Dunavecsei Református EgyházközségDunavecsei Református Kollégium - Általános Iskola, Középiskola és Kollégium

2022.08.01-07.

Sándorné Ablonczy Zsuzsa

Augusztus 1. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                         

Jelenések könyve 18. rész: „Ezek után láttam, hogy egy másik angyal leszállt a mennyből: nagy hatalma volt, és dicsősége beragyogta a földet. És ezt kiáltotta erős hangon: "Elesett, elesett a nagy Babilon, amely ördögök lakóhelyévé lett, és minden tisztátalan lélek, minden tisztátalan állat és minden utálatos madár rejtekhelyévé lett. Féktelen paráznaságának borából ivott minden nemzet, vele paráználkodtak a föld királyai, és eldőzsölt javaiból gazdagodtak meg a föld kereskedői". Hallottam, hogy egy másik hang szól az égből: "Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek bűneiben, és hogy a rámért csapások ne érjenek titeket; mert bűnei felhalmozódtak az égig, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól. Fizessetek meg neki, ahogyan ő fizetett, és kétszeresét adjátok vissza cselekedetei szerint: a pohárba, amelyet ő megtöltött, töltsetek neki kétszeresen; amilyen mértékben dicsőítette magát és dőzsölt, annyi kínnal és gyásszal fizessetek meg neki, mert szívében ezt mondja: Fenségesen ülök itt, mint egy királynő, özvegy nem vagyok, gyászt sem látok soha. Ezért egyetlen napon jönnek rá a csapások: halál, gyász és éhínség; és tűzzel fogják megégetni, mert erős Úr az Isten, aki megítéli őt". "Sírni és gyászolni fognak miatta a föld királyai, akik vele paráználkodtak és dőzsöltek, amikor látják a tűzvész füstjét. Gyötrelmétől való félelmükben távol megállva így szólnak: Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te erős város, egyetlen óra alatt ért utol az ítélet. A föld kereskedői is sírnak és gyászolnak miatta, mert áruikat senki sem vásárolja többé: az aranyat és ezüstöt, a drágakövet és gyöngyöt, a gyolcsot és bíbort, a selyem- és skarlátárukat, a különféle tujafákat és elefántcsont-tárgyakat, a különféle nemes fából vagy ércből, vasból és márványból készült eszközöket, a fahéjat, balzsamot, füstölőszereket, a kenőcsöket és tömjént, a bort és olajat, a finomlisztet és gabonát, a barmokat és juhokat, a lovakat és kocsikat, a rabszolgákat és emberi lelkeket. A haszon, amelyre lelked vágyott, eltűnt előled, minden bőség és pompa elpusztult körülötted, és ezek soha többé nem lesznek találhatók sehol. Akik ezekkel kereskedtek, és ezekből gazdagodtak meg, gyötrelmétől félve távol megállnak, sírnak, gyászolnak, és így szólnak: Jaj, jaj a nagy városnak, amely gyolcsba, bíborba és skarlátba volt öltözve, arannyal, drágakővel és gyönggyel volt ékesítve, mert egyetlen óra alatt pusztult el ekkora gazdagság! És a kormányosok, a parti hajósok, az evezősök és akik a tengeren dolgoztak, mind megálltak távol, és amikor látták égésének a füstjét, így kiáltoztak: Van-e hasonló a nagy városhoz? És port hintettek fejükre, és sírva, gyászolva kiáltoztak: Jaj, jaj a nagy városnak, ahol az ő jólétéből meggazdagodott mindenki, akinek hajói voltak a tengeren: egyetlen óra alatt elpusztult! Örülj neki, te menny, és örüljetek ti szentek, apostolok és próféták, mert Isten végrehajtotta rajta értetek az ítéletet". Egy erős angyal felemelt egy akkora követ, mint egy nagy malomkő, bedobta a tengerbe, és így szólt: "Így vettetik le Babilon, a nagy város, egyetlen lendülettel, és többé sehol sem lesz található. Nem hallatszik benned többé hárfások és zenészek, fuvolások és trombitások hangja, nem található benned többé egyetlen mesterség egyetlen mestere sem, és malom zúgása nem hallatszik többé benned. És nem világít benned többé lámpás fénye, nem hallatszik benned többé vőlegény és menyasszony szava, mert kereskedőid a föld hatalmasai voltak, mert a te varázslásodtól tévelyedett el valamennyi nép: de benne találtatott a próféták és a szentek vére, és mindazoké, akik megölettek a földön".”

„Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek bűneiben.”

A történelem során mennyi ilyen nagy város pusztult el minden gazdagságával együtt. Az a nemzedék, amelyik látta a pusztulást, ezt mindig tragédiának élte meg. Aztán már csak történelem lett. A történelem már vagy fontos a számunkra, vagy nem. A saját életünket érintő események viszont nagyon is fontosak. Ma is pusztulnak körülöttünk „Babilonok”. Tűzvész, háború, földrengés… Porig rombolódó életek. Fájdalmas látni, vagy hallani is róla.

Igénk azt mondja, ha szeretjük ezt a világot, annak élvezeteit, örömeit keressük, akkor vele pusztulunk el. Maga alá temet bennünket a világ minden kívánsága, csillogása. Isten féltő szeretete mondja: „Menjetek ki belőle!”  Nem kell nekem részesnek lennem ennek a világnak semmilyen bűnében. Sok csábító csillogás kínálja magát. S mi állunk előtte: miért ne? Nincsen benne semmi rossz… Csak éppen „kincsét nyújtva elrabolja szíved”. Van, amiből a saját lelkünk érdekében „ki kell mennünk”. Hátat kell fordítanunk, akkor is, ha nagyon vonz, vagy éppen azért, mert nagyon vonz. „Mindenki így csinálja” – mondjuk, vagy gondoljuk sok dologról. „Ez a társadalmi elvárás” – mondta egyszer valaki. Isten szava arra figyelmeztet, hogy elveszhetek a „mindenkivel”, a „társadalommal” együtt, vagy lehet üdvösségem, örök életem, ha merek „kimenni”, szembefordulni, másképp tenni, mint a „nagy város”. Könnyű az egész világgal szembe menni? Nem. De ha nem akarom, hogy a lelkem kárhozatba menjen, akkor ez az egyetlen út.

Úr Jézus, nehéz mindenkivel szemben Téged keresni, Hozzád tartozni. Kérlek, fogd a kezem, hogy mégis megtehessem. Ámen

681. ének:

1.Krisztus, ki vagy nap és világ, Minket sötétségben ne hagyj! Igaz világosság te vagy, Kárhozatra mennünk ne hagyj!  

2. Téged kérünk, szent Úr Isten: Oltalmazz minket ez éjen; Nyugodalmunk benned légyen, A mi lelkünk el ne vesszen!      

3. Nehéz álom el ne nyomjon, Az ellenség meg ne csaljon; Testünk hozzá ne hajoljon, És haragodba ne hozzon!

4. Mi szemeink, ha alusznak, Szíveink rád vigyázzanak; Te hatalmadnak ereje Légyen híveid őrzője!    

5. Úr Isten, hozzád kiáltunk: Gondviselőnk, légy oltalmunk! Őrizz meg ellenségektől, Lelki, testi ínségektől!

6. Parancsoljad angyalidnak, Hogy mireánk vigyázzanak; A mi gonosz ellenségünk Messze távol járjon tőlünk!   

7. Emlékezzél meg mirólunk: Jól tudod, mily gyarlók vagyunk; Kiket megváltál véreddel: Úr Jézus, kérünk, ne hagyj el!

8. Dicsőség légyen Atyának, Ő szent Fiának, Krisztusnak, Szentlélekkel egyetemben, Örökkön-örökké! Ámen.


Augusztus 2. Kedd

Áldás, békesség!                                                                            

Jelenések könyve 19. rész 1-10. versei: „Ezek után hallottam, mintha nagy sokaság hatalmas hangon szólna a mennyben: "Halleluja, az üdvösség, a dicsőség és a hatalom a mi Istenünké, mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, mert elítélte a nagy paráznát, aki paráznaságával megrontotta a földet, mert számon kérte kezéből szolgái vérét". Még egyszer mondták: "Halleluja, felszáll a füstje is örökkön-örökké!" Ekkor leborult a huszonnégy vén és a négy élőlény, imádták Istent, aki a trónuson ül, és így szóltak: "Ámen! Halleluja!" És megszólalt egy hang a trónus felől: "Dicsérjétek Istenünket, ti szolgái mindnyájan, akik félitek őt, kicsinyek és nagyok". És hallottam valami nagy sokaság hangját, mely mintha nagy vizek zúgása és erős mennydörgés hangja volna: "Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható! Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya, és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba. Ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti". Így szólt hozzám: "Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára!" Ezt is mondta nekem: "Ezek az Isten igaz igéi". És leborultam a lába elé, hogy imádjam őt, de így szólt hozzám: "Vigyázz, ne tedd: szolgatársad vagyok, és testvéreidé is, akikben megvan a Jézus bizonyságtétele. Az Istent imádd, mert a Jézusról való bizonyságtétel a prófétaság lelke".”

