2022.07.25-31.
Július 25. Hétfő
Áldás, békesség!
Jelenések könyve 13. rész 1-10. versei: „És láttam, hogy a tengerből feljön egy fenevad, tíz szarva és hét feje volt, szarvain tíz korona, és a fejein istenkáromló nevek. Ez a fenevad, amelyet láttam, párduchoz hasonlított, lába, mint a medvéé, szája, mint az oroszláné: a sárkány átadta neki erejét, trónját és nagy hatalmát. Láttam azt is, hogy az egyik feje szinte halálosan megsebesült, de halálos sebe meggyógyult. Az egész föld csodálta a fenevadat: imádták a sárkányt, hogy átadta a hatalmat a fenevadnak, imádták a fenevadat is, és így szóltak: "Ki hasonló a fenevadhoz, és ki tudna vele harcra kelni?" És adatott neki nagyokat mondó és istenkáromló száj, adatott neki hatalom a cselekvésre negyvenkét hónapon át; és megnyitotta száját káromlásra Isten ellen, hogy káromolja az ő nevét és sátorát, azokat, akik a mennyben laknak. Megadatott neki, hogy hadat indítson a szentek ellen, és legyőzze őket, megadatott neki a hatalom minden törzs és nép, minden nyelv és nemzet felett: hogy imádja őt mindenki, aki a földön lakik, akinek neve nincs beírva a megöletett Bárány életkönyvébe a világ kezdete óta. Ha valakinek van füle, hallja! Ha valakire fogság vár, fogságra jut; ha valakinek kard által kell meghalnia, kard által hal meg. Itt van a helye a szentek állhatatosságának és hitének.”
Az egész föld csodálta a fenevadat. Negyvenkét hónapig uralkodott. Nagyon hosszú idő a negyvenkét hónap. Közben hadat indít a szentek ellen… „E világon nyomorúságotok lesz – mondta az Úr Jézus – de bízzatok, én legyőztem a világot.” Jó, hogyha imádkozom érte, hogy Isten készítse fel a lelkem azokra a napokra. Nem kell ugyanis mindenkinek behódolni a fenevad előtt. Azok imádják őt, akiknek a neve nincs beírva az életkönyvébe. Most már csak egyetlen kérdés van: Be van-e írva a nevem az élet könyvébe. Ezzel mindenkinek magának kell tisztában lenni. Konfirmandus káténkban így tanultuk: „Üdvössége annak van, aki kérte már bűnei bocsánatát, és hiszi, hogy meg is kapta azt. Azonfelül az új élet jó gyümölcseit termi életében.” Kértem? Megkaptam? Ott ég Krisztus szeretete a szívemben? Ezt tudnunk kell. Ha nem, akkor „ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt”. Igeszakaszunk befejező mondata arról beszél, hogy itt van a helye, itt van szükség a hitemre, a kitartásomra. Arra, hogy ne akarjak menekülni, sem behódolni a fenevadnak. Igen, könnyebbnek tűnik az élet, ha „az árral együtt úszok”. De nagy kár az ideigvalót felcserélni az örökkévalóra. Akkor is, ha a fenevad uralkodik. Lehet, szabad hittel kitartani az ellene való küzdelemben. „Aki mindvégig kitart, az üdvözül.” Ne adjam fel a küzdelmet a cél előtt!
Úr Jézus, köszönöm, hogy nem hagysz magamra ebben a küzdelemben. Köszönöm, hogy minél nehezebb, annál inkább biztosan tudhatom, hogy velem vagy, nem hagysz magamra, Te vezetsz egészen, míg megérkezhetek a Te országodban. Köszönöm, hogy minden látszat ellenére, Te vagy a GYŐZTES. Ámen
796. ének:
1.Már keresztem vállra vettem S érted mindent elhagyok. Mindenem vagy, árva lettem, Honjavesztett szív vagyok. Vágyat, célt a múltnak adtam, Nincs már bennem vak remény, Mégis gazdag úr maradtam: Isten és a menny enyém.
2. Ember bánthat és zavarhat: Szíved áldott menedék; Sorsom próbál és sanyargat: Édes csenddel vár az ég. Nincsen búm, mely könnyet adjon, Míg szerelmed van velem, Nincs öröm, mely elragadjon, Hogyha nem benned lelem.
3. Lelkem, teljes üdv a részed, Hagyd a bút s a gondot el; Légy vidám, ha meg-megérzed: Tenni kell még s tűrni kell. Gondold el: ki Lelke éltet, Milyen Atya mosolya; Megváltód meghalt teérted: Mit bánkódnál, menny-fia?
