Dunavecsei Református EgyházközségDunavecsei Református Kollégium - Általános Iskola, Középiskola és Kollégium

2022.07.11-17.

Sándorné Ablonczy Zsuzsa

Július 11. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                                                   

Jelenések könyve 5. rész 11-14. versei: „És láttam, és sok angyal hangját hallottam a trónus, az élőlények és a vének körül, számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt; és így szóltak hatalmas hangon: "Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!" És hallottam, hogy minden teremtmény, a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: "A királyi széken ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké!" A négy élőlény így szólt: "Ámen!" És a vének leborultak, és imádták őt.”

Egyszer valaki egy angyalt ábrázoló apró tárgyat tett a kezembe: „Ez vigyáz majd rád.” Döbbenten néztem az emberi alkotást. Ez vigyáz rám?! A második parancsolat így szól: „ne csinálj magadnak faragott képet… ne imádd, és ne tiszteld azokat.” Talán értjük. A tárgyak emberek által készültek. Nincs erejük, csak arra, hogy Istentől elfordítsanak.

János apostol nem tárgyakról ír, hanem arról, hogy a Mennyországban nagyon-nagyon sok angyal él. Van olyan emberi gondolat, hogy ezek az angyalok is értünk vannak… Nos, itt nem ezt olvassuk. Mit tesznek az angyalok? Dicsérik az Úr Jézus Krisztust. Nem értünk élnek! Mint ahogy a világ sem az ember körül forog. A Heidelbergi Káté fogalmazza meg, hogy Isten bennünket is azért teremtett, hogy Vele örökké tartó boldogságban élve Őt dicsérjük és magasztaljuk. Mai igénk arról beszél, hogy ezt teszik az angyalok. Erről „feledkezett meg” az ember. Pedig, amíg Isten nevét dicsérem, s szívem csupa hála, addig egyszerűen eltűnik a lelkemből a fájdalom és a sóhaj. Boldog vagyok, hogy csatlakozhatok a Mennyei sereghez már itt most, s nincs nagyobb „feladatom”, mint szavaimmal, munkámmal, tetteimmel Istent dicsérjem.

Úr Jézus, köszönöm, hogy érthetem, hogy nem értem van minden ebben a világban. Köszönöm, hogy csatlakozhatok a Mennyei seregek Téged dicsérő kórusához. Ámen

196. ének:

1. Dicsőült helyeken, mennyei paradicsomban, Akik vigadoztok véghetetlen boldogságban, Vagytok megújult állapotban; Az Úrnak nevét szép énekszóban, No, dicsérjétek vigasságban.

2. Lássátok, ti dicső angyali lelkek az égben, A fénylő mennyei testek roppant seregében: Mint ural-kodik dicsőségben Az Úr, és őtet felségében Imádjátok tiszta szentségben! 

7. Bölcs Isten remeki! Kik az ő képei vagytok És őtőle lehelt emberi lélekkel bírtok: Az örökkévalót lássátok Munkáiban és imádjátok; Egy szívvel és szájjal mondjátok:  

8. Dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás, A szentek Urának légyen örök magasztalás! Kiben soha nincs megváltozás, Vagy ígérettől elhanyatlás: Tőle fejünkre szálljon áldás!


Július 12. Kedd

Áldás, békesség!                                                                                 

Jelenések könyve 6. rész 1-8. versei: „És láttam, amikor a Bárány feltörte a hét pecsét közül az elsőt, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgéshez hasonló hangon szól: "Jöjj!" És láttam: íme, egy fehér ló, a rajta ülőnek íja volt, és korona adatott neki, és győzelmesen vonult ki, hogy újra győzzön. Amikor feltörte a második pecsétet, hallottam, hogy a második élőlény szól: "Jöjj!" És kijött egy másik ló, egy tűzvörös, és a rajta ülőnek megadatott, hogy elvegye a békességet a földről, sőt hogy öldössék egymást az emberek; és nagy kard adatott neki. Amikor feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény szól: "Jöjj!" És láttam: íme, egy fekete ló, a rajta ülőnek mérleg volt a kezében. És hallottam, hogy egy hang szól a négy élőlény között a középen: "Egy mérce búza egy dénár, és három mérce árpa egy dénár, de az olajat és a bort ne bántsd". Amikor feltörte a negyedik pecsétet, hallottam a negyedik élőlény hangját, amint így szól: "Jöjj!" És láttam: íme, egy fakó ló, a rajta ülőnek neve Halál, és a Pokol követte őt; és hatalom adatott nekik a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel és döghalállal, és a föld vadállatai által.”

