2022.09.05-11.
Szeptember 05. Hétfő
Áldás, békesség!
Pál apostol Korintusiakhoz írt első levele 14. rész 26-40. versei: „Mi következik mindezekből, testvéreim? Amikor összejöttök, kinek-kinek van zsoltára, tanítása, kinyilatkoztatása, nyelveken szólása, magyarázata: minden épüléseteket szolgálja! Ha nyelveken szól is valaki, ketten vagy legfeljebb hárman szóljanak, mégpedig egymás után; egy valaki pedig magyarázza meg. Ha pedig nincs magyarázó, hallgasson a gyülekezetben, csak önmagához szóljon és az Istenhez. A próféták pedig ketten vagy hárman szóljanak, a többiek pedig ítéljék meg. De ha közben az ott ülők közül egy másik kap kinyilatkoztatást, az előző hallgasson el. Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki bátorítást kapjon. A prófétákban lévő lélek pedig alárendeli magát a prófétáknak. Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene. Mint ahogyan ez a szentek valamennyi gyülekezetében történik, az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, ahogyan a törvény is mondja. Ha pedig meg akarnak tudni valamit, otthon kérdezzék meg a férjüket, mert illetlen az asszonynak a gyülekezetben beszélnie. Vajon tőletek indult ki az Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el? Ha valaki azt tartja magáról, hogy próféta vagy Lélektől megragadott ember, tudja meg, hogy amit nektek írok, az az Úr parancsolata. És ha valaki ezt nem ismeri el, ne ismertessék el. Ezért, testvéreim, törekedjetek a prófétálásra, de a nyelveken való szólást se akadályozzátok. Azonban minden illendően és rendben történjék.”
Az istentisztelet Isten tisztelésére való. Sok dolog nem illik oda. Egyedül az Istennek szentelt szívem. Tudunk mi zűrzavart kelteni, s még rá is fogjuk, hogy mindezzel Istent dicsérjük. Kár. Ami Isten tiszteletében történik, abban a jelenlévők élete megszentelődik. Abba nem fér bele a szívemben sem a rendzavarás. „Az asszonyok hallgassanak” – mondja Pál. Igen, sokszor kellene hallgatnunk, amikor megszólalunk. Itt azonban az istentisztelet alatti beszélgetésről van szó. Ne beszélgessenek egymással. Ne fecsegjenek! Ez bizony ma is fontos üzenet. Nemcsak a nőkre, de ma már a férfiakra is vonatkozik. Isten házában „szívem csendben az Úrra figyel”, s teljesen mindegy, hogy a mellettem ülőnek milyen közlendője lenne a számomra. SZÍVEM CSENDBEN AZ ÚRRA FIGYEL.
Köszönöm, Uram, hogy Téged dicsérni mehetek a Te házadba. Ámen
809. ének:
1.Isten nevét dicsérem, szívem csupa hála, Együtt mondjunk háladalt, közös ének áldja: Jóság, hűség kezed minden műve, Szent vagy, jó vagy, áldunk mindörökre.
2.Döbbent szívünk ráeszmél, milyen nagy az Isten: Erő, Fönség, Hatalom, fénye átjár mindent. Jóság, hűség kezed minden műve, Szent vagy, jó vagy, áldunk mindörökre.
3. Igaz jóság, irgalom minden rendelése, Csak az érti valóban, aki bízik benne. Jóság, hűség kezed minden műve, Szent vagy, jó vagy, áldunk mindörökre.
4. Soha el nem felejti ősi szövetségét, Maga őrzi, táplálja, egybegyűjti népét. Jóság, hűség kezed minden műve, Szent vagy, jó vagy, áldunk mindörökre.
5. Atya, Fiú, Szentlélek, megillet a hála, Csodálkozva, boldogan néped ezt kiáltja: Jóság, hűség kezed minden műve, Szent vagy, jó vagy, áldunk mindörökre.
Szeptember 06. Kedd
Áldás, békesség!
Pál apostol Korintusiakhoz írt első levele 15. rész 1-11. versei: „Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok. Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem elhamarkodottan lettetek hivőkké. Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és - ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon, és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak. Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is. Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme. Azért akár én, akár ők: így prédikálunk, és ti így lettetek hívőkké.”
