Dunavecsei Református EgyházközségDunavecsei Református Kollégium - Általános Iskola, Középiskola és Kollégium

2022.09.19-25.

Sándorné Ablonczy Zsuzsa

Szeptember 19. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                      

Pál apostol Korintusiakhoz írt második levele 5. rész 11-21. versei: „Mivel tehát ismerjük az Úr félelmét, embereket győzünk meg, Isten előtt pedig nyíltan állunk. Remélem azonban, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyíltan állunk. Nem önmagunkat ajánljuk ismét nektek, hanem lehetőséget adunk nektek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek azoknak, akik azzal dicsekednek, ami csak látszat, és nem azzal, ami a szívben van. Ha ugyanis révületbe estünk, Istenért történt, ha pedig józanok vagyunk, értetek van. Mert a Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. Úgyhogy mi mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint: ha ismertük is Krisztust test szerint, most már őt sem így ismerjük. Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét. Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel! Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.”

„Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!” Először Istennel, azután egymással! Meg kell békülnöm Istennel? Nem vagyok haragba vele… Valóban nem? Barátomnak tartanám azt az embert, aki a közelemben folyton hátat fordít nekem? Beszélek hozzá, s ő nem figyel rám, vagy éppen mással beszél közben. A barátom azért barátom, mert együtt gondolkodik velem. Nos, én hányszor nem figyelek a BARÁTOM szavára? Ugye hogy van megbékélnivalónk Vele? Milyen hatalmas Istenünk van, Aki még mindig kész megbékélni velünk!

Istenem, köszönöm, hogy elém jössz, amikor végre feléd fordulok. Köszönöm, hogy Te segítesz békességre jutnom Veled és önmagammal. Köszönöm, hogy Te segítesz békességre jutnom embertársaimmal. Ámen

205. ének:

1.Ó, Atya Isten, irgalmas nagy Úr, Bűnbánó szívvel ím eléd borul Hű néped, áldva felséges neved, Hogy esdve kérje nagy kegyelmedet.

2. Gondolsz ránk, híven oltalmaz kezed, Rólunk egy percre azt le nem veszed, Irgalmasságod mindig oly közel, És erős karod minket átölel.

3. Nagy jóságodra méltók nem vagyunk, Rossz útra térve gyakran elhagyunk; Áhítjuk mégis szent igéd szavát, Megtérő gyermekid fogadd be hát.

4. Kérünk, Úr Isten, Krisztus-Jézusért, Vérrel pecsételt szent szerelmedért: Irgalmasságod közöld mivelünk, És tárd ki szíved, végy be, Istenünk!


Szeptember 20. Kedd

Áldás, békesség!                                                                            

Pál apostol Korintusiakhoz írt második levele 6. rész 1-10. versei: „Vele együtt munkálkodva intünk is titeket; úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták az Isten kegyelmét. Mert ő mondja: "A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!" Senkinek semmiféle megütközést nem okozunk, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat, hanem úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban, verésekben, bebörtönzésben, fáradozásban, virrasztásban, böjtölésben, tisztaságban, ismeretben, türelemben, jóságban, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben, az igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel, dicsőségben és gyalázatban, rossz hírben és jó hírben, mint ámítók és igazak, mint ismeretlenek és jól ismertek, mint halálra váltak, és íme, élők, mint megfenyítettek és meg nem öltek, mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden.”

Azt hisszük, hogy akkor van az üdvösség napja, amikor beléphetünk a Mennyországba? Nem. A halálom napján a beteljesedés kezdődik. Ha Krisztus kegyelme nélkül éltem ezt az életet, akkor a kárhozat kezdődik a számomra. Ha Krisztus kegyelme már ma valósággá vált a számomra, akkor az üdvösség betejesedése kezdődik. Nagyon fontos tehát a mai nap. Mert a kegyelem ideje van. Isten kegyelme ma itt ragyog ránk. Akarok-e teljesen benne, belőle élni? Egész lényemmel tudom-e, hogy Isten szabadítására szorulok, mert a saját gondolataim, tetteim csak rombolnak, nem építenek, bármilyen szépen elhatároztam. Kérem-e ma az Ő kegyelmét? Hiszem-e, hogy adja? Hiszem-e, hogy eltörölte minden bűnömet? Akarok-e már ma ebben a biztonságban, békességben élni? Csak ebben lesz valósággá itt és ma a türelem a nyomorúságban, szükségben, fáradozásban, virrasztásban, böjtölésben. Ha a szívemben Jézus Krisztus megbocsátó szeretete él, akkor vagyok Isten szolgája. Ma, amikor bocsánatát kérem, ma kezdődik a „kegyelem ideje, az üdvösség napja”.