4. Kegyelemből dicsőségbe Szállj, hited majd szárnyat ad, S az örök menny fénykörébe Bévezet majd szent Urad. Véget ér itt küldetésed, Elszáll vándoréleted, Üdvösséggé lesz reményed, Égi látássá hited.
Július 26. Kedd
Áldás, békesség!
Jelenések könyve 13. rész 11-18. versei: „És láttam, hogy a földből feljön egy másik fenevad; két szarva volt, amely hasonló volt a Bárányéhoz, de úgy beszélt, mint a sárkány. Ez gyakorolja az első fenevad teljes hatalmát az ő nevében, és rábírja a földet és lakóit, hogy imádják az első fenevadat, amelynek meggyógyult a halálos sebe. Nagy jeleket tesz, még tüzet is parancsol le az égből a földre, az emberek szeme láttára; és megtéveszti a föld lakóit azokkal a jelekkel, amelyeket képes megtenni a fenevad nevében; és azt mondja a föld lakóinak, hogy készítsenek bálványképet a fenevad tiszteletére, akin a kard által ejtett seb van, de életre kelt. Megadatott neki, hogy lelket leheljen a fenevad képmásába, hogy megszólaljon a fenevad képmása, és hogy akik nem imádják a fenevad képmását, azokat mind megölesse. És megadatott neki, hogy mindenkit, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon bélyeggel jelöltessen meg, és hogy senki se vehessen vagy adhasson, csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve vagy nevének a száma. Itt van helye a bölcsességnek! Akinek van értelme, számítsa ki a fenevad számát, mert egy embernek a száma az. Az ő száma pedig hatszázhatvanhat.”
A fenevad bélyege. Ilyen is van. Tegnap az volt a kérdés, hogy be van-e írva a nevem az élet könyvébe? Ma tudnom kell, hogy az életem mindenképpen elpecsételt. Vagy Krisztus pecsétje van rajtam, s az ÉLETRE visz, vagy a fenevad bélyege van rajtam, s úgy tűnik, mintha ez a földi életet élhetővé tenné, sőt úgy tűnik, mintha ez lenne az egyetlen járható út ebben a világban. Ma mégis jó tisztázni magunkban, hogy a fenevad nagy jelei csupán megtévesztésre valók. A „majdnem ugyanaz” még mindig hamis utánzat. Neki mindegy, hogy csábításával, vagy erőszakkal visz a kárhozatra.
Úr Jézus, köszönöm, hogy Te legyőzted a fenevadat. S így van ez akkor is, ha a látszat más. Köszönöm, hogy magadnak kiválasztottál. Köszönöm, hogy ezt tudhatom, s védelmedben élhetek, bármi történjen. Ámen
681. ének:
1. Krisztus, ki vagy nap és világ, Minket sötétségben ne hagyj! Igaz világosság te vagy, Kárhozatra mennünk ne hagyj!
2. Téged kérünk, szent Úr Isten: Oltalmazz minket ez éjen; Nyugodalmunk benned légyen, A mi lelkünk el ne vesszen!
3. Nehéz álom el ne nyomjon, Az ellenség meg ne csaljon; Testünk hozzá ne hajoljon És haragodba ne hozzon!
4. Mi szemeink, ha alusznak, Szíveink rád vigyázzanak; Te hatalmadnak ereje Légyen híveid őrzője!
5. Úr Isten, hozzád kiáltunk: Gondviselőnk, légy oltalmunk! Őrizz meg ellenségektől, Lelki, testi ínségektől!
6. Parancsoljad angyalidnak, Hogy mireánk vigyázzanak; A mi gonosz ellenségünk Messze távol járjon tőlünk!
7. Emlékezzél meg mirólunk: Jól tudod, mily gyarlók vagyunk; Kiket megváltál véreddel: Úr Jézus, kérünk, ne hagyj el!
8. Dicsőség légyen Atyának, Ő szent Fiának, Krisztusnak, Szentlélekkel egyetemben, Örökkön-örökké! Ámen.
Július 27. Szerda
Áldás, békesség!