Örömmel, ujjongással készülhetek arra a napra. Melyikre? Amelyik földi életem utolsó napja lesz. Azon a napon megnyílhat előttem a Mennyország. Örömmel és ujjongással dicsőíthetem az Úr Jézust, Aki életét adta értem is. Részese lehetek valami nagy csodának. A lelkem fehér gyolcsba öltözhet. Végre elszakad minden kísértéstől, gondtól, fájdalomtól, haragtól, szomorúságtól… Semmi nem rontja meg azt az örömet, ami a Mennyben van. Egyedül, tisztán, marad az Úr Jézust dicsérő öröm.

Úr Jézus, ma is arra kérlek, Te tedd tisztává a szívem. Segíts, kérlek, hogy minden indulatomat Te előtted tegyem le. Nem, nem akarom megrontani az életemet, s mások életét az értetlenségeimmel, saját akaratommal. Uram, töltsd be a mai napomat a Te akaratoddal. Kezedbe teszem az életem, a szeretteimet. Készíts, kérlek bennünket Tehozzád. Ámen

768. ének:

Gondviselő, jó Atyám vagy, / Ó, én édes Istenem! Látom én, hogy minden elhagy / E világon, csak te nem! Hozzád vágyom, benned élek, / Üdvöt mástól nem remélek.

Mint az alélt bús virágra / Megújító harmatot: Vérző szívem fájdalmára / Csak te hintesz balzsamot. Könnyű sorsom terhe rajtam, / Ha imára nyílik ajkam.

Rám-rám derül ismeretlen / Utamon egy kis öröm, Azt is a te véghetetlen jóságodnak köszönöm; Hálakönnyem tündöklése / A te neved hirdetése.

Ó, add, hogy ha majd bevégzem / E mulandó életet, Lelkem tisztán és egészen / Egyesüljön teveled. El ne vonjon semmi többé, / Tied legyek mindörökké!


Augusztus 3. Szerda

Áldás, békesség!                                                                         

Jelenések könyve 19. rész 11-21. versei: „És láttam a megnyílt eget: íme, egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol, szeme tűz lángja, és fején sokágú korona és ráírva egy név, amelyet senki sem tud rajta kívül; és vérbe mártott ruhába volt öltözve. Ez a név adatott neki: az Isten Igéje. A mennyei seregek követték őt fehér lovakon, tiszta fehér gyolcsba öltözve. Szájából éles kard jött ki, hogy megverje vele a népeket: mert ő vasvesszővel fogja pásztorolni őket, és fogja taposni a mindenható Isten búsult haragjának borsajtóját. Ruhájára és derekára az a név van írva: Királyoknak Királya és uraknak Ura. És láttam, hogy egy angyal áll a napban, aki hatalmas hangon kiáltott minden madárhoz, amely az ég közepén repül: "Jöjjetek, gyülekezzetek össze az Isten nagy vacsorájára, hogy királyok, vezérek és hatalmasok húsát egyétek, lovak húsát és a rajta ülőkét, minden szabad ember és rabszolga húsát, kicsinyekét és nagyokét". És láttam, hogy a fenevad meg a föld királyai és seregeik gyülekeznek, hogy harcra keljenek a lovon ülő és serege ellen, de foglyul esett a fenevad és vele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette az ő nevében, amelyekkel megtévesztette azokat, akik a fenevad bélyegét magukra vették, és imádták az ő képmását: élve vettetett mind a kettő a kénnel égő tűz tavába. A többiek pedig megölettek a lovon ülő kardjával, amely a szájából jött ki, és a madarak mind jóllaktak az ő húsukból.”

Isten Szava ítél felettünk. Ma lehet semmibe venni, elmenni mellette értetlenül, vagy gúnyolódva. Lehet. Így aztán úgy tűnik, mintha mindig lehetne. Úgy tűnik, mintha nem kellene törődni vele. Pedig egyedül ebben van a mi megtartatásunk. Isten Szava ma is hatalom, és erő az életemben. Egyetlen szava eltöröl a szívemből minden kétséget, bánatot, indulatot. Belőle, általa, Vele élhetek ma is. Hatalmas ajándéka Istennek a számomra. S ez a Szó fog ítélni felettem. Ma Élet a számomra. Élet, ami élhetővé teszi a napjaimat, s ÉLET, AMI ELVISZ AZ ÖRÖK BOLDOGSÁGBA.