Evangélium: jó hír, örömhír, Isten örömhíre a számunkra. Mi az Ő örömhíre? Az, hogy: Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és - ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon. Krisztus meghalt. Az Ő szenvedése és halála mindig szomorúsággal tölt el. Fáj, hogy ennek miattam kellett történnie. Köszönöm Istennek, hogy nem ez az utolsó mondat. Köszönöm, hogy feltámasztotta Őt a halálból. Értem, érted támasztotta fel. Legyőzte a halált. A halál többé rajta nem uralkodik. De nem uralkodik rajtunk sem, akik hisszük, hogy értünk, helyettünk halt meg, a mi bűneinkért szenvedett. Kifizette helyettünk a büntetést. Így lehet, így van örökéletem. Igen, ez a legjobb hír, ami érhet ebben az életben! Isten országa megnyílt előttem! Nem az én érdemeimért – azok nincsenek -, de Jézus Krisztus áldozatáért.
Uram, köszönöm életem legjobb hírét! Köszönöm, hogy megbocsátottál nekem! Köszönöm, hogy haza vársz. Ámen
757. ének:
1.Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál! Az a víz s a drága vér, Melyet ontál a bűnér', Gyógyír légyen lelkemnek, Bűntől s vádtól mentsen meg!
2. Törvényednek eleget Bűnös ember nem tehet; Buzgóságom égne bár, S folyna könnyem, mint az ár: Elégtételt az nem ad, Csak te válthatsz meg magad.
3. Jövök, semmit nem hozva, Keresztedbe fogózva, Meztelen, hogy felruházz, Árván, bízva, hogy megszánsz; Nem hagy a bűn pihenést: Mosd le, ó, mert megemészt!
4. Ha bevégzem életem, és lezárul már szemem, Ismeretlen bár az út, Hozzád lelkem mennybe jut: Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál!
Szeptember 07. Szerda
Áldás, békesség!
Pál apostol Korintusiakhoz írt első levele 15. rész 12-34. versei: „Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nincs halottak feltámadása? Hiszen ha nincs a halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is. Sőt Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert akkor Istennel szemben arról tanúskodtunk, hogy feltámasztotta a Krisztust, akit azonban nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok. Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban hunytak el. Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. Mert ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi. Azután jön a vég, amikor átadja az az uralmat Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt. Mert addig kell uralkodnia, míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. Mert Isten mindent az ő lába alá vetett. Amikor pedig azt mondja, hogy minden alá van vetve, nyilvánvaló, hogy annak kivételével, aki neki alávetett mindent. Amikor pedig majd alávettetett neki minden, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki alávetett neki mindent, hogy Isten legyen minden mindenekben. Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük? Miért vállalunk veszedelmet mi is minden percben? Naponként a halállal nézünk szembe, oly igaz ez, testvéreim, mint a veletek való dicsekvésem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. Ha csak emberi módon küzdöttem a vadállatokkal Efezusban, mi hasznom belőle? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor "együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk". Ne tévelyegjetek: "A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!" Legyetek valóban józanok, és ne vétkezzetek, mert némelyek nem ismerik az Istent: megszégyenítésetekre mondom ezt.”
Áldott Úr Jézusunk legyőzte a halált, s mint utolsó ellenséget el fogja törölni. Utolsó ellenség. Nem szükséges barátkoznunk vele. Nem kell azt mondanunk: „én nem félek a haláltól”. Isten Szava utolsó ellenségnek nevezi. Ha nem kell félnem tőle, az azért van, mert: „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy.” (Zsoltárok 23:4.) Nem kell félnem, mert Ő velem van!
23. zsoltár:
1.Az Úr énnékem őriző pásztorom, Azért semmiben meg nem fogyatko-zom. Gyönyörű szép mezőn engemet éltet, És szép kies folyóvízre legeltet; Lelkemet megnyugtatja szent nevében, És vezérl engem igaz ösvényében.
2. Ha a halál árnyé-kában járnék is, De nem félnék még ő sötét völgyén is, Mert mindenütt te jelen vagy énvelem, Vessződ és botod megvigasztal engem, És nekem az én ellenségim ellen Asztalt készítesz, eledelt adsz bőven.
3. Az én fejemet megkened olajjal, És engemet itatsz teljes pohárral; Jóvoltod, kegyességed körülvészen És követ engem egész éle-temben. Az Úr énnékem megengedi nyilván, Hogy mind éltiglen lakjam ő házában.
