogatlak titeket vele együtt. Köszöntsétek vezetőiteket és a szenteket is mind. Köszöntenek titeket az Itáliából valók. A kegyelem mindnyájatokkal!”

„Figyeljetek életük végére.” Miért is? Mert ott az út utolsó szakaszán nem működik, amit csak megtanultam, s el tudok mondani. Kevés az olyan ember, aki még akkor is kirakatot rendez. Elöljáróink élete végén meglátszik, hogy csak beszéltek a szabadítóról, vagy rá is bízták egészen az életüket. Ennek az utolsó órának a tanításától fosztja meg magát az az ember, aki beviszi a szüleit a kórházba meghalni, majd otthon rettegve várja, hogy megszólaljon a telefonja. „Láttam Anyut meghalni – mondta egyszer valaki – már nem félek a haláltól.”

„Bízzatok vezetőitekben. Hallgassatok rájuk. Hadd tegyék a munkájukat örömmel, mert ez válik javatokra.”  Ó, de hányszor nem törődünk Istennek ezzel az értünk szóló tanácsával. Pedig ÉRTÜNK VAN. Isten Szentlelke csak a bizalom légkörében fog munkálkodni.

Úr Jézus, kérünk, Te vezesd a lelkünket. Kérünk, Te adj szíved szerint való Pásztort a gyülekezetnek. Ámen

230. ének:

1. Hallgass meg minket, nagy Úr Isten, E mostani nagy szükségünkben, És tekints meg minket mi életünkben, Hogy ne essünk e földön hitetlenségbe, Ördög kezébe.     

4. Adj Szentlelket a tanítóknak, Együtt vélük a hallgatóknak, Hogy mind engedhessünk akaratodnak, Dicséretet mondhassunk te szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak.


November 17. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                               

Lukács evangéliuma 1. rész 1-25. versei: „Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy tudósítsanak bennünket a közöttünk beteljesedett eseményekről úgy, amint reánk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének: magam is jónak láttam, hogy miután eleitől kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírjam azokat neked, nagyra becsült Teofilus, hogy azokról a dolgokról, amelyekről tanítást kaptál, megtudd a kétségtelen valóságot. Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, az Abijá csoportjából; felesége pedig Áron leányai közül való volt, és a neve Erzsébet. Igazak voltak mindketten az Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint. Nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korúak voltak. Történt pedig egyszer, hogy amikor csoportjának beosztása szerint papi szolgálatot végzett az Isten előtt, a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa a füstölőáldozatot. A nép egész sokasága pedig kint imádkozott a füstölőáldozat órájában. Ekkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt a füstölőáldozati oltár mellett jobb felől. Zakariás amikor ezt meglátta, megrettent, és félelem szállta meg. De az angyal így szólt hozzá: "Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. Örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek majd az ő születésének, mert nagy lesz ő az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel, Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz és őelőtte jár az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé." Zakariás így szólt az angyalhoz: "Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előrehaladott korú." Az angyal pedig így válaszolt: "Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De íme, amiért nem hittél szavaimnak, amelyek pedig be fognak teljesedni a maguk idejében, most megnémulsz, és egészen addig nem tudsz megszólalni, amíg mindezek végbe nem mennek." A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban. Amikor mégis kijött, nem tudott velük beszélni. Ebből rájöttek, hogy látomást látott a templomban. Ő pedig csak integetett nekik, de néma maradt. Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament. E napok után fogant felesége, Erzsébet, aztán elrejtőzött öt hónapra, majd így szólt: "Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt."”

Lukács evangélista szívében megszületett az elhatározás, hogy megírja a „jó hírt”. Először jónak látta, aztán pontosan utánajárt, aztán megírta, hogy a nagyra becsült Teofilus megtudta a kétségtelen igazságot. S hogy mi 2000 évvel később szintén ezt tudhassuk meg. De jó lenne, ha mi is hasonló módon élnénk. Eldől a szívemben, aztán pontosan utána járok (nem építek az „azt mondták”-ra), s tovább adom, amit hitelesnek találtak, hogy mások is a kétségtelen igazságot ismerhessék meg. Ma arra kérem Istent, hogy így élhessek. Ne a „szomszéd asszony is megmondta” legyen a mércém, hanem a kétségtelen igazság.

Zakariás és Erzsébet: Igazak voltak mindketten az Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint. Az életemet Isten Igéjének mérlegére teszem: elmondaná rólam, hogy igaz és feddhetetlen vagyok?  Mennyi-mennyi oda nem való dolog van az életemben. S ezzel nem elégedhetek meg, hogy én nem vagyok olyan, mint ők voltak. De visszaléphetek, s lépjünk is vissza mindannyian a Zsidókhoz írt levélben olvasottakhoz: Az Úr Jézus a mi Főpapunk. Életét adta értem, értünk. Helyettem, miattam. Megbánt bűneim az Ő áldozatáért, kiontatott véréért bocsáttatnak meg. Hálából egész életemet Néki szentelem. HÁLÁBÓL parancsolatai és rendelései szerint akarok élni.