Elvétetik a békesség. Háborúk, öldöklések. Éhség. Emelkedik a búza, az árpa ára. Járványok… A történelem sorát a világban szerteszét mindig jelen voltak ezek. Ma olyan világot élünk, hogy egyszerre tudjuk, hogy a világ mely részén van háború, járvány, terrorcselekmény… Döbbenten nézzük, hogy boltunkban egy alkalommal maximum egy kg cukrot, 2 kg lisztet vásárolhatunk. Látjuk, éljük az őrült áremeléseket. Mit teszünk? Reszketünk, hogy itt van, amitől féltünk? Bevásárlunk? Gyűjtögetünk? NE tegyük, VAN egy másik út is: A Bárány törte fel igénkben a pecséteket. Vagyis az Úr Jézus kezében van minden. Előle nem lehet, nem is kell elbújni. De ma még KEZÉBE TEHETEM AZ ÉLETEMET!!! S ott biztonságban van. Lehet, hogy a testemet tönkreteszik a járványok, megölik a háborúk, az emberi gonoszság, DE A LELKEM OTT LEHET AZ Úr Jézus kezében! „Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elpusztíthatja a gyehennában.” (Máté 10:28.) Amikor a Jelenések könyve borzalmait olvassuk, akkor vegyük nagyon komolyan, hogy MINDEN borzalom elől az Úr Jézushoz menekülhetünk, és csak Ő az egyetlen biztonságunk.

Úr Jézus kérlek, vedd el a szívemből a félelmet, a háborgást. Hadd meneküljek Hozzád minden időben. Ámen

449. ének:

1.Jézus, vigasságom! Esdekelve várom Áldó szavadat! A te jelenléted Megvidámít, éltet, Bátor szívet ad. Légy velem, Ó, mindenem! Nálad nélkül nem is élek: Te vagy örök élet!

2. Jézus, menedékem! Hű oltalmam nékem Te vagy egyedül! Lelkem a viharból, Bűnből, minden bajból Hozzád menekül. Bár a föld Mind romba dőlt, S ha a pokol hada hány tőrt: Jézus maga áll őrt!

3. Jézus, üdvösségem! Te vagy földön-égen Örök örömem! Kik szeretjük Istent, Zengjünk neki itt lent S otthon: odafenn! Lelkem esd, Hogy Te vezesd! S hazahívó szavad várom, Jézus, Vigasságom!


Július 13. Szerda

Áldás, békesség!                                                                                               

Jelenések könyve 6. rész 9-17. versei: "És amikor feltörte az ötödik pecsétet, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket az Isten igéjéért öltek meg, és azért a bizonyságtételért, amelyet megtartottak. És hatalmas hangon kiáltották: "Urunk, aki szent és igaz vagy, meddig nem ítélsz, és meddig nem állsz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak?" Akkor fehér ruha adatott mindegyiküknek, és megmondatott nekik, hogy nyugodjanak még egy kis ideig, amíg teljes nem lesz azoknak a szolgatársaiknak és testvéreiknek a száma, akiket ugyanúgy megölnek, mint őket. És láttam, amikor feltörte a hatodik pecsétet: nagy földrengés támadt, és a nap elsötétült, mint egy fekete szőrcsuha, a telihold olyan lett, mint a vér, és az ég csillagai lehullottak a földre, ahogyan a fügefa hullatja éretlen gyümölcsét, amikor nagy szél rázza; az ég is eltűnt, mint egy felgöngyölődő papírtekercs, minden hegy és sziget elmozdult a helyéről. A föld királyai, a fejedelmek és a vezérek, a gazdagok és a hatalmasok, a szolgák és a szabadok mind elrejtőztek a barlangokban és a hegyek szikláiban, és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: "Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónuson ülő arca elől, és a Bárány haragja elől, mert eljött az ő haragjuk nagy napja, és ki állhat meg?"