Szeptember 08. Csütörtök
Áldás, békesség!
Pál apostol Korintusiakhoz írt első levele 15. rész 35-58. versei: „De megkérdezhetné valaki: hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jelennek meg? Esztelen! Amit vetsz, nem kel életre, míg előbb el nem rothad, és amit elvetsz, azzal nem a leendő testet veted el, hanem csak a magot, talán búzáét vagy valami másét. De Isten olyan testet ad annak, amilyet elhatározott, mégpedig minden egyes magnak a neki megfelelő testet. Nem minden test egyforma, hanem más az embereké, más az állatoké, más a madaraké, és más a halaké. Vannak mennyei testek, és vannak földi testek, de más a mennyeiek fényessége, és más a földieké. Más a nap fényessége, más a hold fényessége, és más a csillagok fényessége: mert egyik csillag fényességben különbözik a másik csillagtól. Így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben. Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Ha van érzéki test, van lelki test is. Így is van megírva: "Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett, az utolsó Ádám pedig megelevenítő Lélekké." De nem a lelki az első, hanem a földi, azután a lelki. Az első ember földből, porból való, a második ember mennyből való. Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is. És amint viseltük a földinek a képét, úgy fogjuk viselni a mennyeinek a képét is. Azt pedig állítom, testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni, de mindnyájan el fogunk változni. Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk. Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba. Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: "Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?" A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.”
Iszonyúan fáj, amikor szerettünktől kell végső búcsút vennünk. Mai igénkben azt olvassuk, hogy szükséges a romlandó testünknek romolhatatlanságba öltözni. S akkor teljes lesz az Úr Jézus diadala a halál felett! Ha ma kérem, hogy vegyen teljes diadalt az életem felett, akkor egészen biztos lehetek benne, hogy ott a holttestem felett is diadalt vesz.
516. ének:
1.Örvendezzetek, egek, Ti is, földi seregek! Mindnyájan örüljetek, Vígan énekeljetek, Mert Urunk feltámadott, Nékünk életet adott.
2. Jézus él, mi is élünk, A haláltól nem félünk, Mert Ő diadalmat vett, Bűnünkért eleget tett Isteni erejével, Hathatós érdemével.
3. Nékünk megigazulást És a bűnből gyógyulást, Istennel békességet És boldog reménységet Nyert feltámadásával, örök igazságával.
4. Előtted arcra esünk, S kérünk, édes kezesünk: Részeltess halálodnak És feltámadásodnak Drága érdemeiben, Édes gyümölcseiben.
5. Cselekedd Szentlelkeddel, Végtelen érdemeddel, Hogy új életet éljünk, Végre porból felkeljünk Örök, nagy boldogságra És halhatatlanságra.
Szeptember 09. Péntek
Áldás, békesség!
Pál apostol Korintusiakhoz írt első levele16. rész 1-12. versei: „Ami a szentek javára folyó gyűjtést illeti, ti is úgy cselekedjetek, ahogyan azt Galácia gyülekezeteinek rendeltem. A hét első napján mindegyikőtök tegye félre és gyűjtse össze azt, ami telik tőle, nehogy akkor történjék a gyűjtés, amikor odamegyek. Amikor pedig megérkezem, azokat, akiket ti alkalmasnak találtok, elküldöm ajánlólevéllel, hogy adományotokat elvigyék Jeruzsálembe. Ha pedig érdemes lesz, hogy én is elmenjek, velem együtt fognak jönni. Hozzátok pedig akkor megyek, ha végigmentem Macedónián. Mert Macedónián átutazom, de nálatok talán ott is maradok, vagy át is telelek, hogy ti indítsatok útnak, ahova majd megyek. Mert nemcsak átutazóban akarlak meglátogatni titeket, hanem remélem, hogy egy ideig ott is maradok nálatok, ha az Úr megengedi. Efezusban pünkösdig maradok, mert nagy és sokat ígérő kapu nyílt ott előttem, de az ellenfél is sok. Ha pedig megérkezik Timóteus, legyen gondotok rá, hogy félelem nélkül tartózkodhasson nálatok, mert az Úr munkáját végzi ő is, akárcsak én. Senki se nézze le tehát, hanem indítsátok útnak békességgel, hogy eljöjjön hozzám, mert várom őt a testvérekkel együtt. Ami pedig Apollós testvért illeti, nagyon kértem, hogy menjen el hozzátok a testvérekkel együtt, de semmiképpen sem akarta az Isten, hogy most elmenjen. De el fog menni, mihelyt alkalma lesz rá.”
