Dunavecsei Református EgyházközségDunavecsei Református Kollégium - Általános Iskola, Középiskola és Kollégium

2022.06.27-07.03.

Sándorné Ablonczy Zsuzsa

Június 27. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                                                

János apostol első levele 5. rész 18-21. versei: „Tudjuk, hogy aki Istentől született, nem vétkezik, sőt aki Istentől született, az vigyáz magára, és a gonosz meg sem érinti. Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonosz hatalmában van. De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet. Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól!”

„Képességet adott nekünk…” „Vigyáz magára… a gonosz meg sem érinti…” Úgy gondolom, hogy először is arra kell vigyáznunk, hogy el ne bízzuk magunkat. Azt ne gondoljuk, hogy Isten különlegessé tett bennünket, s innentől kezdve, mi kivételezett személyek vagyunk, akik bármit gondolhatnak, mondhatnak, tehetnek, mert Istentől van a „képesítettségük”. Nagyon elronthatjuk a saját életünket, kizárhatjuk magunkat öntelt magabiztosságunkkal az üdvösségből, és kizárhatunk másokat, akiknek nem kell az ilyenfajta képesítettség.

Akkor hogy van ez? Igaz az Isten igéje. Képességet adott nekünk, hogy felismerjük az igazat. Van, amikor ez a felismerés azonnal történek. Máskor nem. Vannak dolgok, amik egyértelműek. Vannak, amik megtévesztőek. Az egész világ úgy éli… Minden barátom így mondja… Nekem mégis másképp kell. Van, amikor érzem a lelkemben, ezt a „nekem másképp kell”-et. Máskor nem veszem észre, és simán elvétem az elrendelt utamat. Igen, Isten képességet adott, de nekem imádkoznom kell érte minden nap, minden újabb feladatnál. Nem evidencia, hogy ez nekem már megy. Kérnem kell.

Uram, köszönöm, hogy formálod a szívem, és nem hagysz a gonosz hatalmában. Ámen

371. ének:

1.Új világosság jelenék, Ó tévelygés csendesedék; Isten Igéje jelenék, Újonnan nékünk adaték.      

2. Evangélium erejét, Krisztust, áldott szent Igéjét, Atya Isten nagy jó kedvét, Megmutatá ő kegyelmét.     

3. Kit sok száz esztendeiglen Eltitkolt volt Atya Isten, Mint megmondá jövendölvén Ámos próféta könyvében.              

  4. Ezt a mi hitetlenségünk És nagy telhetetlenségünk, Érdemlette tévelygésünk, Emberbeli reménységünk.          

5. Igaz az Isten Igéje, Kivel él ember elméje, Kinek megmarad ereje, És el nem vész ő reménye.           

6. Kérünk, Úr Isten, tégedet, Erősítsd meg híveidet, Hogy vehessük szent Igédet, És vallhassuk te hitedet.                   

7. Mert csak te vagy bizodalmunk, Ördög ellen nagy gyámolunk, Testünk ellen diadalmunk, E világ ellen oltalmunk.

8. Dicsőség légyen Atyának És egyetlenegy Fiának, Ezeknek Ajándékának; A dicső Szentháromságnak.


Június 28. Kedd

Áldás, békesség!                                                                                                       

János apostol második levele: „Én, a presbiter, a kiválasztott Úrnőnek és gyermekeinek, akiket igazán szeretek; és nemcsak én, hanem mindenki, aki ismeri az igazságot, akiket azért az igazságért szeretek, amely bennünk van, és velünk lesz örökké. Legyen velünk kegyelem, irgalom, békesség az Atya Istentől és a Jézus Krisztustól, az Atya Fiától igaz szeretettel. Nagyon örültem, hogy találtam gyermekeid között olyanokat, akik igazságban járnak, úgy, ahogyan parancsot kaptunk erre az Atyától. Nem úgy kérlek téged, Úrnőm, mintha új parancsolatot írnék neked, sőt azt írom, ami kezdettől fogva a miénk volt: hogy szeressük egymást. Ez a szeretet pedig azt jelenti, hogy az ő parancsai szerint élünk: ez a parancs viszont az, amelyről kezdettől fogva hallottátok, hogy aszerint kell élnetek. Mert sok hitető jött el a világba, akik nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben jött el: ez a hitető és az antikrisztus. Vigyázzatok magatokra, hogy ne veszítsétek el, amit elértünk munkánkkal, hanem teljes jutalmat kapjatok. Aki túllép ezen, és nem marad meg a Krisztus tanításában, abban nincs benne Isten; aki megmarad a tanításban, abban benne van az Atya is, meg a Fiú is. Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba, és ne köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel. Sok írnivalóm van néktek, de nem akartam papíron és tintával írni; remélem azonban, hogy eljutok hozzátok, és személyesen beszélhetünk, hogy örömünk teljes legyen. Köszöntenek téged a te kiválasztott nőtestvéred gyermekei.”