Úr Jézus, köszönöm, hogy értem, helyettem szenvedtél ott a keresztfán. Köszönöm, hogy ma még kérhetem a bocsánatodat. Köszönöm, hogy azt akarod, hogy megtérjek és éljek. Köszönöm, hogy Benned élhetek, s Te bennem élsz, s elkezdődött már itt az üdvösségem. Áldott légy Uram. Ámen

722. ének:

1. Ó, Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz, Bejönnél már, de némán kulcsfordulásra vársz. Mi mondjuk, hogy miénk vagy, te vagy a név, a jel: Ó, szégyen, hogy te légy az, akinek várni kell.

2. Ó, Jézus, most kopogtatsz, sebhelyes még a kéz; Könnymarta kedves arcod oly búsan intve néz. Ó, áldott, drága jóság, mely ennyit tűrve vár! Ó, bűnök szörnyű bűne, mely téged így kizár!

3. Ó, Jézus, szólsz, s a szívhez a szó szelíden ér: Így bánsz velem? - teérted hullt testemből a vér!  Bús szégyennel behívunk, az ajtónk nyitva már. Jöjj, Jézus, jöjj, ne hagyj el, a szívünk várva vár.


Szeptember 21. Szerda

Áldás, békesség!                                                                     

Pál apostol Korintusiakhoz írt második levele 6. rész 11-18. versei: „Szánk megnyílt, szívünk kitárult előttetek, korinthusiak: nem a mi szívünkben van kevés hely számotokra, hanem a ti szívetekben van kevés hely számunkra. Viszonzásul pedig, mint gyermekeimhez szólok: tárjátok ki ti is szíveteket. Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: "Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr."”

Ha nem nyílik a szívem a másik ember felé, akkor valami nagy baj van. Nevezetesen az, hogy hiába van „itt a kegyelem ideje és az üdvösség napja” – ahogy tegnap olvastuk – ha NEM NYÍLOTT A SZÍVEM ISTEN FELÉ, s így nem nyílik a másik ember felé sem. Miért nem? Mert valami, vagy valaki nagy úr ott. Elfoglalja szívemben az Úr Jézus helyét. A nagy úr, - legyen az társ, gyermek, szülő, barát, pénz, munka, kedvtelés, szórakozás, harag, megbántottság – betölti a szívemet. És nem fér össze „Isten temploma a bálványokkal.” Ha a bálványok ott laknak, a szívem nem Isten temploma, csak névleg vagyok keresztyén. Nem ragyog szívemben a kegyelem, az üdvösség öröme.

De a szívem nyílhaj, s nyíljon is. Lehetek, s legyek is az élő Isten temploma. S akkor nemcsak ígéret, hanem valóság Isten ígérete: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek.”

Uram, köszönöm, hogy közöttünk jársz. Köszönöm, hogy Te raksz rendet a szívemben. Köszönöm, hogy irántam való nagy szeretetedre válaszolhatok, s nyílhat a szívem embertársaim felé. Áldalak Uram. Ámen

758. ének:

1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben.

2. Megtörve és üresen Adom magam neki, Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom.

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; Nyugszom Atyám házába Jézus kegyelmiben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet.

4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.


Szeptember 22. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                                 

Pál apostol Korintusiakhoz írt második levele 7. rész 1-7. versei: „Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé a mi megszentelődésünket. Fogadjatok be minket: senkit nem bántottunk, senkit nem károsítottunk meg, senkit nem csaltunk meg. Nem vádképpen mondom, hiszen az előbb mondottam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt éljünk, és együtt haljunk. Nagy a bizalmam irántatok, sok dicsekedni valóm van veletek, tele vagyok vigasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel. Mert amikor megérkeztünk Macedóniába, semmi nyugalma sem volt testünknek, hanem mindenféleképpen gyötrődtünk: kívül harcok, belül félelmek. De Isten, a megalázottak vigasztalója, megvigasztalt minket Titusz megérkezésével; de nemcsak az ő megérkezésével, hanem azzal a vigasztalással is, amellyel ő nálatok megvigasztalódott. Hírül hozta ugyanis nekünk a ti vágyódásotokat, a ti kesergéseteket, a ti hozzám való ragaszkodásotokat, úgyhogy még jobban megörültem.”