Adományaink. Valaki azt mondta, hogy a keresztyén ember a pénztárcája tér meg utoljára. Mit jelent ez? Azt véljük gondolni, hogy a pénzem az enyém. Megdolgoztam érte. Azt teszek vele, amit én akarok. S legfőképpen saját céljaimra, kedvteléseimre kívánom felhasználni. Ez így is van addig, amíg nem az Úr Jézus az ÚR az életemben. Onnan kezdve mindenben Ő dönt. Ő láttatja meg velem mások szűkségét. Ő indít arra, hogy adakozzak. Volt idő, amikor zavarba ejtett valaki adakozása. Aztán kiderült, hogy a munkaadójának pénzéből adakozik bőkezűen. Később a sajátjából már nem tette. Szüleimtől kicsiny gyerekkoromtól úgy láttam, hogy minden jövedelmükből tizedet adtak. Édesapám pontos könyvelést vezetett minden bevételről és kiadásról. Ebben a könyvelésben ma is látható, hogy a havi fizetés utáni rovat a kiadások közé a tized került. Isten országa céljaira adott pénz volt ez. Nem a maradék hónap végén, hanem előre odaadott összeg. Így tanították tetteikkel a gyermekeiket, s unokáikat is.
Terveink. Úgy jó, ha egész életem Istenkezében van. A pénzem, a gondolataim, a tetteim. Amikor indulok valahová, Isten akaratából indulok-e? Vagy én eldöntöttem… Ha én döntöttem el, akkor én irányítom az életem, nem Isten. Ez bizony nem válik javamra. Mindent Isten akaratából érdemes tenni.
Úr Jézus, kérlek, vezesd ma is az életemet, hadd tegyek mindent a Te kezedbe. Ámen
410.
1.Csak vándorút az életem, Míg majd hazámba érkezem, Szent Jeruzsálem városába, Mit fönn az Isten készített, Szövetségvérre épített, Hol ajkam majd csak őt imádja; Csak vándorút az életem, Míg majd hazám elérhetem.
2. Árván megyek az élten át, Nem ismer itt a vak világ; Ott várnak rám a hű testvérek; Ott vár az égi szent sereg; Ujjongva szolgálok neked, És örökké csak érted égek; Ó, Megváltóm, jövel, siess, Szívem csak tégedet keres.
Szeptember 10. Szombat
Áldás, békesség!
Pál apostol Korintusiakhoz írt első levele 16. rész 13-24. versei: „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! Minden dolgotok szeretetben menjen végbe! Kérlek titeket, testvéreim: tudjátok Sztefanász házanépéről, hogy ők Akhája zsengéje, és a szentek szolgálatára szánták magukat: ti is engedelmeskedjetek az ilyeneknek, és mindazoknak, akik velük együtt szolgálnak és fáradoznak. Örülök Sztefanász, Fortunátusz és Akhaikosz megérkezésének, mert ők távollétetekben pótolnak majd benneteket. Mert felüdítették mind az én lelkemet, mind a tieteket. Becsüljétek meg tehát az ilyeneket! Köszöntenek titeket Ázsia gyülekezetei. Sokszor köszönt titeket az Úrban Akvila és Priszka a házuknál levő gyülekezettel együtt. Köszöntenek titeket a testvérek mindnyájan. Köszöntsétek egymást szent csókkal. Köszöntésemet saját kezemmel írom: Pál. Ha valaki nem szereti az Urat, legyen átkozott! Marana tha! Az Úr Jézus kegyelme veletek! Az én szeretetem mindnyájatokkal a Krisztus Jézusban! Ámen.”
„Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” Megállni a hitben, erősnek lenni, mindent szeretetben, szeretetből szólni, tenni, magunktól nem megy. Miért is nem? Mert a hitben megállni, nem annyit jelent, hogy kimondom, vagy kigondolom, hogy „én hiszek”. A hitben megállni azt jelenti, hogy jönnek a nehézségek, bántanak a hitemért, vagy betegségek gyötörnek, vagy túl sok, túl nehéz feladatot kell megoldani. Elfáradok. Mi van ilyenkor a szívemben? Lázadás Isten ellen? Vagy indulatok a másik ember ellen? Vagy békesség, öröm, szeretet, türelem, Isten iránti bizalom a legnagyobb nehézségek között is. Szeretettel szólni a legnagyobb viharban, ez bizony nem megy a saját elhatározásomból, nem megy a saját természetemből. De kérhető, és adatik Isten kegyelméből.
Uram, köszönöm, hogy Te tudod lecsendesíteni a szívemet. Köszönöm, hogy Te velem vagy életem legnehezebb pillanataiban, óráiban, napjaiban, heteiben, hónapjaiban, éveiben. Köszönöm, hogy az erőt Te adod a terhek elhordozásához. Köszönöm, hogy csodákkal ajándékozol meg éppen ilyenkor. Áldalak, Uram, minden időben. Ámen
823. ének:
Jézus hív, bár zúg, morajlik életünk vad tengere; Halk hívása tisztán hallik: „Jer, kövess, ó, jöjj ide!”
Vedd a példát Andrástól, ki hallva hívó szózatot, Hálóját se vonszolá ki: érte mindent elhagyott.
Jézus hív, hogy őt imádjad, megragad, hogy el ne ess, Mert kísért öntelt világod: „Jöjj, engem jobban szeress!”
Ha nehéz az élet terhe, roskadozva hordom azt: Bús orcám hozzá emelve, Jézusban lelek vigaszt.
Uram, hozzám légy kegyelmes, tedd tieddé szívemet, Hadd lehessek engedelmes, néked élő gyermeked!
Szeptember 11. Vasárnap
Áldás, békesség!
Pál apostol Korintusiakhoz írt második levele 1. rész 1-11. versei: „Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus, a testvér: Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, és mindazoknak a szenteknek, akik Akhájában vannak: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket. Mert amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is. Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk. A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is. Mert nem akarjuk, testvéreim, hogy ne tudjatok arról a nyomorúságról, amely Ázsiában ért minket: rendkívüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk. Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat; aki ekkora halálos veszedelemből megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít, mivel ti is segítségünkre vagytok az értünk mondott könyörgéssel, hogy a reánk áradt kegyelemért sokan sokféleképpen mondjanak értünk hálaadást.”
Fontos, hogy tudjunk egymás szenvedéseiről. Nem azért, hogy legyen kinek panaszkodnunk. Nem is azért, hogy legyen kit sajnálnunk. Az már inkább, hogy tudjunk egymásért imádkozni. Nagy dolog, amikor Istentisztelet, vagy bibliaóra előtt, vagy után tudunk egymással szót váltani a saját, vagy mások nyomorúságáról. Ez nem a pletyka. Mindez arra jó, hogy imádkozzunk egymásért. Isten előtt tartsuk számon a bajban lévőt. „Igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése” – olvassuk a Bibliában, s tapasztaljuk mindennapjainkban. Így vagyunk gyülekezet. Így vagyunk Isten népe. S a dolog másik oldala, amiről itt Pál ír: Akarom, hogy tudjátok, hogy Isten a legnagyobb veszedelemből is megmentett! Higgyetek benne! Adjatok hálát a SZABADÍTÓ ÚRNAK! Nekünk van szükségünk rá, hogy Istent dicsérjük a szabadításáért.
Uram, köszönöm, hogy erőddel, hatalmaddal körülveszel, s ezt éppen a legnagyobb bajban érezhetem a legjobban. Köszönöm a gyülekezetem. Köszönöm a Testvéreim, akik számon tartanak, akik imádkoznak értem, akikért imádkozhatok. Ámen
804. ének:
Hálát adok, Uram, az életért! Rólad zeng éneket hegy, völgy s a rét! A napokat Te számolod, Uram, én mindenért hálát adok!
Hatalmad, Istenem, mindent fölér! Szavadra engednek: tenger és szél, Leborulnak a csillagok! Uram, én mindenért hálát adok!
Imádom, Szent Atyám, dicső neved! Te vagy a végtelen nagy szeretet. Kegyelmed ma ingyen adod, Uram, én mindenért hálát adok!