Ott vannak a Mennyben azok, akik az Úr Jézusról szóló tanúságuk miatt haltak meg. Ne féljek hát azoktól, akik a testet ölik meg… Fehér ruhában állnak a királyi trón előtt. Aztán a nap elsötétül, a csillagok lehullanak. A földi hatalmasságok elrejtőznek. Nem tudják, hogy Isten elől nincs hova elrejtőzni. De nekünk megadatott, hogy mi, HOZZÁ MENEKÜLHETÜNK. Már ma készíthetjük ezt az „utat”, amíg minden rettenet között szeretetébe menekülünk.

Úr Jézus, kérlek, Te állítsd helyre szívemben „az első szeretetet”, az őszinte gyermeki bizalmat. Tisztítsd meg kérlek, szívemet a nehéz gondolatoktól. Ámen

 

243. ének:

1.Ó, könyörgést meghallgató Édes Atya, mindenható, Ha lelkem hozzád emelkedik, És a buzgóság szárnyain, Ajakim óhajtásain Elődbe érvén, reménykedik: Érzem, hogy az örök élet Már e földön az enyém lett.

2. Ha templomban megjelenek, Ahol összesereglenek, Felséges neved imádói: Velük együtt fohászkodva  Úgy tetszik, mintha vigadva Ott volnék, hol a menny lakói A te királyi székednek Előtte letelepednek.

3. Te, ki a szív mozdulásit, Mint a vizeknek folyásit, Szabadon hajtod ide s tova, Neveld ezt az érzést bennem, És taníts jól könyörgenem; Majd egyszer pedig, Mennyek ura, Vígy be az egek egébe, Imádásod szent helyébe.


Július 14. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                                   

Jelenések könyve 7. rész 1-8. versei: „Ezután láttam négy angyalt állni a föld négy sarkán, amint féken tartották a föld négy szelét, hogy ne fújjon szél a földre, se a tengerre, se a fákra. Láttam egy másik angyalt is feljönni napkelet felől, akinél az élő Isten pecsétje volt, és hatalmas hangon odakiáltott a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek, és így szólt: "Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit". És hallottam a pecséttel megjelöltek számát: száznegyvennégyezer pecséttel megjelölt Izráel fiainak minden törzséből: Júda törzséből tizenkétezer pecséttel megjelölt, Rúben törzséből tizenkétezer, Gád törzséből tizenkétezer, Ásér törzséből tizenkétezer, Naftáli törzséből tizenkétezer, Manassé törzséből tizenkétezer, Simeon törzséből tizenkétezer, Lévi törzséből tizenkétezer, Issakár törzséből tizenkétezer, Zebulon törzséből tizenkétezer, József törzséből tizenkétezer, Benjámin törzséből tizenkétezer pecséttel megjelölt.”

Homlokán pecsét. Megbélyegzett. „Rásütik a bélyeget.” Lehetnek ezek negatív dolgok is. A Valakihez tartozom, jelei. Eszembe jut, ahogy a második világháború idején sárga csillagot kellett hordaniuk a zsidóknak. Lehetett volna ezt büszkén hordani: Isten népéhez tartozom! De ez a megkülönböztetés, megszégyenítés, a halálra kiválasztottság jele volt.

A fenti angyal valami egészen másra választ ki. Védelme alá veszi Krisztus követőit. Engem és Téged. De jó, hogy szabad nekünk Krisztus védelme alá menekülni a legnehezebb élethelyzeteinkben is: betegségeinkben, fájdalmaink között, félelmeinkben, háború zajában… De jó, hogy nem kell félelemmel néznünk a körülöttünk zajló eseményeket. De jó, ha tudhatom, hogy Isten angyala megálljt parancsolt a rettenetnek addig, amíg magához nem öleli a lelkem. A kiscsirkék veszedelemben futnak a kotlós védelmébe. Én futok-e Jézus Krisztus védelmébe? Te futsz-e?