Jelenések könyve 14. rész 1-13. versei: „És láttam: íme, a Bárány ott állt a Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokára az ő neve és Atyjának a neve volt felírva. Hallottam egy hangot a mennyből, mint nagy vizek zúgását, és mint hatalmas mennydörgés hangját; és a hang, amelyet hallottam, olyan volt, mint a hárfásoké, amikor hárfán játszanak. És új éneket énekelnek a trónus előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki sem tudta megtanulni ezt az éneket, csak az a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről: ezek nem szennyezték be magukat nőkkel, mert szüzek, ezek követik a Bárányt, ahova megy, ezek vétettek meg áron az emberek közül első zsengéül az Istennek és a Báránynak, és szájukban nem találtatott hazugság: ezek feddhetetlenek. És láttam, hogy egy másik angyal repül az ég közepén: az örök evangélium volt nála, és hirdette azoknak, akik a földön laknak, minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és nemzetnek; és hatalmas hangon így szólt: "Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája; imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait!" Egy második angyal követte őt, aki így szólt: "Elesett, elesett a nagy Babilon, amely féktelen paráznasága borával itatott meg minden népet". Egy harmadik angyal is követte őket, és így szólt hatalmas hangon: "Ha valaki imádja a fenevadat és annak a képmását, és felveszi annak a bélyegét a homlokára vagy a kezére, az is inni fog az Isten haragjának borából, amely készen van elegyítetlenül haragjának poharában, és gyötrődni fog tűzben és kénben a szent angyalok és a Bárány előtt; gyötrődésük füstje száll felfelé örökkön-örökké, és sem éjjel, sem nappal nincs nyugalmuk azoknak, akik imádják a fenevadat és az ő képmását, és akik magukra veszik az ő nevének bélyegét. Itt van helye a szentek állhatatosságának, akik megtartják az Isten parancsait és a Jézus hitét". És hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta: "Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket".”
Ebben a káoszban, ami körülvesz bennünket, újra és újra, nap, mint nap hangzik a jó hír: Lehet Istenhez menekülni. Nem kell, hogy elsodorjon bennünket az ár. Szabad az Úr Jézust dicsérők seregében énekelnünk. Akkor is, ha körülöttünk mindenki haragszik, dühöng, elégedetlen, gyötrődik, s gyötörtet másokat. Akkor is, ha hazugságok tömkelege vesz körül, s már magunk sem tudjuk, hogy mi az igazság. „Itt van helye a szentek állhatatosságának, akik megtartják az Isten parancsait és a Jézus hitét.” – olvassuk immár a héten újra és újra. KITARTÁS KRISZTUS MELLETT! Miért? Mert: „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg.” Lehet hát boldogan is meghalni. Én úgy szeretnék. Az Úr Jézussal.
493. ének:
5. Ó, légy érette áldott, Jézus, Egyetlenem, Hogy szörnyű kínhalálod Nagy jót akar velem. Add, hogy hódolva híven Tőled ne térjek el, S ha hűlni kezd a szívem, Benned pihenjek el.
6. Mellőlem el ne távozz, Ha majd én távozom, A kínban, mit halál hoz, Állj mellém, Jézusom. Ha lelkem félve reszket, S rettent a meghalás, Nagy kínod és kereszted Legyen vigasztalás.
7. Légy pajzsom és reményem, Ha kétség látogat, Véssem szívembe mélyen Kereszthalálodat. Rád nézzek, Rád szünetlen, S ha majd szívem megáll, Öleljen át a lelkem - Így halni: jó halál.
Július 28. Csütörtök
Áldás, békesség!
Jelenések könyve 14. rész 14-20. versei: „És láttam: íme, egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, az Emberfiához hasonló: a fején aranykorona volt, a kezében pedig éles sarló. Egy másik angyal jött ki a templomból, és hatalmas hangon kiáltott a felhőn ülőnek: "Ereszd neki a sarlódat, és arass, itt az aratás órája, mert beérett az aratnivaló a földön." A felhőn ülő pedig ledobta a sarlóját a földre; és learatták a földet. Egy másik angyal is jött ki a mennyei templomból, akinél szintén éles sarló volt. Az oltártól pedig ismét egy angyal jött ki, akinek hatalma volt a tűzön, és hatalmas hangon kiáltott annak, akinél az éles sarló volt: "Ereszd neki éles sarlódat, és szüreteld le a föld szőlőjének fürtjeit, mert megértek a szemei". Az angyal ledobta éles sarlóját a földre, leszüretelte a föld szőlőjét, és belevetette Isten haragjának nagy borsajtójába; megtaposták a borsajtót a városon kívül, és a borsajtóból vér ömlött ki, amely a lovak zablájáig ért ezerhatszáz futamnyira.”