„Magamhoz fogadlak, gyermekemmé teszlek” – igen, hatalmas ígérete Istennek. Nem természetes módon Isten az én Mennyei Atyám? Nem. Isten teremtett engem. De a bűn miatt születésünktől fogva máshová tartozunk. Figyelem az unokáimat: milyen nagyon ragaszkodnak a szüleikhez. Kétségbe esnek, ha nem látják őket. Így ragaszkodunk mi Istenhez? Gyermekei vagyunk? Pál apostol azt mondja: „tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé a mi megszentelődésünket”. Igen, ha hiszek Isten ígéretében, akkor valami jó elkezdődött az életemben. Fájnak a koszos szavak – akár én mondom, akár más – gondolatok, tettek. Igen, kívánom elhagyni azt, ami nem tiszta. Úgy hívják ezt, hogy a megszentelődés útja. Mert ha Isten szent a szívemben, akkor a szívem is megszentelődik Őbenne.

Úr Jézus, kérünk, szenteld meg a szívünket, templomoddá lehessen az életünk. Ámen

667. ének:

1. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Mindenható Isten, Énekünk jó reggel száll hozzád szívesen. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Végtelen kegyelem, Három személyben áldott egy Isten!  

2. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Kit a szentek áldnak, Koronájukat letészik teelőtted; Angyali seregek térdelve imádnak, Ki voltál, vagy s nem érsz soha véget.  

3. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Földi köd bár elfed, És bűnös szem nem látja dicsőségedet, Csak te vagy szent, Isten, és senki kívüled: Teljes hatalmú szentség, szeretet!           

4. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Nagy és erős Isten; Minden műved dicsér az ég-, föld- s tengeren! Szent vagy, szent vagy, szent vagy, áldott, véghetetlen: Három személyben egy áldott Isten!


Szeptember 23. Péntek

Áldás, békesség!                                                                   

Pál apostol Korintusiakhoz írt második levele 7. rész 8-16. versei: „Mert ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom. Bántam ugyan, látva hogy az a levél, ha egy kis időre is, megszomorított titeket, de most már örülök. Nem annak, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg: mert Isten szerint szomorodtatok meg, és miattunk semmiben nem vallotok kárt. Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez. Mert éppen az, hogy Isten szerint szomorodtatok meg, mekkora buzgóságot keltett bennetek, sőt mentegetőzést, sőt méltatlankodást, sőt félelmet, sőt vágyódást, sőt ragaszkodást, sőt a vétkes megbüntetését! Mindenképpen igazoltátok, hogy tiszták vagytok az ügyben. Ha tehát írtam is nektek, nem a sértő miatt, és nem is a sértett érdekében írtam, hanem azért, hogy nyilvánvalóvá legyen buzgóságotok, amely az Isten színe előtt van bennetek irántunk. Ezért tehát megvigasztalódtunk, de megvigasztalódásunkon túl még jobban örültünk Titusz örömének, hiszen ti mindnyájan megnyugtattátok a lelkét. Mert ha egy kissé eldicsekedtem neki veletek, nem szégyenültem meg, hanem amint mindent az igazsághoz híven mondtunk el nektek, úgy Titusz előtt való dicsekedésünk is igaznak bizonyult. Az ő szíve még jobban felétek fordul, amikor visszaemlékezik mindnyájatok engedelmességére, amint félve és aggódva fogadtátok őt. Örülök, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek.”

„Az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez.” Van szomorúság, és van Isten szerinti szomorúság. Gyakran szomorkodunk. Elszomorít egy helyzet, egy szó, egy tett, egy emlék. Elszomorít, ha úgy érzem, megbántottak. De milyen az Isten szerint való szomorúság? Az Isten szerinti szomorúság az, amikor ezekben a helyzetekben azt keresem, hogy mi az én részem? Mit rontottam el én? Mi az én bűnöm? Feledhetetlen emlékem, amikor egy napon igen megbántva panaszoltam Istennek a helyzetet. S míg imádkoztam, eszembe juttatta: „azt hiszed, te mindent jól tettél? Azt hiszed, jól szóltál, hogy ezt a választ kaptad?” S meg kellett látnom, hogy mi az én bűnöm abban a történetben. Az Isten szerinti szomorúság, bűnbánat. Nélküle nincsen új kezdés ember és ember között sem. Istennel való kapcsolatomban pedig a bűnbánat hozza a megtérést. A megtérés pedig az üdvösséget. Minden vágyunk az üdvösség. Nagy ára van: Az Úr Jézus kereszthalála. Ő ezzel fizetett helyettem is. Tudok-e a bűneimen úgy megszomorodni, hogy az örökéletet szerezzen nekem?