Úr Jézus, kérlek, hadd meneküljek a Te védelmedbe minden nap. Ámen

Ahol az élet vize árad, tiszta, mint a kristály. És a folyó mindkét partján Az élet fája áll Ahol nem lesz többé éjjel, És napsugár sem kell, Mert a drága Bárány arca tündököl. Ahol aranyból lesz minden, Az utcák és falak Csak a kapuk lesznek gyöngyből, És a tizenkét alap, Ahol nem lesz többé éjjel, És napsugár sem kell, Mert a drága Bárány arca tündököl. Oda megyek, ahol a Bárány trónja áll, És a száznegyvennégyezer Elpecsételt vár, És a fehér ruhások seregében Éneklek egy dalt: /: Glóri, halleluja! :/ 4x            Fehér ruhában állnak a Királyi szék előtt, És mindnyájuk kezében Pálmaág lebeg  És leborulva áldják A mindenség urát És éneklik a Bárány dalát. Ezek azok akik a nyomorúságból jöttek, És szenvedtek a Jézus nevéért. Ezek azok, akik megmosták fehérre a ruhát Jézus vérében. Oda megyek, ahol a Bárány trónja áll, És a száznegyvennégyezer Elpecsételt vár, És a fehér ruhások seregében Éneklek egy dalt: /: Glóri, halleluja! :/ 4x


Július 15. Péntek

Áldás, békesség                                                                               

Jelenések könyve 7. rész 9-17. versei: „Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből; a trónus előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak, és hatalmas hangon kiáltottak: "Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónuson ül, és a Bárányé!" Az angyalok mind ott álltak a trónus, a vének és a négy élőlény körül, arcra borultak a trónus előtt, és imádták Istent eképpen: "Ámen! Az áldás, a dicsőség és a bölcsesség, a hálaadás és a tisztesség, a hatalom és az erő a mi Istenünké örökkön-örökké. Ámen". Ekkor megszólalt egy a vének közül, és megkérdezte tőlem: "Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?" Ezt mondtam nekik: "Uram, te tudod". Mire ő így válaszolt: "Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten trónusa előtt, és szolgálják őt éjjel és nappal az ő templomában, és a trónuson ülő velük lakik. Nem éheznek, és nem szomjaznak többé, sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi más hőség, mert a Bárány, aki középen a trónusnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és az Isten letöröl szemükről minden könnyet."”

Sokszor nagyon nehezek a napjaink. Van, amikor nem napokig, hanem, hetekig, hónapokig, vagy évekig is tartanak a küzdelmeink. Hol betegség, hol emberi egyet nem értések sorozata terhel. Van, amikor a kettő együtt jár. Mit tehetek ilyenkor? Mit tehetek, ha éppen most kell elszenvednem ezeket? Vigasztalásomra lehetnek a fenti mondatok. Ott a Mennyben az Úr Jézus trónusa előtt állnak azok, akik nagy nyomorúságból jöttek. Azok, akik szenvedtek Jézus nevéért. Istent szolgálják éjjel és nappal. Sem éhség, sem szomjúság, sem hőség, sem emberek gonoszsága nem bántja őket. Isten letöröl a szemükről minden könnyet.

Eszembe jut-e ez, amikor szenvedek? Akkor, amikor bántanak? Akkor, amikor szűnni nem akar a fájdalom? Ott fenn a Mennyben vár az én Uram. Lehet, s legyen ez erőforrásul. Isten ma is velem van. Erősít. S egy napon letörli az én könnyeimet is. Szeretetébe fogad, ahol nem lesz más dolgom, mint Őt dicsérni.

Úr Jézusom, köszönöm, hogy a szenvedések között nem kell egyedül lennem, Te velem vagy, s köszönöm, hogy magadhoz ölelsz. Ámen

1.Dicséri, áldja szüntelen Jézust a szívem, ajkam.

Amit Ő művelt én velem, amit Ő végzett rajtam,

azt némán el nem hallgatom, ki jártam könnyes utakon.

Csodáit zengem vígan, hirdetem boldogan.

2. Rég koldus voltam, úttalan, Jézusban kincset leltem,

utamnak drága célja van, betölti fénnyel lelkem,

a kincset széjjelosztani és másnak jó hírt mondani,

szolgálat boldog útja, szent küldetésem ez.

3. Szolgállak téged szüntelen, Jézusom, fénylő hajnal,

törölve fájó könnyeket, harcolva búval, bajjal,

míg utam hozzád el nem ér, hol nincs árnyék, eltölt a fény,

mert színről - színre látom tündöklő arcodat.