Az Úr Jézus Máté evangéliumában így szól a 13. részben: Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Amikor a vetés szárba szökkent, és kezdett kalászt hozni, látható lett a konkoly is. A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és ezt mondták neki: Uram, te jó magot vetettél a földedbe. Honnan került hát bele a konkoly? Ő pedig így felelt: Valamelyik ellenségem tette ezt! A szolgák erre megkérdezték: Akarod-e, hogy elmenjünk, és összeszedjük a konkolyt? Ő azonban így válaszolt: Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és majd az aratás idején szólok az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek be csűrömbe! Tanítványai pedig ezzel a kéréssel fordultak hozzá:
Magyarázd meg nekünk a szántóföldben nőtt konkoly példázatát! Ő pedig így válaszolt nekik: Az, aki a jó magot veti, az Emberfia, a szántóföld a világ, a jó mag a mennyek országának fiai, a konkoly a gonosz fiai, az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög; az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy lesz a világ végén. Az Emberfia elküldi majd angyalait, és összegyűjtenek országából minden botránkozást okozót és gonosztevőt, és a tüzes kemencébe vetik őket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap. Akinek van füle, hallja!
Szükséges tudnom: lesz ítélet. Meg kell állnom Isten ítélőszéke előtt. Senki nem segít rajtam, egyedül Jézus Krisztus.
289. ének:
1.Ó, maradj kegyelmeddel Mivelünk, Jézusunk, Hogy a bűnös világnak Tőribe ne jussunk.
2. Ó, maradj szent igéddel Mivelünk, Megváltónk, E földi vándorlásban Te légy útmutatónk.
3. Ó, maradj, világosság, Mivelünk fényeddel, Te vezess a sötétben, Hogy ne tévedjünk el.
4. Ó, maradj áldásoddal Mivelünk, Úr Isten, Szent kegyelmed áraszd ránk Minden szükséginkben.
5. Ó, maradj oltalmaddal Mivelünk, Hű pajzsunk, Hogy e világ diadalt Ne vehessen rajtunk.
6. Ó, maradj hűségeddel Mivelünk, szent Isten, Adj erőt, hogy megálljunk Mindvégig a hitben.
Július 29. Péntek
Áldás, békesség!
Jelenések könyve 15. rész: „És láttam egy másik nagy és csodálatos jelet a mennyben: hét angyalt, akiknél az utolsó hét csapás volt, mert ezekkel teljesedett be az Isten haragja. És láttam valami üvegtengerfélét, amely tűzzel volt vegyítve, és láttam azokat, akik legyőzték a fenevadat, annak képmását és nevének számát, amint az üvegtengernél álltak az Isten hárfáival, és énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: "Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya: ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid". Ezek után láttam, hogy megnyílt a bizonyságtétel sátrának szentélye a mennyben, és kijött a szentélyből a hét angyal, akiknél a hét csapás volt: tiszta fénylő gyolcsba voltak öltözve, és mellüket aranyöv vette körül. És a négy élőlény közül az egyik átadott a hét angyalnak hét aranypoharat, telve az örökkön-örökké élő Isten haragjával. A szentély megtelt füsttel Isten dicsőségétől és hatalmától, és senki sem mehetett be a szentélybe, míg be nem teljesedett a hét angyal hét csapása.”
Mennyei istentisztelet. Kik a résztvevői? Isten angyalai, aztán meg azok, akik „legyőzték a fenevadat”. Mit tesznek? Imádják Istent. A szó igazi értelmében. Nagy baj, amikor a gyermekünket „imádjuk”, vagy valamilyen ételt, filmet, zenét… Ezeket nagyon szerethetjük, de az imádás ettől sokkal többet jelent. Amikor Istent dicsőítem, abban nincsen semmi negatív gondolat. A gyermekemet nevelnem kell, s ez időnként számonkéréssel, összetűzéssel jár. Istent imádom. Tőle semmi számon kérni valóm nincs. Őt csak dicsérem, mert igazságosak és igazak az Ő utai: "Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya: ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid".
Amíg Isten dicséretében élek, már itt a földön, észreveszem, hogy békesség, öröm, megelégedettség tölti be a gondolataimat. Hogy lehet legyőzni a fenevadat? Így: már itt, most, naponta Isten dicsérem.
Úr Jézus, köszönöm, hogy tapasztalhattam, hogy az irántad való hála boldoggá tesz már most. Ámen
809. ének:
1.Isten nevét dicsérem, szívem csupa hála, Együtt mondjunk háladalt, közös ének áldja: Jóság, hűség, kezed minden műve, Szent vagy, jó vagy, áldunk mindörökre!