Úr Jézus, kérlek, Te beszélj a szívemmel, hogy kész legyen minden nap a bűnbánatra. Ámen

477. ének:

1. Uram, bűneink soksága, Undoksága Érdemli haragodat, Méltók vagyunk, hogy ellenünk, Szent Istenünk, Felemeld ostorodat.    

2. De tudjuk, hogy ki megvallja És megbánja Bűneit s hozzád megtér, Azt nem hajtod el előled, Sőt tetőled Bűnbocsánatot az nyér.    

3. Azért hát mi is járulunk És borulunk Elődbe fájdalmasan, Bűnös lelkünknek kegyelmet, engedelmet Kérvén alázatosan.     

4. Szánj meg, Uram, ily ügyünkben S megtértünkben Függeszd fel ostorodat. Ó, hajtson hozzánk békére Fiad vére, S felejtsd el haragodat.       

5. Szólj hozzánk, Uram, csendesen És édesen; Félelmünk mindjárt széled, És lelkünk is e szózattól, Mint harmattól A hervadt virág, éled.

6. Uram, végy minket kedvedbe, Szerelmedbe, S vigasztald meg szívünket. Tőlünk soha ne maradj el, Se ne hagyj el, Hanem fogjad kezünket.


Szeptember 24. Szombat

Áldás, békesség!                                                                  

Pál apostol Korintusiakhoz írt második levele 8. rész 1-15. versei: „Hírt adunk nektek, testvéreim, Istennek arról a kegyelméről, amelyet Macedónia gyülekezeteinek adott. Mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük, és nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett. Tanúskodom arról, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak, és erősen sürgetve kérték tőlünk, hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek. És nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából. Úgyhogy bátorítottuk Tituszt, hogy amint már előbb elkezdte, fejezze is be nálatok ennek az adománynak az összegyűjtését. Ezért ahogyan mindenben bővelkedtek: hitben és igében, ismeretben és minden buzgóságban, és a tőlünk rátok áradó szeretetben, úgy ebben az adakozásban is legyetek bőkezűek. Nem parancsként mondom, hanem azért, hogy mások buzgósága által a bennetek levő szeretet valódiságát is kipróbáljam. Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok. Tanácsot is adok ebben az ügyben, mert ez hasznos nektek, akik nem csak a cselekvést, hanem előzőleg az akarást is elkezdtétek tavaly óta. Most pedig a cselekvést is végezzétek el, hogy amilyen az akarás készsége, olyan legyen a véghezvitel is, aszerint, amitek van! Mert ha megvan a készség, az aszerint kedves, amije kinek-kinek van, nem aszerint, amije nincs. Ugyanis azért, hogy másoknak könnyebbségük legyen, nektek ne legyen nyomorúságotok. Ellenben az egyenlőségnek megfelelően a mostani időben a ti fölöslegetek pótolja azok hiányát, hogy máskor azok fölöslege is pótolja majd a ti hiányotokat, hogy így egyenlőség legyen; amint meg van írva: "Aki sokat szedett, annak nem lett többje, és aki keveset, annak nem lett kevesebbje."

Kell, hogy tudjatok Isten kegyelméről. Kell, hogy tudjunk arról, hogy mások hogy küzdötték meg hitben életük nehéz idejét. Kell, mert ez ad erőt a sajátomhoz. Sok évvel ezelőtt nagyon megfáradva érkeztem Erdélybe. Ott láttam olyan nehézségeket, ami mellett nekem úri jó dolgom volt. Kellett, hogy lássam mások terhét. A korintusiaknak is szükségük volt rá, hogy tudják, hogy a macedónok nyomorúságuk ellenére tiszta szívvel adakoznak. Tehették ezt azért, mert ismerték az Úr Jézus kegyelmét, aki „gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.”

