2022.09.12-18.
Szeptember 12. Hétfő
Áldás, békesség!
Pál apostol Korintusiakhoz írt második levele 1. rész 12-24. versei: „Mert ez a mi dicsekvésünk, amelyről lelkiismeretünk bizonyságot tesz, hogy az Isten szentségével és tisztaságával, nem emberi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével jártunk a világban, kiváltképpen pedig közöttetek. Mert nem írtunk nektek mást, mint amit olvastok és meg is értetek, sőt remélem, hogy teljesen meg fogtok érteni, ahogyan részben meg is értettetek minket: hogy ti velünk dicsekedtek, amiképpen mi is veletek a mi Urunk Jézus napján. Ezzel a bizodalommal akartam már előbb hozzátok menni, hogy másodszor is részesüljetek a kegyelemben. Aztán tőletek akartam átmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok menni, hogy ti bocsássatok útra Júdeába. Amikor tehát ezt akarom, vajon könnyelmű vagyok-e? Vagy amit tervezek, emberi módon tervezem, vagy hogy énnálam az "igen" egyszersmind "nem" is? Isten a tanúm, hogy beszédünk nálatok nem volt "igen" és "nem". Mert az Isten Fia, Krisztus Jézus, akit közöttetek mi, tudniillik én, Szilvánusz és Timóteus hirdettünk, nem lett "igen"-né is meg "nem"-mé is, hanem az "igen" valósult meg őbenne. Mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk. Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, Isten az. Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe. Én pedig az Istent hívom tanúbizonyságul magam mellett, hogy irántatok való kíméletből nem mentem még el Korinthusba. Mert nem akarunk uralkodni a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk örömötöknek, mivel szilárdan álltok a hitben.”
„Isten szentségével és tisztaságával, nem emberi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével jártunk a világban, kiváltképpen pedig közöttetek.” Hogyan járkálunk a világban? Igyekszünk bölcsek lenni, támadásokat kivédeni, embereknek megfelelni, vagy saját akaratunkat véghezvinni… Ez mind emberi bölcsesség, vagy sokszor emberi indulat. Úgy igyekszünk igazítani a dolgokat, hogy azok a mi gondolataink szerint a legjobbak legyenek. Pál apostol másképp csinálta, s ma arra bátorít bennünket, hogy van egy ettől sokkal jobb út: Isten szentségével, tisztaságával, kegyelmével járni. Szentségében, tisztaságában, kegyelmében élni. Az Ő véghetetlen nagy szeretetében élni, egész szívemet engedni, hogy betöltse az Ő szentsége és tisztasága. Amikor ebben a kegyelemben élhetek, akkor úgy szólok, úgy cselekszem, úgy gondolkozom, ahogy Ő ajándékozza. Nem a magam bölcsességével, mert az nincs. De Isten ajándékával, mert azt Ő adja.
Ó, végtelen nagy kegyelem, Megmentett engem is. Én elvesztem, reménytelen, Ha Jézus nem segít.
Ó mily csodás e kegyelem A szívem már nem fél. Értelmet nyert az életem Mert Jézus bennem él.
Ó mennyi sok veszélyen át Jöttem Hozzád, Uram. De lelkem most már rád talált, Többé nem nyugtalan.
A mennynek békessége vár, Ha elfogy életem. Megosztja majd hű Jézusom Szent otthonát velem.
Szeptember 13. Kedd
Áldás, békesség!
Pál apostol Korintusiakhoz írt második levele 2. rész 1-4. versei: „Elhatároztam tehát magamban, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúsággal. Mert ha megszomorítlak titeket, akkor ki vidámít meg engem, hacsak nem az, akit én megszomorítok? Azért is írtam levélben erről, hogy amikor megérkezem, ne érjen szomorúság azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meg vagyok győződve arról, hogy az én örömöm mindnyájatoké. Mert sok gyötrődés és szívbeli szorongás között, sok könnyhullatással írtam nektek, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amely igen erős énbennem irántatok.”