Uram, könyörülj meg rajtam, hogy ne legyen ítéletté a számomra mindaz, amit olvashattam, hallgathattam a Te Igédből. Hadd legyen válaszom minden nap a Te hozzám szóló üzenetedre! Adj, kérlek őszinte bűnbánatot a szívembe, amikor arra van szükségem. Adj, kérlek boldog felszabadulást, hogy örömmel, egész szívvel dicsérjelek Téged. Ámen

841. ének:

Igéddel áldj meg bennünket, Urunk, Így lesz e hajlék lelki otthonunk, Buzdíts, hogy szívvel szolgáljunk neked, Áraszd e házra áldott Lelkedet! Buzdíts, hogy szívvel szolgáljunk neked, Áraszd e házra áldott Lelkedet!

Igéddel hívtál most is, hű Urunk, Bármerre küldesz, bátran indulunk, Buzdíts, hogy szívvel szolgáljunk neked, Áraszd ki ránk is áldott Lelkedet! Buzdíts, hogy szívvel szolgáljunk neked, Áraszd ki ránk is áldott Lelkedet!


Augusztus 4. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                                     

Jelenések könyve 20. rész 1-6. versei: „És láttam, hogy egy angyal leszállt a mennyből; az alvilág kulcsa volt nála, és egy nagy lánc a kezében. Megragadta a sárkányt, az ősi kígyót, aki az ördög és a Sátán, megkötözte ezer esztendőre, levetette a mélységbe, bezárta, és pecsétet tett rá, hogy meg ne tévessze többé a népeket, amíg el nem telik az ezer esztendő: azután el kell oldoztatnia majd egy kis időre. És láttam trónokat: helyet foglaltak rajtuk, és ítélő hatalmat kaptak azoknak a lelkei, akiknek fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért és az Isten igéjéért; akik nem imádták a fenevadat, sem az ő képmását, és nem vették fel az ő bélyegét a homlokukra és kezükre: ezek életre keltek, és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig. A többi halott nem kelt életre, míg el nem telt az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendeig.”

Mit értettem meg mindebből? Azt, hogy a Sátán hiába igyekszik elhitetni velem, s az egész világgal, hogy övé minden hatalom. Úgy vettetik le, hogy nem tud ellene semmit tenni. Hányszor hisszük el, hogy a hatalma végtelen, s nem tehetünk mást, mint behódolunk. Kár engednünk, hogy becsapjon. Az a bizonyos „társadalmi elvárás” csak hamis tévútra visz. Eltöröltetik. Levettetik egy pillanat alatt. Pedig úgy homályosítja az IGAZSÁGOT, hogy mindenki összezavarodjon. Ezt éljük ma. Milyen nagy ajándék, hogy a kezemben, a szemem előtt, a szívemben lehet, élhet Isten Szava, s hittel fogadhatom, s hogy nem kötelező nekem a többséggel együtt mennem a kárhozatra. Szabad nekem hinni a bűneim bocsánatát, Isten bűnbocsátó kegyelmét, s hálás szívvel kapaszkodni az Ő szeretetébe.

Úr Jézus, köszönöm, hogy nem kell nekem mindenáron érteni próbálni a Te titkodat. Köszönöm, hogy elég nekem a Te kegyelmed. Köszönöm, hogy velem vagy minden nap. Köszönöm, hogy eljössz értem egy napon. Ámen

797. ének:

1.Ó, Ábrahám Ura, Hadd áldjuk szent neved, Mert mindenható vagy és örök szeretet. Nagy Isten a neved, Ezt vallja föld és ég, Csak téged illet tisztelet és dicsőség.       

2. Ó, Ábrahám Ura, Ím, hallom szent szavad; Csak azt az üdvöt keresem, mit kezed ad. A múló földi jót És vágyát elhagyom, S őt választom, ki őrizőm és pásztorom.     

3. Ó, Ábrahám Ura, Szent kegyelmed nekem Az én örömöm, utamon ez vezessen. Te barátod lettem, Én Istenem te vagy: Tarts meg a Jézus véréért és üdvöt adj!       