S amikor eldőlt a szívemben, s egész életemet Isten kezébe tehettem, akkor én is örülök, s boldog vagyok. Amikor Isten akaratának engedelmeskedem, az mindig egész lelkem örömével jár. Lehet, hogy minden ember őrültnek néz és mond. Lehet, hogy hatalmas viharok lesznek körülöttem, s mégis boldog vagyok, mert a lelkemben tudom, nem tehetek mást, mint amit Isten rám bízott. S ezen az engedelmességen lesz Isten áldása az életemben. Ebből fakadhat új élet. És csak így érdemes élni.

Úr Jézus, köszönöm, hogy Te munkálkodsz a szívemben, a szívünkben. Te készítesz bennünket, hogy hasznos legyen az életünk mások számára. Köszönöm, hogy Neked van hatalmad minden gonosz felett. Köszönöm, hogy Legyőzöd azt bennem, és közöttünk. Köszönöm, hogy Te készíted a gyülekezetünk Pásztorát. Taníts bennünket Tőled kérni, Tőled venni Őt, s a Te ajándékodnak tekinteni. Ámen

205. ének:   

1.Ó, Atya Isten, irgalmas nagy Úr, Bűnbánó szívvel, ím, eléd borul Hű néped, áldva felséges neved, Hogy esdve kérje nagy kegyelmedet.   

2. Gondolsz ránk, híven oltalmaz kezed, Rólunk egy percre azt le nem veszed, Irgalmasságod mindig oly közel, És erős karod minket átölel.          

3. Nagy jóságodra méltók nem vagyunk, Rossz útra térve gyakran elhagyunk.  Áhítjuk mégis szent igéd szavát, Megtérő gyermekid fogadd be hát.

4. Kérünk, Úr Isten, Krisztus Jézusért, Vérrel pecsételt szent szerelmedért: Irgalmasságod közöld mivelünk, És tárd ki szíved, végy be, Istenünk!


November 18. Péntek

Áldás, békesség!                                                                          

Lukács evangéliuma 1. rész 26-38. versei: „A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe, egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve. Az angyal belépve hozzá így szólt: "Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!" Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. Az angyal ezt mondta neki: "Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége." Mária megkérdezte az angyalt: "Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?" Az angyal így válaszolt neki: "A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, mert az Istennek semmi sem lehetetlen." Ekkor így szólt Mária: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!" S ekkor eltávozott tőle az angyal.”

Mária erős hitű asszony volt. A legerősebb az asszonyok között. Isten hatalmas áldása nyugodott rajta. Nagyon nehéz feladatot kapott. A feladat elvállalásának percétől a halál szélén táncolt az élete. S később a Gyermekéé is. Arra gondolok, hogy szinte beleroppanok a gyermekeim nehézségeibe, pedig mi az az Úr Jézus szenvedéséhez, kereszthalálához. Mária ott állt a kereszt alatt… Láttam édesanyákat, akik soha nem tudták feldolgozni a gyermekük halálát. Mária ott van az első gyülekezetben. Mária megértette, hogy fiát a Magasságos Isten Fiának hívják, s uralkodásának nem lesz vége. Térdet, fejet hajtott a Magasságos Isten akarata előtt. Vállalta azt, amit még teljességében minden bizonnyal nem értett, majd csak fokozatosan értette meg.

Nekem nem kell Máriának lennem, de anya vagyok. Nem áll elém angyal Isten üzenetével. De nyitva van a Bibliám, s elém áll az írott Ige, Isten üzenetével. Szeretném minden nap kimondani minden élethelyzetemben a saját életem dolgaiban is, a gyermekeim ügyében is, a gyülekezetem ügyében is: „történjék a Te beszéded szerint!”

Úr Jézus, legyen meg a Te akaratod az életemben, a mai napon is. A gyermekeim életében és gyülekezetünk életében is teljesedjék be a Te akaratod. Ámen

Legyen csak úgy, ahogyan Te kívánod, Legyen csak úgy, ahogyan akarod, Legyen csak úgy, legyen csak úgy Minden csak úgy, ahogyan akarod.
Csak Te tudod, mi a jó, mi az érték, Csak Te tudod, mi a jó nekem itt. Csak Te tudod, csak Te tudod, Hogy mi a hasznos, a jó nekem itt.
Nem harcolok, megadom magam néked. Nem harcolok, leteszem kezemet, Nem harcolok, nem harcolok, Szégyenkezve leteszem kezemet.
Nem szabom már a kezed hova érjen, Nem szabom már, vigye véghez a jót, Nem szabom már, nem szabom már, Vigye csak véghez a kezed a jót.
(Vándor Gyula)


November 19. Szombat

Áldás, békesség!                                                                     

Lukács evangéliuma 1. rész 39-45. versei: „Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Megtelt Erzsébet Szentlélekkel, és hangos szóval kiáltotta: "Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben. Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki."”

„Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.” Minden időben boldog az az ember, aki hisz Isten ígéreteiben. Mert azok ma is beteljesednek. Boldog vagyok, amikor merem Őrá bízni az éppen aktuális helyzetet. Amikor ezeket a sorokat leírom, ki kell nyitnom a markom, s elengedni a féltett „kincseimet”, amiket szorongattam, s hinni, hogy Isten akarata az, ami megmarad örökké. Nem nekem kell „megváltani a világot”, mert azt az én drága Úr Jézusom tette, s köszönöm, hogy tette.