ELHATÁROZTAM. Mit határozunk el egy-egy napunk kezdetén, vagy egy-egy találkozás előtt? Azt, hogy jól megmondom neki a magamét? Vagy azt, hogy ma a munkámat mindenben Isten akaratához szeretném igazítani? Ahogy az igére figyelek, azt látom, hogy igenis szükség van az előre elhatározásra. Nem jó, ha engedem, hogy az indulataim, vagy mások indulatai vigyenek a legváratlanabb pillanatban arra, amerre nem akarom. Szükség van az elhatározásomra. Igen, és Krisztussal akarom végig élni a mai napot. Ám, noha nagyon fontos ez az elhatározás, magában kevés. Igen, kevés vagyok. Nyolcadik osztályos koromban reggelente elhatároztam, hogy ma úgy viselkedek az iskolában, ahogy véleményem szerint egy keresztyén embernek viselkednie kell. Minden délben azzal a szomorúsággal érkeztem haza, hogy ma sem sikerült. Mi volt a baj? Elhatároznom igenis kell a jót. DE! Amikor azt hiszem, hogy tudom, mit kell tennem, és meg is fogom valósítani, akkor ez a gondolat már halálra van ítélve. Elfelejtettem imádkozni. Elfelejtettem Isten segítségét kérni. Elfelejtettem Isten tanácsát, vezetését kérni. Pontosabban nem tudtam, hogy ezt tehetem. Nem tudtam, hogy az elhatározás ott kezdődik, hogy RÁBÍZOM MAGAM. KÉREM, HOGY VEZESSEN.
Úr Jézus, ma azt kívánom elhatározni, hogy a Te akaratod szerint tudjak tenni mindent. Kérlek, mutass utat nekem, s ne engedd, hogy elkalandozzon az eszem, a szívem a Te tanácsaidtól. Ámen
724. ének:
Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet, Hallgassad meg, hű Megváltóm, gyermekedet!
Bűnöm láncát oldja fel Kegyelmed s a hit; Törjed össze balga szívem bálványait!
Szabadságot adj nekem És tiszta szívet, Vonj magadhoz, Jézusom, hogy járjak veled!
Vezess engem utadon: Magad légy az út, Melyen lelkem a halálból életre jut.
Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet: El ne engedd, hű Megváltóm, már kezemet!
Szeptember 14. Szerda
Áldás, békesség!
Pál apostol Korintusiakhoz írt második levele 2. rész 5-17. versei: „Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem - hogy ne túlozzak - részben titeket mindnyájatokat is. Elég az ilyennek az a büntetés, amit a többség mért rá. Most viszont inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a túlságos nagy szomorúság valamiképpen meg ne eméssze az ilyet. Ezért kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet. Mert levelemet azért is írtam, hogy meggyőződjem megbízhatóságotokról: vajon mindenben engedelmesek vagytok-e. Akinek pedig ti megbocsáttok, annak én is megbocsátok. Mert amit én megbocsátottam, ha volt mit megbocsátanom, az tiértetek volt Krisztus színe előtt, hogy rá ne szedjen minket a Sátán. Az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk. Amikor pedig megérkeztem Tróászba Krisztus evangéliumának hirdetésére, bár az Úr kaput nyitott előttem, nem volt nyugalma lelkemnek, mivel nem találtam Titusz testvéremet. Ezért elbúcsúztam tőlük, és elmentem Macedóniába. De hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt. Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között: ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre. De ki alkalmas erre? Mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik nyerészkednek Isten igéjével, hanem mint akik tiszta szívből, sőt Istenből szólunk Isten előtt Krisztus által.”
Fantasztikusan megtanultunk ítéletet mondani mások felett. Sajnos ma is így jártam: ítéletet mondtam úgy, hogy nem is ismerem az előzményeket. De nagy kár. Sokszor nem mondom már ki, de gondolom. S ez ugyanolyan rossz. Pál apostol azt mondja: „bocsássatok meg, vigasztaljátok” nehogy a szomorúság megeméssze… Mennyivel más lenne az életünk, s a körülöttünk élők élete, ha ítélet helyett vigasztalnánk. Isten igéje ma erre bátorít. Különös a folytatás: „amit én megbocsátottam, ha volt mit megbocsátanom, az tiértetek volt Krisztus színe előtt, hogy rá ne szedjen minket a Sátán.” Szóval az ítélkezéseink nem Isten akaratából, nem Isten országának a növekedéséért vannak. A Sátán szed rá bennünket csupán azért, hogy szétdobálja azt, ami Krisztusban egy lehet. Milyen hatalommal terjedne Isten országa már most ebben a világban, ha mi, az Ő követői nem ítéletet mondanánk egymás felett (s a kívül állók felett sem), hanem vigasztaló szeretettel bátorítanánk egymást, segítenénk a hibákat kijavítani, s együtt kulcsolnánk a kezünket imára.