2. Döbbent szívünk ráeszmél, milyen nagy az Isten: Erő, Fönség, Hatalom, fénye átjár mindent. Jóság, hűség, kezed minden műve, Szent vagy, jó vagy, áldunk mindörökre!
3. Igaz jóság, irgalom minden rendelése, Csak az érti valóban, aki bízik benne. Jóság, hűség kezed minden műve, Szent vagy, jó vagy, áldunk mindörökre!
4. Soha el nem felejti ősi szövetségét, Maga őrzi, táplálja, egybegyűjti népét. Jóság, hűség kezed minden műve, Szent vagy, jó vagy, áldunk mindörökre!
5. Atya, Fiú, Szentlélek, megillet a hála, Csodálkozva, boldogan néped ezt kiáltja: Jóság, hűség, kezed minden műve, Szent vagy, jó vagy, áldunk mindörökre!
Július 30. Szombat
Áldás, békesség!
Jelenések könyve 16. rész: „Ekkor hallottam, hogy a szentélyből egy hatalmas hang így szólt a hét angyalhoz: "Menjetek el, és öntsétek ki Isten haragjának hét poharát a földre!" Elment az első, kiöntötte a poharát a földre, és csúnya, rosszindulatú fekély támadt azokon az embereken, akiken a fenevad bélyege volt, és akik az ő képmását imádták. A második angyal is kiöntötte a poharát a tengerbe, és az olyanná lett, mint a halott vére, és minden élőlény elpusztult a tengerben. A harmadik angyal is kiöntötte a poharát a folyókba és a vizek forrásaiba, és azok vérré változtak. És hallottam, hogy a vizek angyala így szólt: "Igazságos vagy te, a Szent, aki vagy, és aki voltál, hogy így ítéltél; mivel szentek és próféták vérét ontották ki, te is vért adtál nekik inni: megérdemelték." És hallottam, hogy így szólt az oltár: "Igen, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid". A negyedik angyal is kiöntötte a poharát a napra, és megadatott neki, hogy gyötörje az embereket annak tűző sugarával; és az emberek gyötrődtek a nagy hőségben, és káromolták az Isten nevét, akinek hatalma van ezek fölött a csapások fölött, de nem tértek meg, hogy dicsőséget adjanak neki. Az ötödik is kiöntötte a poharát a fenevad trónjára: országa elsötétült, nyelvüket rágták kínjukban, kínjaik és fekélyeik miatt káromolták a menny Istenét, de nem tértek meg cselekedeteikből. A hatodik is kiöntötte a poharát a nagy folyamra, az Eufráteszre, és kiszáradt a vize, hogy megnyíljék a napkeletről jövő királyok útja. És láttam, hogy a sárkány szájából, a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan lélek jön ki: olyanok voltak, mint a békák, mert ördögök lelkei ezek, akik jeleket tesznek, és elmennek az egész földkerekség királyaihoz, hogy összegyűjtsék őket a mindenható Isten nagy napjának harcára. "Íme, eljövök, mint a tolvaj: boldog, aki vigyáz, és őrzi ruháját, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét". És összegyűjtötték a földkerekség királyait arra a helyre, amelyet héberül Harmagedónnak neveznek. A hetedik angyal is kiöntötte a poharát a levegőbe, és hatalmas hang szólalt meg a szentélyből, a trónus felől: "Megtörtént". Ekkor villámlás, zúgás és mennydörgés támadt, és olyan nagy földrengés, amilyen nem volt, amióta ember született a földre: ekkora földrengés, ilyen nagy! A nagy város három részre szakadt, és a pogányok városai összeomlottak. A nagy Babilon is sorra került Isten színe előtt azzal, hogy adják oda neki Isten haragos indulata borának a poharát. És eltűnt minden sziget, a hegyek sem voltak találhatók sehol, talentum nagyságú jég esett az emberekre, és káromolták az emberek az Istent a jégeső csapása miatt. Ez a csapás ugyanis igen nagy volt.”
Dühöngök, és káromolom Istent a nyomorúságban, vagy vigyázok, őrizem a hitemet? Boldog, aki vigyáz. Boldog, aki mindvégig kitart Isten mellett, bármi történjen is. "Íme, eljövök, mint a tolvaj: boldog, aki vigyáz, és őrzi ruháját, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét".