Július 16. Szombat

Áldás, békesség!                                                                        

Jelenések könyve 8. rész 1-6. versei: „Amikor feltörte a hetedik pecsétet, csend lett a mennyben, mintegy fél óráig. És láttam a hét angyalt, akik az Isten előtt álltak, és adatott azoknak hét trombita. Egy másik angyal is odajött és megállt az oltárnál, kezében aranyfüstölő, és adatott neki sok füstölőszer, hogy a szentek imádságaihoz tegye az aranyoltárra, amely a trónus előtt van. És felszállt a füstölőszerek füstje a szentek imádságaival az angyal kezéből az Isten elé. Ekkor vette az angyal a füstölőt, megtöltötte az oltár tüzéből, és ledobta a földre: mennydörgés és zúgás, villámlás és földrengés támadt. A hét angyal pedig, akinél a hét trombita volt, felkészült, hogy trombitáljon.”

Csend lett a Mennyben mintegy fél óráig. A csend lehet a várakozás feszült csendje, de lehet az imádkozásra készülés csendje is. „Szívem csendben az Úrra figyel, ki segít.” Ha nincs csend a szívemben, akkor az imádságom hamisan cseng. Már pedig itt a szentek imádsága, mint jó illatú áldozat száll Isten elé. Mennyei istentisztelet folyik itt. Mennyire elcsendesíti a lelkemet az a tény, hogy nemcsak a templomunkban tartunk istentiszteletet, hanem a Mennyben is istentisztelet folyik. Isten igaz tisztelete. Mennyire nem mindegy hát, hogy hogyan állok meg Isten előtt: megszokásból, „hideg” szavakat ismételgetve, vagy forró tisztelettel, mély alázattal, őszinte hálával, mint aki tudja, hogy másokért mondott imádságai ott vannak Isten arany oltárán. Közben a Szent Isten imádata alatt olyan dolgok történnek a földön, amibe megremeg a föld.

Nem mindegy, hogy a félelemtől remegek, vagy a szent Isten tiszteletétől.

 

Mennyei Atyám, tisztítsd meg a szívem és a gondolataim, hogy a mennyei seregekkel együtt én is Téged áldhassalak. Ámen

661. ének:

1.Szívem megalázván, tehozzád megyek, Elődbe, Istenem, hál'adást viszek És szent Fiad által néked könyörgök.     

2. Áldott légy, én Uram, hogy megtartottál, Bút és kárt ez éjjel rám nem bocsátál, Angyali sereggel oltalmam voltál.           

3. E reggeli időt megadtad érnem, Melyben egészséges elmém és testem; Kérlek, minden jóra vezérelj engem.   

4. Mai nap ezt velem cselekedd, Uram: Mindenféle bűntől magam óvhassam, Hitem jó gyümölcsét hogy el ne rontsam.               

5. Ételem, italom mérsékelt legyen, Tobzódás, részegség ne nehezítsen, Rossz gondolat bennem erőt ne vegyen.                 

6. Lágyítsd meg énbennem az indulatot, Meg ne háborítsak soha másokat, És haragtartásra ne adjak okot.       

7. Jól tudod, Istenem, mily gyarló vagyok, Különb-különb bűnre mily könnyen hajlok! Adjad: megtérhessek, mikor bűnt vallok!     