Úr Jézus kérlek, Te vezesd diadalra a Te ügyedet a szívemben. Hadd legyek ma a Te jó illatod Isten dicsőségére. Ámen
160. ének:
1.Fohászkodom hozzád, Uram, Istenem! Kérlek, kegyelmesen hallgass meg engem, Mert tebenned soha nem volt kétségem, Azért most is tehozzád esedezem.
2. Látod, Uram, igen megnyomorodtam. Előtted nagy nyavalyára jutottam, De míg te szent istenségedben bíztam, Soha semmiben el nem hagyattattam.
3. Reménységem míg el nem fogyatkozott, A te ígéreted nálam nyilván volt, Hogy énnékem mind megadod azokat, Melyeket én szívem tőled óhajtott.
4. Azért téged hívlak csak segítségre, És magamat nem is bízom senkire; Én lelkemet vigyed hálaadásra, És szívemet juttasd nagy vigasságra.
5. Irgalmasságodat mikor hallhatom, Legott elfelejtem minden bánatom; Abban vagyon nékem nagy vigasságom, Bűneimnek bocsá-natját hogy bírom.
6. Jelentsd nékem a te akaratodat, Fordítsd hozzám szent irgalmas-ságodat; Add meg nékem most, amit tőled várok, Melyért dicséretet örökké mondok.
Szeptember 15. Csütörtök
Áldás, békesség!
Pál apostol Korintusiakhoz írt második levele 3. rész: „Elkezdjük-e ismét ajánlani önmagunkat? Vagy szükségünk van-e, mint némelyeknek, hozzátok szóló vagy tőletek kapott ajánlólevelekre? A mi levelünk ti vagytok, amely be van írva szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember. Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva; és nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira. Ilyen bizodalmunk pedig a Krisztus által van Isten iránt. Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít. Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt, hogyne volna még dicsőségesebb a Lélek szolgálata? Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata! Sőt ami ott dicsőséges volt, már nem is dicsőséges az azt felülmúló dicsőség miatt. Ha ugyanis a mulandó dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó. Mivel tehát ilyen reménységünk van, teljes nyíltsággal szólunk; és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a mulandó dicsőség végét. De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el. Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön. De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel. Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.”
Amikor levelet írunk, valami fontos dolgot szeretnénk tudatni. Pál azt mondja, hogy „Krisztus levele vagytok”. Levél-e, Krisztus levele-e az életem? Vagyis: Krisztus szól-e rajtam keresztül? Nem a számon át, nem az írásomon át, hanem az életemen át, a szavaimon át. Őt képviselem-e jártomban, keltemben, feladataim elvégzése közben, pihenésem közben? Az Ő Lelke él-e bennem? Ha igen, akkor nem erőlködöm azon, hogy én Őt képviseljem. Szabad vagyok a rossz cselekvése alól. S míg olvasom, hallgatom az igét, Isten szava, Lelke formálja a lelkemet az Ő dicsőségére.
Uram, köszönöm, hogy a Te Lelked beszélget a szívemmel, s formál engem, s el is készít arra a napra, amikor Hozzád érkezhetek. Áldalak ezért. Ámen
202. ének:
1.Kegyes Jézus, itt vagyunk Te szent Igéd hallására, Gyúljon fel kívánságunk Idvesség tanulására, Hogy a földtől elszakadjunk, Csak tehozzád ragaszkodjunk.
2. Elménket, értelmünket Lelki sötétség fogta bé, De szent Lelked szívünket Tiszta fénnyel úgy töltse bé, Hogy jót gondoljunk és szóljunk, Mert csak tőled kell azt várnunk.
3. Dicsőségnek napfénye, Istentől jött világosság! Indítsd lelkünk készségre, Nyisd meg fülünk, szívünk és szánk! Hitvallásunk, könyörgésünk, Urunk Jézus, halld meg, kérünk!
Szeptember 16. Péntek
Áldás, békesség!
Pál apostol Korintusiakhoz írt második levele 4. rész 1-6. versei: „Ezért tehát, mivel ilyen szolgálatban állunk, minthogy irgalmat nyertünk, nem csüggedünk el, hanem elvetjük a szégyenletes titkos bűnöket; nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt. Ha pedig nem elég világos a mi evangéliumunk, csak azok számára nem világos, akik elvesznek. Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képmása. Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig, mint szolgáitokat Jézusért. Isten ugyanis, aki ezt mondta: "Sötétségből világosság ragyogjon fel", ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.”