„Legyen velünk kegyelem, irgalom, békesség az Atya Istentől és a Jézus Krisztustól, az Atya Fiától igaz szeretettel.” Ez a legtöbb, amim lehet, ez a legtöbb, amire vágyom. Isten legnagyobb ajándéka a kegyelem. De jó ennek biztonságában élni. S földi életem nagy vágya békességben élni. De jó, hogy nem a többi embertől kell várnom, hogy békességben élhessek. De jó, hogy Isten ajándéka ez, s a szívemben teremti. Ha csupán körülöttem van, akkor nagyon szegény vagyok, mert egy pillanat alatt elmúlik. Isten békessége a szívemben lehet, s akkor jöhetnek viharok, Isten békessége ott van bennem.

„Nagyon örültem, hogy találtam gyermekeid között olyanokat, akik igazságban járnak.” Bizony, életem nagy-nagy öröme, hogy a gyermekeim Istent kereső emberek. Soha nem volt nagyobb kérésem Istenhez a gyermekeimmel kapcsolatban, mint az üdvösségük.

Köszönöm, Uram, a kegyelmedet, a békességed ajándékát, s hogy gyermekeimet a Te kezedben tudhatom. Ámen

395. ének:

Jer, áldott vendég, várunk tégedet, tisztítjuk a te útadat, egyengetjük a te ösvényedet: mutasd meg nálunk magadat! Erős hittel szívünkbe fogadunk, állandó szállást ott adunk.


Június 29. Szerda

Áldás, békesség!                                                                          

János apostol harmadik levele: Én, a presbiter, a szeretett Gájusznak, akit igazán szeretek. Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek. Nagyon örültem, amikor testvérek jöttek, és bizonyságot tettek a te igazságodról, minthogy te igazságban jársz. Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak. Szeretett testvérem, hűségesen jársz el mindabban, amit a testvérekért teszel, még az idegenekért is, akik bizonyságot is tettek szeretetedről a gyülekezet előtt: jól teszed, ha ezeket az Istenhez méltóan engeded útnak, mert azért a névért indultak el, és semmit sem fogadtak el a pogányoktól. Nekünk tehát fel kell karolnunk az ilyeneket, hogy munkatársakká legyünk az igazságban. Írtam valamit a gyülekezetnek, de Diotrefész, aki köztünk elsőségre vágyik, nem fogad el minket. Ezért tehát, ha megérkezem, emlékeztetni fogom azokra a dolgokra, amelyeket művel, amikor gonosz szavakkal rágalmaz minket, de nem elégszik meg ezzel, hanem maga sem fogadja be a testvéreket, azokat pedig, akik akarnák, úgyszintén megakadályozza ebben, és kiveti a gyülekezetből. Szeretett testvérem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki a jót cselekszi, az Istentől van, aki a rosszat cselekszi, az nem látta az Istent. Demetriosz mellett bizonyságot tesz mindenki, maga az igazság is, de mi is bizonyságot teszünk, és tudod, hogy a mi bizonyságtételünk igaz. Sok írnivalóm volna még számodra, de nem akarok neked tintával és tollal írni; remélem azonban, hogy hamarosan meglátlak, és személyesen fogunk beszélni. Békesség neked! Köszöntenek barátaid. Köszöntsd te is barátainkat név szerint.”

„Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.” Igen, hihetetlen nagy öröm, amikor látjuk, vagy halljuk, hogy Isten szava egy-egy ember szívében célba ért. Nagyon ritkán, de megadatik, hogy tudhatunk róla. Jó ez a nagyon ritkán, mert még azt hinnénk valami érdemünk nekünk is van benne, pedig csak arra való, hogy együtt örüljünk, arra, hogy áldjuk érte Istenünket. Ugyanakkor az összeütközések tömege vesz körül bennünket, vagy akarva-akaratlan részei vagyunk mi is. Rettenetesen nehéz ilyenkor igazságban járni. Mert mi is az igazság? Az én igazam, vagy a tiéd? S itt megint egyetlen út van: Jézus Krisztus. Vele kell megbeszélnem. Tőle kell tanácsot kérnem. Imádkoznom, hogy megértsem akaratát, s ne a magam akaratát lássam meg úgy, mintha Isten akarata lenne. „Szeretett testvérem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót.”

Uram, könyörülj meg rajtam, hogy soha ki ne nevezzem a magam akaratát a Te akaratodnak. Segíts, hogy tisztán lássak. Ámen

133. zsoltár:

Ímé, mily jó és mily nagy gyönyörűség Az atyafiak közt az egyenesség, Ha békével együtt laknak. Mint a balzsamolaj, ők olyanok! Megáldja az Úr az ilyeneket, Nékik ád hosszú életet.


Június 30. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                                         

Jelenések könyve 1. rész 1-8. versei: „Ez Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet Isten adott neki, hogy közölje szolgáival mindazt, aminek hamarosan meg kell történnie, és amelyet angyalával elküldve kijelentett szolgájának, Jánosnak. Ő pedig bizonyságot tett Isten igéjéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről; mindenről, amit látott. Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van. János, az Ázsiában levő hét gyülekezetnek: Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő, és a hét lélektől, akik trónusa előtt vannak; és Jézus Krisztustól, a hű tanútól, aki elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme; aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől aki országa népévé tett minket, papokká az Isten, az ő Atyja előtt: övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen. Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. Én vagyok az Alfa és az Omega így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.”

„Én vagyok az Alfa és az Omega így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.” Ő a kezdet és a vég. Ő az első és utolsó. Az életemben valóban Ő az első? Akkor is, ha hihetetlenül fáj, ami történik? S Ő az utolsó is? Övé az utolsó szó? (Vagy mégis azt akarom, hogy az enyém legyen az utolsó szó?) És övé a közbeeső sok-sok év is? Akarom, hogy Övé legyen? Hiszem, hogy úgy a jó, s nem úgy, ahogy én gondolom? Övé minden hatalom az életemben? Meg tudom hajtani a fejem, az akaratom az Ő akarata előtt?

Úr Jézus, legyen meg a Te akaratod! Ámen

Legyen csak úgy, ahogyan Te kívánod, Legyen csak úgy, ahogyan akarod, Legyen csak úgy, legyen csak úgy Minden csak úgy, ahogyan akarod.

Csak Te tudod, mi a jó, mi az érték, Csak Te tudod, mi a jó nekem itt. Csak Te tudod, csak Te tudod, Hogy mi a hasznos, a jó nekem itt.

Nem harcolok, megadom magam néked. Nem harcolok, leteszem kezemet, Nem harcolok, nem harcolok, Szégyenkezve leteszem kezemet.

Nem szabom már a kezed hova érjen, Nem szabom már, vigye véghez a jót, Nem szabom már, nem szabom már, Vigye csak véghez a kezed a jót.


Július 01. Péntek

Áldás, békesség!                                                                                   

Jelenések könyve 1. rész 9-20. versei: „Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért. Lélekben elragadtattam az Úr napján, és hátam mögött hatalmas hangot hallottam, mintha trombitáltak volna, amely ezt mondta: "Amit látsz, írd meg egy könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodíceába". Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve; feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével fénylik. Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: "Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai. Írd meg tehát, amiket láttál: amik vannak, és amik történni fognak ezek után; a hét csillag titkát, amelyet jobb kezemben láttál, és a hét arany gyertyatartót: a hét csillag a hét gyülekezet angyala, a hét gyertyatartó pedig a hét gyülekezet.”