 4. Megesküvél, Uram, És igédben bízom, Hogy égbe viszed gyermeked sasszárnyakon. Meglátom Jézusom És áldom hatalmát, Szent kegyelmének éneklek halleluját.


Augusztus 5. Péntek

Áldás, békesség!                                                                         

Jelenések könyve 20. rész 7-15. versei: „Amikor pedig eltelik az ezer esztendő, a Sátán elbocsáttatik börtönéből, és elmegy, hogy megtévessze a népeket a föld négy sarkán, Gógot és Magógot is; hogy összegyűjtse háborúra azokat, akiknek annyi a száma, mint a tenger fövenye. És felvonultak a fennsíkra, és bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost, de tűz szállott alá az égből, és elpusztította őket. Az ördög pedig, aki megtévesztette őket, a tüzes és kénes tóba vettetett, ahol a fenevad és a hamis próféta is van, és gyötrődnek éjjel és nappal örökkön-örökké. És láttam egy nagy fehér trónust és a rajta ülőt: színe elől eltűnt a föld és az ég, és nem maradt számukra hely. És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trónus előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet könyve, és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint. A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadták a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki cselekedetei szerint. És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába: ez a második halál, a tűz tava. Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették.”

„Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették.” A megtévesztések sorozatának vége a tűz tava. A kárhozat. Isten előtt mindig, ma is egyértelmű, hogy mi a jó, az igaz és mi a hamisság. Engem könnyű megtéveszteni. Istent lehetetlen. Megítéli a bűnt. Már itt, most a szívemben. Ma még azért, mert „nem akarja a bűnös ember halálát, hanem, hogy megtérjen, és éljen.” (Ezékiel 33:11.) Ma még van lehetőségem kérni a bűneim bocsánatát. Ezért hív bennünket újra és újra a megterített úrasztalához. Szerető Istenünk nem azért engedte Egyszülött Fiát meghalni a kereszten, mert örülne a mi életünk kárhozatba rohanásának. Szeretete ma is vár, hogy Hozzá forduljak bocsánatért, új kezdetért. Ma még lehet. Amikor e földi életem lezárul, utána már lehetetlen a változtatás. Most kell tisztázni életem legfontosabb kérdésére a választ: Be van-e írva a nevem az Élet Könyvébe? Bocsánat kérésemre meghallottam-e, teljes örömmel vettem-e a válaszát: „Örökéletet adok nekik, és soha ÖRÖKKÉ EL NEM VESZNEK, ÉS SENKI KI NEM RAGADJA ŐKET AZ ÉN KEZEMBŐL.” (János ev. 10:28.)

Úr Jézus, szeretnék hálás szívvel élni minden nap. Köszönöm ígéretedet. Ne engedd, hogy semmibe vegyem. Ámen

621. ének:

1.Ments meg, Uram, engem az örök haláltól, Ama rettenetes napon minden bajtól! Midőn az ég és föld meg fognak indulni, S eljössz a világot lángokban ítélni.     

2. Reszket minden tagom, borzadok és félek, Én, e földön küzdő szegény bűnös lélek; Ama napon engem ítéletre vonnak, Midőn az ég és föld egyben megindulnak.  

3. Haragnak napja az, kínok, ínség napja, Nagy nap, mely a bűnöst gyötri, szorongatja, Midőn te, ki mindig éltél és fogsz élni, Eljössz a világot lángokban ítélni.    

4. Örök nyugodalmat adj, ó Uram, nékünk, Örök világosság fényeskedjék nékünk, Hogy trónusod körül mi udvart állhassunk, S téged, boldogítót, örökké áldhassunk.          

5. Ments meg, Uram, engem az örök haláltól, Ama rettenetes napon minden bajtól, Midőn az ég és föld meg fognak indulni, S eljössz a világot lángokban ítélni.


Augusztus 6. Szombat

Áldás, békesség!                                                                   

Jelenések könyve 21. rész 1-8. versei: „És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: "Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak." A trónuson ülő ezt mondta: "Íme, újjáteremtek mindent". És így szólt: "Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!" És ezt mondta nekem: "Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen. Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz. De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak meglesz az osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban: ez a második halál".”

„Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé.” Velünk az Isten! Ott az örökkévalóságban ennek örömét soha többé semmi meg nem rontja. Vele lehetek! Ő letöröl minden könnyet. Hány ember panaszolja vigasztalhatatlanságát. Pedig már ma tapasztalhatom, hogy nemcsak a bűneimet törli el, ha kérem, de a könnyeimet is letörli. Ott pedig nem lesz többé miért sírni. Valami olyan új csoda vár, amit „szem nem látott, fül nem hallott, embernek szíve meg sem gondolt.” Vár, mert újjá teremt mindent. Eltöröl minden rettenetet. Kész vagyok-e már most naponta ennek örömében, s biztonságában élni? „Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz.”

Úr Jézus, áldalak azért az újért, amit a Téged szeretőknek készítettél. Őrizd meg kérlek a szívemben a Hozzád tartozás örömét. Ámen

243. ének:

1.Ó, könyörgést meghallgató / Édes Atya, mindenható, Ha lelkem hozzád emelkedik, És a buzgóság szárnyain, / Ajakim óhajtásain Elődbe érvén, reménykedik: Érzem, hogy az örök élet / Már e földön az enyém lett.

2. Ha templomban megjelenek, / Ahol összesereglenek Felséges neved imádói: Velük együtt fohászkodva / Úgy tetszik, mintha vigadva Ott volnék, hol a menny lakói A te királyi székednek / Előtte letelepednek.

3. Te, ki a szív mozdulásit, / Mint a vizeknek folyásit, Szabadon hajtod ide s tova, Neveld ezt az érzést bennem, / És taníts jól könyörgenem; Majd egyszer pedig, Mennyek Ura, Vígy be az egek egébe, / Imádásod szent helyébe.


Augusztus 7. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                                       

Jelenések könyve 21. rész 9-27. versei: „És jött egy a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, telve a hét utolsó csapással, és így szólt hozzám: "Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét". Elvitt engem lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely az Istentől, a mennyből szállt alá. Benne volt az Isten dicsősége; ragyogása hasonló volt a legdrágább kőhöz, a kristályfényű jáspishoz, fala nagy és magas volt, tizenkét kapuja, előtte tizenkét angyal, és a kapura nevek írva, Izráel fiai tizenkét törzsének nevei: keletről három kapu, északról három kapu, délről is három kapu, és nyugatról is három kapu. A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve. Aki velem beszélt, annál volt egy arany mérővessző, hogy megmérje a várost, annak kapuit és falát: a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége; és megmérte a várost a mérővesszővel: tizenkétezer futam, hossza, szélessége és magassága egyenlő. Megmérte a falát is: száznegyvennégy könyök, ember mértékével, ami az angyalé is. Falának építőanyaga jáspis, és a város színarany, tiszta üveghez hasonló. A város falának alapköveit mindenféle drágakő ékesítette: az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd; az ötödik szárdonix, a hatodik karneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt. A tizenkét kapu tizenkét gyöngy volt, a kapuk mindegyike egy-egy gyöngyből, és a város utcája színarany, mint az átlátszó üveg. Nem láttam templomot a városban, mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány annak a temploma. Napra sincs szüksége a városnak, sem holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány: a népek az ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket. Kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig nem lesz. A népek odaviszik dicsőségüket és tiszteletüket, tisztátalanok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek: hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.”

„Ahol az élet vize árad, Tiszta, mint a kristály, És a folyó mindkét partján Az élet fája áll. Ahol nem lesz többé éjjel, És napsugár sem kell, Mert a drága bárány arca tündököl. Ahol aranyból lesz minden, Az utcák és falak Csak a kapuk lesznek gyöngyből, És a tizenkét alap. Ahol nem lesz többé éjjel, És napsugár sem kell, Mert a drága bárány arca tündököl. Oda megyek, ahol a Bárány trónja áll, És a száznegyvennégyezer Elpecsételt vár, És a fehér ruhások seregében Éneklek egy dalt: Glóri, halleluja !

Fehér ruhában állnak a Királyi szék előtt, És mindnyájuk kezében Pálmaág lebeg És leborulva áldják A mindenség urát És éneklik a bárány dalát. Ezek azok, akik a nyomorságból jöttek És szenvedtek a Jézus nevéért. Ezek azok, akik megmosták Fehérre a ruhát Jézus vérében. Oda megyek, ahol a Bárány trónja áll, És a száznegyvennégyezer Elpecsételt vár, És a fehér ruhások seregében Éneklek egy dalt: Glóri, halleluja !”

Oda készülök. Köszönöm, Uram, hogy mehetek. Köszönöm, hogy vársz. Ámen