Isten gyújtott világosságot a szívünkben. Volt idő, amikor azt hittem, ezt nekem kell produkálni. Elcsüggedtem, mert nem ment. Aztán, amikor minden küzdelmemet feladhattam, akkor „csendesen, és váratlanul átölelt az Isten”. Világosságot gyújtott a szívemben. Világosan ragyogott és ragyog azóta is előttem az Ő szeretete. Ebben a ragyogásban viszont nyilvánvaló lett, és lesz minden időben az, ami bűn, ami sötétség az életemben. Akkor is, ha a szívemnek kedves. Akkor is, ha úgy hozzám nőtt már, hogy leginkább észre sem veszem, vagy nem akarom észrevenni. Isten rávilágít a „titkos” bűneimre is. Olyankor egyetlen jó döntésem az, amit Pál apostol mond: elvetem, mert szégyenletes. Még akkor is, ha titkos. Akkor is, ha mások nem tudják, csak én. Akkor is, ha mások nem látják bűnnek, hiszen „az egész világ így teszi”. Igen, igen, de ha az egész világ elkárhozik? Én nem szeretnék. Isten azért világít rá a bűneimre, hogy megszabadítson tőlük. Ahhoz azonban nekem azt „meg kell utálnom”, el kell vetnem, szabadulni akarok tőle.
Köszönöm, Uram, hogy nem kell csüggedésben élnem, mert Te magadhoz öleltél. Köszönöm, hogy újra, és újra rávilágítasz arra, amit rosszul teszek. Köszönöm, hogy Te tisztogatod a szívemet. Ámen
712. ének:
1.Istenem, én nagy bűnös ember, Szent színed elé járulok, Vétkem oly mély már, mint a tenger, Mentségért hozzád fordulok. Én Istenem, én Istenem, Irgalmazz, kérlek, énnekem!
2. Szívem szerint, ím, elkesergem Gonosz és sok bűneimet: Hogy tőled én eltévelyedtem, Elhagytalak, Teremtőmet. Én Istenem, én Istenem, Irgalmazz, kérlek, énnekem!
3. Hallgasd meg én fohászkodásim Atyai nagy szerelmedből, Bocsásd meg minden rút bűneim, Mentsd ki szívem ez ínségből. Én Istenem, én Istenem, Irgalmazz, kérlek, énnekem!
4. Ne büntess úgy, mint érdemlettem Tőled én undok bűnömmel, Mert akkor nyilván el kell vesznem: Térj hozzám hát jó kedveddel. Én Istenem, én Istenem, Irgalmazz, kérlek, énnekem!
5. Csak egy szót mondj, hogy újjá légyek, Mondd ezt énnékem, bűnösnek: „Elengedtem, menj el békével, Meglásd, többé ne vétkezzél!” Én Istenem, én Istenem, Irgalmazz, kérlek, énnekem!
6. Nincs kétségem, megvigasztaltál, Erősítéd én szívemet, Könyörgésemben meghallgattál, Érzem már szent kegyelmedet. Én Istenem, én Istenem, Irgalmazz, kérlek, énnekem!
Szeptember 17. Szombat
Áldás, békesség!
Pál apostol Korintusiakhoz írt második levele 4. rész 7-18. versei: „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak: Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben. Azért a halál bennünk végzi munkáját, az élet pedig bennetek. Mivel pedig a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk, ahogyan meg van írva: "Hittem, azért szóltam", mi is hiszünk, és azért szólunk! Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt. Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.”
„Nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra.” Sokszor panaszkodunk a testünk erőtlenségére. Ma igénk azzal bátorít, hogy mindez azért van, hogy egyértelmű legyen Isten ereje. Gedeonnak azért kellett 300 emberrel legyőzni a hatalmas ellenséget, hogy egyértelmű legyen: nem ők voltak a bátrak, ügyesek, hanem a győzelmet ISTEN ADTA. A mi erőtlenségünk is arra való, hogy lássuk, érezzük Isten munkáját, az Ő erejét. Ha magamra nézek, elcsüggedek. Ha a győzelmet magamnak tulajdonítom, akkor a büszkeség vesz erőt rajtam. Ha nem a láthatókra nézek, hanem a láthatatlanokra, akkor hittel hiszem, hogy tegnap, tegnapelőtt, s minden napon Isten velem volt, hát ma sem lesz másképp, mert megígérte, s a győzelmet Ő adja, nem én vívom ki. Nemrég olvastam egy sportolóról, aki a győzelméért ország-világ előtt Istennek adott dicsőséget. Amikor készek vagyunk Isten erejében bízni, Rá bízni magunkat, akkor tapasztaljuk minden esetben, hogy a mi gyönge, cserépedény életünkben, életünkkel is Isten munkálkodik, s Ő végzi el, ami szükséges.