Uram, kérlek, Te őrizd meg a szívem. Ámen
Esdve kérlek jó Atyám, Őrizd meg szívem! Néked átadom magam, Vedd az életem. Sátán támad ellenem, Szívem ne engedd neki Soha, sohasem! Esdve kérlek jó Atyám, Őrizd meg szívem!
Július 31. Vasárnap
Áldás, békesség!
Jelenések könyve 17. rész: „Odajött hozzám az egyik a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, és így szólított meg engem: "Jöjj, megmutatom neked a nagy parázna büntetését, aki a nagy víznél ül, akivel paráználkodtak a föld királyai, és paráznaságának borától megrészegedtek a föld lakói". És lélekben elvitt engem egy pusztába, és láttam egy asszonyt ülni egy skarlátvörös fenevadon, amely tele volt istenkáromló nevekkel, amelynek hét feje és tíz szarva volt, az asszony pedig bíborba és skarlátba volt öltözve, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékesítve, kezében aranypohár, tele utálatossággal és paráznaságának tisztátalanságaival, és a homlokára írva ez a titokzatos név: "A nagy Babilon, a föld paráznáinak és undokságainak anyja". Láttam, hogy az asszony részeg a szenteknek és a Jézus vértanúinak vérétől, és amikor láttam őt, nagyon elcsodálkoztam. Ezt mondta nekem az angyal: "Miért csodálkozol? Én megmondom neked az asszony titkát, és a fenevadét, amely hordozza, és amelynek hét feje és tíz szarva van. A fenevad, amelyet láttál, volt és nincsen, fel fog jönni az alvilágból, de elmegy a kárhozatba. És csodálkoznak a föld lakói, akiknek nincs beírva nevük az élet könyvébe a világ kezdete óta, amikor látják, hogy a vadállat volt és nincsen, de megjelenik. Itt a helye az értelemnek, amelyben bölcsesség van! A hét fej hét hegy, amelyen az asszony ül, és ez hét királyt jelent: öt elesett, az egyik már uralkodik, a másik még nem jött el, és miután eljön, kevés ideig maradhat. A fenevad pedig, amely volt és nincs: ő a nyolcadik, a hét király családjából származik, és elmegy a kárhozatba. A tíz szarv, amelyet láttál, tíz király, akik még nem kaptak királyságot, hanem a fenevaddal együtt kapnak királyi hatalmat egyetlen órára. Ezek egy véleményen vannak, felajánlják erejüket és hatalmukat a fenevadnak. Ezek a Bárány ellen fognak harcolni, a Bárány azonban legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és akik vele vannak, azok az elhívottak, a választottak és hűségesek". És így folytatta: "A vizek, amelyeket láttál, amelyeken a parázna asszony ül: a népek és seregek, a nemzetek és nyelvek. A tíz szarv, amelyet láttál, és a fenevad meg fogják gyűlölni a paráznát, magára hagyottá és mezítelenné teszik, húsát lerágják, őt pedig tűzben elégetik. Mert az Isten adta szívükbe, hogy végrehajtsák szándékát, hogy szándékuk egy legyen, és felajánlják királyságukat a fenevadnak, míg be nem teljesednek az Isten igéi. Az asszony pedig, akit láttál: a nagy város, amelynek királyi hatalma van a föld királyai fölött."”
Egymást (önmagukat) pusztítják el… Ha figyelünk a körülöttünk történő eseményekre, ma is ez történik. Összefogni minden gonoszságban, aztán gátlástalanul elpusztítani a másikat, akivel az imént még együtt haladtak. Egyetlen órára kapnak királyi hatalmat, de a hatalom annyira fontos, hogy eszükbe sem jut, hogy felcserélhetnék az üdvösséggel. Inkább odadobják üdvösségüket.
Istenem, kérlek, őrizz meg, hogy ne dobjam oda az üdvösségemet sem hatalomvágyból, sem félelemből. Ámen
761. ének:
1.Mily jó, ha bűntől már szabad, Az Úr szolgája vagy; A bűn szolgája gyáva rab, A Krisztusé szabad.
2. A bűn sötétben tévelyeg És bajba dönt vakon; De Krisztus kézen fog s vezet Világos utakon.
3. A bűnben kín van s gyűlölet, Mi mást, más minket öl; Öröm köt egybe s szeretet Az Úr szívén belöl.
4. Már szolgád lettem, Jézusom, Ki értem áldozál; Más uram nincsen, jól tudom, Mert bűnből kihozál.
5. Légy áldott, Krisztusom, te nagy! Hadd adjam át szívem: Vedd szívesen, hogy hol te vagy, E szív is ott legyen.