„Kezében hét csillagot tartott.” „A hét csillag a hét gyülekezet angyala, a hét gyertyatartó pedig a hét gyülekezet.” Tegnap azt olvastuk, hogy boldog aki olvassa, és akik hallgatják és akik megtartják ezeket a prófétai igéket. Tehát mi. Boldogok vagyunk, ha komolyan vesszük Isten szavát, és aszerint élünk. Mit monda mai ige? Azt, hogy a gyertyatartó a gyülekezet. A csillag a gyülekezet angyala. Az angyal Isten küldötte. Itt most a gyülekezet vezetője. A földi angyal, aki a mennyei angyal szolgatársa. Az Úr Jézus a kezében tartja. Az Úr Jézus ott van a gyertyatartók között, vagyis itt van a gyülekezetben. Közöttünk. Kezében tartja a gyülekezet vezetőjét. Tudunk-e ezzel a szent meghatódással jönni a gyülekezet alkalmaira, hogy maga az Úr Jézus van köztünk?

225. ének:

1.Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni, Itt van a középen, minden csendre térve Őelőtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hall -ja itt az Ígét: Adja néki szívét!     

2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!        

3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! Angyaloknak módján Színed előtt állván, bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!         

4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! Mint a kis virág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj, Uram, Vidáman Fényességed látnom S országod munkálnom!

5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképpen, békességben, csöndességben. Tisztogasd meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel- Szállhassak sasszárnyon: Csak Te légy világom!       

6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! Mindig közellévő: jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!


Július 02. Szombat

Áldás, békesség!                                                                                                  

Jelenések könyve 2. rész 1-7. versei: „Az efezusi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, aki jobb kezében tartja a hét csillagot, aki a hét arany gyertyatartó között jár: Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról és állhatatosságodról, és arról, hogy nem viselheted el a gonoszokat, és próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és hazugnak találtad őket. Tudom, hogy van benned állhatatosság, terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál meg, de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet. Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbiekhez hasonló cselekedeteidet, különben elmegyek hozzád, és kimozdítom gyertyatartódat a helyéből, ha meg nem térsz. Az viszont megvan benned, hogy gyűlölöd a nikolaiták cselekedeteit, amelyeket én is gyűlölök. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek! Aki győz, annak enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van.”

Az Úr Jézus itt jár a gyülekezetek között! Ma is. Itt van. De jó ennek az örömében élni. Ugyanakkor szól minden gyülekezet lelkipásztorához! Ez nem jelenti azt, hogy akkor aki nem lelkész, ma hátradőlhet nyugalommal, mert „hozzá nem szól” a mai ige. Bizony egyenként mindegyikünkre igaz, hogy az Úr Jézus TUD A DOLGAINKRÓL. Ez egyfelől öröm: Ő valóban az igazság szemüvegén keresztül néz rám. Ismeri a fáradozásainkat, a teher hordozásainkat, a kitartásunkat. Örömmel tartja számon, amikor készek voltunk szembeszállni a gonosszal.

Mielőtt azonban elbíznánk magunkat, tudnunk kell, hogy panasza is van ellenünk. „Nincs már meg benned az első szeretet.” Az első szeretet, amikor az Úr Jézus szeretete először érintette egész közelről a szívemet, s a válaszom az volt: „Ugye ma is szólsz hozzám? Ugye velem maradsz mindig? Olyan jó a Te szeretetedben élni! Isten közelsége oly igen jó nékem.” S ez a boldog öröm megfakul. S ha megfakult, akkor figyelmeztet az Úr Jézus, hogy nem jól van ez így. „Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbiekhez hasonló cselekedeteidet.”

Úr Jézus, köszönöm, hogy szereteted átölel minden napon. Ma különösen. Köszönöm, hogy tudsz minden dolgomról. Köszönöm, hogy Te igazságosan ítélsz. Segíts, hogy loboghasson szívemben az első szeretet lángja. Ámen

249. ének:

1.Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős királyát! Őnéki menynyei karokkal együtt zengj hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang, Mind az ő szent nevét áldják!

2. Áldjad Őt, mert az Úr mindent oly szépen intézett! Sasszárnyon hordozott, vezérelt, bajodban védett. Nagy irgalmát Naponként tölti ki rád: Áldását mindenben érzed.    3. Áldjad Őt, mert csodaképpen megalkotott téged, Elkísér utadon, tőle van testi épséged. Sok baj között Erőd volt és örömöd: Szárnyával takarva védett.