Uram, köszönöm, hogy törékeny, cserépedény életemet nem veted el. Áldalak minden munkádért. Ámen
662.
1.Magasztallak én téged, Isten, egeknek királyát, Hogy tőlem messze űzted A sötét éjnek homályát. Nem küldél rám betegséget, Sem egyéb ínséget, Épségben megtartottál, E napra engem juttattál.
2. Szívből könyörgök néked, Kegyes teremtő Istenem: E napot is engedd meg Békességgel véghezvinnem, Akaratodat tanulnom, Útaidban járnom; Oltalmad béfedezzen, Kedvem kedved szerint légyen.
3. Igaz utadra taníts, Hogy veled együtt járhassak, És tőled el ne taszíts, Hogy kísértetbe ne jussak. Jóvoltodból tarts meg engem, Én édes Istenem, Hogy a bűn csalárdságát, Észre vegyem undokságát.
4. Az igaz hitnek tüzét Bennem Krisztusért élesszed, Gyarlóságomnak vétkét Soha szememre ne vessed; Fogadásodat tekintsd meg, Szent Fiadért tarts meg, Ki értem eleget tett, Törvény átkától megmentett.
5. Reménységgel ruházz fel, Ördög tőrébe ne essem, Szívem hozzád gerjeszd fel, Ne csak hasznomat keres-sem. Atyafi szent szeretetet, Adj jámbor életet; Szeress, mint sajátodat, Kövessem akaratodat.
Szeptember 18. Vasárnap
Áldás, békesség!
Pál apostol Korintusiakhoz írt második levele 5. rész 1-10. versei: „Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk. Azért sóhajtozunk ebben a testben, mivel vágyakozunk felölteni rá mennyből való hajlékunkat, ha ugyan nem bizonyulunk felöltözve is mezíteleneknek. Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet. Isten pedig, aki minket erre felkészített, zálogul adta nekünk a Lelket. Tehát mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben lakunk, távol lakunk az Úrtól; mert hitben járunk, nem látásban. De bizakodunk, és inkább szeretnénk kiköltözni a testből, és hazaköltözni az Úrhoz. Ezért arra törekszünk, hogy akár itt lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek legyünk neki. Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.”
„Ha földi sátorunk összeomlik…” Összeomlik. A testünk elkopik. Ami a leggyengébb, vagy legtöbbet használt, az romlik el először. Aztán szépen sorban a többi. Elromlik. Azután összeomlik. Vagy váratlanul előjelek nélkül omlik össze. Ijesztő ez? Ne beszéljünk róla? Ha nem beszélünk róla, akkor is megtörténik, de akkor váratlanul, készületlenül ér. Ha beszélünk róla, akkor szívünkbe véshetjük, amit Pál apostol mond ezzel kapcsolatban: „van Istentől készített hajlékunk!” VAN! Örökkévaló mennyei házunk! (rezsi emelkedés nélkül!) VAN. Mennyei Atyánk minden Őt szeretőt haza vár. „Nem gyönyörködik a bűnös ember halálában, hanem, hogy megtérjen és éljen.” Néha már nagyon vágyakozok rá. Olyankor meg kell gondolnom, hogy nem csupán menekülni szeretnék a gondjaim elől? Önző egyéni érdekből nem mehetek a Mennybe. Az Úr Jézus azt ígérte, hogy velünk lesz minden nap a világ végezetéig. Tehát akár itt lakunk, akár elköltözünk. Velem van, Vele lehetek már most minden nap, minden órában, egészségben, betegségben, örömben, bánatban. Ez mindenre elég.
Úr Jézus, Köszönöm, hogy helyettem is meghaltál ott a kereszten. Köszönöm, hogy hazavársz országodba. Köszönöm, hogy készíted a lelkem. Köszönöm, hogy nem kell félnem a haláltól, mert Te jössz elém. Áldalak, Uram. Ámen
Elég az ő kegyelme rég, elég, elég. Még akkor is, ha szívem új lánggal nem ég.
Elég a vér, a Golgota, nem lesz nagyobb kincsem soha. Elég az Ő kegyelme rég, elég, elég.
Számomra Ő az út, jövő, csak Ő, csak Ő. Erőtlenségemben erő, mentő erő. A menny szívem szép otthona, keskeny úton el visz oda. Számomra Ő az út, jövő, csak Ő, csak Ő. (Vándor Gyula)