Uram, add, hogy bátran segítsek másokat, hiszen, Te az életedet sem sajnáltad értem adni. Ámen

287. ének:

1. Adjunk hálákat az Atya Istennek, Mennynek és földnek szent teremtőjének, És embereknek gondviselőjének, Éltetőjének.      

2. Mert ő mihozzánk atyai szerelmét, Kijelentette drága szent igéjét, Mellyel táplálja híveinek lelkét, Nyújtja kegyelmét.                   

3. És ő megáldja benne reménylőket, Erősít minden erőtelenséget, Világosítja homályos szívünket, Setét elménket.      

4. Atya Istennek mindezekért légyen Dicséret és nagy dicsőség mennyégben, Fiával s Szentlelkével egyetemben, Örökké! Ámen.


Szeptember 25. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                                    

Pál apostol Korintusiakhoz írt második levele 8. rész 16-24. versei: „Hála legyen az Istennek, aki értetek ugyanezt a buzgóságot adta Titusz szívébe. Mert megkapta ugyan a bátorítást, de buzgóbb lévén, önként ment el hozzátok. Elküldtük vele együtt azt a testvért is, akinek az evangélium hirdetésével szerzett jó híre bejárta valamennyi gyülekezetet. Sőt ezenkívül a gyülekezetek kiválasztották őt útitársunknak is ebben az adománygyűjtésben, amelyben szolgálunk, magának az Úrnak a dicsőségére és a mi készségünk megmutatására. Mert óvakodni akarunk attól, hogy valaki megrágalmazzon minket szolgálatunknak eme bőséges eredménye miatt: mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is. Elküldtük velük együtt azt a testvért, akinek az alkalmasságát sok mindenben kipróbáltuk, mert sokszor buzgó volt, most pedig még sokkal buzgóbb, mert nagyon bízik bennetek. Akár Tituszról van szó, aki nekem társam és közöttetek munkatársam, akár a mi testvéreinkről, a gyülekezetek küldöttei ők: Krisztus dicsősége. Tanúsítsatok tehát irántuk szeretetet, és mutassátok meg nekik, hogy méltón dicsekedtünk veletek a gyülekezetek előtt.”

Tiszta szívvel, tiszta szóval, tiszta kezekkel szükséges az Istennek szentelt dolgokban eljárnunk. Bár életünk minden dolgában így szükséges. „Gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is.” Nemcsak az Úr előtt, hanem emberek előtt is. Igen, Isten tudja minden gondolatunkat, minden tettünket. Tudja, hogy tisztán cselekszem, vagy csak emberek előtt akarok tisztának látszani. Nagyon rosszul teszem, ha csak másoknak akarok tetszeni. Ámde az is kevés, ha csupán annyi érdekel, hogy Isten előtt tiszta a lelkiismeretem, s mit bánom én, hogy emberek mit gondolnak rólam, a tetteimről. Isten előtt és emberek előtt is felelős vagyok. Jó ezt a kettőt együtt élnünk. Embereknek megfelelni, szinte lehetetlen. Mindig lesz olyan ember, akinek nem tetszik, amit teszünk. De ha Istennek és embereknek együtt, ha először Istennek, s azután gondom van az emberekre is, akkor lehetséges. Ma különösen úgy érzem, hogy szükségem van Isten házában a Vele való találkozásra. Szüksége van a lelkemnek a Tőle kapható erőre, hogy utána emberek javára élhessem az életemet.

Uram, kérlek, mentsd meg a lelkem, hogy ne embertársaim ellen éljek, hanem értük. Hadd élhessek a Te áldásod alatt. Ámen

139. zsoltár:

1. Uram, te megvizsgálsz engem, Megismersz mindent énbennem, Vagy állok, ülök, vagy megyek, Mind tudod, amit művelek; Valamit gondolok szívemben, Te azt mind jól érted messzünnen.       

2. Vagy járok-kelek, vagy fekszem, Te mindenütt vagy körülem. Jól látod minden utamat, Érted minden dolgaimat; Egy szó sem jő az én nyelvemre, Mit előbb ne tudtál volna te.

9. Vizsgálj meg és jól próbálj meg, Szívemet valóban nézd meg, És lásd meg, minémű vagyok! Ha gonosz ösvényen járok, És ha olyannak találsz engem, Vezess a jó útra, Istenem!