8. Igaz ítéleted ne ostorozzon, Bűnből a Krisztusért ingyen oldozzon, Érdemem szerint rám átkot ne hozzon.                          

9. Magamat egészen neked szentelem: Kegyelmes oltalmad legyen mellettem, Szentlelked és Igéd legyen vezérem.

10. Külső károktól is ments meg engemet, Ne eméssze bánat és bú szívemet; Tartsd jó egészségben gyarló testemet!

11. Istenem, tenéked legyen dicsőség, A Szentháromságban ki vagy egy Felség: Csak tégedet illet minden tisztesség!


Július 17. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                                                                  

Jelenések könyve 8. rész 7-13. vers: „Trombitált az első, és jégeső támadt, és tűz vérrel keverve, és lehullott a földre: megégett a föld harmada, megégett a fák harmada és megégett a zöld fű is mind. A második angyal is trombitált, és valami tűzzel égő nagy hegy zuhant a tengerbe, és a tenger harmada vérré lett: elpusztult a tenger teremtményeinek harmada, amiben csak élet volt, és megsemmisült a hajók harmada is. A harmadik angyal is trombitált, és az égből egy nagy égő csillag hullott le, mint egy lámpás, és ráesett a folyók harmadára, és a vizek forrásaira. A csillag neve pedig Üröm, és ürömmé lett a vizek harmada, és sok ember meghalt a vizektől, mert azok keserűvé váltak. A negyedik angyal is trombitált, és csapás érte a nap harmadát, a hold harmadát és a csillagok harmadát, hogy elsötétüljön harmadrészük, a nappal se legyen világos harmadáig, az éjszaka is ugyanígy. Ekkor láttam és hallottam, hogy egy magános sas átrepül az ég közepén, és hatalmas hangon ezt mondja: "Jaj, jaj, jaj azoknak, akik a földön laknak, a másik három angyal trombitájának hangja miatt, akik még ezután trombitálnak."”

A TEREMTÉS UTOLSÓ HÉT NAPJA:

Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. Sokmillió év múlva azonban az ember végre elég okos lett. Azt mondta: Ugyan, ki beszél még itt az Istenről? Én magam veszem kezembe a jövőmet! Megtette, és elkezdődött a Föld utolsó hét napja.

Az első nap reggelén elhatározta az ember, hogy szabad lesz és jó, szép és boldog.
Már nem Isten képmása, hanem ember. És mert valamiben hinnie kellett, hitt a szabadságban és a szerencsében, a börzében és a haladásban, a tervszerűségben és saját biztonságában. Aztán – biztonsága érdekében – megtöltötte lába alatt a Földet rakétákkal és atombombákkal.

A végső idők második napján elpusztultak a halak az ipari szennyvizektől, és a madarak a vegyipar mérgező porától, amit a hernyóknak szántak. A mezei nyulak is az utakon hagyott ólomfelhőkben,
az ölebek a kolbász szép piros színétől. A heringek a tenger színén úszó olajtól és az óceánok mélyén lévő szemétrakásoktól, mert a szemét rádióaktív volt.

A harmadik napon kiszáradtak a füvek a mezőkön, a lombok a fákon, a mohák a sziklákon és a virágok a kertekben. Mert az ember maga irányította az időjárást, és pontos tervek szerint osztotta el az esőket. Csupán egy kis hibát követett el az, aki kiszámította az eső elosztását. Amikor végre megtalálták a hibát, már a szép Rajna kiszáradt medrében feküdtek a hajók.

A negyedik napon a négymilliárd emberből hárommilliárd elpusztult. Egyesek olyan betegségekben, amelyeket az ember maga tenyésztett ki. Mert nyitva felejtették a tartályokat, amelyek a következő háborúra készen állottak. És az orvosságok sem segítettek. Mert ezeket túl sokat használták már az arckrémekben és a disznóvészekben. Mások az éhségtől haltak meg, mert a gabonaraktárak kulcsait eldugták előlük. És káromolták az Istent, mert nem tette boldoggá őket. Persze, minderről Isten tehet!

Az ötödik napon az utolsó emberek megnyomták a piros gombot, mert támadástól tartottak. Tűz borította el a Föld-golyót. Égtek a hegyek, elgőzölögtek a tengerek és a városok betoncsontvázai füstölögve, feketén meredtek az égre. És az égből látták az angyalok, hogyan válik a kék bolygó vörössé, majd piszkosbarnává, végül hamuszürkévé. És énekük elhallgatott tíz percre…

A hatodik napon kialudt a fény. Por és hamu borította a Napot, a Holdat és a csillagokat. És az utolsó svábbogár, amely egy atombunkerben mindezt túlélte, elpusztult a kibírhatatlan melegtől.

A hetedik napon nyugalom lett. Végre! A Föld puszta és üres volt, és kiégett réseiből és hasadékaiból sötétség áradt. És az ember lelke holt kísértetként kóborolt a Káosz felett. Mélyen lent a kárhozatban elmesélték egymásnak az ember az izgalmas történetét: az emberét, aki saját kezébe vette a sorsát. – és a gúnykacaj felhatolt egészen az angyalok karáig. Jörg Zink (1922-2016)