Figyeljük Máriát, mit tesz: „útra kel, sietve elmegy”. Milyen nehéz teher volt az, amit az angyal közölt vele. Ki is érthetné meg az emberek között? A szülei? A jegyese? Sok esélye egyiknek sem volt. Mégis kell valaki, aki támogatja, aki megérti, aki erősítheti ebben a nehéz feladatban. Hová menjen? Az angyali üzenetben benne volt a válasz. „Erzsébet, az öreg rokonod fiút fogant, mert Istennél semmi sem lehetetlen.” Sietve indul hát Erzsébethez, mert érzi, hogy ő az, aki meg fogja érteni. S ettől sokkal több történik: „Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám” Amikor Istennek engedelmesen indulok el, Ő elém jön. Ő egyengeti az utamat.

Uram, köszönöm, hogy hihetjük, hogy Te most is elénk jössz, gyülekezetünk nehéz útján. Köszönöm, hogy Te hozod a megoldást. Köszönöm, hogy Te adsz szíved szerint való Pásztort. Áldalak ezért. Ámen

312. ének:   

Uram, a te igéd nekem A sötétben szövétnekem; Mind igazak és ámenek, Amik szádból kijöttenek, Azért amit nem látok szemmel, Béveszem szavadra hitemmel.

Bízom hozzád erős hittel, Hogy te mindent megcselekszel, Amit szent igédben ígérsz: Hogy kegyelmesen hozzám térsz, És megbocsátván bűneimet, Megadod örök életemet.

E nagy jót neked köszönöm, Mely nekem arra ösztönöm, Hogy a Jézust, kiért velem Közöltetik a kegyelem, Tartsam lelkem megtartójának, Szeressem, engedvén szavának.

Igazgass, Uram, engemet, Hogy megőrizzem hitemet; Ha von magához e világ, Én mint Krisztusba oltott ág, Tőle vegyem tápláltatásom, Míg az élők közt lesz lakásom.


November 20. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                                       

Lukács evangéliuma 1. rész 46-56. versei: „Mária pedig ezt mondta: "Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt, mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön. Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel. Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel. Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról, amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké." Mária Erzsébettel maradt három hónapig, azután visszatért otthonába.”

Egyetlen mondat, egy bátorítás, egy mosoly elég a megerősítéshez. Mária lelke ujjong, magasztalja az Urat. Erőt kapott (Erzsébet szavaiból) ott, ahová indult. Nem akárhogyan magasztalja Istent: „Hatalmas, és szent az ő neve, irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön. Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel. Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel.” Minden veszélyhelyzet jelen van. Semmi nem múlt el. Mária szívét mégsem ezek foglalják el. Betölti Isten dicsérete, átéli lelkében a csodát: Isten „rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára.” „Hatalmas dolgokat cselekedett.” Ő emel fel, vagy Ő dönti le az általam kovácsolt trónomat.

Mit mond ez nekem ma? Mire bátorít engem?

1. Nem kell földre sütött szemmel járnom, amikor Isten akaratát cselekszem. Akkor sem, ha nem értenek mások. Akkor sem, ha megvetnek, kigúnyolnak, vagy támadnak.

2. Lehetek, s legyek vigasztalója, erősítője másoknak. Egy jó szóval, egy mosollyal, bátorítással. Ezért élek.

Úr Jézus, köszönöm, hogy a Te szavad az én lelkemnek is átható erejű támasza, vigasztalója. Áldalak, hogy félelmeimet Tenálad letehetem. Köszönöm, hogy Teneked gondod van a gyülekezetünkre. Köszönöm, hogy nehéz helyzetét is a Te kezedbe tehetem. Köszönöm, hogy Te fogsz ajándékozni nekünk szíved szerint való Pásztort. Ámen

154. ének:

1.Ó én két szemeim, ti az Úrra nézzetek, Hogy kegyelmes hozzám, mindenkor elhiggyétek; Az ő nagy szerelmét, hozzám nagy jó voltát Mindenkor hirdessétek.             

 2. Megragadlak, Uram, az én igaz hitemmel, Reád támaszkodom erős reménységemmel, El sem is bocsátlak, amíg meg nem hallgatsz, Az én lelki kezemmel.                  

3. Felindítlak téged nagy nyomorúságimmal, Az én bűneimnek számtalan sokságával; Mindaddig kiáltok, míg bé nem kötsz engem Szent irgalmasságoddal.                  

4. Ó mennybéli Isten, te vagy én reménységem, Kinek hatalmában, kezében ellenségem; Ott vagy te, Úr Isten, én nagy segítségem, Ahol nincs reménységem.      

5. Tanítsál meg engem a te igaz utadra, Hadd lássak elmenni a te igazságodra; Én ellenségimet gonosz szándékukban Ne bocsássad szájukra.

6. Ha tebenned, Uram, nem reménylettem volna, A nagy bánat miatt megemésztettem volna; Az élőknek földén a te javaidat Meg nem láthattam volna.