4. Áldjad Őt, mert az Úr megáldja minden munkádat, Hűsége, mint az ég harmatja, bőven rád árad. Lásd: mit tehet Jóságos Lelke veled, És hited tőle mit várhat.

5. Áldjad az Úr nevét, Őt áldja minden énbennem! Őt áldjad, lelkem, és Róla tégy hitvallást, nyelvem! El ne feledd: Napfényed Ő teneked! Őt áldjad örökké! Ámen.


Július 03. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                                             

Jelenések könyve 2. rész 8-11. versei:A szmirnai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az első és az utolsó, aki halott volt, és életre kelt: Tudok nyomorúságodról, és szegénységedről, pedig gazdag vagy, és azok káromlásáról, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem a Sátán zsinagógája. Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni. Íme, az ördög börtönbe fog vetni közületek némelyeket, hogy próbát álljatok ki, és nyomorúságotok lesz tíz napig. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek! Aki győz, annak nem árt a második halál.”

Milyen szívem melengető mondatok! Az Úr Jézus tud a nyomorúságomról. Tud a szegénységemről. Azt is tudja, hogy akinek üres a pénztárcája, a lelke gazdag lehet. A szmirnai gyülekezet vezetőjének gazdag volt a lelke. Az enyém, a tiéd milyen? Minden nyomorúság ellenére lehet gazdag az Úr Jézusban.

Aztán itt vannak a szenvedések. Úgy szeretjük azt mondani: „amit Isten rám mért.” Mit olvasunk itt? „Semmit ne félj attól, amit szenvedni fogsz. Az ÖRDÖG börtönbe vet közületek.” Nem, nem Isten büntetése. Az ördög mindenütt beleront a dolgokba. Ma még szabadon garázdálkodik. Örömöm, hogy Isten tud róla. Sőt bekorlátozza az ördög lehetőségeit. Szenvednem kell, de csak egy ideig. A tíz nap most jelentheti azt a számunkra, hogy nem végtelen, hanem elviselhető ideig. Közben pedig bátorít a végső kimenetele a szenvedésemnek: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját. Aki győz, annak nem árt a második halál.”

Úr Jézus, köszönöm, hogy ott vagy nyomorúságaink, szenvedéseink között is. Köszönöm, hogy nem Te adod a szenvedést. Köszönöm, hogy bekorlátozod annak idejét. Köszönöm, hogy vársz a Te országodba. Ámen

822. ének:

1.Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban Megállni nagy veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva megpihenni A boldog cél előtt.     

2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk, Tudjuk, hogy hű s igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa A szent város felé.            

3. Óemberünk ha szenved, Az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged, Az nem jár jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne: Hadd törjön éned össze, Menvén halálon át.     

4. Zarándok módra járva, Legyen kezünk üres; Csak terhet vesz magára, Ki pénzt, vagyont keres. Hadd gyűjtsön a világ, Mi tőle el se kérjük, Kevéssel is beérjük, Bennünket gond se bánt.   

5. Az út el van hagyatva, Borítja sok tövis; nehéz emelni rajta Még a keresztet is. De egy út van csupán, Így hát előre bátran, Keresztül minden gáton, Hű Mesterünk után.            

6. Úgy járunk itt, lenézve, Mint ismeretlenek; Sokan nem vesznek észre, Hangunk se hallva meg. De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja. Szent reménység sugallja, Mit ajkunk énekel.      

7. Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, Kin gyöngesége győz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni, A bajt vállunkra venni E földi élten át.       

8. Menjünk vígan sietve, Hisz utunk egyre fogy; Nap megy napot követve, S a test majd sírba rogy. Csak még egy kis tűrés! Ha Őt híven követjük: A láncot mind levetjük S vár ránk az égi rész.               

9. Elmúlik nemsokára a földi vándorút, És az örök hazába, ki hű volt, mind bejut. Ott vár angyal-sereg, Ott várnak mind a szentek, S az Atyánál pihentek, Megfáradt gyermekek.